Népszabadság, 1986. december (44. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

1986. december 1., hétfő NÉPSZABADSÁG BEFEJEZŐDÖTT A DÍVSZ XII. KÖZGYŰLÉSE Politikai akciók, szemináriumok, munkabrigádok Szombaton befejezte munkáját a Demokratikus Ifjúsági Világszövet­ség XII. közgyűlése az Építők Ró­zsa Ferenc Művelődési Házában. A DÍVSZ legfelsőbb fórumán képviselt 136 ifjúsági tagszervezet küldöttei zárótanácskozásukon nyi­latkozatot fogadtak el november 29-e, a palesztin néppel való nem­zetközi szolidaritás napja alkalomé­ból. A dokumentum a világ haladó ifjúságának támogatásáról biztosít­ja a palesztin nép nemzeti jogaiért , az önrendelkezésért és a füg­getlen állam alapításának jogáért — folytatott harcát. Ezután a DIVSZ szakosított szer­vezeteinek vezetői számoltak be a SZVSAJ, a Nemzetközi Önkéntes Szolgálat az Ifjúsági Szolidaritásért és Barátságért, a BITEJ, az Ifjúsá­gi Turizmus és Csereutazások Nem­zetközi Irodája, valamint a CIMEA, a Gyermek- és Serdülőkori Moz­galmak Nemzetközi Bizottsága ta­nácskozásáról. A közgyűlés meghallgatta a szám­­vizsgáló és pénzügyi bizottság be­számolóját, majd tagfelvételekről döntött: 17, a világ különböző tá­jain élő fiatalokat tömörítő, új if­júsági szervezet csatlakozott a DÍVSZ-hez. A XII. közgyűlés részeként meg­tartott regionális és tematikus ta­nácskozásokon megvitatták és ki­munkálták a DÍVSZ legfelső fóru­mának határozatát, és a követke­ző esztendőkre körvonalazott mun­kaprogramját rögzítő dokumentu­mokat, amelyeket a záróülésen ter­jesztettek a küldöttek elé. Az eszmecserék tapasztalatait ösz­­szegző előterjesztések kifejtik: ma az emberiség előtt álló legfontosabb feladat a nukleáris háború veszé­lyének elhárítása. Ezzel összefüggés­ben a részvevők egyhangúlag támo­gatták a DÍVSZ kezdeményezését az ifjúsági szervezetek széles körét tö­mörítő antinukleáris koalíció létre­hozására, s szorgalmazták atom­­fegyvermentes békeövezetek létesí­tését a világ nagy térségeiben. A békeharc jegyében kialakított akcióprogram keretében a DÍVSZ tagszervezetei részt vesznek az Egye­sült Államokban megrendezendő Népek Csúcstalálkozója elnevezésű rendezvénysorozaton, amely a nuk­leáris leszerelés ügyét szolgálja. Ugyancsak ott lesznek képviselőik a dán ifjúsági békemozgalo­m kez­deményezésére tervezett Nemzetkö­zi Békeőrség tagjai között is, akik az Egyesült Államokban az atom­fegyver-kísérletek elleni tiltakozó akciókon vesznek részt. Igen élénk érdeklődés kísérte az ifjúság jogaival és a globális prob­lémákkal foglalkozó tanácskozáso­kat olyan átfogó kérdésekről, mint a fejlődő országokat sújtó éhezés, az eladósodás, a környezetvédelem és a kapitalista világ fiataljait súj­tó munkanélküliség. E kérdésekről — ugyancsak más ifjúsági szervezetek­kel közösen — rendeznek eszmecse­réket. Béke, globális problémák — a forradalmi ifjúsági szervezetek új feladatai címmel az NSZK-ban tar­tanak nemzetközi konferenciát, Svédország pedig egy közös kör­nyezetvédelmi szemináriuminak ad otthont. Elhatározták, hogy jövőre a DÍVSZ tagszervezetei a fiatal nők jogaival, helyzetével foglalkozó ta­nácskozást tartanak Ausztriában. A DÍVSZ a következő esztendők­ben is akciók sorával támogatja a haladó, nemzeti felszabadulási moz­galmakat. Ezek részeként fiatalok önkéntes munka­brigádjai segítik Ni­caraguában a kávészüretet, folyta­tódik a Nelson Mandela kiszabadí­tásáért indított kampány, s a DÍVSZ is megünnepli a fajüldöző dél-afrikai rezsim ellen küzdő Af­rikai Nemzeti Kongresszus megala­pításának 75. évfordulóját. A kül­döttek támogatták a koreai ifjúsá­gi szervezet javaslatát, a XIII. Vi­lágifjúsági és Diáktalálkozót 1989- ben a KNDK fővárosában, Phen­­ja­nban rendezzék meg. Az előterjesztett