Népszabadság, 1987. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

1987. január 2., péntek NÉPSZABADSÁG EGYESÜLT ÁLLAMOK-KÖZÖS PIAC Újabb mezőgazdasági vámháború kitörése fenyeget Az Egyesült Államok legkésőbb január 30-ig 200 százalékig terjedő behozatali vámot ró ki az Európai Közösség országaiból érkező mező­­gazdasági termékekre és egyes al­koholtartalmú italokra — közölte kedden Clayton Yeutter, az Egye­sült Államok kereskedelmi képvise­lője. A Közös Piac azonnali ellenin­tézkedésekkel fenyegetőzik. Reagan elnök azzal indokolta a döntést, hogy az amerikai farmere­ket nagy veszteség érte a spanyol és portugál gabonabehozatali korláto­zások miatt. Az amerikai vámkor­látozások érintik az EGK-ból ér­kező egyes fehérborokat, az angol gint, a francia konyakot, a holland sajtokat, a konzervsonkát, valamint a gyümölcsöket. Yeutter egyébként az intézkedéseket bejelentve nyitva hagyta az ajtót a további tárgyalá­sok előtt. A Közös Piac el­len rendszabályok­kal válaszol Washington kereskedel­mi megtorló intézkedéseire — jelen­tette be kedd este Brüsszelben Wil­­ly de Clercq, az EGK bizottságának külkapcsolatiakért, kereskedelmi megállapodásokért felelős tagja. A Közös Piac és az Egyesült Ál­lamok kereskedelmi vitája 1986 ele­jén­ kezdődött. Ekkor Washington nehezményezte, hogy Spanyolország és Portugália belépésével az EGK- ba, az amerikai mezőgazdasági ter­mékek elhelyezése e két országban megnehezült. Nem tekintette kár­pótlásnak, hogy ugyanakkor ipari termékei számára a korábbinál nagyobb lehetőségek nyíltak. Wa­shington, akikor megtorlásként az ad­digi egy százalékról 25—40 százalék­ra emelte a Közös Piactól vásárolt tésztafélék vámját. December elején tárgyalások kez­dődtek a vita rendezésére, de ezek nem vezettek eredményre. Washing­ton szerint Spanyolország és Portu­gália közös piaci belépésével az ame­rikai farmerek 600 millió dollár jö­vedelemtől esnek el, s ezért kárpót­lást követel. De Clercq most bejelentette: ha január folyamán nem sikerül meg­állapodni, és a hónap végén Wa­shington életbe lépteti e vámrendel­kezéseket, a Közös Piac válaszul korlátozást rendel el az Egyesült Államokból importált további ter­mékekre. A francia kormány elfogadhatat­lannak nevezte az EGK-országok egyes mezőgazdasági termékeire ki­vetett amerikai vámokat. A francia kormányközlemény a Punta del Este-i értekezlet szellemével és a készülő GATT-tárgyalásokkal ellen­kezőnek minősítette az amerikai lé­pést. A közlemény szerint mindez súlyos konfrontálció veszélyét ered­ményezi. A kormánynyilatkozat hangnemé­nél sokkal keményebben, fenyegető­zött Michel Noir külkereskedelmi miniszter. Azt mondotta: az EGK- országok a szemet szemért, fogat fogért elv alapján válaszolnak­ majd az amerikaiaknak. (MTI) A pekingi hatóságok megakadályozzák, hogy tovább terjedjenek a diáktüntetések Csütörtökön a kora délutáni órák­ban több száz diák meglepetésszerű tüntetést tartott a pekingi Tienan­­men téren. A hatóságok szerint szo­­cializmusellenes elemek és egy bizo­nyos külföldi rádió (Amerika Hang­ja) áll az események hátterében. A hatalmas tér nagy részét a rendőrség egész nap lezárva tartot­ta. A kordonon nem engedtek át sem kínaiakat, sem külföldieket. Az indokolás az volt, hogy úttörők tar­tanak ünnepséget a téren, a forra­dalom mártírjainak emlékművénél. Megfigyelők szerint azonban a te­ret