Népszabadság, 1987. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

Ára: 1,80 Ft VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZABADSÁG 1987. március 2., hétfő AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLV. évfolyam, 51. szmvi Nyugdíjasok oldala (4. oldal) Új postai nagyüzemet adtak át Gépesített anyagmozgatás Székesfehérvárott Szombaton Székesfehérvárott fel­avatták a Magyar Posta küldemény­feldolgozó hálózatának egyik leg­nagyobb, legkorszerűbb üzemét. Az ünnepségen — amelyen ott volt Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke , Kertész Pál elnök­­helyettes méltatta az új, 450 millió forintos költséggel felépített és be­rendezett létesítmény jelentőségét. El­mondta, hogy az üzem Fejér, Veszp­rém és Somogy megye 360 postahi­vatalának közvetítésével, 635 ezer embert szolgál ki, továbbítja a le­veleiket, a csomagjaikat, az általuk küldött, nekik címzett újságokat, folyóiratokat, pénzt s az egyéb pos­tai küldeményeket. Az anyagmozga­tás nyolcvan százalékát, az egyéb munkáknak pedig a hatvan száza­lékát gépesítették. A szovjet gyárt­mányú feldolgozó-, osztályozó-, to­vábbítóberendezések naponta 234 ezer levelet, négyezer csomagot, 100-­­­20 ezer színes lapot dolgoznak fel, osztályoznak, s továbbítanak hetven irányba, 36 úgynevezett jegyzékelő­­járattal, 14 helyi járattal és 13 moz­gópostával. Emellett háromszázmil­lió forintos napi pénzforgalmat is lebonyolítanak. A munkát a gépe­ken kívül mikroszámítógépre alapo­zott, videokamerákkal, hangosbe­szélőkkel támogatott termelésirá­nyítási rendszer is segíti. Az új üzem átadásával számotte­vően javultak a postai dolgozók munkakörülményei: öltöző, fürdő, két műszakban nyitva tartó büfé, melegítőkonyha, étterem, ezernégy­száz ember egészségügyi ellátására alkalmas rendelő is helyet kapott az épületben. (MTI) A csomagosztályozó az új postán. KARACZY SZILÁRD FELV. — MTI FOTO Madzsib: A megbékélésnek míves alternatíváig Kommunista műszakok nagyvállalatoknál Az Afganisztáni NDP főtitkárának interjúja a Népszabadságnak (Kiküldött munkatársunk telexje­lentése.) A nemzeti megbékélési politika, a január 15-ével meghirdetett tűzszü­net viszonylag igen rövid idő alatt jelentős eredményeket hozott — mondotta vasárnap Nadzsilli afgán vezető, fogadva a Népszabadság Ka­bulban tartózkodó munkatársát. La­punknak adott különnyilatkozata teljes szövegét későbbi időpontban közöljük. Az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt és az állam vezetése el­határozta, hogy a nehézségek elle­nére tovább keresi a tárgyalások le­hetőségét, mivel az ország számára ma a béke az egyetlen elfogadható alternatíva — jelentette ki Nadzsib, hozzáfűzve, hogy az afgán párt to­vábbra is keresi a párbeszédet az emigráns politikai csoportosulások­kal. Az afgán vezető egyebek között arról beszélt, hogy a nemzeti meg­békélési politika jelentős visszhan­got keltett az országban és a kül­földön táborokban, emigrációban élő afgánok között is.­­ A legfonto­sabb, hogy napról napra mind töb­ben térnek haza az emigrációból, hagynak fel a kormányellenes fegy­veres tevékenységgel. Igaz, az úgy­nevezett hetek (a pakisztáni közpon­tú, hét legnagyobb ellenforradalmi szervezet) sietve elutasították kez­deményezésünket. Ma viszont már azt tapasztaljuk, hogy közöttük is vannak, akik felülvizsgálják koráb­bi álláspontjukat — hangsúlyozta. — Az afgán kormány a most fo­lyó genfi közvetett megbeszélések­hez új, rugalmas javaslatokkal állt elő — mondotta az ANDP KB fő­titkára. — A nemzeti megbékélés­nek végső soron a Pakisztánnal fo­lyó tárgyalásokra is kedvezően kell hatnia. Ugyanakkor gondot okoz, hogy az Egyesült Államok merev ál­láspontot foglal el, s úgy tűnik, er­re készteti pakisztáni szövetségesét is. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az iszlámábádi kormány Afga­nisztánt a menekülttáborok elleni légitámadással vádolja. Nadzsib fel­hívta a figyelmet a kabuli hírügy­nökség most kiadott hivatalos nyi­latkozatára, amelyben leszögezik: e vádak fő célja az, hogy akadályoz­zák az előrehaladást Genfben. Hiva­talos afgán források szerint a tár­gyalásokon már csak a szovjet csa­patok kivonásának menetrendjéről kell megállapodni. — A kabuli vezetés tárgyalásos megállapodásra, politikai rendezésre törekszik. Az afgán nép kifáradt a háborúban, a nemzeti megbékélés létszükséglet — szögezte le egyebek között a lapunknak adott interjújá­ban az Afganisztáni Népi Demok­ratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára. Miklós Gábor A hétvégén az ország több nagy­­vállalatánál tartottak kommunista műszakot. Ezzel részben a januári időjárás okozta termeléskiesést pó­tolják, részben a munkások szociá­lis körülményeinek javításához já­rulnak hozzá. A Ganz Danubius Hajó- és Da­rugyár központjában és gyáraiban több ezren dolgoztak ezen a napon. Jövedelmüket a kisnyugdíjasok tá­mogatására ajánlották fel. A miskolci MÁV Járműjavítóban hétszázan dolgoztak. Tizenhét vasúti kocsit hoztak rendbe és adtak át a forgalomnak, továbbá az alkatrész­­gyártó részlegben ütközőkészüléke­ket gyártottak csehszlovákiai export­ra, valamint központi teherkocsi­vonóberendezéseket készítettek tu­néziai megrendelésre. A sárospataki üzemegységben a targoncákat tették üzemképessé, illetve biztonságossá, a műhelyekben a vagonok javításá­hoz készítettek alkatrészeket. A kül­ső munkahelyeken — az ország több részében — a MÁV vasútvonalainak berendezéseit javították. A Jászberényi Hűtőgépgyár a ja­nuári kemény tél okozta termelés­­kiesés pótlására, a szezonális termé­kek gyártásának meggyorsítására szervezett kommunista műszakot. A központi, továbbá a jászárokszállási, a jászboldogházai üzemekben négy és fél ezer dolgozó hatmillió forint értékű árut termelt. Csak háztartási hűtőszekrényekből és fagyasztókból 2500 készült el. A vállalat termékeinek egyébként az idén belföldön is, külföldön is biztos piaca van. Csupán háztartási készülékekből 260 ezret gyártanak, de többet is tudnának értékesíteni, ha nagyobb lenne a kapacitásuk. A kommunista műszakokkal a dolgo­zók hozzájárulnak ahhoz, hogy a hű­tőgépgyár az első negyedévben pon­tosan teljesítse exportmegrendelé­seit. (MTI) Az áttörés esélye Világszenzációt hozott ez a hét­vége. Mihail Gorbacsov javaslata, amelynek szövegét e számunkban közöljük, áttörést hozhat a kényes szovjet-amerikai biztonságpolitikai párbeszédben. A Moszkva által sür­getett újfajta gondolkodásmód itt úgy ölt testet, hogy a reykjaviki „csomag" felbontásával, az euro­rakéták szovjet-amerikai nullameg­oldásának kiemelésével - kedvező tengerentúli válasz esetén — kar­nyújtásnyira kerülhet a két világ­hatalom első, bár részleges atom­­leszerelési megállapodása. Páratlan esély ez a világnak, páratlan esély ez Európának. Az új moszkvai nyitás annál is nagyobb visszhangot keltett, mert olyan pil­lanatban történt, amikor a túloldal lépései éppenséggel kevés okot adtak a derűlátásra. Elegendő arra emlékeztetni, hogy a múlt héten mint kényszerítették a folytatódó amerikai nukleáris kísérletek a Szovjetuniót másfél évi egyoldalú moratóriumának feladására - tör­ténetesen azokban a napokban, amikor az Egyesült Államok elnö­kének megbízottai a nyugati fővá­rosokban a rakétaelhárító rendsze­rekről kötött ABM-szerződés értel­mezésének és az űrfegyverkezési program időhatárainak „szűkebb” és „tágabb" változatairól