Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

4 Csehszlovákia: Igényes program Lényegében három évtizeden ível át az az elemzés, amelyet a cseh­szlovák kommunisták március vé­gén megtartott XVII. kongresszusa készített el. Hiszen a tanácskozás egyrészt mérlegre tette az ország utóbbi tizenöt, ezen belül elsősor­ban az elmúlt öt évben elért ered­ményeit, egyszersmind a gazdaság­ban, a társadalmi életben fellelhe­tő nehézségeket és gondokat; más­részt a feltárt lehetőségekre alapoz­va a kongresszuson felvázolták a to­vábbi fejlődés programját is, egé­szen az ezredfordulóig. Az eseményt a vállalt feladatok­hoz igazodó sokrétű munka előzte meg. Százezrek ismerkedtek meg a párt vezető testületei által a kongresszus elé terjesztett dokumen­tumokkal. A pártszervezetek, a Nem­zeti Frontban tömörült társadalmi szervek és más politikai pártok kép­viselői, de magánszemélyek is eljut­tatták észrevételeiket a kongresszus­hoz — összesen 12 ezret. Így a ta­nácskozás nemcsak a párttagság, ha­nem a társadalom valamennyi réte­gének állásfoglalására építve fogal­mazhatta meg az elfogadott határo­zatokat. Ütemgyorsítás Kétségkívül szükség van a szé­les társadalmi bázis cselekvő támo­gatására, hiszen a kongresszus ma­gasra állította a mércét. Olyan mi­nőségi változások megvalósítását tűzte ki célul, amelyek csak az erő­források legalaposabb koncentrálá­sával, a termelőerők leghatékonyabb kihasználásával lehetségesek. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, elő­adói beszédében erről a következő­ket mondta: „Kulcsfontosságú kér­dés — amelyet belpolitikai és nem­zetközi szempontból egyaránt elénk állít a fejlődés jelenlegi szakasza — társadalmunk gazdasági és szo­ciális fejlődésének meggyorsítása, a népgazdaság teljesítőképességének és hatékonyságának fokozása. Ehhez hatékonyabban kell mozgósítanunk egész anyagi és szellemi potenciá­lunkat. Az ebből eredő feladatokat forradalmi módon kell értelmeznünk, hiszen megoldásuktól függ a szocia­lizmus építése a jövőben. Teljesíté­sük érinti mind a termelést, mind pedig a felépítményt, a párt és a szocialista állam, a gazdasági szer­vek, a szakszervezeti mozgalom, az egész Nemzeti Front, a nemzeti bi­zottságok (tanácsok) és szocialista hazánk valamennyi állampolgárának munkáját.” A program igényessége a tervek­ben szereplő adatokkal is jellemez­hető. Csehszlovákiában azzal szá­molnak, hogy a következő 15 évben a nemzeti jövedelem mintegy két­harmaddal lesz nagyobb a jelenlegi­nél, miközben egységnyi nemzeti jö­vedelemre vetítve lényegesen csök­ken a termelésbe bevont erőforrá­sok nagysága. A nemzeti jövedelem évi 3,5 százalékos növekedése mini­mális cél. S a fordulatot már a hos­­­szú távra kidolgozott fejlesztési program első szakaszában, a VIII. ötéves tervperiódusban el kell érni. Eszerint 1990-ig a nemzeti jövede­lem 18-19 százalékkal nő, 15-18 szá­zalékkal lesz magasabb az ipari ter­melés, 6,3 százalékos növekedéssel számolnak a mezőgazdaságban. E célok megalapozására mintegy 900 milliárd koronás beruházási összeget szánnak, ami az előző öt évhez ké­pest 10-12 százalékos növekedést je­lent. Ezek a tervek önmagukban is tekintélyt keltőek, ám alapvetően csak a fejlődés mennyiségi jel­lemzésére alkalmasak, holott az egész program valójában határozott minőségi változások elérését szolgál­ja a gazdaságban. Lubomír Strou­­gal, a szövetségi kormány elnöke, hangsúlyozta: a siker egyik felté­tele az, hogy fordulatot érjenek el a termelésben az állóeszközök ki­használásában. Csehszlovákiában az utóbbi években fokozatosan rom­lott az állóalapok hatékonysága. A cél e tendencia megfordítása. A kongresszuson elfogadott program azt a követelményt támasztja az iparral szemben, hogy a következő öt évben elért termelésnövekmény 