Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
g xgXD ® ® ® ® ® ® ® ® GIOVANNI MOSCA: Negyven ördög és egy nagy légy Alig múltam el húszéves. Eltökélten léptem át jövendő munkahelyem, egy középiskola küszöbét. Mindenekelőtt be kellett mutatkoznom az igazgatónak. Megigazítottam az öltözékemet, és benyitottam az igazgatói iroda előszobájába. — Hogy hívják? — szólt rám a titkárnő. Jobban megnézett, és újabb kérdést tett fel: — Nem tudod, hogy az irodába hívás nélkül tilos a tanulóknak belépni? — Én vagyok az új tanár... — mondtam, és megmutattam a diplomámat. Bocsánatkérően felsóhajtott, és bement a belső irodába, ahonnan az igazgatóval együtt lépett ki. Az igazgató jól megnézett, a homlokára csapott, és szinte felnyögött. — Mit képzelnek ezek! Gyerekeket küldenek nekem, amikor erős férfi kell, hogy megszelídítse ezeket az ördögöket! Talán rádöbbent, hogy nem a legalkalmasabb szavakkal fogadott, mert aztán átölelte a vállamat, és elmosolyodott. — Tényleg húszesztendős? Nem gondoltam többnek tizenhatnál. Valóban elvégezte a főiskolát? Megmutattam a papírjaimat. — Nos, hát akkor...! Segítse önt és minket az ég! Megkapja azt az osztályt, amellyel eddig senki sem tudott megbirkózni. Ezek a felfegyverkezett démonok, élükön a hírhedt Guerreschivel, az ön elődjét — aki pedig tapasztalt és tekintélyes ember volt — elüldözték az iskolából! Végigkísért a folyosón, majd odavezetett az egyik ajtóhoz. — Máris megismerkedhet az osztályával. Szedje össze minden tehetségét, barátom! Bentről hangos zaj, zsivaj, dobolás és üvöltözés hangzott ki, majd golyószórólövésekre emlékeztető hangok és feltehetően a padok tologatásától származó csikorgások, nyikorgások. — Úgy tűnik, barikádot építenek... — súgta az igazgató, még egyszer átölelte a vállamat, és elsietett. Ha nem vártam volna oly nagyon, hogy elkezdhessem tanári működésemet, és ha nem lett volna annyira fontos dolgoznom, bizonyára ebben a percben megszököm. Benyitottam az osztályterembe. A gyerekek egy pillanatra elcsendesedtek. Kihasználtam ezt a helyzetet, és nagy lendülettel felugrottam a katedrára. Negyven pár gyerekszem meredt rám, kutatóan és bizalmatlanul. A nagy csendben, a nyitott ablakon át, behallatszott a falevelek zizegése. Valósággal megdermedtem a rémülettől, összeszorítottam az öklömet, és egy ideig képtelen voltam magamból hangot kipréselni. A gyerekek fenyegetően néztek, és én velük szemben, mint valami oroszlánszelídítő. Guerresohit azonnal felismertem. Inkább zömök, kopaszra nyírott hajú fiú volt, akire gondoltam, aki kezében hatalmas narancsot szorongatott. Valamit ordított, és hirtelen felém dobta a narancsot. Ösztönösen ugrottam félre, és a narancs mögöttem puffant a falon. Valószínű azonban, ez csak jel volt a támadásra. Mert ekkor valamennyien csúzlit vettek elő, és összevágott papírgombócokat, radírgumidarabokat helyeztek a fegyverbe lövésre készen. A feszült csendet ebben a pillanatban hangos légyzümmögés törte meg. A nyitott ablakon át egy hatalmas zöld légy repült be az osztályba. Anélkül, hogy a velem szembeni harci készültséget csökkentette volna, láttam, hogy Guerreschi fél szérűmés követte a legyet, akár a többi gyerek. Átvillant az agyamon, hogy talán ebben a pillanatban azon tanakodnak: a tanárt vagy a legyet készítsék-e ki. Tudom, vannak esetek, amikor viszont egyetlen légy képes az embert kikészíteni! — Guerreschi! — törtem meg a pillanatnyi csendet. A fiú megrezzent, talán