Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

lg[]MIM ©[K FIATALOK EOZ&iMQCK FIATALOK Viták a továbbfejlődésért Vélemények a KISZ XI. kongresszusa előtt Napjainkban Magyarorszá­gon a lakosság 41,8 százaléka 30 éven aluli. A 15—29 éves korosztályhoz 2 millió 157 ez­ren tartoznak. Elsősorban hoz­zájuk szól az a levél, amelyet Mi a teendőnk? címmel bocsá­tott vitára a KISZ Központi Bizottsága. A cél: közösen kí­vánnak számot adni az ifjú­­kommunisták az elmúlt öt esz­tendőben végzett munkáról, az ifjúsági szövetség helyzetéről. Vita közben szóba kerülnek egyéni vélemények, közösségi tapasztalatok, vágyak és ter­vek. Hangot kapnak azok az elképzelések is, amelyek meg­valósításával tovább fejlődik a mozgalom, amelyekre tehát ér­demes figyelni és véljük azono­sulni. A KISZ közelgő XI. kong­resszusa előtt párbeszédre, vi­tára hívja a fiatalokat. Olyan nyílt és őszinte eszmecserére, amelynek tapasztalatai össze­gezhetők lesznek a megyei fó­rumokon ugyanúgy, mint ma­gán a kongresszuson. „A szám­vetés, a teendők, a feladatok meghatározása közös érde­künk, felelősségünk. Ezért szó­lítjuk a fiatalokat, szövetsé­günk tagjait véleménynyilvání­tásra, ítélje meg mindenki, aki felelősséget érez önmagáért és szervezetéért, milyennek látja saját szerepét, közössége és környezete életét, az irányítók munkáját, s mondja el, hogyan válhat fontosabbá az ifjúság számára a KISZ, s lehet von­zóbb, érdekesebb, tartalma­sabb mozgalmunk” — olvas­ható a levélben, melyet a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága 1985. november 15-én fogadott el és adott közre. Azóta a fia­talok tízezrei mondtak róla vé­leményt. Természetesen a teljesség igénye nélkül gyűjtöttünk ös­­­sze a különböző ifjúsági réte­gek képviselőitől észrevétele­ket, vitázó és egyetértő javas­latokat. A szaktudás megbecsülése A fiatalok mindig is érde­keltek voltak a távlatos gon­dolkodásban, hiszen a mai döntések holnapi következmé­nyeivel nekik kell megbirkóz­niuk. A vitaanyag ezt mondja: „Az elmúlt években a fiatalok életkörülményei, megélhetésük feltételei is nehezedtek. A KISZ azon van és maga is azért cselekszik, hogy növe­kedjen népgazdaságunk telje­sítőképessége, s ezzel együtt ér­zékelhetően javuljon a fiata­lok helyzete. Mind többünket bánt, fele­lősségérzetében sért a kényel­messég, a felkészületlenség, a visszahúzás, a szervezetlenség. S nem kevés az olyan fiatal, aki bátor kiállásával, saját munkájával — gyakran áldo­zatokat is vállalva — hozzájá­rul felszámolásukhoz.” — Tetszik az őszinte fogal­mazás — mondja beszélgeté­sünk kezdetén Baté György. — Egy kicsit zavarban vagyok, hiszen pályakezdő értelmiségi­ként, az otthonteremtéssel veszkődő családalapítóként, és korábbi szakmunkásként is vannak tapasztalataim. A Tau­rus egyik gyárában fogok dol­gozni mint műszaki szakem­ber. Tehát a fiatal műszakiak kérdései is közvetlenül érinte­nek. A főiskolán még hátra­van néhány vizsgám, azaz az egyetemisták és főiskolások nevében is beszélhetnek. Ha létezik „átlagfiatal”, akkor az olyan lehet, mint amilyen én is vagyok a magam 26 évével. Pályatársaimmal együtt ben­nünket az újabb munkába ál­lás foglalkoztast. Munkásból lettünk főiskolások, vajon mi­lyen lesz a visszatérés, hogyan hasznosíthatjuk a tanultakat? Kedvemre való ez a néhány mondat: „Kapjon a minőségi munka a mainál nagyobb meg­becsülést. Mi azok munkáját értékeljük a legtöbbre, akik szakmai