Népszabadság, 1987. augusztus (45. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
1987. augusztus 1., szombat HEPSZABABIAC HÉTVÉGÉN AZ UTAKON A nyári hétvégék már hosszú esztendők óta hatalmas próbatételt jelentenek, a közlekedésben. A főútvonalakon — főként az idegenforgalom szempontjából jelentős utakon: az autópályákon, a 2-es, a 10-es, a 11-es és a 70-es főúton — rendkívül nagy a zsúfoltság, legfőképpen a víkend kezdetének és befejeződésének óráiban. Az utak ellenőrzését végző rendőrök is fokozottan készülnek ezekre a napokra, az autópályákon állandó a jelenlétük, s ott vannak más utak forgalmas csomópontjain is. A földi járőrkocsis és motorkerékpáros szolgálatot kiegészíti a légi ellenőrzés, amely nagy segítséget jelent, hiszen bármilyen intézkedést igénylő esemény történik a forgalomban, rádió-összeköttetéssel irányíthatják a helyszínre az utakon szolgálatot teljesítőket. Gyorsan kaphatnak értesítést a mentők, s kérhetik , ha szükséges — a sérült gépkocsik elszállítását. Munkatársainknak volt alkalma földön és levegőben végigkísérni egy hétvége forgalmát, s megismerkedni általában a péntek délutántól vasárnap estig, hétfő hajnalig tartó időszak közúti közlekedésének sajátosságaival. A közlekedésbiztonság szakemberei a nyár, az igazi idegenforgalmi szezon beköszönte előtt minden esztendőben fölhívják figyelmünket, hogy az elkövetkező időszakban növekvő forgalomra, így fokozott balesetveszélyre számíthatunk az utakon. Sajnos, a statisztikai adatok évekre visszamenően igazolják: szükségesek az intő, figyelemfelkeltő szavak. A nyári hónapokban nemcsak a forgalom, hanem a közúti balesetek száma is növekszik. Érthető tehát, hogy az illetékes szervek egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a közúti közlekedés ellenőrzését, s ebben mind jelentősebb szerepet szánnak a korszerű módszereknek. A hetvenes évek közepe táján megkezdte munkáját az Országos Rendőr-főkapitányság Útellenőrző Parancsnoksága, majd megjelentek a frekventált utak fölött a rendőrségi helikopterek, ezeken közlekedési szaktisztek teljesítenek szolgálatot. Dr. M. Tóth Károly rendőr őrnagy, az útellenőrző parancsnokság vezetője péntek délelőtt a budai Fényes Elek utcában található központjukban a falra kitett ábra előtt magyarázza, hol találhatók meg a 217 kilométernyi autópályán és a 96 kilométeres autóúthosszon alosztályaik. Vagyis a bázisok, ahonnan elindulnak a járőrkocsik, a motorosok, hogy ellenőrizzék a forgalmat, s ha kell, segítsenek. Egy másik táblázaton naprakészen kivetítve látható, hol történt baleset, milyen kimenetellel. Az idei első félév adatai nem mutatnak rossz képet: április kivételével minden hónapban kevesebb baleset történt, mint tavaly a hasonló időszakban. Hat hónap alatt összesen 91 baleset történt, négy követelt emberéleteket. Annak azonban már kevésbé lehet örülni, hogy júliusban — a riportkészítés napjáig — 71 balesetet jegyeztek föl, közte három halálos kimenetelűt. A táblázaton a napok mellé húzott strigulák azt igazolják, hogy a hétvégi forgalomban — főként pénteken — több a baleset. Veszélyeket rejt még a vasárnap és a hétfő. — Sokan féltik a forgalom biztonságát a gyorshajtóktól, különösen most, hogy június elsejével fölemelték, illetve a sztrádákra és autóutakra visszaállították az 1979 előtti sebességhatárokat. — Az autópálya-közlekedésben nem kifejezetten a gyorshajtás okozza a legnagyobb veszélyt — vélekedik M. Tóth Károly. — A személyi sérüléssel járó balesetek okait elemezve általában kiderül, hogy igen sokan elmulasztják a jobbratartási kötelezettséget, s ez a szabályszegés másokat ingerel újabb szabálytalanságokra. A GS-es piros Dacia vezetője, egy fiatalasszony, mintha az útellenőrző parancsnokság vezetőjének szavait kívánná igazolni, meséli a Balatonhoz vezető útja „élményeit". A külső sávban hajtott, viszonylag egyenletes tempóban tehette, nem torpant meg sehol a kocsisor. Száztíz kilométerrel ment, s nem értette, miért halad mellette hosszan, a belsősávban az a nyugati márkájú autó, hiszen vezetője besorolhatott volna akár eléje vagy mögéje is. De csak maradt. A Daciát csakhamar utolérte egy másik, nagy teljesítményű kocsi, s a belső sáv foglaltsága láttán a legnagyobb nyugalommal kihajtott a leállósávra, ott előzött. — Abban a pillanatba bal oldali szomszédom is észrevette magát — idézi a történteket a Daciás fiatalasszony —, s elindult vissza jobbra. Csakhogy a másik is igyekezett a normális, megszokott sávba. Hajszál híján összecsattantak. Ha belegondolok, mit tehetek ilyenkor,én, a vétlen? Az elbeszélésből tudom: mindkét renitens autó magyar rendszámot viselt. M. Tóth őrnagy hosszú évek tapasztalataira hivatkozva