Népszabadság, 1986. november (44. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
SPORT Legyen tisztább a sport Beszélgetés Tibor Tamással, az ÁISH elnökhelyettesével Még van majdnem két hónap az esztendőből, még van hátra egy-két jelentősebb hazai és nemzetközi sportesemény is, mégsem haszontalan végiggondolni, miként alakult sportolóink ez évi teljesítménye, és azt, hogy előre vagy visszafelé lépett-e a magyar sport 1986-ban. Az év — ennek kimondásához nem kell különösebb szakértelem — meglehetősen ellentmondásos volt; kínos kudarcok és nagy sikerek váltakoztak. Erre az esztendőre esett a sportirányítás — reméljük — gyökeres átszervezése, s az újonnan létrejött Állami Ifjúsági és Sporthivatal már meg is tette — a sportközvélemény által árgus szemekkel figyelt — első intézkedéseit. Az idei sikerekről, kudarcokról, a tervezett további lépésekről beszélgettünk Tibor Tamással, az ÁISH verseny- és élsportért felelős elnökhelyettesével. 1986 a mérlegen — Magyarország valamikor sportnagyhatalomnak számított. És most? — Én még azzal is vitatkoznék, hogy valaha „sportnagyhatalomnak” számítottunk-e egyáltalán. Egy sajátos szempontból bizonyára azok voltunk, hiszen számos érmet, első helyet szereztünk olimpiákon, világbajnokságokon, nagy nemzetközi versenyeken. De azt már nem néztük, hogy hányan sportolnak az országban rendszeresen, hogy mi a testedzés szerepe, megítélése társadalmunkban. Pedig mindezek legalább anynyira hozzátartoznak egy ország testkultúrájának megítéléséhez, mint az olimpiai aranyérmek száma. És ha mindezt figyelembe vesszük, akkor Magyarország a sport terén a közepesen fejlettek közé tartozik. Tekintsük akkor csak egyelőre a nemzetközi szereplést, az érmeket. Jó évünk volt-e ebből a szempontból 1986? — Azt hiszem, jó. Persze tudom, a széles sportközvélemény megítélése nem ennyire egyértelmű. Hiszen miközben világbajnoki aranyérmeket nyertünk úszásban, kajak-kenuban, sportlövészetben, birkózásban, és más sportágakban, volt néhány igen fájó és sajnos, látványos vereségünk is az idén. A mexikói labdarúgó-világbajnokságon, a stuttgarti atlétikai Eb-n, Madridban a vízilabda-világbajnokságon, a szófiai vívó-vb-n nem úgy szerepeltek versenyzőink, csapataink, ahogy elvártuk. Ráadásul a váratlan és súlyos kudarcokat esetenként az okokat körülvevő titokzatoskodás, a felelősség eltussolására tett kísérletek súlyosbították, ami joggal ingerelte a közvéleményt. Mégis úgy hiszem, hogy ha az élsport nemzetközi eredményeit tekintjük, elmondhatjuk, hosszú idő óta nem zárt ilyen sikeres évet a magyar élsport, olimpiai versenyágakban régen szereztünk ennyi aranyérmet és jó helyezést. Mindez persze nem kisebbíti a kudarcokat, amelyekkel kapcsolatban a szurkolók méltán lehetnek elégedetlenek. Ha nincs is szégyenkeznivalónk 1986 miatt, több év eredményeit szemlélve, mégis kétségtelen, hogy a sportágak többségében kevesebb a magyar siker, mint tíz-húsz-harminc esztendővel ezelőtt. A mérsékeltebb eredményeket felmutató sportágak többségénél az okokat egyértelműen a megfelelő utánpótlás hiányára lehet visszavezetni. A másik nagy baj az, hogy alig pár emberen múlik a magyar élsport sikeres szereplése. Sorolhatom a neveket: Széchy Tamás, Parti János, Hammerl László, Török Ferenc, Hegedűs Csaba a válogatottaknál és még néhány megszállott klubedző az egyesületeknél, számuk félszáznál aligha tehető többre — rajtuk áll vagy bukik az, hogy sikerül-e