Népszabadság, 1986. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1986. augusztus 1., péntek AZ ÚJ SZABÁLYOZÓK HÁTTERE Lehetőség az állattenyésztés fellendülésére Beszélgetés Szabó Ferenc MÉM-miniszterhelyettessel A szokásosnál jóval korábban kerültek nyilvánosságra az állattenyésztés — 1987. január elsejétől érvényes — új közgazdasági szabályozói. Bár ezzel még nem zárult le a mezőgazdasági üzemek jövő évi gazdálkodási lehetőségeit meghatározó intézkedések sora, azt már most elmondhatjuk: régóta várt, és az agrártermelés fejlődésére minden bizonnyal erőteljesen ható döntések láttak napvilágot. A sokoldalú intézkedések hátteréről és a fejlődés esélyeiről nyilatkozott lapunknak Szabó Ferenc MÉM-miniszterhelyettes. — Az esztendő közepén milyen helyzetben találta a hazai állattenyésztést az új szabályozók meghirdetése? — Sokak előtt ismert, hogy két évvel ezelőtt fogyni kezdett az állatállomány, amit különösen a sertésnél volt szembetűnő. Ennek okai nagyon összetettek, de végül is a termelés jövedelmezőségének tartós csökkenése volt a fő ok. Nos, ez a csökkenés az idén az évelején életbe léptetett ösztönzők hatására megállt, sőt a legutóbbi állatszámlálás már a sertéslétszám bizonyos növekedését jelzi. Ha azonban az állattenyésztés műszaki-technikai színvonala alapján mérlegeljük a jelenlegi helyzetet, akkor teljesen érthetővé válik, miért kellett a sürgős beavatkozás. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban 10-15 éve épült az állattartó telepek zöme. Ezek az épületek és a berendezések időközben elhasználódtak, felújításukra nem jutott pénz, s egy részük még magán viseli az iparszerű, zárt állattartás kezdeteire jellemző hibákat. A IV. ötéves terv idején évente 3,5, az V. ötéves tervben már csak 2,3, s az elmúlt tervciklusban csupán 1,8 milliárd forintot fordítottak az állattenyésztési beruházásokra. Most ismét 30-50 százalékos támogatást kapnak az építésre és a technológia megújítására a gazdaságok, ami nem pusztán egyik eleme a szabályozásnak, hanem új lendületet adhat az egész ágazatnak. A termelők zöme, úgy véljük, számot vetett az állattenyésztés üzemi lehetőségeivel, és azt is látják, mit tehetnek annak érdekében, hogy e tevékenység ismét az őt megillető rangra emelkedjen. Az eredménytelenség forrásai nemcsak önmagában a szarvasmarha- vagy például a sertéstartásban keresendők. A rossz minőségű takarmánytól egészen a tartási körülményekig és a külkereskedelem gyengeségéig sok minden közrejátszott a megtorpanásban, s ily módon a teendők is sokrétűek. A gazdaságokban cselekvésre készen várták a jobb anyagi feltételeket, amelyektől ezúttal nem elsősorban a termékek mennyiségének ugrásszerű növekedését várjuk, hanem olyan lépésváltást, mely valóban jobb minőségű állati termékeket eredményez. Még emlékezhetünk a két évvel ezelőtti vitára: kell-e ennyi vágóállatot termelni? Mi erre a válasz most, és milyenek a külpiaci lehetőségek? — Az állati termékek kétharmada a hazai fogyasztók asztalára kerül, s a jó színvonalú élelmiszerellátás társadalmi hatásai aligha becsülhetők túl. A hús harmadát exportáljuk, ennek az egyenlege tisztán — tehát az importot leszámítva — félmilliárd dollár évente. Ezt a devizaszerző szerepet egyelőre nem pótolhatjuk mással, a hazai ellátás pedig továbbra is kulcsfontosságú. A most nyilvánosságra hozott szabályozók, gondolom, egyértelmű választ adnak az idézett vitában feltett kérdésre. Ami az exportot illeti, továbbra sem könnyű a helyzetünk, ám anynyi biztatót mondhatok, hogy megállt a világpiacon évek óta tartó húsárcsökkenés. A már hosszú ideje folyó piaci küzdelemből mindenesetre levonhatjuk a tanulságot: a jó minőségű alapanyagból, igényesen feldolgozott termékek, rugalmas piaci munkával eladhatók. Ezért korszerűsítjük a hazai feldolgozást, és változik a húsipar, valamint a külkereskedelem szervezete is. Egyebek között létrehozzuk a húsipari üzemek közös külkereskedelmi vállalatát. — A szabályozók változtatása révén 4 milliárd forinttal nőhet az állattenyésztő gazdaságok bevétele. Honnan teremtik elő ezt a pénzt? — Az összeg nagyobb része úgynevezett belső átcsoportosításból származik. Az emelkedő anyag- és eszközárak, valamint a növekvő adók miatt