Népszabadság, 1986. december (44. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
1986. december 1., hétfő NÉPSZABADSÁG BEFEJEZŐDÖTT A DÍVSZ XII. KÖZGYŰLÉSE Politikai akciók, szemináriumok, munkabrigádok Szombaton befejezte munkáját a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség XII. közgyűlése az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A DÍVSZ legfelsőbb fórumán képviselt 136 ifjúsági tagszervezet küldöttei zárótanácskozásukon nyilatkozatot fogadtak el november 29-e, a palesztin néppel való nemzetközi szolidaritás napja alkaloméból. A dokumentum a világ haladó ifjúságának támogatásáról biztosítja a palesztin nép nemzeti jogaiért , az önrendelkezésért és a független állam alapításának jogáért — folytatott harcát. Ezután a DIVSZ szakosított szervezeteinek vezetői számoltak be a SZVSAJ, a Nemzetközi Önkéntes Szolgálat az Ifjúsági Szolidaritásért és Barátságért, a BITEJ, az Ifjúsági Turizmus és Csereutazások Nemzetközi Irodája, valamint a CIMEA, a Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága tanácskozásáról. A közgyűlés meghallgatta a számvizsgáló és pénzügyi bizottság beszámolóját, majd tagfelvételekről döntött: 17, a világ különböző tájain élő fiatalokat tömörítő, új ifjúsági szervezet csatlakozott a DÍVSZ-hez. A XII. közgyűlés részeként megtartott regionális és tematikus tanácskozásokon megvitatták és kimunkálták a DÍVSZ legfelső fórumának határozatát, és a következő esztendőkre körvonalazott munkaprogramját rögzítő dokumentumokat, amelyeket a záróülésen terjesztettek a küldöttek elé. Az eszmecserék tapasztalatait öszszegző előterjesztések kifejtik: ma az emberiség előtt álló legfontosabb feladat a nukleáris háború veszélyének elhárítása. Ezzel összefüggésben a részvevők egyhangúlag támogatták a DÍVSZ kezdeményezését az ifjúsági szervezetek széles körét tömörítő antinukleáris koalíció létrehozására, s szorgalmazták atomfegyvermentes békeövezetek létesítését a világ nagy térségeiben. A békeharc jegyében kialakított akcióprogram keretében a DÍVSZ tagszervezetei részt vesznek az Egyesült Államokban megrendezendő Népek Csúcstalálkozója elnevezésű rendezvénysorozaton, amely a nukleáris leszerelés ügyét szolgálja. Ugyancsak ott lesznek képviselőik a dán ifjúsági békemozgalom kezdeményezésére tervezett Nemzetközi Békeőrség tagjai között is, akik az Egyesült Államokban az atomfegyver-kísérletek elleni tiltakozó akciókon vesznek részt. Igen élénk érdeklődés kísérte az ifjúság jogaival és a globális problémákkal foglalkozó tanácskozásokat olyan átfogó kérdésekről, mint a fejlődő országokat sújtó éhezés, az eladósodás, a környezetvédelem és a kapitalista világ fiataljait sújtó munkanélküliség. E kérdésekről — ugyancsak más ifjúsági szervezetekkel közösen — rendeznek eszmecseréket. Béke, globális problémák — a forradalmi ifjúsági szervezetek új feladatai címmel az NSZK-ban tartanak nemzetközi konferenciát, Svédország pedig egy közös környezetvédelmi szemináriuminak ad otthont. Elhatározták, hogy jövőre a DÍVSZ tagszervezetei a fiatal nők jogaival, helyzetével foglalkozó tanácskozást tartanak Ausztriában. A DÍVSZ a következő esztendőkben is akciók sorával támogatja a haladó, nemzeti felszabadulási mozgalmakat. Ezek részeként fiatalok önkéntes munkabrigádjai segítik Nicaraguában a kávészüretet, folytatódik a Nelson Mandela kiszabadításáért indított kampány, s a DÍVSZ is megünnepli a fajüldöző dél-afrikai rezsim ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus megalapításának 75. évfordulóját. A küldöttek támogatták a koreai ifjúsági szervezet javaslatát, a XIII. Világifjúsági és Diáktalálkozót 1989- ben a KNDK fővárosában, Phenjanban