Népszabadság, 1986. december (44. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-18 / 297. szám

1986. december 18., csütörtök NÉPSZABADSÁG Jövőre tovább bővül a magyar—szovjet árucsere Szerdán Budapesten Veress Péter és Borisz Arisztov külkereskedelmi miniszterek aláírták az 1987. évi magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet, valamint azokat az egyéb okmányokat, amelyek a két ország közötti kereskedelem fejlesz­tését hivatottak elősegíteni. A vállalt kötelezettségeknek megfelelően a felek fémmegmunká­ló és kovácsoló-sajtoló berendezé­sek, elektronikai, gépjárműipari ter­mékek, mezőgazdasági gépek és egyéb áruk kölcsönös szállítását irá­nyozták elő. Többek között jelentős mértékben növekednek a szovjet személygépkocsi-szállítások. Bővül a fogyasztási cikkek kölcsönös szál­lítása is. Növekszik azoknak a ki­­e­melt fontosságú gépeknek, beren­dezéseknek és anyagoknak a ma­gyar kivitele, amelyeket a Szovjet­unió agráriparában és más fontos gazdasági létesítményeiben használ­nak fel. A jövő évtől is a Szovjetunióból fogjuk fedezni alapvető fűtő- és nyersanyag-szükségleteink jelentős részét, így többek között kőolajból, földgázból, fémekből, színesfémek­ből és gyapotból. Először irányoz elő az árucsere-forgalmi jegyző­könyv olyan áruszállításokat és szol­gáltatásokat, amelyek a két ország vállalatai és szervezetei közötti köz­vetlen termelési kapcsolatok meg­valósítását, a közös gazdálkodó szer­vezetek tevékenységét, valamint ha­zánk és az egyes szovjet szövetsé­gi köztársaságok több vállalata kö­zötti együttműködést segítik elő. Olyan szolgáltatások nyújtását és áruik szállítását is előirányozza a jegyzőkönyv, amelyek a KGST-tag­­országok tudományos és műszaki fejlesztése 2000-ig szóló komplex programjának megvalósítását szol­gálják. Az aláírt okmányokban rög­zített éves előirányzat meghaladja az 1986—1990. évi magyar—szovjet hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodásban időarányosan fog­laltakat. A szovjet partner hosszú távon biztosítja a földgázszállításo­kat, a magyar vállalatok pedig több gázipari objektum szovjetunióbeli létesítésében vesznek részt. A felek megállapodtak abban is, hogy tö­rekednek a kölcsönösen előnyös ke­reskedelmi és gazdasági együttmű­ködés további bővítésére. Az aláírt okmányokban foglaltak megvalósí­tása elősegíti a két ország népgaz­daságának további fejlődését és a KGST 42. ülésszakán hozott határo­zatok végrehajtását. A jegyzőkönyv aláírásánál jelen volt Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője, valamint Bo­risz Sztukalin, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete. (MTI) Ma avatják fel a Paksi Atomerőmű harmadik reaktorblokkját Az Ipari Minisztériumban tegnap nemzetközi sajtótájékoztatót rendez­tek abból az alkalomból, hogy Pak­son­ ma felavatják az atomerőmű harmadik, 440 megawattos reaktor­blokkját. A­­hazai és a külföldi új­ságírókat Anatolij Jeliszejev, a Szovjetunió magyarországi nagykö­vetségének tanácsosa, Láczai Szabó Tibor, az Ipari Minisztérium főta­nácsosa, a Paksi Atomerőmű Álla­mi Indító és Ellenőrző Átvételi Bi­zottságának titkára és Simon Péter, a Paksi Atomerőmű Vállalat üzem­viteli igazgatója tájékoztatta. Anatolij Jeliszejev utalt ara, hogy a Szovjetunió immár 35 