dokumentumo­kat — így a határozattervezetet és az akcióprogramot — az ülés rész­vevői egyhangúlag elfogadták. A küldöttek közös üzenetben fejez­ték ki köszönetüket a házigazda Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek a szívélyes vendéglátásért, a tanácskozás zavartalan lebonyolítá­sáért. Ezután megválasztották a DIVSZ vezető testületeit. Az elnök tisztét — Valid Maszri személyében — to­vábbra is a Libanoni Demokratikus Ifjúsági Szövetség tölti be, a fő­titkárét pedig — Cservény Vilmos személyében — a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség. A közgyűlés Valid Maszri zár­szavával ért véget. A tanácskozá­son részt vett küldöttségek vasár­nap elutaztak hazánkból. Felhívás a világ ifjjústígióhoz A DÍVSZ XII. közgyűlésének záró­ülésén elfogadott felhívás először az óriási méretű fegyverkezés veszé­lyeire figyelmeztet. „A folyta­tódó fegyverkezési verseny, az új, mind bonyolultabb tömegpusztító fegyverek és a nukleáris eszközök létrehozása semmivel sem tette biz­tonságosabbá a világot. Még inkább aláássák a biztonságot, és visszafor­díthatatlanná tehetik a fegyverke­zési hajszát azok a tervek, amelyek e halált hozó versenyt a világűrre is ki akarják terjeszteni — mondja a felhívás —, és az emberiséget teljes megsemmisüléssel fenyegető hábo­rús konfliktus elhárítása végett mindannyiunk közös és sürgető fel­adata ezt megakadályozni, az atom­fegyverkészletet eltüntetni földünk­ről." „Legfőbb ideje, hogy döntő lépése­ket tegyünk a fegyverkezési verseny — mindenekelőtt a nukleáris fej­lesztés — megállításáért. A kor sür­gető szükséglete, hogy minden erőt összefogjunk egy átfogó biztonsági rendszer megteremtése érdekében” — mondja a felhívás, és így foly­tatódik: „Felszólítunk minden bé­keszerető fiatalt, hogy jövőnk ér­dekében munkálkodjék egy világ­méretű antinukleáris koalíció létre­jöttéért. A koalíció fontos eleme minden olyan küzdelem és konkrét akció, amelynek célja a nukleáris háború megakadályozása, a világűr militarizálásának megállítása, az atomfegyver-kísérletek teljes betil­tása, a nukleáris eszközök felhalmo­zásának megszüntetése és atomfegy­vermentes övezetek létrehozása ... Felszólítunk minden fiatalt, politi­kai, ideológiai nézeteitől, vallási meggyőződésétől függetlenül, hogy szervezzen párhuzamos és közös ak­ciókat nemzeti, regionális és nem­zetközi szinten egyaránt; olyan ak­ciókat, amelyek célja azonos: meg­szabadulni a nukleáris fenyegetéstől, garantálni a békét a földön és a vi­lágűrben.” (MTI) Demokratikus változást követel a dél-koreai ellenzék A dél-koreai ellenzék nagyszabású demonstrációját megakadályozandó szombaton a rendőrség házi őrizet­be vette az ellenzék vezetőit. A ha­tóságok Szöulban 70 ezer rendőrt mozgósítottak, katonai járőrök cir­káltak a főváros utcáin, s a köz­épületek előtt megerősített őrség állt. Szükségállapot van a dél-koreai fő­városban — jellemzik a helyzetet a hírügynökségek. A dél-koreai főváros több pontján ütközött meg a rendőrség a tünte­tőkkel — jelentették a hírügynök­ségek. A köveket hajigáló emberek­kel szemben könnygázgránáttal lőt­tek a rendőrök, akik meg akarták akadályozni, hogy a tüntetők a tö­megrendezvényen részt vegyenek. Rendbontás címén a rendőrség 625 embert vett őrizetbe. Az ellenzéki vezetők arra szólítot­ták fel a lakosságot, hogy vegyenek részt az alkotmány reformját köve­telő tömegtüntetésen, amelyet a fő­város egyik parkjában, a kormány­­épületek közelében kívántak meg­rendezni. Az ellenzéki Új Koreai De­mokratikus Párt azt akarja elérni, hogy 1988 februárjában közvetlen szavazáson alapuló elnökválasztást tartsanak. Cson Tu Hvan elnök er­re az időpontra ígérte visszavonulá­­tán a rendőrség az Új Koreai De­­sdte­mokratikus Párt húsz parlamenti Kim De Dzsung és Kim Jung képviselőjét akadályozta meg abban, Szám ellenzéki vezetőt vasárnapig hogy részt vegyen a tömegmeg­­házi őrizetben tartották és számba­­mozduláson. (MTI) A vasárnapi szöuli tömegmegmozdulás. 