Népszabadság, 1987. október (45. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-01 / 231. szám
1987. október 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG KÍNA NEMZETI ÜNNEPÉN Magyar vesetek iittrszló távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Csao Ce-jangnak, a Kínai Kommunistái Párt Központi Bizottsága megbízott főtitkárának, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének és Li Hszien-niennek, a Kínai Népköztársaság elnökének a Kínai Népköztársaság megalakulásának 38. évfordulója alkalmából. Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük Önöknek, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a baráti kínai népnek nemzeti ünnepük, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 38. évfordulója alkalmából. Népünk nagyra értékeli a kínai dolgozóknak a szocializmus építésében, a társadalmi és a gazdasági reform megvalósításában elért sikereit, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért folytatott tevékenységét. vmi Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy pártjaink és országaink kölcsönösen előnyös kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Mindkét nép érdékét szolgáló, gyümölcsöző együttműködésünk továbbfejlesztésén fogunk munkálkodni a jövőben is. 1. Nemzeti ünnepükön Önöknek és a szocializmust építő baráti kínai Jopnekk újabb kiemelkedő sikereket kívánunk hazájuk felvirágoztatásá*n, a béke és a haladás ügyének szolgálatában. mr 1 * Az évforduló alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban köszöntötte Peng Csent, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése Állandó Bizottságának elnökét. Ugyancsaktáviratban köszöntötte partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Szolidaritási Bizottság, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. (MTI) * * * Világviszonylatban is meghatározó, történelmi jelentőségű esemény színhelye volt 1949. október 1-jén a pekingi Tienanmen tér, ezen a napon kiáltották ki a Kínai Népköztársaságot. Ez az ünnepélyes bejelentés tetőzte be azt a sok évtizedes, súlyos áldozatokkal járó küzdelmet, amelyet a japán hódítók, az imperializmussal szövetkezett belső reakció ellen vívtak a kommunista párt vezette népi felszabadító erők. A függetlenség kivívásához értékes módon járult hozzá a Szovjetunió azzal, hogy csapatai Mandzsúriában megsemmisítő csapást mértek a japán megszállókra, s a többi szocialista országgal együtt mindvégig önzetlenül, következetesen támogatta a felszabadító háborút. A Szovjetunió — egy nappal a kikiáltás után — elsőként vette fel a diplomáciai kapcsolatot a fiatal népköztársasággal. A forradalom győzelme megnyitotta az utat a sok évszázados elmaradottság, a feudális, félgyarmati viszonyok felszámolásához. A mélyreható társadalmi átalakulás első állomása a radikális földreform, a külföldi vagyon, a bankok, a vasút, a legfontosabb nagyüzemek államosítása volt. A földterület felét, 47 millió hektár földesúri birtokot osztottak szét 300 millió nincstelen paraszt között. Az újjáépítés és az iparosítás időszakában sokoldalú baráti kapcsolat és együttműködés bontakozott ki Kína és a szocialista országok között. Csupán a Szovjetunió közreműködésével 256 ipari vállalatot építettek. Az európai szocialista országok több mint száz üzem felépítésében, berendezésében vettek részt. Ugrásszerűen nőtt az ipari és a mezőgazdasági termelés, gyors ütemben emelkedett a dolgozók életszínvonala. Az ígéretes fejlődés azonban az ötvenes évek végén megtorpant. A türelmetlen, ultrabalos torzulások jegyében fogant „nagy ugrás”, a népi kommunák szervezése, a „kulturális forradalom” visszavetette az ország gazdasági-társadalmi fejlődését, s ezen időszak következményeként mélypontra zuhantak kapcsolatai szocialista szövetségeseivel. Az ultrabalos hibák időszakaként jellemzett két évtizednek 1978 decemberében vetett véget a KKP központi bizottsági ülése, meghirdetve a gazdaság és a társadalom megújításának, a szocialista törvényesség és a szocialista demokrácia megszilárdításának politikáját, amely széles körű nemzetközi nyitással párosult. A