éve nyújt segítséget jelentős magyar ipari be­ruházások létrehozásához. A Dunai Vasmű építéséről kötötték az első együttműködési szerződést, s azóta több mint száz nagy ipari objek­tum kivitelezésében működtek köz­re a szovjet partnerek. A Paksi Atomerőműhöz a Szovjetunió egye­bek között turbinákat, gőzgeneráto­rokat, információs-számítástechnikai rendszert, sugárzás-ellenőrzési és -védelmi berendezéseket és más korszerű termékeket szállított. Az erőműben több mint száz szovjet szakértő dolgozik. Az atomenergetikai berendezések gyártásának szakosításáról kötött egyezmény és a kétoldalú megálla­podások alapján a szovjet partne­rek mellett Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és az NDK is szállított korszerű berende­zéseket Pa­ksra. Ez az első atom­erőmű, amely a KGST-tagországok, továbbá Jugoszlávia sokoldalú ko­operációja alapján épült. A további program szerint a jövő évben he­lyezik üzembe Pakson a IV. számú blokkot, s a néhány hónappal ez­előtt kötött új egyezmény szerint 1994-ben, majd 1996-­ban adnak át egy-egy 1000 megawattos reaktort. Simon Péter bejelentette, hogy a szeptember óta működő III. számú blokk eddig több mint 500 millió kilowattóra villamos energiát adott az országnak. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy az atomerőmű már a múlt héten teljesítette idei tervét — a 6,9 milliárd kilowattórás áram­­termelési előirányzatot —, s az év végéig várhatóan 400 millió kilo­wattórával túlteljesíti tervét. Ez is mutatja, hogy nagy hatékonysággal és üzembiztosan dolgoznak a reak­torok. A Nemzetközi Atomenergia­ügynökség legfrissebb mérése sze­rint az üzemidő hatékony kihaszná­lásában a paksi két blokk került a Világlista II. és III. helyére. Megál­lapították: a reaktorok eddigi mű­ködésében egyetlen kockázatos ese­mény sem történt. A világszínvona­lú paksi környezet-ellenőrzési m­érő­­rendszer adatai szerint az erőmű környezetének, tehát a város lako­sainak többlet-sugárterhelése egy év alatt is csak annyi, mint a ter­mészetes sugárterhelés egy órára jutó értéke. (MTI) Sajtótájékoztató a KNDK nagykövetségén (Munkatársunktól.) Lánce típusú, nukleáris és vegyi robbanófejekkel egyformán felsze­relhető rakéták dél-koreai telepíté­sét határozta el az Egyesült Államok — közölte szerdán Ju Jong Gol nagykövet, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykö­vetségén tartott sajtótájékoztatón. Az első amerikai atombombákat az ötvenes, évek végén telepítették a Koreai-félsziget déli részére, s ma Dél-­Korea a világ nukleáris fegy­verekkel legsűrűbben teletűzdelt területe lett. A negyven amerikai támaszponton felhalmozott fegyve­rek nagyban erősítik egy akár vé­letlenül kirobbanó nukleáris hábo­rú eshetőségét. A feszültség csökkentése érdeké­ben a KiNDK — a két országrész külső beavatkozás nélkül történő, békés egyesítésének alapelviéből ki­indulva — már több békekezde­ményezést terjesztett elő. Nagy je­lentőségű kezdeményezései sorában egyebek között ott szerepel, hogy a Ko­reai -félszigetet nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté — mon­dotta a nagykövet. Váci konténerek exportra A terveknek megfelelően teljesül az éves program a Ganz Danubius Váci Konténergyárában. A korábbi éveket meghaladó mennyiség, csak­nem négyezer