Népszabadság, 1986. november (44. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal­­ Ara: 2,20 ft NÉPSZABADSÁG gr . ^ i­­­n TiifflílCTiiTliriIMM WjM ni T in fi rrmni imtiii­wrr n n r­rí i ■ 1986. november 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLIV. évfolyam, 258. szám Bécs: új lehetőségek Az osztrák fővárosban megjelenő Nyugat-Kelet című folyóirat a jövő héten kezdődő bécsi találkozó alkal­mából neves szerzőket szólaltatott meg. Mihail Gorbacsov, Ronald, Rea­gan, Peter Jankowitsch osztrák, Hans-Dietrich Genscher nyugatné­met külügyminiszter elemezte a nemzetközi helyzetet, s azon belül az európai biztonsággal összefüggő problémákat. A reykjavíki csúcsszintű szovjet— amerikai megbeszélés előtt íródott cikkében az SZKP KB főtitkára egy helyen így fogalmaz: A félelem rossz tanácsadó, és olyan lépésekre ösztönözhet, amelyek beláthatatlan következményekkel járnak.” A szer­ző félreérthetetlenül a fegyverkezési verseny és az annak nyomán felhal­mozott, mind ellenőrizhetetlenebbé váló nukleáris arzenál keltette féle­lemre utal, s arra, hogy ez a félelem is táplálja a fegyverkezési versenyt. A probléma horderejét jelzi és aligha tekinthető véletlennek, hogy tőle teljesen függetlenül az NSZK külügyminisztere is hangsúlyozza: „Ki kell törni a fegyverkezési ver­seny és a bizalmatlanság ördögi kö­réből. Konkrét leszerelési és biza­lomépítő intézkedésekre van szük­ség.” E két állásfoglalásban bennfoglal­­tatik mindaz, amiről Bécsben szó lesz. A találkozóra olyan időpont­ban kerül sor, amikor a kelet- nyugati kapcsolatokban jelen vannak a feszültségek elemei, de mint Reyk­­javík is mutatta, reális lehetőség kínálkozik a megegyezésre a lesze­relés terén és más kérdésekben is. Madridból indult el az az elhatá­rozás, hogy új erőfeszítéseket kell tenni „a hatékony és tartós enyhülési folyamatért, a fegyverkezési verseny korlátozásáért”. E közös elhatározás jegyében kezdődött 1984 januárjá­ban a stockholmi tanácskozás, amely ugyan a diplomáciai tárgyalások tör­ténetében­ nem ismeretlen óramegál­lításra kényszerült, végül is azonban szeptemberben a részvevők számára elfogadható megállapodással zárult. A 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képvi­selői nyilatkozatban vállalták, hogy egymáshoz való viszonyukban és nemzetközi kapcsolataikban tartóz­kodnak az erővel való fenyegetéstől vagy az erő alkalmazásától bármely állam területi integritása és politikai függetlensége ellen, de még az erő­demonstrációtól is. Ezzel egy időben kötelezték magu­kat a nagyobb méretű hadgyakorla­tok előzetes bejelentésére, külföldi megfigyelők meghívására és a nem­zetközi ellenőrzés biztosítására, vagy­is a szemben álló katonai tömbök lé­tezése és a SALTA II aláírása óta példa nélkül álló biztonsági és biza­lomerősítő intézkedésekre. A doku­mentumot a svéd kormány terjeszti majd a bécsi találkozó elé, amelynek feladata, hogy az első szakaszban megvizsgálja, miként teljesítették a részt vevő államok a helsinki aján­lásokat, majd a másodikban éppen a stockholmi megállapodás megvalósí­tásának mikéntjéről és az államok közötti együttműködés elősegítéséről tárgyalnak. A helsinki határozatok megvalósí­tását vizsgáló első és az új feladato­kat tárgyaló második szakaszban is polémiáktól mentes, lendületes és konstruktív munkára lenne szükség. Ez az igény fogalmazódott meg az európai semleges és el nem kötele­zett országok külügyminisztereinek Brioni szigetén rendezett múlt heti tanácskozásán. A külügyminiszterek nyilatkozatukban leszögezték, hogy a helsinki záróokmány adta lehetősé­geket jobban ki kellene