mondja, hogy a külföldi ,,felségjelű" kocsik volánjainál ülők — való igaz — hajlamosak a gyorshajtásra, de nem mindenáron teszik. Vezetési stílusukra a partnerkapcsolat igénylése és megadása a jellemző. Sajnos igényeiket nem mindig elégítik ki a hazai autósok. Láttuk például, amikor egy burgenlandi rendszámú Mercedes igyekezett a belső sávon — talán a százhúszasnál gyorsabb tempóval —, és utolérte azt a Ladát, amelyiknek vezetője éppen pedagógiai hajlamait élte ki az M 7-esen, csak nem hagyja, hogy ez az „ámokfutó" itt száguldozzon! Csodálkozhatott is vendégünk, miért is kell neki lassítania, hiszen az autópálya-közlekedés egyik legfontosabb szabálya, hogy engedjük a gyorsabb kocsikat, s a belső sáv egyébként sem a tartós haladásra hivatott. Félreértés ne essék: nem tartjuk követendő példának a gázpedál mindenároni nyomását, de a sebességhatárok túllépéséért senki „civil" nem büntetheti közlekedő partnereit. Ez a rendőrség dolga. Az útellenőrző parancsokság székesfehérvári alosztályán — az M 7-esen közlekedők a 63-as kilométernél látható, piros téglás épületben találhatják őket — teljesít szolgálatot Peresztegi Ferenc rendőr főtörzsőrmester. Motoros a javából — mondják róla parancsnokai —, ő meg kesereg: autós járőrszolgálatba osztották be, jó öreg — BMW- motorkerékpárja ugyanis végképp „nyugdíjba vonul". — Húszéves volt — mondja —, de a társammal, Gilicze József rendőr zászlóssal nagy gonddal karbantartottuk, sokáig senki meg nem mondta volna a korát. Volt úgy, hogy fotó jelent meg rólunk a megyei lapban, azzal a szöveggel: munkában az új, nagy teljesítményű rendőrmotor. Hát, olyan is volt a mi gépünk mindig, mintha új lenne. Szerettem vele dolgozni, tekintélyt parancsoló volt. Nem kellett külön intézkedés, elég volt, ha megjelentem vele az úton. A nagy forgalomban csak a motoros rendőr tud érdemben intézkedni amúgy is! — Hamarosan — bár az ígérthez képest kis késéssel — megérkeznek a Yamaha motorkerékpárok. Gyorsak, fürgék. Várja már őket? — Természetesen. Tizenöt éve vagyok rendőr, s 1974 óta teljesítek motorosszolgálatot az M 7-esen. Minden jó gépet meg tudok becsülni, csak már legyen! De a BMW-t, amíg élek, nem felejtem majd. De már ismerkedtünk az újakkal is. Februárban kéthetes képzést kaptak a motoros rendőrök. Szükséges is az ilyen továbbképzés, hiszen percenként hatvan-hetven kocsi között cikázunk, nagy sebességgel, hogy jól teljesíthessük szolgálatunkat. Ha csak egy kisebb koccanást sikerül megelőznünk, már harminc kilométeres autósor kialakulását akadályozzuk meg. És az autópályán ez fontos, hiszen az egyik legnagyobb veszélyt a nem várt lelassulás jelenti, ilyenkor rohannak egymásba a járművek. A levegőből minden látszik. A rendőrségi helikopter rövid időre megáll az MHSZ budaörsi repülőterén, beszállunk. A hétvége hazafelé igyekvő forgalmára vagyunk kíváncsiak. Az időjárástól is függ, mikor indul haza a víkendezők áradata. Ha beborul az ég, netán esik, lehűl a levegő, a csúcsforgalom nem néhány órában összpontosul, akár már vasárnap déltől lehet rá számítani. A gépben óriási a zaj, gégemikrofonos fejhallgató nélkül nem értjük pilótánk szavát. Hegyi Ferenc rendőr alezredes, a légirendészet munkatársa a helikopter mozgásával s más egyéb jelzésekkel hívja föl figyelmünket: nézzük az utat, mi történik. Pereszlényi Zoltán rendőr őrnagy, az útellenőrző parancsokság helyettes vezetője, aki ezen az úton a közlekedési szaktiszt szerepét tölti be — ahogyan mondani szokás —, kézzel-lábbal magyaráz, majd papírcetliken értekezünk egymással. Kezdődik a csúcs — tudjuk meg. Ez az a helyzet, amikor az Útinform a rádióadásokban közli: az útellenőrök az áthaladási csomópontokon percenként már harmincnegyven autót számlálnak meg. A maximum ötven gépjármű, ennél többet nem bír el egyik autópályánk sem. Ahogyan a szakemberek mondják: ez még az eltűrhető szolgáltatási szintje a sztrádáknak. Vagyis, csaknem másodpercenként követik egymást az autók. A kora esti forgalom ezen a vasárnapon sem marad szenzáció nélkül az M 7-esen: az idei nyár nemkívánatos jelenségének, a durrdefektnek lehetünk szemtanúi. A Volga vezetője és utasai ezúttal szerencsések, megússzák a balesetet anyagi kárral. A rendőrségi helikopter köröz az M 1-es fölött, és ellenőrzi a Dunakanyarból bevezető utak forgalmát is. Lassan hazafelé indulunk, s reméljük, az előttünk álló nyári hétvége sem szolgál semmi szomorú szenzációval. Kívánunk jó utat, szerencsés megérkezést az országutak valamennyi vándorának. Borbás Katalin Motoros rendőr az M 7-esen. Munkában a trafipax. es vasarnap este. Péntek délután . borosjenő felvételei Adatfelvétel a mentőautóban. Járőrben helikopter. Ha leáll a motor ...