gazdaságirányítás reformja rövid idő alatt értékes tapasztalatokat, elismerésre méltó eredményeket hozott. Kínai testvérpártunk, a balos örökséggel szakítva, egyúttal a burzsoá liberalizmus ellen is harcot hirdetett. Az ország alkotmánya 1982 óta rögzíti: Kína ragaszkodik a négy alapelvhez, úgymint „a szocialista úthoz, a népi demokratikus diktatúrához, a kommunista párt vezető szerepéhez, a marxizmus—leninizmus és Mao Ce-tung eszméihez”. Az alapelvekhez és a reformpolitikához való ragaszkodás együtt jellemzi a mai kínai politikát, s a Kínai Kommunista Párt ennek jegyében készül október végi XIII. kongresszusára. őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy normalizálódtak, fejlődnek sokrétű államközi kapcsolataink, s rendeződött a viszony az MSZMP és a KKP között. Az együttműködés fontos állomása volt Csao Ce-jang idei júniusi budapesti látogatása. „A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetőjének, a KNK miniszterelnökének látogatásával pártjaink együttműködése új fejlődési szakaszba jutott, és államközi kapcsolataink is magasabb szintre emelkedtek” — hangsúlyozta a tárgyalásokról kiadott közlemény. Kádár János, pártunk főtitkára ugyancsak megelégedéssel nyugtázta, hogy „az alapvető kérdésekben egyetértünk, nézeteink az emberiség előtt álló legfontosabb kérdés, a béke megóvása ügyében azonosak.” Csao Ce-jang Magyarországot is érintő kelet-európai körútja jelezte, hogy fejlődnek Kína kapcsolatai a szocialista közösség államaival; a szovjet—kínai viszonyban is kedvező változásoknak, előrelépésnek lehetünk tanúi. Mindez elválaszthatatlan a szocialista országokban kibontakozó reformfolyamatoktól, attól, hogy adottságaikhoz igazodva a szocialista rendszer sokoldalú tökéletesítésén munkálkodnak. Nagy nemzeti ünnepén, a népköztársaság 38. születésnapján tisztelettel köszöntjük a baráti kínai népet, és sok sikert kívánunk neki a szocialista fejlődés meggyorsítását szolgáló program megvalósításában. I ünnepi fogadás Pekingben A háromnapos nemzeti ünnep előestéjén fogadót rendeztek a kínai parlamentben. Az ünnepi fogadáson, amelyen jelen volt a kínai párt- és állami vezetés számos képviselője, Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkára, a kínai államtanács (kormány) elnöke mondott pohárköszöntőt. Csao Ce-jang elismeréssel szólt a Kínai Népköztársaság idei gazdasági és politikai eredményeiről. Hangsúlyozta, hogy az október 25-én megnyíló XIII. pártkongresszus jelentős esemény lesz a KKP és az egész ország történetében. Mint mondotta, a kongresszuson megerősítik a párt 1978 decemberében elfogadott és a múlt évek szrán sikeresnek bizonyult politikáját. Felmérik, elemzik az eredményeket és a tapasztalatokat, megteszik a szükséges lépéseket a gazdasági reform és a nyitási politika továbbfejlesztése, elmélyítése érdekében. A XIII. pártkongresszuson — mutatott rá — fontos napirendi pontként szerepel majd a politikai rendszer szerkezeti reformjának kérdése. Kifejezte meggyőződését, hogy a pártkongresszus döntései előmozdítják majd Kína szocialista korszerűsítésének ügyét. Külpolitikai kérdéseket érintve Csao Ce-jang hangoztatta, hogy Kína folytatja erőfeszítéseit a Tajvannal való békés újraegyesülés mielőbbi megvalósítása érdekében, az „egy ország, két rendszer" elv alapján. Aláhúzta, hogy Kína töretlenül folytatni kívánja független külpolitikáját, és üdvözölte a rakétakérdésben elért szovjet—amerikai elvi megállapodást. A Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete szerda este hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott a kínai nagykövetségen. Az összejövetelen szovjet részről megjelent Nyikolaj Talszin, az SZKP KB PB póttagja, miniszterelnök-helyettes, Georgij Razumovszkij, az SZKP KB titkára, valamint számos magas beosztású szovjet tisztségviselő. (MTI) Az Országgyűlés külügyi bizottságának ülése Szerdán a Parlamentben — Szűrös Mátyás elnökletével — ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága: hazánk nemzetközi kapcsolatainak tükrében a képviselők — meghívott szakemberek bevonásával — elemezték a Kommunista Ifjúsági