Népszabadság, 1987. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1987. február 2., hétfő AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLV. évfolyam, 27. sión f (o­t ) Nyugdíjasok oldala (4. oldal)) AZ ERDŐGAZDASÁG IDEI TERVE Új erdő nyolcezer hektáron (Munkatársunktól.) Tavaly az erdőgazdaság az elő­irányzatok szerint fejlődött. Az átla­gosnál nagyobb ütemben járult hoz­zá a nemzeti jövedelemhez, javult az élőmunka és az eszközök haté­konysága. A hazai ipar ellátásának sérelme nélkül kielégítette a lakos­ság megnövekedett tűzifaigényét. Csaknem 15 százalékkal bővítette a gazdaságos nem rubelelszámolású exportját. Az erdészek a kitermelt erdők helyén és a gazdaságosan nem művelhető mezőgazdasági földterü­leteken 29 ezer hektárt erdősítettek. Ez a teljesítés 2500 hektárral több, mint az 1985. évi. Javult az erdők ápolásának, nevelésének minősége is. Ebben az évben az erdőgazdálko­dás piaci, közgazdasági környezete várhatóan nem változik számotte­vően. Az ipar, építőipar tervezett gyorsabb növekedésének megvalósu­lása az év második felébert fokozhat­ja a belföldi ipari fa iránti keresletet. A lakosság tűzifaszükséglete az 1986. évi mintegy kétmillió tonna körül alakul. A jelek szerint a fatermékek exportpiaca sem romlik. A fakitermelés az erdők 270 mil­lió köbméter fakészletéből egyelőre nem fokozható tovább, és 8,5 millió köbméter teljesítés várható. Ez a ki­termelés nem sérti a szigorú előírá­sokat. Az erdőgazdálkodásban a ter­melési érték további növekedését a termékszerkezet korszerűsítésével, a fahasznosítás arányának növelésé­vel, a faanyag magasabb fokú feldol­gozásával kívánják elérni. Az erdőgazdasági vállalatok na­gyobb része vállalkozott exportbőví­­tő fejlesztésekre, amelyhez pályázat útján központi segítséget is kapnak. Erre építve, a terv az export további 9 százalékos növelésével számol. Az idén 7,5—8 ezer hektárral tovább nő az erdőterület állami beruházásként. A felújítás a kitermelt erdők helyén ugyancsak ütemesen folytatódik. Új, nagyobb szabású 10 éves erdőtelepí­tési program kerül 1987-ben a kor­mány elé. Egész Európában fokozódó össz­társadalmi gond az erdők egészségi állapotának megromlása, amely alap­vetően a növekvő környezeti ártal­maknak tudható be. Mindezzel kap­csolatban az illetékesek az elmúlt hónapokban komplex, a nemzetközi hálózatba illeszkedő jelzőrendszert dolgoztak ki, amelyet nagyobbrészt ez évben ki is építenek. Új vadászati törvény készül, amelynek egyik fő célja a mező-, az erdő- és vadgaz­dálkodás jobb összhangjának megte­remtése. Egyik megoldatlan, nagy problé­mája az erdőgazdálkodásnak a faki­termelés és az erdőművelés gépesíté­se. Többéves stagnálás után végre f­elgyorsulhat az elhasználódott gépek korszerűsítéssel egybekötött pótlása. A technikai elmaradás felszámolá­sáról szó sincs, de a további romlás megállítására már van remény. Az idén fontos lépéseket tesznek a lemezipar — elsősorban a faforgács­­lemezgyártás — fejlesztésére. Remény van arra, hogy vegyesvállalat alapí­tásával megindulhat ez a munka. Az éves ágazati terv szerint az ed­dig nem hasznosított faanyag mind nagyobb részéből tüzelési célú „ap­­ríték” készül. Az erdőgazdaságok új terméke fűtőolajat, földgázt helyet­tesít az ipari, mezőgazdasági és kom­munális energiatermelésben. Téli fakitermelés a Balaton-felvidéki Erdőgazdaság farkasgyepűi erdésze­tében. Szolgálat pihenőidőben Szombaton befejeződtek a mun­kásőrség egységgyűlései, amelyek az idén egy kicsit ünnepélyesebbek voltak a minden esztendőben szo­kásos mérlegkészítő, feladatmegha­tározó munkaértekezleteknél. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a rájuk jellemző szerénységgel, úgy­szólván nagy családi körben em­lékeztek meg a munkásőrség meg­alakulásának harmincadik évfordu­lójáról, köszöntötték a testület 4200 alapító tagját és az őket támogató, helyettük gyakran otthoni szolgála­tot vállaló családtagokat. A hír tu­lajdonképpen csak ennyi lenne tényszerűen: véget ért egy száz­ezreket megmozgató, társadalmi ér­deklődést kiváltó rendezvénysoro­zat. Kibővítendő a híradás tartal­mát, hivatkozhatnánk számokra, a munkában és a szolgálatban elért sikerekre, s a társadalom, kor­mányzatunk kitüntetésekben, elis­merésekben is megnyilvánuló meg­becsülésére - most mégis csak egyetlen tényt emelnénk ki: szomba­ton fejeződtek be az egységgyűlé­­sek. S nem azért hangsúlyos ez a szó, mert a szombat majdnem mindannyiunk számára egy kicsit hétvégi ünnep, a családi együtt­­létre, a pihenésre szánt nap, ha­nem azért, mert mentalitást tük­röz: nem a munkából elvett idő­ben ültek össze a szürke egyenru­hások, hogy emlékezzenek, szám­adást készítsenek és terveket ková­csoljanak - hanem a pihenőnapjuk egyikén, a szabadidejükben. Áldozatot hoztak? ünneprontás nélkül mondhatjuk, hogy tulajdon­képpen nem, mert önként vállalták a gyakran kemény próbatétellel já­ró­ fegyveres szolgálatot, tudván tudva azt is, hogy a szolgálat na­­­­gyobbik része napjainkban a mun­ka, a mindennapi megméretés, a helytállás azon a poszton, ahol dol­goznak. Nekik természetes, hogy olykor a szombat és a vasárnap is munka­nap, s nemcsak olyankor, amikor ünnepi ruhába öltözve tanácskoz­nak, vitatkoznak, tanakodnak a hét­köznapokról. Az év közbeni szolgá­lati idejük legnagyobb részét is a szabadidejükből veszik el. Nemegy­szer úgy, hogy este, éjszaka még szolgálatot teljesítenek valahol - objektumokat őriznek, segítenek a közbiztonság fölött őrködőknek, vagy éppen gyakorlatra készülnek -, és reggel már munkába állnak. Hivatkozás,­­mentegetőzés helyett kétszeres akarattal, mert a munka­társak és önmaguk előtt akkor van igazán becsületük, ha a napi tennivalóikat is példamutató fegye­lemmel végzik. A híradások legfeljebb arról tá­jékoztattak ebben a hónapban, hogy itt és itt munkásőr-egységgyű­­lést tartottak. Arról már nem esett szó, hogy az embertelen tél jó né­hány helyütt felborította a gondo­san előkészített pihenőnapi hivata­los programokat is. Bár a munkás­­őr-kollektívák életében fontos ese­mény az egységgyűlés, azért azt tartották a legfontosabbnak, hogy szavak helyett cselekedjenek - úgy, ahogy nemcsak rendkívüli körülmé­nyek között teszik­­, segítsenek ott, ahol tudnak. A legtöbbjüknek nem kellett parancs ahhoz, hogy részt vegyenek a hóeltakarításban, kez­deményezzék és vállalják a terme­léskiesés pótlására szervezett hét­végi műszakokat, közreműködjenek az elzárt falvak lakóinak élelmiszer­­ellátásában, a közlekedés lehetősé­gének megteremtésében. A gyűlésekre a munkahelyi veze­tők, kollégák, családtagok is hiva­talosak voltak, s jóleső érzéssel hal­lották, hogy nem volt elfecsérelt az az idő, amit a munkásőrök a sza­badidejükből szakítottak ki­­ szol­gálatra. Érezhették, hogy megbe­csülik az édesapát, a férjet, a mun­katársat. Talán ezért is van, hogy a januári egységgyűléseken több mint négyezer új munkásőr tett es­küt. Kónya József A­ béke minden ember legszemélyesebb közügye Állásfoglalás a XI. országos békekonferencián • Csehák Judit felszólalása Szombaton Budapesten az Építők Rózsa Ferenc Szék­házában ülésezett a XI. országos békekonferencia. A magyar békemozgalom vezető fórumán 1200 küldött és meghívott vendég vett részt. A tanácskozás elnökségé­ben foglalt helyet Németh Károly, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt főtitkárhelyettese, Csehák