Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
4 Csehszlovákia: Igényes program Lényegében három évtizeden ível át az az elemzés, amelyet a csehszlovák kommunisták március végén megtartott XVII. kongresszusa készített el. Hiszen a tanácskozás egyrészt mérlegre tette az ország utóbbi tizenöt, ezen belül elsősorban az elmúlt öt évben elért eredményeit, egyszersmind a gazdaságban, a társadalmi életben fellelhető nehézségeket és gondokat; másrészt a feltárt lehetőségekre alapozva a kongresszuson felvázolták a további fejlődés programját is, egészen az ezredfordulóig. Az eseményt a vállalt feladatokhoz igazodó sokrétű munka előzte meg. Százezrek ismerkedtek meg a párt vezető testületei által a kongresszus elé terjesztett dokumentumokkal. A pártszervezetek, a Nemzeti Frontban tömörült társadalmi szervek és más politikai pártok képviselői, de magánszemélyek is eljuttatták észrevételeiket a kongresszushoz — összesen 12 ezret. Így a tanácskozás nemcsak a párttagság, hanem a társadalom valamennyi rétegének állásfoglalására építve fogalmazhatta meg az elfogadott határozatokat. Ütemgyorsítás Kétségkívül szükség van a széles társadalmi bázis cselekvő támogatására, hiszen a kongresszus magasra állította a mércét. Olyan minőségi változások megvalósítását tűzte ki célul, amelyek csak az erőforrások legalaposabb koncentrálásával, a termelőerők leghatékonyabb kihasználásával lehetségesek. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, előadói beszédében erről a következőket mondta: „Kulcsfontosságú kérdés — amelyet belpolitikai és nemzetközi szempontból egyaránt elénk állít a fejlődés jelenlegi szakasza — társadalmunk gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítása, a népgazdaság teljesítőképességének és hatékonyságának fokozása. Ehhez hatékonyabban kell mozgósítanunk egész anyagi és szellemi potenciálunkat. Az ebből eredő feladatokat forradalmi módon kell értelmeznünk, hiszen megoldásuktól függ a szocializmus építése a jövőben. Teljesítésük érinti mind a termelést, mind pedig a felépítményt, a párt és a szocialista állam, a gazdasági szervek, a szakszervezeti mozgalom, az egész Nemzeti Front, a nemzeti bizottságok (tanácsok) és szocialista hazánk valamennyi állampolgárának munkáját.” A program igényessége a tervekben szereplő adatokkal is jellemezhető. Csehszlovákiában azzal számolnak, hogy a következő 15 évben a nemzeti jövedelem mintegy kétharmaddal lesz nagyobb a jelenleginél, miközben egységnyi nemzeti jövedelemre vetítve lényegesen csökken a termelésbe bevont erőforrások nagysága. A nemzeti jövedelem évi 3,5 százalékos növekedése minimális cél. S a fordulatot már a hosszú távra kidolgozott fejlesztési program első szakaszában, a VIII. ötéves tervperiódusban el kell érni. Eszerint 1990-ig a nemzeti jövedelem 18-19 százalékkal nő, 15-18 százalékkal lesz magasabb az ipari termelés, 6,3 százalékos növekedéssel számolnak a mezőgazdaságban. E célok megalapozására mintegy 900 milliárd koronás beruházási összeget szánnak, ami az előző öt évhez képest 10-12 százalékos növekedést jelent. Ezek a tervek önmagukban is tekintélyt keltőek, ám alapvetően csak a fejlődés mennyiségi jellemzésére alkalmasak, holott az egész program valójában határozott minőségi változások elérését szolgálja a gazdaságban. Lubomír Strougal, a szövetségi kormány elnöke, hangsúlyozta: a siker egyik feltétele az, hogy fordulatot érjenek el a termelésben az állóeszközök kihasználásában. Csehszlovákiában az utóbbi években fokozatosan romlott az állóalapok hatékonysága. A cél e tendencia megfordítása. A kongresszuson elfogadott program azt a követelményt támasztja az iparral szemben, hogy a következő