Népszabadság, 1987. május (45. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
1987. május 1., péntek NÉPSZABADSÁG Angyalföldi találkozások Régi és személyes ismerősként köszöntötték tegnap délelőtt Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárát Angyalföldön, hiszen már hagyomány, hogy minden évben a május elsejei ünnep előtt ellátogat ide, hogy tájékozódjon a nagy múltú munkáskerület helyzetéről, fejlődéséről, az itt élő embereket foglalkoztató kérdésekről. A főtitkár programja a XIII. Kerületi Pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, valamint Bornemissza Sándor, a kerületi pártbizottság első titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanácselnöke fogadta a vendéget. A pártbizottság székházában Bornemissza Sándor tájékoztatta Kádár Jánost a kerület eredményeiről és gondjairól. A gazdaságról szólva kiemelte, hogy Budapestnek ebben a városrészében a vállalatok első negyedévi mutatói lényegesen jobbak a tavalyinál , miközben 5,7 százalékkal csökkent alétszám, több mint hét százalékkal nőtt a termelés, s az exportra kerülő termékek értéke is jelentősen emelkedett, örvendetes az is, hogy az eddigi tapasztalatok szerint kevesebb a felfelé és az egymásra mutogatás, ehelyett az MSZMP KB novemberi határozata nyomán, a pártalapszervezetek kezdeményezésére a kollektívák önmaguk tárgyilagos megítélését, s az elemzésekből fakadó teendők konkrét tettekre váltását tartották fontosnak. Az új irányítási rendszer bevezetésével Angyalföld 54 gazdálkodó egysége közül harmincban vállalati tanács működik, 11-et pedig választott vezetőség, illetve közgyűlés irányít. A dinamikusabb szerkezetváltáshoz az is hozzátartozik, hogy az utóbbi időszakban 75 kisszövetkezet s több száz gazdasági munkaközösség létesült. A kerületi első titkár arról is beszélt, hogy a KB novemberi határozatából adódó tennivalókat a kerületben igyekeztek konkrét, helyileg értelmezhető és végrehajtandó munkaprogrammá alakítani. A pártszervezetek a vállalatvezetéssel együtt nem riadtak vissza a látszólag népszerűtlen intézkedések meghozatalától sem. Jellemző adat: a kerület munkahelyein évente 600—700 embert csoportosítanak, képeznek át. Ezen kérdések politikai súlyát, a velük kapcsolatos tájékoztatás, a nyílt beszéd fontosságát a pártszervezetek jól látják, a mozgalmi munka szerves részének tekintik. Ami viszont lassan megy — folytatta Bornemissza Sándor —, az továbbra is a termékszerkezet-váltás, a technológiai fejlesztés, valamint a költségek csökkentése. Beszámolója végén a kerületi pártbizottság első titkára hangsúlyozta: a pártszervezeteknek mielőbb meg kell tanulniuk a konfliktushelyzeteket időben észlelni, kezelni, és nyíltan — a konstruktív megoldást keresve — az érdekeltekkel megvitatni. Kádár János megköszönte a tájékoztatót, majd válaszában rámutatott: az MSZMP KB novemberi határozatával kapcsolatos várakozás, majd a fogadtatás, így a közvélemény is, visszaigazolta: a reformfolyamatban messzemenően érvényesül a párt vezető szerepe. Igaz, volt ennek a várakozásnak pozitív és negatív vonása is: a többség eligazítást várt és kapott a dokumentumtól, de akadtak, akik csodát reméltek tőle — nekik természetesen csalódniuk kellett. Ami viszont bizonyos: a jelenlegi helyzet másfajta hozzáállást követel mindenkitől, s ezt a dolgozók zöme megéri- tette. A pártszervezetek fontos feladata a meggyőzésen, a mozgósításon túl a politikai eszközökkel való ösztönzés, a következetesebb számonkérés , az önállóság növekedtével ugyanis nemcsak a hatáskör bővül egyenes arányban, hanem a felelősség is. Nem elégedhet meg senki annak ismételgetésével, hogy nehéz a helyzet , a passzivitást mindenütt fel kell