azért zárták le, mert a pekingi egyetemeken napokon át röplapokon és nagybetűs faliújságokon (tacepaó­­kon) arra szólították fel a diáko­kat, hogy január elsején vonuljanak fel, és tartsanak nagyszabású tömeg­­tüntetést a Tienanmen téren. A Tienanmen téren levő történel­mi múzeum közelében összegyűlt diákok hirtelen transzparenseket szedtek elő, és tüntetésbe kezdtek. Követelték, hogy a pekingi városi tanács vonja vissza a tüntetések korlátozására vonatkozó rendelke­zéseit. A nagyrészt a Peking Egye­temről kikerülő diákok éltették Teng Hsziao-pinget, de egyidejűleg több demokráciát és szabadságot követeltek. A rendőrök rövid idő alatt feloszlatták a tüntetést, és a diákok közül tizenötöt kihall­gatás és nevelés céljából a helyszí­nen őrizetbe vettek. A városi tanács szóvivője közölte, hogy a csütörtöki tüntetés szerve­zőit és hangadóit felelősségre von­ják, mert a tüntetés illegális volt. Nem tettek ugyanis eleget a városi tanács korábbi rendeletének, és nem kértek engedélyt a tüntetés megtar­tására. A pekingi városi tanács szóvivője megelőzően rámutatott, hogy a szo­cialista rendszerrel szemben álló, kis létszámú ellenséges elem a tün­tetéseket gyújtózsinórként akarja felhasználni ahhoz, hogy országos méretű robbanást idézzen elő. A megmozdulást tervszerűen készítik elő rémhírek terjesztésével és a la­kosság moráljának aláásását célzó tüntetések és zavargások szervezé­sével. Az ellenséges elemek maroknyi csoportja kísérletet tesz a szocializ­mus vívmányainak megsemmisíté­sére, a kommunista párt vezető szerepének felszámolására és a szo­cialista rendszer megdöntésére. A nép azonban, amely elkötelezte ma­gát a szocializmus, a politikai egy­ség és a stabilitás mellett, szétzúzta ezeket a terveket, és keményen le­sújt azokra, akik bajkeverésre vál­lalkoznak a pekingi Tienanmen té­ren — mutatott rá a városi tanács illetékese. (MTI) Tovább tart a libanoni táborok háborúja Síita szélsőségesek zsidó túszokat végeztek ki Az átmeneti nyugalom után szer­da délelőtt ismét fellángoltak a harcok a libanoni főváros palesztin menekülttáborai körül. Az Amal síita milícia tagjai és a táborokat védő palesztin fegyvere­sek rakétákkal, tüzérséggel támad­ták egymást, kézigránátok röpültek az egymáshoz közel kiépített állá­sokra. Szerda délelőtt tüzérségi ta­láltak érte a bejrúti nemzetközi re­pülőteret. Mindkét fél azzal vádolja a mási­kat, hogy polgári célpontokat is lő. Palesztin részről azt közölték, hogy a síita támadások következtében Satila­ és Bordzs el-Baradzsne tábo­rokban kedden nyo­lc gyermek éle­tét vesztette. Az Amal szerint a pa­lesztinok a környék síita lakónegye­deit lőtték. Mindez azt mutatja, hogy kevés foganatja lett Nabih Berri Amal-vezető két nappal ez­előtti tűzszüneti felhívásának. A Világ elnyomottainak szerveze­te elnevezésű libanoni síita csoport kedden közleményben jelentette be, hogy kivégzett három zsidó vallású Libanonit. A csoport szerint a há­rom férfi Izrael javára kémkedett. A közleményben kilátásba helyez­ték, hogy a fogságukban lévő többi izraelita libanoni — akiket szintén kémkedéssel vádolnak — hasonló sorsra jut, hacsak nem teljesítik követeléseiket.