Népszabadság, 1987. május (45. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

1987. május 1., péntek NÉPSZA­B­A­DSÁ­G ­ Angyalföldi találkozások Régi és személyes ismerősként köszöntötték tegnap délelőtt Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkárát Angyalföldön, hi­szen már hagyomány, hogy minden évben a május elsejei ünnep előtt ellátogat ide, hogy tájékozódjon a nagy múltú munkáskerület helyze­téről, fejlődéséről, az itt élő embere­ket foglalkoztató kérdésekről. A főtitkár programja a XIII. Ke­rületi Pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Bu­dapesti Pártbizottság első titkára, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács el­nöke, valamint Bornemissza Sándor, a kerületi pártbizottság első titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanács­elnöke fogadta a vendéget. A pártbizottság székházában Bor­nemissza Sándor tájékoztatta Kádár Jánost a kerület eredményeiről és gondjairól. A gazdaságról szólva ki­emelte, hogy Budapestnek ebben a városrészében a vállalatok első ne­gyedévi mutatói lényegesen jobbak a tavalyinál , miközben 5,7 szá­zalékkal csökkent a­­létszám, több mint hét százalékkal nőtt a terme­lés, s az exportra kerülő termékek értéke is jelentősen emelkedett, ör­vendetes az is, hogy az eddigi ta­pasztalatok szerint kevesebb a fel­felé és az egymásra mutogatás, ehe­lyett az MSZMP KB novemberi ha­tározata nyomán, a pártalapszerve­­zetek kezdeményezésére a kollektí­vák önmaguk tárgyilagos megítélé­sét, s az elemzésekből fakadó teen­dők konkrét tettekre váltását tar­tották fontosnak. Az új irányítási rendszer beveze­tésével Angyalföld 54 gazdálkodó egysége közül harmincban vállalati tanács működik, 11-et pedig válasz­tott vezetőség, illetve közgyűlés irá­nyít. A dinamikusabb szerkezetvál­táshoz az is hozzátartozik, hogy az utóbbi időszakban 75 kisszövetke­zet s több száz gazdasági munka­­közösség létesült. A kerületi első tit­kár arról is beszélt, hogy a KB no­vemberi határozatából adódó ten­nivalókat a kerületben igyekeztek konkrét, helyileg értelmezhető és végrehajtandó munkaprogrammá alakítani. A pártszervezetek a vál­lalatvezetéssel együtt nem riadtak vissza a látszólag népszerűtlen in­tézkedések meghozatalától sem. Jel­lemző adat: a kerület munkahe­lyein évente 600—700 embert cso­portosítanak, képeznek át. Ezen kér­dések politikai súlyát, a velük kap­csolatos tájékoztatás, a nyílt beszéd fontosságát a pártszervezetek jól látják, a mozgalmi munka szerves részének tekintik. Ami viszont las­san megy — folytatta Bornemissza Sándor —, az továbbra is a termék­szerkezet-váltás, a technológiai fej­lesztés, valamint a költségek csök­kentése. Beszámolója végén a ke­rületi pártbizottság első titkára hangsúlyozta: a pártszervezeteknek mielőbb meg kell tanulniuk a konfliktushelyzeteket időben észlel­ni, kezelni, és nyíltan — a konst­ruktív megoldást keresve — az ér­dekeltekkel megvitatni. Kádár János megköszönte a tájé­koztatót, majd válaszában rámuta­tott: az MSZMP KB novemberi ha­tározatával kapcsolatos várakozás, majd a fogadtatás, így a közvéle­mény is, visszaigazolta: a reform­folyamatban messzemenően érvé­nyesül a párt vezető szerepe. Igaz, volt ennek a várakozásnak pozitív és negatív vonása is: a többség el­igazítást várt és kapott a dokumen­tumtól, de akadtak, akik csodát reméltek tőle — nekik természete­sen csalódniuk kellett. Ami viszont bizonyos: a jelenlegi helyzet más­fajta hozzáállást követel mindenki­től, s ezt a dolgozók zöme megéri-­ tette. A pártszervezetek fontos fel­adata a meggyőzésen, a mozgósítá­son túl a politikai eszközökkel való ösztönzés, a következetesebb szá­monkérés , az önállóság növeked­­tével ugyanis nemcsak a hatáskör bővül egyenes arányban, hanem a felelősség is. Nem elégedhet