felkészültségükkel, korszerű gondolkodásukkal, az új iránti fogékonyságukkal tűnnek ki, és fegyelmezetten, szorgalmasan dolgoznak.” Ugye, rokonszenves monda­tok? Ezért nem értem, miért kell még mindig bizonygatni azt, ami számomra olyan, mint az egyszeregy? Igaz, én is ta­pasztaltam, hogy vannak mun­kahelyek, ahol a felkészült em­bertől tartanak ahelyett, hogy minél előbb, minél gyorsabban kiaknáznák azt a tudást, ame­lyet közpénzen megszerzett. Üzemmérnökként nem szeret­ném, ha tartanának tőlem. Hi­szen az gátolna a továbbfejlő­désben, és fölösleges lenne a vállalat számára is, hogy ta­nultam. Szerencsére, mindin­kább rákényszerülünk, hogy a megszerzett tudást minél gyor­sabban kamatoztassuk. Hiszek benne, hogy a fiatal műszaki értelmiségiek helyzete javulni fog. Optimista vagyok ma már az önálló otthon megteremté­sét illetően is, igaz, most oldó­dott meg a lakásgondom, kön­­­nyen beszélek. De tapasztala­taim vannak. Már a legutób­bi, a X. KISZ-kongresszus előkészítésekor is érintve vol­tam. Akkor nem volt vita ar­ról, hogy mindenkinek laknia kell valahol. A mostani meg­állapítás akkor is igaz volt: „Napjainkban sokunkat az ott­honteremtés gondja foglalkoz­tat. Az első önálló lakás meg­szerzése többségünk anyagi erejét jócskán meghaladja. A lakáshoz jutás minden erőfe­szítés ellenére sem vált kön­­­nyebbé. Növekedtek az építke­zéssel, lakásvásárlással járó­­ terhek. E folyamatnak gátat kell szabni! Határozott lépésekre van szükség az olcsóbb és gyorsabb építési eljárások széles körű elterjesztésére. A támogatások, kedvezmények ne a lakáshoz, hanem a lakáshoz jutó, azt használó családhoz kapcsolód­janak.” Szerintem nemcsak az a baj, hogy kevés a lakás, hanem az is, hogy a meglevő lakásokkal sem gazdálkodunk igazán jól. Mi úgy jutottunk otthon­hoz, hogy vállaltuk egy lakás felújítását. A munka három hónap alatt befejeződött, de több mint egy évig tartott, amíg a szükséges papírok el­készültek. Miért? Kinek volt jó az, hogy egy évig üresen állt ez a lakás? A feleségem­mel és a gyerekkel az anyó­somnál laktunk egy 12 négy­zetméteres szobában, hiába magyarázták, hogy ilyenek a szabályok. Akkor ezek rossz szabályok. Úgy érzem, a la­kásgazdálkodás még mindig nem elég rugalmas. T­udatos felkészülés „Az elmúlt öt esztendőben az ifjúsági szövetség egész te­vékenységével hozzájárult ah­hoz, hogy a fiatalok hazafias és honvédelmi nevelésének színvonala javuljon, így na­gyobb hangsúlyt kapott a párt honvédelmi politikájának megismertetése, megértetése” — olvashatjuk a dokumen­tumban. Pető György, a KISZ KB mellett működő honvédel­mi nevelési tanács titkára mondja: — Ha a honvédelmi neve­lésről beszélünk, akkor sokan csak a fegyveres szolgálatra gondolnak, pedig többről van szó. A honvédelmi és főként a hazafias nevelés nem szűkül­het le a sorkatonai szolgálatu­kat teljesítők körére. Ha csak az elmúlt öt év tapasztalatait próbáljuk meg összegezni, ak­kor is elmondhatjuk, hogy bő­vültek a középiskolások hon­védelmi ismeretei. A felsőok­tatási intézményekben, az új honvédelmi oktatásban a KISZ észrevételeit és javaslatait is figyelmébe vették. Javult az agitációs és propagandamun­ka, különösen érzékelhető ez az Ifjú Gárdánál, amely to­vábbra is a KISZ honvédelmi nevelő és felkészítő munkájá­nak a legfontosabb bázisa. Több mint 36 ezer ifjúgárdis­­tánk van. Mind többen tudják, hogy az Ifjú Gárda nem a KISZ „katonásdit” játszó szer­vezete, hanem