Szövetség nemzetközi tevékenységét, a Magyar Nők Országos Tanácsának nemzetközi ifjúságpolitikai munkáját és a magyar Országgyűlés külkapcsolatainak alakulását. Az első témáról Emőd Péter, a KISZ Központi Bizottságának titkára, a másodikról Vas Éva, az MNOT nemzetközi osztályának vezetője, a harmadikról Demeter Sándor, az Országgyűlés Irodája külügyi főosztályának vezetője adott tájékoztatást, illetve választ a képviselők által felvetett kérdésekre. Ami az Országgyűlés külkapcsolatainak, nemzetközi munkájának alakulását illeti — miként az ülésen elhangzott —, az új ciklus kezdetétől eltelt két és fél évben a korábbinál is nagyobb érdeklődés nyilvánult meg általában is Magyarország, ugyanakkor a magyar Országgyűlés működése iránt is. Ennek magyarázatát mindenekelőtt abban találhatjuk, hogy a legutóbbi választások olyan, a szocialista országok gyakorlatában eddig nem ismert lényeges változást hoztak, mint a kettős vagy többes jelölés rendszere, a parlamenti demokratizmus erőteljesebb megnyilvánulása,, a parlamenti bizottságokban élénkülő viták. A szocialista országok és Magyarország parlamenti kapcsolatai tekintetében meghatározó, hogy a szocialista közösség tagállamai nagyjából hasonló politikai és gazdasági problémákkal birkóznak. Többségük elsőrendű feladatának tekinti a gazdasági és politikai reformok bevezetését és fokozatos elterjesztését, a reformok során a legfontosabb társadalmi értékek megőrzését, továbbfejlesztését, új értékekkel való gyarapítását. A mostani időszak, amelyben a szocialista országokban a gazdasági átszervezésnek, a korszerű irányítás megvalósításának feladataival foglalkoznak, különösen alkalmas arra, hogy a parlamenti munka is megújuljon. A tőkés országokkal fennálló parlamenti kapcsolataink szintén dinamikusan fejlődnek. A törvényhozó testületek tagjainak, delegációinak gyakori találkozóin gyakran szóba kerül, hogy ha a partner parlamentek esetleg világnézetileg el is határolódnak tőlünk, azzal tisztában vannak, hogy a világ realitásaival számolniuk kell, s ezért készek a szocialista országokkal folytatott törvényhozói szintű együttműködésre. Az ülés napirendi témáinak vitájában felszólaltak: Puja Frigyes (Békés megye), Sebest Lászlóné (Békés megye), Méhes Lajos (Budapest), Boldizsár Iván (országos lista), Király Zoltán (Csongrád megye), Apró Antal (Csongrád megye), Kárpáti András (Pest megye), Schöner Alfréd (országos lista), Szentágothai János (országos lista), Hámori Csaba (országos lista), Duschek Lajosné (országos lista), Szakács József (országos lista), Jakab Róbertné (országos lista), a külügyi bizottság titkára, Barcs Sándor (országos lista), Bíró József (Győr-Sopron megye), valamint Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára és Baranyai Gézáné, a SZOT nemzetközi osztályának vezetője. Mindhárom tájékoztatót egyhangúlag elfogadta a bizottság, majd ezt követően — időszerű nemzetközi kérdésekkel összefüggésben — az alábbi állásfoglalást alakította ki és hozta nyilvánosságra. Az Országgyűlés külügyi bizottsága fontos előrelépésként értékelte a Szovjetunió és az Egyesült Államok szeptember 18-i elvi megállapodását a rövid és közepes hatótávolságú atomfegyverek felszámolásáról. A két nagyhatalom a nemzetközi kapcsolatok alapvető javításának irányába mutató áttörés közelébe jutott. A bizottság egyetért azokkal az értékelésekkel, hogy a megállapodás az első olyan egyezmény lesz, amely két tömegpusztító fegyverkategória teljes felszámolását tartalmazza. A külügyi bizottság a szovjet— amerikai előzetes megállapodás jelentőségét abban is látja, hogy a közös politikai akarat kifejezésre juttatása magában hordozza egy újabb, az eddigieknél is átfogóbb és eredményesebb fegyverzetkorlátozás lehetőségét. A megállapodás azt is tanúsítja, hogy a kölcsönös biztonság követelményeinek figyelembevételével lehetséges az előrelépés a nemzetközi béke és biztonság erősítése terén. Mindenekelőtt a hadászati atomfegyverek radikális csökkentéséről, a fegyverkezési verseny világűrre való kiterjesztésének megakadályozásáról, a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek egyensúlyának alacsonyabb szintű meghatározásáról lehet szó. A képviselők úgy értékelték, hogy az elvi megállapodás kedvezően hat az európai politikai, gazdasági, kereskedelmi, kulturális és humanitárius együttműködés fejlődésének távlataira is. (MTI) 3 Jó lehetőségek az osztrák—magyar együttműködés fejlesztésére Franz Vranitzky és Grósz Károly sajtókonferenciája (Munkatársunktól.) Mint lapunk első oldalán közöljük, az osztrák kancellár eseményekben gazdag kétnapos programja a Hilton Hotelban tartott sajtókonferenciával ért véget. A magyar miniszterelnök és vendége tájékoztatta a sajtó képviselőit a tárgyalásokról, s válaszoltak az újságírók kérdéseire. Bevezetőjében Franz Vranitzky hangsúlyozta, hogy látogatása egy tradíció folytatását jelenti. Azét a tradícióét, amelynek jegyében a magyar és az osztrák államférfiak időről időre találkoztak, hogy megbeszéljék közös dolgaikat és a nemzetközi kérdéseket. Ez jellemezte a hivatalba lépése utáni találkozóját Lázár Györggyel és a mostani látogatást is, amelyre Grósz Károlytól kapott meghívást, s amelynek örömmel tett eleget. Hangsúlyozta: a magyar—osztrák kapcsolatokat országában igen nagyra értékelik. A látogatás alatt folytatott megbeszéléseken, s a Kádár Jánossal és Németh Károllyal létrejött találkozón a kérdések igen széles körét tekintették át. — Ami engem illet, örömmel állapítom meg, hogy a legfontosabb kérdésekben, mint például az európai biztonság, nézeteink azonosak, vagy közel állnak egymáshoz. Vonatkozik ez a jelenleg Bécsben zajló európai biztonsági és együttműködési konferenciára is, amelyre nagy figyelmet kell fordítanunk — mondotta a kancellár. Hozzátette, osztrák részről úgy vélik, hogy Bécs lehetne a színhelye a következő utótalálkozónak is, és ez a gondolat magyar részről támogatásra talált. A továbbiakban rámutatott, hogy a budapesti tárgyalásoknak az enyhülés igenlése adott megfelelő keretet, valamint az a közös felfogás, hogy a kis államoknak maguknak is cselekedniük kell. Nem túlzott az a várakozás, hogy a kis és közepes országok együttműködése kedvező hatást gyakorol az európai légkörre. Az országaink közötti gazdasági együttműködésről szólva megállapította, hogy a forgalom az utóbbi időben visszaesett, s ezzel a jelenséggel osztrák részről sem elégedettek, és mint ígérte, erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy élénkítsék a forgalmat. — Grósz úr és én egyetértettünk abban, hogy a felelős minisztériumoknak és a vállalatoknak, amelyek ebben közreműködnek, minden segítséget meg kell adnunk. A kapcsolatok építésében és ápolásában már a hetvenes években túlléptünk a hagyományos formákon — mondotta. — Ezt jelezték a két ország vezetőinek rendszeres találkozói, s napjainkban az olyan közös vállalkozások is, mint a nagymarosi erőmű-építkezés, továbbá az a szándékunk, hogy 1995-ben közös világkiállítást rendezünk Bécsben és Budapesten. Ezek a határokon túlmutató együttműködés jelei, amelyhez itteni tanácskozásaink jó alapot teremtettek és pozitívan befolyásolják azok alakulását a jövőben is. Ezután Grósz Károly értékelte a tárgyalásokat, amelyeket nyíltnak, őszintének, minden formalizmustól mentesnek minősített. Ő is hangsúlyozta, hogy nem új kezdetről, hanem egy bevált tradíció folytatásáról van szó, s a jövő jó alapokra épül, azokra a jó kapcsolatokra, amelyek a két egymástól eltérő társadalmi rendszerű szomszédos ország között az utóbbi években kialakultak. Elismerését fejezte ki mindazoknak, akik ehhez hozzájárultak. Mint mondotta, a tárgyalásokon jelentős helyet foglaltak el a nemzetközi kérdések, azok a fontos változások, amelyek most vannak kialakulóban. Az enyhülés folyamatához nekünk, a kis népeknek is hozzá kell járulnunk. Megbeszéléseinken a lehető legnagyobb egyetértésben kutattuk a lehetőségeket, abban a tudatban, hogy mindkét ország Helsinki útján kíván járni. Azon leszünk, hogy egyébkapcsolataink mellett aszellemi kapcsolatok szálai is erősödjenek. E törekvést jelzik a kulturális érintkezés mind gazdagabb formái, az emberek közötti érintkezés lehetőségeinek bővítése, s