45 százaléka a kapacitások jobb ki­használásából, a beruházást nem igénylő, de meglevő és feltárt tar­talékok hasznosításából származzék. Ezzel egy időben ugyancsak hatá­rozott fordulatot kell elérni a tudo­mányos-technikai forradalom ered­ményeinek felhasználásában. Ez a határozatok kiemelkedően fontos fejezete. Csehszlovákiában célul tűzték ki a népgazdaság fokozatos, de lehető leggyorsabb elektronizálá­sát, az automata termelési rendsze­rek és robotok mind szélesebb kö­rű alkalmazását, az új biotechnikai vívmányok s az új anyagok elter­jesztését a termelésb­en. Az energia­­termelésben a következő öt évben harminc, az ezredfordulóig pedig öt­ven százalékra akarják növelni az atomerőművekben nyert villamos áram arányát. Az új technika és technológia tér­hódításával összefüggésben érthető­en nagy hangsúlyt kapott a kong­resszuson a nemzetközi munkameg­osztás. A KGST 2000-ig szóló komp­lex műszaki fejlesztési együttműkö­dési programja, valamint a Szov­jetunióval kötött kétoldalú egyezmé­nyek azok az alapok, amelyekre Csehszlovákia műszaki haladását építeni kívánja nemzetközi keretek­ben. Az ország azonban nem zár­kózik el a világ más államaival folytatott egyenrangú, és a kölcsö­nös érdekeknek megfelelő együttmű­ködés elől sem, sőt szorgalmazza en­nek fejlesztését. Változó irányításA kongresszuson is utaltak rá, hogy e célok eléréséhez szükség van a tervezés, a gazdaságirányítás mó­dosítására, megújítására, a gazdál­kodási szemlélet átalakítására. Lu­bomír Strougal ennek a lényegét a következőkben fogalmazta meg: „Az elfogadott intézkedések végrehajtá­sának és további munkánknak egy olyan rendszer létrehozására kell irányulnia, amely a tervek kidolgo­zásában, megvalósításában, a fel­adatok teljesítésének értékelésében, valamint az önálló elszámolási rend­szer és a gazdasági szerződések működésében a hatékonysági szem­pontok következetes érvényesítésére épül. Tehát olyan rendszerről van szó, amely a gazdasági szabályozók és a terv rugalmas összekapcsolá­sából, a társadalmi érdekek és a szo­cialista vállalkozói szellem össz­hangjából és a különböző irányítási szintek szorosabb együttműködésé­ből indul ki.” A korábbi tapasztalatok azt mu­tatták, hogy a csehszlovák gazda­ság sok gyengeségének, így az in­novációs folyamat lassúságának, a nem kielégítő nemzetközi verseny­­képességnek, a beruházások gyakor­ta késedelmes befejezésének, a jobb munkával egyébként elkerülhető szállítási és raktározási veszteségek­nek az irányítási rendszerben fel­lelhető bürokratizmus, a néhol eltúl­zott centralizmus, a megszokottság és elkényelmesedés is oka. A kong­resszuson mind a referátumokban, mind a felszólalásokban konkrét hiá­nyosságok sorát tették szóvá. Ko­rántsem véletlen tehát, hogy a ter­vezési és irányítási rendszer további fejlesztésének körvonalazása nagy hangsúlyt kapott, s ezzel kapcsolat­ban is szó esett az SZKP XXVII. kongresszusának tapasztalatairól, az ott elhangzott elvi jelentőségű meg­állapításokról, amelyek alkotó alkal­mazásával, a küldöttek egyöntetű véleménye szerint Csehszlovákiában is javítható az irányítás hatásfoka. Az irányítási rendszer esetében va­lójában már évekkel ezelőtt megin­dult, s a következő években kitel­jesedő folyamatról van szó, amely­nek keretében Csehszlovákiában ala­pos vizsgálat alá vették és veszik elsősorban a tervezési rendszert. A cél az, hogy a gazdaságfejlesztési programok megalapozottabbak le­gyenek. Ezért keresik azokat a pénzügyi, árpolitikai, árfolyam-poli­tikai eszközöket, valamint anyagi ösztönzési módszereket, amelyek se­gítségével jobban összehangolhatók az egyéni, a csoport- és az össz­társadalmi érdekek. S ebben szere­pet szántnak a gazdálkodó egységek nagyobb önállóságának is. Cselekvési egység A kongresszus