rendezzék meg. Az előterjesztett dokumentumokat — így a határozattervezetet és az akcióprogramot — az ülés részvevői egyhangúlag elfogadták. A küldöttek közös üzenetben fejezték ki köszönetüket a házigazda Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek a szívélyes vendéglátásért, a tanácskozás zavartalan lebonyolításáért. Ezután megválasztották a DIVSZ vezető testületeit. Az elnök tisztét — Valid Maszri személyében — továbbra is a Libanoni Demokratikus Ifjúsági Szövetség tölti be, a főtitkárét pedig — Cservény Vilmos személyében — a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A közgyűlés Valid Maszri zárszavával ért véget. A tanácskozáson részt vett küldöttségek vasárnap elutaztak hazánkból. Felhívás a világ ifjjústígióhoz A DÍVSZ XII. közgyűlésének záróülésén elfogadott felhívás először az óriási méretű fegyverkezés veszélyeire figyelmeztet. „A folytatódó fegyverkezési verseny, az új, mind bonyolultabb tömegpusztító fegyverek és a nukleáris eszközök létrehozása semmivel sem tette biztonságosabbá a világot. Még inkább aláássák a biztonságot, és visszafordíthatatlanná tehetik a fegyverkezési hajszát azok a tervek, amelyek e halált hozó versenyt a világűrre is ki akarják terjeszteni — mondja a felhívás —, és az emberiséget teljes megsemmisüléssel fenyegető háborús konfliktus elhárítása végett mindannyiunk közös és sürgető feladata ezt megakadályozni, az atomfegyverkészletet eltüntetni földünkről." „Legfőbb ideje, hogy döntő lépéseket tegyünk a fegyverkezési verseny — mindenekelőtt a nukleáris fejlesztés — megállításáért. A kor sürgető szükséglete, hogy minden erőt összefogjunk egy átfogó biztonsági rendszer megteremtése érdekében” — mondja a felhívás, és így folytatódik: „Felszólítunk minden békeszerető fiatalt, hogy jövőnk érdekében munkálkodjék egy világméretű antinukleáris koalíció létrejöttéért. A koalíció fontos eleme minden olyan küzdelem és konkrét akció, amelynek célja a nukleáris háború megakadályozása, a világűr militarizálásának megállítása, az atomfegyver-kísérletek teljes betiltása, a nukleáris eszközök felhalmozásának megszüntetése és atomfegyvermentes övezetek létrehozása ... Felszólítunk minden fiatalt, politikai, ideológiai nézeteitől, vallási meggyőződésétől függetlenül, hogy szervezzen párhuzamos és közös akciókat nemzeti, regionális és nemzetközi szinten egyaránt; olyan akciókat, amelyek célja azonos: megszabadulni a nukleáris fenyegetéstől, garantálni a békét a földön és a világűrben.” (MTI) Demokratikus változást követel a dél-koreai ellenzék A dél-koreai ellenzék nagyszabású demonstrációját megakadályozandó szombaton a rendőrség házi őrizetbe vette az ellenzék vezetőit. A hatóságok Szöulban 70 ezer rendőrt mozgósítottak, katonai járőrök cirkáltak a főváros utcáin, s a középületek előtt megerősített őrség állt. Szükségállapot van a dél-koreai fővárosban — jellemzik a helyzetet a hírügynökségek. A dél-koreai főváros több pontján ütközött meg a rendőrség a tüntetőkkel — jelentették a hírügynökségek. A köveket hajigáló emberekkel szemben könnygázgránáttal lőttek a rendőrök, akik meg akarták akadályozni, hogy a tüntetők a tömegrendezvényen részt vegyenek. Rendbontás címén a rendőrség 625 embert vett őrizetbe. Az ellenzéki vezetők arra szólították fel a lakosságot, hogy vegyenek részt az alkotmány reformját követelő tömegtüntetésen, amelyet a főváros egyik parkjában, a kormányépületek közelében kívántak megrendezni. Az ellenzéki Új Koreai Demokratikus Párt azt akarja elérni, hogy 1988 februárjában közvetlen szavazáson alapuló elnökválasztást tartsanak. Cson Tu Hvan elnök erre az időpontra ígérte visszavonulátán a rendőrség az Új Koreai Desdtemokratikus Párt húsz parlamenti Kim De Dzsung és Kim Jung képviselőjét akadályozta meg abban, Szám ellenzéki vezetőt vasárnapig hogy részt vegyen a tömegmegházi őrizetben tartották és számbamozduláson. (MTI) A vasárnapi szöuli tömegmegmozdulás. 