Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

SZOMATHY VIKTOR: A Halley seprője A falu öregasszonyai mind féltek, s féltek a gyerekek, a babonás vénemberek, a kocsisok, a juhászok, remegett még a féleszű tehénpásztor is. Hetek óta izgalomban éltek. Az üstökös miatt, amelyet ugyan még senki sem látott, mert az ég többször volt borús, mint csillagok szórta fekete bakacsin, de mindenki ott sejtette a tavaszi felhők mögött, mert az újságok már karácsony óta írogatták, hogy jön, rohan, sistereg az üstökös, végigsodorja a földet, leszór mindnyájunkat a nagy semmibe, s ott aztán lebeghetünk ítélet napjáig. Az újságok fennen kürtölték, hogy előbb-utóbb felbukkan a Halley a Göncöl szekere mögött, vagy éppen a Sarkcsillag szomszédságában, esetleg le is szökik a földre, beleveri fejét a templomajtóba, aztán rohan tovább. Nemcsak a mi falunk népe várta riadt kétségek között a veszedelmes jövevényt, hanem a szomszéd falu is, a város, a messzi Budapest és az egész világ. Megint háború lesz — mondogatták. Éppen ezerkilencszáztízet írtak abban az esztendőben. Apró gyerek voltam, én is féltem: elsuhan fölöttünk az óriási seprő, s kitakarítja a világot. Édesapám, édesanyám nevetett, de bennünket e hittől eltántorítani nem lehetett. Jön Halley Gábor — mivel olyan jó magyaros neve volt, már keresztnevet is adtunk neki —, és végigszánkázik a földön. Pósa bácsi verset is írt róla az ő újságjában, s le is rajzoltatta: Jutka éppen seprőnyélre illeszti az üstökös csóváját, azzal takarítja ki az udvart. Hogy Halley úr közeledik, s néhány nap múlva be is burkol bennünket önmaga vastag porába, azt Szudor néni hitte legjobban. Már hajnalban kinyittatta a templomot Polomival, a harangozóval, hogy elimádkozza a falu feje felől Halley Gábor veszedelmét, aztán nagy csendben megjelent mellette a többi öregasszony is. Ott énekeltek néhány reszkető hangú vénemberrel együtt a földig lógó harangkötél alatt, hogy se az ördög, se Halley Gábor seprője őket a túlvilágra át ne tologassa. Rokon Istvánné — aki a legokosabb öregasszony volt az egész faluban — fogta magát, amikor már nagyon közelire jósolták a pesti újságok az üstökössel való összeütközést, beutazott a városba, hogy a főispánnal meg a polgármesterrel szót értsen, s arra kérje őket a falunk nevében: írja föl Bécsbe vagy Budára, ahol éppen Ferenc József, a király igazgatja országait az arany jogarral: adjon ki valami rendelkezést, vagy parancsolja meg csillagvizsgálóinak, térítsék el falunk felől Halleyt, az üstököst. Azt a nyarat soha nem felejtem. A nagy hegyek karéjában megülő falunk a fenyők, a bükkök, az érő búzakalász, az illatos rozsföldek, a hegyek lábáig felfutó rétek, a gyémánt csillogású patakok, az égerfákkal, füzekkel keretezett Rima folyó leheletének bűvöletében élt. Tanítónk — akit ma sem feledek — a csillagok fényében a legszebb rétre vezette ki a fél iskolát, amikor csak tehette, és a magasságos egek birodalmában mindig megtalálta nekünk azt a kicsike csillagot, amelynek neve Halley Gábor volt. Lassan mozgott, kicsinylettük. Forgattuk a doktorék látcsövét, a vadászok távolba látó lencséit, édesanyám színházi gukkerét, egymás kezéből kapkodtuk, de az üstökös alig nőtt nagyobbra. Ötödnap úgy döntött a negyedik osztály, hogy ez a Halley soha nem fog ránk esni, olyan messze van, s olyan pici. De a seprőjét, azt mindenki látta. Laci barátom már a seprő nyelét is észrevette, s végigsimított arcán, mert a seprő szálai hamvas bőrét karcolták már: — Érzitek? — kérdezte