határozott iránymu­­tatással szolgált a távlatok és a kö­zeljövő teendőit illetően egyaránt. Ám azt is világossá tette, hogy a célok elérése nagy erőfeszítéseket követel, nemcsak a gazdaságban. Munkáját áthatotta az a felisme­rés, hogy az ország a fejlődés mi­nőségileg új szakasza előtt áll. A dokumentumok tanúsága szerint a csehszlovák kommunisták a gazda­sági és a társadalmi fejlődés meg­gyorsításának kérdéseit egymással szoros összefüggésben vizsgálják. Ennek megfelelően a tanácskozás nagy figyelmet szentelt a szocialista társadalmi viszonyok kiteljesítésé­nek, a politikai rendszer tökéletesí­tésének, továbbá a szocialista de­mokrácia elmélyítésének. A felada­tok sikeres megoldása egyúttal meg­követeli a párt tömegkapcsolatainak további erősítését, a CSKP szerve­zeti, cselekvési egységét is. Ezért tu­lajdonítottak megkülönböztetett je­lentőséget a párt eszmei tisztasá­gának, a szocialista törvényesség, er­kölcs és fegyelem elvei tiszteletben tartásának, a káderekkel szembeni követelmények fokozásának. Nem véletlenül hangsúlyozták a kongres­­­szuson: a CSKP akcióképességén, a pártmunka minőségén múlik, hogy miként valósulnak meg a kijelölt cé­lok, hogyan képes a csehszlovák tár­sadalmat a párt a program végre­hajtására mozgósítani. Prága, 1986. március 31. Kis Tibor—Lovász Péter Németh Károly hazaérkezett Prágából A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Németh Károly­­nak, az MSZMP főtitkárhelyettesé­nek vezetésével részt vett Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusán, szombaton hazaérke­zett Prágából. A fogadtatásnál jelen volt Ondrej Durej, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykö­vete. Bernhard Vogel Budapesten Marjai Józsefnek, a Miniszterta­nács elnökhelyettesének meghívásá­ra hétfőn hivatalos látogatásra Ma­gyarországra érkezett Bernhard Vo­­gel, a Német Szövetségi Köztársaság Rajna-Pfalz tartományának minisz­terelnöke. A vendéget és kíséretének tagjait a Ferihegyi repülőtéren Melega Ti­bor külkereskedelmi miniszterhelyet­tes fogadta. Jelen volt Ernst-Fried­­rich Jung, az NSZK budapesti nagy­követe is. (MTI) Magyar—egyiptomi vízügyi tárgyalások Kovács Antal államtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének vezetésével hazaérkezett a magyar vízügyi küldöttség Kairóból, ahol március 22. és 29. között tárgyalt Iszam Radi Abdel-Hamid öntözési miniszterrel, a két ország hosszú tá­vú vízügyi együttműködésének fej­lesztéséről. A megbeszélések alapján megálla­podtak, hogy más ipari-gazdasági minisztériumok bekapcsolásával bő­vítik a két fél öntözési és vízgaz­dálkodási kapcsolatait, így lehető­ség nyílik rá, hogy a magyar válla­latok nemcsak Egyiptom öntözési, hanem vízellátási, szennyvíztisztítá­si és talajjavítási feladatainak meg­oldásában is közreműködjenek. En­nek megítéléséhez hasznos segítsé­get nyújtott a magyar vízügyi vál­lalatok bemutatkozása a nemrégiben lezajlott kairói vásáron. Egyeztet­ték a magyar és az egyiptomi víz­ügyi kutatóintézetek közötti hosszú távú műszaki-tudományos együtt­működés tervezeteit. Tárgyaltak ar­ról is, hogy a Nubaria tartomány­ban létesítendő öntözéses mintagaz­­daságban, magyar vállalatok közre­működésével, korszerű növényter­mesztési rendszereket valósítanak meg. A magyar küldöttség ellátoga­tott az asszuáni kormányzóságba is, ahol kedvező lehetőségek kínálkoz­nak a kétoldalú­­ vízgazdálkodási kapcsolatok fejlesztéséhez. Kovács Antalt fogadta Juszef Va­li miniszterelnök-helyettes, mező­­gazdasági miniszter. (MTI) NEPSZABADSAG Alekszej Fjod­orov köszöntése Alekszej Fjodorovot, a szovjet par­tizánok legendás hírű vezérét az uk­rán párt-, állami és társadalmi szer­vek vezetői hétfőn köszöntötték 85. születésnapja és Lenin-renddel tör­tént kitüntetése