amiatt, hogy tudom a nevét. — Le tudnád lőni ezt a bestiát? — Köpök rá! — felelte közömbösséget színlelve, de a gyerekek most már a korábban rám irányított csúzlikat leengedve tartották a kezükben, és mind engem figyelt, fél szemmel a vezérüket lesve, aki most már a legyet vette célba a csúzlijával. A lövés elcsattant, a papírgalacsin megcsapta a lámpabúrát, de a légy tovább zümmögött, mintha az egész dolog nem érdekelné. Eljött az én pillanatom! — Add ide! — szóltam határozottan, és Guerreschi szinte megbabonázva nyújtotta felém a fegyvert. Papírgolyót rágtam gyorsan, majd hosszan céloztam. Nem siettem. Mindketten tudtuk, hogy az én további pedagógusi pályám sorsa függhet ettől a lövéstől. „El kell találnod!” — hajtogattam magamban. Aztán lőttem! A zümmögés abban a pillanatban elhallgatott, a zöld légy élettelenül hullott alá a padlóra. Milyen hálás voltam ennek a nagy zöld bestiának! Ha nem tudom eltalálni, ha nem sikerül lelőnöm, az számomra végzetes lett volna. — Guerreschi, a csúzlid nálam marad — mondtam fagyosan —, és mindenkitől kérem ide a csúzliját! Pusmogás hallatszott, de korántsem ellenséges, hanem inkább lelkes, elismerő suttogások. Jöttek egymás után, és engedelmesen rakták az asztalra a harminckilenc csúzlit. Nyugodtan, mintha mi sem történt volna, elkezdtem az órát. — Most átvesszük az igeragozást. A táblához kijön elsőnek Guerreschi, és felírja: én lövök, te lősz, ő lő... Fordította: , ANTALFY ISTVÁN Űrhajósok, űrhajók VÍZSZINTES: 1. Fegyvert ragadott. 7. Szovjet űrhajós, a világon elsőként lépett ki a világűrbe. 12. Tetszetős, csinos tárgy. 14. Térbeli nagysága. 15. Hirtelen, ijedten ébred. 16. Finnugor nyelvű nép. 17. Lárma. 18. Település Heves megyében. 20. Személyes névmás. 21. Irányi Dániel. 22. Római súlyegység. 23. A világ első háromszemélyes űrhajójának parancsnoka. 26. A perui autók nemzetközi jelzése. 27. Tág, lötyögés. 28. Az alumínium vegyjele. 29. Sakkfigura (névelővel). 30. Nem mérges óriáskígyó. 31. Bálvány, istenszobor. 33. város Algériában. 34. Földrész. 37. Sebesen rohanó. 39. Szovjet űrhajós, 1961 augusztusában 25 órát töltött a világűrben. FÜGGŐLEGES: 1. Az első magyar űrhajós. 2. Mesebeli lény. 3. Gyakori családnév. 4. Honfoglaló vezér. 5. Kettős mássalhangzó. 6. Nyomással helyváltoztatásra késztet. 7. Az áramerősség mértékegysége. 8. A méhek viaszból készített építménye. 9. Betű, kimondva. 10. Hozzáfog valamihez. 11. Sipos Tamás. 13. Szovjet űrhajós. 19. Hibátlan. 21. A kör része. 23. Kemény ásványi anyag. 24. Város Bulgáriában. 25. Indíték. 26. Szállítóeszköz oldalfal nélküli, lapos rakfelülete. 27. Színművésznő (Margit). 29. Gabonát vág. 31. Após régiesen. 32. Szemmel érzékel. 33. Folyó Afrikában. 35. Közlekedési terület. 36. Kutyaház. 38. Kettős mássalhangzó. Beküldendő: a vízszintes 7., 23., 39. és a függőleges 1., 13., valamint a különálló sorban szereplő két űrhajó neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: április 18. Cím: Népszabadság, Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. A „csodák rejtelmes világába” szeretnénk elvezetni benneteket a közölt trükkökkel. A mutatványok nyitját a több nemzetközi fesztivált nyert Otaky bűvész fedi fel előttetek. Reméljük, szívesen fogadjátok, és magatok is előadjátok majd e könnyen elkészíthető trükköket. PAPÍRPÁLMA Felmutatok egy papírtekercset. Az egyik végén néhány helyen ollóval bevagdosom. Még egy-két mozdulat, és egy hosszú papírpálma van a