oly sejtelmesen, hogy beleborzongtunk. — A rétet söpri az üstökös! A falu felől felhangzott Szudor néne könyörgő éneke. Joga volt könyörögve énekelni s fohászkodni az Egek Urához, mert írást kapott a városban az üstökösről, hivatalos írást. A főispán fiatal titkára — híresen tréfás jogász ifjú — félméteres papíron parancsolta meg Halleynek, az üstökösnek, kerülje el falunkat, kímélje népét, és ha már seprő, segítsen az utcák takarításában is. Pecsétet is ütött az okmányra a titkár, a megye pecsétjét, piros pecsétviaszban a titkári gyűrű címerét is vihette magával Szudorné. Ha erre a parancsra Halley Gábor meg nem juhászodig akkor semmit sem ér Gömör vármegye szava, összekacsintottunk Lacival, s halkan elsomfordáltunk a szabadtéri iskolából. A Vepor felől kicsi felhőrongyocskákat akasztott a szél a csillagok ablakai felé, éjfél közeledett, elhomályosodott a táj. Felkaptunk egy-egy nyírfa seprőt a magunk udvaráról, Gyula is csatlakozott a kiránduláshoz, semmi érdekeset ki nem hagyott. Szudorék udvarára osontunk, aztán Robonékat kerestük. Mély álomban szunnyadt a falu, csak a kutyák üzengettek egymásnak, és Csomboly Marci nagyapjáék felől hallatszott akkora horkolás, hogy majd szétvetette az ablakokat. Csodálatos, friss, illatos reggelre ébredtünk. A kutyák abbahagyták a hangversenyt, a kottát a madarak vették át. Nekik szebben sikerült az ének. Az öreg Szudorné kiballagott vízért az udvarra. Robonné is ment a kúthoz. A harangozóné fejni indult. És kijött a házból, álomtól még ittasan, minden vénasszony és öregember. Valamennyi udvar olyan tiszta volt, mintha a közeli gyár tisztogató munkásai dolgoztak volna rajta. Egy szál szalma, egy darab eldobott papiros, barna szivarcsutka sehol. Szudorné ijedtében lehuppant a kispadra. — Az üstökös! — borzongott meg. — Az üstökös! Itt jár, és kisöpört! A titkár édesanyja, odabenn a városban, sohasem tudta meg, miért tett küszöbük elé egy sietős vénasszony egy gyönyörű, kövér, hófehér libát. Mert mire megszólította volna, el is futott a fekete ruhás falusi asszony, meg ne szólítsák. Úgy tovatűnt, akár az üstökös. Mohafodrozatát elsősorban zöldjéért termesztjük. A cékla fajtái közül a Detroit és a Bordó gömbölyű, a Bíborhenger hosszúkás, jól szeletelhető alakú. A retek legrövidebb tenyészidejű fajtái a kis lombú és gumójú Tavaszi piros, a Korall és a nagyobb Certina. A pasztinákból a Fertődi félhosszú jelzi, hogy van hazai fajtánk is ebből a fehérgyökérből, amely talán azért nem terjed annyira nálunk, mert a lombja nem fogyasztható. JÓ ÉS ROSSZ SZOMSZÉDOK Sokasodnak azok a megfigyelések, amelyek arra intenek, hogy a növények társítására is legyünk tekintettel. A cékla például jól megfér a hagymával és a káposztával, de nem kedveli a karósbab és a spenót közelségét. A pasztinák jól érzi magát a hagyma mellett. A petrezselyem — erős illata miatt — jól használható szegélynövényként; mellette paradicsom és spárga termeszthető. A sárgarépa a hagymafélék mellett védve van a sárgarépalégy ellen, de jó társnövényei a paradicsom, a borsó, a retek, a fejessaláta, a kapor és a zsálya is. Nem jó társa viszont a borsosmenta. A hónapos retek a borsóval, a fejessalátával és az uborkával társítható jól. NÖVÉNYVÉDŐ SZER NÉLKÜL A gyökérzöldségek nagyobb részét folyamatosan — a konyha igényeinek megfelelően — szedjük fel, ezért a hosszú várakozási időt követelő, mélyreható növényvédő szerek használatát kerüljük el. Kikelés után a földibolhák, később pedig a levéltetvek ellen a