Népszabadság, 1987. október (45. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

1987. október 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG KÍNA NEMZETI ÜNNEPÉN Magyar vesetek iittr­szló távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Csao Ce-jangnak, a Kínai Kommunistái Párt Központi Bizottsága megbízott főtitkárának, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének és Li Hszien-niennek, a Kínai Népköztársaság elnökének a Kínai Népköztársaság megalakulásának 38. évfordulója­ alkalmából. Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük Önök­nek, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kínai Népköz­­társaság Államtanácsának és a baráti kínai népnek nemzeti ünnepük, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 38. évfordulója alkalmából. Népünk nagyra értékeli a kínai dolgozóknak a szocializmus építé­sében, a társadalmi és a gazdasági reform megvalósításában elért sike­reit, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért folytatott te­vékenységét. vmi Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy pártjaink és országaink köl­csönösen előnyös kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Mindkét nép ér­dékét szolgáló, gyümölcsöző együttműködésünk továbbfejlesztésén fogunk m­­unkálkodni a jövőben is. 1. Nemzeti ünnepükön Önöknek és a szocializmust építő baráti kínai Jopnekk újabb kiemelkedő sikereket kívánunk hazájuk felvirágoztatásá­*­­n, a béke és a haladás ügyének szolgálatában. mr 1 * Az évforduló alkalmából Sarlós István, a­z­ Országgyűlés elnöke táv­iratban köszöntötte Peng Csent, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése Állandó Bizottságának elnökét. Ugyancsak­­táviratban köszön­tötte partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Szolidaritási Bizottság, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. (MTI) * * * Világviszonylatban is meghatáro­zó, történelmi jelentőségű esemény színhelye volt 1949. október 1-jén a pekingi Tienanmen tér, ezen a na­pon kiáltották ki a Kínai Népköz­­társaságot. Ez az ünnepélyes beje­lentés tetőzte be azt a sok évtize­des, súlyos áldozatokkal járó küzdel­met, amelyet a japán hódítók, az im­perializmussal szövetkezett belső reakció ellen vívtak a kommunista párt vezette népi felszabadító erők. A függetlenség kivívásához értékes módon járult hozzá a Szovjetunió azzal, hogy csapatai Mandzsúriában megsemmisítő csapást mértek a ja­pán megszállókra, s a többi szocia­lista országgal együtt mindvégig ön­zetlenül, következetesen támogatta a felszabadító háborút. A Szovjetunió — egy nappal a kikiáltás után — elsőként vette fel a diplomáciai kap­csolatot a fiatal népköztársasággal. A forradalom győzelme megnyi­totta az utat a sok évszázados elma­radottság, a feudális, félgyarmati vi­szonyok felszámolásához. A mélyre­ható társadalmi átalakulás első ál­lomása a radikális földreform, a külföldi vagyon, a bankok, a vasút, a legfontosabb nagyüzemek államo­sítása volt. A földterület felét, 47 millió hektár földesúri birtokot osz­tottak szét 300 millió nincstelen pa­raszt között. Az újjáépítés és az iparosítás idő­szakában sokoldalú baráti kapcso­lat és együttműködés bontakozott ki Kína és a szocialista országok kö­zött. Csupán a Szovjetunió közre­működésével 256 ipari vállalatot épí­tettek. Az európai szocialista orszá­gok több mint száz üzem felépíté­sében, berendezésében vettek részt. Ugrásszerűen nőtt az ipari és a me­zőgazdasági termelés, gyors