öt évben elért termelésnövekmény 45 százaléka a kapacitások jobb kihasználásából, a beruházást nem igénylő, de meglevő és feltárt tartalékok hasznosításából származzék. Ezzel egy időben ugyancsak határozott fordulatot kell elérni a tudományos-technikai forradalom eredményeinek felhasználásában. Ez a határozatok kiemelkedően fontos fejezete. Csehszlovákiában célul tűzték ki a népgazdaság fokozatos, de lehető leggyorsabb elektronizálását, az automata termelési rendszerek és robotok mind szélesebb körű alkalmazását, az új biotechnikai vívmányok s az új anyagok elterjesztését a termelésben. Az energiatermelésben a következő öt évben harminc, az ezredfordulóig pedig ötven százalékra akarják növelni az atomerőművekben nyert villamos áram arányát. Az új technika és technológia térhódításával összefüggésben érthetően nagy hangsúlyt kapott a kongresszuson a nemzetközi munkamegosztás. A KGST 2000-ig szóló komplex műszaki fejlesztési együttműködési programja, valamint a Szovjetunióval kötött kétoldalú egyezmények azok az alapok, amelyekre Csehszlovákia műszaki haladását építeni kívánja nemzetközi keretekben. Az ország azonban nem zárkózik el a világ más államaival folytatott egyenrangú, és a kölcsönös érdekeknek megfelelő együttműködés elől sem, sőt szorgalmazza ennek fejlesztését. Változó irányításA kongresszuson is utaltak rá, hogy e célok eléréséhez szükség van a tervezés, a gazdaságirányítás módosítására, megújítására, a gazdálkodási szemlélet átalakítására. Lubomír Strougal ennek a lényegét a következőkben fogalmazta meg: „Az elfogadott intézkedések végrehajtásának és további munkánknak egy olyan rendszer létrehozására kell irányulnia, amely a tervek kidolgozásában, megvalósításában, a feladatok teljesítésének értékelésében, valamint az önálló elszámolási rendszer és a gazdasági szerződések működésében a hatékonysági szempontok következetes érvényesítésére épül. Tehát olyan rendszerről van szó, amely a gazdasági szabályozók és a terv rugalmas összekapcsolásából, a társadalmi érdekek és a szocialista vállalkozói szellem összhangjából és a különböző irányítási szintek szorosabb együttműködéséből indul ki.” A korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy a csehszlovák gazdaság sok gyengeségének, így az innovációs folyamat lassúságának, a nem kielégítő nemzetközi versenyképességnek, a beruházások gyakorta késedelmes befejezésének, a jobb munkával egyébként elkerülhető szállítási és raktározási veszteségeknek az irányítási rendszerben fellelhető bürokratizmus, a néhol eltúlzott centralizmus, a megszokottság és elkényelmesedés is oka. A kongresszuson mind a referátumokban, mind a felszólalásokban konkrét hiányosságok sorát tették szóvá. Korántsem véletlen tehát, hogy a tervezési és irányítási rendszer további fejlesztésének körvonalazása nagy hangsúlyt kapott, s ezzel kapcsolatban is szó esett az SZKP XXVII. kongresszusának tapasztalatairól, az ott elhangzott elvi jelentőségű megállapításokról, amelyek alkotó alkalmazásával, a küldöttek egyöntetű véleménye szerint Csehszlovákiában is javítható az irányítás hatásfoka. Az irányítási rendszer esetében valójában már évekkel ezelőtt megindult, s a következő években kiteljesedő folyamatról van szó, amelynek keretében Csehszlovákiában alapos vizsgálat alá vették és veszik elsősorban a tervezési rendszert. A cél az, hogy a gazdaságfejlesztési programok megalapozottabbak legyenek. Ezért keresik azokat a pénzügyi, árpolitikai, árfolyam-politikai eszközöket, valamint anyagi ösztönzési módszereket, amelyek segítségével jobban összehangolhatók az egyéni, a csoport- és az össztársadalmi érdekek. S ebben szerepet szántnak a gazdálkodó egységek