felfedezni, kinevelni és a versenyekre jól felkészíteni azt a néhány tehetséget, akitől jó szereplést várhatunk. A jó edzők ráadásul nem kapnak elég intézményes segítséget a munkájukhoz. — Ahhoz, hogy az edzők jó munkát végezhessenek, először meg kellene találni a tehetségeket. Gyakori panasz, kevés igazán nagy ígéret tűnik fel manapság. Miért ilyen szűk és gyenge az utánpótlás? — Azt hiszem, egyszer és mindenkorra el kell felejtenünk a tehetségek kiválasztásának és nevelésének azt a szakmai berkekben még ma is széles körben hangoztatott módját, hogy egy-egy gyermekcsoportból ránézésre vagy tesztek alapján kiemelünk néhány sporttalentumot, és belőlük, csakis belőlük, próbálunk bajnokokat nevelni. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy az ígykiválasztott gyerekek nagy hányada később megreked a fejlődésben, míg mások, akikre egyáltalán nem gondoltak, eredményes felnőttversenyzőkké válnak. Tudomásul kell vennünk: a jó utánpótlás-nevelésnek nincs más útja, mint az, hogy a diákok közül minél többen sportoljanak rendszeresen, s több sportágat is kipróbáljanak. És persze az is szükséges, hogy szakemberek figyeljék, melyikükből lehet ígéretes sportoló. Vannak lehetőségeink a gyerekek rendszeres sportolására! A tanulók testedzésére, az iskolai sport szervezeti, anyagi alapjainak megteremtésére ösztönözzük általános és középiskolákban, szakmunkástanuló intézetekben a diáksportkörök és -egyesületek megalakítását, támogatjuk a Diáksport Szövetség létrehozását. Az állam — a jelenlegi nem könnyű gazdasági helyzetben is — jelentős anyagiakkal támogatja e törekvéseket. 1990-re elérjük, hogy 100 forint lesz a tanulónkénti fejkvóta a diáksport szervezésére. A közreműködő tanárok vagy akár más segítők díjazására pedig közel 150 millió forint áll majd rendelkezésre. Ez így együtt több mint 300 millió forint! Persze nemcsak ezzel, hanem a remélhetőleg növekvő társadalmi támogatással is jól kell sáfárkodni a diáksportban. Várják a sült galambot — Sokakat nyugtalanít, hogy az új feladatok, a megváltozott hangsúlyok a versenysportot háttérbe szorítják. — Szeretném eloszlatni a félreértéseket: a diáksport, a szabadidősport helyzetét nem az élsport kárára javítjuk. Arról van szó, hogy az előbbi kettővel való törődést a gyakorlatban fel kell emelni a verseny- és élsport színvonalára. Tudom, a versenysportban sokan attól félnek, hogy a korábbiaknál vékonyabban csordogálnak számukra a pénzforrások. S igaz, a legtöbb helyen aligha érdemes a központi segítség bővülésére számítani. Csak a belső tartalékok jobb kiaknázásával lehet előbbre lépni. Ez azt jelenti például: megengedhetetlennek tartjuk, hogy főállású edző napi kéthárom órát dolgozzon — van ilyen nem is kevés —, s ezalatt is csak 8—10 gyerekkel foglalkozzon. Tarthatatlan, hogy az egyesületek, szakosztályok várják a sült galambot, a bővülő tanácsi és bázisszervi támogatást, s hogy a leendő olimpiai bajnokok spontán betévednek kapujukon. Ahelyett, hogy kimennének az iskolákba, segítenének a diáksport szervezésében, feltételeinek megteremtésében, ott kutatnának a tehetségek után. A területi bajnokságban vagy megyei osztályban indokolatlan és megengedhetetlen a munkaidő-kedvezmény, a mosástól a különautóbuszig terjedő teljesen ingyenes szolgáltatás. Nem jó állapot az sem, hogy például az NB II-es lista végén kullogó futballcsapatnak éppúgy és ugyanolyan mértékben járjanak a sportstátusok, mint az