ezt az üzemek megfizetik, de ,a költségek növekedését főként az állattenyésztésben ellentételezzük. Így a mezőgazdaságon belül viszonylagosan javul az ágazat pozíciója. A pénz kisebbik hányada a költségvetésből ered. Miközben a központi intézkedések jótékony hatását említik, a kijelentések másik részében ismétlődően ott szerepel a feltétel: ha javul az állattenyésztők szakmai munkája és nő a technológiai fegyelem. Milyen tartalékokat látnak a gazdaságokban? — Nagyon sok a teendő az állattenyésztő telepeken, és ezzel együtt most már a fejlesztés anyagi lehetőségei is megteremthetők. A fejlett állattenyésztő országok úgyszólván minden termelési eredményben jóval előttünk járnak, bár egy részük érthetően a jobb feltételekkel magyarázható. Még ezeket leszámítva sem vagyunk azonban a csúcson. Reméljük, a kedvező értékesítési és támogatási feltételek olyan hajtóerőt adnak, ami a szakmai munka meglevő tartalékait is a felszínre hozza, és mindezek révén javul az állattenyésztés igen meggyengült költségviselő képessége. Sok kritikát kaptak mostanában az állattenyésztő ágazataikat sorrarendre megszüntető gazdaságok, mondván: könnyebb felhagyni valamivel, mind azt erőfeszítések árán jövedelmezővé tenni. A veszteségtermelést ugyanakkor senkitől sem lehet elvárni! Magam is elismerem, hogy tisztességes munkát eredmény nélkül nagyon nehéz lelkesen csinálni. Ha nincs jövedelem és nincs is miből korszerűsíteni a termelést, akkor végső fokon kézenfekvő a felszámolás. Az elmúlt években a veszteségeket rendező úgynevezett szanálóbizottságok gyakranadták ezt a tanácsot a nehéz helyzetbe került gazdaságoknak. Éppen e szemlélet megváltoztatása és a gondolkodás formálása a célja az árak és a támogatások növelésének. Változatlan igazság azonban, hogy jó színvonalú állattenyésztés nélkül csupán fél lábon állhat egy-egy gazdaság, ez pedig mint tudjuk, nagyon bizonytalan állapot. — A FAO egyik ajánlása szerint a munka nehézsége miatt az állattenyésztésben dolgozók fizetésének 20—30 százalékkal kellene meghaladnia a mezőgazdaság egyéb területein dolgozókét. — A fizikai dolgozók körében műszakpótlékot vezethetnek be a nagyüzemekben. Ennek forrásait a jövő év elejétől saját maguknak kell megteremteni, erre a célra nem kapnak tehát állami pénzt, viszont mentesülnek a keresetszabályozási adók alól. Ezeknek a kiegészítő forintoknak a hatása több lehet annál, mintsem csupán vastagabbá válik a boríték. Vonzóbbá tehetik a köztudottan nehéz munkahelynek számító állattartó telepeket, javulhat a dolgozók képzettsége, szakmai színvonala, mert valljuk meg, sok helyütt nem a legképzettebb emberek dolgoznak most az állatok körül. Az állattenyésztő szakemberek üzemen belüli megítélése és anyagi megbecsülése ma sok feszültség forrása. Akkor javulhat igazán a helyzetük, ha jövedelmezőbb lesz a termelés, hiszen a különféle prémiumokat, juttatásokat általában ehhez kötik. Ismételten hangsúlyozom: arra is szükség van, hogy az állattenyésztést kiszolgálók érdekeltek legyenek a jobb eredményekben. — Végül egy mindannyiunkat érdeklő kérdés: hogyan érinti a felvásárlási árak emelése a fogyasztókat? — Az állati termékeket hatósági, maximált áron vásárolják fel. A fogyasztói árak alakítása elsősorban az életszínvonal-politikához kapcsolódik. A termelői ár és a fogyasztói ár tehát ebben az esetben nem együtt mozog. A húsnál és a tejnél korábban is jelentős volt a fogyasztóiár-kiegészítés, ami most tovább növekszik. Dögei Imre Kitüntetések Az Elnöki Tanács dr. Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárát eredményes oktató-nevelő munkája elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel; dr. Cholnoky Tibort, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott egyetemi tanárát, a műszaki tudomány kandidátusát kimagasló pedagógiai és tudományos munkássága elismeréseként, 85. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével; Bernáth Tivadart, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát eredményes munkája elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából és dr. Simon Tibort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárát több évtizedes pedagógiai és tudományos munkája elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Az Elnöki Tanács dr. Pogány G. Gábort, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatóját, tudományos és közéleti munkássága elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából, a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. Az Elnöki Tanács dr. Hajdú Károly rendőr alezredest és Palotai Márton rendőr alezredest a Belügyminisztériumban végzett eredményes munkája elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából az Április Negyedike Érdemrenddel tüntette ki. Dr. Lukács Lászlót, a Vigilia című katolikus folyóirat főszerkesztőjét, eredményes tevékenysége elismeréseként, a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács. (MTI) Új szabályok a parlamenti munkához Az ügyrendet a hivatalos lapban közzé kell tenni — ezzel a zárórendelkezéssel fogadta el legutóbbi ülésén az Országgyűlés, működésének módosított ügyrendi szabályait; azóta a paragrafusok napvilágot láttak a Magyar Közlönyben. Új pontként került a szabályok közé a képviselők eskütétele. Az eskü szövegének aláírásával minden képviselő a haza, a nép iránti hűségre, érdekeinek képviseletére, az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok megtartására, az állami és a szolgálati titkok megőrzésére tesz fogadalmat. Több kérdéskörben az elfogadott ügyrend az egyébként már korábban kialakult parlamenti gyakorlatot emelte szabállyá. Így például rendelkezik a kormány megválasztásáról, az országos listán megüresedett képviselői helyek betöltéséről, s arról, hogy egyes beszámolók vitája nyomán az Országgyűlés értékelést tartalmazó, illetőleg feladatot megállapító határozatot, állásfoglalást fogadhat el. Ugyancsak a már kialakult gyakorlatot szentesíti legfőbb népképviseleti szervünk belső törvényének az az új rendelkezése, amely előírja, hogy a parlamenti állandó bizottságok javaslataival az érintett állami szervek kötelesek érdemben foglalkozni, és vizsgálatuk eredményéről tájékoztatni az indítványozó bizottságot. Új rendelkezés az is, hogy a képviselő önálló indítványáról, törvénymódosító javaslatáról, annak az ülésszakon történő tárgyalása előtt az illetékes bizottság állást foglal. A megalapozottabb véleményalkotás segítése végett az ügyrend bevezette a kétlépcsős tárgyalás lehetőségét egy-egy jelentősebb döntés meghozatala során, így például célszerű két fordulóban megtárgyalni a kiemelten fontos gazdasági terveket és koncepciókat. Az első fordulóban az általános vitát folytatja le az Országgyűlés — a koncepció irányelveit, tervezetét véleményezi —, a másodikban pedig már a vita alapján véglegesített tervről, illetőleg koncepcióról dönt. Az újjáformált ügyrend az interpelláció rangját növeli azzal, hogy különbséget tesz a képviselők interpellációként benyújtható, valamint egyszerű, tájékozódó jellegű kérdései között. Interpellációval akkor éljen a képviselő, ha azt akarja szóvá tenni, hogy valamely állami, kormányzati intézkedés nem felel meg a törvényes előírásoknak, vagy törvényes ugyan, de hatása nem kielégítő, esetleg hatástalan. Ilyenkor az Országgyűlés dönt arról, hogy elfogadja-e a miniszter, az országos hatáskörű szerv vezetőjének a válaszát, hiszen az általa hozott törvények, határozatok megvalósítását is ellenőrzi e módon. A kérdés feltevésének lehetősége viszont azt szolgálja, hogy a képviselő ezen az úton is megszerezhesse a munkájához szükséges információkat. Az ülésszak nyilvánossága egyben lehetővé teszi azt is, hogy a képviselőtársak és a választópolgárok is megismerjék a kérdésben megfogalmazott gondokat, a válaszban vázolt megoldási lehetőségeket. Az eddig mindenkor nyílt szavazás gyakorlatának általános megtartása mellett az új „házszabály” két esetre bevezette a titkos, szavazólapos választást az Országgyűlés tisztségviselőire, illetve az országos listán megüresedett helyek betöltésére történő szavazásnál. Ez utóbbi esetben a választási törvény előírásaihoz való igazodás is indokolta az új rendelkezést. (MTI) Tudományos konferencia hazánkban (Munkatársunktól.) A magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában címmel augusztus 4. és 9. között tudományos találkozót és tanácskozást tartanak Budapesten. Célja, hogy egyfelől a külföldön élő magyar