Népszabadság, 1987. július (45. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
TÁBORI KILÁTÁSOK Nem hivatalos számításaim szerint az ország lakosságának mintegy tíz százaléka ismeri tapasztalatból az építőtábori mozgalom valamelyik formáját. Akik annak idején kiszöktek a KISZ elsőként megnyitott hansági táborából, hogy az éj leple alatt néhány lapátnyi földdel elhúzzanak a szomszéd sátorban alvó brigád előtt, nos, azok ma már tanítványaikat kísérik, gyerekeiket küldik a táborokba, így vélekedem legalábbis, de ismerősöm mást mond: Romantika és a Köjál — Elküldeném-e a lányomat építőtáborba? Hát nem is tudom. Én huszonöt évvel ezelőtt voltam először, gyümölcsöt szedni. Katonai sátorban laktunk, viseltes zubbonyban dolgoztunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Tíz évvel később már magam is tábort vezettem, a munkám mellett évekig csináltam, mert nagyon szerettem, itt ismerkedtem meg a feleségemmel is. Igazi mozgalom volt ez kezdetben, lelkesítő, spontán. Jó érzés volt, hogy szükség van a munkánkra, hogy ebből is épül az ország. Aztán — végül is érthető okokból, mégis a romantika ellen hatva — jöttek a bürokratikus szabályozások, a komfortigémek, a Köjál követelményei, az ellátási normák, az adóztatás, a szervezett szabadfoglalkozás meg az, hogy fizessünk a gyerekeknek ezért a munkáért. Máig sem értek vele egyet. Mindez valahogy „ráült” a hangulatra. A fogadó intézményeknek vállalkozás lett a tábor, a gyerekeknek csak egy jó buli. Elveszett a lelke az egésznek. Sok tábort agyonütött a rossz munkaszervezés, hogy délelőtt tízre elfogytak a gyümölcsösrekeszek, a diákok meg tétlenül nézelődtek. De alighanem az építőtáborokon kívül is megváltozott valami, odalett a munka szépsége, becsülete, az öröm, hogy csinálunk valamit. Ahogy én látom, ma már a fiatalok is másért lelkesednek. Nemcsak szubjektív benyomások sugallják, hogy valami megváltozott az építőtáborok körül. A mozgalom harmincéves története fordulóponthoz érkezett. Évek óta a levegőben van már, hogy valaminek történnie kell, hiszen 1981, a létszám tetőzése óta évről évre arról számolnak be a KISZ KB illetékesei az ilyenkor szokásos sajtótájékoztatón, hogy egyre kevesebb helyen igénylik a munkáskezet. Ma már feleannyi fiatal sem vehet részt táborban, mint az évtized elején, amikor még az volt a cél, hogy a bűvös százezres határt is elhagyja a táborozók száma. Az idén mindössze harmadennyien dolgozhatnak. Noha soha nem a részvevők érdektelensége miatt apadt a táborok száma. Sokkal inkább gazdasági megfontolások késztették a gazdaságokat, hogy lemondjanak a diákmunka alkalmazásáról. Időközben ugyanis annyira megnövekedtek a táborok fenntartásának, a gyerekek ellátásának költségei, amennyire munkájuk már nem nyújtott fedezetet. Helyi munkaerőt felvenni idénymunkára, „Szedd magad!” akciót hirdetni kifizetődőbb lett, s ez kihúzta a talajt az építőtáborok alól. Holott a gyerekek mintegy kilencven százalékát a mezőgazdaságban foglalkoztatták. Az ipar eddig sem kapott túlságosan ezen a lehetőségen, az idén pedig már csak százötven diák segítségére tartottak igényt, hiába ajánlkozott a KISZ, hogy fiatalokat toboroz. Volt, ahol azt a választ kapták: örülnek a vállalatok, ha saját munkásaikat foglalkoztatni tudják, főleg, a jobban gépesített területeken. Ugyanez a helyzet a nagyobb beruházásoknál is. Új ötletek Miközben