ütem­ben emelkedett a dolgozók életszín­vonala. Az ígéretes fejlődés azonban az ötvenes évek végén megtorpant. A türelmetlen, ultrabalos torzulások jegyében fogant „nagy ugrás”, a népi kommunák szervezése, a „kulturális forradalom” visszavetette az ország gazdasági-társadalmi fejlődését, s ezen időszak következményeként mélypontra zuhantak kapcsolatai szocialista szövetségeseivel. Az ultrabalos hibák időszakaként jellemzett két évtizednek 1978 de­cemberében vetett véget a KKP köz­ponti bizottsági ülése, meghirdetve a gazdaság és a társadalom megújítá­sának, a szocialista törvényesség és a szocialista demokrácia megszilár­dításának politikáját, amely széles körű nemzetközi nyitással párosult. A gazdaságirányítás reformja rövid idő alatt értékes tapasztalatokat, el­ismerésre méltó eredményeket ho­zott. Kínai testvérpártunk, a balos örökséggel szakítva, egyúttal a bur­­zsoá liberalizmus ellen is harcot hir­detett. Az ország alkotmánya 1982 óta rögzíti: Kína ragaszkodik a négy alapelvhez, úgymint „a szocialista úthoz, a népi demokratikus diktatú­rához, a kommunista párt vezető szerepéhez, a marxizmus—leninizmus és Mao Ce-tung eszméihez”. Az alapelvekhez és a reformpolitikához való ragaszkodás együtt jellemzi a mai kínai politikát, s a Kínai Kom­munista Párt ennek jegyében készül október végi XIII. kongresszusára. őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy norma­lizálódtak, fejlődnek sok­rétű államközi kapcsolataink, s ren­deződött a viszony az MSZMP és a KKP között. Az együttműködés fon­tos állomása volt Csao Ce-jang idei júniusi budapesti látogatása. „A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetőjé­nek, a KNK miniszterelnökének lá­togatásával pártjaink együttműkö­dése új fejlődési szakaszba jutott, és államközi kapcsolataink is maga­sabb szintre emelkedtek” — hang­súlyozta a tárgyalásokról kiadott közlemény. Kádár János, pártunk főtitkára ugyancsak megelégedéssel nyugtázta, hogy „az alapvető kér­désekben egyetértünk, nézeteink az emberiség előtt álló legfontosabb kérdés, a béke megóvása ügyében azonosak.” Csao Ce-jang Magyarországot is érintő kelet-európai körútja jelezte, hogy fejlődnek Kína kapcsolatai a szocialista közösség államaival; a szovjet—kínai viszonyban is kedvező változásoknak, előrelépésnek le­hetünk tanúi. Mindez elválaszthatat­lan a szocialista országokban kibon­takozó reformfolyamatoktól, attól, hogy adottságaikhoz igazodva a szo­cialista rendszer sokoldalú tökélete­sítésén munkálkodnak. Nagy nemzeti ünnepén, a népköz­­társaság 38. születésnapján tisztelet­tel köszöntjük a baráti kínai népet, és sok sikert kívánunk neki a szo­cialista fejlődés meggyorsítását szol­gáló program megvalósításában. I­ ünnepi fogadás Pekingben­ A háromnapos nemzeti ünnep elő­estéjén fogadót rendeztek a kínai parlamentben. Az ünnepi fogadáson, amelyen jelen volt a kínai párt- és állami vezetés számos képviselője, Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­bízott főtitkára, a kínai államtanács (kormány) elnöke mondott pohár­köszöntőt. Csao Ce-jang elismeréssel szólt a Kínai Népköztársaság idei gazdasá­gi és politikai eredményeiről. Hang­súlyozta, hogy az október 25-én meg­nyíló XIII. pártkongresszus jelentős esemény lesz a KKP és az egész or­szág történetében. Mint mondotta, a kongresszuson megerősítik a párt 1978 decemberében elfogadott és a múlt évek sz­­rán sikeresnek bizo­nyult politikáját. Felmérik, elemzik az eredményeket és a tapasztalato­kat, megteszik