Népszabadság, 1986. november (44. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal Ara: 2,20 ft NÉPSZABADSÁG gr . ^ in TiifflílCTiiTliriIMM WjM ni T in fi rrmni imtiiiwrr n n rrí i ■ 1986. november 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLIV. évfolyam, 258. szám Bécs: új lehetőségek Az osztrák fővárosban megjelenő Nyugat-Kelet című folyóirat a jövő héten kezdődő bécsi találkozó alkalmából neves szerzőket szólaltatott meg. Mihail Gorbacsov, Ronald, Reagan, Peter Jankowitsch osztrák, Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter elemezte a nemzetközi helyzetet, s azon belül az európai biztonsággal összefüggő problémákat. A reykjavíki csúcsszintű szovjet— amerikai megbeszélés előtt íródott cikkében az SZKP KB főtitkára egy helyen így fogalmaz: A félelem rossz tanácsadó, és olyan lépésekre ösztönözhet, amelyek beláthatatlan következményekkel járnak.” A szerző félreérthetetlenül a fegyverkezési verseny és az annak nyomán felhalmozott, mind ellenőrizhetetlenebbé váló nukleáris arzenál keltette félelemre utal, s arra, hogy ez a félelem is táplálja a fegyverkezési versenyt. A probléma horderejét jelzi és aligha tekinthető véletlennek, hogy tőle teljesen függetlenül az NSZK külügyminisztere is hangsúlyozza: „Ki kell törni a fegyverkezési verseny és a bizalmatlanság ördögi köréből. Konkrét leszerelési és bizalomépítő intézkedésekre van szükség.” E két állásfoglalásban bennfoglaltatik mindaz, amiről Bécsben szó lesz. A találkozóra olyan időpontban kerül sor, amikor a kelet- nyugati kapcsolatokban jelen vannak a feszültségek elemei, de mint Reykjavík is mutatta, reális lehetőség kínálkozik a megegyezésre a leszerelés terén és más kérdésekben is. Madridból indult el az az elhatározás, hogy új erőfeszítéseket kell tenni „a hatékony és tartós enyhülési folyamatért, a fegyverkezési verseny korlátozásáért”. E közös elhatározás jegyében kezdődött 1984 januárjában a stockholmi tanácskozás, amely ugyan a diplomáciai tárgyalások történetében nem ismeretlen óramegállításra kényszerült, végül is azonban szeptemberben a részvevők számára elfogadható megállapodással zárult. A 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői nyilatkozatban vállalták, hogy egymáshoz való viszonyukban és nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől vagy az erő alkalmazásától bármely állam területi integritása és politikai függetlensége ellen, de még az erődemonstrációtól is. Ezzel egy időben kötelezték magukat a nagyobb méretű hadgyakorlatok előzetes bejelentésére, külföldi megfigyelők meghívására és a nemzetközi ellenőrzés biztosítására, vagyis a szemben álló katonai tömbök létezése és a SALTA II aláírása óta példa nélkül álló biztonsági és bizalomerősítő intézkedésekre. A dokumentumot a svéd kormány terjeszti majd a bécsi találkozó elé, amelynek feladata, hogy az első szakaszban megvizsgálja, miként teljesítették a részt vevő államok a helsinki ajánlásokat, majd a másodikban éppen a stockholmi megállapodás megvalósításának mikéntjéről és az államok közötti együttműködés elősegítéséről tárgyalnak. A helsinki határozatok megvalósítását vizsgáló első és az új feladatokat tárgyaló második szakaszban is polémiáktól mentes, lendületes és konstruktív munkára lenne szükség. Ez az igény fogalmazódott meg az európai semleges és el nem kötelezett országok külügyminisztereinek Brioni szigetén rendezett múlt heti tanácskozásán. A külügyminiszterek nyilatkozatukban leszögezték, hogy a helsinki záróokmány adta lehetőségeket jobban ki kellene használni