azonban egyik oldalon meginogni látszott a táborok létalapja, a másik oldalon csendben olyan kezdeményezések fejlődtek ki, amelyekre talán a továbbiakban építeni lehet. Ilyen volt első lépésként a gyümölcsárusító táborok megszervezése, amelyekben a maguk vagy társaik által leszedett meggyet, barackot árusították, aztán megjelentek a kereskedelmi és vendéglátóipari táborok, a lakásépítő táborok, a környezet- és a vízvédelmi táborok, a község- és városszépítő táborok, egyre több a szaktábor, s fejlődik a diákhotelláncolat is. Ezeknek már nem mindegyikét a KISZ szervezi, hanem pályázat útján támogatást nyújt a vállalkozóknak. Vállalkozó pedig lenne jóval több is, de hiába, ha nem futja rá a keretből. S e táborok jó része nem hoz pénzt a házhoz, még akkor sem, ha — esetleg pénzben ugyan kifejezhetetten — haszna nagy. Mint például az idén először megszervezett szociális táboroké. A tapasztalatokról még nem számolhatunk be, mert nem zártak az első ilyen táborok. Baján azzal kísérleteznek, hogy úttörők és középiskolások részvételével felderítik a környék gondozásra szoruló idős lakóit, segítenek nekik, ameddig és amiben tudnak, majd tapasztalataikat továbbítják az illetékes családsegítő központnak. A gyakorlati foglalkozások mellett pedig előadásokat hallgatnak a szociális segítésről. Hasonló foglalkozásokat tartanak Előszálláson azoknak az ipari tanulóknak, akik építőtábori formában vesznek részt a szociális otthon felújításában. Az új táborok és a megváltozott körülmények új gondokat vetettek fel. A szakmájukban elhelyezkedő diákok például gyakran nem tudják elismertetni szakmai gyakorlatként a nyári munkával töltött idejüket. Hiába engedélyezik ezt számukra az illetékes minisztériumok, ha az őket a tanévben foglalkoztató vállalatok ragaszkodnak ahhoz, hogy a diákok náluk töltsék — esetleg náluk is — a szakmai gyakorlat idejét. Ahányféle tábor létezik, annyiféle variációja van a gyerekek javadalmazásának. Sokan társadalmi munkában dolgoznak, mások akár két-három ezer forintot kereshetnek ugyanazon két hét alatt. S bár még nem aktuális gond, de már az a kérdés is fölmerült, vajon a majdani adótörvény hogyan érinti a diákmunkát,az építőtábort. Mint ahogy attól is tartanak néhányan, hogy a közhasznú munkavégzés lehetősége szintén az építőtáborok konkurenciájává válik. S mi legyen a fölépített, de kihasználatlan építőtáborokkal? Tervekben nincs hiány, de kevés olyan ötlet akad, amelyhez ne kéne sokkal több pénz, mint amennyi van. Egységes szabályozás Az építőtáborok helyzete tehát meglehetősen ellentmondásosnak, kuszának tűnik. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak ezt a mozgalmat tépázta meg az idő, hanem mindinkább csökken általában a diákmunka minden formája iránt a kereslet. Nehezebb lett a nyári egyéni munkavállalás, az őszi közhasznú munkák végzésére szintén kevesebb cég tart igényt, s az egyetemisták sem bővelkednek a munkavállalási lehetőségekben, ha ki akarják egészíteni ösztöndíjukat. Ráadásul a diákok munkavállalásának majd minden formájára más és más jogszabály vonatkozik. Az ÁISH kidolgozta javaslatait az egységesítésre, ennek az egyeztetése az ÁBMH elképzeléseivel még időt kívánta döntésre pedig ősznél előbb aligha kerülhet, sor. A megoldás csak az lehet, ha keresik — vagy alkalomadtán kibontakozni hagyják — az építőtáborozás, a diákmunka további lehetséges