különböző fajta konténer hagyja el az idén a gyárat. A teljes hazai igények kielégítése mellett az exportterv is teljesül. Elkészült konténerek kiszállítás előtt. KISS G. PÉTER FELVÉTELE — MTI FOTO ­ KETTŐS KÖTŐDÉS Szovjet—magyar vegyesvállalati útkeresés A műszaki haladás gyorsításának átfogó programja a Szovjetunióban is erőteljesen kötődik a gazdaság­­irányítás korszerűsödéséhez, a vál­lalati önállóság növeléséhez és az újabb együttműködési formák kipró­bálásához. E törekvések jegyében a novemberi KGST-csúcsértekezleten a két ország miniszterelnökei keret­­megállapodást írtak alá szovjet—ma­gyar vegyesvállalatok szervezésé­ről. A két párt főtitkárainak ta­lálkozóin is szó esett a gazdasági együttműködés új formáinak kere­séséről. Közös vállalkozási „étlapunk” — csupán az iparban — eddig negy­venféle kutató-fejlesztő társulás, mérnöki csoport, termelő és érté­kesítő vegyesvállalat alapítását ajánlja az elektronika, a műszer­­gyártás, az energetika és az általá­nos gépgyártás legkülönbözőbb te­rületein. S hogy milyen jó a szov­jet partnerek „étvágya”, arról a hét elején Moszkvában személyesen is meggyőződhettem az ipari minisz­ter által vezetett népes igazgatói delegáció meghívottjaként. Noha a fogadtatás — vendéglá­tóink szerint is — kissé fagyos volt, megérkezésünkkor a hőmérséklet mínusz harminckét fok alá süllyedt a szovjet fővárosban, a folytatás annál melegebbre sikeredett. Baráti érdeklődés, széles körű szakértelem, nagyfokú operativitás és rugalmas­ság jellemezte a megbeszéléseket, lett légyen szó a vállalatok közti vagy minisztériumi tárgyalásokról, illetve a tudósokkal szervezett kon­zultációkról. Láthatóan erősítette a szovjet vállalatok, fejlesztő intéze­tek kezdeményezőkészségét a kül­kereskedelmi szervezet folyamatban levő átalakítása és a közelmúltban bevezetett közvetlen gazdálkodói devizaérdekeltség lehetősége is. En­nek az „exportnyitásnak” — mint mondták — természetes közege a vegyesvállalatok szervezése, hiszen ily módon az eddigi megoldásoknál jobban lehet érvényesíteni a köl­csönös érdekeket, korszerűsíteni a kapacitásokat és bővíteni a piaco­kat. De jól érzékelhetők a gazda­ságirányítás „új szelei” a miniszté­riumi munkában is. Hogy emberi­leg milyen megnyerő, egyszersmind gazdaságilag racionális a tárgyalási stílus, annak példájára hadd idéz­zem fel az elektronizálás különböző területeit érintő vegyesvállalatok előkészítéséről folyó eszmecseréket. Elektronizálási előnyök Össz-szövetségi Elektronikai Mi­nisztérium. Finis előtti egyeztetésre ültek össze a magyar és a szovjet szaktárcák, valamint a Mikroelekt­ronikai Vállalat, a Híradástechni­ka Szövetkezet és a szovjet tudo­mányos-termelő egyesülés, továbbá az Elektrozagranposztavka Egyesü­lés vezetői. A „négyes fogat” ugyan­is közös fejlesztő és termelő szer­vezetet kíván alapítani nagy bonyo­lultságú integrált áramkörök együt­tes gyártására és értékesítésére. Jö­vőre még csak készre szerelnék a magyar üzemekben a szilícium alap­szeleteket — és az IC-k egy részét visszaszállítanák a Szovjetunióba —, de az évek során, közös beru­házással a teljes technológiai ver­tikum kiépülhetne itthon is. A mű­szaki feltételekben már megálla­podtak, csupán néhány elszámolás­beli kérdés vár tisztázásra. A ma­gyar