3K0H0MUHeCKaHra3ema __ A szovjet GATT-tagságról A Szovjetuniót, amikor felvételét kéri a GATT-ba, az a szándék vezeti, hogy a többi tagállammal közösen munkálkodjon a kereskedelmi és gazdasági problémák megoldásán — írja az Ekonomicseszkaja Gazeta című gazdasági hetilap legújabb számában a szovjet külkereskedelmi minisztérium egyik főosztályvezetője. A Szovjetunió külgazdasági kapcsolatainak rendszere semmilyen módon nem mond ellent a GATT elveinek, szabályainak és gyakorlatának — mutat rá M. Panykin. — A szovjet gazdaságban végbemenő mélyreható átalakulások új lehetőségeket teremtenek a nemzetközi kereskedelmi-gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok fejlesztésére. A Szovjetunió, a világ tíz leg A VILÁGSAJTÓBÓL nagyobb kereskedő hatalmának egyike, érdekelt a nemzetközi kereskedelmi rendszernek és jogi alapjainak megerősítésében és stabilizálásában. A GATT októberben Genfben megnyílt tárgyalási fordulója évekig fog tartani. Eredményei 2000-ig, de az is lehet, hogy még tovább meg fogják határozni a világkereskedelemben érvényes normákat és szabályokat. Nem kétséges, hogy a GATT-ba belépve a Szovjetunió hűen megtartaná annak szabályait, eljárásrendjét és hagyományait, mint ahogy feltétlenül megtartja minden nemzetközi kötelezettségvállalását. A Szovjetunió GATT- tagsága a szervezetnek valóban egyetemes jelleget adna — állapítja meg Panykin. A cikkíró a továbbiakban bírálja némely tőkés országok s mindenekelőtt az Egyesült Államok obstrukciós magatartását, mert az uruguayi Punta del Estében, szeptemberben tartott előkészítő értekezleten elutasították a Szovjetunió kérését, hogy a szokásoknak megfelelően először megfigyelőként, majd később teljes jogú tagként vehessen részt a GATT munkájában. Panykin felhívja a figyelmet arra, hogy ezeknek az országoknak egy része korábban éppenséggel csatlakozásra buzdította a Szovjetuniót. A cikkíró elveti azt a kifogást, hogy a Szovjetunió, gazdasága nem lévén piaci gazdaság, nem végezhet hasznos munkát a GATT-ban, és emlékeztetett rá, hogy más szocialista országok, így Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, Magyarország és Románia is tagjai a szervezetnek, Kína és Bulgária csatlakozásáról pedig tárgyalások folynak. Lehet-e valaki budapesti patrióta? Hát hogyne lehetne, hiszen akkor is a fővárosért tesz valamit, ha közelebbről Ferencváros, Pesterzsébet, Zugló, Lágymányos, Óbuda lakójaként szól bele a városrészt érintő kérdésekbe, javaslataival, munkájával, pénzével segíti a köz gyarapodását. A tanácstörvény is kimondja, hogy az ország fővárosa közigazga- tásilag egységes. Budapestnek huszonkét önálló tanácsú kerülete van. Természetesen a fővárosban is érvényesül az államigazgatási törekvés, hogy mind nagyobb önállóságot kapjanak a helyi — Budapesten a kerületi tanácsok. Együtt kell boldogulni A „lecke” tehát az, hogy a kerületek önálósága erősödjön, elsősorban a maguk érdekeiért kardoskodjanak, de úgy, hogy közben a főváros egészének érdekeit is szem előtt tartsák. Csakis együtt lehet és kell boldogulni, tekintet nélkül arra, hogy hol húzódik egy-egy kerület határa, mert nagyon sok szállal kötődnek egymáshoz. Csak a legfontosabbakat említve: közművek, energiaszolgáltatás, egészségügyi, kereskedelmi ellátás, tűzrendészet, igazságszolgáltatás , lakáscsere, ingatlankezelés, szabálysértési ügyek intézése és így tovább. Ám az is igaz, hogy az emberek a saját tanácsuknak