formáit, amelyekben a — bőven adódó — feladatok és a tenni vágyó fiatalok találkozhatnak. Rehák Aranka A képsor a múltat idézi, a jelen: megfogyatkozott táborok. BOROS JENŐ FELVÉTELEI A GRAFOREK-MODELL Objektíve!! kívül... Egy kisszövetkezet irodájában tárgyalok. Az elmaradhatatlan kávét egy félénk, kissé félszeg, de rendkívül udvarias lány szolgálja fel. Hetek múlnak el, mire kinyitom népszerű hetilapunkat. Milyen ismerős az a lengén öltözött nő! Hát persze, a fekete lepelből kikandikáló hölgy nem más, mint a szövetkezetben megismert titkárnő. Mintha valami ellentmondás rejtőzne a két találkozás között. — Látszatra — magyarázza Kocsis Magdi. — Három évvel ezelőtt Sárbogárdról utaztam fel Budapestre. Valamiből meg kell élni, és ameddig nem tudok jobb pénzszerzési lehetőséget, naponta kapcsolom a főnökömnek a telefonhívásokat, és persze tálalom a kávét. Természetesen nem ezért jöttem a fővárosba, hanem a Graforek kedvéért. — Ha nem tévedek, egy híreshírhedt modellképzőről van szó. — Bakfiskoromban észrevettem, hogy szépülök. Mások biztattak, csináljam meg a szerencsémet vele. Kapóra jött a gmk felhívása. Csak később vettem észre, hogy milyen zűrzavarba kerültem. Szinte havonta változtak a tanárok, mert a korábbiak hiába követelték a fizetésüket. — De „bejött" a tanfolyam? — Bizonyos értelemben feltétlenül. A fotósok ott ismertek meg. Először különböző gyári termékek reklámozásához hívtak. Sokszor ott is megaláztak, mivel a Graforek volt az iskolám, biztosan „olyan” lány lehetek. — Milyen? — Nézd, a köztudatban elterjedt, hogy aki plakáton, naptáron, esetleg képeslapban a bájait mutogatja, az magától értetődően erkölcstelen. Pedig egy igazán jó fotósnak munkadarab vagyok, ő irányít, én pedig vele együtt dolgozom. Ha a fényképezőgép mögött olyan személy áll, aki mást is akar tőlem, azzal nem vagyok hajlandó társulni. — Egy feltűnően csinos, ráadásul kedves lányhoz bizonyára nem szégyen közeledni. — A munka és a szerelem különböző műfaj. Hűséges alaptermészetű vagyok, gyerekkori szerelmemmel jöttem fel Budapestre. Őelőtte nincs titkom, őt képtelen lennék megcsalni. Nem mondom, gyakran előfordult már, hogy félreértették a kedvességet és az udvariasságot. Kínos dolog visszautasítani bárkit is. Félreértés ne essék, apáca sem vagyok. — A barátkozás jó oka lehet arra, hogy valaki segítőkésznek mutatkozzon. Később mégis más derül ki róla. — Többségében szerencsém volt és van. Ritkán fordult velem elő, hogy bárki is azért közeledjen hozzám, mert le akar fektetni. Amikor ezt tapasztaltam, második találkozásra már nem is került sor. Én őszinte vagyok mindenkivel, elmondom rögtön, kivel élek együtt. Tehát ha nekem szimpatikus valaki, s én legalább szellemi hasznot remélhetek tőle, örömmel beülök vele egy presszóba. Viszont ha bulira hív vagy valamilyen lakásra távozom. — A szellemi hasznot említetted. Még milyen előnyt remélsz? — Mit kerteljek? A szépségemből sokszor profitálok. Ismerek embereket, akik reprezentálás céljából hívnak magukkal. Igent mondok, mert ilyen helyekre máskülönben sohasem jutnék el a saját erőmből. — Térjünk vissza a fotózáshoz. Sok pénzt hoz a konyhára? — Túlzás lenne ezt állítani. Rengeteg a kiadás. Egy kozmetikumfelszerelés benne van tízezer forintban, a ruhákról még nem is szólok. Ezzel szemben nagyon ki vagyunk szolgáltatva a fotósnak. Amilyen felvételeket láttál, többórás