Népszabadság, 1986. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

1986. szeptember 27., szombat NÉPSZABADSÁG ( INTERJÚ ) Kárpáti Ferenc versérezredes, honvédelmi miniszterrel• a közkatona köznapi dolgairól Holnapután, a fegyveres erők napján a katonákat, a határőröket, a rendőröket, a munkásőröket köszöntjük. Ezen a napon minden esztendőben méltatjuk fegyveres erőink helytállását. Tisztelgünk a fegyveres szolgálatot vállaló emberek előtt, akik hazánk békéjét, államhatáraink biztonságát, országunk belső rendjét őrzik. Ezúttal mégsem a nagy feladatokról, hanem köznapi, gyakorlatias kér­désekről beszélgetünk Kárpáti Ferenc vezérezredessel, honvédelmi minisz­terrel.­ ­ A nyáron egy sajtótájékoztatón ön je­lezte, hogy hamarosan több, a sorkatoná­kat érintő szabályt kívánnak megváltoz­tatni, ezzel a katonaélet bizonyos merev­ségeit megszüntetni.­­ Azt hiszem, nemcsak a fegy­veres erőknél, hanem mindenütt a társadalomban figyelembe kell venni az emberek életmódjában, szokásaiban bekövetkezett válto­zásokat, amelyek új igényeket vetnek fel. És persze ennek meg­felelően változtatni is kell a ré­gi gyakorlaton. Igaz, a közvéle­ményben a fegyveres erőket, ben­ne a hadsereget úgy tartják szá­mon, hogy itt különösen meggyö­keresedett a konzervativizmus. A hadseregben természetesen — ren­deltetéséből következően — van­nak olyan szabályok, amelyek tényleg régiek, de ma is élnek, és továbbra is számolni kell velük. Ilyen például a magas fokú fe­gyelem, a rend, a szervezettség, a pontosság. Enélkül nincs hadse­reg. Sőt ma e követelményeknek nagyobb a jelentőségük, mint, mondjuk, száz évvel ezelőtt volt. Ugyanis roppant bonyolult lett a technika és szigorú a technológiai fegyelem. Lerövidült a harci ké­szenlét ideje is. Aztán: a hadse­regben parancsokkal kell irányí­tani, vezetni. Ez pedig feltételezi a szigorú alá- és fölérendeltséget, a feltétel nélküli engedelmességet. Ezeken ezután sem lehet változ­tatni, mert a hadsereg feladatából fakadó nélkülözhetetlen alkotó­elemek. Viszont van egy sereg do­log, amelynél szerintem is meg­érett az idő a változtatásra. Kü­lönösen olyanoknál, amelyek az emberek életével, életmódjával, egymás közötti viszonyával függ­nek össze. Mindennek is értelmiét keresik A változtatások igénye nem mai keletű. Az a felismerés pél­dául, hogy a fiatalokat csak any­­nyi időre vonjuk be a katonai szolgálatba, amennyire ez kato­nailag indokolt, már többéves; a 24 hónapos szolgálatot leszállítot­tuk másfél évre. Az sem mai ke­letű igény, hogy a katonákat — amilyen arányban csak lehetséges — időről időre engedjük eltávo­zásra, szabadságra. Természetesen van egy arány, amit a szolgálat, a harckészültség diktál — ennek a létszámnak mindenkor a helyén kell lennie. Korábban az volt a felfogás, hogy az a jó, ha minden katona a helyén van! Ez elavult! Azt sem feledhetjük, hogy a mai fiatalok mindennek az értel­mét keresik. Nemcsak a civil élet­ben, a hadseregben is mindenre rákérdeznek! És ha valaminek látják az értelmét, kedvvel teszik. Ha találkozik a­ megértésükkel mindaz, amit mi elvárunk tő­lük, akkor ennek pozitív hatása lehet az egész katonai szolgálat­ra. Vegyük­ a szabadságos katonát. A mai fiatal nem szívesen megy egyenruhában a szórakozóhelyek­re — ha másért nem, hát azért, mert nem tartja a diszkóhoz illő­nek. Alig