­­Ezek közül a legfon­tosabb az, hogy az izraeli erők tel­jesen vonuljanak ki Libanonból. Szaddam Husszein elnök kedden Bagdadban országa teljes támogatá­sáról biztosította a Palesztinai Fel­szabadítási Szervezetet. Az iraki ál­lamfő Jasszer Arafattal, a PFSZ ve­zetőjével tárgyalt. Arafat szerdán ismertetett bag­dadi sajtónyilatkozata szerint a Li­banoniban folyó táborok háborújá­ban szeptember 30. óta mintegy négyezer palesztin vesztette életét, illetve sebesült meg. Körülbelül 80 ezer palesztin­ volt kénytelen el­hagyni a libanoni menekülttáboro­kat, és köztülük mintegy 3500 a le­tartóztatottak vagy az eltűntek szá­ma. Bejrúti források ezzel szemben összesen csak 488 halottról és 1799 sebesültről tudnak. (MTI) Amal milicisták szabadon bocsátá­sukra várnak egy palesztin tábor­ban. • • Ünnepi munka a gyárakban, gazdaságokban Több folyamatos üzemű gyárban s valamennyi nagyüzemi gazdaság állattartó telepein munkával kö­szöntötték az új esztendőt. Szilvesz­ter éjszakáján is a szokásos telje­sítménnyel termelt a legnagyobb ha­zai alumíniumkohó Inotán. Műszak­váltáskor, 15 perccel éjfél előtt, éppen csak köszönthették egymást a kohó és öntöde dolgozói, a mun­ka egyetlen percre sem állhatott meg. Ezen az éjszakán is 50 tonná­nyi alumíniumot ámítottak elő, és reggelig fel is dolgozták. Az ino­­tai alumíniumkohó igen eredményes esztendőt zárt. Tovább növelte a feldolgozott termékek arányát, így tavaly már az itt előállított alu­mínium 80 százalékát félkész vagy készáruként adták tovább. Új ter­mékeikkel is megjelentek a piacon, és megkezdték az alumínium he­gesztőhuzal és az élelmiszer-ipari huzal gyártását is. Termékeiket mi­nősíti a dinamikusan növekvő ex­port is: 1986-ban 40 százalékkal több árut adtak el a konvertibilis elszámolású piacon, mint az előző évben. Teljes kapacitással termelt leg­nagyobb műtrágyagyárunk, a Péti Nitrogénművek is; az 1987-re virra­dó éjszaka nyolcszázan dolgoztak, és ezer tonna műtrágyát állítottak elő. Készenlét volt a szállítóknál is. A rakodás és az exportszerel­vények indítása ugyanis az ünnep alatt sem szünetelhetett. A Péti Nitrogénművektől az új év első napján is 3000 tonnányi műtrágyát indítottak külföldre. Rekord termelési eredménnyel köszöntötték az új esztendőt a Pe­­tőházi Cukorgyárban. 1987 első nap­ján legyártották az ötvenezredik tonna cukrot. Eddig a kampány so­rán 355 ezer tonna répát dolgoz­tak fel. A feldolgozási idény az utolsó szakaszába lépett, s néhány nap múlva befejeződik a répa fel­dolgozása a 100 évesnél idősebb, de azóta folyamatosan korszerűsített üzemben. Az eltelt három hónapban zavartalanul üzemelt a gyár. Folya­matos volt a melléktermékek kiszál­lítása is. Petőházáról eddig 15 500 tonna melaszt fuvaroztak a szesz­gyárakba — további feldolgozásra —, 160 ezer tonna takarmányozásra szolgáló répaszeletet pedig az állat­tenyésztő gazdaságokba. Fejér megye egyik legnagyobb jó­szágtartó gazdaságában, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinátban az új­év hajnalán is a megszokott mun­karendben váltották le az éjszakai ügyeleteseket a tehenészetekben és a sertéstelepeken dolgozók. Felsőci­­kolán és Elzámná­jorban — ahol együttvéve két és fél ezer tehenet fejnek — számítógép által kidolgo­zott egyedi takarmányozás alapján etetik az állatokat. A gondos te­nyésztői munka és a szakszerű ta­karmányozás eredményeként­ tavaly az előző évihez képest száz literrel nőtt a tehenenkénti tejhozam. A kombinát 13 millió liternél több te­jet és 2200 tonna­ marhahúst érté­kesített 1986-ban. Az állattartás ösz­­szességében