Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1986. április 1., kedd AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLIV. évfolyam, 76. szám A felszabadító hősökre emlékező koszorúzásokat, intézményi ünnep­ségeket, baráti találkozókat rendez­nek a következő napokban ország­szerte nemzeti ünnepünk, április 4-e tiszteletére. A főváros és va­lamennyi település utcáit, tereit zászlódíszbe öltöztették már, s fel­kerültek a színes dekorációk a köz­épületek, állami intézmények hom­lokzatára is. Budapesten díszkivi­lágítást kapnak a középületek és a műemlékek. Április 3-án ünnepi külsőségek között, katonai tiszteletadással fel­vonják az állami zászlót az Ország­ház előtt, a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lo­bogóját és a munkásmozgalom vö­rös zászlaját pedig a Gellért-hegyen. Az állami zászlónál 4-én délben ze­nés őrségváltás lesz a Parlament előtt. A felszabadulás évfordulója al­kalmából a művészet területén el­ért kimagasló eredményekért az Országházban átadják a Kiváló és Érdemes Művész címeket, valamint az Elnöki Tanács kitüntetéseit ered­ményes munkásságuk és közéleti tevékenységük elismeréséül az ál­lami és gazdasági élet különféle te­rületein dolgozóknak. Az ünnep előestéjén az Elnöki Tanács foga­dást ad a Parlamentben. A meghí­vottak között lesznek a politikai, az állami, a társadalmi élet képvi­selői, üzemek, vállalatok, intézmé­nyek kiváló dolgozói. Országszerte koszorúzási ünnep­ségeken tisztelegnek a hazánk sza­badságáért vívott harcokban elesett szovjet hősök és más népek elesett katonái emléke előtt. Április 3-án az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a fegyveres erők, valamint a tö­megszervezetek és mozgalmak kép­viselői megkoszorúzzák a Szabad­ság téri Szovjet Hősök Emlékművét és a Magyar Hősök Emlékművét, a Hősök terén. Elviszik a kegyelet koszorúit a harkányi bolgár hősi emlékműhöz, Beremenden, a ju­goszláv katonák temetőjébe, a haj­dúböszörményi román katonai sír­kertbe, a solymári angol katonai temetőbe és a Budaörsi útra, a fa­sizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák emlékművé­hez. Az évforduló alkalmából több in­tézményt avatnak fel: a fővárosban átadják a Margit Kórház-Rendelő­intézet új épületét; Várpalotán megnyitják az Országos Vegyésze­ti Múzeumot, Visontán pedig üzem­be helyezik a Mátra Gázbetongyá­­rat. Pécsett országos délszláv szín­­j­átszó - tal­á­lko­zóra invitálják a mű­vészetkedvelőket. A Heves megyei fiatalok az ünnepnapon rendezik meg Kékestetőn a hagyományos felszabadulási emlékprogramot. Az ország legmagasabb pontján emel­kedő emlékműnél hálatüzet gyújta­nak, s ünnepi műsorral köszöntik április 4-ét. Pénteken Gyöngyösön egész napos kulturális diákrendez­vény-sorozaton méltatják a sors­fordító történelmi évfordulót. (MTI) Április 4-re készül az ország Koszorúzások, kitüntetések átadása, új létesítmények avatása Gorbacsov csúcstalálkozót javasolt az atomrobbantási moratóriumról Reagan azonnal elutasította az új szovjet kezdeményezést Mihail Gorbacsov szombati tévébeszédében közölte: már a közeljövő­ben kész találkozni Ronald Reagan amerikai elnökkel, hogy megállapo­dást érjenek el a kísérleti atomrobbantások moratóriumáról. Az SZKP KB főtitkára bejelentette: ha az Egyesült Államok március 31. után nem hajt végre újabb robbantást, a Szovjetunió továbbra is fenntartja nyolc hónappal ezelőtt életbe léptetett, eddig a dátumig érvényes egyoldalú mo­ratóriumát, ellenkező esetben azonban felújítja atomkísérleteit. Reagan még aznap elutasította a szovjet kezdeményezést. Mihail Gorb­­ombat este elmondott tel­­­beszédében emlékeztetett ar,a­gy az Egye­sült Államok néhány nappal ez­előtt újabb nukleáris robbantást hajtott végre. Nyilvánvaló, hogy az időpont kiválasztása nem volt vé­letlen, az egyoldalú szovjet mora­tórium lejártának közeledtéhez idő­zítették. Pénteken ismertté vált, hogy az Egyesült Államok a köze­li napokban még egy atomrobban­tást szándékozik