Népszabadság, 1986. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
1986. szeptember 27., szombat NÉPSZABADSÁG ( INTERJÚ ) Kárpáti Ferenc versérezredes, honvédelmi miniszterrel• a közkatona köznapi dolgairól Holnapután, a fegyveres erők napján a katonákat, a határőröket, a rendőröket, a munkásőröket köszöntjük. Ezen a napon minden esztendőben méltatjuk fegyveres erőink helytállását. Tisztelgünk a fegyveres szolgálatot vállaló emberek előtt, akik hazánk békéjét, államhatáraink biztonságát, országunk belső rendjét őrzik. Ezúttal mégsem a nagy feladatokról, hanem köznapi, gyakorlatias kérdésekről beszélgetünk Kárpáti Ferenc vezérezredessel, honvédelmi miniszterrel. A nyáron egy sajtótájékoztatón ön jelezte, hogy hamarosan több, a sorkatonákat érintő szabályt kívánnak megváltoztatni, ezzel a katonaélet bizonyos merevségeit megszüntetni. Azt hiszem, nemcsak a fegyveres erőknél, hanem mindenütt a társadalomban figyelembe kell venni az emberek életmódjában, szokásaiban bekövetkezett változásokat, amelyek új igényeket vetnek fel. És persze ennek megfelelően változtatni is kell a régi gyakorlaton. Igaz, a közvéleményben a fegyveres erőket, benne a hadsereget úgy tartják számon, hogy itt különösen meggyökeresedett a konzervativizmus. A hadseregben természetesen — rendeltetéséből következően — vannak olyan szabályok, amelyek tényleg régiek, de ma is élnek, és továbbra is számolni kell velük. Ilyen például a magas fokú fegyelem, a rend, a szervezettség, a pontosság. Enélkül nincs hadsereg. Sőt ma e követelményeknek nagyobb a jelentőségük, mint, mondjuk, száz évvel ezelőtt volt. Ugyanis roppant bonyolult lett a technika és szigorú a technológiai fegyelem. Lerövidült a harci készenlét ideje is. Aztán: a hadseregben parancsokkal kell irányítani, vezetni. Ez pedig feltételezi a szigorú alá- és fölérendeltséget, a feltétel nélküli engedelmességet. Ezeken ezután sem lehet változtatni, mert a hadsereg feladatából fakadó nélkülözhetetlen alkotóelemek. Viszont van egy sereg dolog, amelynél szerintem is megérett az idő a változtatásra. Különösen olyanoknál, amelyek az emberek életével, életmódjával, egymás közötti viszonyával függnek össze. Mindennek is értelmiét keresik A változtatások igénye nem mai keletű. Az a felismerés például, hogy a fiatalokat csak anynyi időre vonjuk be a katonai szolgálatba, amennyire ez katonailag indokolt, már többéves; a 24 hónapos szolgálatot leszállítottuk másfél évre. Az sem mai keletű igény, hogy a katonákat — amilyen arányban csak lehetséges — időről időre engedjük eltávozásra, szabadságra. Természetesen van egy arány, amit a szolgálat, a harckészültség diktál — ennek a létszámnak mindenkor a helyén kell lennie. Korábban az volt a felfogás, hogy az a jó, ha minden katona a helyén van! Ez elavult! Azt sem feledhetjük, hogy a mai fiatalok mindennek az értelmét keresik. Nemcsak a civil életben, a hadseregben is mindenre rákérdeznek! És ha valaminek látják az értelmét, kedvvel teszik. Ha találkozik a megértésükkel mindaz, amit mi elvárunk tőlük, akkor ennek pozitív hatása lehet az egész katonai szolgálatra. Vegyük a szabadságos katonát. A mai fiatal nem szívesen megy egyenruhában a szórakozóhelyekre — ha másért nem, hát azért, mert nem tartja a diszkóhoz illőnek. Alig