használni a gazdasági, a tudomány­osi-műszaki és a környezetvédelmi együttműkö­désben. E józan megfontolásokkal szemben azonban — főként az Egyesült Álla­mok részéről — hallani olyan hango­kat is, hogy különös hangsúlyt akar­nak helyezni a harmadik kosár, vagyis az emberi jogok és a humani­tárius kérdések egyoldalú megvitatá­sára, annak firtatására, mennyire tel­jesülnek az e téren vállalt kötelezett­ségek az egyes szocialista országok­ban. E próbálkozásokban nincs sem­mi új. Találkoztunk már vele Mad­ridban, Bernben és másutt is. Mi­ként azok a nyugat-európai szövetsé­geseknek szánt üzenetek sem hat­nak az újdonság erejével, amelyek Helsinki óta többször is azt próbál­ták velük elhitetni: az európai biz­tonság puszta ígéretekre épül, s az enyhülési folyamat nem több a biz­tonságról szőtt ábrándoknál, ame­lyek a kelet—nyugati feszültségek ki­éleződésének első pillanatában fata morganaként foszlanak szét. Ezek az állítások azonban nem igazolódtak. Mert igaz ugyan, hogy Helsinki óta többször is feszültebbé vált a kelet— nyugati, azon belül a szovjet—ameri­kai viszony. De az európai biztonság Helsinkiben megalapozott rendszere nem dőlt romba, az enyhülés szelle­mét nem törték meg az óceánon túl­ról érkező időnkénti jeges fuvallatok. Ellenkezőleg, a konferenciák és a találkozók olyan fórumoknak bizo­nyultak, amelyek válságos időkben is funkcionáltak, a híd szerepét töltöt­ték be, s lehetővé tették az érintke­zést és a véleménycserét a kritikus időszakokban. S ami szintén nem el­hanyagolható, ezek a találkozók mű­ködési területet nyújtottak a kis és közepes országoknak egész Európa jövőjének alakításában. Mert „a vi­lágpolitika és a gazdaság, az egysé­ges egészet alkotó nemzetközi biz­tonságon belül is elkülöníthető egy sajátos összeurópai érdek, amelynek képviselete lehetséges és kívánatos a két szemben álló katonai-politikai szövetségi rendszer létezése mellett is” — hangsúlyozta Szűrös Mátyás a Palme-bizottság ülésén mondott be­szédében. Ilyen sajátos összeurópai érdek még egyes nyugat-európai politiku­sok szerint is a gazdasági és műszaki együttműködés elmélyítése, amit pél­dául a nyugatnémet külügyminiszter nem a tegnap, hanem a ma és a hol­nap technológiájának szintjén kíván megvalósítani. Ehhez viszont új el­képzelésekre és javaslatokra lenne szükség, nem utolsósorban arra, hogy lebontsuk a gazdasági, műszaki-tu­dományos kapcsolatok fejlesztésének útjában tornyosuló, gyakran mester­ségesen emelt akadályokat. Ezekre a kérdésekre, a helsinki kosarak kö­zötti kellő egyensúly megteremtésére az eddiginél nagyobb figyelmet kel­lene fordítani. Nem mintha tartanunk kellene at­tól, hogy kimerítően tárgyalják Bécs­ben a harmadik kosárba tartozó té­mákat. Mert ami az emberi kapcso­latok ápolását illeti, mi a demokrati­kus nemzetközi viszonyok fejleszté­sének, a népek és az egyes emberek közötti baráti érintkezés állandó szé­lesítésének tántoríthatatlan hívei va­gyunk. (Nem mi akadályoztuk meg Bernben az erről szóló dokumentum elfogadását.) S ez nem puszta dekla­ráció. Vízumpolitikánk még sok nyu­gat-európai országénál is éppenség­gel liberálisabb, s az európai és a vi­lágkultúra terjesztésében is a lista­vezetők közé tartozunk, mint azt a Budapesti Kulturális Fórum nem egy külföldi felszólalója elismeréssel nyugtázta. Törekvésünk és minden­napi politikai gyakorlatunk össz­hangban van a kölcsönös megértés és a bizalom megteremtésének igé­nyével, Helsinki szellemével és a nemzetközi jog normáival. Magától értetődik, hogy ha erősödik a biza­lom és a biztonság, a mainál is töb­bet lehet elérni az emberi kapcsola­tok