alkalmából. A Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szö­vetségének és az MSZBT elnökségé­nek üdvözletét Monori István kijevi főkonzul és munkatársai adták át. (MTI) Megtakarítás előszállítással A pécsi vasútigazgatóság partner­vállalatai tízmillió forintot takarí­tottak meg az év első negyedében az előszállítási fuvardíjkedvezménnyel. Januártól március végéig összesen nyolcszázezer tonna árura — kőre, kavicsra, cementre, cementgyárt­mányra, tűzi-, bánya- és szerfára, kohósalakra — adott húszszázalékos szállítási árengedményt a vasút a dél-dunántúli fuvaroztatóknak, csak­nem százezer tonnával többre, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A vasút munkáját számottevően megkönnyítette, hogy a fogadó vál­lalatok a tavalyinál tizenötezer ton­nával több követ rendeltek és rak­tak ki az idei első negyedévben. A kedvezményes előszállítási akció eredményeként hatvan teherszerel­­vénnyel többet tud majd mozgósíta­ni a MÁV Pécsi Igazgatósága az őszi szállítási csúcsidényben. (MTI) 1986. április 1., kedd INGÁZÓK HÁROM VÁROSBA Vázlat Bicskéről Bicskét egyszer eladták. A határa s a község egy része a jobbágyházaival együtt valaha Batthyány-uradalom volt, a család nagy kiterjedésű birtoka, és 1860- ban Batthyány Gusztáv gróf elad­ta a Belga Banknak, amely kisvár­tatva továbbadta valamelyik üzlet­felének. Ezt azonban ma már in­kább csak anekdotaként említik — adatok nemigen vannak arról, mi történt azután, kiknek a kezébe ke­rült, merre úszott a jövedelme... S nem is fontos. A régi település — amelynek a múltjáról is érde­mes néhány szót ejteni, s amely 1986 januárja óta város — a má­ban él, s kissé a jövőben is, mert a dinamikus fejlődése feljogosítja a tervezésre. Nem olyan mérték­ben ugyan, mint a helybeliek kí­vánnák — az óhajoknak mindig ha­tárt szabnak a lehetőségek —, de biztonságos alapokon, a szorgalom és az értelem garanciájával. A Dunántúl egyik legrégebbi fa­lujaként tartja számon a történet­­tudomány. Nevében a tatárok által elpusztított Bykchew nemzetségne­vet őrzi. Az 1300-as évek elején még vámjoga is volt. A Buda— Bécs—München—Párizs kereskedel­mi út itt haladt keresztül, s ügyes helybeli kereskedői pezsgő gazda­sági életet teremtettek. Később tö­rök uralom alatt élt (Buda közel­sége folytán), meglehetősen gyér lélekszámmal: egy 1696-ból szárma­zó bizonyságlevél szerint mindössze hat portát tartottak számon az adó­­összeírók. A törökök kiűzése után lett ismét népesebb, tót családok költöztek a faluba. 1768-ban már majdnem négyszáz család lakott a községben. Népessége állandóan nö­vekedett. A lélekszáma jelenleg a hozzácsatolt Csabaival együtt: 13 ezer. Három város közelsége határoz­za meg adottságait: Tatabánya 21, Budapest 36, a megyeszékhely, Szé­kesfehérvár pedig 47 kilométerre van Bicskétől. Mindegyiket könnyű elérni vasúton is, autóbusszal is. Ebből adódik az ingázók nagy szá­ma. A legutóbbi, 1980-as népszám­lálási adatok szerint a helyben la­kó 5833 aktív kereső közül napon­ta 2800-an utaznak Budapestre és Tatabányára. De van ennek „vi­szonossága” is: a környékbeli ki­sebb településekről több mint két­ezren járnak a bicskei üzemekbe, gazdaságokba dolgozni. Mert van hová! Míg közvetlenül a felszaba­dulás után csak egyetlen üzem mű­ködött itt, amelyben bánya- és for­rasztólámpákat készítettek, az öt­venes évek közepétől egymás után létesültek munkahelyek a szolgál­tatásban, a kereskedelemben, az építőiparban. A városalapítási ün­nepségen mondta el dr. Nyúl Ist­ván tanácselnök, hogy míg koráb­ban az egyetlen biztonságos megél­hetést nyújtó nagyüzem a termelő­­szövetkezet volt, ma már ezreknek ad munkát a közlekedés, a villa­mos- és malomipar, az áfész, a költségvetési üzem, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára, a jelentős