panaszkodnak, ha rossz a kereskedelmi, egészségügyi ellátás, a közvilágítás, a közlekedés, a szükségesnél kevesebb a hely az iskolában, óvodában. Mindezek orvoslására gyakran csak akkor van lehetőség, ha az egymással határos kerületek vezetői, intézkedésre hivatott szakemberei a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatokat építenek ki a lakosságot érintő ügyekben, megoldandó feladatokban. Például kinek hasznos az, hogy az egyik kerületben rendbehozzák az utat a határig, fütyülve arra, hogy néhány lépésnyire a másik kerületbeliek meg akarják-e, tudják-e tenni ugyanezt a maguk területén? Lehet, hogy éppen nincs pénzük rá, ám talán éppen azért nincs, mert valami mást építenek, olyasmit, ami macskaugrásnyira van a szomszédtól, s képes ellátni az átjárókat is. A kerületek közötti kapcsolatok keresése, elmélyítése, az ebből adódó előnyök kihasználása nemcsak lehetőség, hanem a közérdeket szem előtt tartva, inkább kötelessége a tanácsiaknak. Ettől nem lesz kisebb az önállóságuk. Ellenkezőleg: mindinkább a maguk gazdái lévén, okosabban, előrelátóbban sáfárkodhatnak a pénzükkel. Mert lehet, hogy az egyik helyen szűkében vannak valaminek, amiből esetleg a szükségesnél több akad a másik kerületben — és megfordítva. Jó néhány kerületi tanácsi tisztségviselővel folytatott beszélgetés után úgy tetszik, hogy többnyire szót értenek egymással. Bár elég nehéz különválasztani, hogy menynyi az óhatatlan egymásrautaltságból fakadó kapcsolat, s mennyi született a maguk akaratából. Mindenképpen tudomásul kell venni, hogy sok területen egyszerűen képtelenek lennének a másikra való tekintet nélkül élni, de az már a közös akaraton múlik, hogy mennyire jól élnek egymás szomszédságában. A kerületek többségének írásban is rögzített együttműködési szerződése van a környékbeliekkel, vagy legalábbis azok egyikével-másikával a jelentősebb feladatokról. Olyanokról például, hogy még a testületi döntés előtt megmutatják, egyeztetik, s ha dűlőre jutnak, egymáshoz igazítják rövidebb-hosszabb távú fejlesztési terveiket. Megegyeznek abban, hogy az „érintkezési pontokon” ki mit vállal, nehogy úgy járjanak, hogy két, azonos jellegű szolgáltatóegység vagy intézmény építésébe öljék a pénzt a mezsgye mindkét oldalán, távolabb pedig itt is, ott is maradnak még fehér foltok. Sablonok nélkül Az V. Kerületi Tanácsnak is van ilyen megállapodása, amelyet a VI. kerületiekkel kötött. Elég ritkán forgatják, mert nincs szükségük emlékeztetőre: a mindennapi munka során gyakran van olyan tennivaló, amit velük vagy csak a másik-harmadik szomszéddal együtt tudnak jól elvégezni anélkül, hogy azt előzetesen írásba foglalnák. A Belvárosi Közért Vállalat például három kerületet szolgál ki, központja az ötödikben van, de ez inkább csak többletmunkát, mint előnyt jelent. Nekik van nyári napközis táboruk, a szomszédjuknak nincs, ezért helyet kértek és kaptak benne. Építhettek volna maguknak a VI. kerületiek is, de inkább fontosabb dologra áldoztak — olyasmire, ami előbbre áll a megvalósítandók rangsorában. Együtt töprengenek azon, hogy „nektek is jó, nekünk is jó” alapon mi épüljön a Bajcsy-Zsilinszky út—József Attila utca sarkán levő foghíjon. A városképi szempontokat is szem előtt tartva, arra is ugyancsak figyelnek, hogy a másik milyen irányban kezdi, folytatja a sortatarozást, nehogy felemás képe legyen a több kerület által „birtokolt” Belvárosnak. Vagy messzebbre nézve: a Lánchíd is megérett már az alapos felújításra, s a Tolbuhin körúti vásárcsarnok rekonstrukcióját sem lehet már sokáig halasztani. Az ilyen nagy munkák mecénása — mint általában a budapesti nagyberuházásoké — a Fővárosi Tanács, deközlekedési, kereskedelmi, ellátási