kezemben. Magyarázat: A mutatványhoz széles papírszalag szükséges. Ezt egyszerűen elkészíthetjük úgy is, hogy újságlapokat egymáshoz ragasztunk, majd ezt összetekerjük. A tekercs egyik végét négy helyen bevágjuk, majd derékszögben lehajtjuk. Ezután, amennyire csak tudjuk, kihúzzuk a közepét. Készen is van a pálma. Készíthettek óriás pálmát is. Ez annál magasabb lesz, minél több papírt használtok fel hozzá. ERDEI KATALIN FELVÉTELE MEGFEJTÉS - NYERTESEK Az április 4-i számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Kilián György, Illés Béla, Steinmetz Miklós, Nógrádi Sándor. A március 29-i számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtéséért a következők nyertek könyvutalványt: Andriska Attila, Kalocsa; Appel Anna, Adony; Bischof Krisztina, Dombóvár; Csidey Adrienne, Miskolc; Deák Judith, Tiszadob; Imreh Péter, Eger; Katona Tibor, Lábatlan; Kecső Roland, Besenyszög; Kovács Tímea, Salgótarján; Mezei Anett, Vasvár; Nagy Sándor, Miskolc ; Nácsa Mária, Miskolc; Pécl Mihály, Leányvár; Pópity Mária, Gyálarét; Radnai Mária, Jánoshalma ; Rajnics Péter, Nagykanizsa; Réti Mónika, Vác; Buzsák Krisztián, Miskolc; Szűcs Judit, Pécs; Pozsár János, Pálmonostora; Posztós Mónika, Parád; Beke Péter, Kajászó; László Annamária, Szentgál; Erdész Dóra, Wendler Andrea, Ifj. Szaszkó Ferenc, Lantos Zoltán, Horváth Klára, Fábián József, Bodnár Sándor, Budapest. Nyereményként egy-egy 60 forintos könyvutalványt küldünk postán. ' Csepeli Szabó Béla: Hová tűnt el a fehér farkas? — Unokámhoz — Ne félj, fiú, az a hatalmas, fehér farkas, mely nemrégen még itt csaholt didergő kertünk alatt, s nagy jégfogait ránkvillantva rázta magából a havat — már nem harap! Mikor tündöklő ívű égi útján megjött a márciusi Nap, s megsuhintotta aranyvesszejét, a langyos tavaszi szelet, a vén, vad ordas úgy megijedt, hogy világgá szaladt. . . Ámbár, ki tudja? Azt is mondják, hogy beásta magát a földbe, majd a barack- és a mandulafák gyökerein és rügyein át a tavaszi csodák kék égre nyíló, illatos kertjébe jutott, s félelmetes fehér farkasból szépen, szelíden elénkhajló virágtengerré változott... ÁLLATI REKORDOK HÜLLŐK A hüllők közt — bármennyire furcsán hangzik is — nem az úgynevezett óriáskígyók növekednek a legnagyobbra, hanem a Délkelet- Ázsiában őshonos kockás pitonok. Találtak már 10,8 méter hosszú példányt is közöttük. Az előbb említett óriáskígyók mindössze négy-öt méteresre fejlődnek, így a rekordlistán lényegesen előkelőbb helyet foglalnak el a Dél-Amerikában honos, és nyolc métert elérő anakondák is. Itt nálunk a haragos siklók a leghosszabbak, akadnak két métert is meghaladó példányok — állományuk roppant csekély, ezért szigorú védelemben részesülnek. Indonézia egyik szigetén élnek a „komodói sárkányok”, más nevükön a komodói varánuszgyíkok. Testhosszuk elérheti a három métert, súlyuk a száz kilót! Mindössze néhány száz példány él belőlük. Mivel magyarázható, hogy ilyen „sárkánygyíkok” még ma is léteznek? Komodó szigetén védett állapotban élhettek — senki nem zavarta biztonságukat, sem ember, sem ragadozó állat. A hőmérséklet is kedvező volt számukra ebben a trópusi környezetben. Megfelelő táplálékot is találtak és találnak, így az óriási növekedésnek, a fennmaradásnak nem volt akadálya. Dél-Amerikában őshonosak a hegyesorrú krokodilok — találtak már 7,2 méter hosszú és négyszáz kilós példányt közöttük. A teknősök legnagyobbika a tengeri kérgesteknős. Előfordultak 215 centiméter hosszú