várja, hogy civilbe öl­tözhessen, és így töltse el a kime­nőjét, szabadságát, amit kapott. Úgy gondoltuk, semmiféle csorbát nem szenved a katonai szolgálat, ha elébe megyünk ennek az igény­nek. Vagy itt van az autóstop. Két évtizeddel ezelőtt még valameny­­nyien berzenkedve gondoltunk a stoppozókra meg arra, mi minden következhet ebből. Én is így vol­tam vele. Aztán sok olyan fiatal­lal találkoztam, aki nemcsak az országot járta be így, hanem fél Európát. Ma­ már semmi kivetni­valót nem látok az autóstopban. Sőt vannak olyan helyeken alaku­lataink, ahol a közlekedési viszo­nyok miatt kifejezetten hasznos az autóstop. Bizonyos szabályok­kal övezve engedélyezni fogjuk a katonáknak az autóstopot. — Az országban mindenütt erőteljes de­centralizálás folyik. A hadseregben ez el­képzelhetetlen? — Egyáltalán nem. A szigorú alá- és fölérendeltséget, az egyér­telmű központi irányítást megha­tározó kérdésekben persze meg kel­l tartani. De például a jobb életritmus kialakítása végett tá­­gabb lehetőséget lehet adni az egységek parancsnokainak, mond­juk, a napirendek kialakításában. Az alakulatok élete eléggé eltér egymástól. S hogy a helyi viszo­nyok milyen időbeosztást kíván­nak laktanyán belül, azt igazán a parancsnok tudja eldönteni. Azt hiszem, ezzel azt is elérjük, hogy a tennivalók jelentős hányada délelőttre tevődik, a délutánok jelentős része szabadabb lesz mind a hivatásosok, mind a sor­katonák számára, több idő jut sportolásra, művelődésre, szóra­kozásra. Még hasznosabban a Hl hónapot - Híre járt, Hogy ön meg akarja szüntet­ni a katonai fogdát. — Teljesen nem lehet megszün­tetni. A katonai fogda nagyon ré­gi keletű, nem a néphadsereg ta­lálmánya. S bár a katonák között az a mondás járja, hogy aki még nem volt fogdában, az nem is iga­zi katona, azért a mai fiatalok önérzetével nemigen fér össze, hogy a legenyhébb fegyelemsérté­sért is fogdába zárják, fegyverrel őrizzék. Néhány alakulatnál kí­sérletezünk azzal, hogy fogdafe­nyítést csak egészen súlyos fegye­lemsértésért szabjanak ki. Diffe­renciálni kell a fegyelmezésben, a felelősségre vonásban is. Úgy gon­dolom, hogy a kisebb fegyelem­­sértéseket elég például eltávozás­megvonással büntetni. Erre a mai fiatalok még érzékenyebbek is. Gondolkodunk azon is, hogy a katonák gépkocsijukat, motorke­rékpárjukat a laktanya közelében tárolhassák. Sokan ezt jó néven vennék. De lenne hátránya is egy ilyen döntésnek. Egyrészt kicsit csábító, hogy ott a kocsi a kapu mellett, beülhet, viheti a társait ide-oda. De ugyanez szálka is le­het azoknak a szemében, akiknek nincs kocsijuk, kihathat a kato­nák egymás közti viszonyára. Mindenesetre gyűjtjük a tapasz­talatokat, indokolt esetben — a megkötöttségek mellett — hozzá fogunk járulni, különösen csalá­dosoknál vagy a szolgálati helytől távol lakóknál. — Gondolkodtak már azon, hogyan lehet­ne még jobban hasznosítani a katona számára a tizennyolc hónapot? — Hogyne. Ennek jegyében tet­tük lehetővé — különösen az egye­temi előfelvételisek számára — a nyelvtanulást. Már több száz szá­mítástechnikai szakkör működik, amelyeket mi látunk el számító­gépekkel és egyéb eszközökkel. Gondolja el, milyen hasznos ez a fiatalok későbbi életében! A mi­nap döntöttünk arról, hogy a sor­katonák számára folyamatosan, mindenhol videokészüléket állí­tunk be a