a gazdasági, a tudományosi-műszaki és a környezetvédelmi együttműködésben. E józan megfontolásokkal szemben azonban — főként az Egyesült Államok részéről — hallani olyan hangokat is, hogy különös hangsúlyt akarnak helyezni a harmadik kosár, vagyis az emberi jogok és a humanitárius kérdések egyoldalú megvitatására, annak firtatására, mennyire teljesülnek az e téren vállalt kötelezettségek az egyes szocialista országokban. E próbálkozásokban nincs semmi új. Találkoztunk már vele Madridban, Bernben és másutt is. Miként azok a nyugat-európai szövetségeseknek szánt üzenetek sem hatnak az újdonság erejével, amelyek Helsinki óta többször is azt próbálták velük elhitetni: az európai biztonság puszta ígéretekre épül, s az enyhülési folyamat nem több a biztonságról szőtt ábrándoknál, amelyek a kelet—nyugati feszültségek kiéleződésének első pillanatában fata morganaként foszlanak szét. Ezek az állítások azonban nem igazolódtak. Mert igaz ugyan, hogy Helsinki óta többször is feszültebbé vált a kelet— nyugati, azon belül a szovjet—amerikai viszony. De az európai biztonság Helsinkiben megalapozott rendszere nem dőlt romba, az enyhülés szellemét nem törték meg az óceánon túlról érkező időnkénti jeges fuvallatok. Ellenkezőleg, a konferenciák és a találkozók olyan fórumoknak bizonyultak, amelyek válságos időkben is funkcionáltak, a híd szerepét töltötték be, s lehetővé tették az érintkezést és a véleménycserét a kritikus időszakokban. S ami szintén nem elhanyagolható, ezek a találkozók működési területet nyújtottak a kis és közepes országoknak egész Európa jövőjének alakításában. Mert „a világpolitika és a gazdaság, az egységes egészet alkotó nemzetközi biztonságon belül is elkülöníthető egy sajátos összeurópai érdek, amelynek képviselete lehetséges és kívánatos a két szemben álló katonai-politikai szövetségi rendszer létezése mellett is” — hangsúlyozta Szűrös Mátyás a Palme-bizottság ülésén mondott beszédében. Ilyen sajátos összeurópai érdek még egyes nyugat-európai politikusok szerint is a gazdasági és műszaki együttműködés elmélyítése, amit például a nyugatnémet külügyminiszter nem a tegnap, hanem a ma és a holnap technológiájának szintjén kíván megvalósítani. Ehhez viszont új elképzelésekre és javaslatokra lenne szükség, nem utolsósorban arra, hogy lebontsuk a gazdasági, műszaki-tudományos kapcsolatok fejlesztésének útjában tornyosuló, gyakran mesterségesen emelt akadályokat. Ezekre a kérdésekre, a helsinki kosarak közötti kellő egyensúly megteremtésére az eddiginél nagyobb figyelmet kellene fordítani. Nem mintha tartanunk kellene attól, hogy kimerítően tárgyalják Bécsben a harmadik kosárba tartozó témákat. Mert ami az emberi kapcsolatok ápolását illeti, mi a demokratikus nemzetközi viszonyok fejlesztésének, a népek és az egyes emberek közötti baráti érintkezés állandó szélesítésének tántoríthatatlan hívei vagyunk. (Nem mi akadályoztuk meg Bernben az erről szóló dokumentum elfogadását.) S ez nem puszta deklaráció. Vízumpolitikánk még sok nyugat-európai országénál is éppenséggel liberálisabb, s az európai és a világkultúra terjesztésében is a listavezetők közé tartozunk, mint azt a Budapesti Kulturális Fórum nem egy külföldi felszólalója elismeréssel nyugtázta. Törekvésünk és mindennapi politikai gyakorlatunk összhangban van a kölcsönös megértés és a bizalom megteremtésének igényével, Helsinki szellemével és a nemzetközi jog normáival. Magától értetődik, hogy ha erősödik a bizalom és a biztonság, a mainál is többet lehet elérni az emberi kapcsolatok bővítése