Népszabadság, 1986. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal­­ Ára: 2,20 Ft NÉPSZABADSÁG 1986. szeptember 27., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLIV. évfolyam, 228. szám ■smiaaMwsa—— i—i i—s—wm—aw i iiiimoo——i'iii'isiian wiin—01111——«t ^-t&^aaeaaHimmHaamaMHMaamMmmMaammaiHaa^aa Tárgyalások hete Az ENSZ-közgyűlés hagyományos diplomáciai nagyhetében ezúttal va­lóban nagy hete volt a világpoliti­kának. Mozgalmas és — több te­kintetben — biztató.­­ A világszervezet tanácskozásainak „peremén”, Reagan és Sevardnadze — közvetve vitázó — beszédének el­hangzása után folytatódott a szov­jet és az amerikai külügyminiszter párbeszéde, amelynek múlt heti, washingtoni fordulója — ha áttö­rést nem is — bizonyos kimozdulást hozott. Ettől nyilván nem függet­­leníthetően, Stockholmban — a töb­bi között éppen szovjet és amerikai közreműködéssel — létrejött a nyolc­vanas évtized első kelet—nyugati katonai-biztonsági megállapodása, amelyet minden irányból fontos fej­leménynek minősítettek a bizalom újjáépítésének nem könnyű útján. Bécsben — még mindig ennél a hétnél tartunk! — megkezdődött a helsinki záródokumentumot aláíró országok következő, sorrendben im­már harmadik utótalálkozójának elő­készítése; e tanácskozás — a hatva­nas években a Varsói Szerződés ál­tal kezdeményezett — összeurópai biztonsági és együttműködési folya­mat továbbvitelét ígéri. Közben ugyancsak az osztrák fővárosban — részint a Szovjetuniónak a cserno­bili erőmű-katasztrófát követő indít­ványára — rendkívüli közgyűlésre ült össze a Nemzetközi Atomener­gia-ügynökség hogy megvitassa a nukleáris biztonsággal kapcsolatos együttműködés — politikailag sem közömbös — problémakörét. Végül ugyane héten Genfben a KGST és a Közös Piac szakértői eszmecsere­sorozatot kezdtek a két szervezet közötti kapcsolatok kiépítéséről, amit néhány hónapja éppen szocialista ol­dalról, az emlékezetes Gorbacsov­­üzenetben javasoltak. Noha természetesen minden pár­beszédhez legalább ketten kellenek, ezekben a kedvező világpolitikai mozgásokban nagyon nagy része van a szovjet diplomácia nyitottságának, tárgyalásigenlésének, kompromisz­­szumkészségének. Olykor úgy tűnik, hogy ezzel a túloldalon nem mindig és nem mindenki tud és akar lé­pést tartani. Nem leplezhetik ezt el az olyan pótcselekvések sem, mint a Danileff-ügy vagy a szovjet ENSZ- képviselet létszáma körüli hangu­latkeltés. Hogy itt micsoda képtelen aránytévesztésről van szó, azt ér­zékletesen példázza, hogy az Európa, Ázsia és Amerika több nagyvárosá­ban szimultán nyomtatott amerikai világlap­ az International Herald Tribüne az Egyesült Államok elnö­kének e heti ENSZ-beszédét ezzel a főcímmel tálalta: „Az ENSZ Rea­gant hallgatja Daniloffról.” Valójában persze nem ez volt az elnöki beszéd lényege, hanem az az önmagában figyelemre méltó tö­rekvés, hogy az ENSZ szószékéről az Egyesült Államokat az érdemi nuk­leáris fegyverzetkorlátozási lépések aktív és kezdeményező kedvű hívé­nek tüntesse fel. Nem Ronald Rea­gan köztudomásúan, kitűnő előadói kvalitásain múlt, hogy amit mon­dott, nem csengett meggyőzően. Két lényeges ponton ugyanis a beszéd voltaképpeni tartalma ellentétben állt a szándékolt „üzenettel”. S mind­két mozzanat tesztértékű volt. Az egyik: Reagan világossá tet­te, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó a nukleáris fegyverkísér­letek beszüntetésére. Ez viszont azt jelenti, hogy fenn kívánja tartani magának a jogot egyfelől a fejlesz­tésre, másfelől a részint nukleáris robbantásokat igénylő űrfegyverze­tek kikísérletezésére. A másik ugró­pontja az elnöki beszédnek az volt, hogy Reagan abban az űrvédelmi (azaz­­fegyverkezési) program olyan szabályozását ajánlotta, amely mind időhatáraiban, mind részleteiben az amerikai tervek kivitelezésének ere­deti menetrendjéhez igazodik. E tervek egyik ismert bírálója, Car­­roll tengernagy, a washingtoni (tár­sadalmi) Védelmi Tájékoztató Köz­pont