Népszabadság, 1986. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

2 Líbia forradalmának 17. évfordulóját ünnepli Folytatódik az USA flottatüntetése a Földközi-tengeren • Tripoli elutasítja a vádakat Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB PB póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének első elnökhe­lyettese vasárnap Moamer el-Kad­­hafi líbiai államfővel találkozott — jelentette a líbiai JANA hírügynök­ség és a tripoli rádió. Gyemicsev küldöttség élén szombaton érkezett az országba, hogy részt vegyen a lí­biai forradalom 17. évfordulójának ünnepségein. A magyar állam képviseletében Czinege Lajos miniszterelnök-helyet­tes vezetésével vasárnap küldöttség utazott Tripoliba a líbiai nemzeti ünnep alkalmából rendezendő ün­nepségekre. A líbiai forradalom évfordulóján Losonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke táv­iratban köszöntötte Moamer el-Kad­­hafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét. Az évforduló előestéjén, vasárnap Kadhafi televíziós beszédet mondott. A forradalom óta eltelt események körvonalazása során a líbiai vezető hangoztatta, hogy az áprilisban vég­rehajtott amerikai támadás nem fé­lemlítette meg országának lakóit, hanem fokozta a líbiai nép forradal­mi eltökéltségét. Közben vasárnap horgonyt vetett Nápolyban a Forrestal nevű ameri­kai repülőgép-hordozó, amelyet a lí­­­biai partok közelében tartott ameri­kai—egyiptomi hadgyakorlat után váratlanul vezényeltek az olasz vá­rosba. Nápolyi közlés szerint a For­restal, amelynek eredetileg az izraeli Haifa kikötőjébe kellett volna be­futnia, egy hétig marad a városban. Spanyolország kikötőiben már pén­tek óta újabb négy amerikai hadiha­jó tartózkodik. Az Egyesült Államok haderejének ezzel összesen 14 külön­féle hadihajója tölti fel készleteit ezekben a napokban az ibériai állam partjainál. Hétfőn a spanyol főváros­ba érkezik Vernon Walters tábornok, az Egyesült Államok ENSZ-képvise­­lőj­e, aki Reagan elnök személyes megbízottjaként Líbia-ellenes lépé­sekre próbálja meg rávenni a mad­ridi kormányt. Abdusszalam Dzsallád, a líbiai ve­zetés magas rangú tagja szombaton Tripoliban sajtókonferencián, vála­szolt azokra az amerikai vádaskodá­sokra,­ amelyekkel Washington indo­kolja a líbiai partok közelében kez­dett haditengerészeti demonstráció­ját. Hangoztatta, hogy Washington Líbiát politikai és gazdasági irányvo­nala miatt akarja „megbüntetni”. Dzsallád a leghatározottabban visszautasította azt az amerikai állí­tást, hogy Líbiának köze lenne a nemzetközi terrorizmushoz, illetve hogy már a közeli jövőben újabb ter­rorista akciókat tervezne amerikai ér­dekeltségek ellen. Felhívta Washing­tont, álljon elő bizonyítékaival. Líbia vasárnap törvényellenesnek nevezte II. Hasszán marokkói ural­kodó múlt heti döntését, amellyel Rabat felmondta a Tripolival kötött egyesítési szerződést. II. Hasszán múlt csütörtökön levél­ben értesítette Moamer el-Kadhafit a két évvel ezelőtt kötött egyezmény­ felbontásáról. A döntést azzal indo­kolták, hogy a júliusi marokkói-iz­raeli csúcstalálkozó líbiai bírálatá­nak hangvétele sértette Marokkó be­csületét és méltóságát, és ez már tűr­hetetlen volt. Az ügyhöz tartozik, hogy a múlt szerdán Kadhafi és Asszad szíriai el­nök tripoli megbeszélése után közös közleményt hoztak nyilvánosságra. Ez „i­ráni árulás”-ként említette Pe­resz izraeli kormányfő és II. Hasszán király találkozóját. (MTI) Az ENSZ BT tagjai aggódnak az elhúzódó iraki—iráni háború miatt Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tá­mogatásáról biztosítja Pérez de Cuellarnak, a világszervezet főtitká­rának erőfeszítéseit, hogy véget ves­senek az immár hat éve tartó iraki —iráni háborúnak. A testület tagjai ezt a főtitkárhoz intézett levelükben fejtették ki, hozzátéve, hogy mély aggodalomra ad okot az a veszélyes helyzet, amely a konfliktus további kiszélesedése nyomán