végrehajtani. — Ez a hír — mondotta az SZKP KB főtitkára — felháborodást kel­tett a Szovjetunióban és világszer­te. Az SZKP Központi Bizottságá­hoz számos levél érkezett, amelyek­nek szerzői a helyzet értékelésére kérik a testületet, s felteszik a kér­dést, hogy mit szándékozik tenni ilyen körülmények között a szovjet vezetés. Nyíltan megmondom, hogy az amerikai kormány cselekedeteit provokációnak tekintjük, kihívás­nak, amely a Szovjetunió és az egész világ, minden nép, köztük az amerikai nép ellen irányul. A nukleáris kísérletek beszünte­tése — mondotta Mihail Gorbacsov — a fegyverkezési hajsza beszün­tetéséhez vezető legreálisabb út. Ilyen kísérletek nélkül nem lehet tökéletesíteni a nukleáris fegyvere­ket, és nem lehet új atomfegyver­fajtákat létrehozni. Röviden szólva: ha az Egyesült Államokkal, más nukleáris hatalmakkal együtt, meg­állapodnánk az atomrobbantások beszüntetéséről, ez lehetővé tenné, hogy elmozdítsuk a holtpontról a nukleáris leszerelés egész folyama­tát. A nukleáris kísérletek folytatása hatalmas, talán teljes egészében még fel sem mért károsodást okoz a természetben, amelyben vala­mennyien együtt élünk. Vajon nem kötelességünk-e gondoskodni saját otthonunkról? Ebben a nehéz ügyben nem sze­retnénk a nulláról indulni — hang­súlyozta a szovjet vezető. — Meg­tettünk bizonyos utat, vannak kö­zös tapasztalataink. Arra gondolok, hogy már sok éve nem hajtunk végre nukleáris kísérleteket a lég­körben, a víz alatt és a száraz­földön. Nem volt atomrobbantás a világűrben sem. A Szovjetunió, mindezek figye­lembevételével, gondosan mérlegre téve mindazt, ami mellette és elle­ne szólt, nyolc hónappal ezelőtt, Hirosima és Nagaszaki tragédiájá­nak 40. évfordulóján rendkívül fon­tos kezdeményezést tett: beszünte­tett minden — mind katonai, mind békés célú — atomrobbantást, és felszólította az Egyesült Államokat és a többi atomhatalmat, hogy kö­vesse példáját: induljon el a nuk­leáris leszerelés útján. Alkalmam volt már kifejteni, hogy nem volt egyszerű ilyen dön­tést hozni olyan körülmények kö­zött, amikor a nemzetközi feszült­ség nem csökken. Ehhez a lépéshez egyaránt szükség volt az atomha­talmak kormányait terhelő felelős­ség megértésére és megfelelő poli­tikai akaratra. A szovjet vezetés döntésében kifejezésre jutott an­nak a szovjet népnek a felhatal­mazása, amely tudatában van a bé­ke értékének, őszintén törekszik an­nak megőrzésére és megszilárdítá­sára, az együttműködésre minden néppel. Ezek voltak az egyoldalú szovjet moratóriumról hozott döntésünk motívumai. (Folytatás a 2. oldalon.) Kedvezett az időjárás a vetésnek Megélénkült a határ húsvét hét­főjén az ország több vidékén. Fe­jér megyében a napok óta tartó szél tovább szárította a talajt, s így — főként a megye déli részén — munkához láthattak a gépek, megkezdhették a vetésre való elő­készítést. Más években ilyenkor már földben voltak Fejérben a ko­ra tavasziak, az idén azonban még sehol sem kezdhették meg a mák, a borsó és a tavaszi árpa vetését. Sokan szorgoskodtak a fóliakerté­szetekben, s az ünnep ellenére né­pesek voltak a Sárszentmihályi Ál­lami Gazd­aság m­arad üvegházai. Az ország legdélibb szántóföld­jein, a baranyai határban is na­gyon sokan szorgoskodtak a Me­csek—Duna—Dráva háromszögében: műtrágyát szórtak az őszi gaboná­ra, vetésre készítették elő a talajt, és sok helyütt már vetettek is. A rendkívüli műszakokra azért volt szükség, mert a kései kitavaszodás miatt három-négy hetet késtek a szántóföldi munkák. A traktoros­brigádok a munkaszüneti napokon is dolgoznak mindaddig, amíg csak földbe nem kerül a mag. A termé­szet szeszélye folytán éppen az ün­nep napjaiban volt az idei tava­szon először munkára alkalmas az időjárás. A baranyai traktorosok a kora tavaszi növények — az árpa, a zab és a borsó — mellett a hi­degre érzékenyebb cukorrépa és lu­cerna vetéséhez is hozzáfoghattak. A Kisalföldön, ahol teljes ünnepi műszakra készültek fel húsvétikor a