Népszabadság, 1986. december (44. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-18 / 297. szám
1986. december 18., csütörtök NÉPSZABADSÁG Jövőre tovább bővül a magyar—szovjet árucsere Szerdán Budapesten Veress Péter és Borisz Arisztov külkereskedelmi miniszterek aláírták az 1987. évi magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet, valamint azokat az egyéb okmányokat, amelyek a két ország közötti kereskedelem fejlesztését hivatottak elősegíteni. A vállalt kötelezettségeknek megfelelően a felek fémmegmunkáló és kovácsoló-sajtoló berendezések, elektronikai, gépjárműipari termékek, mezőgazdasági gépek és egyéb áruk kölcsönös szállítását irányozták elő. Többek között jelentős mértékben növekednek a szovjet személygépkocsi-szállítások. Bővül a fogyasztási cikkek kölcsönös szállítása is. Növekszik azoknak a kiemelt fontosságú gépeknek, berendezéseknek és anyagoknak a magyar kivitele, amelyeket a Szovjetunió agráriparában és más fontos gazdasági létesítményeiben használnak fel. A jövő évtől is a Szovjetunióból fogjuk fedezni alapvető fűtő- és nyersanyag-szükségleteink jelentős részét, így többek között kőolajból, földgázból, fémekből, színesfémekből és gyapotból. Először irányoz elő az árucsere-forgalmi jegyzőkönyv olyan áruszállításokat és szolgáltatásokat, amelyek a két ország vállalatai és szervezetei közötti közvetlen termelési kapcsolatok megvalósítását, a közös gazdálkodó szervezetek tevékenységét, valamint hazánk és az egyes szovjet szövetségi köztársaságok több vállalata közötti együttműködést segítik elő. Olyan szolgáltatások nyújtását és áruik szállítását is előirányozza a jegyzőkönyv, amelyek a KGST-tagországok tudományos és műszaki fejlesztése 2000-ig szóló komplex programjának megvalósítását szolgálják. Az aláírt okmányokban rögzített éves előirányzat meghaladja az 1986—1990. évi magyar—szovjet hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodásban időarányosan foglaltakat. A szovjet partner hosszú távon biztosítja a földgázszállításokat, a magyar vállalatok pedig több gázipari objektum szovjetunióbeli létesítésében vesznek részt. A felek megállapodtak abban is, hogy törekednek a kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági együttműködés további bővítésére. Az aláírt okmányokban foglaltak megvalósítása elősegíti a két ország népgazdaságának további fejlődését és a KGST 42. ülésszakán hozott határozatok végrehajtását. A jegyzőkönyv aláírásánál jelen volt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője, valamint Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI) Ma avatják fel a Paksi Atomerőmű harmadik reaktorblokkját Az Ipari Minisztériumban tegnap nemzetközi sajtótájékoztatót rendeztek abból az alkalomból, hogy Pakson ma felavatják az atomerőmű harmadik, 440 megawattos reaktorblokkját. Ahazai és a külföldi újságírókat Anatolij Jeliszejev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa, Láczai Szabó Tibor, az Ipari Minisztérium főtanácsosa, a Paksi Atomerőmű Állami Indító és Ellenőrző Átvételi Bizottságának titkára és Simon Péter, a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója tájékoztatta. Anatolij Jeliszejev utalt ara, hogy a Szovjetunió immár 35 éve nyújt segítséget jelentős magyar ipari beruházások létrehozásához. A Dunai Vasmű építéséről kötötték az első együttműködési szerződést, s azóta több mint száz nagy ipari objektum kivitelezésében működtek közre a szovjet partnerek. A Paksi Atomerőműhöz a Szovjetunió egyebek között turbinákat, gőzgenerátorokat, információs-számítástechnikai rendszert, sugárzás-ellenőrzési és -védelmi berendezéseket és más korszerű termékeket szállított. Az erőműben több mint száz szovjet szakértő dolgozik. Az atomenergetikai berendezések gyártásának szakosításáról kötött egyezmény és a kétoldalú megállapodások alapján a szovjet partnerek