szakértők azzal a javaslattal rukkolnak elő, hogy mivel az együttműködés az első időben null­szaldós — vagyis­ annyit veszünk, mint amennyit eladunk —, tekint­sék a vállalkozást barterügyletnek. A. A. Inauri miniszterhelyettes válasza: — Egyetértek, mert ezáltal meg­gyorsítható a közös vállalat alapí­tása. Minisztériumunkat felhatal­mazták az ilyen típusú kooperációk szervezésére is. Viszont javasoljuk, hogy ne csak a szovjet és a magyar piacon, hanem harmadik országok­ban is értékesítsük közösen a kor­szerű termékeket. Megjegyzem: elé­gedettek vagyunk a MEV által szál­lított mérőautomatákkal, de keve­sebbet kapunk, mint amennyit önök szállítani tudnának. Magyar közbevetés: — Ennek el­lentételezési okai lehetnek. Inault: — Mi már felvetettük a tervhivatalunknak, hogy az export­import szállításoknál népgazdasági szintű kiegyenlítésre törekedjenek, és ne korlátozzák az árut áruért kapcsolatokat egy-egy miniszté­riumra vagy szakmára. A tárgyalás egyébként előszerző­déssel zárult, s szünetében meg­kérdeztem a miniszterhelyettest. — Miért szorgalmazza ennyire a ve­gyesvállalatok alapítását? — Mert ez a jövőbeli együttmű­ködésnek talán a legelőnyösebb for­mája — magyarázza. — Mi egyéb­ként tárgyalunk közös tervezésről, alkatrészgyártásról bolgár és cseh­szlovák vállalatokkal is, de úgy hi­szem, hogy a magyarokkal alapí­tandó vegyesvállalat közgazdasági megoldásaiban példaként szolgálhat majd a többi KGST-ország számá­ra is. A Műszeripari Minisztériumban is az utolsó simításokon dolgoznak a Medicor és az össz-szövetségi Or­vosi Műszeripari Tudományos Ku­tató­intézet közös vállalatának ala­pító okmányain. Az esztergomi székhelyű vegyesvállalat 168 millió forintos — fele-fele részesedésű — alaptőkével indul. Jövőre 100 millió forint értékben fognak itt magyar fejlesztésű automatikus diagnoszti­kai rendszerekhez egységesített ele­meket gyártani, fokozatosan átállva a szovjet mikroprocesszorok alkal­mazására. A vegyesvállalat 1990-ig megtízszerezi termelését. Martos István vezérigazgató: — A vegyesvállalat alapítása egyaránt hasznos a népgazdaság és a Medi­cor számára, hiszen a tőkés import helyettesítése mellett gazdaságos exporttal tudjuk bővíteni kapacitá­sunkat. A szovjet mikroprocesszo­rokat természetesen más termé­keinkbe is beépítjük. Tehát a vál­lalat termékösszetételében legjöve­delmezőbb elektronikai profilunkat az átlagosnál gyorsabban tudjuk fejleszteni. Így összegezi a szovjet előnyöket A. I. Kuzmitskij műszeripari mi­niszterhelyettes: — Egészségügyi ellátásunkban a megelőzésre szeretnénk helyezni a hangsúlyt, s ehhez jelentős mennyi­ségű diagnosztikai berendezésre van szükségünk. Azért választottuk a Medicort, mert megbízható, első osz­tályú minőséget garantáló partner­nek tartjuk. Kapcsolatunk több év­tizedes: az idén is 45 millió rubel értékű orvosi műszert, berendezést, köztük komplett kórházakat vásá­roltunk tőle. A magyar szellemi erő­re és a mi mikroprocesszoros tech­nikánkra alapozva számottevő gaz­dasági sikert várunk a közös vállal­kozástól. — Tőkés partnert nem vonnak be az együttműködésbe? — Ennél a vegyesvállalatnál egy­előre nem tervezünk ilyen lépést. De a Ganz Árammérő és a vilniusi, hasonló profilú vállalat együttesen kifejlesztett termékcsaládjára már közös