igen jó évet zárt Agár­­don, s a tervezettnél 30 millió fo­rinttal nagyobb árbevételt ért el. Ezzel részben sikerült pótolnia a növénytermesztési ágazat aszály okozta hozamkiesését. (MTI) 3 Bankrendszer és írta: Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke Egy-két éve bankrendszerünkben jelentős továbbfejlesztési folyamat indult meg. Ez összhangban van a gazdaságirányítási reform szükséges változásaival, az áru- és pénzviszo­nyok fejlesztésével, a vállalati ön­állóság növelésével, a monopolszer­vezetek felszámolásával, a piaci vi­szonyok, a verseny erősítésével. Az utóbbi évek során az említett folyamat állomásai a következők vol­tak: a vállalatok és a szövetkezetek hitelezésével foglalkozó főigazgató­ságok önállósága a Magyar Nemzeti Bankon belül jelentősen megnőtt. Ki­vált a Nemzeti Bankból egy szerve­zet és Budapesti Hitelbank néven új, önálló kereskedelmi bankká alakult. Több kis és középbank jött létre, néhányan közülük külföldi érdekelt­séggel. A Magyar Nemzeti Bank er­re jogosult részlegei a főigazgatósá­gok és a kis bankok irányításában — részben kísérletszerűen — jegybanki módszereket alkalmaztak. Üzleti partnerek Néhány olyan új pénzügyi eszközt is bevezettünk, amelyek a gazdasá­gon belül az ésszerű tőkeátcsoporto­sítás előmozdítására alkalmasak. Ilyenek a kereskedelmi hitelezés ki­­terjesztése, a váltó alkalmazása, a kötvénykibocsátás és -forgalmazás. Új üzletágak jelentek meg a bank­szolgáltatásban, mint a gépbérlet (lí­zing), a váltóleszámítolás, valamint a tartós követelések megvásárlása, azaz a faktoringtevékenység. Most január elsejétől a Magyar Nemzeti Bank hitel-főigazgatóságai­ból és az Állami Fejlesztési Bank üz­leti jellegű részlegeiből három új nagy kereskedelmi bank alakul: a Magyar Hitelbank, az Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank, valamint a Budapest Bank. Kívülük még két teljes kereskedelmi jogkörű felhatal­mazással működő bank lesz: a már meglevő Magyar Külkereskedelmi Bank és az Általános Értékforgalmi Bank. Esetükben a teljes felhatal­mazás azt jelenti, hogy az új bankok valamennyi, a nemzetközi kereske­delmi-pénzügyi élet által elismert és gyakorolt banküzlettel foglalkoznak, bár jogosítványaik köre, illetve azok gyakorlása csak fokozatosan fog ki­szélesedni. A három nagy bank kö­zül az első kettő megközelítően ha­sonló mérlegfőösszeggel rendelkezik, a harmadik ennél kisebb lesz. A ké­sőbbiek folyamán azonban a szabad bankpartnerválasztás bevezetésével ezek az arányok módosulhatnak. Mind a három bank vegyes profilú lesz, tehát egyaránt foglalkozni fog az ipar, a mezőgazdaság, a keres­kedelem és a közlekedés finanszí­rozásával is. Az indulásnál egy-egy bank profiljára még jellemző lesz a nagyobb ipari, illetve mezőgazdasági arány, később azonban ez szintén változhat. Az Állami Fejlesztési Bank feladatai közül az állami nagyberu­házások finanszírozását és az „állami intervenció” gyakorlását az új Álla­mi Fejlesztési Intézet veszi át. A töb­bi központi beruházás pénzügyeit a kereskedelmi bankok bonyolítják le. A jövőben a Nemzeti Bank tehát klasszikus jegybanki feladatokat lát el. Részt vesz a népgazdasági terve­zés, a költségvetés készítésének fo­lyamatában, a kormány elé terjeszti a hitelpolitikai irányelveket, gon­doskodik azok megvalósításáról. Fel­adata marad továbbra is a devizagaz­dálkodás, a külföldi