Népszabadság, 1986. november (44. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

SPORT Legyen tisztább a sport Beszélgetés Tibor Tamással, az ÁISH elnökhelyettesével Még van majdnem két hónap az esztendőből, még van hátra egy-két jelentősebb hazai és nemzetközi sportesemény is, mégsem haszonta­lan végiggondolni, miként alakult sportolóink ez évi teljesítménye, és azt, hogy előre vagy visszafelé lé­pett-e a magyar sport 1986-ban. Az év — ennek kimondásához nem kell különösebb szakértelem — meg­lehetősen ellentmondásos volt; kínos kudarcok és nagy sikerek válta­koztak. Erre az esztendőre esett a sportirányítás — reméljük — gyö­keres átszervezése, s az újonnan létrejött Állami Ifjúsági és Sporthi­vatal már meg is tette — a sportköz­vélemény által árgus szemekkel fi­gyelt — első intézkedéseit. Az idei sikerekről, kudarcokról, a tervezett további lépésekről beszélgettünk Ti­bor Tamással, az ÁISH verseny- és élsportért felelős elnökhelyettesével. 1986 a mérlegen — Magyarország valamikor sport­nagyhatalomnak számított. És most? — Én még azzal is vitatkoznék, hogy valaha „sportnagyhatalomnak” számítottunk-e egyáltalán. Egy sajá­tos szempontból bizonyára azok vol­tunk, hiszen számos érmet, első he­lyet szereztünk olimpiákon, világbaj­nokságokon, nagy nemzetközi verse­nyeken. De azt már nem néztük, hogy hányan sportolnak az országban rendszeresen, hogy mi a testedzés szerepe, megítélése társadalmunk­ban. Pedig mindezek legalább any­­nyira hozzátartoznak egy ország test­kultúrájának megítéléséhez, mint az olimpiai aranyérmek száma. És ha mindezt figyelembe vesszük, akkor Magyarország a sport terén a köze­pesen fejlettek közé tartozik.­­ Tekintsük akkor csak egyelőre a nemzetközi szereplést, az érmeket. Jó évünk volt-e ebből a szempontból 1986? — Azt hiszem, jó. Persze tudom, a széles sportközvélemény megítélése nem ennyire egyértelmű. Hiszen mi­közben világbajnoki aranyérmeket nyertünk úszásban, kajak-kenuban, sportlövészetben, birkózásban, és más sportágakban, volt néhány igen fájó és sajnos, látványos vereségünk is az idén. A mexikói labdarúgó-vi­­lágbajnokságon, a stuttgarti atlétikai Eb-n, Madridban a vízilabda-világ­bajnokságon, a szófiai vívó-vb-n nem úgy szerepeltek versenyzőink, csapataink, ahogy elvártuk. Ráadá­sul a váratlan és súlyos kudarcokat esetenként az okokat körülvevő ti­tokzatoskodás, a felelősség eltusso­­lására tett kísérletek súlyosbították, ami joggal ingerelte a közvéleményt. Mégis úgy hiszem, hogy ha az él­sport nemzetközi eredményeit te­kintjük, elmondhatjuk, hosszú idő óta nem zárt ilyen sikeres évet a ma­gyar élsport, olimpiai versenyágak­ban régen szereztünk ennyi aranyér­met és jó helyezést. Mindez persze nem kisebbíti a kudarcokat, ame­lyekkel kapcsolatban a szurkolók méltán lehetnek elégedetlenek.­­ Ha nincs is szégyenkeznivalónk 1986 miatt, több év eredményeit szemlélve, mégis kétségtelen, hogy a sportágak többségében kevesebb a magyar siker, mint tíz-húsz-harminc esztendővel ezelőtt.