szakértője erre mondta szel­lemesen, hogy Reagan itt afféle „mi nyertünk, ti veszítettetek, itt írjá­tok alá” ügyletet ajánlott a Szov­jetuniónak. Noha nem zárható ki, hogy mind­ez része egyfajta régi beidegzésű alku- és „csomagolástechnikának”, mégsem szerencsés jelzés — szinte csak órákkal a Sevardnadzéval foly­tatott washingtoni eszmecserék után. Kivált, hogy e tárgyalásokon a szov­jet külügyminiszter a megegyezés érdekében fontos engedményt jelen­tett be: a Szovjetunió az euroraké­­ta-megállapodást immár nem köti a brit és a francia nukleáris erők szin­ten tartásához. Ilyen körülmények között külön is kiemeli a szovjet tárgyalási pozíció komolyságát, hogy Sevardnadze — Reagan beszédére utalva — a héten így beszélt: „Szeretném, elmondani, hogy mi egyáltalán nem tartjuk táv­latok nélkülinek az Egyesült Álla­mokkal való kapcsolatainkat. Az utóbbi időben komoly megállapodá­sok biztató körvonalai rajzolódnak ki. Megvan egy csúcstalálkozó lét­rejöttének reális lehetősége is. Egé­szen jól alakulhatnak a dolgok, ha az amerikai fél is úgy akarja.” Az ENSZ-palota üléstermeiben nem divat a zajos tetszésnyilvánítás, ezért is tűnt fel — történetesen ame­rikai kommentátoroknak —, hogy Sevardnadze e heti beszédébe a köz­gyűlés többször is beletapsolt. A legnagyobb tapsot a külügyminisz­ter akkor kapta, amikor ezt mond­ta : „Felhatalmazásom van arra, hogy kijelentsem: a Szovjetunió kész bár­mikor, bárhol aláírni a szerződést a nukleáris fegyverkísérletek teljes ti­lalmáról. Készek vagyunk ezt meg­tenni itt, az ENSZ falai között.” Va­jon a tetszésnyilvánítás nem annak szólt-e, hogy ez világos, egyértelmű kötelezettségvállalás volt, amelynek erkölcsi fedezete immár több mint egyévi — egyoldalú — robbantási szünet? Vajon nem az volt-e ki­hallható a tapsból, hogy ha nem is minden küldöttség, de legalábbis a tagállamok képviselőinek túlnyomó többsége időszerűnek és kívánatos­nak tartja a­­ teljes atomcsendet? Amint azt több NATO-ország, pél­dául Belgium, Hollandia, Kanada külügyminisztere felszólalásában ki is mondta. Tesztértékű részlete volt ez a szov­jet külügyminiszter beszédének. Ar­ra vallott, hogy kormánya nemcsak szavakban, hanem tetteiben is aktív és kezdeményező kedvű híve az ér­demi nukleáris fegyverzetkorlátozá­si lépéseknek. És nemcsak azoknak. A Szovjet­unió — részint szövetségeseivel kö­zösen — az utóbbi hónapokban so­rozatban tett olyan, egymást szer­vesen kiegészítő, konkrét javasla­tokat, amelyek együttesen felölelik a leszerelés és a fegyverzetkorláto­zás szinte minden területét. A sza­kaszos, lépésről lépésre vezető meg­oldásokra a szocialista diplomácia éppúgy készen áll, mint a globális, átfogó megállapodásokra. Ebben ugyanolyan nagyvonalúan rugal­mas, mint az intézkedések ellenőr­zését illetően, amit épp e héten a stockholmi megegyezés látványosan igazolt. A szocialista diplomácia szemlé­lete azonban nemcsak a leszerelés ügyeiben átfogó, hanem a biztonság egész kérdéskörének megközelítésé­ben is. A „neoglobalizmus” destabi­lizáló amerikai doktrínájával, a ren­delésre szállított, „előre fizetett” re­gionális válságok gyakorlatával az ENSZ-ben most — Helsinki példájá­ra — egy olyan egyetemes nemzet­közi biztonsági rendszer javaslatát állította szembe, amely, a katonai, a politikai, a gazdasági és a huma­nitárius szférára egyaránt kiterjed. Ebben talán már annak az újfaj­ta gondolkodásmódnak a csíráit is üdvözölhetjük, amelynek kialakítá­sát még Albert Einstein sürgette: „Az atom elszabadított ereje min­dent megváltoztatott, kivéve gondol­kodásunkat, s így páratlan kataszt­rófa felé sodródunk. Újfajta gon­dolkodásmódra van szükség, hogy az emberiség fennmaradjon és fej­lődjék. Az atombomba — ezt tud­juk — alapjaiban változtatta meg a világot, és az emberek új hely­zetben vannak; szükséges, hogy gon­dolkodásuk ennek megfeleljen.” A tárgyalóasztal — és nemcsak a tárgyalóasztal — mindkét oldalán. Serény Péter AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK 41 ÜLÉSSZAKA Újabb Sevardnadze— Scultz találkozó A válságok és a háborús tűzfészkek megszüntetését sürgették a felszólalók A világ különböző körzeteiben fennálló válságok, háborús tűzfész­kek megszüntetése, a fejlődő orszá­gok számos gazdasági problémája, az ENSZ helyzete áll a felszólalások középpontjában a világszervezet köz­gyűlésének ülésszakán.