mellett Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és az NDK is szállított korszerű berendezéseket Paksra. Ez az első atomerőmű, amely a KGST-tagországok, továbbá Jugoszlávia sokoldalú kooperációja alapján épült. A további program szerint a jövő évben helyezik üzembe Pakson a IV. számú blokkot, s a néhány hónappal ezelőtt kötött új egyezmény szerint 1994-ben, majd 1996-ban adnak át egy-egy 1000 megawattos reaktort. Simon Péter bejelentette, hogy a szeptember óta működő III. számú blokk eddig több mint 500 millió kilowattóra villamos energiát adott az országnak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az atomerőmű már a múlt héten teljesítette idei tervét — a 6,9 milliárd kilowattórás áramtermelési előirányzatot —, s az év végéig várhatóan 400 millió kilowattórával túlteljesíti tervét. Ez is mutatja, hogy nagy hatékonysággal és üzembiztosan dolgoznak a reaktorok. A Nemzetközi Atomenergiaügynökség legfrissebb mérése szerint az üzemidő hatékony kihasználásában a paksi két blokk került a Világlista II. és III. helyére. Megállapították: a reaktorok eddigi működésében egyetlen kockázatos esemény sem történt. A világszínvonalú paksi környezet-ellenőrzési mérőrendszer adatai szerint az erőmű környezetének, tehát a város lakosainak többlet-sugárterhelése egy év alatt is csak annyi, mint a természetes sugárterhelés egy órára jutó értéke. (MTI) Sajtótájékoztató a KNDK nagykövetségén (Munkatársunktól.) Lánce típusú, nukleáris és vegyi robbanófejekkel egyformán felszerelhető rakéták dél-koreai telepítését határozta el az Egyesült Államok — közölte szerdán Ju Jong Gol nagykövet, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségén tartott sajtótájékoztatón. Az első amerikai atombombákat az ötvenes, évek végén telepítették a Koreai-félsziget déli részére, s ma Dél-Korea a világ nukleáris fegyverekkel legsűrűbben teletűzdelt területe lett. A negyven amerikai támaszponton felhalmozott fegyverek nagyban erősítik egy akár véletlenül kirobbanó nukleáris háború eshetőségét. A feszültség csökkentése érdekében a KiNDK — a két országrész külső beavatkozás nélkül történő, békés egyesítésének alapelviéből kiindulva — már több békekezdeményezést terjesztett elő. Nagy jelentőségű kezdeményezései sorában egyebek között ott szerepel, hogy a Koreai -félszigetet nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté — mondotta a nagykövet. Váci konténerek exportra A terveknek megfelelően teljesül az éves program a Ganz Danubius Váci Konténergyárában. A korábbi éveket meghaladó mennyiség, csaknem négyezer különböző fajta konténer hagyja el az idén a gyárat. A teljes hazai igények kielégítése mellett az exportterv is teljesül. Elkészült konténerek kiszállítás előtt. KISS G. PÉTER FELVÉTELE — MTI FOTO KETTŐS KÖTŐDÉS Szovjet—magyar vegyesvállalati útkeresés A műszaki haladás gyorsításának átfogó programja a Szovjetunióban is erőteljesen kötődik a gazdaságirányítás korszerűsödéséhez, a vállalati önállóság növeléséhez és az újabb együttműködési formák kipróbálásához. E törekvések jegyében a novemberi KGST-csúcsértekezleten a két ország miniszterelnökei keretmegállapodást írtak alá szovjet—magyar vegyesvállalatok szervezéséről. A két párt főtitkárainak találkozóin is szó esett a gazdasági együttműködés új formáinak kereséséről. Közös vállalkozási „étlapunk” — csupán az iparban — eddig negyvenféle kutató-fejlesztő társulás, mérnöki csoport, termelő és értékesítő vegyesvállalat alapítását ajánlja az elektronika, a műszergyártás, az energetika és az általános gépgyártás legkülönbözőbb területein. S hogy milyen jó a szovjet partnerek „étvágya”, arról a hét elején Moszkvában személyesen is meggyőződhettem az ipari miniszter által vezetett népes igazgatói delegáció meghívottjaként. Noha a fogadtatás — vendéglátóink szerint is — kissé fagyos volt, megérkezésünkkor a