és 450 kilós példányok is, de bizonyos, hogy ennél nagyobbak is léteznek. Hol vannak ettől a mérettől az elefántteknősök! Hiszen testük „mindössze” 150 centiméter hosszú, és súlyuk legfeljebb 200 —250 kiló. A hüllők közt talán a legkisebb a nálunk, továbbá Bulgáriában, Csehszlovákiában és Ausztriában előforduló magyar- vagy pannongyík. A kifejlett állatok testhossza 9—11 centi, súlyuk 1,5— 2,5 gramm. Szigorú védelem alatt állnak. PÉNZES BETHEN KŐBE FARAGOTT, BRONZBA ONTOTT MÚLT MEGFEJTÉS STEINMETZ MIKLÓS (1913—1944) MIKUS SÁNDOR (1903—1982) MŰVE (BUDAPEST, XVIII., VÖRÖS HADSEREG ÚTJA) Budapest határán, a Vecsés felé vezető országúton felállított bronzszobor a vörös Hadsereg századosának, a magyar származású Steinmetz Miklósnak emlékműve, a halálával örök életű hős katona jelképe. Steinmetz Miklós mindössze 31 évet élt, de fiatal élete páratlanul változatos volt. A Tanácsköztársaságért harcoló édesapja 1921-ben Pécsről emigrálni kényszerült. Előbb Argentínában éltek, majd 1932- ben a Szovjetunióba költöztek. A tizenkilenc éves Steinmetz rádiótechnikus lesz, beiratkozik az egyetemre. 1936—1938-ban, a spanyol polgárháborúban mint önkéntes, a köztársaságiak oldalán harcolt. Spanyolországból visszatérve a Frunze Katonai Akadémián tanult, majd ugyanott tolmácsképző tanár lett. A második világháborúban a II. Ukrán Hadseregcsoport tisztjeként részt vett a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban. 1944. december 26-án Malinovszkij és Tolbuhin marsall elhatározta, hogy a magyar főváros és lakossága megkímélése, Valamint a hadsereg további, immár értelmetlen véráldozattól való megóvása érdekében, parlamenterek útján ultimátumot juttatnak el Budapest német városparancsnokához, és megadásra szólítják fel a körülzárt németeket. December 29-én Budaörs felől Osztapenko kapitány és két kísérője, a Vecsés—Budapest országúton Steinmetz Miklós és három társa indultak el fehér zászlós gépkocsin a német állások felé. Steinmetz gépkocsija lassan gördülve hagyta el a szovjet csapatok állásait és 25—30 méterre közelítette meg a németek első vonalát. Ekkor a németek orvul tüzet nyitottak a gépkocsira, és — miként a budaörsi parlamenterekkel is történt — Steinmetz kapitányt és kísérőit alávaló módon meggyilkolták. Az emlékművet Mikus Sándor szobrászművész közvetlen megbízás alapján, a szovjet Vasziljev kapitány tervei szerint készítette el, az ötödik évforduló alkalmából, 1949-ben. Mikus Sándor fiatal éveiben mint vasmunkás dolgozott. Mintázni Pátzay Pál műtermében kezdett, majd 1927—1930 között Firenzében és Rómában tanult. A felszabadulás előtt inkább csak kisplasztikával és éremművészettel foglalkozott. Lágy mintázású, kisméretű szobrait harmonikus kompozíció, finomság és dekorativitás jellemzi (Fésülködő nő, Táncoló lánykák). 1945 után alkotott monumentális emlékművein bontakozott ki szobrász ereje, természetes, egyszerűsített formaadású stílusa (Petőfi Sándor, Ózd; Tanácsköztársasági emlékmű, Veszprém; Jurisics Miklós, Kőszeg; Korsós nő, Vác stb.). Hazai és külföldi kiállításon mutatták be szobrait, több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. P. M. Az Ofotért Vállalat a májusi árverésére keres ritkaságszámba menő fényképezőgépeket vagy tartozékokat, híres emberek vagy események fotóit, műszaki ritkaságokat, régi gyerekjátékokat. Felvásárlás: április 21-éig az Ofotért Vállalat 77. sz. boltjában (a József Attila utca és az Alpári Gyula utca sarok).