klubokba. Annyi filmet fognak látni, amennyit otthon ta­lán tíz év alatt sem. Tudom, hogy az értelmes fog­lalkoztatás, a mai öntudatos fia­talok által különösen igényelt kul­turált bánásmód közvetlen hatás­sal van a katonák közérzetére, hangulatára, feladataik teljesíté­sére. Ezért a hadseregnek még nyitottabbnak kell lennie! El akarjuk érni, hogy az általános és középiskolás gyerekek legalább egyszer — kívánatos volna, hogy többször — látogatást tegyenek a közeli laktanyában, kiképzési bá­zisainkon.­­ Lesznek-e változások a katona ruháza­tában? — Sajnos igen. Én akkor is saj­nálom, hogy mindig kell valamit változtatnunk, ha azt nagyon in­­dokoltnak tartom; az egyenruhá­­zatnál jobb volna a stabilitás. Ar­ra törekszünk, hogy amit megvál­toztatunk, az tartós legyen. A sor­katonáknál nemrég vezettük be a kimenőruhához járó sportos dzse­kit. Ehhez rövid kabátot kapnak. A katonai ruházat változtatása előtt mindig széles vizsgálatokat végeztünk, sőt szavaztunk, mi­lyen legyen a külső. A minőséget tudományos intézetek kutatják. Az sem közömbös, hogy a lakos­ság érezze a katona ruházatáról: magyar katonák viselik. Eláru­lom : szakembereink évszázadokra visszamenően elemezték a magyar katonaruhákat. Ennek és egy szé­les közvélemény-kutatásnak az eredménye, hogy a tányérsapkát felváltja a Bocskai-sapka. A tisz­tek és tiszthelyettesek pedig tetszetős, jó megjelenésű és jó mi­nőségű anyagból készült posztó­­köpenyt kapnak. Ami az úgyne­vezett hadiöltözetet illeti, azzal szemben igen nagyok a szakmai követelmények. A mai ruházatunk jórészt megfelel ennek. De pél­dául az eső és a hideg ellen nem nyújt tökéletes védelmet. Gon­dunk van rá, hogy ez is megol­dódjon. - Az ön törekvései, a jelek szerint, év­százados szolgálati szokásokon kívánnak változtatni. Mit szól ehhez a hadsereg tisztikara? - A megszokás nagy úr. De a mi hadseregünk tisztjei jórészt fiatalok, tehát nagyjából úgy gondolkodnak, mint a sorka­tonák. Az új elgondolásaink tu­lajdonképpen tőlük, a fiatal tisz­tektől, tiszthelyettesektől szár­maznak. Tudom, egy-egy ilyen változtatás — csakúgy, mint a polgári életben — nem nyeri meg azonnal és mindenkinek a tetszé­sét. De azt hiszem, a jó tapaszta­latok alapján megbarátkoznak majd a ma még egyet nem értők is a szükséges változtatásokkal. Megjegyzem, nincs olyan, az élet­­körülményekkel összefüggő lénye­ges változtatás a hadseregben, amelyről előzőleg ne kérdeznénk meg az állomány véleményét. De­mokratikus előkészítés után dön­tünk.­­ Az élelmezés mindig elsőrendű gondja volt a néphadseregnek. Az alakulatok ki tudnak jönni azokból a pénzügyi kere­tekből, amelyeket biztosítanak a számuk­ra? — A sorkatonák fejlődésben levő fiatalemberek, akik folyton éhesek. Nagy felelősség hárul a hadseregre — minden parancs­­nokra, az egész élelmezési szol­gálatra —, hogy olyan élelme­zést biztosítson a katonáknak, amely az életkoruknak és íz­lésüknek leginkább megfelel. Kormányzatunk is törődik azzal, hogy a katonák megkapják mind­azt, ami a megfelelő élelmezéshez szükséges. Napi 3700—4000 kaló­ria a fejadag, 44 forint az egy fő­re jutó nyersanyagkeret. De ez még sok mindennel kiegészül. Va­lamennyi alakulatunk fenntart egy-egy kis gazdaságot, minde­nekelőtt sertéshizlaldát és barom­fifarmot. De sok helyütt zöldséget, gyümölcsöt is termelnek. Néhány