­­ A mérsékeltebb eredményeket felmutató sportágak többségénél az okokat egyértelműen a megfelelő utánpótlás hiányára lehet visszave­zetni. A másik nagy baj az, hogy alig pár emberen múlik a magyar élsport sikeres szereplése­. Sorolhatom a ne­veket: Széchy Tamás, Parti János, Hammerl László, Török Ferenc, He­gedűs Csaba a válogatottaknál és még néhány megszállott klubedző az egyesületeknél, számuk félszáznál aligha tehető többre — rajtuk áll vagy bukik az, hogy sikerül-e felfe­dezni, kinevelni és a versenyekre jól felkészíteni azt a néhány tehetséget, akitől jó szereplést várhatunk. A jó edzők ráadásul nem kapnak elég in­tézményes segítséget a munkájuk­hoz. — Ahhoz, hogy az edzők jó mun­kát végezhessenek, először meg kel­lene találni a tehetségeket. Gyakori panasz, kevés igazán nagy ígéret tűnik fel manapság. Miért ilyen szűk és gyenge az utánpótlás? — Azt hiszem, egyszer és minden­korra el kell felejtenünk a tehetsé­gek kiválasztásának és nevelésének azt a szakmai berkekben még ma is széles körben hangoztatott módját, hogy egy-egy gyermekcsoportból rá­nézésre vagy tesztek alapján kieme­lünk néhány sporttalentumot, és be­lőlük, csakis belőlük, próbálunk baj­nokokat nevelni. A gyakorlat ugyan­is azt mutatja, hogy az így­­kiválasz­tott gyerekek nagy hányada később megreked a fejlődésben, míg mások, akikre egyáltalán nem gondoltak, eredményes felnőttversenyzőkké vál­nak. Tudomásul kell vennünk: a jó­ utánpótlás-nevelésnek nincs más út­ja, mint az, hogy a diákok közül minél többen sportoljanak rendsze­resen, s több sportágat is kipróbál­janak. És persze az is szükséges, hogy szakemberek figyeljék, melyi­kükből lehet ígéretes sportoló. Van­nak lehetőségeink a gyerekek rend­szeres sportolására! A tanulók test­edzésére, az iskolai sport szervezeti, anyagi alapjainak megteremtésére ösztönözzük általános és közép­iskolákban, szakmunkástanuló in­tézetekben a diáksportkörök és -egyesületek megalakítását, támogat­juk a Diáksport Szövetség létreho­zását. Az állam — a jelenlegi nem könnyű gazdasági helyzetben is — jelentős anyagiakkal támogatja e tö­rekvéseket. 1990-re elérjük, hogy 100 forint lesz a tanulónkénti fejkvóta a diáksport szervezésére. A közre­működő tanárok vagy akár más se­gítők díjazására pedig közel 150 mil­lió forint áll majd rendelkezésre. Ez így együtt több mint 300 millió fo­rint! Persze nemcsak ezzel, hanem a remélhetőleg növekvő társadalmi támogatással is jól kell sáfárkodni a diáksportban. Várják a sült galambot — Sokakat nyugtalanít, hogy az új feladatok, a megváltozott hangsú­lyok a versenysportot háttérbe szo­rítják. — Szeretném eloszlatni a félreér­téseket: a diáksport, a szabadidő­­sport helyzetét nem az élsport ká­rára javítjuk. Arról van szó, hogy az előbbi kettővel való törődést a gyakorlatban fel kell emelni a ver­seny- és élsport színvonalára. Tu­dom, a versenysportban sokan at­tól félnek, hogy a korábbiaknál vé­konyabban csordogálnak számukra a pénzforrások. S igaz, a legtöbb he­lyen aligha érdemes a központi se­gítség bővülésére számítani. Csak a belső tartalékok jobb kiaknázásával lehet előbbre lépni. Ez azt jelenti például: megengedhetetlennek tart­juk, hogy főállású edző napi két­­három órát dolgozzon — van ilyen nem is kevés —, s ezalatt is csak 8—10 gyerekkel foglalkozzon. Tarthatat­lan, hogy az egyesületek, szakosztá­lyok várják a sült galambot, a bő­vülő tanácsi és bázisszervi támoga­tást, s hogy a leendő olimpiai baj­nokok spontán betévednek kapuju­kon. Ahelyett, hogy kimennének az iskolákba, segítenének a diáksport szervezésében, feltételeinek megte­remtésében, ott kutatnának a tehet­ségek után. A területi bajnokságban vagy me­gyei osztályban indokolatlan és meg­engedhetetlen a munkaidő-kedvez­mény, a mosástól a különautóbuszig terjedő teljesen ingyenes szolgálta­tás. Nem jó állapot az sem, hogy például az NB II-es lista végén kul­logó futballcsapatnak éppúgy és ugyanolyan mértékben járjanak a sportstátusok, mint