bővítése terén, viszont a feszült­ségek növekedése negatívan hat e folyama­tokra is. Tetteinket az a meggyőződés dik­tálja, hogy Európa biztonságáért kö­zösen kell munkálkodnunk, s a kon­tinens jövője csak tartós békében és szilárd biztonságban képzelhető el. Az ide vezető út jelentős állomása lenne, ha megfelelő fórumot találnak a fegyveres erők és fegyverzetük ki­egyensúlyozott csökkentésének­ az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő te­rületen. Úgy, ahogy azt a Varsói Szerződés ez év júniusi budapesti ta­nácskozásán elfogadott felhívás tar­talmazza. Hazánk kezdettől fogva fellépett a párbeszéd folytatásáért, a helsinki el­vek általános érvényesítéséért, egy­séges egészként való értelmezéséért, ezáltal a nemzetközi biztonság meg­szilárdításáért. Támogatjuk az eny­hülési folyamat fokozatos kiterjesz­tését a katonai területre. Ilyen lé­pésként értékeljük a bizalomerősítő intézkedésekről született megállapo­dást. Reméljük, hogy Stockholm len­dületét megőrizve, Bécs szavatolni fogja az európai folyamat töretlen­­ségét, hozzájárul annak továbbfej­lesztéséhez. Bécs új lehetőségeket kínál, ame­lyek közös akarattal és jó szándék­kal valóra válthatók. Kanyó András Végéhez közeledik a háza vetés és a kukoricáké takarítás Nem porzik már a határ , felgyorsult a répa szedése (Munkatársunktól.) Még a határban dolgozik a gazda­ságok gépeinek zöme, hiszen a beta­karítás, a talaj-előkészítés és az ősziek vetése ezekben a napokban a vége felé közeledik. Szerencsére meg­szűnt az a szokványos kép, mely saj­nos hosszú ideig a traktorok látvá­nyát kísérte. Nem porzik már a föld, különböző mennyiségben, de az or­szág minden részén esett eső. Ez két dolog miatt is nagyon fontos. A még hátralevő talajmunkákat végre meg­könnyítette, és segített a porba ve­tett mag csírázásában is. Remélhető, hogy a keléshez szükséges vízzel a jövőben már nem bánik olyan mos­tohán a természet, mint azt a nyá­ron tette. A hét végére elvetették az őszi ka­lászosok többségét, már csak néhány ezer hektár búza van hátra. A ga­bonaprogram legfontosabb növényé­nek októberben „illik” földbe kerül­nie, ez az optimális vetésidő. A talaj-előkészítési munkák közül az őszi mélyszántásnak a felénél tar­tanak. Ez elmaradást jelent az átla­gos időjárású évekhez képest. Az állattenyésztés számára a ku­korica adja az abrak többségét. E növényünknek már 95 százalékát be­takarították a kombájnok. Novem­ber első napjaiban tehát még a ké­sői hibridek is magtárakba kerül­hetnek. Most indul be igazán a cukorrépa­feldolgozási idény. Eddig ugyanis a száraz­földből csak mérsékelt ütem­ben szedték a termést. Az esők után nagyobb „sebességi fokozatba” kap­csolhattak a répaföldeken, és a cu­korgyárakban. A zöldségek legnagyobb része is tárolókban van már. A munkák végeztével mind több helyen kezdik meg az idén fokozott igénybevételnek kitett gépek javítá­sát. Várható, hogy a mezőgazdasági üzemek alkatrészigénye megnő, erre a kereskedelmi vállalatoknak célsze­rű idejében felkészülni. Már csak néhány ezer hektár búza vetése lehet hátra, a földben levő mag csírázásához és fejlődéséhez további esőkre volna szükség. BOROS JENŐ FELVÉTELE ­ Átadták az M 1-es autópálya újabb szakaszát Pénteken átadták az M 1-es autó­pálya Biatorbágy—Herceghalom kö­zötti újabb szakaszát, s ezzel elké­szült a fővárost Tatabányával össze­kötő 50 kilométeres pálya, amelyet nyolc év alatt 4,4 milliárd forintos költséggel építettek meg. Az esemé­nyen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára. Urbán Lajos közlekedési miniszter avatóbeszédében szólt arról, hogy