váltania az aktívabb politizálásnak és a cselekvésnek. Kádár János emlékeztetett arra, hogy továbbhaladásunk érdekében úgy tudjuk jobbá, eredményesebbé tenni az országépítő munkát, ha mindenki a maga helyén pontosan ismeri feladatát, átérzi azt, hogy az új feladatok másfajta gondolkodást, szemléletmódot követelnek. A pártbizottsági eszmecsere végeztével az MSZMP főtitkára a FORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatát kereste fel, ahol a vendéget Gulyás Imre vezérigazgató és Kovács István, a budapesti vállalat pártvezetőségének titkára üdvözölte. A Szerszámipari Tröszt tavaly nyáron alakult meg a Forgácsolószerszámipari Vállalatból. Az ország egyik legnagyobb szerszámgyártó üzeme forgácsoló szerszámok gyártásával és javításával foglalkozik, s mintegy 1800 embert alkalmaz. A tröszt termelési értéke csaknem egymilliárd forint, nyeresége pedig tavaly megközelítette a 200 millió forintot. Gulyás Imre tájékoztatójában elmondta, hogy két vállalatuk van — az egyik Budapesten, a má,sík Békéscsabán. A budapesti cég három gyára kézi és gépi forgácsoló szerszámokat, technológiai részegységeket és szerelvényeket gyárt, javít, valamint a megmunkáló gépekhez kiegészítő szerszámokat készít. Sokat tesznek a műszaki fejlesztésért, korszerű gépeket vásárolnak, élnek a lízing, a kooperáció, lehetőségével, s természetesen az importhelyettesítő megoldásokról sem mondanak le. Részben ennek köszönhető eredményes munkájuk, no meg az, hogy áprilisban több mint hét százalékkal emelhették a béreket, bízva abban, hogy az idei esztendő munkája megalapozza a gyári kollektíva magasabb keresetét. Kádár János üdvözölte a tröszt biztató eredményeit, s ennek kapcsán aláhúzta: a jövőben az országnak a differenciált fejlődés útját kell követnie, mind népgazdasági, mind emberi vonatkozásban. — Az igazság az, hogy korábban túl sok „egyenlősdit” építettünk be a rendszerbe, így pedig nehéz különbséget tenni kiváló és középszerű, jó és gyenge teljesítmény között — mondta, majd arra figyelmeztetett: nem járhatunk tovább a fogyasztásnövelés és az eladósodás útján, mert ez zsákutcába, nem pedig fejlődéshez vezet. Mi nem szűkösséget, hanem a javak bőségét szeretnénk kínálni, ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha azt osztjuk szét, amit megtermelünk — csupán ez adhat biztos, szilárd talajt terveink megvalósításához. Azt, hogy a régi gyárépületek csúcstechnológiát képviselő gépeknek adnak otthont, tapasztalhatta Kádár János is rövid üzemlátogatása során. Lévárdy Iván, a budapesti vállalat igazgatója és Mezei Antal, a szakszervezeti bizottság titkárának kalauzolásában. A párt főtitkára először a menetköszörűs műhelybe tért be, ahol Marjai Albert üzemvezető és Naszvadi Sándor párt-alapszervezeti titkár mutatta be a nagy teljesítményű és teljesen automatikus berendezéseket. Itt . Megköszönte a szívélyes fogadtatást, és hangsúlyozta, hogy szívesen jött ide, jól érezte magát a munkások körében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látottak-hallottak, hanem az itt tapasztalt bensőséges légkör, jó munkaszellem hatására is. A tavalyi termelési sikerek különösen értékesek — tette hozzá —, mert azokat a mindig sok gonddal-bajjal járó átszervezés közepette érték el. Gratulált az eredményekhez, és — az egész ország gazdasági helyzetét jellemezve — rámutatott: fejlődtünk, gyarapodtunk még az utóbbi nehéz esztendőkben is. Ha nem is egyformán, s mindenki számára érzékelhetően, de gyarapodott a lakosság, a vállalatok legtöbbje is működőképesnek bizonyult. Ennek örülhetünk, mert azért dolgozunk, hogy az emberek boldoguljanak. Ugyanakkor igaz az a gyakran hallható megállapítás, hogy nehéz az ország