az NB I-es lista­vezetőnek. Tisztában vagyunk vele, hogy a versenysportban több pénzre, na­gyobb központi támogatásra lenne szükség, mert összességében kevés jut erre a területre. De nem várhat­juk ölbe tett kézzel, amíg megterem­tődnek ennek feltételei. Azt akarjuk, hogy a meglévő pénzeket a szövet­ségek és az egyesületek sokkal haté­konyabban, célszerűbben használják fel, és azt, hogy csak az igazán nagy teljesítményeket díjazzák kiemelke­dően. Emellett szorgalmazni és tá­mogatni fogjuk a sportszervezetek vállalkozói jellegű tevékenységének kiterjesztését. Harcba széltünk azért is, hogy a sporttal összefüggő egyéb bevételekből a sport az eddiginél méltányosabban részesüljön. És a sportágak között is differencálni szükséges. Nem mindegy például, hogy a versenyszám olimpiai szám vagy sem. A lényeg: legyen tisztább a sport, igazságosabb a teljesítmé­nyek megítélése.­­ Az ÁISH a megalakulása után azonnal kinyilvánította a szándékát, hogy mindent megtesz a magyar sportélet tisztaságáért, a közvéle­mény megfelelő tájékoztatásáért. Ez irányú próbálkozásait, kísérleteit szé­les körű támogatás övezi. És persze hallatszik azért azok hangja is, akik­nek érdekeit sérti ez a törekvés. — Legutóbb nyilvánosságra hoz­tuk, hogy a válogatott labdarúgók mennyi prémiumért játszanak a hol­landok ellen. Úgy gondoltuk, ezzel hozzájárulunk a labdarúgók díjazá­sát körülvevő misztikus homály el­oszlatásához. És reméljük, egyszer eljutunk majd oda is, hogy a klu­bok is nyilvánosságra hozzák, a bajnoki mérkőzésen mennyi pré­miumért játszanak a csapatok. Úgy vélem, így a közvélemény ereje is segíthet majd abban, hogy vissza­szorítsuk a teljesítményekkel arány­ban nem álló pénzek kiadását. Ezt némelyek azzal vitatják: nem tarto­zik a nyilvánosságra, hanem ma­gánügy egy-egy labdarúgó anyagi helyzete. Pedig — legalábbis szerin­tem —, aki vállalja a játék nyilvá­nosságát, annak vállalnia kell azt is, hogy személyét, a körülötte történ­teket is közfigyelem övezi. Hadd tegyem ehhez hozzá: a bő­rünkön érezzük, hogy a nyilvános­ság, az emberek nagy többsége tá­mogat bennünket a tiszta, őszinte viszonyok kialakításában. Itt mi el­sősorban nem visszafelé akarunk korrigálni, hanem előre nézünk. Vállaljuk az érdekütközéseket, az ügyet nem vagy rosszul szolgáló személyekkel, szférákkal. Ehhez ma­gunk mögött tudhatjuk a felelős tes­tületek, vezetők biztatását és támo­gatását. Javítani a morált . Nálunk a futballnak van a leg­nagyobb tábora. Ezért igen fontos, hogy tisztázatlan ügyeiben rendet lehessen csinálni. Az előbb említet­teken túl mit tud tenni ezért az ÁISH? — Megvannak az elképzeléseink, hogyan lehetne kibogozni a hazai futball összekuszált viszonyait. De azt szeretnénk, ha az MLSZ novem­berben újjáalakuló elnöksége hatá­rozná meg a tennivalókat a mi aján­lásaink alapján. Nem akarjuk azt a — korábban számtalanszor előfor­duló — hibát elkövetni, hogy rész­leteiben is innen, a hivatalból dik­táljuk, a teendőket. A szövetségnek egyébként sokkal nagyobb hatás- és jogköre lesz ahhoz, hogy a maga által kitűzött és elfogadott célokat megvalósítsa. Hogy mégis mondjak valami konkrétumot elképzeléseinkből: sze­rintem egyértelmű, hogy először ren­det kell tennünk labdarúgásunk mo­ráljában. Ehhez kevés az ÁISH és az MLSZ ügybuzgalma, ehhez part­nereket kell majd keresnünk a csa­patoknál, a szurkolóknál, a szpon­zoroknál, a bázisszerveknél. És olyan esetekben, amikor a mi hatáskörünkben kell fegyelmezni — ezt