3K0H0MUHeCKaH­ra3ema __ A szovjet GATT-tagságról A Szovjetuniót, amikor felvételét kéri a GATT-ba, az a szándék vezeti, hogy a többi tagállammal közösen munkál­kodjon a kereskedelmi és gazdasági problémák megoldásán — írja az Eko­­nomicseszkaja Gazeta című gazdasági hetilap legújabb számában a szovjet külkereskedelmi minisztérium egyik főosztályvezetője. A Szovjetunió külgazdasági kap­csolatainak rendszere semmilyen módon nem mond ellent a GATT elveinek, szabályainak és gyakor­latának — mutat rá M. Panykin. — A szovjet gazdaságban végbemenő mélyreható átalakulások új lehető­ségeket teremtenek a nemzetközi kereskedelmi-gazdasági és tudomá­nyos-műszaki kapcsolatok fejleszté­sére. A Szovjetunió, a világ tíz leg­ A VILÁGSAJTÓBÓL nagyobb kereskedő hatalmának egyike, érdekelt a nemzetközi ke­reskedelmi rendszernek és jogi alapjainak megerősítésében és sta­bil­­izálásába­n. A GATT októberben Genfben megnyílt tárgyalási fordulója évekig fog tartani. Eredményei 2000-ig, de az is lehet, hogy még tovább meg fogják határozni a világkereskede­lemben érvényes normákat és sza­bályokat. Nem kétséges, hogy a GATT-ba belépve a Szovjetunió hűen megtartaná annak szabályait, eljárásrendjét és hagyományait, mint ahogy feltétlenül megtartja minden nemzetközi kötelezettség­vállalását. A Szovjetunió GATT- tagsága a szervezetnek valóban egyetemes jelleget adna — állapítja meg Panykin. A cikkíró a továbbiakban bírálja némely tőkés országok s minde­nekelőtt az Egyesült Államok obs­t­rukciós magatartását, mert az uru­guayi Punta del Estében, szeptem­berben tartott előkészítő értekezle­ten elutasították a Szovjetunió ké­rését, hogy a­ szokásoknak megfele­lően először megfigyelőként, majd később teljes jogú tagként vehes­sen részt a GATT munkájában. Panykin felhívja a figyelmet arra, hogy ezeknek az országoknak egy része korábban éppenséggel csatla­kozásra buzdította a Szovjetuniót. A cikkíró elveti azt a kifogást, hogy a Szovjetunió, gazdasága nem lévén piaci gazdaság, nem végezhet hasz­nos­ munkát a GATT-­ban, és em­lékeztetett rá, hogy más szocialista országok, így Csehszlovákia, Jugo­szlávia, Kuba, Lengyelország, Ma­­­gyarország és Románia is tagjai a szervezetnek, Kína és Bulgária csat­lakozásáról pedig tárgyalások foly­nak. ­ Lehet-e valaki budapesti patrió­ta? Hát hogyne lehetne, hiszen ak­kor is a fővárosért tesz valamit, ha közelebbről Ferencváros, Pester­zsébet, Zugló, Lágymányos, Óbuda lakójaként szól bele a városrészt érintő kérdésekbe, javaslataival, munkájával, pénzével segíti a köz gyarapodását. A tanácstörvény is kimondja, hogy az ország fővárosa közigazga-­ tásilag egységes. Budapestnek hu­szonkét önálló tanácsú kerülete van. Természetesen a fővárosban is érvé­nyesül az államigazgatási törekvés, hogy­­ mind nagyobb önállóságot kapjanak a helyi — Budapesten a kerületi­­ tanácsok. Együtt kell boldogulni A „lecke” tehát az, hogy a ke­rületek önálósága erősödjön, első­sorban a maguk érdekeiért kardos­kodjanak, de úgy, hogy közben a főváros egészének érdekeit is szem előtt tartsák. Csakis együtt lehet és kell bol­dogulni, tekintet nélkül arra, hogy hol húzódik egy-egy kerület hatá­ra, mert nagyon so­k szállal kötőd­nek egymáshoz. Csak a legfontosab­bakat említve: közművek, energia­szolgáltatás, egészségügyi, kereske­delmi ellátás, tűzrendészet, igazság­­szol­gálta­­tás , lakáscsere, ingatlanke­zelés, szabálysértési ügyek intézé­se és így tovább. Ám az is igaz, hogy az emberek a saját tanácsuknak