várja, hogy civilbe öltözhessen, és így töltse el a kimenőjét, szabadságát, amit kapott. Úgy gondoltuk, semmiféle csorbát nem szenved a katonai szolgálat, ha elébe megyünk ennek az igénynek. Vagy itt van az autóstop. Két évtizeddel ezelőtt még valamenynyien berzenkedve gondoltunk a stoppozókra meg arra, mi minden következhet ebből. Én is így voltam vele. Aztán sok olyan fiatallal találkoztam, aki nemcsak az országot járta be így, hanem fél Európát. Ma már semmi kivetnivalót nem látok az autóstopban. Sőt vannak olyan helyeken alakulataink, ahol a közlekedési viszonyok miatt kifejezetten hasznos az autóstop. Bizonyos szabályokkal övezve engedélyezni fogjuk a katonáknak az autóstopot. — Az országban mindenütt erőteljes decentralizálás folyik. A hadseregben ez elképzelhetetlen? — Egyáltalán nem. A szigorú alá- és fölérendeltséget, az egyértelmű központi irányítást meghatározó kérdésekben persze meg kell tartani. De például a jobb életritmus kialakítása végett tágabb lehetőséget lehet adni az egységek parancsnokainak, mondjuk, a napirendek kialakításában. Az alakulatok élete eléggé eltér egymástól. S hogy a helyi viszonyok milyen időbeosztást kívánnak laktanyán belül, azt igazán a parancsnok tudja eldönteni. Azt hiszem, ezzel azt is elérjük, hogy a tennivalók jelentős hányada délelőttre tevődik, a délutánok jelentős része szabadabb lesz mind a hivatásosok, mind a sorkatonák számára, több idő jut sportolásra, művelődésre, szórakozásra. Még hasznosabban a Hl hónapot - Híre járt, Hogy ön meg akarja szüntetni a katonai fogdát. — Teljesen nem lehet megszüntetni. A katonai fogda nagyon régi keletű, nem a néphadsereg találmánya. S bár a katonák között az a mondás járja, hogy aki még nem volt fogdában, az nem is igazi katona, azért a mai fiatalok önérzetével nemigen fér össze, hogy a legenyhébb fegyelemsértésért is fogdába zárják, fegyverrel őrizzék. Néhány alakulatnál kísérletezünk azzal, hogy fogdafenyítést csak egészen súlyos fegyelemsértésért szabjanak ki. Differenciálni kell a fegyelmezésben, a felelősségre vonásban is. Úgy gondolom, hogy a kisebb fegyelemsértéseket elég például eltávozásmegvonással büntetni. Erre a mai fiatalok még érzékenyebbek is. Gondolkodunk azon is, hogy a katonák gépkocsijukat, motorkerékpárjukat a laktanya közelében tárolhassák. Sokan ezt jó néven vennék. De lenne hátránya is egy ilyen döntésnek. Egyrészt kicsit csábító, hogy ott a kocsi a kapu mellett, beülhet, viheti a társait ide-oda. De ugyanez szálka is lehet azoknak a szemében, akiknek nincs kocsijuk, kihathat a katonák egymás közti viszonyára. Mindenesetre gyűjtjük a tapasztalatokat, indokolt esetben — a megkötöttségek mellett — hozzá fogunk járulni, különösen családosoknál vagy a szolgálati helytől távol lakóknál. — Gondolkodtak már azon, hogyan lehetne még jobban hasznosítani a katona számára a tizennyolc hónapot? — Hogyne. Ennek jegyében tettük lehetővé — különösen az egyetemi előfelvételisek számára — a nyelvtanulást. Már több száz számítástechnikai szakkör működik, amelyeket mi látunk el számítógépekkel és egyéb eszközökkel. Gondolja el, milyen hasznos ez a fiatalok későbbi életében! A minap döntöttünk arról, hogy a sorkatonák számára folyamatosan, mindenhol videokészüléket állítunk be a