mezőgazdasági üzemek, az idő­járás közbeszólt: tegnap eleredt az eső. A szombatot és a vasárnapot azonban sikerült jól kihasználni. A kora tavasziak — a tavaszi árpa és a borsó — vetését megkezdhették még a szárazabb talajokon is. Rö­vid idő alatt is több ezer hektá­ron juttatták földbe a két növény szaporítóanyagát. A vidék legna­gyobb gazdaságában, a Lajta-Han­­sági Állami Gazdaságban az ünnep két napján húsz gép vezette az ár­pát és a borsót. Húsvét vasárnap­ján a háztáji kiskertekben is se­rény munka folyt. Ültették a hagy­mát és a zöldségféléket, metszették a szőlőt és a gyümölcsfákat. Borsod megye vezetői, vízügyi szakemberei repülőgépes szemlén el­lenőrizték a belvizek kiterjedését. Megállapították, hogy a belvízi hely­zet folyamatosan javul Borsodban. A vízelöntés jelenleg 6500—7000 hek­tárra tehető, aminek a 30 százaléka vetés. Az átlagosnál kedvezőbb a helyzet Dél-Borsodban, ahol csak a Tisza menti legmélyebb, szikes te­rületeken találhatók belvízfoltok. Átlagosnak tekinthető a taktaközi belvízállapot, ahol az intenzív szi­vattyúzás hatására 15 nap alatt több mint két és fél ezer hektárral csökkent az elöntött terület nagysága. A Bodrogközben 11 ezer hektár me­­liorált terület teljesen belvízmentes. A szivattyútelepek megállás nél­kül dolgoznak, s mind a fő-, mind pedig a mellékcsatornák képesek a víz fogadására. A tavaszi időben a talaj szikkadása tovább javítja a helyzetet. (MTI) Húsvéti béketüntetések az űrfegyverkezés ellen Az NSZK-­ban mintegy háromszáz­­ezren vettek részt az idén a hagyo­mányos húsvéti béketüntetésekben. Az akció középpontjában ezúttal az Egyesült Államok űrvédelmi fegy­verkezési programja, illetve az ab­ban való bonni részvétel elleni tilta­kozás áll. Megmozdulások voltak Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is. Mint bonni tudósítónk, Győri Sán­dor jelentette, Hamburg, Hannover, Köln, a Ruhr-vidék, Kassel és Frankfurt volt a legjelentősebb tö­megdemonstrációk színhelye. A frankfurti tüntetés szónokai fel­szólították a bonni kormányt, hogy politikai súlyát vesse latba az eny­hülés érdekében, egyúttal felelőtlen lépésnek nevezték az SDI-program­­hoz való csatlakozást. Ugyancsak a világűr militarizálódása elleni tilta­kozás uralta a Ruhr-vidék városai­ban tartott béketüntetéseket is. A legnagyobb szabású, a környe­zetvédelem és a leszerelés ügyét ös­­­szekapcsoló megmozdulásra — az előzetes várakozásnak megfelelően — a bajorországi Wackersdorfban ke­rült sor. Az ide tervezett atomhul­­ladék-feldolgozó létesítmény kijelölt színhelyén — a szervezőbizottság közlése szerint — mintegy nyolcvan­­ezer békemozgalmi, környezetvédel­mi és szakszervezeti aktivista gyűlt össze hétfő délután. A megmozdulás méreteivel összhangban a rendőrség i­s nagy erőket mozgósított. A tünte­tésen felszólították a bajor tartomá­nyi kormányt, hogy vizsgálja felül az atomlétesítmény tervét, s álljon el a megvalósítástól. A nukleáris fegyverkezés ellenzői a közép-angliai Mailvernben és a walesi Carmarthenben is tüntettek. Az utóbbiban négyezer ember alko­tott élő láncot a helyi elöljáróság atombiztos óvóhe­lye körül, tiltakoz­va a nukleáris fegyverek ellen. A New York-i háborúellenes, vallási és egyete­mi szervezetek ál­tal szervezett bé­kemenetben több mint háromezren vonultak. Ahhoz a tudományos inté­zethez mentek, amely elsőként csatlakozott az SDI-terv kidolgo­zásához, hogy ne­met mondjanak a világűr militarizá­­lására. Az atom­fegyver-kísérletek és a más országok belügyeibe való beavatkozás be­szüntetését köve­telték a Chicago egyik főterén ös­­­szegyűlt tüntetők. Az Ohio állambeli Clevelandben alá­írásgyűjtő kam­pány kezdődött arra a petícióra, amely felszólítja a Reagan-kormányt, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan rendeljen el moratóriumot az atom­­robbantásokra. Százezer aláírást kí­vánnak összegyűjteni. Az NSZK-beli kieli tüntetők egy csoportja. Bárhol Európában Megtehette volna Mihail Gorba­csov, hogy