ígérhetem —, következetesek és szigorúak leszünk, éppen a labda­rúgás, a labdarúgók érdekében. És persze sokat kell majd tennünk az utánpótlás-nevelésért; ebben nem túlzok, ha azt mondom, hogy most katasztrofális a helyzet. Vannak fel­adataink a szakmai színvonal eme­lésében. Ne áltassuk magunkat: ed­zőink többségének felkészültsége is sok kívánnivalót hagy maga után. Fontosnak tartom azt is, hogy az MLSZ valódi szövetséggé alakuljon át. Hogy ez miképpen, milyen lépé­sek nyomán valósuljon meg, azt még a jövőben, az MLSZ vezetésével egyetértésben kell eldöntenünk. Az első lépés az lesz, hogy az MLSZ el­nöksége létszámának mintegy fele most már nem felülről való kineve­zés, hanem delegálás útján foglalja el a helyét a testületben.­­ Mindössze néhány hónap telt el az ÁISH me­galakulása óta. Az eddig elmondottakon kívül, mire jutott a hivatalnak ez ideig ideje, energiája? — Megalakulásunkkor azonnal szembesültünk az évtizedek alatt felhalmozódott feszültségekkel, ame­lyek jelentős része természetesen nem volt ismeretlen számunkra. Látjuk, hogy itt az „első menetben” legalább két évre szóló teendőink vannak. Utalhatnék a sport finanszí­rozására, a vállalkozás kiterjesztésé­re, a sportszervezetek irányításának korszerűsítésére, demokratikusabbá tételére, a tudomány hatékonyabb bekapcsolására. A közvélemény természetesen fő­leg a napi ügyeket látja, s ezekben is léptünk. Mivel az ezzel megbízott szakemberek lényegileg a munkát nem jól végezték el, vállalkoznunk kellett a labdarúgó-válogatott világ­bajnoksági szereplésének szakmai elemzésére, majd hozzákezdtünk az újjáalakuló MLSZ szervezéséhez. Magyarországon zajlott le az euró­pai olimpiai bizottságok szervezeté­nek (AENOC) ülése, túl vagyunk egy sikeres birkózó-világbajnokságon. Előkészületeket tettünk a Központi Sportiskola tevékenységének fejlesz­tésére. Dolgozunk az olimpiai sport­ágakban az elmúlt két évben történ­tek átfogó elemzésén, az olimpiai felkészülés részletes programjának kimunkálásán. Van tehát munkánk bőséggel, hosszú időre. Karcagi László SZERENCSÉS SZÁM A TIZEN­HÁRMAS Szovjet csapatok főszerepben Labdarúgás Vannak, akik már az elsők között is az első helyen jegyzik Európában a szovjet futballt, s ez a vélekedés tökéletesen igazolódott szerdán a nemzetközi kupákban. A második forduló visszavágóin kivétel nélkül remekeltek az összesen 13 gólt elérő szovjet csapatok, hiszen a Torpedo Stuttgartban nyert 5-3-ra (KEK), a szintén moszkvai Szpartak a Tou­­louse együttesét lepte meg ugyan­csak egy „ötössel” (UEFA Kupa), és a Dinamo Kijev is továbbjutott a Celtic gárdájával szemben (EK), no­ha a megszokottnál viszonylag hal­ványabb teljesítményt nyújtott. A relativitást hangsúlyozni kell, hiszen a skót bajnokot kiverni önmagában is kitűnő eredmény, ráadásul a Di­namó nélkülözte az újabban kijevi Maradonának nevezett játékmestert, a szélvészgyors és kiszámíthatatlanul cselező Zavarovot. Játszott viszont az „öreg” Blohin, aki védhetetlen szabadrúgással kezdett, majd a mér­kőzés végén még látványosabb meg­oldással kínálta fel Jevtusenkónak a harmadik gól megszerzésének a lehetőségét (3-1). És ez volt a vi­szonylag gyengébb teljesítmény ... A Szovjetunió tehát három csapat­tal van versenyben a nemzetközi klubtornákon, és ugyancsak trió képviseli még Belgiumot, az NSZK-t és Spanyolországot. A belgák külön diadala, hogy az Anderlecht elbú­­csúztatt­a az Eb-védő Steaua csapa­tát, míg a spanyolok első számú bra­vúrja a Real Madrid