panaszkodnak, ha rossz a kereskedelmi, egészség­ügyi ellátás, a közvilágítás, a köz­lekedés, a szükségesnél kevesebb a hely az iskolában, óvodában. Mind­ezek orvoslására gyakran csak ak­kor van lehetőség, ha az egymás­sal határos kerületek vezetői, intéz­kedésre hivatott szakemberei a kölcsönös érdekeken alapuló kap­csolatokat építenek ki a lakossá­got érintő ügyekben, megoldandó feladatokban. Például kinek hasznos az, hogy az egyik kerületben rendbe­hozzák az utat a határig, fütyül­ve arra, hogy néhány lépésnyire a másik kerületbeliek meg akarják-e, tudják-e tenni ugyanezt a maguk területén? Lehet, hogy éppen nincs pénzük rá, ám talán éppen azért nincs, mert valami mást építenek, olyasmit, ami macskaugrásnyira van a szomszédtól, s képes ellátni az átjárókat is. A kerületek közötti kapcsolatok keresése, elmélyítése, az ebből adó­dó előnyök kihasználása nemcsak lehetőség, hanem a közérdeket szem előtt tartva, inkább kötelessége a tanácsiaknak. Ettől nem lesz kisebb az önállóságuk. Ellenkezőleg: mindin­kább a maguk gazdái lévén, oko­sabban, előrelátóbban sáfárkodhat­nak a pénzükkel. Mert lehet, hogy az egyik helyen szűkében vannak valaminek, amiből esetleg a szük­ségesnél több akad a másik kerü­letben — és megfordítva. Jó néhány kerületi tanácsi tiszt­ségviselővel folytatott beszélgetés után úgy tetszik, hogy többnyire szót értenek egymással. Bár elég nehéz különválasztani, hogy meny­nyi az óhatatlan egymásrautaltság­ból fakadó kapcsolat, s mennyi szüle­tett a maguk akaratából. Mindenkép­pen tudomásul kell venni, hogy sok területen egyszerűen képtelenek len­nének a másikra való tekintet nél­kül élni, de az már a közös akara­ton múlik, hogy mennyire jól él­nek egymás szomszédságában. A kerületek többségének írás­ban is rögzített együttműködési szerződése van a környékbeliekkel, vagy legalábbis azok egyikével-má­­sikával a jelentősebb feladatokról. Olyanokról például, hogy még a tes­tületi döntés előtt megmutatják, egyeztetik, s ha dűlőre jutnak, egy­máshoz igazítják rövidebb-hosszabb távú fejlesztési terveiket. Megegyez­nek abban, hogy az „érintkezési pontokon” ki mit vállal, nehogy úgy járjanak, hogy két, azonos jel­legű s­zol­gálta­tóegység vagy intéz­mény építésébe öljék a pénzt a mezsgye mindkét oldalán, távolabb pedig itt is, ott is maradnak még fehér foltok. Sablonok nélkül Az V. Kerületi Tanácsnak is van ilyen megállapodása, amelyet a VI. kerületiekkel kötött. Elég ritkán forgatják, mert nincs szükségük emlékeztetőre: a mindennapi mun­ka során gyakran van olyan tenni­való, amit velük vagy csak a má­sik-harmadik szomszéddal együtt tudnak jól elvégezni anélkül, hogy azt előzetesen írásba foglalnák. A Belvárosi Közért Vállalat például három kerületet­ szolgál ki, központ­ja az ötödikben van, de ez inkább csak többletmunkát, mint előnyt je­lent. Nekik van nyári napközis tá­boruk, a szomszédjuknak nincs, ezért helyet kértek és kaptak ben­ne. Építhettek volna maguknak a VI. kerületiek is, de inkább fon­tosabb dologra áldoztak — olyasmi­re, ami előbbre áll a megvalósí­­tandók rangsorában. Együtt töpren­genek azon, hogy „nektek is jó, nekünk is jó” alapon mi épüljön a Bajcsy-Zsilinszky út—József Attila utca sarkán levő foghíjon. A vá­rosképi szempontokat is szem előtt tartva, arra is ugyancsak figyelnek, hogy a másik milyen irányban kez­di, folytatja a sortatarozást, nehogy felemás képe legyen a több kerület által „birtokolt” Belvárosnak. Vagy messzebbre nézve: a Lánchíd is megérett már az alapos felújítás­ra, s a Tolbuhin körúti vásárcsar­nok rekonstrukcióját sem lehet már sokáig halasztani. Az ilyen nagy munkák mecénása — mint álta­lában a budapesti nagyberuhá­zásoké — a Fővárosi Tanács, de­­közlekedési, kereskedelmi, ellátási