meg senki annak ismételgetésével, hogy nehéz a helyzet , a passzivitást mindenütt fel kell váltania az ak­tívabb politizálásnak és a cselek­vésnek. Kádár János emlékeztetett arra, hogy továbbhaladásunk érde­kében úgy tudjuk jobbá, eredmé­nyesebbé tenni az országépítő mun­kát, ha mindenki a maga helyén pontosan ismeri feladatát, átérzi azt, hogy az új feladatok másfajta gon­dolkodást, szemléletmódot követel­nek. A pártbizottsági eszmecsere vé­geztével az MSZMP főtitkára a FORCON Szerszámipari Tröszt bu­dapesti vállalatát kereste fel, ahol a vendéget Gulyás Imre vezérigaz­gató és Kovács István, a budapesti vállalat pártvezetőségének titkára üdvözölte. A Szerszámipari Tröszt tavaly nyáron alakult meg a Forgácsoló­szerszámipari Vállalatból. Az ország egyik legnagyobb szerszámgyártó üzeme forgácsoló szerszámok gyár­tásával és javításával foglalkozik, s mintegy 1800 embert alkalmaz. A tröszt termelési értéke csaknem egymilliárd forint, nyeresége pedig tavaly megközelítette a 200 millió forintot. Gulyás Imre tájékoztatójá­ban elmondta, hogy két vállalatuk van — az egyik Budapesten, a má­,­sík Békéscsabán. A budapesti cég három gyára kézi és gépi forgá­­­csoló szerszámokat, technológiai részegységeket és szerelvényeket gyárt, javít, valamint a megmunká­ló gépekhez kiegészítő szerszámokat készít. Sokat tesznek a műszaki fej­lesztésért, korszerű gépeket vásárol­nak, élnek a lízing, a kooperáció, lehetőségével, s természetesen az importhelyettesítő megoldásokról sem mondanak le. Részben ennek köszönhető eredményes munkájuk, no meg az, hogy áprilisban több mint hét százalékkal emelhették a béreket, bízva abban, hogy az idei­ esztendő munkája megalapozza a gyári kollektíva magasabb kerese­tét. Kádár János üdvözölte a tröszt biztató eredményeit, s ennek kap­csán aláhúzta: a jövőben az ország­nak a differenciált fejlődés útját kell követnie, mind népgazdasági, mind emberi vonatkozásban. — Az igazság az, hogy korábban túl sok „egyenlősdit” építettünk be a rendszerbe, így pedig nehéz kü­lönbséget tenni kiváló és középsze­rű, jó és gyenge teljesítmény kö­zött — mondta, majd arra figyel­meztetett: nem járhatunk tovább a fogyasztásnövelés és az eladósodás útján, mert ez zsákutcába, nem pe­dig fejlődéshez vezet. Mi nem szű­kösséget, hanem a javak bőségét szeretnénk kínálni, ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha azt osztjuk szét, amit megtermelünk — csupán ez adhat biztos, szilárd talajt terveink megvalósításához. Azt, hogy a régi gyárépületek csúcstechnológiát képviselő gépek­nek adnak otthont, tapasztalhatta Kádár János is rövid üzemlátogatá­sa során. Lévárdy Iván, a budapes­ti vállalat igazgatója és Mezei An­tal, a szakszervezeti bizottság titkárá­nak kalauzolásában. A párt főtit­kára először a menetköszörűs­ mű­­helybe tért be, ahol Marjai Albert üzemvezető és Naszvadi Sándor párt-alapszervezeti titkár mutatta be a nagy teljesítményű és teljesen automatikus berendezéseket. Itt . Megköszönte a szívélyes fogadta­tást, és hangsúlyozta, hogy szíve­sen jött ide, jól érezte magát a mun­kások körében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látottak-hallottak, ha­nem az itt tapasztalt bensőséges lég­kör, jó munkaszellem hatására is. A tavalyi termelési sikerek különö­sen értékesek — tette hozzá —, mert azokat a mindig sok gonddal-bajjal járó átszervezés közepette érték el. Gratulált az eredményekhez, és — az egész ország gazdasági helyzetét jellemezve — rámutatott: fejlőd­tünk, gyarapodtunk még az utóbbi nehéz esztendőkben is. Ha nem is egyformán, s mindenki számára ér­zékelhetően, de gyarapodott a la­kosság, a vállalatok legtöbbje is mű­ködőképesnek bizonyult. Ennek örül­hetünk, mert azért dolgozunk, hogy az emberek boldoguljanak. Ugyanakkor igaz az a gyakran