piretrum por vagy a tiszta fahamu is gyérítő hatású. A petrezselyem lisztharmat betegsége ellen kénporozással védekezhetünk. Tél végén, kora tavasszal lehetőleg nyers állapotban fogyasszunk minél több gyökérzöldséget, elsősorban petrezselyem zöldjét. Ha a gyökér levágott, felső részét tálkára tesszük, és gondoskodunk róla, hogy abban mindig legyen víz, akkor a konyha ablakában is megtermelhetjük a mindennap szükséges „petruskánkat”. A cékla — melynek a daganatos betegségek megelőzésében nagy jelentőséget tulajdonítanak — szintén fogyasztható nyersen lereszelve, almával, citromlével ízesítve, búzacsírával keverve. Dr. Györffy Sándor szaktanácsadó Danvers 126 fajtájú sárgarépa. VILÁGJÁRÓ MAGYAROK Ötvennégy év Etiópiában Száz esztendeje, 1886-ban született Békéscsabán Gajdács Mátyás Afrika-kutató, neves állattani és néprajzi gyűjtő. Már fiatal korában szenvedélyesen érdekelte az állatok világa, s megpróbálkozott kitömésükkel is. Szegeden, majd Budapesten tökéletesítette preparátori képességeit. Két nagy hírű kortársa, Biró Lajos és Kittenberger Kálmán példája nyomán Gajdács Mátyás előtt is ott lebegett a távoli nagy cél: kijutni a trópusokra,ahol az akkor még mesés gazdagságú állatvilág nagyszerű gyűjtési és preparálási lehetőségeket kínált. Ez a vágya 1911-ben teljesült: Afrikába, Etiópiába utazhatott. Ám a háromtagú gyűjtőexpedíció rövid idővel megérkezésük után — anyagi nehézségek miatt — felbomlott. Gajdács Mátyás egyedül maradt az idegen afrikai országban, de határtalan szorgalmával legyűrte a nehézségeket. Ritka gerinces állatokat gyűjtött, melyeket művészi tökéletességgel tömött ki; szakszerűen tartósította a rovarokat is. Az etióp fővárosban, Addisz-Abebában rövidesen üzletet nyitott, s évtizedekig a világ nagy természettudományi múzeumainak szállította — tudományos célokra — az állatokat. Neves állattantudósokkal került baráti és szakmai kapcsolatba. Gyűjtőútjai során Etiópia legnagyobb részét bejárta. Eljutott a rettegett embervadászok hazájába, a Dunakilföldre, ahová életveszélyes vállalkozás volt még akkoriban idegen embernek betenni a lábát. Beutazta a délnyugati tartományokat és a Kék-Nílus romantikus völgyét. Gyűjtőexpedíciót szervezett a környező országok közül Kenya és Tanzánia vadban gazdag vidékeire is. Ötvennégy esztendőt töltött Etiópiában, de nem feledkezett meg a távoli magyar hazáról sem. Noha csupán kétszer tudott hazajönni (1934- ben és 1964-ben), rendszeresen küldött állattani és néprajzi gyűjteményeket a hazai tudósoknak. A Nimród vadászújságban gyakran megcsodálhatták a természetkedvelő olvasók művészi afrikai vadfelvételeit. Két jelentős tudományos munkát írt: Addisz-Abeba madarairól és hosszú évtizedeket átölelő etiópiai gyűjtőmunkájának tudományos tapasztalatairól, eredményeiről. Az idős Afrika-kutató 1965- ben végleg hazajött. Magával hozta gazdag szakkönyvtárát, legértékesebb állatbőreit, trófeáit, preparátumait, néprajzi tárgyait, amelyeknek legnagyobb része közgyűjteménybe került. Gajdács Mátyás hazatérte után is fiatalos lendülettel dolgozott, rendezte gyűjteményét. Élete alkonyán tengernyi élményét, kalandját természeti novellákban írta meg, amelyekben az állattan és a néprajz ötvöződik szerves egésszé, és egy letűnt világba nyújt bepillantást. Budapesten, 1967. február 3-án hunyt el. KÁLMÁN GYULA MEGFEJTÉS - NYERTESEK A március 29-i számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: „rezzen a táj, hármat fütyül egy kis madár.” Szabó Lőrinc. A március 22-i számban