hőmérséklet mínusz harminckét fok alá süllyedt a szovjet fővárosban, a folytatás annál melegebbre sikeredett. Baráti érdeklődés, széles körű szakértelem, nagyfokú operativitás és rugalmasság jellemezte a megbeszéléseket, lett légyen szó a vállalatok közti vagy minisztériumi tárgyalásokról, illetve a tudósokkal szervezett konzultációkról. Láthatóan erősítette a szovjet vállalatok, fejlesztő intézetek kezdeményezőkészségét a külkereskedelmi szervezet folyamatban levő átalakítása és a közelmúltban bevezetett közvetlen gazdálkodói devizaérdekeltség lehetősége is. Ennek az „exportnyitásnak” — mint mondták — természetes közege a vegyesvállalatok szervezése, hiszen ily módon az eddigi megoldásoknál jobban lehet érvényesíteni a kölcsönös érdekeket, korszerűsíteni a kapacitásokat és bővíteni a piacokat. De jól érzékelhetők a gazdaságirányítás „új szelei” a minisztériumi munkában is. Hogy emberileg milyen megnyerő, egyszersmind gazdaságilag racionális a tárgyalási stílus, annak példájára hadd idézzem fel az elektronizálás különböző területeit érintő vegyesvállalatok előkészítéséről folyó eszmecseréket. Elektronizálási előnyök Össz-szövetségi Elektronikai Minisztérium. Finis előtti egyeztetésre ültek össze a magyar és a szovjet szaktárcák, valamint a Mikroelektronikai Vállalat, a Híradástechnika Szövetkezet és a szovjet tudományos-termelő egyesülés, továbbá az Elektrozagranposztavka Egyesülés vezetői. A „négyes fogat” ugyanis közös fejlesztő és termelő szervezetet kíván alapítani nagy bonyolultságú integrált áramkörök együttes gyártására és értékesítésére. Jövőre még csak készre szerelnék a magyar üzemekben a szilícium alapszeleteket — és az IC-k egy részét visszaszállítanák a Szovjetunióba —, de az évek során, közös beruházással a teljes technológiai vertikum kiépülhetne itthon is. A műszaki feltételekben már megállapodtak, csupán néhány elszámolásbeli kérdés vár tisztázásra. A magyar szakértők azzal a javaslattal rukkolnak elő, hogy mivel az együttműködés az első időben nullszaldós — vagyis annyit veszünk, mint amennyit eladunk —, tekintsék a vállalkozást barterügyletnek. A. A. Inauri miniszterhelyettes válasza: — Egyetértek, mert ezáltal meggyorsítható a közös vállalat alapítása. Minisztériumunkat felhatalmazták az ilyen típusú kooperációk szervezésére is. Viszont javasoljuk, hogy ne csak a szovjet és a magyar piacon, hanem harmadik országokban is értékesítsük közösen a korszerű termékeket. Megjegyzem: elégedettek vagyunk a MEV által szállított mérőautomatákkal, de kevesebbet kapunk, mint amennyit önök szállítani tudnának. Magyar közbevetés: — Ennek ellentételezési okai lehetnek. Inault: — Mi már felvetettük a tervhivatalunknak, hogy az exportimport szállításoknál népgazdasági szintű kiegyenlítésre törekedjenek, és ne korlátozzák az árut áruért kapcsolatokat egy-egy minisztériumra vagy szakmára. A tárgyalás egyébként előszerződéssel zárult, s szünetében megkérdeztem a miniszterhelyettest. — Miért szorgalmazza ennyire a vegyesvállalatok alapítását? — Mert ez a jövőbeli együttműködésnek talán a legelőnyösebb formája — magyarázza. — Mi egyébként tárgyalunk közös tervezésről, alkatrészgyártásról bolgár és csehszlovák vállalatokkal is, de úgy hiszem, hogy a magyarokkal alapítandó vegyesvállalat közgazdasági megoldásaiban példaként szolgálhat majd a többi KGST-ország számára is. A Műszeripari Minisztériumban is az utolsó simításokon dolgoznak a Medicor és az össz-szövetségi Orvosi Műszeripari Tudományos Kutatóintézet közös vállalatának alapító okmányain. Az esztergomi székhelyű vegyesvállalat 168 millió forintos — fele-fele részesedésű — alaptőkével indul. Jövőre 100 millió forint értékben fognak itt magyar fejlesztésű automatikus diagnosztikai rendszerekhez egységesített elemeket gyártani, fokozatosan átállva a szovjet mikroprocesszorok alkalmazására. A