olyan közösség, amelynek tagjai tudatosan ké­szülnek szocialista hazánk vé­delmére. A KISZ-nek a fegyveres szolgálatot teljesítő fiatalok körében végzett tevékenységé­ről túlzás nélkül megállapít­hatjuk: része van abban, hogy az ifjúság túlnyomó többsége lelkiismeretesen tesz eleget kö­telezettségének. Erősödött a fiataloknak a haza védelméért érzett felelőssége. Ez kiderült a kongresszusi felkészüléshez kapcsolódó fórumokon is. Ter­mészetesen bírálták is a KISZ munkáját. Hogy csak néhány kritikai megjegyzést említsek: az italozással, a durva beszéd­del szemben a KISZ olykor bátortalanul lép fel — ha egy­általán reagál rá. Fejlődött a KISZ érdekképviseleti munká­ja, de fórumai még most sem töltik be igazán rendeltetésü­ket. A szabadidő hasznos el­töltése a sorkatonai szolgála­tot teljesítők körében megkü­lönböztetett figyelmet kapott. A honvédségnél 679 klub, több mint ezer szakkör, 620 amatőr művészeti csoport működik. A beszámolási időszakban 9 ezer fiatal kapcsolódhatott be sor­katonai szolgálatának teljesí­tése közben az általános isko­lai képzésbe. Csaknem hatez­ren szolgálati idejük alatt sze­reztek szakmunkás-bizonyít­ványt. 1982-től a századpoliti­kai megbízottak fontos szere­pet játszanak a katonaközös­ségek kialakításában. A vita­indítóból egyöntetűen elfogad­ták a fiatalok azt a megálla­pítást: „Hazánk védelme kö­zös ügyünk és felelősségünk.” A mező- és erdőgazdaság­ban dolgozó fiatalok száma az elmúlt öt évben csökkent. A velük szemben támasztott kö­vetelmények viszont növeked­tek. Stadler Ferenc, a deszki termelőszövetkezet elnökhe­lyettese maga is fiatal szak­ember. A választás lehetősége — Vitathatatlan, hogy a fia­talok igényei növekedtek — mondja. — De vitathatatlan az is, hogy ha ezeket az igénye­ket ki akarják elégíteni, akkor egyre kevesebb idő jut a pihe­nésre, kikapcsolódásra, szóra­kozásra. A mezőgazdaságban sohasem napi nyolc óra volt a munkaidő, de a végtelenségig nem növelhető. Napjainkban jóval kevesebb idő jut a KISZ-életre. Olykor üresek a klubok a községek­ben, nem az érdektelenség, ha­nem az időhiány miatt. Lehet, hogy a korábbinál kevesebb szó esik majd a KISZ-kong­­resszuson a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokról, ám ez nem kisebbíti meghatározó je­lenlétüket a népgazdaságban. Gondoljunk csak azokra a kez­deményezésekre, amelyek épp a mezőgazdaságban dolgozó fiataloktól származnak, s ame­lyek segítségével a rossz kö­rülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek gondjain is igyekeztek enyhíteni. A KISZ XI. kongresszusára készülve a teendőkről és arról, hogy milyen ifjúsági szerveze­tet is akarnak a fiatalok, a legélénkebb viták a középis­kolákban, a szakmunkásképző intézetekben zajlanak. Egye­sek szerint azért, mert a diá­kok örömmel fogadták a szer­vezeti szabályzat­­ tervezetének a tagfelvételi korhatár megál­lapítására vonatkozó részét. Másrészt azért, mert a szak­munkástanulók pezsdülést vár­nak a szakszervezetek ifjúsági tagozatától. „Meggyőződésünk, hogy po­litikai egységünket erősíti, ha az ifjúsági rétegek érdekei, sa­játosságai a mainál nagyobb mértékben érvényesülnek moz­galmunkban. A szervezeti ke­retek fejlesztése, a rétegtaná­csok szerepének, hatáskörének bővítése is ezt a célt szolgál­ja.” — így a dokumentum. A II. Rákóczi Ferenc Gya­korló Közgazdasági Szakkö­zépiskolában erről vitáznak: — Helyes — hangzik el, töb­ben bólogatnak. — Helytelen — vélik mások. — A választás lehetőségét teremtik, teremtjük meg ezzel — érvel egy másodikos lány. — Jó, csak szokatlan — csatlakozik hozzá osztálytársa. — Én egyetértek vele, hogy a KISZ a tizenéves ifjúság köré­ben erősítse politikai jelle­gét. Egyetértek azzal is, hogy a KISZ-szervezetek a diákélet­ben aktív, a feladataikat telje­sítő, a társaik megbecsülését élvező, politizáló tanulókat tö­mörí­tsék. — Elitszervezet leszünk? — kérdezik. — Nem, de végre „adjunk magunkra”, és válogassuk meg, hogy ki tartozzon közénk! — Nekem az is tetszik — kapcsolódik a beszélgetésbe egy negyedikes —, hogy jöjje­nek létre az önkormányzati alapon működő diákcsoportok, egyesületek, szakkörök. Nem tudom, hogy figyelitek-e, ön­­kormányzati alapon műkö­dő... Ez nekem azt mondja, hogy nemcsak tanítják, hanem a gyakorlatban meg is tanul­hatjuk azt, hogy mi a demok­ratizmus.­­ Velünk, középiskolások­kal mintha többet foglalkoz­na ez a dokumentum, mint mondjuk, az ifjúmunkásokkal, vagy a mezőgazdaságban dol­gozókkal — vált témát a kö­vetkező hozzászóló. — Vedd már észre, hogy fiatalodik a KISZ! — hallat­szik a hátsó sorból. — Szükség van az idősebb fiatalokra, de az ifjúsági szövetség ne a har­mincasok szervezete legyen! Aztán egy összegző megjegy­zés: — Őszinte, valós helyzetet elemző, gondolkodásra sarkal­ló dokumentum ez. Érdemes többször is elolvasni. Természetesen szóba került még sok minden. Például a KISZ érdekvédelmi munkája, közösségformáló ereje vagy erőtlensége, a szabadidő hasz­nos eltöltésében betöltött sze­repe. És az egyetértéssel fo­gadott követelmények: „A KISZ-tagok kötelességei, a szervezetek követelményei iga­zodjanak jobban az egyes if­júsági korosztályok eltérő helyzetéhez, a különböző ifjú­sági rétegek feladataihoz. A KISZ tagjai vegyenek részt a KISZ-en kívüli ifjúsági közös­ségek munkájában, képviseljék az ifjúsági szövetség céljait, törekvéseit.”* Felelősségteljes a számvetés, a tennivalók meghatározásá­nak időszaka. Gyűlnek a ta­pasztalatok, a vélemények, az észrevételek. Ambrus Sándor Toldi­ Csabáról A békési születésű Paku­­cza József alföldi gyerek, akárcsak Arany János nagy­falui Toldija. Száznyolcvanöt centijével talán termetre sem marad el a megénekelt hős­től. Harmincesztendős, és 110 kilós, pedig egy gramm fö­lösleg nincs rajta. Amikor fe­leennyi idős volt, még fele­annyit sem nyomott a má­zsán, mint ma. — 15 éves koromban negy­vennyolc kiló ha lehettem, és minden vágyam az volt, hogy erős ember legyek, így jutottam el a cselgáncson át az erőatlétikáig. Azóta is leg­kevesebb két órát edzek na­ponta. Ha csak negyvennyolc órát ki kell hagynom, már nem találom a helyemet — mondja a békéscsabai Unicon ruhagyár deltás energetikusa, tűzvédelmi vezetője és eme­lőgép-ügyintézője. Három fel­adatkör, de valamennyi az író­asztalhoz köti. — Egy éve vagyok a cég­nél. Szeretem a munkámat, nem unatkozom. Sőt félig­­meddig azt is eldöntöttem már, hogy a gépipari meg a műszerésztechnikusi, illetve felsőfokú energetikai vég­zettség mellé megpróbálom megszerezni a ruhaipari fő­iskolait is, ha már a műsza­ki egyetemre, ahová pedig fölvettek, járni nem tudtam, mert a korábbi munkahelyem nem támogatott. Édes­anyámnak is kedvére teszek ezzel, ő ugyanis m­­indig job­ban szerette volna, ha edzé­sek helyett is tanulok. Azért mégis nagyon örült, amikor Visegrádon én hajítottam a legmesszebb a malomkövet. Figyelmeztet: — Ez