továbbjutása (még ha tizenegyesrúgások után is) a Juventusszal szemben. A hispá­­niai szurkolók boldogsága mégsem teljes, hiszen a Real, Zaragoza, Bar­celona hármashoz nem tudott csat­lakozni az Atletico Madrid és a Bil­bao, s hasonló a helyzet a nyugat­német futballkedvelők körében, mert a Bayern München, a Mönchenglad­­bach, valamint az Uerdingen pél­dáját a Stuttgarton kívül a Lever­­­kusen sem követte. (A legsikereseb­bek közül ebben a fordulóban a Szovjetunió nem vesztett csapatot, míg Belgium a Standard Liége ki­esése révén csak egyet.) Persze, de sokan cserélnének a spanyolokkal és a nyugatnémetekkel is! A magyarok például feltétlenül. Ebben a szezonban a Honvéd, a Va­sas, a Pécs és a Rába lépett fel a nemzetközi porondon, és két forduló után valamennyi le is lépett onnan. (Közülük három már egy kör után.) A mérleg több szempontból kínos, egyebek közt érdemes „átnézni” a szomszédokhoz. Ha a Szovjetunió eredményeit kivesszük az összeha­sonlításból, akkor sem vigasztaló a kép: Jugoszlávia két együttese tart­ja magát és Ausztria, valamint Csehszlovákia (miként Bulgária és az NDK) is jelen van legalább egy csapattal. Nekünk viszont legfeljebb annyi jut, hogy emlékezzünk az 1984—1985. évi szezonra, a Videoton nagy sorozatára az UEFA Kupá­ban. Vagy — bár időben egyáltalán nincs távol — hol van az már? H. I.­EK Juventus—Real Madrid 0-1 1-0 Austria—Bayern München 0-2 1-1 Crvena Zvezda—Rosenborg 3-0 4-1 Steaua—Anderlecht 0-3 1-0 Dynamo Berlin—Bröndby 1-2 1-1 Dinamo Kijev—Celtic 1-1 3-1 Porto—Vilkovice 3-1 3-0 A ciprusi Apoel nem állt ki a Besiktas elleni első találkozóra, s miután az UEFA kizárta a kupából, a török bajnok játék nélkül jutott tovább. KEK Stuttgart—Torpedo Moszkva 0-2 3-5 Olympiakosz—Ajax 0-4 1-1 Bordeaux—Benfica 1-1 1-0 Sion—Katowice­­ 2-2 3-0 Malmö—Nentori Tirana 3-0 0-0 Lak. Leipzig—Rapid 1-1 2-1 Wrexham—Zaragoza 0-0 2-2 Velezs—Vitosa 0-2 4-3 UEFA Kupa Rába—Torino 0-4 1-1 Trakija—Hajdúk 1-3 2-2 Brandenburg—Göteborg 0-2 1-1 Szpartak Moszkva—Toulouse 1-3 5-1 Craiova—Dundee 0-3 1-0 Boavista—Rangers 1-2 0-1 Leverkusen—Dukla 0-0 1-1 Feyenoord—Mönchengladbach 1-5 0-2 Internazionale—Legia 2-3 1-0 Gént—Studentesc 3-0 1-1 Bilbao—Beveren 1-3 2-1 Standard Liége—Tirol 1-2 3-2 A. Madrid—Guimaraes 0-2 1-0 Uerdingen—Widzew Lódz 0-0 2-0 Xamax—Groningen 0-0 1-1 Sporting—Barcelona 0-1 2-1 41 ország a vb-n Szófia, november 6. A bolgár fővárosban szombaton kezdődik a súlyemelő-világbajnok­ság. Hriszto Meranzov, a szerve­zőbizottság irányítója szerint 41 or­szág 245 sportolója nevezett a via­dalra, részvételi csúcs van kilátás­ban. A verseny nyitószáma szomba­ton az 52 kilósok vetélkedője, a ma­gyar részvevő Oláh Béla. # PÁRIZS: Elbúcsúzik a versenyzéstől Bernard Hinault. A 32 éves világbajnok francia kerékpáros a Tour de France-on és a Nemzetek Nagydíja elnevezésű via­dalon egyaránt ötször, a Giro d’Italián háromszor győzött. Utoljára vasárnap áll rajthoz, a Bretagne-félszigeten rende­zendő terepversenyen. STOCKHOLM: válogatott jégkorong­mérkőzésen Svédország együttese 4:2-re győzött Finnország csapata ellen. SIBENIK: Férfi kosárlabda Koracs Kupa-visszavágón a helyi együttes 114:81-re nyert a ZTE csapata ellen, és kettős győzelemmel jutott tovább. TILBURG: portisch döntetlennel zárta függő játszmáját Hübner ellen a nem­zetközi férfi sakkversenyen. Az állás 13 forduló után: Beljavszkij 8, Ljubojevics 7,5, Karpov 7, portisch, Timman 6,5—6,5 pont. MANCHESTER: öt és fél év után csü­törtökön