hallható megállapítás, hogy nehéz az ország helyzete. A korábbi évek lendületes fejlődése lelassult, mun­kánk sok tekintetben bonyolulttá vált. Hol vannak a mai problémák gyökerei? Mindenekelőtt ott, hogy összességében nem termelünk any­­nyit, amennyit felhasználunk. For­dítani kell a gondolkodásunkon, a gyakorlatunkon: akkor lássunk hoz­zá az elosztáshoz, a javaink elfo­gyasztásához, amikor már megter­meltük azokat. Szükséges, de érthe­tően népszerűtlen intézkedések je­lezték már ezt a felismerést; ilyen volt például a béremelések áprilisig történő elhalasztása, ami többéves gyakorlatot próbált megváltoztatni. Azt tudniillik, hogy a vállalatok úgymond megelőlegezték az egész évre tervezett teljesítménynöveke­dést, s már az esztendő elején kifi­zették a megnövelt béreket. Igen ám, csakhogy az elképzelések nem ahogy a gyárban több helyen — mikronnyi pontosságot követel a fé­mek megmunkálása, s ennek termé­szetes velejárója a magas fokú szakképzettség, valamint a szigorú technológiai fegyelem. Kádár János meleg szavakkal gratulált Takács Árpádnak, aki 23 éve szerszámköszörűse a cégnek, s ő vezeti azt a brigádot, amely nem­régiben nyerte el a Vállalat Kiváló Brigádja címét. Emléksorokat írt a kollektíva naplójába, majd a szom­szédos műhelybe, a marósokhoz in­dult. Itt Szabó Zsigmond üzemveze­tő és Bíró Kálmán párt-alapszerve­­zeti titkár társaságában nézte meg az értékes és modern konstruk­ciójú gépekkel teli csarnokot. A párt főtitkára figyelmesen hallgat­ta a szerszámkészítés fortélyait, azo­mindig váltak be, a teljesítmények gyakran a bérek mögött kullogtak. — Azt kell megértenünk — hangsú­lyozta a párt főtitkára —, hogy a szocializmus a munka társadalma. Persze minden más társadalom is a termelőmunkán alapszik — tette hozzá —, hiszen azokban a fejlett tőkés országokban, amelyekben a termelés igen magas színvonalat ért el, szilárd fegyelem, rend, no meg az utcára kerüléstől való félelem áll a valóban impozáns eredmények mögött. Nemrégiben tett svédorszá­gi látogatásának élményeit említet­te az egyik példaként; mint mon­dotta, a korszerű termelőberende­zések, a modern technológia mel­lett szembetűnő volt a percnyi la­zaságot sem engedő munkatempó a szerelőszalagok mellett. — Mi szocialista kibontakozást keresünk! — szögezte le hazai gond­jainkra visszatérve Kádár János. — Határozott lépésekre van szükség ennek érdekében — folytatta —, s ezek között van sok kényszerű in­tézkedés is. Olyan munkaprogramot hirdetünk, amely eddigi tapasztala­tainkra építve nem rövid időre, ha­nem hosszabb távra megalapozza fejlődésünket, szocialista programot, amelyre szilárdan építhetjük a jö­vőt. Ezt követeli meg a nép, a szocialista Magyarország iránt ér­zett felelősségünk. Programunk, előrehaladásunk kö­vetelménye az is: úgy dolgozzunk, hogy az eddig elért életszínvonal biz­tos alapokon álljon. Céljaink elérésé­hez minden lehetséges eszközt fel kell használni — hangoztatta —, építeni a szocialista elveinkben­ rej­lő erőre, ugyanakkor — mivel az öntudat csak lassan, a termelési vi­szonyok változása mögött járva for­málódik — jobban kell alapozni­­­kat a „specialitásokat”, amelyek egy­­egy csúcstechnológiát képviselő ma­sinát jellemeznek. A séta mellőzött minden protokollszabályt, hiszen Kádár Jánost innen is, onnan is üd­vözölték, köszöntötték, ő pedig a munkapadoknál meg-megállva, nem fukarkodott a kérdésekkel. Monspart Antal edzőmestert pél­dául arról faggatta, milyen hőmér­séklet szükséges a szerszámok felü­letének edzéséhez. Dóri Pálné ma­rós a másoló marógép működéséről beszélt a párt főtitkárának, majd az elmondottakat rögtön be is mutat­ta: marófejekbe íratta be a géppel a kívánt betűket. A párt főtitkára hosszabban elidőzött Dávid Tibor géplakatos munkahelyén, mindket­ten