keletkezhet. A levél szerint a BT különösképp amiatt aggódik, hogy a konfliktus kiterjedhet a szomszédos országokra is. Ugyancsak veszélyesek a keres­kedelmi hajók és polgári célpontok elleni ismételt támadások. A BT levele szerint haladéktala­nul meg kell valósítani a testület idén született 582-es határozatát, amely a konfliktus békés rendezését szorgalmazza. Ez felhívja mind Ira­­kot, mind­ pedig Iránt, hogy hala­déktalanul tegyék le a fegyvert, szüntessék be katonai akcióikat szá­razföldön, vízen és a levegőben egy­aránt. A határozat sürgeti a két fe­let, hogy csapatait vonja vissza a nemzetközileg elismert határok mö­gé.A­ két közép-keleti szomszéd ország háborúja 1980. szeptember 22-én kez­dődött, miután iraki egységek át­­­keltek a Satt-el-Arab, vízi úton. Maga Pérez de Cuellar is sokat tett az áldatlan vérontás beszünte­téséért. Sikerült elérnie, noha csak ideiglenesen, hogy a két fél ne tá­madja a másik polgári létesítmé­­nyeit, lakott településeit. (MTI) Élénk diplomáciai mozgás Egyiptomban Zaid Rifai jordániai miniszterel­nök vasárnap Alexandriába érkezett, és felkereste Hoszni Mubarak egyip­tomi államfőt. Közelebbi részleteket a misszióról nem ismertettek, de nyilvánvalóan része a közelmúlt megélénkült re­gionális diplomáciájának. Mint köz­tudott, a marokkói király találko­zott Izrael miniszterelnökével. Meg­állapodás van készülőben Egyiptom és Izrael között a tabai határsáv hovatartozásáról dönteni hivatott választott bíróság összeállításáról, és ettől egyiptomi—izraeli csúcskonfe­renciát várnak — bár ennek meg­rendezése távolról sem bizonyos. Hétfőn, mint a jeruzsálemi rádió je­lenti, Kairóba utazik az izraeli kül­ügyminisztérium főigazgatója, Dávid Kimbe és csoportja. Utazását egy nappal kitolta, bizonyára Rifai hir­telen alexandriai látogatása miatt. Jasszer Arafát, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke is Mubarak vendége lesz a tervek szerint. Nem­különben George Shultz amerikai külügyminiszter, aki igyekszik Iz­raelt és Egyiptomot közelíteni. Az arab egyeztetés célja összehan­golni Husszein királynak a megszállt területek megszerzését szolgáló prog­ramját a PFSZ-ével, vagy ha nincs kiút, kipuhatolni egy olyan nemzet­közi értekezlet kilátásait, amelyet viszont az Egyesült Államok elle­nez. A nemzetközi konferenciára nemrég Simon Peresz is tett a ko­rábbi izraeli nyilatkozatoktól elütő célzásokat. Jordánia — miután a napokban vezetői Jurij Voroncov szovjet külügyminiszter-helyettessel tanácskoztak — megerősítette azt, hogy támogatná a Biztonsági Tanács állandó tagjainak bevonását a kö­zel-keleti rendezésbe. A szovjet diplomata, aki kétnapos látogatást tett Jordániában, és a hét végén Damaszkuszba, majd pedig Algériába utazott, ammani sajtóérte­kezletén a következőket szögezte le: a jordániai királlyal és Rifai kor­mányfővel a térség ügyeiről, ezeken belül pedig Irak és Irán háborújá­ról tanácskozott. Ezek az eszmecse­rék gyümölcsözőek, hasznosak voltak — hangoztatta, majd kifejtette: az Öböl menti háborúskodás sem az iráni, sem az iraki nép érdekeit nem szolgálja. — Mi Irán szomszédai va­gyunk, ennélfogva a helyzetet nem szemlélhetjük közönnyel — jelentet­te ki. — Igyekeztünk meggyőzni Iránt, hogy vessen véget a háború­nak. Választ nem kaptunk, így hát más országokat kérünk meg arra, hogy győzzék meg Iránt. Voroncov az Al Dzsumhurija cí­mű bagdadi lap tudósítójának is nyilatkozott. Ebben hangsúlyozta, hogy a háború fenyegeti a térség sta­bilitását, és hátráltatja az öböl men­ti országok szociális-gazdasági fejlő­dését. — A Szovjetunió támogatja Szaddám Husszeinnnek, az Iraki Forradalmi Parancsnokság Tanácsa elnökének augusztus 2-i békekezde­ményezését — jelentette ki. — Szov­jet részről mindig azt vallották, hogy ez a konfliktus értelmetlen. Nem igaz — szögezte le —, hogy a Szov­jetunió Iránt bármikor fegyverrel se­gítette volna. (MTI) Legális pártot