a növekvő turistaforgalom is. Ennek a jegyében született az az elhatározásunk, hogy 1988. január 1-jétől állampolgáraink számára még szabadabbá tesszük az utazást — hangsúlyozta Grósz Károly. A továbbiakban utalt arra, hogy a gazdasági kérdések körében is közösen kell keresni a fejlesztés útjait. A forgalom csökkenéséhez a nehezebbé vált nemzetközi feltételek mellett saját gyengeségeink is hozzájárultak. Nagyobb rugalmasságra és alkalmazkodóképességre lesz szükség a jövőben. Mint mondotta, a kancellárt arra kérte, segítsen abban, hogy a magyar—osztrák kereskedelmi kapcsolatok kedvezőbb körülmények között fejlődhessenek. A tárgyalások minden szinten folytatódnak — fejezte be bevezető szavait Grósz Károly. A kérdésekre adott válaszokban a kancellár hangsúlyozta, hogy nemcsak lehetséges, szükséges is, hogy az eltérő társadalmi rendszerű országok együttműködjenek, s ahol lehet, úttörő szerepet vállaljanak, s nemcsak akkor, ha jól mennek a dolgok, hanem akkor is, ha nehézségek vannak. Kijelentette, hogy a stabil, rendezett kapcsolatok révén hozzájárulhatunk a nemzetközi viszonyok javulásához. Ebben szerepet játszhatnak az atommentes övezetek is. Ausztria egy ilyen atommentes övezet, és az osztrák kormány nagyra értékeli az atommentes övezetre vonatkozó Jaruzelski-tervet, amelyről megbeszéléseket folytattak a skandináv országokkal. Úgy véli, hogy előbbre lehetne és kellene lépni a hagyományos fegyverek és a fegyveres erők csökkentésének dolgában is. A készülő megállapodások nyomán kialakuló helyzetet úgy jellemezte, hogy „Egy nagy kendő kis csücskét tartjuk a markunkban.” Ezzel összefüggésben Grósz Károly miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kancellár megközelítését igen rokonszenvesnek tartja, s az a véleménye, hogy ha a ridegebb és nehezebb időkben a kis országok hozzájárultak a helyzet javításához, akkor most még inkább ebbe az irányba kell hatniuk. El kell oszlatni a gyanakvást, sokoldalúvá tenni a párbeszédet. A kis országok példát mutathatnak, mert jobbak a lehetőségeik. Hozzáfűzte, hogy tapasztalatai szerint a szovjet vezetés igényli ezt a közreműködést. Több kérdés hangzott el a magyar—osztrák kapcsolatok gazdasági vonatkozásairól, az utóbbi időben jelentkező nehézségekről, vámszabályokról. E kérdésekre válaszolva a kancellár az osztrák piacra érkező magyar mezőgazdasági árukkal szembeni piacvédő intézkedéseket védelmébe vette, de hangsúlyozta: ez nem jelenti azt, hogy nem lehet és nem kell más, jobb megoldásra törekedni. Jelezte, hogy a szakértők tárgyalnak e kérdésekről is, és igyekeznek hozzájárulni a kereskedelmi forgalom élénkítéséhez. Egy másik kérdésre válaszolva kijelentette: Ausztria belépése a Közös Piacba nem ütközne az osztrák alkotmányba. „Ausztria azonban nem fog eltérni önként vállalt semlegességétől” — mondotta Vranitzky. A világkiállítás témájában elhangzott több kérdésre válaszolva mind az osztrák kancellár, mind a magyar miniszterelnök igen jelentősnek minősítette ezt az elgondolást. Grósz Károly hangsúlyozta, hogy „ha a terv megvalósul, bemutathatjuk a világnak, hogyan élünk. Túl ezen, egy ilyen nagy vállalkozás jó gazdasági lehetőségeket teremt mindkét oldalon.” A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban Vranitzky elmondta, hogy e vonatkozásban kapcsolataink szintén nem nullpontról indulnak. Az Ausztriában élő magyarok részt vesznek az ország gazdasági és szellemi életében, integrálódásuk a gyakorlatban jobban érvényesül, mint gondolnánk. „A nemzetiségek hozzájárulnak a népeink közötti jó együttműködéshez” — mondotta a kancellár. A Népszabadság kérdésére válaszolva Vranitzky kancellár hangsúlyozta: a két ország közötti sokoldalú kapcsolatok, s azok gazdasági vonatkozásai problémákkal is járnak. Olyanokkal is, mint a burgenlandi parasztok és kiskereskedők elégedetlensége az osztrák bevásárlóturizmus miatt. Mások az osztrák közreműködést kifogásolják a magyarországi szállodaépítésben, tartanak a konkurenciától. A kancellár hangsúlyozta: a problémákkal szembe kell nézni. Minden újításnak ára van, s ezt az árat el kell fogadnunk.