szempontból nyilvánvalóan érintve vannak a Duna innenső és túlsó part­ján levő, s közvetve még a távo­labbi kerületek is. Egymással és a Fővárosi Tanáccsal konzultálva ide­jében fel kell készülni erre, s ha elkerülhetetlen, igazítani a koráb­ban már elhatározott terveken is, hogy minél kevesebb gondot okoz­zanak a lakosságnak. Mindenre ráhúzható sablont nem lehet készíteni, mert a főváros kü­lönböző pontjain mások az adott­ságok, eltérőek a körülmények és a gondok, amelyek együttgondolko­dásra, közös cselekedetre serkentik az egymás szomszédságában élőket. Egy idő óta „szerződéses viszony­ban” vannak a XVIII., XIX. és a XX. kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai is. Az együttműködés keretében a tisztségviselők és a szakigazgatási szervek irányítói minden lényeges kérdést megbe­szélnek, megvitatnak egymással a tervezéstől kezdve egészen a taná­csi munka korszerűsítését szolgáló szervezési feladatokig. Összehangolt tervezés, szervezés Találkoznak a fejlesztési bizott­ságok vezetői és a tanácsi ügyin­tézők is, akik közvetlen kapcsolat­ban állnak az emberekkel, s a hoz­zájuk tartozó kérdésekben dönte­nek, figyelembe véve a jól ismert szomszéd kolléga álláspontját is. A fővárosnak ebben a negyedében há­rom, határos közigazgatási egység illetékesei többször asztalhoz ültek akkor is, amikor azt latolgatták, hogy miben kérjék a lakosság anya­gi segítségét. Úgy vélekedtek, hogy ostobaság lenne mindhárom helyen ugyanarra áldozni, hiszen az itt élő­ket sem érdekli, hol húzódnak a kerülethatárok. Használják, élvezik azt, ami számukra viszonylag köny­­nyen megközelíthető helyen van. (Valószínűleg az érdekek egyez­tetése, összehangolása is szerepet játszott abban, hogy a lakosság többsége mindhárom kerületben megszavazta az értelmes célokra kért településfejlesztési hozzájáru­lást.) Különbözőek, „alakra szabottak” a kapcsolattartás módszerei is a fő­városban. A X. kerületben már gya­korlattá vált, hogy egy-egy témá­ról a szomszédokkal közös végre­hajtó bizottsági ülést tartanak. Sem­mi értelmét sem látják annak, hogy egymás idejét rabolva, külön-külön számoltassák be például két kerü­let élelmiszer-ellátásáról gondosko­dó vállalat vezetőjét. Ők különösen a XVII. kerületiekkel vannak­­ jó­ban, annyira, hogy a két apparátus munkatársai kötetlen baráti rendez­vényen is találkoztak már. Tagad­hatatlan, hogy a korrekt személyes kapcsolatnak az ügyfelek is hasz­nát látják. Sok-sok szállal kötőd­nek egymáshoz, s azon vannak, hogy újakat is keressenek. A többi szomszéd ugyancsak jó viszonyban van egymással, s nemhogy a kerü­lethatár, a távolság sem akadály. A XIX. kerület egyik lakótelepé­nek diákjait is befogadják a XVII. kerületbeliek addig, amíg helyben nem tudnak elegendő tantermet építeni. De ugyanígy említhetnénk a XV. Kerületi Tanácsot is, amely jó né­hány intézményt közösen működtet a tizenhatodikkal, s környezetében másfelé is keresi a boldogulás út­ját. Már most számolnak például azzal, hogy a majdan megépülő Bosnyák téri bevásárlóközpont részben rajtuk is segít, ezért más irányban fejlesztik a kereskedelmi hálózatot... Korántsem teljes a példatár, már csak azért sem, mert elvétve van­nak még — olykor személyes in­díttatású, de a rossz értelemben vett kerületi érdekek mögé bújta­tott — határvillongások. Ezek meg­szüntetése — a demokrácia tiszte­letben tartása mellett — megfelelő eszközökkel a Fővárosi Tanács fel­adata. Persze a­­helyi érdekek de­mokratikus védelmének is határt­ szab a szélesebb érdek, az egész fő­város, még nagyobb vetületében az ország érdeke. Aki csak a maga kárán hajlandó okulni, az közvetve másoknak is árt. Kónya József Túl rí kerülethatáron „SZOMSZÉDKAPCSOLATOK” BUDAPESTEN

Next