terén, viszont a feszültségek növekedése negatívan hat e folyamatokra is. Tetteinket az a meggyőződés diktálja, hogy Európa biztonságáért közösen kell munkálkodnunk, s a kontinens jövője csak tartós békében és szilárd biztonságban képzelhető el. Az ide vezető út jelentős állomása lenne, ha megfelelő fórumot találnak a fegyveres erők és fegyverzetük kiegyensúlyozott csökkentésének az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő területen. Úgy, ahogy azt a Varsói Szerződés ez év júniusi budapesti tanácskozásán elfogadott felhívás tartalmazza. Hazánk kezdettől fogva fellépett a párbeszéd folytatásáért, a helsinki elvek általános érvényesítéséért, egységes egészként való értelmezéséért, ezáltal a nemzetközi biztonság megszilárdításáért. Támogatjuk az enyhülési folyamat fokozatos kiterjesztését a katonai területre. Ilyen lépésként értékeljük a bizalomerősítő intézkedésekről született megállapodást. Reméljük, hogy Stockholm lendületét megőrizve, Bécs szavatolni fogja az európai folyamat töretlenségét, hozzájárul annak továbbfejlesztéséhez. Bécs új lehetőségeket kínál, amelyek közös akarattal és jó szándékkal valóra válthatók. Kanyó András Végéhez közeledik a háza vetés és a kukoricáké takarítás Nem porzik már a határ , felgyorsult a répa szedése (Munkatársunktól.) Még a határban dolgozik a gazdaságok gépeinek zöme, hiszen a betakarítás, a talaj-előkészítés és az ősziek vetése ezekben a napokban a vége felé közeledik. Szerencsére megszűnt az a szokványos kép, mely sajnos hosszú ideig a traktorok látványát kísérte. Nem porzik már a föld, különböző mennyiségben, de az ország minden részén esett eső. Ez két dolog miatt is nagyon fontos. A még hátralevő talajmunkákat végre megkönnyítette, és segített a porba vetett mag csírázásában is. Remélhető, hogy a keléshez szükséges vízzel a jövőben már nem bánik olyan mostohán a természet, mint azt a nyáron tette. A hét végére elvetették az őszi kalászosok többségét, már csak néhány ezer hektár búza van hátra. A gabonaprogram legfontosabb növényének októberben „illik” földbe kerülnie, ez az optimális vetésidő. A talaj-előkészítési munkák közül az őszi mélyszántásnak a felénél tartanak. Ez elmaradást jelent az átlagos időjárású évekhez képest. Az állattenyésztés számára a kukorica adja az abrak többségét. E növényünknek már 95 százalékát betakarították a kombájnok. November első napjaiban tehát még a késői hibridek is magtárakba kerülhetnek. Most indul be igazán a cukorrépafeldolgozási idény. Eddig ugyanis a szárazföldből csak mérsékelt ütemben szedték a termést. Az esők után nagyobb „sebességi fokozatba” kapcsolhattak a répaföldeken, és a cukorgyárakban. A zöldségek legnagyobb része is tárolókban van már. A munkák végeztével mind több helyen kezdik meg az idén fokozott igénybevételnek kitett gépek javítását. Várható, hogy a mezőgazdasági üzemek alkatrészigénye megnő, erre a kereskedelmi vállalatoknak célszerű idejében felkészülni. Már csak néhány ezer hektár búza vetése lehet hátra, a földben levő mag csírázásához és fejlődéséhez további esőkre volna szükség. BOROS JENŐ FELVÉTELE Átadták az M 1-es autópálya újabb szakaszát Pénteken átadták az M 1-es autópálya Biatorbágy—Herceghalom közötti újabb szakaszát, s ezzel elkészült a fővárost Tatabányával összekötő 50 kilométeres pálya, amelyet nyolc év alatt 4,4 milliárd forintos költséggel építettek meg. Az eseményen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Urbán Lajos közlekedési miniszter avatóbeszédében szólt arról, hogy az M 1-es autópálya E 