a szükséges lépése­ket a gazdasági reform és a nyitási politika továbbfejlesztése, elmélyí­tése érdekében. A­­ XIII. pártkong­resszuson — mutatott rá — fontos napirendi pontként szerepel majd a politikai rendszer szerkezeti reform­jának kérdése. Kifejezte meggyőző­dését, hogy a pártkongresszus dön­tései előmozdítják majd Kína szo­cialista korszerűsítésének ügyét. Külpolitikai kérdéseket érintve Csao Ce-jang hangoztatta, hogy Kí­na folytatja erőfeszítéseit a Tajvan­nal való békés újraegyesülés mielőb­bi megvalósítása érdekében, az „egy ország, két rendszer" elv alapján. Aláhúzta, hogy Kína töretlenül foly­tatni kívánja független külpolitiká­ját, és üdvözölte a rakétakérdésben elért szovjet—amerikai elvi megálla­podást.­ A Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete szerda este hazája nem­zeti ünnepe alkalmából fogadást adott a kínai nagykövetségen. Az összejövetelen szovjet részről meg­jelent Nyikolaj Talszin, az SZKP KB PB póttagja, miniszterelnök-helyet­tes, Georgij Razumovszkij, az SZKP KB titkára, valamint számos magas be­osztású szovjet tisztségviselő. (MTI) A­z Országgyűlés külügyi bizottságának ülése Szerdán a Parlamentben — Szű­rös Mátyás elnökletével — ülést tar­tott az Országgyűlés külügyi bizott­sága: hazánk nemzetközi kapcsola­tainak tükrében a képviselők — meghívott szakemberek bevonásával — elemezték a Kommunista Ifjú­sági Szövetség nemzetközi tevé­kenységét, a Magyar Nők Országos Tanácsának nemzetközi ifjúságpoli­tikai munkáját és a magyar Or­szággyűlés külkapcsolatainak alaku­lását. Az első témáról Em­őd Péter, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára, a másodikról Vas Éva, az MNOT nemzetközi osztályának ve­zetője, a harmadikról Demeter Sán­dor, az Országgyűlés Irodája kül­ügyi főosztályának vezetője adott tájékoztatást, illetve választ a kép­viselők által felvetett kérdésekre. Ami az Országgyűlés külkapcso­latainak, nemzetközi munkájának alakulását illeti — miként az ülé­sen elhangzott —, az új ciklus kez­detétől eltelt két és fél évben a korábbinál is nagyobb érdeklődés nyilvánult meg általában is Magyar­­ország, ugyanakkor a magyar Or­szággyűlés működése iránt is. En­nek magyarázatát mindenekelőtt ab­ban találhatjuk, hogy a legutóbbi választások olyan, a szocialista or­szágok gyakorlatában eddig nem is­mert lényeges változást hoztak, mint a kettős vagy többes jelölés rendszere, a parlamenti demokra­tizmus erőteljesebb megnyilvánulá­sa,, a parlamenti bizottságokban élénkülő viták. A szocialista orszá­gok és Magyarország parlamenti kapcsolatai tekintetében meghatáro­zó, hogy a szocialista közösség tag­államai nagyjából hasonló politikai és gazdasági problémákkal birkóz­nak. Többségük elsőrendű feladatá­nak tekinti a gazdasági és politikai reformok bevezetését és fokozatos elterjesztését, a reformok során a legfontosabb társadalmi értékek megőrzését, továbbfejlesztését, új értékekkel való gyarapítását. A mostani időszak, amelyben a szocia­lista országokban a gazdasági át­szervezésnek, a korszerű irányítás megvalósításának feladataival fog­lalkoznak, különösen alkalmas arra, hogy a parlamenti munka is meg­újuljon. A tőkés országokkal fennálló par­lamenti kapcsolataink szintén dina­mikusan fejlődnek. A törvényhozó testületek tagjainak, delegációinak gyakori találkozóin gyakran szóba kerül, hogy ha a partner parlamen­tek esetleg világnézetileg el is ha­tárolódnak tőlünk, azzal tisztában vannak, hogy a világ realitásaival számolniuk