televíziós beszédében csak ezt erősíti meg újra: a Szov­jetunió addig tartja magát a nuk­leáris kísérletek tegnap lejárt egyol­dalú tilalmához, amíg az Egyesült Államok nem hajt végre újabb rob­bantást. Beérhette volna ennyivel, hiszen nyolc hónapja van érvény­ben a szovjet moratórium, attól füg­getlenül, vajon mi történik a ten­gerentúlon. Ezt is megtette, s így önmagában újabb esélyt adott Wa­shingtonnak, de nem érte be en­­­nyivel. Felelősségre, józan észre apellálva ajánlotta fel: már a kö­zeljövőben kész lényegében bárhol Európában találkozni Reagan el­nökkel, hogy megállapodjon a kö­zös kísérleti tilalomról és ennek megfelelő egyezmény kidolgozásá­ról. A válasz nem váratott sokáig ma­gára. A világ néhány órával a moszkvai javaslatot követően már tudhatta: Washington nemmel fe­lelt, mondván, a kísérletek felfüg­gesztése nem szolgálja érdekeit, s így az szándékában sem áll. Az in­dokok között ez is szerepelt: az Egyesült Államok a gyakorlatból tudja, hogy a moratórium nem ve­zethet el a biztonság növeléséhez. E válasz hallatán sokféle kérdést tehetünk fel, de elégedjünk meg csak kettővel. Vajon mit tart az amerikai kormányzat érdekében ál­lónak, ha a teljes atomcsendet nem, amely pedig esélyt adhatna a világnak, hogy elinduljon a nuk­leáris fegyverek felszámolásához vezető úton? Vajon honnan tudhat­ja az Egyesült Államok, hogy a moratórium nem növelheti a biz­tonságot, amikor az elmúlt nyolc hónapban, az egyoldalú szovjet ti­lalom idején egymást követték a nukleáris robbantások a nevadai sivatagban? Nem volt könnyű döntés Moszk­va számára az önkéntes kötelezett­ség vállalása kezdetben sem, még kevésbé meghosszabbítása ez év elején. Nem volt könnyű, mert lé­nyegében nem mást vállalt, mint azt, hogy elutasítás esetén tétle­nül szemléli, miként halad előre a túloldalon újfajta nukleáris fegyve­rek fejlesztése. Mégis megtette. Gesztus volt, valóban merész kez­deményezés, amely egyetlen célt szolgált: légkört javítani, kimozdí­tani a holtpontról a nukleáris le­szerelés megrekedt folyamatát. Nem kell különösebb katonai szak­értelem hozzá, hogy megállapíthas­suk: a nukleáris kísérletek teljes betiltása megakadályozhatja a mo­dernebb nukleáris harci eszközök kifejlesztését, útját állhatja annak, hogy a fegyverkezési hajsza előtt minőségileg új, minden korábbinál nagyobb veszélyekkel fenyegető csatornák nyíljanak a földön és a világűrben. A nyolc hónap alatt a válasz azonban újra és újra a „nem" volt Washingtonból, legyen szó moratóriumról, a teljes atom­stophoz vezető tárgyalásokról, s most egy Európában tartandó atom­­csendcsúcsról. A felelősség felelőtlenséggel, az önmegtartóztatás tudatosan kihívó lépésekkel szembesül. Moszkva kompromisszumokat kínál, cserébe elutasítást, merevséget kap. Márpe­dig ez a dolog lényege: megállíta­ni a mind kiszámíthatatlanabb fo­lyamatokat csakis úgy lehet, ha van megfelelő politikai akarat, közös el­határozás. A biztonság csak köl­csönös lehet, mások rovására senki sem érheti el sajátját. Ebből a szempontból kell tehát mérlegelni a legújabb amerikai „nem"-et, a lehangoló hírt, amelyet a Fehér Ház húsvétra „ajándékozott" a világ­nak. Zalai István Felmentették Szergej Antonovot Szombaton Rómában az esküdt­szék bizonyítékok hiányában fel­mentette a pápa elleni merénylet megszervezésével gyanúsított szemé­lyek perének három bolgár vádlott­ját: Szergej Antonovot, Zselju Va­­szilevet és Todor Ajvazovot. Ugyan­ezzel a jogi formulával mentették fel az ügy két török vádlottját, Mu­szó Szerdar Celebit és az ismeret­len helyen tartózkodó Óral Celiket. Egy harmadik török személyre, Omer Bagóira a bíróság három évig és két hónapig terjedő szabadság­­vesztést szabott ki. Ali Agcát ebben a perben azért vonták felelősség­re, mert illegális úton fegyvert csempészett be Olaszországba, s egy­évi börtönbüntetésre ítélték. Agca a pápa elleni merénylet miatt élet­fogytiglani büntetését tölti. (MTI) (Kommentárunk a 2. oldalon.)

Next