helyzete. A korábbi évek lendületes fejlődése lelassult, munkánk sok tekintetben bonyolulttá vált. Hol vannak a mai problémák gyökerei? Mindenekelőtt ott, hogy összességében nem termelünk anynyit, amennyit felhasználunk. Fordítani kell a gondolkodásunkon, a gyakorlatunkon: akkor lássunk hozzá az elosztáshoz, a javaink elfogyasztásához, amikor már megtermeltük azokat. Szükséges, de érthetően népszerűtlen intézkedések jelezték már ezt a felismerést; ilyen volt például a béremelések áprilisig történő elhalasztása, ami többéves gyakorlatot próbált megváltoztatni. Azt tudniillik, hogy a vállalatok úgymond megelőlegezték az egész évre tervezett teljesítménynövekedést, s már az esztendő elején kifizették a megnövelt béreket. Igen ám, csakhogy az elképzelések nem ahogy a gyárban több helyen — mikronnyi pontosságot követel a fémek megmunkálása, s ennek természetes velejárója a magas fokú szakképzettség, valamint a szigorú technológiai fegyelem. Kádár János meleg szavakkal gratulált Takács Árpádnak, aki 23 éve szerszámköszörűse a cégnek, s ő vezeti azt a brigádot, amely nemrégiben nyerte el a Vállalat Kiváló Brigádja címét. Emléksorokat írt a kollektíva naplójába, majd a szomszédos műhelybe, a marósokhoz indult. Itt Szabó Zsigmond üzemvezető és Bíró Kálmán párt-alapszervezeti titkár társaságában nézte meg az értékes és modern konstrukciójú gépekkel teli csarnokot. A párt főtitkára figyelmesen hallgatta a szerszámkészítés fortélyait, azomindig váltak be, a teljesítmények gyakran a bérek mögött kullogtak. — Azt kell megértenünk — hangsúlyozta a párt főtitkára —, hogy a szocializmus a munka társadalma. Persze minden más társadalom is a termelőmunkán alapszik — tette hozzá —, hiszen azokban a fejlett tőkés országokban, amelyekben a termelés igen magas színvonalat ért el, szilárd fegyelem, rend, no meg az utcára kerüléstől való félelem áll a valóban impozáns eredmények mögött. Nemrégiben tett svédországi látogatásának élményeit említette az egyik példaként; mint mondotta, a korszerű termelőberendezések, a modern technológia mellett szembetűnő volt a percnyi lazaságot sem engedő munkatempó a szerelőszalagok mellett. — Mi szocialista kibontakozást keresünk! — szögezte le hazai gondjainkra visszatérve Kádár János. — Határozott lépésekre van szükség ennek érdekében — folytatta —, s ezek között van sok kényszerű intézkedés is. Olyan munkaprogramot hirdetünk, amely eddigi tapasztalatainkra építve nem rövid időre, hanem hosszabb távra megalapozza fejlődésünket, szocialista programot, amelyre szilárdan építhetjük a jövőt. Ezt követeli meg a nép, a szocialista Magyarország iránt érzett felelősségünk. Programunk, előrehaladásunk követelménye az is: úgy dolgozzunk, hogy az eddig elért életszínvonal biztos alapokon álljon. Céljaink eléréséhez minden lehetséges eszközt fel kell használni — hangoztatta —, építeni a szocialista elveinkben rejlő erőre, ugyanakkor — mivel az öntudat csak lassan, a termelési viszonyok változása mögött járva formálódik — jobban kell alapoznikat a „specialitásokat”, amelyek egyegy csúcstechnológiát képviselő masinát jellemeznek. A séta mellőzött minden protokollszabályt, hiszen Kádár Jánost innen is, onnan is üdvözölték, köszöntötték, ő pedig a munkapadoknál meg-megállva, nem fukarkodott a kérdésekkel. Monspart Antal edzőmestert például arról faggatta, milyen hőmérséklet szükséges a szerszámok felületének edzéséhez. Dóri Pálné marós a másoló marógép működéséről beszélt a párt főtitkárának, majd az elmondottakat rögtön be is mutatta: marófejekbe íratta be a géppel a kívánt betűket. A párt főtitkára hosszabban elidőzött Dávid Tibor géplakatos munkahelyén, mindketten cigarettára gyújtottak, s