NB I-es listavezetőnek. Tisztában vagyunk vele, hogy a versenysportban több pénzre, nagyobb központi támogatásra lenne szükség, mert összességében kevés jut erre a területre. De nem várhatjuk ölbe tett kézzel, amíg megteremtődnek ennek feltételei. Azt akarjuk, hogy a meglévő pénzeket a szövetségek és az egyesületek sokkal hatékonyabban, célszerűbben használják fel, és azt, hogy csak az igazán nagy teljesítményeket díjazzák kiemelkedően. Emellett szorgalmazni és támogatni fogjuk a sportszervezetek vállalkozói jellegű tevékenységének kiterjesztését. Harcba széltünk azért is, hogy a sporttal összefüggő egyéb bevételekből a sport az eddiginél méltányosabban részesüljön. És a sportágak között is differencálni szükséges. Nem mindegy például, hogy a versenyszám olimpiai szám vagy sem. A lényeg: legyen tisztább a sport, igazságosabb a teljesítmények megítélése. Az ÁISH a megalakulása után azonnal kinyilvánította a szándékát, hogy mindent megtesz a magyar sportélet tisztaságáért, a közvélemény megfelelő tájékoztatásáért. Ez irányú próbálkozásait, kísérleteit széles körű támogatás övezi. És persze hallatszik azért azok hangja is, akiknek érdekeit sérti ez a törekvés. — Legutóbb nyilvánosságra hoztuk, hogy a válogatott labdarúgók mennyi prémiumért játszanak a hollandok ellen. Úgy gondoltuk, ezzel hozzájárulunk a labdarúgók díjazását körülvevő misztikus homály eloszlatásához. És reméljük, egyszer eljutunk majd oda is, hogy a klubok is nyilvánosságra hozzák, a bajnoki mérkőzésen mennyi prémiumért játszanak a csapatok. Úgy vélem, így a közvélemény ereje is segíthet majd abban, hogy visszaszorítsuk a teljesítményekkel arányban nem álló pénzek kiadását. Ezt némelyek azzal vitatják: nem tartozik a nyilvánosságra, hanem magánügy egy-egy labdarúgó anyagi helyzete. Pedig — legalábbis szerintem —, aki vállalja a játék nyilvánosságát, annak vállalnia kell azt is, hogy személyét, a körülötte történteket is közfigyelem övezi. Hadd tegyem ehhez hozzá: a bőrünkön érezzük, hogy a nyilvánosság, az emberek nagy többsége támogat bennünket a tiszta, őszinte viszonyok kialakításában. Itt mi elsősorban nem visszafelé akarunk korrigálni, hanem előre nézünk. Vállaljuk az érdekütközéseket, az ügyet nem vagy rosszul szolgáló személyekkel, szférákkal. Ehhez magunk mögött tudhatjuk a felelős testületek, vezetők biztatását és támogatását. Javítani a morált . Nálunk a futballnak van a legnagyobb tábora. Ezért igen fontos, hogy tisztázatlan ügyeiben rendet lehessen csinálni. Az előbb említetteken túl mit tud tenni ezért az ÁISH? — Megvannak az elképzeléseink, hogyan lehetne kibogozni a hazai futball összekuszált viszonyait. De azt szeretnénk, ha az MLSZ novemberben újjáalakuló elnöksége határozná meg a tennivalókat a mi ajánlásaink alapján. Nem akarjuk azt a — korábban számtalanszor előforduló — hibát elkövetni, hogy részleteiben is innen, a hivatalból diktáljuk, a teendőket. A szövetségnek egyébként sokkal nagyobb hatás- és jogköre lesz ahhoz, hogy a maga által kitűzött és elfogadott célokat megvalósítsa. Hogy mégis mondjak valami konkrétumot elképzeléseinkből: szerintem egyértelmű, hogy először rendet kell tennünk labdarúgásunk moráljában. Ehhez kevés az ÁISH és az MLSZ ügybuzgalma, ehhez partnereket kell majd keresnünk a csapatoknál, a szurkolóknál, a szponzoroknál, a bázisszerveknél. És olyan esetekben, amikor a mi hatáskörünkben kell fegyelmezni — ezt ígérhetem —, következetesek