alapítottak a Fülöp-szigeteken a kommunisták Pártot alapítanak a Fülöp-szigeteki kommunisták, akiknek a Marcos­­diktatúra alatt bebörtönzött vezetőit az Aquino-kormány tavasszal sza­badlábra helyezte. Az új politikai szervezet Néppárt néven alakul meg, mivel a kommu­nista párt továbbra is törvényen kí­vül van. A szervezők szombaton két­napos kongresszust kezdtek Manilá­ban, ahová 13 tartományból ezer kül­dött érkezett. A megnyitót José Maria Sison, a KP alapító tagja és volt elnöke, a Néppárt előkészítő bizottságának el­nöke tartotta. Hangsúlyozta, hogy most először nyílik törvényes lehető­ség olyan párt alapítására, amely elkötelezte magát a tömegek, a pro­letariátus és a haladó szektorok vé­delmére. Kijelentette, hogy a Nép­párt támogatni fogja az Aquino­­kormányzat demokratikus politiká­ját, de bírálja és elítéli, ha megsérti a nép érdekeit. A párt programja célul tűzte ki az országban lévő amerikai katonai bázisok felszámo­lását, földreform végrehajtását, a gazdaság modernizálását és a kül­földtől való függőségének felszámo­lását. Sison politikai beszámolójában azt jósolta, hogy a pártnak a jövő év elején esedékes helyhatósági és tar­tományi választásokon húsz százalék körüli eredményre van kilátása. A kommunisták bojkottálták az idén februárban tartott elnökválasztást, mely végül is elvezetett az Aquino­­kormány hatalmához. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1986. szeptember 1., hétfő Volksstimme-fesztivál Bécsben Nagy sikerrel rendezték meg Bécs­ben a Práterben szombaton és va­sárnap az Osztrák Kommunista Párt lapja, a Volksstimme fesztiválját. A 40-es évek második felétől, nyár végén rendszeresen megtartott fesz­tivál Ausztria legnagyobb népün­nepsége, a párttal és a baloldallal szimpatizáló bécsi, illetve környék­beli dolgozók ünnepe. Ezúttal a kel­lemes kirándulóidő is segítette a rendezőket abban, hogy száz-száz­­húszezer vendég fordult meg két nap alatt a Fráterben. Testvérlapunk politikai ünnepének központi gon­dolata az Ausztrián belüli és a nem­zetközi munkásszolidaritás eszméjé­nek szilárdítása, illetve a béke meg­őrzése volt. A vasárnap késő estébe nyúló ünnepségen pavilonnal vett részt és műsort szervezett a legtöbb szocialista ország központi pártlap­ja. Az idén először vett részt a Volksstimme ünnepségén a jugosz­láviai Kommunist szerkesztősége. A sporttalálkozó, népi- és rock­zenekarok, árusok, mutatványosok színes műsorában nagy sikere volt a Népszabadság pavilonjának és a körülötte szervezett műsornak, lát­ványosságnak. Nagy érdeklődés kí­sérte a Rajkó Zenekar fellépését, sportolóink szereplését (három ma­gyar ökölvívó lett első helyezett sa­ját kategóriájában), és sok vendéget vonzott a neves futballista, Nyilasi Tibor jelenléte és autogramosztá­sa is. Vasárnap délután megtekintette a Népszabadság pavilonját az Osztrák KP több vezetője is. A fesztiválon az MSZMP Központi Bizottságát, dr. Benczúr Zsuzsa alosztályvezető, a Népszabadság szerkesztőségét Eöt­vös Pál főszerkesztő-helyettes képvi­selte. Kísérleti gazdasági reformlépés Kínában A Kínai Népköztársaság Államta­nácsának (kormány) döntése értel­mében az ország tizenhat városá­ban megreformálják a gazdasági mechanizmus irányítási szerkezetét — jelent­ette a TASZSZ Pekingből. A szovjet hírügynökség a Zsen­min Zsipao közlését idézve azt emelte ki, hogy a reform kísérleti jellegű. Megvalósítása során meg fogják­­oldani az államapparátus to­vábbi csökkentésének és egyszerű­sítésének feladatait, a párt- és az adminisztratív-irányító szervek közti ésszerű funkciómegosztást a gazdál­kodás területén. A kínai gazdasági rendszer szer­ves részét alkotó jelenlegi kísérlet folytatása — írta a Zsenmin Zsipao — lehetővé teszi, hogy hatékonyab­ban oldják meg a gazdasági építés feladatait a szóban forgó városok­­­ban. (TASZSZ) Meghalt Urho Kekkonen Vasárnapra virradóra életének 86. évében elhunyt Urho Kekkonen egykori finn államfő. Közép-európai idő szerint nulla órakor, otthonában érte a halál. Az STT finn hírügynökség rövid jelentése szerint a már évek óta gyengélkedő államférfi halálának közvetlen oka agyi vérkeringési za­var volt. Finnországban nemzeti gyászt rendeltek el.