értékesítő irodát szervezünk Magyarországon, amely kizárólag harmadik piacokra fogja kínálni portékáit. A Szovjet Tudományos Akadémia Gépipari Intézetében az innovációs folyamat első, kutató-fejlesztő sza­kaszára javasolnak együttműködést. Érintheti ez az új szerkezetű anya­gok alkalmazását, de Ny. A. Manu­­tov akadémikus szerint igazán gyors előretörés a közös munkában inkább az atomerőműveknél várható. Paksi tapasztalatok — Csak elismeréssel tudok szólni a Paksi Atomerőmű irányítástechni­kai és ellenőrzési rendszerének szá­mítógépes megoldásairól — mondja. — Ebben az önök szakemberei élen­járó munkát végeztek. Mi viszont a különböző akusztikus emissziós vizsgálatokban és egyéb biztonság­­technikai eljárásokban haladtunk előre. A tapasztalatok cseréjére és a további egybehangolt munkára ér­demes volna egy közös mérnöki szer­vezetet alapítani. Ez az óhaj öltött testet az Atom­­erőművi Minisztériummal kötött megállapodásban, amit így értékelt Ny. F. Lukonyin miniszter: — Az ezres blokkok kialakításá­nál mindenképpen szeretnénk tá­maszkodni a paksi tapasztalatokra is. De mi volt még kölcsönösen vá­lasztható a vegyesvállalati „étlap­ról”? Figyelemre méltó megoldást alakít ki például a Tungsram és a szaranszki Szvetotechnika Vállalat. Lényege: a magyar nagyvállalat nem tud elegendő fénycsövet exportálni partnereinek, mert miközben váci gyárában kihasználatlan a korszerű üveggyártás, nincs szabad tőkéje a szerelés gépesítésére, bővítésére. Gyárt viszont szovjet partnereinek automatizált fénycsőszerelő-sorokat. Ezek közül most hármat a szaransz­­kiak megvesznek, de a váci gyár ré­szére. (Ez tőkerészük a vegyesválla­latban.) A többlettermelés és -ex­port hasznán pedig megosztoznak. Más: „háromlábú” — szovjet—ma­gyar—NSZK — együttműködés kör­vonalazódik vegyesvállalati formá­ban a mezőgépiparban. A Szerszám­gépipari Művek pedig a szovjet au­tóipar rekonstrukciójához szállít majd — hosszú távú megállapodás alapján — megmunkálóközpontokat, gyártócellákat, rugalmas gyártási rendszereket. Jakab Mátyás vezér­­igazgató elmondta, hogy többféle megoldásról tárgyalnak. Szíve sze­rint egy közös vagyonkezelő szerve­zet (holding) kialakítását szorgal­mazná: a magyar szállítások többle­téért cserébe ugyanis — hasonlóan a Skoda, a Dacia, illetve a Volkswa­gen gyárral kötött megállapodások­hoz — kész személygépkocsikat im­portálhatnánk. Közös autó-összeszerelés? Ehhez a megoldáshoz kapcsolódik — igaz, némi áttétellel — I. Sz. Szi­­lajev miniszterelnök-helyettes bizo­nyára sokak érdeklődését felkeltő javaslata is. Eszerint a Zaporozsec új modelljeire hozzanak létre az érintett szovjet és magyar vállalatok közös összeszerelő üzemet Magyaror­szágon. (A delegáció vezetői azon­nal megnézték egy autószalonban az új modelleket — a karosszéria tet­szetős­: a kisebb japán vagy olasz kocsikra hasonlít — és megállapod­tak, hogy a közös üzem létesítéséhez mindkét oldalon elvégzik a szüksé­ges műszaki-gazdasági elemzéseket.) A miniszterelnök-helyettes a be­szélgetés során nyomatékosan hang­súlyozta, hogy meg kell gyorsítani a vegyesvállalatok alapítását. Ami­hez — egyebek között — arra is szükség van, hogy a két ország szakemberei a mainál jobban tud­janak eligazodni egymás gazdasági szabályozásában, vállalati