nagyobb önállóságának is. Cselekvési egység A kongresszus határozott iránymutatással szolgált a távlatok és a közeljövő teendőit illetően egyaránt. Ám azt is világossá tette, hogy a célok elérése nagy erőfeszítéseket követel, nemcsak a gazdaságban. Munkáját áthatotta az a felismerés, hogy az ország a fejlődés minőségileg új szakasza előtt áll. A dokumentumok tanúsága szerint a csehszlovák kommunisták a gazdasági és a társadalmi fejlődés meggyorsításának kérdéseit egymással szoros összefüggésben vizsgálják. Ennek megfelelően a tanácskozás nagy figyelmet szentelt a szocialista társadalmi viszonyok kiteljesítésének, a politikai rendszer tökéletesítésének, továbbá a szocialista demokrácia elmélyítésének. A feladatok sikeres megoldása egyúttal megköveteli a párt tömegkapcsolatainak további erősítését, a CSKP szervezeti, cselekvési egységét is. Ezért tulajdonítottak megkülönböztetett jelentőséget a párt eszmei tisztaságának, a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elvei tiszteletben tartásának, a káderekkel szembeni követelmények fokozásának. Nem véletlenül hangsúlyozták a kongresszuson: a CSKP akcióképességén, a pártmunka minőségén múlik, hogy miként valósulnak meg a kijelölt célok, hogyan képes a csehszlovák társadalmat a párt a program végrehajtására mozgósítani. Prága, 1986. március 31. Kis Tibor—Lovász Péter Németh Károly hazaérkezett Prágából A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének vezetésével részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusán, szombaton hazaérkezett Prágából. A fogadtatásnál jelen volt Ondrej Durej, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. Bernhard Vogel Budapesten Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Bernhard Vogel, a Német Szövetségi Köztársaság Rajna-Pfalz tartományának miniszterelnöke. A vendéget és kíséretének tagjait a Ferihegyi repülőtéren Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes fogadta. Jelen volt Ernst-Friedrich Jung, az NSZK budapesti nagykövete is. (MTI) Magyar—egyiptomi vízügyi tárgyalások Kovács Antal államtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének vezetésével hazaérkezett a magyar vízügyi küldöttség Kairóból, ahol március 22. és 29. között tárgyalt Iszam Radi Abdel-Hamid öntözési miniszterrel, a két ország hosszú távú vízügyi együttműködésének fejlesztéséről. A megbeszélések alapján megállapodtak, hogy más ipari-gazdasági minisztériumok bekapcsolásával bővítik a két fél öntözési és vízgazdálkodási kapcsolatait, így lehetőség nyílik rá, hogy a magyar vállalatok nemcsak Egyiptom öntözési, hanem vízellátási, szennyvíztisztítási és talajjavítási feladatainak megoldásában is közreműködjenek. Ennek megítéléséhez hasznos segítséget nyújtott a magyar vízügyi vállalatok bemutatkozása a nemrégiben lezajlott kairói vásáron. Egyeztették a magyar és az egyiptomi vízügyi kutatóintézetek közötti hosszú távú műszaki-tudományos együttműködés tervezeteit. Tárgyaltak arról is, hogy a Nubaria tartományban létesítendő öntözéses mintagazdaságban, magyar vállalatok közreműködésével, korszerű növénytermesztési rendszereket valósítanak meg. A magyar küldöttség ellátogatott az asszuáni kormányzóságba is, ahol kedvező lehetőségek kínálkoznak a kétoldalú vízgazdálkodási kapcsolatok fejlesztéséhez. Kovács Antalt fogadta Juszef Vali miniszterelnök-helyettes, mezőgazdasági miniszter. (MTI) NEPSZABADSAG Alekszej Fjodorov köszöntése Alekszej Fjodorovot, a szovjet partizánok legendás hírű vezérét az ukrán párt-, állami és társadalmi szervek vezetői hétfőn köszöntötték 85. születésnapja és Lenin-renddel történt kitüntetése alkalmából. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének és az MSZBT elnökségének üdvözletét Monori István kijevi főkonzul és munkatársai adták át. (MTI) Megtakarítás előszállítással A pécsi vasútigazgatóság partnervállalatai tízmillió forintot takarítottak meg az év első negyedében az előszállítási fuvardíjkedvezménnyel. Januártól március végéig összesen nyolcszázezer tonna árura — kőre, kavicsra, cementre, cementgyártmányra, tűzi-, bánya- és szerfára, kohósalakra — adott húszszázalékos szállítási árengedményt a vasút a dél-dunántúli fuvaroztatóknak, csaknem százezer tonnával többre, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A vasút munkáját számottevően megkönnyítette, hogy a fogadó vállalatok a tavalyinál tizenötezer tonnával több követ rendeltek és raktak ki az idei első negyedévben. A kedvezményes előszállítási akció eredményeként hatvan teherszerelvénnyel többet tud majd mozgósítani a MÁV Pécsi Igazgatósága az őszi szállítási csúcsidényben. (MTI) 1986. április 1., kedd INGÁZÓK HÁROM VÁROSBA Vázlat Bicskéről Bicskét egyszer eladták. A határa s a község egy része a jobbágyházaival együtt valaha Batthyány-uradalom volt, a család nagy kiterjedésű birtoka, és 1860- ban Batthyány Gusztáv gróf eladta a Belga Banknak, amely kisvártatva továbbadta valamelyik üzletfelének. Ezt azonban ma már inkább csak anekdotaként említik — adatok nemigen vannak arról, mi történt azután, kiknek a kezébe került, merre úszott a jövedelme... S nem is fontos. A régi település — amelynek a múltjáról is érdemes néhány szót ejteni, s amely 1986 januárja óta város — a mában él, s kissé a jövőben is, mert a dinamikus fejlődése feljogosítja a tervezésre. Nem olyan mértékben ugyan, mint a helybeliek kívánnák — az óhajoknak mindig határt szabnak a lehetőségek —, de biztonságos alapokon, a szorgalom és az értelem garanciájával. A Dunántúl egyik legrégebbi falujaként tartja számon a történettudomány. Nevében a tatárok által elpusztított Bykchew nemzetségnevet őrzi. Az 1300-as évek elején még vámjoga is volt. A Buda— Bécs—München—Párizs kereskedelmi út itt haladt keresztül, s ügyes helybeli kereskedői pezsgő gazdasági életet teremtettek. Később török uralom alatt élt (Buda közelsége folytán), meglehetősen gyér lélekszámmal: egy 1696-ból származó bizonyságlevél szerint mindössze hat portát tartottak számon az adóösszeírók. A törökök kiűzése után lett ismét népesebb, tót családok költöztek a faluba. 1768-ban már majdnem négyszáz család lakott a községben. Népessége állandóan növekedett. A lélekszáma jelenleg a hozzácsatolt Csabaival együtt: 13 ezer. Három város közelsége határozza meg adottságait: Tatabánya 21, Budapest 36, a megyeszékhely, Székesfehérvár pedig 47 kilométerre van Bicskétől. Mindegyiket könnyű elérni vasúton is, autóbusszal is. Ebből adódik az ingázók nagy száma. A legutóbbi, 1980-as népszámlálási adatok szerint a helyben lakó 5833 aktív kereső közül naponta 2800-an utaznak Budapestre és Tatabányára. De van ennek „viszonossága” is: a környékbeli kisebb településekről több mint kétezren járnak a bicskei üzemekbe, gazdaságokba dolgozni. Mert van hová! Míg közvetlenül a felszabadulás után csak egyetlen üzem működött itt, amelyben bánya- és forrasztólámpákat készítettek, az ötvenes évek közepétől egymás után létesültek munkahelyek a szolgáltatásban, a kereskedelemben, az építőiparban. A városalapítási ünnepségen mondta el dr. Nyúl István tanácselnök, hogy míg korábban az egyetlen biztonságos megélhetést nyújtó nagyüzem a termelőszövetkezet volt, ma már ezreknek ad munkát a közlekedés, a villamos- és malomipar, az áfész, a költségvetési üzem, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára, a jelentős ipari szövetkezetté