klubokba. Annyi filmet fognak látni, amennyit otthon talán tíz év alatt sem. Tudom, hogy az értelmes foglalkoztatás, a mai öntudatos fiatalok által különösen igényelt kulturált bánásmód közvetlen hatással van a katonák közérzetére, hangulatára, feladataik teljesítésére. Ezért a hadseregnek még nyitottabbnak kell lennie! El akarjuk érni, hogy az általános és középiskolás gyerekek legalább egyszer — kívánatos volna, hogy többször — látogatást tegyenek a közeli laktanyában, kiképzési bázisainkon. Lesznek-e változások a katona ruházatában? — Sajnos igen. Én akkor is sajnálom, hogy mindig kell valamit változtatnunk, ha azt nagyon indokoltnak tartom; az egyenruházatnál jobb volna a stabilitás. Arra törekszünk, hogy amit megváltoztatunk, az tartós legyen. A sorkatonáknál nemrég vezettük be a kimenőruhához járó sportos dzsekit. Ehhez rövid kabátot kapnak. A katonai ruházat változtatása előtt mindig széles vizsgálatokat végeztünk, sőt szavaztunk, milyen legyen a külső. A minőséget tudományos intézetek kutatják. Az sem közömbös, hogy a lakosság érezze a katona ruházatáról: magyar katonák viselik. Elárulom : szakembereink évszázadokra visszamenően elemezték a magyar katonaruhákat. Ennek és egy széles közvélemény-kutatásnak az eredménye, hogy a tányérsapkát felváltja a Bocskai-sapka. A tisztek és tiszthelyettesek pedig tetszetős, jó megjelenésű és jó minőségű anyagból készült posztóköpenyt kapnak. Ami az úgynevezett hadiöltözetet illeti, azzal szemben igen nagyok a szakmai követelmények. A mai ruházatunk jórészt megfelel ennek. De például az eső és a hideg ellen nem nyújt tökéletes védelmet. Gondunk van rá, hogy ez is megoldódjon. - Az ön törekvései, a jelek szerint, évszázados szolgálati szokásokon kívánnak változtatni. Mit szól ehhez a hadsereg tisztikara? - A megszokás nagy úr. De a mi hadseregünk tisztjei jórészt fiatalok, tehát nagyjából úgy gondolkodnak, mint a sorkatonák. Az új elgondolásaink tulajdonképpen tőlük, a fiatal tisztektől, tiszthelyettesektől származnak. Tudom, egy-egy ilyen változtatás — csakúgy, mint a polgári életben — nem nyeri meg azonnal és mindenkinek a tetszését. De azt hiszem, a jó tapasztalatok alapján megbarátkoznak majd a ma még egyet nem értők is a szükséges változtatásokkal. Megjegyzem, nincs olyan, az életkörülményekkel összefüggő lényeges változtatás a hadseregben, amelyről előzőleg ne kérdeznénk meg az állomány véleményét. Demokratikus előkészítés után döntünk. Az élelmezés mindig elsőrendű gondja volt a néphadseregnek. Az alakulatok ki tudnak jönni azokból a pénzügyi keretekből, amelyeket biztosítanak a számukra? — A sorkatonák fejlődésben levő fiatalemberek, akik folyton éhesek. Nagy felelősség hárul a hadseregre — minden parancsnokra, az egész élelmezési szolgálatra —, hogy olyan élelmezést biztosítson a katonáknak, amely az életkoruknak és ízlésüknek leginkább megfelel. Kormányzatunk is törődik azzal, hogy a katonák megkapják mindazt, ami a megfelelő élelmezéshez szükséges. Napi 3700—4000 kalória a fejadag, 44 forint az egy főre jutó nyersanyagkeret. De ez még sok mindennel kiegészül. Valamennyi alakulatunk fenntart egy-egy kis gazdaságot, mindenekelőtt sertéshizlaldát és baromfifarmot. De sok helyütt zöldséget, gyümölcsöt is termelnek. Néhány helyen