irányítá­si rendszerében. Ezért is kezdemé­nyezte, hogy rövid időn belül szer­vezzenek szovjet igazgatók számá­ra vegyesvállalati konzultációt Bu­dapesten. E közvetlen tapasztalatcsere ér­dekében invitálta már most a ma­gyar nagykövet fehér asztal mellet­ti beszélgetésre a vegyesvállalatok alapításában érdekelt szovjet vál­lalati és minisztériumi vezetőket, valamint a magyar delegáció tag­jait. A jó hangulatú találkozón — az előnyök mellett — óhatatlanul szóba kerültek a közös vállalkozá­sok lehetséges buktatói is. Tatai Ilona, a Taurus vezérigazgatója pél­dául elmondta, hogy a szovjet aján­lat ellenére sem vágnak bele a kö­­­zös földgépabroncsgyártó vállalko­zásba, mivel ez a fejlesztés nálunk nehezen térülne meg. Martos István pedig arról beszélt, hogy az elszámolási eltérések lényegesen meghosszabbítják az előkészítést, elhúzzák a vegyes vállalat ala­pításának idejét. Ezért is volt in­dokolt, hogy Beck Tamás, a Ma­gyar­­Kereskedelmi Kamara elnöke részletesebben is tájékoztassa a je­lenlevőket a hazai vegyesvállalatok alapítási feltételeiről, a működő tő­ke bevonásának eddigi eredményei­ről. S végül hozzáfűzte: — A felső szintű keretmegállapo­dás kellő lendületet adott a ve­­gyesvállalat-alapításii kedvnek, mind­két országban. Ám a végrehajtási utasítás még nem jelent meg, s ezért sok a tisztázatlanság, a bizonytalan­ság. — A legérzékenyebb pontnak az elszámolás módja és a mindkét ol­dalon meglehetősen merev kontin­gensszemlélet tetszik — vetem köz­be. — Valóban: a vegyesválalatokat ki kellene emelni a kontingens­rendszerből, sőt a Kamara azzal sem értene egyet, ha — mint halla­ni — külön kontingenst állapítaná­nak meg erre az együttműködési formára. Az lenne a célszerű, ha hagynák, hogy a vállalatok közvet­lenül állapodjanak meg egymással, és így a vegyesvállalatok működé­sét a piac minősítse. A dinamizálás lehetősége Mindehhez érdemes némi infor­mációt hozzáfűzni. Az olvasónak bi­zonyára feltűnt, hogy moszkvai be­számolómban kizárólag gépipari tö­rekvésekről szóltam. És ez nem véletlen! A mostani években ugyanis gépparkunk szovjet export­ra szánt kapacitásai nagymérték­ben kihasználatlanok, miközben mi sem vásárolunk annyi és olyan gép­ipari terméket a Szovejtunióból, mint amennyit és amilyent kínálná­nak nekünk. A gondok többrétűek. Kialakulásukban közrejátszanak a piaci hatások eltéréseiből adódó ár­viták, a magyar kínálat tőkés alkat­rész import-tartalma, valamint nem utolsósorban az, hogy az egymásnak exportálandó termékek egy része nem elég jó minőségű, nem elég korszerű.­­ Mindez — nyíltan kimondva — mindkét országban veszteségeket okoz, és konzerválja a termelési struktúrát. Azt is tisztán kell vi­szont látni: nem mondhatunk le a valóban korszerű, gazdaságos gép­ipari szállítások kölcsönös bővítésé­ről. Hiszen ez az ágazat testesíti meg leginkább a műszaki haladás új eredményeit, válhat hordozójává a kívánatos technikai-gazdasági di­namizálódásnak. Ám a mai „patt­helyzetből” éppen a vegyesvállala­tok hozhatnak kimozdulást. Főként azért, mert a vállalatok közvetlen és önkéntes összefogásával a szel­lemi és anyagi tőke koncentrálásá­ra, a közös fejlesztésre, gyártásra, értékesítésre alapoznak. Ez pedig eddig világszerte eredményekkel járt. Bossányi Katalin

Next