helyen pedig gombát termeszte­nek. Ebben tehát elég nagy az ala­kulatok önállósága, decentralizál­ták az élelmezésirányítást. Így igen jól kiegészítik a központilag biztosított kereteket. A katonák naponta négyszer étkeznek — tíz­órait is kapnak —, s az ebédnél többféle ételből választhatnak. A katonák a legtöbbször a szakácsok munkáját kifogásolják, mert nem készítik el eléggé ízletesen az ételt. Étkezdéink önkiszolgálóak, tiszták, konyháink gépesítettek. - Ha ilyen jól el vannak látva a kato­nák élelemmel, miért várják folyton a „hazait"? - Mert azt az édesanyjuk ké­szítette! - Igaz, hogy a szeszes ital ki van tiltva minden laktanyából? - Még a sör is! Ahol fogyasz­tanak, ott sajnos illegálisan te­szik. Gyakran a látogatók, a hoz­zátartozók közreműködésével. Az italozás az, amiben a hadseregve­zetés a jövőben igyekszik nagyon keményen eljárni, legyen közka­tonáról vagy tisztről szó. Lemaradni nem lehet - Szerte a világon rohamosan fejlődik a haditechnika. Tudjuk, hogy ezzel lépést kell tartani. De bírjuk is? — Bírni kell! Mindenkor ismer­ni kell — és ismerjük is —, mivel rendelkeznek a túloldalon, milyen változások vannak folyamatban, mire törekednek. Például, amikor Európában megjelentek a szár­nyas rakéták mint új eszközök, válaszolni kellett rájuk. Olyan eszközöket szereztünk be, és olyan rendszert állítottunk fel, hogy ké­pesek legyünk az elhárításukra. És ez minden új eszközre vonat­kozik. A túloldallal szemben le­maradni nem lehet, önmagunk­ban persze képtelenek lennénk a lépéstartásra. De mi a Varsói Szer­ződésen belül fegyverzeteink, tech­nikánk egységes rendszerét alakí­tottuk ki, és ez óriási előny a szö­vetség minden hadserege számá­ra. Mi is állítunk elő korszerű esz­közöket, és ezzel járulunk hozzá a baráti hadseregek felszerelésé­hez. — Hogyan alakultak a néphadsereg élet­­körülményei az utóbbi években? — A kiképzés feltételei ma már szinte mindenütt korszerűek. Ami viszont az elhelyezési körülmé­nyeket illeti, ezekben meghatáro­zó, hogy laktanyáink egy része még a múlt században, túlnyomó többsége pedig az 1950-es években épült. Vagyis olyan állapotban vannak, hogy nagy felújítást igé­nyelnek. Erre sok pénzt fordítunk, és saját katonai erőnkkel is ki­egészítjük a lehetőségeket. Az országos víz- és gázprogram­hoz csatlakozva néphadsereg-mé­retű tervet készítettünk, s próbá­lunk minél gyorsabban haladni ennek megvalósításában. S bár már eddig is sokat tettünk, mind­ez azért függvénye az ország te­herbíró képességének. Tény, hogy egy kicsit elmaradtunk. Ezért a jövőben erre nagyobb figyelmet kívánunk fordítani. Ide tartozik az a törekvésünk is, hogy lakta­nyáinkban gyarapodjanak a kul­turális és sportfeltételek. Igaz, nincs olyan laktanyánk, ahol ne lenne sportpálya, könyvtár. Leg­több helyen már nyolc-tízezres könyvtárak működnek, bennük minden olyan könyvvel, amelyek különböző közművelődési könyv­tárakban megtalálhatók.