Judit, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Pozsgay Imre, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezeti mozgalom, más társadalmi és tömegszervezetek veze­tői, a kulturális és a tudományos élet, az egyházak jeles képviselői. Az Országos Béketanács új elnökének, Sztanyik B. Lászlónak, az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugár­­biológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet főigazga­tó főorvosának megnyitó szavaival kezdődött a XI. or­szágos békekonferencia szombati'' plenáris ülése. Az elnök megnyitó szavaiban hangsúlyozta, hogy az el­múlt években a békemozgalom ereje világszerte to­vább növekedett, s ma már mindenütt számottevő té­nyezője a háborús veszély elhárítását célzó kezdemé­nyezéseknek, a világbéke megőrzésének. A nukleáris fenyegetés azonban új és új erőfeszítésre készteti azo­kat, akik az emberiség békéjét valóban szívügyüknek tekintik. Ezután Barabás Miklós, az Országos Béketa­nács főtitkára emelkedett szólásra. A béketanács főtitkárának vitaindítója Vitaindítójában hangsúlyozta: nagy változások jellemzik az előző béke­­konferencia óta eltelt időszakot. Olyan leszerelési program született, amely az ezredfordulóra az egész világot, annak minden szögletét meg kívánja­ szabadítani az atomfegyve­rektől. Moszkva, Genf, Budapest, Stockholm és Reykjavík neve fém­jelzi ezt a folyamatot. Ebben a jó irányú és felgyorsult mozgásban vált napjainkra nemzetközileg is elfo­gadott követeléssé a világ atomfegy­vermentessé tétele, az űrfegyverke­zés megakadályozása. Ugyanilyen újszerű, korábban elképzelhetetlen­nek tűnő javaslatok születtek a ha­gyományos és vegyi fegyverek csök­kentésére, a helyi konfliktusok meg­oldására, a biztonság erősítésére. Ezek a célok egyértelműek, világo­sak és cselekvésre késztetők. Táv­latot nyitnak, feladatot adnak, és jó szívvel felvállalható kötelességet kínálnak valamennyi békeszerető erő, így a magyar békemozgalom számára is.­­ Ez a tevékenység a magyar poli­tikai és társadalmi életben olyan helyet vívott ki magának, melynek ellenőrzése felelős magatartást, to­vábbi elszántságot kíván ettől a ta­nácskozástól és a mozgalom vala­mennyi önkéntes munkájától. Nuk­leáris korunk fenyegetései nem is­merik az államhatárokat, ezért a békemozgalmak is csak az orszá­gokon átívelő cselekvésvágy, jövő­féltés aktív kinyilvánításával lép­hetnek föl eredményesen. Európa békemozgalmai nem köny­­nyű időket élnek. Sikerek és ku­darcok váltogatják egymást, de sen­ki sem vitathatja el tőlünk azt a messzire ható felismerést, hogy ügyünk képes az embereket közös tettekre sarkallni. A reménykedés természetesen ma már nem elég, ám a békemozgalmak biztatást merít­hetnek abból a párbeszédből, amit a két nagyhatalom vezetői folytat­tak. A Szovjetunió hosszú távú, konkrét leszerelési programjavasla­ta a példa rá, hogy a békemozgal­mak követelései találkozhatnak az államok vezetőinek szándékával. Ez kölcsönösen hat magatartásukra, így hát valamennyi népnek, éljen bár­mely részén a földnek, legyen bár­mekkora, az egyenlő felet megillető tisztelettel és szorgalommal kell munkálkodnia a közös békéért. A békemozgalom egységének alapja az, hogy valamennyien békét akarunk — hangoztatta az OBT fő­titkára. — Ám arról már sokol­dalú eszmecsere folytatható, hogy milyen békét kívánunk, s ennek megőrzésében, gazdagításában mi­lyen utakat választunk. Külön em­lítést érdemel e vonatkozásban a hazaszeretet ügye. Szomorú érték­válság jele, hogy nálunk egyesek manapság csupán a kokárda hosz­­szúságával mérik ezt. Természete­sen szükséges a kokárda is, de a hazaszeretetnek mindenekelőtt a hu­szadik század végi, a következő év­ezred Magyarországáról, annak