fejlődött Floriana. Megnyílt a csordakúti, a nagyegyházi, a mányi bányaüzem. Körülpillantva a városban, látszik a növekedés üteme. Formájában ma is őrzi a régi magyar települések vonalait, a régi mezővárosokra jellemző széles utcák képére azonban aligha ismerne rá, aki régen látta: újnál újabb házak, mindenfelé. Az elmúlt huszonöt évben a lakásállomány másfélszeresére gyarapodott. (A lakások számának növekedése ellenére azonban a száz lakásra jutó lakosok száma valamelyest magasabb, mint a hasonló népességű településeké.) Az újonnan épült lakások túlnyomó többségét bekapcsolták a víz- és csatornahálózatba. A kiépített belterületi utak aránya 52,2 százalék, ez is alacsonyabb valamivel a hasonló nagyságrendű városokénál. Az orvosi ellátottság viszont kedvezőbb a megyei, s csekély mértékben az országos átlagnál. 2020 fő jut egy körzeti orvosra, s az 1973 óta működő szakorvosi rendelőintézet elismerten magas szintű ellátást nyújt a betegeknek.A bölcsődei ellátás — akárcsak Fejér megye egészében — kielégítő. Bicskén két, Csabdiban egy általános iskola működik; az oktatás személyi és tárgyi feltételei megfelelőek. Száz pedagógus dolgozik a városban; a Vajda János Gimnázium- és Szakközépiskolában 356 diák tanul, ide járnak a környező települések növendékei is, akiknek egy része a 85 személyes kollégiumban lakik. Érdemes egy epizódot feleleveníteni a csabdi iskolaalapítás történetéből. Az iskola már létezett a hetvenes években — de éppen hogy csak létezett... A tatabányai bányászok tették igazi tanintézetté. Beszerelték a központi fűtést, kiépítették a vízvezetékrendszert, adták a szenet, berendezték a tanári szobákat, kialakították a gyakorlóműhelyeket, vállalták a folyamatos karbantartást, adtak rádiót, televíziót, írásvetítőt, egyéb oktatási segédeszközt. Adott volna mindezt persze a nagyközség is — de akkor még nem tehette. A saját iskoláinak halaszthatatlan korszerűsítése kötötte le anyagi erejét. A tanács természetesen törekszik — nemcsak viszonzásképp, hanem kötelességből — megnyitni a fejlődés újabb lehetőségeit Csabdin: bővíti az úthálózatot, igyekszik munkalehetőséget teremteni azok számára, akik nem szívesen ingáznak, házhelyeket, víkendtelkeket ad munkáscsaládoknak. Bicskének valaha volt helyi újságja is, 1888-ban alapította Szente Pál református rektor Felső Fejér megyei Futár címmel. Érdemes belelapozni a székesfehérvári megyei könyvtárban fellelhető számaiba: beszámol egyebek között a gyakori iparosköri műkedvelő színielőadásokról, a polgári olvasókör, a lövészegyesület munkájáról, és egyik vezércikkében szorgalmazza, hogy „községünk kapja meg a nagyobb megbecsülést, de úgy látszik, hiába minden szavunk...” Múltban, jelenben sokat lehetne még kalandozni. Feszültségek, ellentmondások is akadnak bőven. Megfúrt kezdeményezések, megvalósulatlan tervek, befejezetlen munkák — egyebek között például a hőerőmű félbehagyott építménye, amelynek mielőbbi ipari célú hasznosítását szorgalmazzák. Új játszótereket, tanuszodát is szándékoznak építeni, s bővíteni a nagyon is rászoruló kereskedelmi ellátást. Bár itt meg kell jegyezni, hogy a városok közelsége s a városokba látogatók sűrű utazásai révén a bicskeiek semmiben sem szenvednek hiányt — azonban mégiscsak jobb lenne s kényelmesebb lenne a több helybeli beszerzési forrás. A fejlesztési programok egyelőre szerények. A szükségesre szorítkoznak. A sok közül arra, aminek a megvalósítása reális, amire jut a közcélra fordítandó munkával sohasem fukarkodó lakosság közös erejéből. Erre biztosan lehet számítani. A mai Bicskére pillantva hinnünk kell azoknak, akik azt mondják: egy-másfél évtized múlva rangos város lesz. Tamás István