kell, s ezért készek a szocialista országokkal folytatott tör­vényhozói szintű együttműködésre. Az ülés napirendi témáinak vi­tájában felszólaltak: Puja Frigyes (Békés megye), Sebest Lászlóné (Bé­kés megye), Méhes Lajos (Buda­pest), Boldizsár Iván (országos lis­ta), Király Zoltán (Csongrád megye), Apró Antal (Csongrád megye), Kár­páti András (Pest megye), Schöner Alfréd (országos lista), Szentágothai János (országos lista), Hámori Csaba (országos lista), Duschek Lajosné (országos lista), Szakács József (or­szágos lista), Jakab Róbertné (or­szágos lista), a külügyi bizottság titkára, Barcs Sándor (országos lis­ta), Bíró József (Győr-Sopron me­gye), valamint Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára és Baranyai Gézáné, a SZOT nemzet­közi osztályának vezetője. Mindhárom tájékoztatót egyhan­gúlag elfogadta a bizottság, majd ezt követően — időszerű nemzetkö­zi kérdésekkel összefüggésben — az alábbi állásfoglalást alakította ki és hozta nyilvánosságra. Az Országgyűlés külügyi bizott­sága fontos előrelépésként értékel­te a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok szeptember 18-i elvi megál­lapodását a rövid és közepes ható­­távolságú atomfegyverek felszámo­lásáról. A két nagyhatalom a nem­zetközi kapcsolatok alapvető javí­tásának irányába mutató áttörés kö­zelébe jutott. A bizottság egyetért azokkal az értékelésekkel, hogy a megállapodás az első olyan egyez­mény lesz, amely két tömegpusztí­tó fegyverkategória teljes felszámo­lását tartalmazza. A külügyi bizottság a szovjet— amerikai előzetes megállapodás je­lentőségét abban is látja, hogy a kö­zös politikai akarat kifejezésre jut­tatása magában hordozza egy újabb, az eddigieknél is átfogóbb és ered­ményesebb fegyverzetkorlátozás le­hetőségét. A megállapodás azt is tanúsítja, hogy a kölcsönös bizton­ság követelményeinek figyelembevé­telével lehetséges az előrelépés a nemzetközi béke és biztonság erő­sítése terén. Mindenekelőtt a hadá­szati atomfegyverek radikális csök­kentéséről, a fegyverkezési verseny világűrre való kiterjesztésének meg­akadályozásáról, a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek egyen­súlyának alacsonyabb szintű meg­határozásáról lehet szó. A képvise­lők úgy értékelték, hogy az elvi megállapodás kedvezően hat az eu­rópai politikai, gazdasági, kereske­delmi, kulturális és humanitárius együttműködés fejlődésének távla­taira is. (MTI) 3 Jó lehetőségek az osztrák—magyar együttműködés fejlesztésére Franz Vranitzky és Grósz Károly sajtókonferenciája (Munkatársunktól.) Mint lapunk első oldalán közöljük, az osztrák kancellár eseményekben gazdag kétnapos programja a Hilton Hotelban tartott sajtókonferenciával ért véget. A magyar miniszterelnök és vendége tájékoztatta a sajtó kép­viselőit a tárgyalásokról, s válaszol­tak az újságírók kérdéseire. Bevezetőjében Franz Vranitzky hangsúlyozta, hogy látogatása egy tradíció folytatását jelenti. Azét a tradícióét, amelynek jegyében a ma­gyar és az osztrák államférfiak idő­ről időre találkoztak, hogy megbe­széljék közös dolgaikat és a nem­zetközi kérdéseket. Ez jellemezte a hivatalba lépése utáni találkozóját Lázár Györggyel és a mostani lá­togatást is, amelyre Grósz Károlytól kapott meghívást, s amelynek öröm­mel tett eleget. Hangsúlyozta: a ma­gyar—osztrák kapcsolatokat országá­ban igen nagyra értékelik. A látogatás alatt folytatott megbe­széléseken, s a Kádár Jánossal és Németh Károllyal létrejött találko­zón a kérdések igen széles körét