és szigorúak leszünk, éppen a labdarúgás, a labdarúgók érdekében. És persze sokat kell majd tennünk az utánpótlás-nevelésért; ebben nem túlzok, ha azt mondom, hogy most katasztrofális a helyzet. Vannak feladataink a szakmai színvonal emelésében. Ne áltassuk magunkat: edzőink többségének felkészültsége is sok kívánnivalót hagy maga után. Fontosnak tartom azt is, hogy az MLSZ valódi szövetséggé alakuljon át. Hogy ez miképpen, milyen lépések nyomán valósuljon meg, azt még a jövőben, az MLSZ vezetésével egyetértésben kell eldöntenünk. Az első lépés az lesz, hogy az MLSZ elnöksége létszámának mintegy fele most már nem felülről való kinevezés, hanem delegálás útján foglalja el a helyét a testületben. Mindössze néhány hónap telt el az ÁISH megalakulása óta. Az eddig elmondottakon kívül, mire jutott a hivatalnak ez ideig ideje, energiája? — Megalakulásunkkor azonnal szembesültünk az évtizedek alatt felhalmozódott feszültségekkel, amelyek jelentős része természetesen nem volt ismeretlen számunkra. Látjuk, hogy itt az „első menetben” legalább két évre szóló teendőink vannak. Utalhatnék a sport finanszírozására, a vállalkozás kiterjesztésére, a sportszervezetek irányításának korszerűsítésére, demokratikusabbá tételére, a tudomány hatékonyabb bekapcsolására. A közvélemény természetesen főleg a napi ügyeket látja, s ezekben is léptünk. Mivel az ezzel megbízott szakemberek lényegileg a munkát nem jól végezték el, vállalkoznunk kellett a labdarúgó-válogatott világbajnoksági szereplésének szakmai elemzésére, majd hozzákezdtünk az újjáalakuló MLSZ szervezéséhez. Magyarországon zajlott le az európai olimpiai bizottságok szervezetének (AENOC) ülése, túl vagyunk egy sikeres birkózó-világbajnokságon. Előkészületeket tettünk a Központi Sportiskola tevékenységének fejlesztésére. Dolgozunk az olimpiai sportágakban az elmúlt két évben történtek átfogó elemzésén, az olimpiai felkészülés részletes programjának kimunkálásán. Van tehát munkánk bőséggel, hosszú időre. Karcagi László SZERENCSÉS SZÁM A TIZENHÁRMAS Szovjet csapatok főszerepben Labdarúgás Vannak, akik már az elsők között is az első helyen jegyzik Európában a szovjet futballt, s ez a vélekedés tökéletesen igazolódott szerdán a nemzetközi kupákban. A második forduló visszavágóin kivétel nélkül remekeltek az összesen 13 gólt elérő szovjet csapatok, hiszen a Torpedo Stuttgartban nyert 5-3-ra (KEK), a szintén moszkvai Szpartak a Toulouse együttesét lepte meg ugyancsak egy „ötössel” (UEFA Kupa), és a Dinamo Kijev is továbbjutott a Celtic gárdájával szemben (EK), noha a megszokottnál viszonylag halványabb teljesítményt nyújtott. A relativitást hangsúlyozni kell, hiszen a skót bajnokot kiverni önmagában is kitűnő eredmény, ráadásul a Dinamó nélkülözte az újabban kijevi Maradonának nevezett játékmestert, a szélvészgyors és kiszámíthatatlanul cselező Zavarovot. Játszott viszont az „öreg” Blohin, aki védhetetlen szabadrúgással kezdett, majd a mérkőzés végén még látványosabb megoldással kínálta fel Jevtusenkónak a harmadik gól megszerzésének a lehetőségét (3-1). És ez volt a viszonylag gyengébb teljesítmény ... A Szovjetunió tehát három csapattal van versenyben a nemzetközi klubtornákon, és ugyancsak trió képviseli még Belgiumot, az NSZK-t és Spanyolországot. A belgák külön diadala, hogy az Anderlecht elbúcsúztatta az Eb-védő Steaua csapatát, míg a spanyolok első számú bravúrja a Real Madrid továbbjutása (még ha tizenegyesrúgások után is) a Juventusszal szemben. A hispániai szurkolók boldogsága mégsem teljes, hiszen a Real, Zaragoza, Barcelona hármashoz nem tudott csatlakozni az Atletico Madrid és a Bilbao, s hasonló a helyzet a nyugatnémet futballkedvelők körében, mert a Bayern München, a Mönchengladbach, valamint az Uerdingen példáját a Stuttgarton kívül a Leverkusen sem követte. (A legsikeresebbek közül ebben a fordulóban a Szovjetunió nem vesztett csapatot, míg Belgium a Standard Liége kiesése révén csak egyet.) Persze, de sokan cserélnének a spanyolokkal és a nyugatnémetekkel is! A magyarok például feltétlenül. Ebben a szezonban a Honvéd, a Vasas, a Pécs és a Rába lépett fel a nemzetközi porondon, és két forduló után valamennyi le is lépett onnan. (Közülük három már egy kör után.) A mérleg több szempontból kínos, egyebek közt érdemes „átnézni” a szomszédokhoz. Ha a Szovjetunió eredményeit kivesszük az összehasonlításból, akkor sem vigasztaló a kép: Jugoszlávia két együttese tartja magát és Ausztria, valamint Csehszlovákia (miként Bulgária és az NDK) is jelen van legalább egy csapattal. Nekünk viszont legfeljebb annyi jut, hogy emlékezzünk az 1984—1985. évi szezonra, a Videoton nagy sorozatára az UEFA Kupában. Vagy — bár időben egyáltalán nincs távol — hol van az már? H. I.EK Juventus—Real Madrid 0-1 1-0 Austria—Bayern München 0-2 1-1 Crvena Zvezda—Rosenborg 3-0 4-1 Steaua—Anderlecht 0-3 1-0 Dynamo Berlin—Bröndby 1-2 1-1 Dinamo Kijev—Celtic 1-1 3-1 Porto—Vilkovice 3-1 3-0 A ciprusi Apoel nem állt ki a Besiktas elleni első találkozóra, s miután az UEFA kizárta a kupából, a török bajnok játék nélkül jutott tovább. KEK Stuttgart—Torpedo Moszkva 0-2 3-5 Olympiakosz—Ajax 0-4 1-1 Bordeaux—Benfica 1-1 1-0 Sion—Katowice 2-2 3-0 Malmö—Nentori Tirana 3-0 0-0 Lak. Leipzig—Rapid 1-1 2-1 Wrexham—Zaragoza 0-0 2-2 Velezs—Vitosa 0-2 4-3 UEFA Kupa Rába—Torino 0-4 1-1 Trakija—Hajdúk 1-3 2-2 Brandenburg—Göteborg 0-2 1-1 Szpartak Moszkva—Toulouse 1-3 5-1 Craiova—Dundee 0-3 1-0 Boavista—Rangers 1-2 0-1 Leverkusen—Dukla 0-0 1-1 Feyenoord—Mönchengladbach 1-5 0-2 Internazionale—Legia 2-3 1-0 Gént—Studentesc 3-0 1-1 Bilbao—Beveren 1-3 2-1 Standard Liége—Tirol 1-2 3-2 A. Madrid—Guimaraes 0-2 1-0 Uerdingen—Widzew Lódz 0-0 2-0 Xamax—Groningen 0-0 1-1 Sporting—Barcelona 0-1 2-1 41 ország a vb-n Szófia, november 6. A bolgár fővárosban szombaton kezdődik a súlyemelő-világbajnokság. Hriszto Meranzov, a szervezőbizottság irányítója szerint 41 ország 245 sportolója nevezett a viadalra, részvételi csúcs van kilátásban. A verseny nyitószáma szombaton az 52 kilósok vetélkedője, a magyar részvevő Oláh Béla. # PÁRIZS: Elbúcsúzik a versenyzéstől Bernard Hinault. A 32 éves világbajnok francia kerékpáros a Tour de France-on és a Nemzetek Nagydíja elnevezésű viadalon egyaránt ötször, a Giro d’Italián háromszor győzött. Utoljára vasárnap áll rajthoz, a Bretagne-félszigeten rendezendő terepversenyen. STOCKHOLM: válogatott jégkorongmérkőzésen Svédország együttese 4:2-re győzött Finnország csapata ellen. SIBENIK: Férfi kosárlabda Koracs Kupa-visszavágón a helyi együttes 114:81-re nyert a ZTE csapata ellen, és kettős győzelemmel jutott tovább. TILBURG: portisch döntetlennel zárta függő játszmáját Hübner ellen a nemzetközi férfi sakkversenyen. Az állás 13 forduló után: Beljavszkij 8, Ljubojevics 7,5, Karpov 7, portisch, Timman 6,5—6,5 pont. MANCHESTER: öt és fél év után csütörtökön