vegyesvállalat 1990-ig megtízszerezi termelését. Martos István vezérigazgató: — A vegyesvállalat alapítása egyaránt hasznos a népgazdaság és a Medicor számára, hiszen a tőkés import helyettesítése mellett gazdaságos exporttal tudjuk bővíteni kapacitásunkat. A szovjet mikroprocesszorokat természetesen más termékeinkbe is beépítjük. Tehát a vállalat termékösszetételében legjövedelmezőbb elektronikai profilunkat az átlagosnál gyorsabban tudjuk fejleszteni. Így összegezi a szovjet előnyöket A. I. Kuzmitskij műszeripari miniszterhelyettes: — Egészségügyi ellátásunkban a megelőzésre szeretnénk helyezni a hangsúlyt, s ehhez jelentős mennyiségű diagnosztikai berendezésre van szükségünk. Azért választottuk a Medicort, mert megbízható, első osztályú minőséget garantáló partnernek tartjuk. Kapcsolatunk több évtizedes: az idén is 45 millió rubel értékű orvosi műszert, berendezést, köztük komplett kórházakat vásároltunk tőle. A magyar szellemi erőre és a mi mikroprocesszoros technikánkra alapozva számottevő gazdasági sikert várunk a közös vállalkozástól. — Tőkés partnert nem vonnak be az együttműködésbe? — Ennél a vegyesvállalatnál egyelőre nem tervezünk ilyen lépést. De a Ganz Árammérő és a vilniusi, hasonló profilú vállalat együttesen kifejlesztett termékcsaládjára már közös értékesítő irodát szervezünk Magyarországon, amely kizárólag harmadik piacokra fogja kínálni portékáit. A Szovjet Tudományos Akadémia Gépipari Intézetében az innovációs folyamat első, kutató-fejlesztő szakaszára javasolnak együttműködést. Érintheti ez az új szerkezetű anyagok alkalmazását, de Ny. A. Manutov akadémikus szerint igazán gyors előretörés a közös munkában inkább az atomerőműveknél várható. Paksi tapasztalatok — Csak elismeréssel tudok szólni a Paksi Atomerőmű irányítástechnikai és ellenőrzési rendszerének számítógépes megoldásairól — mondja. — Ebben az önök szakemberei élenjáró munkát végeztek. Mi viszont a különböző akusztikus emissziós vizsgálatokban és egyéb biztonságtechnikai eljárásokban haladtunk előre. A tapasztalatok cseréjére és a további egybehangolt munkára érdemes volna egy közös mérnöki szervezetet alapítani. Ez az óhaj öltött testet az Atomerőművi Minisztériummal kötött megállapodásban, amit így értékelt Ny. F. Lukonyin miniszter: — Az ezres blokkok kialakításánál mindenképpen szeretnénk támaszkodni a paksi tapasztalatokra is. De mi volt még kölcsönösen választható a vegyesvállalati „étlapról”? Figyelemre méltó megoldást alakít ki például a Tungsram és a szaranszki Szvetotechnika Vállalat. Lényege: a magyar nagyvállalat nem tud elegendő fénycsövet exportálni partnereinek, mert miközben váci gyárában kihasználatlan a korszerű üveggyártás, nincs szabad tőkéje a szerelés gépesítésére, bővítésére. Gyárt viszont szovjet partnereinek automatizált fénycsőszerelő-sorokat. Ezek közül most hármat a szaranszkiak megvesznek, de a váci gyár részére. (Ez tőkerészük a vegyesvállalatban.) A többlettermelés és -export hasznán pedig megosztoznak. Más: „háromlábú” — szovjet—magyar—NSZK — együttműködés körvonalazódik vegyesvállalati formában a mezőgépiparban. A Szerszámgépipari Művek pedig a szovjet autóipar rekonstrukciójához szállít majd — hosszú távú megállapodás alapján — megmunkálóközpontokat, gyártócellákat, rugalmas gyártási rendszereket. Jakab Mátyás vezérigazgató elmondta, hogy többféle megoldásról tárgyalnak. Szíve szerint egy közös vagyonkezelő szervezet (holding) kialakítását szorgalmazná: a magyar szállítások többletéért cserébe ugyanis — hasonlóan a Skoda, a Dacia, illetve a Volkswagen gyárral kötött megállapodásokhoz — kész személygépkocsikat importálhatnánk. Közös autó-összeszerelés? Ehhez a megoldáshoz kapcsolódik — igaz, némi áttétellel — I. Sz. Szilajev miniszterelnök-helyettes bizonyára sokak érdeklődését felkeltő javaslata is. Eszerint a Zaporozsec új modelljeire