Kádár János a kereseti viszonyokról faggatta a 39 éves szakmunkást, nevetve nyugtatva meg — nem az adóhivataltól jött. — Nyolcezer forintot keresek, s erre jön még egy kis géemka. Tudja, Kádár elvtárs, számunkra az az öröm, hogy el vagyunk látva megrendelésekkel, kapós, magas műszaki színvonalú cikkeket gyártunk, ezeknek pedig mindig van értékük a piacon. — És a család? — Tizennyolc éve vagyok házas, két fiam van, 17 éves az egyik, 12 a másik, a békásmegyeri lakótelepen lakunk. Sok panaszunk nincs, de terveink annál inkább. Egy másik gép mellett Dakó Andor köszörűs újításaival ismerkedett meg Kádár János. A szakmunkás elmondta, hogy találmányai révén két év alatt több mint hetvenezer forinthoz jutott. A vállalat számít ilyen tekintetben is dolgozóira — honorálja a szellemi igyekezetet. Az üzemlátogatás után az MSZMP főtitkára részt vett a vállalati kollektíva ünnepi röpgyűlésén. Kiss Ferenc szakszervezeti főbizalmi köszöntötte a mintegy kétszáz gyári dolgozót és a vendégeket, majd Kádár János lépett a mikrofonhoz, kollektívák, az emberek érdekeltségére. Ezért válik egyre fontosabbá a differenciálás. Nem lehet a vállalatokkal örökké azt csinálni, hogy a jól, korszerűen dolgozóktól elvonják a nyereséget és azzal támogatják a gyengén gazdálkodókat. Differenciálás érvényesüljön a munkásközösségeken belül is. Minden termelőegységre és mindenkire igaz a követelmény: aki becsülettel, eredményesen dolgozik, kapjon megfelelő lehetőséget a fejlődésre. Ugyanakkor ezt ne kapják meg a tengőrilengők, a dologtalanok. Annak tudatában kell munkálkodnunk, hogy napjainkban kiélezett verseny folyik a világpiacon. A gyorsan változó igények szerint kell a termelési szerkezetet átalakítani, termékváltást végrehajtani, és jóval nagyobb figyelmet fordítani a minőségre. Nemcsak a tőkés megrendelők, szocialista partnereink is joggal várnak el tőlünk jó, korszerű árukat. Mindebben számítunk az angyalföldiek és az országban másutt dolgozók jó irányú törekvéseire, akaratára, s ez erőt ad számunkra. Tudjuk, előrehaladásunk alapkérdései a termelésben, a munkapadoknál dőlnek el — hangsúlyozta Kádár János. Nemzetközi kérdéseket érintve a párt főtitkára kiemelte, hogy melegen üdvözöljük a Szovjetunióban kibontakozott változásokat, amelyek célja egybeesik a mi törekvéseinkkel. Az átalakítás folyamata a szocialista országok közötti együttműködésre, így a magyar—szovjet kapcsolatokra is hatással van. Mint mondotta, most jobban értjük egymást, közös munkánk még harmonikusabb, mint korábban, együttműködésünk távlatai biztatóak. A baráti Szovjetunióban lejátszódó folyamatok hatása a világpolitika nagy kérdéseiben is érzékelhető: a kölcsönös biztonság elvére épülő fegyverzetkorlátozási, leszerelési javaslatok olyan fontos megegyezések lehetőségét vázolják fel, amelyekre a másik fél sem tud egyszerűen nemet mondani. A béke, a nemzetközi biztonság megszilárdításához a magunk lehetőségei szerint mi is igyekszünk hozzájárulni, keresve az együttműködés lehetőségét más társadalmi rendszerű államokkal — ahogyan ez most, a svédországi látogatás alkalmával is történt. — A munkásosztály nagy,, nemzetközi ünnepét úgy készülünk köszönteni, hogy az kifejezze szándékainkat, törekvéseinket, az elszántságunkat céljaink megvalósítására, és szolidaritásunkat mindazokkal, akik a szocializmusért, a békéért és a haladásért küzdenek a világban — mondotta befejezésül Kádár János, átadva jókívánságait a jelenlevőknek, rajtuk keresztül az üzem, egész Angyalföld dolgozóinak. Tamás Ervin KÁDÁKI JÁNOS: Mi szocialista kibontakozást keresünk! A FORCON-nál köszöntik a párt főtitkárát. Egy kis eszmecsere Dávid Tibor géplakatossal. RÉDEI FERENC FELVÉTELEI