te­kintették át. — Ami engem illet, örömmel állapítom meg, hogy a leg­fontosabb kérdésekben, mint pél­dául az európai biztonság, nézeteink azonosak, vagy közel állnak egy­máshoz. Vonatkozik ez a jelenleg Bécsben zajló európai biztonsági és együttműködési konferenciára is, amelyre nagy figyelmet kell fordí­tanunk — mondotta a kancellár. Hozzátette, osztrák részről úgy vé­lik, hogy Bécs lehetne a színhelye a következő utótalálkozónak is, és ez a gondolat magyar részről támoga­tásra talált. A továbbiakban rámutatott, hogy a budapesti tárgyalásoknak az eny­hülés igenlése adott megfelelő kere­tet, valamint az a közös felfogás, hogy a kis államoknak maguknak is cselekedniük kell. Nem túlzott az a várakozás, hogy a kis és közepes országok együttműködése kedvező hatást gyakorol az európai légkörre. Az országaink közötti gazdasági együttműködésről szólva megállapí­totta, hogy a forgalom az utóbbi idő­ben­ visszaesett, s ezzel a jelenséggel osztrák részről sem elégedettek, és mint ígérte, erőfeszítéseket tesznek­ annak érdekében, hogy élénkítsék a forgalmat. — Grósz úr és én egyet­értettünk abban, hogy a felelős mi­nisztériumoknak és a vállalatoknak, amelyek ebben közreműködnek, minden segítséget meg kell adnunk. A kapcsolatok építésében és ápo­lásában már a hetvenes években túl­léptünk a hagyományos formákon — mondotta. — Ezt jelezték a két ország vezetőinek rendszeres talál­kozói, s napjainkban az olyan közös vállalkozások is, mint a nagymarosi erőmű-építkezés, továbbá az a szán­dékunk, hogy 1995-ben közös világ­­kiállítást rendezünk Bécsben és Bu­dapesten. Ezek a határokon túlmu­tató együttműködés jelei, amelyhez itteni tanácskozásaink jó alapot te­remtettek és pozitívan befolyásolják azok alakulását a jövőben is. Ezután Grósz Károly értékelte a tárgyalásokat, amelyeket nyíltnak, őszintének, minden formalizmustól mentesnek minősített. Ő is hangsú­lyozta, hogy nem új kezdetről, ha­nem egy bevált tradíció folytatá­sáról van szó, s a jövő jó alapok­ra épül, azokra a jó kapcsolatokra, amelyek a két egymástól­ eltérő társadalmi rendszerű szomszédos ország között az utóbbi években ki­alakultak. Elismerését fejezte ki mindazoknak, akik ehhez hozzájá­rultak. Mint mondotta, a tárgyalásokon jelentős helyet foglaltak el a nem­zetközi kérdések, azok a fontos vál­tozások, amelyek most vannak ki­alakulóban. Az enyhülés folyama­tához nekünk, a kis népeknek is hozzá­ kell járulnunk.­­ Megbeszé­léseinken a lehető legnagyobb egyetértésben kutattuk a lehetősé­geket, abban a tudatban, hogy mindkét ország Helsinki útján kí­ván járni. Azon leszünk, hogy egyéb­­kapcsolataink mellett a­­szel­lemi kapcsolatok szálai is erősöd­jenek. E törekvést jelzik a kulturá­lis érintkezés mind gazdagabb for­mái­, az emberek közötti érintkezés lehetőségeinek bővítése, s a növek­vő turistaforgalom is. Ennek a je­gyében született az az elhatározá­sunk, hogy 1988. január 1-jétől ál­lampolgáraink számára még szaba­dabbá tesszük az utazást — hangsú­lyozta Grósz Károly. A továbbiakban utalt arra, hogy a gazdasági kérdések körében is kö­zösen kell keresni a fejlesztés út­jait. A forgalom csökkenéséhez a nehezebbé vált nemzetközi feltéte­lek mellett saját gyengeségeink is hozzájárultak. Nagyobb rugalmas­ságra és alkalmazkodóképességre lesz szükség a jövőben. Mint mon­dotta, a kancellárt arra kérte, se­gítsen abban, hogy a magyar—oszt­rák kereskedelmi kapcsolatok ked­vezőbb körülmények között fejlőd­hessenek. A tárgyalások minden