cigarettára gyújtottak, s Kádár János a kereseti viszonyokról fag­gatta a 39 éves szakmunkást, ne­vetve nyugtatva meg — nem az adó­hivataltól jött. — Nyolcezer forintot keresek, s erre jön még egy kis géemka. Tud­ja, Kádár elvtárs, számunkra az az öröm, hogy el vagyunk látva meg­rendelésekkel, kapós, magas műsza­ki színvonalú cikkeket gyártunk, ezeknek pedig mindig van értékük a piacon. — És a család? — Tizennyolc éve vagyok házas, két fiam van, 17 éves az egyik, 12 a másik, a békásmegyeri lakótele­pen lakunk. Sok panaszunk nincs, de terveink annál inkább. Egy másik gép mellett Dakó An­dor köszörűs újításaival ismerkedett meg Kádár János. A szakmunkás el­mondta, hogy találmányai révén két év alatt több mint hetvenezer fo­rinthoz jutott. A vállalat számít ilyen tekintetben is dolgozóira — honorálja a szellemi igyekezetet. Az üzemlátogatás után az MSZMP főtitkára részt vett a vállalati kol­lektíva ünnepi röpgyűlésén. Kiss Fe­renc szakszervezeti főbizalmi kö­szöntötte a mintegy kétszáz gyári dolgozót és a vendégeket, majd Ká­dár János lépett a mikrofonhoz, kollektívák, az emberek érdekeltsé­gére. Ezért válik egyre fontosabbá a differenciálás. Nem lehet a válla­latokkal örökké azt csinálni, hogy a jól, korszerűen dolgozóktól elvonják a nyereséget és azzal támogatják a gyengén gazdálkodókat. Differen­ciálás érvényesüljön a munkáskö­zösségeken belül is. Minden terme­lőegységre és mindenkire igaz a követelmény: aki becsülettel, ered­ményesen dolgozik, kapjon megfe­lelő lehetőséget a fejlődésre. Ugyan­akkor ezt ne kapják meg a tengőri­­lengők, a dologtalanok. Annak tudatában kell munkál­kodnunk, hogy napjainkban kiéle­zett verseny folyik a világpiacon. A gyorsan változó igények szerint kell a termelési szerkezetet átalakí­tani, termékváltást végrehajtani, és jóval nagyobb figyelmet fordítani a minőségre. Nemcsak a tőkés meg­rendelők, szocialista partnereink is joggal várnak el tőlünk jó, korszerű árukat. Mindebben számítunk az angyalföldiek és az országban má­sutt dolgozók jó irányú törekvéseire, akaratára, s ez erőt ad számunkra. Tudjuk, előrehaladásunk alapkér­dései a termelésben, a munkapa­doknál dőlnek el — hangsúlyozta Kádár János. Nemzetközi kérdéseket érintve a párt főtitkára kiemelte, hogy mele­gen üdvözöljük a Szovjetunióban kibontakozott változásokat, amelyek célja egybeesik a mi törekvéseink­kel. Az átalakítás folyamata a szo­cialista országok közötti együttmű­ködésre, így a magyar—szovjet kap­csolatokra is hatással van. Mint mondotta, most jobban értjük egy­mást, közös munkánk még harmo­nikusabb, mint korábban, együtt­működésünk távlatai biztatóak. A baráti Szovjetunióban lejátszódó fo­lyamatok hatása a világpolitika nagy kérdéseiben is érzékelhető: a köl­csönös biztonság elvére épülő fegy­verzetkorlátozási, leszerelési javas­latok olyan fontos megegyezések lehetőségét vázolják fel, amelyekre a másik fél sem tud egyszerűen ne­met mondani. A béke, a nemzetközi biztonság megszilárdításához a magunk lehe­tőségei szerint mi is igyekszünk hoz­zájárulni, keresve az együttműkö­dés lehetőségét más társadalmi rend­szerű államokkal — ahogyan ez most, a svédországi látogatás alkal­mával is történt. — A munkásosztály­ nagy,, nem­zetközi ünnepét úgy készülünk kö­szönteni, hogy az kifejezze szándé­kainkat, törekvéseinket, az elszánt­ságunkat céljaink megvalósítására, és­ szolidaritásunkat mindazokkal, akik a szocializmusért, a békéért és a ha­ladásért küzdenek a világban — mondotta befejezésül Kádár János, átadva jókívánságait a jelenlevőknek, rajtuk keresztül az üzem, egész An­gyalföld dolgozóinak. Tamás Ervin KÁDÁKI JÁNOS: Mi szocialista kibontakozást keresünk! A FORCON-nál köszöntik a párt főtitkárát. Egy kis eszmecsere Dávid Tibor géplakatossal. RÉDEI FERENC FELVÉTELEI

Next