pedig gombát termesztenek. Ebben tehát elég nagy az alakulatok önállósága, decentralizálták az élelmezésirányítást. Így igen jól kiegészítik a központilag biztosított kereteket. A katonák naponta négyszer étkeznek — tízórait is kapnak —, s az ebédnél többféle ételből választhatnak. A katonák a legtöbbször a szakácsok munkáját kifogásolják, mert nem készítik el eléggé ízletesen az ételt. Étkezdéink önkiszolgálóak, tiszták, konyháink gépesítettek. - Ha ilyen jól el vannak látva a katonák élelemmel, miért várják folyton a „hazait"? - Mert azt az édesanyjuk készítette! - Igaz, hogy a szeszes ital ki van tiltva minden laktanyából? - Még a sör is! Ahol fogyasztanak, ott sajnos illegálisan teszik. Gyakran a látogatók, a hozzátartozók közreműködésével. Az italozás az, amiben a hadseregvezetés a jövőben igyekszik nagyon keményen eljárni, legyen közkatonáról vagy tisztről szó. Lemaradni nem lehet - Szerte a világon rohamosan fejlődik a haditechnika. Tudjuk, hogy ezzel lépést kell tartani. De bírjuk is? — Bírni kell! Mindenkor ismerni kell — és ismerjük is —, mivel rendelkeznek a túloldalon, milyen változások vannak folyamatban, mire törekednek. Például, amikor Európában megjelentek a szárnyas rakéták mint új eszközök, válaszolni kellett rájuk. Olyan eszközöket szereztünk be, és olyan rendszert állítottunk fel, hogy képesek legyünk az elhárításukra. És ez minden új eszközre vonatkozik. A túloldallal szemben lemaradni nem lehet, önmagunkban persze képtelenek lennénk a lépéstartásra. De mi a Varsói Szerződésen belül fegyverzeteink, technikánk egységes rendszerét alakítottuk ki, és ez óriási előny a szövetség minden hadserege számára. Mi is állítunk elő korszerű eszközöket, és ezzel járulunk hozzá a baráti hadseregek felszereléséhez. — Hogyan alakultak a néphadsereg életkörülményei az utóbbi években? — A kiképzés feltételei ma már szinte mindenütt korszerűek. Ami viszont az elhelyezési körülményeket illeti, ezekben meghatározó, hogy laktanyáink egy része még a múlt században, túlnyomó többsége pedig az 1950-es években épült. Vagyis olyan állapotban vannak, hogy nagy felújítást igényelnek. Erre sok pénzt fordítunk, és saját katonai erőnkkel is kiegészítjük a lehetőségeket. Az országos víz- és gázprogramhoz csatlakozva néphadsereg-méretű tervet készítettünk, s próbálunk minél gyorsabban haladni ennek megvalósításában. S bár már eddig is sokat tettünk, mindez azért függvénye az ország teherbíró képességének. Tény, hogy egy kicsit elmaradtunk. Ezért a jövőben erre nagyobb figyelmet kívánunk fordítani. Ide tartozik az a törekvésünk is, hogy laktanyáinkban gyarapodjanak a kulturális és sportfeltételek. Igaz, nincs olyan laktanyánk, ahol ne lenne sportpálya, könyvtár. Legtöbb helyen már nyolc-tízezres könyvtárak működnek, bennük minden olyan könyvvel, amelyek különböző közművelődési könyvtárakban megtalálhatók.De azért még van olyan hely, ahol nincs mindig meleg víz, sokan laknak egy szobában. Az életfeltételekhez tartozik az illetmény is. Örömmel mondom, lehetőségünk volt rá, hogy a katonák illetményét a duplájára emeljük. Ez ma 500 forint, de ha a sorkatona valami ilyen beosztást lát el, rendfokozatot ért el, akkor ennél több. A családosok különböző pótlékokat, segélyeket is kapnak. Jól