felmondtak Ron Atkinsonnak, a helyi United menedzserének. Az ok: a nagy múltú labdarúgócsapat a 22 együttest számláló angol első osztályban jelenleg csak a 19. helyen áll, s legutóbb a Liga Kupából is kiesett a Southamptontól elszenvedett 4-1 arányú vereséggel. SZÓFIA: Elbúcsúzott a Kecskemét női kosárlabdacsapata a Ronchetti Kupától, miután 80:69 arányú vereséget szenvedett a helyi Lokomotív együttesétől. PÁRIZS: Másodszor is vereséget szenvedett a Videoton férfi kosárlabdacsapata a Challans együttesétől (55:91), így kiesett a Koracs Kupából. NŐI TÖRÖZÖK két válogató viadalát tartják szombaton és vasárnap a Nemzeti Sportcsarnokbban. Az első versenyt Elek Margit emlékére rendezik. MEGKEZDŐDÖTT Egerben a Dobó István ökölvívó-emlékverseny. Kilenc ország 69 sportolója vesz részt a vetélkedőn, amelyre a Honvéd ugyan 11 versenyzőt nevezett, de közülük csak Szikora jelent meg a mérlegelésnél. Csütörtökön a legértékesebb győzelmet Váradi érte el, a kubai Murillo ellen nyert 4:1 arányú pontozással. MEGVÉDTE ELSŐSÉGÉT a női tornászcsapatbajnokságon a Postás együttese. Második a Veszprém, harmadik a Bp. Spartacus. KÉT MÉRKŐZÉST játszik Belgrádban (szombaton, illetve vasárnap) a magyar jégkorong-válogatott Jugoszlávia csapata ellen. Az együttes csütörtökön utazott el a szomszédos országba. Hétvégi sportműsor PÉNTEK Atlétika: A Duna-menti szupermaratoni rajtja, Szigetszentmiklós, 10.00. — Kézilabda: Sopiana Kupa nemzetközi férfitorna, Pécs, 16 és 17.30. SZOMBAT Asztalitenisz: Női EK-találkozó a legjobb négy közé jutásért: Tolnai VL— Schwechat, Tolna, 17.00; férfi ETTU Kupa-mérkőzés a nyolcba kerülésért: Bp. Spartacus—Steinhagen, Szentkirályi utca, 17.30; női ETTU Kupa-találkozó az elődöntőbe jutásért: BSE—Vojvodina, Ond vezér park, 11.00. — Atlétika: A Duna-menti szupermaratoni második napja, Esztergom, 10.00. — Birkózás: Szabadfogású csapatbajnokság, Körcsarnok, 9.00. — Kézilabda: Sopiana Kupa nemzetközi férfitorna, Komló, 15 és 16.30. — Labdarúgás: Előkészületi mérkőzések: Olimpiai válogatott—Videoton, Tata, 10.00. A válogatott—Partizán, Vác, 13.00. — Ökölvívás: Dobó István emlékverseny, Eger, 16.00. — Torna: Női országos bajnokság, Tornacsarnok, 15.00. — Vívás: Női tőr válogatóverseny, Sportcsarnok, 9.00. — Vízilabda: OB I-es mérkőzések, köztük Vasas—FTC, Komjádi uszoda, 20.30. VASÁRNAP Atlétika: Duna-menti szupermaratoni befejező napja, Dunakeszi, 8.00. — Birkózás: Szabadfogású csapatbajnokság, Körcsarnok, 9.00. — Kézilabda: Sopiana Kupa nemzetközi férfitorna, Pécs, 9.30 és 11.00. — Labdarúgás: NB II-es mérkőzések (valamennyi 13 órakor): Vác—Metripond, Budafok—Veszprém, Ózd—Kaposvár, Nagykanizsa—Komló, Salgótarján—Csepel, Ganz-MÁVAG—Nyíregyháza, SZEOL-Délép—Keszthely, Szarvas—Diósgyőr, Szolnok—Bp. volán, Szekszárd—Baja. — ökölvívás: Dobó István emlékverseny, döntők, Eger, 10.00. — Torna: Női országos bajnokság, Tornacsarnok, 11.00. — Vívás: Női tőr válogatóverseny, Sportcsarnok, 9.00. NÉPSZABADSÁG AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: Borbély Gábor Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 336-130 A Népszabadság levélcíme: 1960 Budapest A Hírlapkiadó Vállalat levélcíme: 1959 Budapest Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (Hellr) Budapest V., József nádor tér 1. 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 43, negyedévre 129, egy évre 516 forint. SZIKRA LAPNYOMDA INDEX: 25 001 ISSN 0237-37774