felmondtak Ron Atkinsonnak, a helyi United menedzserének. Az ok: a nagy múltú labdarúgócsapat a 22 együttest számláló angol első osztályban jelenleg csak a 19. helyen áll, s legutóbb a Liga Kupából is kiesett a Southampton­­tól elszenvedett 4-1 arányú vereséggel. SZÓFIA: Elbúcsúzott a Kecskemét női kosárlabdacsapata a Ronchetti Kupától, miután 80:69 arányú vereséget szenvedett a helyi Lokomotív együttesétől. PÁRIZS: Másodszor is vereséget szen­vedett a Videoton férfi kosárlabdacsapata a Challans együttesétől (55:91), így ki­esett a Koracs Kupából. NŐI TÖRÖZÖK két válogató viadalát tartják szombaton és vasárnap a Nemzeti Sportcsarnokbban. Az első versenyt Elek Margit emlékére rendezik. MEGKEZDŐDÖTT Egerben a Dobó Ist­ván ökölvívó-emlékverseny. Kilenc or­szág 69 sportolója vesz részt a vetélke­dőn, amelyre a Honvéd ugyan 11 ver­senyzőt nevezett, de közülük csak Sziko­­ra jelent meg a mérlegelésnél. Csütörtö­kön a legértékesebb győzelmet Váradi érte el, a kubai Murillo ellen nyert 4:1 arányú pontozással. MEGVÉDTE ELSŐSÉGÉT a női tornász­csapatbajnokságon a Postás együttese. Második a Veszprém, harmadik a Bp. Spartacus. KÉT MÉRKŐZÉST játszik Belgrádban (szombaton, illetve vasárnap) a magyar jégkorong-válogatott Jugoszlávia csapata ellen. Az együttes csütörtökön utazott el a szomszédos országba. Hétvégi sportműsor PÉNTEK Atlétika: A Duna-menti szupermaratoni rajtja, Szigetszentmiklós, 10.00. — Kézi­labda: Sopiana Kupa nemzetközi férfi­torna, Pécs, 16 és 1­7.30. SZOMBAT Asztalitenisz: Női EK-találkozó a leg­jobb négy közé jutásért: Tolnai VL— Schwechat, Tolna, 17.00; férfi ETTU Kupa-mérkőzés a nyolcba kerülésért: Bp. Spartacus—Steinhagen, Szentkirályi utca, 17.30; női ETTU Kupa-találkozó az elődöntőbe jutásért: BSE—Vojvodina, Ond vezér park, 11.00. — Atlétika: A Duna-menti szupermaratoni második napja, Esztergom, 10.00. — Birkózás: Szabadfogású csapatbajnokság, Körcsar­nok, 9.00. — Kézilabda: Sopiana Kupa nemzetközi férfitorna, Komló, 15 és 16.30. — Labdarúgás: Előkészületi mérkőzések: Olimpiai válogatott—Videoton, Tata, 10.00. A válogatott—Partizán, Vác, 13.00. — Ökölvívás: Dobó István emlékverseny, Eger, 16.00. — Torna: Női országos baj­nokság, Tornacsarnok, 15.00. — Vívás: Női tőr válogatóverseny, Sportcsarnok, 9.00. — Vízilabda: OB I-es mérkőzések, köztük Vasas—FTC, Komjádi uszoda, 20.30. VASÁRNAP Atlétika: Duna-menti szupermaratoni befejező napja, Dunakeszi, 8.00. — Birkó­zás: Szabadfogású csapatbajnokság, Kör­csarnok, 9.00. — Kézilabda: Sopiana Kupa nemzetközi férfitorna, Pécs, 9.30 és 11.00. — Labdarúgás: NB II-es mérkőzések (vala­mennyi 13 órakor): Vác—Metripond, Bu­dafok—Veszprém, Ózd—Kaposvár, Nagy­kanizsa—Komló, Salgótarján—Csepel, Ganz-MÁVAG—Nyíregyháza, SZEOL-Dél­­ép—Keszthely, Szarvas—Diósgyőr, Szol­nok—Bp. volán, Szekszárd—Baja. — ökölvívás: Dobó István emlékverseny, döntők, Eger, 10.00. — Torna: Női orszá­gos bajnokság, Tornacsarnok, 11.00. — Vívás: Női tőr válogatóverseny, Sport­­csarnok, 9.00. NÉPSZABADSÁG AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: Borbély Gábor Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 336-130 A Népszabadság levélcíme: 1960 Budapest A Hírlapkiadó Vállalat levélcíme: 1959 Budapest Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (Hellr) Budapest V., József nádor tér 1. 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 43, negyedévre 129, egy évre 516 forint. SZIKRA LAPNYOMDA INDEX: 25 001 ISSN 0237-3777­4

Next