60-as jelzéssel része az európai főúthálózatnak — a kelet—nyugati irányú nemzetközi forgalomban jelentős szerepe van, s része a KGST-megállapodás alapján épülő útnak is. Elmondta, hogy jövőre hozzálátnak az M 0-ás körgyűrű beruházásához. (MTI) Az Elnöki Tanács ülése Pénteken ülést tartott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A testület megtárgyalta és egyetértéssel tudomásul vette a Beatrix holland királynő és dr. Richard von Weizsacker, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke közelmúltban Magyarországon tett hivatalos látogatásáról szóló jelentést. Az Elnöki Tanács megállapította: a Magyar Népköztársaság és a Holland Királyság, illetve a Német Szövetségi Köztársaság közötti államközi viszonyok rendezettek, s ez nemcsak ezen államok népei közötti jobb megértést segíti elő, hanem eredményesen járul hozzá az európai együttműködés és biztonság erősítéséhez. Kádár János, az MSZMP főtitkára, az Elnöki Tanács tagja tájékoztatta a testületet Gustáv Husáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének október 30-án hazánkban tett munkalátogatásáról, amelynek során megbeszélést folytattak a kétoldalú kapcsolatokról és közös érdekű nemzetközi kérdésekről. A tájékoztatót az Elnöki Tanács egyetértéssel tudomásul vette. Az Elnöki Tanács megtárgyalva a Minisztertanács előterjesztését, módosította a Magyar Vöröskeresztről szóló 1955. évi 25. számú törvényerejű rendeletet. A társadalmi szervként működő Magyar Vöröskereszt felügyeletét a jövőben nem az egészségügyi miniszter, hanem a Minisztertanács fogja ellátni. A testület határozott a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója alkalmából adományozandó kitüntetésekről, bírókat mentett fel és választott meg, majd egyéb időszerű témákról tárgyalt. (MTI) OLDAL TÁRSADALMUNK: OLDAL Ha egy szóvivő elhallgat 7. Összeforrottság a tettekben 3. KULTÚRA: E. Kovács Kálmán novellája 14. Spanyolországban harcoltak 4. A velünk élő történelemről 7. Antológia a szülőföldről 15. Nagy Péter párizsi jegyzete 15. ISMERETTERJESZTÉS: GAZDASÁG: Kongresszus előtt a fogyasztási szövetkezetek 6. Gyári gondok a szakmunkás szemével 8. A Rákóczi-hamvak sorsa 11. A gazdaságról gondolkodva 13. Zalai táj: Hetés 12. KÜLPOLITIKA: SZOLGÁLTATÁS: így látja a Palme-bizottság 5. Háztartás, építés, kiskert 18—19 ■é- Tudósok az SDI-program ellen Vezető amerikai szaktudósok túlnyomórészt megvalósíthatatlannak és értelmetlennek tartják az űrfegyverkezésre vonatkozó terveket. A Cornell Egyetem intézete által elvégzett felmérés során a tudományos akadémia, több mint 660 tagjának tettek fel kérdéseket az űrfegyverkezésről: matematikusokat, fizikusokat, mérnököket kérdeztek meg. A 451 válasz közül — mint azt Peter Stein, az egyetemi intézet igazgatója sajtókonferencián elmondotta — a túlnyomó többség, 87 százalék, vélekedett úgy, hogy az űrfegyverkezési program sohasem nyújthat teljes védelmet az Egyesült Államoknak. A csillagháborús terveket a megkérdezetteknek csupán 2,5 százaléka támogatta, 25 százaléka ellenezte, 55 százaléka pedig erőteljesen ellenezte. Gyakorlatilag egyetlen szakértő sem vélekedett úgy, hogy húsz-huszonöt éven belül megvalósulhat a tökéletes védelem. William Proxmire szenátor, aki a közvélemény-kutatási adatokat ismertette a sajtókonferencián, kijelentette: reméli, Reagan elnök és a kongresszus tagjai is megismerkednek a vezető tudósok véleményével. A szenátor szerint az űrfegyverkezés hívei még a kormányon belül sincsenek többségben, de rákényszerítik véleményüket másokra. (MTI)