­­De azért még van olyan hely, ahol nincs mindig meleg víz, sokan laknak egy szobában. Az életfeltételekhez tartozik az illetmény is. Örömmel mondom, lehetőségünk volt rá, hogy a ka­tonák illetményét a duplájára emeljük. Ez ma 500 forint, de ha a sorkatona valami ilyen beosztást lát el, rendfokozatot ért el, akkor ennél több. A családosok külön­böző pótlékokat, segélyeket is kapnak. Jól felszerelt­­kórházaink van­nak. Nemrégen adtuk át Győrben a teljesen új katonai kórházat. Néhány hét múlva áll ismét szol­gálatba Budapesten a teljesen megújult 1. számú katonai kór­ház. Igen nagy fába vágtuk a fej­szénket, amikor elkezdtük a köz­ponti katonai kórház átalakítását. Ha elkészül, ez lesz az ország egyik legkorszerűbb egészségügyi intézménye. Hoffty róna­­bb let­tten a tiszti pálya - A tiszti pálya hivatás. Fel tudják kel­teni a hivatásszeretetet a fiatalokban? — Igyekszünk, de nem könnyű. A követelmények igen nagyok. El­ső helyen áll a politikai elkötele­zettség. Nagy szakmai ismeretek­re, műveltségre lenne szükség mindenkinél. A fizikai rátermett­ség sem utolsó. De nem vagyunk elkényeztetve a jelentkezők szá­mával és előképzettségével sem. Az okait azonban ismerjük. Ezért egyik elsőrendű kötelességünknek tartjuk, hogy sokoldalú intézke­déseket tegyünk a hivatásos állo­mányért. Mert nemcsak a sorka­tonáknál kell meghallani az idők szavát és változtatni az arra érett dolgokon, hanem a hivatásos állo­mánynál is. A tennivalók döntő részét a hadseregnek kell elvégez­nie. De nemcsak nekünk. A szol­gálati igénybevételt például úgy kívánjuk megváltoztatni, hogy ez­által kiegyensúlyozottabbá váljon a fiatal tisztek és tiszthelyettesek munkája, jusson elegendő idő a családi életre is. A változtatás egy másik vonatkozása abba az irány­ba hat majd, hogy a kezdő, fiatal tiszthelyettes, tiszt jobban lássa és tervezhesse jövőjét. Nagy sze­repet tulajdonítunk az erkölcsi és anyagi megbecsülésnek is. Ennek fontosságát ma már nemcsak mi látjuk, a hadsereg hivatásos állo­mánya a jövőben ennek érzi majd a hatását is. A lakásépítést gyor­sítani akarjuk. Kívánságunk, hogy az épülő tiszti, tiszthelyettesi la­kások korszerűek legyenek. Ami pedig a tiszti pályára való irányítást illeti, a megyei és a he­lyi pártszerveknek, állami és tár­sadalmi szervezeteknek is vannak feladataik. Amikor pályaválasz­tásra kerül sor, a tiszti pálya nem lehet egy a sok közül. Ma is fon­tos politikai feladat, kik kerülnek a fegyveres erők hivatásos állo­mányába. Az utóbbi hónapokban szerzett tapasztalataink arra utal­nak, hogy több a megértés ez ügy­ben. Persze azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a katonai főiskolai képzés reformra szorul. Nemrégen tekintettük át a főisko­lák életét, és igen lényeges változ­tatásokat határoztunk el — bele­értve a tanmenetet, tananyagot is —, amelyek segítik, hogy a had­sereg a mai igényeknek megfelelő, magas képzettségű, jó szellemű fiatal tiszteket kapjon a katonai főiskoláktól. — Kitűnő kezdeményezés a hadsereg ré­széről a honvédkollégiumok hálózata. Bő­víteni kívánják ezt? — Jelenleg kilenc katonai kol­légiumunk működik, most kezd­tünk hozzá a tizedik létrehozásá­hoz, de nincs szándékunk tovább gyarapítani a hálózatot. Tapasz­talataink igen jók. Azt szeret­nénk, ha a kilencvenes évektől az ilyen kollégiumokból kikerülő fia­talok adnák a katonai főiskolák hallgatóinak háromnegyedét. Az igazság az, hogy a katonai kollé­giumoknál túljelentkezés van. De ennek örülünk, mert növelik a minőségjavítás lehetőségét. Kato­nai középiskoláink, szakmunkás­­képző intézeteink is vannak már. A négyéves szakközépiskolák ki­tűnő szakembereket adnak a had­seregnek. Most határoztuk el, hogy Szolnokon repülőgép-szerelő, Vácott híradás-technikai szakkö­zépiskolát l­étesítünk. A demográfiai és a szolgálat­ i­­ követelmények szaporodásával nőnek a sorkatonák terhei. A demográfiai hely­zet alakulásával viszont néhány éven be­lül csökken a behívhatók száma. Hogyan akarják feloldani ezt az ellentmondást, és megtartani a másfél éves katonai időt?