ipari szövetkezetté fejlődött Flo­­riana. Megnyílt a csordakúti, a nagyegyházi, a mányi bányaüzem. Körülpillantva a városban, lát­szik a növekedés üteme. Formájában ma is őrzi a régi magyar települések vonalait, a ré­gi mezővárosokra jellemző széles utcák képére azonban aligha is­merne rá, aki régen látta: újnál újabb házak, mindenfelé. Az elmúlt huszonöt évben a lakásállomány másfélszeresére gyarapodott. (A la­kások számának növekedése elle­nére azonban a száz lakásra jutó lakosok száma valamelyest maga­sabb, mint a hasonló népességű te­lepüléseké.) Az újonnan épült la­kások túlnyomó többségét bekap­csolták a víz- és csatornahálózatba. A kiépített belterületi utak aránya 52,2 százalék, ez is alacsonyabb va­lamivel a hasonló nagyságrendű városokénál. Az orvosi ellátottság viszont kedvezőbb a megyei, s cse­kély mértékben az országos átlag­nál. 2020 fő jut egy körzeti or­vosra, s az 1973 óta működő szak­orvosi rendelőintézet elismerten magas szintű ellátást nyújt a bete­geknek.­­A bölcsődei ellátás — akárcsak Fejér megye egészében — kielégítő. Bicskén két, Csabdiban egy álta­lános iskola működik; az oktatás személyi és tárgyi feltételei megfe­lelőek. Száz pedagógus dolgozik a városban; a Vajda János Gimná­zium- és Szakközépiskolában 356 diák tanul, ide járnak a környező települések növendékei is, akiknek egy része a 85 személyes kollégium­ban lakik. Érdemes egy epizódot felelevení­teni a csabdi iskolaalapítás törté­netéből. Az iskola már létezett a hetvenes években — de éppen hogy csak létezett... A tatabányai bá­nyászok tették igazi tanintézetté. Beszerelték a központi fűtést, ki­építették a vízvezetékrendszert, ad­ták a szenet, berendezték a tanári szobákat, kialakították a gyakorló­­műhelyeket, vállalták a folyamatos karbantartást, adtak rádiót, televí­ziót, írásvetítőt, egyéb oktatási se­gédeszközt. Adott volna mindezt persze a nagyközség is — de ak­kor még nem tehette. A saját is­koláinak halaszthatatlan korszerű­sítése kötötte le anyagi erejét. A tanács természetesen törekszik — nemcsak viszonzásképp, hanem kö­telességből — megnyitni a fejlődés újabb lehetőségeit Csabdin: bővíti az úthálózatot, igyekszik munkale­hetőséget teremteni azok számára, akik nem szívesen ingáznak, ház­helyeket, víkendtelkeket ad mun­káscsaládoknak. Bicskének valaha volt helyi új­ságja is, 1888-ban alapította Szente Pál református rektor Felső Fejér megyei Futár címmel. Érdemes be­lelapozni a székesfehérvári megyei könyvtárban fellelhető számaiba: beszámol egyebek között a gyako­ri iparosköri műkedvelő színielő­adásokról, a polgári olvasókör, a lövészegyesület munkájáról, és egyik vezércikkében szorgalmazza, hogy „községünk kapja meg a nagyobb megbecsülést, de úgy látszik, hiába minden szavunk...” Múltban, jelenben sokat lehetne még kalandozni. Feszültségek, el­lentmondások is akadnak bőven. Megfúrt kezdeményezések, megva­lósulatlan tervek, befejezetlen munkák — egyebek között például a hőerőmű félbehagyott építménye, amelynek mielőbbi ipari célú hasz­nosítását szorgalmazzák. Új játszó­tereket, tanuszodát is szándékoznak építeni, s bővíteni a nagyon is rá­szoruló kereskedelmi ellátást. Bár itt meg kell jegyezni, hogy a váro­sok közelsége s a városokba láto­gatók sűrű utazásai révén a bics­keiek semmiben sem szenvednek hiányt — azonban mégiscsak jobb lenne s kényelmesebb lenne a több helybeli beszerzési forrás. A fejlesztési programok egyelőre szerények. A szükségesre szorítkoz­nak. A sok közül arra, aminek a megvalósítása reális, amire jut a közcélra fordítandó munkával so­hasem fukarkodó lakosság közös erejéből. Erre biztosan lehet szá­mítani. A mai Bicskére pillantva hin­nünk kell azoknak, akik azt mond­ják: egy-másfél évtized múlva ran­gos város lesz. Tamás István

Next