származású, másfelől az itthon dolgozó természettudományos és műszaki szakemberek közelebbről megismerjék egymás eredményeit. Az összejövetelt a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem rendezi. Az előkészítésről tegnap tartott sajtótájékoztatón Pungor Ernő akadémikus, a szervezőbizottság elnöke egyebek között rámutatott, milyen rendhagyó szervezésre volt szükség: Magyarországon nem volt semmiféle nyilvántartás a természettudományos és a műszaki életben külföldön eredményt elért magyar származású szakemberekről. Végül egy néhány éve megjelent londoni kiadvány alapján kerestek meg levélben mintegy háromszáz külföldön élő magyar tudóst, mérnököt, és nemcsak részvételüket kérték, hanem további magyar szakemberek címét is. Rendhagyóan alakult ki a tudományos találkozó tematikája is, hiszen a legkülönbözőbb területeken dolgozók jelezték részvételüket. A konferencia tudományos bizottsága, Konkoly Tibor műegyetemi professzor elnökségével végül az előadásokat 11 szekcióba osztotta. Sok csemegét ígérnek a plenáris előadások. Néhány a címek közül: A fénysebességre alapított új méter, A kromatográfia fejlődése különös tekintettel a magyar eredményekre, Magyar ízlés az elméleti fizikában. A hétfőn kezdődő tanácskozás abban is rendhanm, hogy részvételi díja viszonylag alacsony (150 dollár), de még inkább abban, hogy a hivatalos nyelve a magyar, helyszíne pedig stílusosan, a részvevők többségének jó és rossz emlékeket idéző alma matere, a Budapesti Műszaki Egyetem. A mintegy 250 külföldön élő magyar és a csaknem 400 itthoni részvevő itt a találkozó kétszáz előadásából, illetve poszteréből válogathat. Hétfőtől lezárják a Ferihegyi gyorsforgalmi utat Közlekedési változások a rekonstrukció miatt (Munkatársunktól.) Augusztus 4-től november 30-ig két új közúti felüljáró építése miatt lezárják a Ferihegyi gyorsforgalmi utat a Kőbánya-Kispest metróvégállomás és a Felsőcsatári úti aluljáró közötti szakaszon — jelentették be tegnap a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalatnál tartott sajtótájékoztatón. Király Károly, a vállalat műszaki vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy a gyorsforgalmi út teljes felújítása négyszázmillió forintba kerül. A rekonstrukció során a csaknem ötvenéves, elavult Újhegyi úti és Gyömrői úti ívhidat lebontják, helyettük új, korszerű vasbeton hidakat építenek. A munkát — versenytárgyalás után — a Hídépítő, valamint az Aszfaltútépítő Vállalat kapta meg. Az út rekonstrukciója már tavaly megkezdődött, az új hidak építése miatt azonban november végéig a Ferihegyi út forgalmát négy hónapra el kell terelni. A személyautók, valamint az autóbuszok a repülőteret a Kőbánya-Kispest metróállomástól a Sibrik Miklós úti felüljárón át a Gyömrői úton közelíthetik meg. Visszafelé a Gyömrői úton, a Sibrik Miklós úton, a Vak Bottyán úton és a Lehel utcán keresztül az autóparkolónál térhetnek vissza a gyorsforgalmi útra, de mindkét irányban a Vörös Hadsereg útját is választhatják. A tehergépkocsik a repülőtér felé csak a Vörös Hadsereg útján, a Simonyi Zsigmond utcán át, visszafelé pedig a Szabó Ervin utcán át haladhatnak. A buszjáratok eredeti útvonalukon közlekednek, csupán az 51-es és a 68-as autóbusz Sibrik Miklós út—Vak Bottyán utcai megállóját helyezik át a Bartók Béla utcába. A forgalmi változásokat táblák jelzik, azonban — különösen csúcsforgalom idején — számítani kell rá, hogy a repülőtér megközelítése a mostaninál több időt vesz igénybe, s ezt a repülővel utazóknak feltétlenül figyelembe kell venniük. Mint már korábban hírt adtunk róla, a Ferihegyi gyorsforgalmi út úgynevezett mélyátvezetései (a Felsőcsatári, a Csévéző és az Iglói úti) megszűnnek. November végéig elkészül azonban a Csévéző utcai felüljáró is, az Iglói úti felüljáró építéséhez pedig még az idén hozzákezdenek. Az egész építkezést a jövő év májusának végére fejezik be. A gyorsforgalmi út korszerűsítésétől függetlenül, a tervek szerint gyalogos-aluljáró épül majd a vasútvonal alatt Ferihegy 1-nél, valamint szintén a gyalogosok számára egy felüljárót építenek a Csaba utcánál, s így a közlekedés biztonságosabb lesz. A régi mellett új felüljáró épül a gyorsforgalmi úton. KOPPÁNY GYÖRGY FELVÉTELE