felszereltkórházaink vannak. Nemrégen adtuk át Győrben a teljesen új katonai kórházat. Néhány hét múlva áll ismét szolgálatba Budapesten a teljesen megújult 1. számú katonai kórház. Igen nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor elkezdtük a központi katonai kórház átalakítását. Ha elkészül, ez lesz az ország egyik legkorszerűbb egészségügyi intézménye. Hoffty rónabb lettten a tiszti pálya - A tiszti pálya hivatás. Fel tudják kelteni a hivatásszeretetet a fiatalokban? — Igyekszünk, de nem könnyű. A követelmények igen nagyok. Első helyen áll a politikai elkötelezettség. Nagy szakmai ismeretekre, műveltségre lenne szükség mindenkinél. A fizikai rátermettség sem utolsó. De nem vagyunk elkényeztetve a jelentkezők számával és előképzettségével sem. Az okait azonban ismerjük. Ezért egyik elsőrendű kötelességünknek tartjuk, hogy sokoldalú intézkedéseket tegyünk a hivatásos állományért. Mert nemcsak a sorkatonáknál kell meghallani az idők szavát és változtatni az arra érett dolgokon, hanem a hivatásos állománynál is. A tennivalók döntő részét a hadseregnek kell elvégeznie. De nemcsak nekünk. A szolgálati igénybevételt például úgy kívánjuk megváltoztatni, hogy ezáltal kiegyensúlyozottabbá váljon a fiatal tisztek és tiszthelyettesek munkája, jusson elegendő idő a családi életre is. A változtatás egy másik vonatkozása abba az irányba hat majd, hogy a kezdő, fiatal tiszthelyettes, tiszt jobban lássa és tervezhesse jövőjét. Nagy szerepet tulajdonítunk az erkölcsi és anyagi megbecsülésnek is. Ennek fontosságát ma már nemcsak mi látjuk, a hadsereg hivatásos állománya a jövőben ennek érzi majd a hatását is. A lakásépítést gyorsítani akarjuk. Kívánságunk, hogy az épülő tiszti, tiszthelyettesi lakások korszerűek legyenek. Ami pedig a tiszti pályára való irányítást illeti, a megyei és a helyi pártszerveknek, állami és társadalmi szervezeteknek is vannak feladataik. Amikor pályaválasztásra kerül sor, a tiszti pálya nem lehet egy a sok közül. Ma is fontos politikai feladat, kik kerülnek a fegyveres erők hivatásos állományába. Az utóbbi hónapokban szerzett tapasztalataink arra utalnak, hogy több a megértés ez ügyben. Persze azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a katonai főiskolai képzés reformra szorul. Nemrégen tekintettük át a főiskolák életét, és igen lényeges változtatásokat határoztunk el — beleértve a tanmenetet, tananyagot is —, amelyek segítik, hogy a hadsereg a mai igényeknek megfelelő, magas képzettségű, jó szellemű fiatal tiszteket kapjon a katonai főiskoláktól. — Kitűnő kezdeményezés a hadsereg részéről a honvédkollégiumok hálózata. Bővíteni kívánják ezt? — Jelenleg kilenc katonai kollégiumunk működik, most kezdtünk hozzá a tizedik létrehozásához, de nincs szándékunk tovább gyarapítani a hálózatot. Tapasztalataink igen jók. Azt szeretnénk, ha a kilencvenes évektől az ilyen kollégiumokból kikerülő fiatalok adnák a katonai főiskolák hallgatóinak háromnegyedét. Az igazság az, hogy a katonai kollégiumoknál túljelentkezés van. De ennek örülünk, mert növelik a minőségjavítás lehetőségét. Katonai középiskoláink, szakmunkásképző intézeteink is vannak már. A négyéves szakközépiskolák kitűnő szakembereket adnak a hadseregnek. Most határoztuk el, hogy Szolnokon