hitel- és deviza­­műveletek lebonyolítása, illetve ahol devizagazdálkodási feladatok decent­ralizálására kerül sor, ennek irányí­tása. Gondoskodik a bankjegykibo­csátásról, és szabályozza a pénzfor­galmat. A Magyar Nemzeti Bank a hitelbankokat és a pénzintézeteket jegybanki módszerekkel fogja irá­nyítani. Ezek közül a legfontosabbak a következők: befizetteti a hitelban­kok betétállományának viszonylag kis részét jelentő úgynevezett tarta­lékrátát; refinanszírozza a hitelban­kokat — mivel azok betétállománya nem elegendő a hitelezési feladatok ellátásához —, megszabja a jegyban­ki betéti és hitelkamatlábakat, ame­lyek befolyásolják a hitelbankok ál­tal felszámítható kamatokat;m érték­­papír-műveletekkel (adásvétel) be­folyásolja a gazdaságban forgó pénz­­mennyiséget. Mindez azt is jelenti, hogy a fenti változtatások nyomán kétszintűvé válik a magyar bankrendszer. Az át­szervezés alapgondolata az, hogy az eddiginél kisebb, rugalmasabb pénz­intézetek alakuljanak ki. Jóllehet az új bankok a korábbinál kisebb szer­vezeti kereteket jelentenek, mégis jelentős, az egész országot behálózó bankok lesznek. Munkájukban — a hitelpolitikai irányelveken belül — az üzleti jellegnek kell dominálnia. Természetesen a hitelpolitikai irány­elvek prioritásai, amelyek a népgaz­dasági tervből következnek, rájuk is kötelezőek. Ezen belül azonban nem felső utasítások alapján, hanem fo­kozott mértékben gazdasági meggon­dolások alapján kell hitelezniük. Ez azt is jelenti, hogy állami szervek nem adnak utasításokat a bankok­nak, ám, ha ez kivételesen mégis elő­fordul, úgy a bankok igényelhetik a költségvetési garancia biztosítását. A pénzintézetek között — beleértve a néhány külföldi vegyes érdekeltségű bankot is — fokozatosan kibonta­kozhat a verseny a szolgáltatásokban, és lesz lehetőség a hitelfeltételek dif­ferenciálására is. Munkájukban fon­tos szempont a szelektivitás érvénye­sítése, mégpedig két irányban: hite­lekkel kell alátámasztaniuk a ver­senyképes ágazatok, vállalatok mun­káját, illetve meg kell tagadniuk a hitelt azon gazdálkodóktól, ahol a visszafizetés feltételei nem biztosí­tottak. A szabad bankválasztás azt is jelenti, hogy megszűnik a bank­kapcsolat kizárólagossága, a vállala­tok több, bankkal is lehetnek betéti, hitel- vagy egyéb üzleti kapcsolatok­ban. A nagyobb fejlesztések finanszí­rozásában pedig több bank közösen vehet részt, így megosztva a kocká­zatot. A reform folytatódik A lakosság bankkapcsolatai most alapvetően nem változnak, de az Or­szágos Takarékpénztár és a biztosító­­intézetek tovább bővítik szolgáltatá­saikat, és a takarékszövetkezetek is szélesítik működési területüket. Ké­sőbb — a további fejlődés során — a kereskedelmi bankok is kiszélesít­hetik majd tevékenységi körüket a lakosságra. Bankrendszerünk mosta­ni átalakítása tehát a reformfolya­mat nagyobb állomása, de nem te­kinthető lezártnak. A bankrendszer továbbfejlesztése olyan időpontban megy végbe, ami­kor legfontosabb feladatunk a nép­gazdaság egyensúlyának javítása. Ez azt jelenti, hogy 1987-ben sajnos nem lesz mód a beruházási hitel mennyi­ségének lényeges bővítésére, bár va­lamelyest szélesednek a fejlesztési lehetőségek. A forgóeszköz-hitelezés­ben a munka úgy korszerűsödik, hogy az eddiginél jobban ösztönözzön a vállalati szervezettségre, ezen belül a színvonalasabb és ésszerűbb kész­letgazdálkodásra. Tisztán