­ ­ A korukban kimagaslónak tetsző államférfiak igazi nagyságát a tör­ténelem azon méri meg, mennyire maradandó a mű, amelyet alkotnak. Urho Kekkonennek, minthogy egész­sége megroppanása miatt már öt éve visszavonult a közélettől, éle­tében megadatott, hogy láthassa: műve, amelynek társalkotója­, csor­bítatlanul megma­rad. Társalkotó, mert a modern Finnország nagy te­kintélyt méltán ki­érdemelt nemzetkö­zi politikájának Paasikivi elnök ol­dalán kimunkálója, majd 1956-tól 1981-ig utódaként erőteljes folytatója volt, és társalkotó­ja annak is, hogy­ az egykor elmaradott Finnország az ő el­nökségének negyed­­százada alatt nem­csak felzárkózott a kor követelményei­hez, de gazdagság tekintetében az or­szágok élvonalában halad. Sokszor leírták ró­la, hogy egy idős évszázadunkkal. De nem ezért a század embere, hanem azért, mert a megélt vi­harok, tapasztalatok pontos reali­tásérzéket ,fejlesztettek ki benne, így lehetett maga is a valóság egyik markáns alakítójává. 1900. szeptember 3-án született a közép­finnországi végtelen erdővidék Pie­­lavesi nevű falujában egy erdőmun­kás gyermekeként. E nehéz indítta­tással is elvégezte­­ a középiskolát, majd a helsinki egyetem jogi karát. Itt bekapcsolódott a diákmozgalom­ba, hamarosan egyik vezetője, s a diploma megszerzése után a Közsé­gek Szövetsége nevű szervezet jog­tanácsosa lett. 1936-ban, amikor a jogi doktorátust megszerezte, már a közélet porondján tevékenykedett. Ettől kezdve 1956-ig, elnökké válasz­tásáig az Agrárszövetség parlamenti képviselője, volt igazságügy-, bel-, ügy-, külügyminiszter, a Finn Bank igazgató tanácsának tagja és több al­kalommal kormányfő. Úgy lett hu­szonöt évig köztársasági elnök, hogy az utolsó ciklusban a parlament, ne­vére szóló alkotmány módosító tör­vénnyel, választás nélkül nyilvání­totta továbbra is államfővé. E tömör felsorolás némiigen érzé­kelteti, mennyi belső küzdelem, vita és kemény elhatározás érlelte a fia­talembert elkötelezett antifasisztává. 1939-ben mint a kormány tagja ő kezdeményezi a nyílt fasiszta párt felszámolását, s amikor hazájának kormányrúdját jobboldalra fordít­ják, visszavonul, hogy a vérzivatar elmúltával az északi államok neve­zetes stockholmi értekezletén harcos antifasiszta programot, megújuló de­mokráciát hirdessen. Magától értetődött, hogy a Szov­jetunióval való barátság kiépítésé­nek politikájában meggyőződéssel áll Juho­ilusti Paasiki­vi mellé, s 1948-ban a parlament elnöke­ként tagja annak a küldöttségnek, amely Moszkvában megkö­tötte a szovjet—finn barátsági és együtt­működési szerző­dést. Ez­­a békeokmány egyenes elindítója volt Finnország föl­­emelkedésének és a nemzetközi életben kivívott kivételes szerepének. A finn alkotmány szerint az ország külpoliti­káját az elnök ala­kítja, így Kekkonen nevéhez kapcsoló­dik az 1975-ös hel­sinki értekezlet, amelynek gondos házigazdája volt. S bár ez a legna­gyobb esemény a kekkonneni műben, emlékezni és emlékeztetni kell rá, hogy még a hatvanas­­évek­­elején ő javasolta először az északi atom­mentes övezet megteremtését, és Finnország azóta is minden nem­zetközi fórumon a népek megérté­sét, a fegyverzetcsökkentést, az eny­hülést és az egyenlőségen alapuló nemzetközi viszonyokat szorgalmaz­za. Ez is a kekkoneni politika ki­kezdhetetlen vonása. Kekkonen elnök több alkalommal szólt arról, hogyan értelmezi ő or­szágának semlegességét. .Minden­esetre úgy, hogy „Finnország a há­ború és béke kérdésében nem sen­­­leges”. Ez a szilárd álláspont termé­szetesen nem tetszik azoknak, akik a nemzetközi helyzet feszültségének irányában munkálkodnak, a fegy­verkezési programok