repülőgép-szerelő, Vácott híradás-technikai szakközépiskolát létesítünk. A demográfiai és a szolgálat i követelmények szaporodásával nőnek a sorkatonák terhei. A demográfiai helyzet alakulásával viszont néhány éven belül csökken a behívhatók száma. Hogyan akarják feloldani ezt az ellentmondást, és megtartani a másfél éves katonai időt? Mindenképpen arra törekszünk, hogy megmaradjon a másfél éves szolgálati idő. Mi már tudjuk, hogy a kilencvenes években hány fiatal lesz behívható a hadseregbe. Jóval kevesebb, mint most. Ezért először az egészségügyi követelményeken igazítunk. Jelenleg elég nagy számban vannak olyanok, akiket különböző egészségügyi okok miatt nem hívunk be. A hadseregben viszont sok olyan beosztás van, amelyben életerős, egészséges fiatalok dolgoznak, holott el tudnák látni gyengébb fizikumúak is. Továbbra sem fogjuk persze behívni azokat, akiknek olyan szervi vagy komolyabb egészségügyi gondjuk van, amely miatt nem vállalhatunk értük felelősséget a katonai szolgálat idején. Az ellentmondás feloldását másképpen is tervezzük. Jelenleg nagyon sok olyan területen foglalkoztatunk az országban katonákat, amelyhez nem fűződik elsőrendű katonai érdek. Ezeket a jövőben csökkenteni kívánjuk. Végül szigorúbban kell vennünk a csökkentett katonai szolgálati idő engedélyezését is. E válasza azt is jelentheti, hogy csökkentik azoknak a helyeknek a számát, ahol népgazdasági feladatokon dolgoznak a katonák? —■ A hadsereg sok helyütt vesz részt építkezéseken, központi nagyberuházásoknál, lakótelepeken, a metrónál, vasúton, postán. Lehetséges, hogy bizonyos területeken szűkíteni kell majd a tevékenységünket. - Úgy hallani, akadnak olyanok, akik vallási meggondolásokra hivatkozva ki akarnak bújni a katonai szolgálat alól. Sok az ilyen fiatal? S mit szólnak ehhez az egyházak? - Valamennyi egyházzal rendezett a viszonyunk. Még azokkal a kis egyházakkal is, amelyeknél a vallási hittételek nem engedélyezik a fegyveres katonai szolgálatot. Néhány évvel ezelőtt az utóbbiakkal megállapodásra jutottunk, hogy hívőik fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítenek. Azoknál a hívő fiataloknál viszont, akiknek az egyháza nem tiltja a fegyveres katonai szolgálatot, természetesen nincs ilyen probléma. Még akkor sem, ha azért minden behívásnál akad néhány fiatal — bár arányukat ezrelékben sem tudom kifejezni —, aki megtagadja a katonai szolgálatot. Számuk jelentéktelen. Azok, akik a különböző teológiai fakultásokra nyertek felvételt, rendes katonai szolgálatot teljesítenek, és elismeréssel mondhatom, az égvilágon semmi gond nincs velük. Ma önök kivonulnak a Városligetbe, ahol bemutatják technikai eszközeiket, életüket, fórumot is rendeznek. Tudom, már előzetesen nagyon sok kérdés érkezett, nemcsak sorkatonáktól, hanem civilektől is. Ezek között bizonyára sok az olyan észrevétel, ami a hadsereg munkáját érinti. Hasznosítják őket? — Mint miniszter is nagyon kíváncsi vagyok az így beérkező kérdésekre, véleményekre. De bizonyára így vannak ezzel a parancsnokok is. A fórumon valószínűleg jó néhány kérdést megválaszolnak a jelenlevők, a többit egyik nyílt terjesztésű lapunk, az Igaz Szó segít megválaszolni. Öszszegezni fogjuk az észrevételeket, és minden szükséges intézkedést megteszünk. Szabó László