egyébként nemcsak úgy van ám, hogy odamegy az ember, fölkapja a követ, és elhajítja, azután máris ő a Toldi Miklós! Két hónapi ke­mény gyakorlás eredménye a rekord, az eltelt 15 évről nem is beszélve. Csináltattam egy 20 kilós rudat, amit először meg sem bírtam emelni a ré­ginél fogva. Levágtam belőle vagy tíz szeletet, amiket ap­ránként rakosgattam vissza a két hónapos edzés alatt. A rúd végig ott volt az ágyam mel­lett, emeltem elalvás előtt, ébredés után. Persze hogy el tudtam kápráztatni a közön­séget a 17 és fél kilós ver­senyrúddal forogva. Ehhez gyorsan hozzáteszi, hogy nem az elkápráztatáson van a hangsúly. Nem villog­ni akar. Egy­szerűen szív­ből irigyli azo­kat — a köl­tőket, írókat, festőket,szob­rászokat, épí­tészeket, tudó­sokat —, akik maradandó nyomot, em­léket, értéket hagynak ma­guk után. — A hatéves kisfiam máris milyen boldog, büszke, hogy Toldi Miklós lettem, s hogy a nyárom a visegrádi palota­játékokon enyém a szerep. Ez valahogy mégis több an­nál, hogy az ember egyszerű­en csak erős. Voltam én már „Szkander-bég”, nem akadt, aki a karomat lenyomja, nyertem erőatlétika-bajnok­­ságot is, de ez valahogy egé­szen más. Ez olyan szerep, amelyre már sokan felfigyel­nek. Az is szóba került, hogy film lesz a Toldiból, meg hogy talán Kinizsi Pált is el­­játszhatnám. Majd meglát­juk. Van ennek egyébként árnyoldala is. No, nem a kajaköltségekre gondol, bár az igaz, hogy­ egy ültő helyében befal fél ki­ló rántott sajtot (ez a ked­vence), de kell a kondíció az építkezéshez is: augusztusban szeretnének költözni az új házba, amiben természetesen kialakít egy kondicionálóter­met is.­­ Nagyon jó érzés, hogy Csabán ismeretlenek megállí­tanak gratulálni, az viszont rettenetesen mellbe vágott, amikor néhány sporttárs azt mondta: igazi sportember ilyenre nem vállalkozik. Ki­nek ártottam én ezzel? De nem ér rá az irigyeivel foglalkozni: két edzőtermet is vezet, most készül a középfo­kú edzői vizsgára, 35—40 fia­talnak segít az erősödésben, akik közül többen a visegrádi erőpróbára is elkísérték. Szép verseny volt, ami programot ad a nyárra. És azután? — Jó lenne a tévé „legek”­­műsorába is bejutni. Van egy 120 kilogrammos súlyom, eddig 67-szer nyomtam ki, majd jelentkezem, ha már százszor tudom. Pakucza Józsefet a csabai Unicon Ruhagyárban csöndes, szorgalmas embernek ismer­ték meg az eltelt egy év alatt. Az csak érdekesség — mond­ják —, hogy ingeit a gyári laboratóriumban készítik, mert olyat, aminek a nyaka 46-os, az ujja 52-es, a dere­ka meg a legkisebb férfimé­ret, boltban aligha találna. Kőváry E. Péter Az augusztus 8-ától 10-éig megrendezésre kerülő budapesti Forma—1 autós világbajnoksági futamra jegyek kaphatók a Volán Tefu Budapest vállalatánál. A PROGRAM: augusztus 8-án gyakorlófutam, edzés, gyorsaságidő-mérés, a belépőjegy ára: 300 Ft, augusztus 9-én osztályozófutam az indulási helyekért, a belépőjegy ára: 300 Ft, augusztus 10-én verseny, a belépőjegy ára: 600 Ft. A bérlet ára: augusztus 8-9-ére 500 Ft, augusztus 9-10-ére 800 Ft, augusztus 8-ától 10-éig 1000 Ft. Az ülőhelyre szóló jegyek ára: augusztus 10-ére 1000 Ft, augusztus 8-ától 10-éig 1500 Ft. A jegyek a következő budapesti fuvarvállaló irodákban válthatók: V., Bajcsy-Zsilinszky út 74. Vill., József krt. 50. XII., Magyar jakobinusok tere 4. XVIII., Vörös Hadsereg útja 3. VI., Hunyadi tér 12. IX., Soroksári út 38-40. XIII., Váci út 28. wu*/(@­WTm BUDAPEST

Next