szempontból nyilvánvalóan érintve vannak a Duna innenső és túlsó partján levő, s közvetve még a távolabbi kerületek is. Egymással és a Fővárosi Tanáccsal konzultálva idejében fel kell készülni erre, s ha elkerülhetetlen, igazítani a korábban már elhatározott terveken is, hogy minél kevesebb gondot okozzanak a lakosságnak. Mindenre ráhúzható sablont nem lehet készíteni, mert a főváros különböző pontjain mások az adottságok, eltérőek a körülmények és a gondok, amelyek együttgondolkodásra, közös cselekedetre serkentik az egymás szomszédságában élőket. Egy idő óta „szerződéses viszonyban” vannak a XVIII., XIX. és a XX. kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai is. Az együttműködés keretében a tisztségviselők és a szakigazgatási szervek irányítói minden lényeges kérdést megbeszélnek, megvitatnak egymással a tervezéstől kezdve egészen a tanácsi munka korszerűsítését szolgáló szervezési feladatokig. Összehangolt tervezés, szervezés Találkoznak a fejlesztési bizottságok vezetői és a tanácsi ügyintézők is, akik közvetlen kapcsolatban állnak az emberekkel, s a hozzájuk tartozó kérdésekben döntenek, figyelembe véve a jól ismert szomszéd kolléga álláspontját is. A fővárosnak ebben a negyedében három, határos közigazgatási egység illetékesei többször asztalhoz ültek akkor is, amikor azt latolgatták, hogy miben kérjék a lakosság anyagi segítségét. Úgy vélekedtek, hogy ostobaság lenne mindhárom helyen ugyanarra áldozni, hiszen az itt élőket sem érdekli, hol húzódnak a kerülethatárok. Használják, élvezik azt, ami számukra viszonylag könynyen megközelíthető helyen van. (Valószínűleg az érdekek egyeztetése, összehangolása is szerepet játszott abban, hogy a lakosság többsége mindhárom kerületben megszavazta az értelmes célokra kért településfejlesztési hozzájárulást.) Különbözőek, „alakra szabottak” a kapcsolattartás módszerei is a fővárosban. A X. kerületben már gyakorlattá vált, hogy egy-egy témáról a szomszédokkal közös végrehajtó bizottsági ülést tartanak. Semmi értelmét sem látják annak, hogy egymás idejét rabolva, külön-külön számoltassák be például két kerület élelmiszer-ellátásáról gondoskodó vállalat vezetőjét. Ők különösen a XVII. kerületiekkel vannak jóban, annyira, hogy a két apparátus munkatársai kötetlen baráti rendezvényen is találkoztak már. Tagadhatatlan, hogy a korrekt személyes kapcsolatnak az ügyfelek is hasznát látják. Sok-sok szállal kötődnek egymáshoz, s azon vannak, hogy újakat is keressenek. A többi szomszéd ugyancsak jó viszonyban van egymással, s nemhogy a kerülethatár, a távolság sem akadály. A XIX. kerület egyik lakótelepének diákjait is befogadják a XVII. kerületbeliek addig, amíg helyben nem tudnak elegendő tantermet építeni. De ugyanígy említhetnénk a XV. Kerületi Tanácsot is, amely jó néhány intézményt közösen működtet a tizenhatodikkal, s környezetében másfelé is keresi a boldogulás útját. Már most számolnak például azzal, hogy a majdan megépülő Bosnyák téri bevásárlóközpont részben rajtuk is segít, ezért más irányban fejlesztik a kereskedelmi hálózatot... Korántsem teljes a példatár, már csak azért sem, mert elvétve vannak még — olykor személyes indíttatású, de a rossz értelemben vett kerületi érdekek mögé bújtatott — határvillongások. Ezek megszüntetése — a demokrácia tiszteletben tartása mellett — megfelelő eszközökkel a Fővárosi Tanács feladata. Persze ahelyi érdekek demokratikus védelmének is határt szab a szélesebb érdek, az egész főváros, még nagyobb vetületében az ország érdeke. Aki csak a maga kárán hajlandó okulni, az közvetve másoknak is árt. Kónya József Túl rí kerülethatáron „SZOMSZÉDKAPCSOLATOK” BUDAPESTEN