­­ Tovább folytatódtak a külügyminiszterek üléstermen kívüli tárgyalásai. Pénteken George Shultz, amerikai külügyminiszter New Yorkból Wa­shingtonba utazott, s a nap folya­mán találkozott Reagan elnökkel. Előző este egy óra negyven percen át konzultált Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel — jelen­tette tudósítónk, Kereszty András. Ez volt a harmadik megbeszélés a két külügyminiszter között az ENSZ székhelyén, s az első, amelynek té­nyét már előzetesen­ nyilvánosságra hozták. Az amerikai ENSZ-misszió épületében tartott eszmecsere az Egyesült Államokban kémkedés gyanújával fogva tartott Gennagyij Zaharov ENSZ-tisztviselő s a Szov­jetunióban kémkedés miatt bírósági tárgyalását váró Nicholas Daniloff újságíró ügyével, valamint azzal az amerikai intézkedéssel foglalkozott, amely szerint október 1-jéig távoz­nia kell az Egyesült Államokból a New York-i szovjet ENSZ-képvise­­let huszonöt munkatársának. A ta­lálkozó után Bernard Kalb, a State Department szóvivője elmondta: még nem történt megállapodás. Eduard Sevardnadze további két­oldalú találkozókon vett részt csü­törtökön­­és pénteken. A Hans-Dietrich Genscherrel csü­törtökön tartott megbeszélést mind­két fél a nyugatnémet külügyminisz­ter júliusi moszkvai látogatása al­kalmával megkezdődött nyílt vita folytatásaként értékelte. Sevardnad­ze hangsúlyozta, hogy a nemzetközi helyzet javítására gyakorlati lépé­sekre van szükség, amelyek elősegí­tenék az atomfegyver-kísérletek be­szüntetését, az Európában levő kö­zepes hatótávolságú rakéták felszá­molását, az űrfegyverkezés megaka­dályozását. Mindkét fél megerősí­tette, hogy továbbra is törekedni fog a kétoldalú kapcsolatok sokrétű fej­lesztésére.­­ Miguel de la Madrid mexikói köztársasági elnökkel ugyancsak csü­törtökön találkozott a szovjet kül­ügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió , támogatja a leszerelési javaslatokat kidolgozó „Hatok” kez­deményezéseit. Tárik Aziz iraki külügyminisz­terrel folytatott pénteki megbeszélé­sén Sevardnadze hangsúlyozta az iraki—iráni fegyveres konfliktus be­szüntetésének, a probléma politikai rendezésének fontosságát. Rámuta­tott, hogy ehhez a Szovjetunió is kész hozzájárulni. Eduard Sevardnadze pénteken ta­lálkozott Leo Tindemans belga, Ka­­rolosz Papuliasz görög és Obed Asa­­moah ghánai külügyminiszterrel is.­­ A közgyűlésen a felszólalók felhív­ták a figyelmet az olyan súlyos vál­ságok rendezésének sürgősségére, mint a dél-afrikai és a namíbiai helyzet, a közel-keleti válság, a kö­zép-amerikai feszültség és több más regionális probléma. Tárik Aziz iraki miniszterelnök­helyettes, és külügyminiszter szólt azokról a lépésekről, amelyekkel kormánya a békés megoldást kíván­ta elérni az immár hetedik évébe lépett pusztító háborúban, és köve­telte, hogy az ENSZ a maga eszkö­zeivel bírja rá az iráni kormányt a rendezés elfogadására. Közép-Amerika kérdéseiről szólt Isidoro Malmierca Peoli kubai kül­ügyminiszter. — Washington a tér­ségben levő szövetségesei segítségével megsérti Nicaragua önrendelkezési jogát, tovább szervezi és finanszí­rozza az agressziót az ország ellen — mondotta. A dél-afrikai kérdés minden fel­szólalásban nagy helyet kapott. Joaquim Alberto Chissano, Mozam­­bik külügyminisztere megállapítot­ta: a pretoriai rezsim olyan állam­­rendszert akar kialakítani a konti­nens déli részén, amely közvetlen uralma, befolyása alatt áll. Ugyan­csak éles szavakkal ítélte el Dél- Afrikát és támogatóit Kenya kül­ügyminisztere, Elijah Mwangale. Raif Dizdarevics, Jugoszlávia kül­ügyminisztere nemcsak kormánya álláspontját ismertette a legfonto­sabb nemzetközi kérdésekről, hanem egyúttal utalt az el nem kötelezett államok­­mozgalmának legutóbbi csúcsértekezletén elfogadott határo­zatokra is. A két külügyminiszter találkozója. Várkonyi Péter eszmecseréi Dr. Várkonyi Péter külügyminisz­ter, az ENSZ közgyűlésének 41. ülés­szakán részt vevő magyar küldött­ség vezetője a világszervezet székhe­lyén csütörtökön ismét több külügy­miniszterrel találkozott. Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszterrel áttekintették a nemzetközi helyzet aktuális kérdé­seit, és véleményt cseréltek a magyar —csehszlovák kapcsolatok időszerű helyzetéről. Ugyancsak a nemzetközi helyzet­ről, a kétoldalú kapcsolatokról foly­tatott megbeszélést a magyar kül­ügyminiszter Oskar Fischerrel, az NDK külügyminiszterével is. Dr. Várkonyi Péter találkozott brit kollégájával, Sir Geoffrey Howe kül­ügyminiszterrel is. Különös figyel­met szenteltek az európai enyhülési folyamatnak, a béke és a bizalom erősítésének. Megállapították, hogy Margaret Thatcher miniszterelnök budapesti, illetve Kádár János, az MSZMP főtitkára londoni látogatása óta a kétoldalú kapcsolatok az együttműködés minden területén eredményesen fejlődnek. A magyar külügyminiszter találko­zott Jichak Samir izraeli külügymi­niszterrel is. Az izraeli kérésre létre­jött megbeszélés során a két külügy­miniszter kölcsönösen kifejtette or­szága álláspontját a közel-keleti vál­ság rendezésének kérdésében. A magyar külügyminiszter talál­kozott Gosu Volde etiópiai külügy­miniszterrel. (MTI) A nukleáris biztonságról szóló határozattal zárult az IAEA rendkívüli közgyűlése Bécsben A világ országai megerősítették, hogy az atomenergia a fejlődés fon­tos forrása marad, egyben készek együttműködni a nukleáris biztonság fokozása érdekében. Ilyen szellemű határozattal zárult pénteken a Nem­zetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) rendkívüli közgyűlése. A közgyűlést a csernobili baleset tanulságainak elemzésére hívták össze. A háromnapos tanácskozáson részt vett 94 ország közül 49 (az atomhatalmak s a kisebb államok sorában Magyarország is) már pén­teken aláírt két új nemzetközi egyez­ményt. Az egyik kimondja, hogy nukleáris baleset esetén azonnal tá­jékoztatni kell az érintett államo­kat a baleset lehetséges kihatásai­ról, a másik egyezmény pedig nem­zetközi együttműködést ír elő a nuk­leáris balesetek következményeinek elhárításában. Az atomfegyverrel rendelkező országok egyúttal beje­lentették, hogy a szerződések előírá­sait — önkéntesen — kiterjesztik mindenfajta nukleáris balesetre, így azokra is, amelyek katonai jellegű berendezésekkel, atomfegyverekkel kapcsolatosak. A közgyűlésen elfogadott határo­zat hangsúlyozza, hogy a lehető leg­nagyobb biztonsággal kell alkalmaz­ni az atomenergiát, erősítve a két- és a többoldalú együttműködést mind a sugárvédelemben, mind a környe­zet védelmében. Az IAEA nagyobb szerepet kap a biztonsági kérdések­ben, hangoztatja a határozat, amely kifejezi elismerését a szovjet szak­értőknek a csernobili balesetről nyújtott értékes tájékoztatásért. A fejlődő és más országok további ja­vaslataival az IAEA kormányzó ta­nácsa foglalkozik. Az ENSZ-intéz­­mény jövő heti rendes közgyűlésén folytatódik a munka a nukleáris biz­tonság megszilárdításának témakö­rében. A közgyűlésen pénteken felszólalt Tétényi Pál akadémikus, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke. (MTI) OLDAL OLDAL TÁRSADALMI ÉLET:______________ KULTÚRA:________________________ Igény és igénytelenség 3. Aczél György: Lukács György útja 13. Interjú Kárpáti Ferenccel 5. Deák Mór: Vársz valakit?____________M. Emberek a Keletiben________________6. A délszláv Ady-kultusz______________15. VILÁGPOLITIKA:_________________ Jávor Ottó: Pri­pri_________________16. Nicaragua: se háború, se béke 9. FIATALOK:_____________________ Heti világtükör 10. Sikeremberek 18.

Next