munka volt, hét kép jelent meg a lapban. Kétezret kerestem vele. Ugye, ettől aligha leszek krőzus, és van, amikor a munkaadó merő trehányságból nem fizet. Elfelejti, nekem kell ezerszer rájuk csöngetni. Mostanában könnyebb a dolgom, egy komoly fotóművészszel dolgozom. — Nyilván az a vágyad, hogy minél hamarabb befutott legyél és címlapra kerüljél. — Az emberi hiúság ezt a népszerűséget diktálja. Mindent azonban nem akarok erre feltenni. Ha hívnak fotózni, ha nem, semmi se történik. Németül tanulok, szeretném elvégezni a Külkereskedelmi Főiskolát. — Addig pedig . . . — Kávét főzök. A kollégáim nem látják a meztelen képeket rólam. A szüleim és az élettársam pedig nem szólnak bele a dolgaimba. Tudják, elég makacs vagyok. Kamarás Péter Lexikon és képes rock Meghalt a király, éljen a király! Negyedszázados jubileumát ünnepelhetnénk, ha lenne még egyáltalán magyar rockzene. Sokan optimisták, és azt mondják, hogy csak válságos az állapota. A külföldi rockinvázió és a hazai hagyományos tánczene — amely ellen a rock annak idején szerveződött — mindenesetre szinte minden fórumról kiszorította a magyar rockot. Kivétel a könyvkiadás. Sokéves hiány pótlása folyik, soha enynyi rocktémájú kötet nem került a boltokba, mint napjainkban. A Zeneműkiadó Vállalat, amely hosszú éveken át szintén elzárkózott a témától, most sorozatban jelenteti meg a rockszakkönyveket. A sorozat talán legértékesebb darabja a Képes Rock Enciklopédia, amely lexikonszerű tömörséggel átfogó képet igyekszik adni e műfaj maradandót alkotó szerzőiről és előadóiról. A kötet szerzői — Gurály László, Herskovits Iván, Kapuvári Gábor, Nemes Nagy Péter, Sebők János és Szőnyei Tamás — az egyes rockstílusok legjobb hazai ismerői, s ennek megfelelően megbízható szakkönyvet szerkesztettek. Formai megjelenítése — nagyméretű képeskönyv — erénye, s egyben hibája is, mert rettenetesen hasonlít a hasonszőrű külföldi kiadványokra, nincs benne szinte semmi eredeti. Hontvári László és Siklós András Lexikon az új hullámról című kötete — a Lapkiadó Vállalat kiadásában jelent meg — talán még inkább hiánypótló, mint az előbbi. A rockzenében a nyolcvanas évek elején jelentkezett és új hullám névvel fémjelzett irányzat áttekintésére vállalkozik. A gyűjtőnév (az angolok new whave-nek, a németek neve Wellének nevezik) ugyanis nem egy és korántsem egységes zenei irányzatot fed. Szinte valamennyi korábban született rockzenei stílus megtalálható itt új köntösben. A szerzőpáros érdeme, hogy a tartalmi és a formai ismertetőjegyek alapján sikeresen válogatták szét ezeket, és a lexikális mód szűkebb keretei között plasztikusan tudták bemutatni a különböző irányzatok képviselőit. A. N. Szi leme bán, lesz tekin a me teles lád, mint zenét aztán pok. nek 1 Se nincs Nincs va a hány ve, a is ell zömü lenik csak egy e nak dául esetés újonc kisler norm, kát n hat, h ven 1 nélkü esetle is me ra a 1 adó, 1 BÉC A „Mut és mid" — magya alapta mokbe leinek tükröz kerüle utólag DDI V lakásb az elő: Az i póznál zott cé resiet sen s kozik: nálókn tartam keze d fogásu elsősor ják meg s: nyegére Bécsi gyakra alatt : kok, s zavará mak s met nj laló el met, h szakítj rik, de kok á ifjú v nevét, ra. Ni A bi lethely sonló, lönböz' rosban tőleges 100 eze felmér mert csupán donbar esik le kezeti nik, az tudom. A ,,b bérlők viselőt hogy . jóval, gyobb, sek mi Az a vált v elszaks