az M 1-es autópálya E 60-as jelzéssel része az európai főúthálózatnak — a kelet—nyugati irányú nemzetközi forgalomban jelentős szerepe van­­, s része a KGST-megállapodás alap­ján épülő útnak is. Elmondta, hogy jövőre hozzálátnak az M 0-ás kör­gyűrű beruházásához. (MTI) Az Elnöki Tanács ülése Pénteken ülést tartott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A testület megtárgyalta és egyet­értéssel tudomásul vette a Beatrix holland királynő és dr. Richard von Weizsacker, a Német Szövetségi Köz­társaság elnöke közelmúltban Ma­gyarországon tett hivatalos látogatá­sáról szóló jelentést. Az Elnöki Tanács megállapította: a Magyar Népköztársaság és a Hol­land Királyság, illetve a Német Szö­vetségi Köztársaság közötti államkö­zi viszonyok rendezettek, s ez nem­csak ezen államok népei közötti jobb megértést segíti elő, hanem eredmé­nyesen járul hozzá az európai együtt­működés és biztonság erősítéséhez. Kádár János, az MSZMP főtitká­ra, az Elnöki Tanács tagja tájékoz­tatta a testületet Gustáv Husáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének október 30-án hazánkban tett munkalátogatásáról, amelynek során megbeszélést folytattak a két­oldalú kapcsolatokról és közös érde­kű nemzetközi kérdésekről. A tájé­koztatót az Elnöki Tanács egyetér­téssel tudomásul vette. Az Elnöki Tanács megtárgyalva a Minisztertanács előterjesztését, mó­dosította a Magyar Vöröskeresztről szóló 1955. évi 25. számú törvényere­jű rendeletet. A társadalmi szerv­ként működő Magyar Vöröskereszt felügyeletét a jövőben nem az egész­ségügyi miniszter, hanem a Minisz­tertanács fogja ellátni. A testület határozott a nagy októ­beri szocialista forradalom évfordu­lója alkalmából adományozandó ki­tüntetésekről, bírókat mentett fel és választott meg, majd egyéb időszerű témákról tárgyalt. (MTI) OLDAL TÁRSADALMUNK: OLDAL Ha egy szóvivő elhallgat 7. Összeforrottság a tettekben 3. KULTÚRA: E. Kovács Kálmán novellája 14. Spanyolországban harcoltak 4. A velünk élő történelemről 7. Antológia a szülőföldről 15. Nagy Péter párizsi jegyzete 15. ISMERETTERJESZTÉS: GAZDASÁG: Kongresszus előtt a fogyasztási szövetkezetek 6. Gyári gondok a szakmunkás szemével 8. A Rákóczi-hamvak sorsa 11. A gazdaságról gondolkodva 13. Zalai táj: Hetés 12. KÜLPOLITIKA: SZOLGÁLTATÁS: így látja a Palme-bizottság 5. Háztartás, építés, kiskert 18—19 ■é- Tudósok az S­DI-pro­gram ellen Vezető amerikai szaktudósok túl­nyomórészt megvalósíthatatlannak és értelmetlennek tartják az űrfegyver­kezésre vonatkozó terveket. A Cornell Egyetem intézete ál­tal elvégzett felmérés során a tu­dományos akadémia, több mint 660 tagjának tettek fel kérdéseket az űrfegyverkezésről: ma­tema­t­i­kusoka­t, fizikusokat, mérnököket kérdeztek meg. A 451 válasz közül — mint azt Peter Stein, az egyetemi inté­zet igazgatója sajtókonferencián el­mondotta — a túlnyomó többség, 87 százalék, vélekedett úgy, hogy az űrfegyverkezési program sohasem nyújthat teljes védelmet az Egye­sült Államoknak. A csillagháborús terveket a megkérdezetteknek csu­pán 2,5 százaléka támogatta, 25 szá­zaléka ellenezte, 55 százaléka pe­dig erőteljesen ellenezte. Gyakorlatilag egyetlen szakértő sem vélekedett úgy, hogy húsz-hu­szonöt éven belül megvalósulhat a tökéletes védelem. William Proxmire szenátor, aki a közvélemény-kutatási adatokat is­mertette a sajtókonferencián, kije­lentette: reméli, Reagan elnök és a kongresszus tagjai is megismerked­nek a vezető tudósok véleményével. A szenátor szerint az űrfegyverke­zés hívei még a kormányon belül sincsenek többségben, de rákénysze­rítik véleményüket másokra. (MTI)

Next