szinten folytatódnak — fejezte be bevezető szavait Grósz Károly. A kérdésekre adott válaszokban a kancellár hangsúlyozta, hogy nem­csak lehetséges, szükséges is, hogy az eltérő társadalmi rendszerű orszá­gok együttműködjenek, s ahol le­het, úttörő szerepet vállaljanak, s nemcsak akkor, ha jól mennek a dolgok, hanem akkor is, ha nehéz­ségek vannak. Kijelentette, hogy a stabil, ren­dezett kapcsolatok révén hozzájá­rulhatunk a nemzetközi viszonyok javulásához. Ebben szerepet játsz­hatnak az atommentes övezetek is. Ausztria egy ilyen atommentes öve­zet, és az osztrák kormány nagyra értékeli az atommentes övezetre vo­natkozó Jaruzelski-tervet, amelyről megbeszéléseket folytattak a skan­dináv országokkal. Úgy véli, hogy előbbre lehetne és kellene lépni a hagyományos fegyverek és a fegy­veres erők csökkentésének dolgá­ban is. A készülő megállapodások nyomán kialakuló helyzetet úgy jel­lemezte, hogy „Egy nagy kendő kis csücskét tartjuk a markunkban.” Ezzel összefüggésben Grósz Károly miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kancellár megközelítését igen rokon­szenvesnek tartja, s az a vélemé­nye, hogy ha a ridegebb és nehe­zebb időkben a kis országok hozzá­járultak a helyzet javításához, ak­kor most még inkább ebbe az irány­ba kell hatniuk. El kell oszlatni a gyanakvást, sokoldalúvá tenni a pár­beszédet. A kis országok példát mu­tathatnak, mert jobbak a lehetősé­geik. Hozzáfűzte, hogy tapasztalatai szerint a szovjet vezetés igényli ezt a közreműködést. Több kérdés hangzott el a ma­gyar—osztrák kapcsolatok gazdasági vonatkozásairól, az utóbbi időben jelentkező nehézségekről, vámszabá­lyokról. E kérdésekre válaszolva a kancellár az osztrák piacra érkező magyar mezőgazdasági árukkal szem­beni piacvédő intézkedéseket védel­mébe vette, de hangsúlyozta: ez nem jelenti azt, hogy nem lehet és nem kell más, jobb megoldásra töreked­ni. Jelezte, hogy a szakértők tár­gyalnak e kérdésekről is, és igye­keznek hozzájárulni a kereskedelmi forgalom élénkítéséhez. Egy másik kérdésre válaszolva kijelentette: Ausztria belépése a Közös Piacba nem ütközne az osztrák alkotmány­ba. „Ausztria azonban nem fog el­térni önként vállalt semlegességétől” — mondotta Vranitzky. A világkiállítás témájában elhang­zott több kérdésre válaszolva mind az osztrák kancellár, mind a ma­gyar miniszterelnök igen jelentős­nek minősítette ezt az elgondolást. Grósz Károly hangsúlyozta, hogy „ha a terv megvalósul, bemutathatjuk a világnak, hogyan élünk. Túl ezen, egy ilyen nagy vállalkozás jó gaz­dasági lehetőségeket teremt mindkét oldalon.” A nemzetiségi kérdéssel kapcso­latban Vranitzky elmondta, hogy e vonatkozásban kapcsolataink szin­tén nem nullpontról indulnak. Az Ausztriában élő magyarok részt vesz­nek az ország gazdasági és szellemi életében, integrálódásuk a gyakor­latban jobban érvényesül, mint gon­dolnánk. „A nemzetiségek hozzájá­rulnak a népeink közötti jó együtt­működéshez” — mondotta a kancel­lár. A Népszabadság kérdésére válaszol­va Vranitzky kancellár hangsúlyozta: a két ország közötti sokoldalú kapcso­latok, s azok gazdasági vonatkozásai problémákkal is járnak. Olyanokkal is, mint a burgenlandi parasztok és kiskereskedők elégedetlensége az osztrák bevásárlóturizmus miatt. Mások az osztrák közreműködést ki­fogásolják a magyarországi szállo­daépítésben, tartanak a konkuren­ciától. A kancellár hangsúlyozta: a problémákkal szembe kell nézni. Minden újításnak ára van, s ezt az árat el kell fogadnunk.

Next