vitatkoz­tak az aggódó szövetségesekkel. Ebben a szovjet-amerikai pár­beszédnek kevéssé kedvező helyzet­ben Moszkva nem csapta be az aj­tót, hanem inkább fokozta az erő­feszítéseket, hogy megkeresse azt az archimédeszi pontot, amelyre támaszkodva kimozdíthatja az egy helyben topogásból a genfi fegy­verzetkorlátozási tárgyalásokat, ahol végül is az önmagukban ígéretes reykjaviki dossziék fekszenek az asztalon. Az idő ugyanis a rakéta­fejlesztés és -telepítés spirálja miatt egyre jobban sürget. Amihez hovatovább egy sajátos politikai ok is társul. 1988 választási év lesz az Egyesült Államokban, ami a do­log természeténél fogva lefékezheti a párbeszéd folyamatát, elodázhat máskülönben lehetséges megálla­podásokat. Szovjet részről már ko­rábban jelezték, hogy sem a Reyk­javík utáni nehézségek, sem pedig az „Irangate" ügy miatt nem ír­ták le tárgyalópartnerként a Rea­­gan-kormányzatot, ellenkező eset­ben évekbe telnék, mire egy jö­vendő washingtoni vezetéssel újra asztalhoz lehetne ülni. Ebből a szempontból is jelzés értékű, hogy Gorbacsov mostani javaslata rö­viddel az „irangate”-et vizsgáló amerikai különbizottság jelentésé­nek közzététele után hangzott el. A szovjet vezetés, amikor nagy figyelmet keltett politikai gesztus­sal már Reykjavíkban átvette saját javaslataiba az amerikai nulla­megoldást, bebizonyította, hogy ké­pes a nagyvonalú kompromisz­­szumra. A mostani Gorbacsov-in­­dítvány „az egyetértés csomagjá­nak” felbontásával azt is megmu­tatta, hogy Moszkva a megegye­zésért milyen messzire kész elmen­ni. Nem kerülheti el azonban a fi­gyelmet, hogy az eurorakéták mint közepes hatótávolságú eszközök kü­lön kezeléséről szólván, a főtitkár azt is világosan kifejtette, hogy a hadászati rakéták ügye szervesen összefügg az „űrvédelem”, illetve az űrfegyverkezés kérdéskörével. De vajon hiú remény-e, hogy egy - talán közeli - eurorakéta-megál­­lapodás biztatóbb légkörében köny­­nyebben lehetne megoldást találni az utóbbi problémakomplexumra is? A Gorbacsov-javaslat akár ebben az értelemben is az áttörés archi­médeszi pontja lehet. Serény Péter A Szovjetunió kész külön megállapodni az eurorakéták leszereléséről MIHAIL GORBACSOV NYILATKOZATA A MOSZKVAI TELEVÍZIÓBAN Világszerte óriási érdeklődés kíséri Mihail Gorba­csov szombat esti bejelentését arról, hogy a Szovjet­unió a nukleáris fegyverzetcsökkentési tárgyalások előmozdítására kész kiemelni az európai közép-hatótá­volságú rakéták kérdését a reykjaviki csomagból, s kü­lön megállapodni azok leszereléséről. Az alábbiakban előbb a nagy jelentőségű javaslat szövegét közöljük, majd a legfontosabb reagálásokat ismertetjük. Mihail Gorbacsov nyilatkozatában hangsúlyozta: — A Szovjetunió 1986. január 15-én történelmi léptékű programot hirdetett meg, a nukleá­ris fegyverek szakaszos felszámolá­sának programját. Amikor ezt java­soltuk, abból a szilárd meggyőző­désből indultunk ki, hogy a jövő biztonsága — nukleáris fegyverek­től mentes biztonság. A szovjet ve­zetés, az ország védelmi tanácsa, amelynek vezetését rám bízták, min­dig a figyelmének központjában tartja országunk, szövetségeseink biztonságának problémáit és az egyetemes biztonság kérdéseit. A legkisebb mértékben sem kételke­dünk abban, hogy a földgolyó biz­tonságát, az emberiség fennmara­dását közös erőfeszítésekkel és po­litikai eszközökkel, nem pedig fegy­verekkel kell szavatolni. A népek, a pártok és mozgalmak túlnyomó többségének józan gon­dolkodása, az emberiség léte meg­őrzésével kapcsolatos természetes cselekvési ösztön kizárja, hogy el­fogadjuk az emberiség öngyilkos­ságának logikáját. A világ előtt vi­selt nagyfokú felelősségtől áthatva a Szovjetunió azért száll