kiagyalóinak és haszonélvezőinek, s ezek gyanakvás­sal figyelik azt az aktív békepoliti­kát, amely a finn diplomáciát jel­lemzi. És amely a világhelyzet alap­kérdéseinek megítélésében azonos álláspontra helyezi a szocialista or­szágokkal, köztük hazánkkal. Mi, magyarok Rekkonenben né­pünk hű barátját is gyászoljuk, és osztozunk a testvérnép nemzeti gyá­szában, abban a tudatban, hogy munkássága a két nép barátságának, együttműködésének szüntelen erősí­tésében is maradandó. A szovjet vezetők és a szovjet nép nevében részvéttáviratot küldött a finn vezetőknek Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Urho Kekko­nen elhunyta alkalmából. A finn nép döntő többségének, a haladó és demokratikus erőknek a támogatását élvezve Urho Kekkonen Finnország aktív békepolitikájának, a Szovjetunióval való barátság és bizalom, a biztonság és a népek közötti együttműködés megszilárdítását szolgáló politikai irányvonal megterem­tője lett. Ez a politika kiállta az idő próbáját, és megérdemelt nemzet­közi tekintélyt ad ma Finnországnak — hangsúlyozza a távirat­ (TASZSZ) Elnökjelöltség­ sorakozó Párizsban ( PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A hét végén a francia jobboldal ve­zetői valóságos „házi bajnokságot” rendeztek az elnökségért folyó ver­sengésben. Giscard — már ismertetett — je­lentkezése után Raymond Barre is életjelt adott magáról, jelezvén erő­södő igényét az elnökségre, de továb­bi hallgatást ígért, mert nem akar belekeveredni a tülekedésbe. Léo­­tard, a köztársasági párt vezetője nyugtalanságát fejezte ki a számos UDF-jelölt miatt, és szerényen a Barre mögötti felsorakozást ajánlot­ta. Egy demokratikus kongresszust javasolt, ahol jelöltet állítanának, és meghatároznák az MDF jövőjét. Azért ez a tömeges jelentkezés, mert a jobboldal attól tart, hogy az államfő rövidesen előrehozza az el­nökválasztásokat. Az ellenzéki szocialista pártban is kezd idegessé válni a hangulat, mert félnek a többség érdekeit szolgáló új választói körzetek kialakításától, Jospin főtitkár sürgeti az elnököt, ne írja alá az új választások rendjéről a kormányrendeletet. Pasqua belügy­miniszter szerint viszont: „Ha Mit­­terrand nem­­írja alá most a rende­letét, majd aláírja a parlament erről szóló törvényét.” Ismerve a szocialista párti elnök váratlan húzásait, a jobboldalon most azt kérdezik: Mitterrand előre­hozott elnökválasztásokat ír ki, s azon akarja megverni jobboldali el­lenfelét? Erre — a közvélemény-ku­tatás szerint — Mitterrand­nak elég jó esélye van. Kovács István Nemzeti gyász Kamerunban a katasztrófa miatt A kameruni gázszivárgás halálos áldozatainak száma az újabb összesí­tések szerint 1746 — jelentették be Genfben, az ENSZ-segély összehan­goló irodájában. A kórházakban ápolt sebesültek számát 437-ben álla­pították meg. Kamerunban Paul Biya elnök ren­deletére szombaton nemzeti gyászna­pot tartottak. A zászlókat félárbocra engedték, az üzleteket bezárták, és a rádió csak híreket sugárzott. A természeti csapás körzetében, a Nies-tónál a­ katonai alakulatok gyors ütemben tömegsírokba temetik az áldozatokat, hogy megakadályoz­zák a járványok kitörését. A legtöbb gondot az elhullott állatok — köztük mintegy 5000 szarvasmarha — okoz­zák. A helyszínen levő vulkanológusok szerint az állati tetemek már­ erősen oszlanak, és elviselhetetlen bűzt árasztanak. Ismét megjelentek a dög­keselyűk a tó környékén. A környező völgyekből érkező madarak valószí­nűleg gyorsan eltakarítják a dögö­ket, és ezzel döntő szerepük lehet a járványok megakadályozásában. A gázszivárgás óta a dögkeselyűk meg­jelenéséig semmilyen élő állatot nem lehetett a tónál látni. A járványveszély mellett a legna­gyobb nehézséget továbbra is az ivó­vízellátás és a menekültek elhelye­zése okozza.A kameruni légierő folya­matosan szállít vizet, élelmet, gyógy­szereket és különböző felszereléseket a katasztrófa területére. (AFP

Next