kell látni, hogy a jelen kö­rülmények közepette meglehetősen nagy a fiskális­­költségvetési) szféra elvonó és juttató szerepe. Ez azt je­lenti, hogy a monetáris bankszféra működési tere viszonylag szűkös. Ke­vés a vállalati és szövetkezeti betét, és ez bizonyos mértékig behatárolja a tőkeáramlás lehetőségeit. Az 1988- ra tervezett adóreform remélhetőleg szűkíteni fogja a költségvetés ez irá­nyú hatókörét, és a későbbi években szélesebb mozgásteret biztosít a mo­netáris, pénzintézeti szféra számára. Ez tehát a forrása a tőkeáramlások felgyorsításánál. Külső források je­lentős bővülésével adósságterheink miatt nem számíthatunk. Tehát a belső források fokozott feltárása és szelektív felhasználása segítheti el­sősorban azt a célt, hogy verseny­­képes ágazataink és vállalataink hi­telfelvételi lehetősége növekedjék. Ebben a helyzetben különösen fon­tos, hogy a nyereség érdekeit és koc­kázatot is vállaló bankok a kihelye­zéseik bővítéséhez törekedjenek — például betétekkel, vagy más módon — többletforrások gyűjtésére. Ez a tevékenységük kedvező hatással le­het a vállalatok gazdálkodására, se­gítheti a tőkeáramlást, ami a legélet­képesebb vállalatok számára az ed­diginél gyorsabb fejlődést teremthet. A banki változások ugyanakkor elő­mozdítják a nem gazdaságos tevé­kenység megjavítását, veszteséges vállalatok szanálását, vagy ha ez nem elégséges, felszámolását is. Indokolt hangsúlyozni: a hitelpo­litika végrehajtásáért továbbra is el­sősorban a Magyar Nemzeti Bank fe­lelős, de a kormány hitelpolitikára vonatkozó irányelvei, és ennek meg­felelően a hitelezés alapelvei, általá­nos szabályai minden bankra és pénzintézetre vonatkoznak. Tevé­kenységükkel tehát kötelesek elő­mozdítani a gazdaságpolitika céljai­nak megvalósítását. Előtérben az egyensúly Az 1987. évi terv és költségvetés, valamint a hitelterv összefüggései szigorú monetáris politika megvaló­sítását indokolja. Ugyanakkor na­lyon fontos, hogy a bankrendszer kellő mozgástérrel rendelkezzék, s ezáltal a hitelkibocsátás rugalmasan, jobban igazodjék az év közbeni gaz­dasági folyamatokból adódó követel­ményekhez. Hitellel 1987-ben is első­sorban a népgazdaság egyensúlyát, a struktúraátalakítást szolgáló, a kon­vertibilis fizetési mérleget javító fej­lesztések és egyéb kiemelt gazdaság­­politikai célok megvalósítását lehet segíteni. Mindenekelőtt ilyen célokra nyúj­tunk az új bankoknak közép- és hosz­­szú lejáratú refinanszírozási hitele­ket. Számottevő mértékű külső for­rás áll rendelkezésre főleg export­­fejlesztő, struktúraátalakító, ener­giamegtakarító fejlesztésekre. Kívá­natos, hogy a vállalatok körében a bankok is szorgalmazzák ezek éssze­rű és gyors felhasználását; a szüksé­ges hitelforrásokat a Nemzeti Bank refinanszírozás útján rugalmasan biztosítja majd a számukra. Ám egyéb célokra központi hitelforrás továbbra is csak kismértékben áll rendelkezésükre. Az 1987-es esztendő a bankrend­szer számára sok szempontból átme­neti időszakot jelent, amelyben a zökkenőmentes átállást és a folya­matosságot éppúgy szem előtt kell tartani, mint a gazdasági helyzetből adódó szigorú pénzügyi (monetáris) követelményeket. A Magyar Nemzeti Bank ezért a jegybanki szabályozók mértékeit rugalmasan kívánja kezel­ni. Indokolt esetben persze sor ke­rülhet évközi változtatásokra, szigo­rításra éppúgy, mint enyhítésre.

Next