síkra, hogy találjanak kölcsönösen elfogadható megoldásokat a nukleáris fegyve­rektől és erőszaktól mentes béke megteremtésére. A Moszkvában nemrégiben meg­rendezett fórumon ismételten meg­­éreztük tudomány és a kultúra, a politika és a vallások képviselőinek várakozását, aggodalmát, feszült út­keresését, ismét határozottan érez­tük, hogy korunk fordulópontot je­lent. Reykjavík megmutatta, hogy a nukleáris leszerelés nagyon is meg­valósítható politika. Az izlandi fő­városban egyetlen lépésre voltunk olyan döntések egész csoportjától, amelyek összességükben a nukleá­ris veszély frontjának mély áttöré­sét jelentették volna. Ebben rejlik Reykjavík minden nagyszerűsége és tragédiája. A nagyszerű az volt, hogy megnyíltak a nukleáris fegy­verektől mentes világ elérhető táv­latai. A tragédia pedig az, hogy jelentős erők megakadályozták a megállapodást, továbbra is a nuk­leáris erőre épülő gondolkodás fog­lyai maradtak. Mindenki tudja, hogy mi tör­tént Reykjavík után. Az ame­rikai kormányzat éles fordulattal el­távolodott az elért eredményektől. A szovjet—amerikai tárgyalásokat — a dinamizmusuk és konkrétsá­guk növelését célzó erőfeszítéseink ellenére — ismét előre megfontolt szándékkal akadályozzák. Ugyan­azok a politikusok, akik Reykjavík­­ban logikusnak tartották a hadásza­ti támadófegyverek, a közepes ható­­távolságú rakéták, az űrfegyverek és a nukleáris robbantások kérdés­körét érintő javaslatok összefüggé­seiben, egységesként történő átte­kintését, ma azzal foglalkoznak, hogy minden egyes területen aka­dályozzák a megállapodást, arra hi­vatkozva, hogy a Szovjetunió ra­gaszkodik az egyidejű, csomagkénti megoldásukhoz. Valójában a tárgya­lásokat szűk, önző érdekek akadá­lyozzák, az, hogy nem akarnak le­mondani a katonai és technológiai fölény hajszolásáról, a — minde­nekelőtt a világűrben megvalósítan­dó — előretörés lehetőségével kap­csolatos illuzórikus számításokról. Az ilyen szemlélet idegen tőlünk, sőt mi több, elfogadhatatlan szá­munkra. Elvi alapokon nyugvó irányvonalunk, hogy töretlenül ke­ressük a megoldásokat, amelyek megnyitják a kölcsönösen elfogad­ható megállapodásokhoz, az egyen­lő biztonsághoz vezető utat. Az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga, miután a napokban áttekintet­te azoknak a kérdéseknek a körét, amelyek a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésével kap­csolatosak, úgy döntött, hogy még egy jelentős lépést tesz ebben az irányban. (Folytatás a 3. oldalon.) Labdarúgóidény­nyitó áttörni a „kínai falat”. Ez egyébként más nemzeteknek sem sikerült, amit jelez, hogy a kínaiak hat aranyér­met hoztak el. Születtek világrekordok New Yorkban fedett pályán hármasug­rásban és Pozsonyban sportlövé­szetben. Idehaza pedig a cselgáncs szurkolóinak volt csemege, és — a vártnál jobb ma­gyar eredmények miatt — öröm a Gránit Hungária Kupa kétnapos küzdelemsorozata. Mégis, úgy hisz­­szük a legnagyobb érdeklődés a lab­darúgó NB I idénynyitó mérkő­zéseit kísérte, négy döntetlen, az V. Dózsa nagyará­nyú győzelme és a csapatok többsé­gének igencsak idényeleji formája kíván említést. — Mi hozzá se nyúltunk! — jelzi Méhesi és Lengyel (Részletes sport­felemelt kézzel. A játékvezető másként látta, és Szabó tudósításaink a 11. buktatásáért 11-est ítélt az Eger ellen. (II. Dózsa—Eger és a 12. oldalon 5­0.) RÉDEI FERENC FELVÉTELE találhatók.) Ha az időjárás nem vett is róla tudomást a hétvégén, igencsak kö­zeledni látszik a tavasz. A hírügy­nökségek mind nagyobb számban ontják a sporthíreket. A hétvége kétségkívül legérdekesebb eseménye volt az indiai asztalitenisz-világbaj­nokság fináléja. Sajnos a magyarok még nem tudták igazán hatásosan

Next