hozzanak létre az érintett szovjet és magyar vállalatok közös összeszerelő üzemet Magyarországon. (A delegáció vezetői azonnal megnézték egy autószalonban az új modelleket — a karosszéria tetszetős: a kisebb japán vagy olasz kocsikra hasonlít — és megállapodtak, hogy a közös üzem létesítéséhez mindkét oldalon elvégzik a szükséges műszaki-gazdasági elemzéseket.) A miniszterelnök-helyettes a beszélgetés során nyomatékosan hangsúlyozta, hogy meg kell gyorsítani a vegyesvállalatok alapítását. Amihez — egyebek között — arra is szükség van, hogy a két ország szakemberei a mainál jobban tudjanak eligazodni egymás gazdasági szabályozásában, vállalati irányítási rendszerében. Ezért is kezdeményezte, hogy rövid időn belül szervezzenek szovjet igazgatók számára vegyesvállalati konzultációt Budapesten. E közvetlen tapasztalatcsere érdekében invitálta már most a magyar nagykövet fehér asztal melletti beszélgetésre a vegyesvállalatok alapításában érdekelt szovjet vállalati és minisztériumi vezetőket, valamint a magyar delegáció tagjait. A jó hangulatú találkozón — az előnyök mellett — óhatatlanul szóba kerültek a közös vállalkozások lehetséges buktatói is. Tatai Ilona, a Taurus vezérigazgatója például elmondta, hogy a szovjet ajánlat ellenére sem vágnak bele a közös földgépabroncsgyártó vállalkozásba, mivel ez a fejlesztés nálunk nehezen térülne meg. Martos István pedig arról beszélt, hogy az elszámolási eltérések lényegesen meghosszabbítják az előkészítést, elhúzzák a vegyes vállalat alapításának idejét. Ezért is volt indokolt, hogy Beck Tamás, a MagyarKereskedelmi Kamara elnöke részletesebben is tájékoztassa a jelenlevőket a hazai vegyesvállalatok alapítási feltételeiről, a működő tőke bevonásának eddigi eredményeiről. S végül hozzáfűzte: — A felső szintű keretmegállapodás kellő lendületet adott a vegyesvállalat-alapításii kedvnek, mindkét országban. Ám a végrehajtási utasítás még nem jelent meg, s ezért sok a tisztázatlanság, a bizonytalanság. — A legérzékenyebb pontnak az elszámolás módja és a mindkét oldalon meglehetősen merev kontingensszemlélet tetszik — vetem közbe. — Valóban: a vegyesválalatokat ki kellene emelni a kontingensrendszerből, sőt a Kamara azzal sem értene egyet, ha — mint hallani — külön kontingenst állapítanának meg erre az együttműködési formára. Az lenne a célszerű, ha hagynák, hogy a vállalatok közvetlenül állapodjanak meg egymással, és így a vegyesvállalatok működését a piac minősítse. A dinamizálás lehetősége Mindehhez érdemes némi információt hozzáfűzni. Az olvasónak bizonyára feltűnt, hogy moszkvai beszámolómban kizárólag gépipari törekvésekről szóltam. És ez nem véletlen! A mostani években ugyanis gépparkunk szovjet exportra szánt kapacitásai nagymértékben kihasználatlanok, miközben mi sem vásárolunk annyi és olyan gépipari terméket a Szovejtunióból, mint amennyit és amilyent kínálnának nekünk. A gondok többrétűek. Kialakulásukban közrejátszanak a piaci hatások eltéréseiből adódó árviták, a magyar kínálat tőkés alkatrész import-tartalma, valamint nem utolsósorban az, hogy az egymásnak exportálandó termékek egy része nem elég jó minőségű, nem elég korszerű. Mindez — nyíltan kimondva — mindkét országban veszteségeket okoz, és konzerválja a termelési struktúrát. Azt is tisztán kell viszont látni: nem mondhatunk le a valóban korszerű, gazdaságos gépipari szállítások kölcsönös bővítéséről. Hiszen ez az ágazat testesíti meg leginkább a műszaki haladás új eredményeit, válhat hordozójává a kívánatos technikai-gazdasági dinamizálódásnak. Ám a mai „patthelyzetből” éppen a vegyesvállalatok hozhatnak kimozdulást. Főként azért, mert a vállalatok közvetlen és önkéntes összefogásával a szellemi és anyagi tőke koncentrálására, a közös fejlesztésre, gyártásra, értékesítésre alapoznak. Ez pedig eddig világszerte eredményekkel járt. Bossányi Katalin