­­ Mindenképpen arra törek­szünk, hogy megmaradjon a más­fél éves szolgálati idő. Mi már tudjuk, hogy a kilencvenes évek­ben hány fiatal lesz behívható a hadseregbe. Jóval kevesebb, mint most. Ezért először az egészség­­ügyi követelményeken igazítunk. Jelenleg elég nagy számban van­nak olyanok, akiket különböző egészségügyi okok miatt nem hí­vunk be. A hadseregben viszont sok olyan beosztás van, amelyben életerős, egészséges fiata­lok dol­goznak, holott el tudnák látni gyengébb fizikumúak is. Tovább­ra sem fogjuk persze behívni azo­kat, akiknek olyan szervi vagy ko­molyabb egészségügyi gondjuk van, amely miatt nem vállalha­tunk értük felelősséget a kato­nai szolgálat idején. Az ellentmondás feloldását más­képpen is tervezzük. Jelenleg na­gyon sok olyan területen foglal­koztatunk az országban katoná­kat, amelyhez nem fűződik első­rendű katonai érdek. Ezeket a jö­vőben csökkenteni kívánjuk. Vé­gül szigorúbban kell vennünk a csökkentett katonai szolgálati idő engedélyezését is.­­ E válasza azt is jelentheti, hogy csök­kentik azoknak a helyeknek a számát, ahol népgazdasági feladatokon dolgoz­nak a katonák? —■ A hadsereg sok helyütt vesz részt építkezéseken, központi nagyberuházásoknál, lakótelepe­ken, a metrónál, vasúton, postán. Lehetséges, hogy bizonyos terüle­teken szűkíteni kell majd a tevé­kenységünket. - Úgy hallani, akadnak olyanok, akik vallási meggondolásokra hivatkozva ki akarnak bújni a katonai szolgálat alól. Sok az ilyen fiatal? S mit szólnak ehhez az egyházak? - Valamennyi egyházzal ren­dezett a viszonyunk. Még azokkal a kis egyházakkal is, amelyeknél a vallási hittételek nem engedé­lyezik a fegyveres katonai szolgá­latot. Néhány évvel ezelőtt az utóbbiakkal megállapodásra ju­tottunk, hogy hívőik fegyver nél­küli katonai szolgálatot teljesíte­nek. Azoknál a hívő fiataloknál viszont, akiknek az egyháza nem tiltja a fegyveres katonai szolgá­latot, természetesen nincs ilyen probléma. Még akkor sem, ha azért minden behívásnál akad néhány fiatal — bár arányu­kat ezrelékben sem tudom ki­fejezni —, aki megtagadja a kato­nai szolgálatot. Számuk jelenték­telen. Azok, akik a különböző teo­lógiai fakultásokra nyertek felvé­telt, rendes katonai szolgálatot teljesítenek, és elismeréssel mond­­hatom, az égvilágon semmi gond nincs velük.­­ Ma önök kivonulnak a Városligetbe, ahol bemutatják technikai eszközeiket, életüket, fórumot is rendeznek. Tudom, már előzetesen nagyon sok kérdés érke­zett, nemcsak sorkatonáktól, hanem civi­lektől is. Ezek között bizonyára sok az olyan észrevétel, ami a hadsereg munká­ját érinti. Hasznosítják őket? — Mint miniszter is nagyon kí­váncsi vagyok az így beérkező kérdésekre, véleményekre. De bi­zonyára így vannak ezzel a pa­rancsnokok is. A fórumon való­színűleg jó néhány kérdést meg­válaszolnak a jelenlevők, a többit egyik nyílt terjesztésű lapunk, az Igaz Szó segít megválaszolni. Ösz­­szegezni fogjuk az észrevételeket, és minden szükséges intézkedést megteszünk. Szabó László

Next