mi­lyenségéről, ahhoz fűződő viszonya­inkról kell vallania. (Folytatás a 3. oldalon.) Genfi munkacsoport a SALT—1 áttekintésére Munkacsoportot alakítottak a gen­fi leszerelési tárgyalásokon a ra­kétaelhárító rendszereket korlátozó SALT—1 szerződés határozmányai­­na­k áttekintésére. A SALT—1 szerződés rendelke­zései korlátozzák az új típusú ra­kétaelhárító rendszerek kifejleszté­sét. A Szovjetunió álláspontja sze­rint bizonyos mértékű laboratóriu­mi kutatások megengedhetőek a szer­ződésen belüli, de az űrfegyverek kipróbálása a világűrbe­n­­s az ilyen fegyverek telepítése viszont a szer­ződés megszegését jelentené. Mint ismeretes, a Pentagon legújabban azt szorgalmazza, hogy viszonylag rövid időn belül kezdjék meg már az új űrfegyverek telepítését. (MTI) A mongóliai szovjet csapatkivonás lépés a térség biztonsági rendszere érdekében A szovjet csapatkontingens jelen­tős részének Mongóliából történő ki­vonását Ulánbátorban az ázsiai és a csendes-óceáni térség egyetemes biztonsági rendszerének létrehozása érdekében tett fontos lépésnek te­kintik — jelentette ki Dügerszüren mongol külügyminiszter a hét végén Moszkvában tartott sajtókonferen­ciáján. A kontingens ideiglenesen állo­másozik az országban, a mongol kormány kérésére. Az áprilisban kezdődő kivonást a felek kétoldalú megállapodása alapján hajtják vég­re, s azon a vezető mongol diplo­mata lehetségesnek mondotta kül­földi újságírók részvételét is. Kifejtette, hogy a további csapat­­kivonások közvetlenül függnek a távol-keleti, különösen a Mongólia körüli térség helyzetének alakulásá­tól. A mongol—amerikai diplomáciai kapcsolatok helyreállításával kap­csolatban feltett kérdésre Düger­szüren kifejtette, hogy az Egyesült Államokkal való kapcsolatok létesí­tését a mongol kormány a békés egymás mellett élés elvének meg­felelő, normális és helyes lépésnek tekinti. A külügyminiszter a­­ továbbiak­ban elmondta, hogy a mongol—kí­nai viszony az utóbbi időben ja­vult, megélénkültek a kereskedelmi, a kulturális és a sportkapcsolatok. A két ország parlamenti csoportjai, valamint társadalmi szervezeteinek képviselői kölcsönös látogatásokat tettek, és külügyminiszter-helyette­si látogatások is lesznek. Mongólia a Kínával fenntartott jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséért lép fel, s eközben a kölcsönös megbecsülésre, a függetlenség, a területi egység és a belügyekbe való be nem avatko­zás elveire helyezi a hangsúlyt — mondotta. Az év közepén Ulánbátorban mongol­­javaslatra tanácskozást tar­tanak az ázsiai és a csendes-óceáni térség kommunista és munkáspárt­jainak képviselői. Mongólia azt sze­retné, ha ezen a találkozón részt venne a térség valamennyi kommu­nista és munkáspártja, elsősorban a nagy pártok, mint például a Kí­nai és a Japán KP. Ezekkel a pár­tokkal tárgyalások folynak részvé­telükről. A pártok többsége egyet­értett a találkozó megtartásának gondolatával — mondotta Dager­szüren. (MTI) Nagy versenyek kinn és benn A hét végén folytatódott a svájci Crans-Montanában a tél egyik ki­emelkedő sporteseménye, a 29. al­pesi sívilágbajnokság. Igazi szezonja van az atlétikának, igaz, az időjárás viszontagságaira való tekintettel ezekben a hetekben tető alatt mérik össze tudásukat a legjobbak. Kiváló eredményekről ér­keztek hírek, így a többi között ar­ról, hogy Genovában a bolgár Sztef­­ka Kosztadinova 2,04 méteres telje­sítménnyel fedettpályás világcsúcsot javított a női magasugrásban. (Rész­letes tudósításaink a 11—12. olda­lon.) Az alpesi sí világbajnokságon Crans- Montanában a női lesiklásban a svájci Walliser győzelmével vissza­vágott honfitársnőjének, Figininek. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT

Next