megjelent rejtvények helyes megfejtéséért a következők nyertek könyvutalványt: Antal Ferenc, Salgótarján: Ányos Gabriella, Ajka; Babits Ottó, Gara; Benkó Katalin, Balassagyarmat; Bognár Lívia, Barbacs; Bolla Erika, Zalaerdőd; Dézsi Miklós, Hajdúnánás; Domokos Rózsa, Mezőszilas; Dömötör József, Keszthely; Epresi Szabolcs, Gyomaendrőd; Feil János, Paks; Holovecz Margit, Cegléd; Kádái Mátyás, Eperjes; Kubicka Gabriella, Rajka; Kurucz Árpád, Hajdúszoboszló; Márton Judit, Simontornya; Nebehaj Dominika, Kesztölc; Püski Éva, Törökszentmiklós; Szenes Júlia, Ramocsaháza; Szilasi Norbert, Dunaföldvár; Szűcs Károly, Záhony; Tölgyvári Tamás, Kisújszállás; ifj. Matus Pál, Lepsény ; Barabás Ágnes, Győr; Szabó Ferenc, Pápai Gergely, ifj. Pallér Gábor, Gombai Krisztina, Egerszegi Krisztina, Bakk István, Budapest. Nyereményként egy-egy 60 forintos könyvutalványt küldünk postán. Galambosi László: Bokrok népe Közelít a hajnal, ringatózva lépked, rózsaszín ujjára szólít cinegéket. Válla fölött indák, rajtuk pintyek állnak; fénykalapos Napnak frissen fuvoláznak. Bársonyos pirókák jönnek mulatozva, kandikál a fűből a tavalyi boglya. Muzsikáló sármány szöfeken a magasból, ágaskodó bokrok népe hosszan tapsol. Fehér József: Este Sóhajtva piheg a párna, zsongítón ölel a paplan. Még bennem zömmög a fáradt nap , de már zuhanok! És lágyan betakargat a sötét. KŐBE FARAGOTT, BRONZBA ONTOTT MÚLT írjátok meg, ki a szobor alkotója, kit ábrázol a szobor, és hol található. A most közölt képet is vágjátok ki, ragasszátok egy füzetbe, az egy hét múlva megjelenő, rövid ismertetéssel kiegészített megfejtéssel együtt, így idővel szép gyűjteményre tesztek szert szobrokról készült felvételekből. Beküldési határidő: április 12. FOTÓ: Mikó László. KJ I fi Kf® Tp wljk Ír 2 A émm ^k& I II m ■ W II I I W %^l I m VÍZSZINTES: 1. A magyar munkásmozgalom vértanúja, ejtőernyős partizánként Varsó közelében vesztette életét. 12. Spanyol köznemes. 13. Egyes állatok fején található képződmény anyaga. 14. Azonos nyelvet beszélő, nagyobb emberi közösség (névelővel). II. Kötőszó. 16. Szarvasfajta. 17. Nem szorosan. 19. Azonos magánhangzók. 21. A Dél-afrikai Köztársaság autóinak nemzetközi jelzése. 22. Író, a Vörös Hadsereg őrnagyaként vett részt Budapest felszabadításában. 27. Soha mássalhangzói. 2$. Rákos Sándor. 30. Hosszabb úton, kitérővel megy valahova. 32. Tengeri halfajta. 34. A rádium vegyjele. 36. Éneke. 37. Valamiből keletkező, származó. 39. Okirat kiállításáért fizetendő összeg. FÜGGŐLEGES: 1. Ázsiai ország. 2. Szó szerint ismétli. 3. Környezeténél alacsonyabban fekvő síkság. 4. Szovjet repülőgéptípus. 5. Fekhely. 6. Biztató szó. 7. Igen, angolul (keverve). 8. Erdei állat. 9. Nyelvtani fogalom. 10. Búzadara, l1. Város az Egyesült Államokban. 12. Alig hallható. 15. Hangszer. 18. A hollandiai autók nemzetközi jelzése. 19. Város Hollandiában. 20. Táplálék, élelem. 23. Történelmi időszak. 24. Egyszerű gép. 25. Gabonabetakarító. 26. Kutyaházak. 27. A Vörös Hadsereg századosa, 1944. december 29-én parlamenterként vesztette életét. 28. Növénynemesítő volt (Miklós). 31. Testületi tanácskozás. 33. Tagadószó. 34. Barnásvörös, vörhenyes. 35. Férfinév. 38. Kötőszó. 39. Figyelemfelkeltő szó. 40. Lakat Károly. Beküldendő: a vízszintes 1., 22. és a függőleges 27., valamint a különálló sorban szereplő partizánparancsnok neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: április 11. Cím: Népszabadság, Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960.