Népszabadság, 1987. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-25 / 278. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1987. november 25., szerda AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLV. évfolyam, 278. szám SZAVAKTÓL A TETTEKIG Beszélgetés a könnyűiparról (5. oldal) Folytatódott Németh Károly argentínai programja Találkozó a lojális magyar emigráció képviselőivel (Kiküldött munkatársunk jelenti Buenos Airesből.) Vidéki programmal folytatódott kedden Németh Károlynak, az Elnö­ki Tanács elnökének, a Politikai Bi­zottság tagjának argentínai látogatá­sa. Délután a magyar nagykövetsé­gen államelnökünk találkozott a lojá­lis magyar emigráció képviselőivel. A Buenos Airestől 30 kilométerre fekvő Rioplatense hűtőházat és vá­góhidat látogatta meg kedd reggel az Elnöki Tanács elnöke és kísérete. Az egyik legkorszerűbb, teljesen gé­pesített üzem 32 ezer négyzetméte­ren terül el, s óránként 200 szarvas­­marhát dolgoz fel. A Rioplatense vágóhíd a McDonald cég és argen­tin szupermarketek kizárólagos szál­lítója. Az üzemlátogatás után Né­meth Károly és kísérete hajóra szállt, és az „Illati” elnöki jacht fedélzeté­ről megtekintette a Rio de la Plata szigetvilágát. Az Elnöki Tanács elnöke és kísé­rete a délután egy részét a magyar nagykövetségen töltötte: találkozott a lojális magyar emigráció képvise­lőivel. Ami a történelmi múltat il­leti, honfitársaink már a múlt szá­zad közepén eljutottak a dél-ameri­kai országba. Argentin földön van eltemetve az 1848—1849-es szabad­ságharc két katonai vezetője is: As­­bóth Sándor, Kossuth egykori szárny­segédje és Czetz János, Bem vezér­kari főnöke, az Argentin Katonai Akadémia későbbi megalapítója. A mai argentínai magyar emigráció második-harmadik generációs nem­zedék, a legfiatalabbak közöttük már csak törik anyanyelvüket. Három magyar egyesület is van Argentíná­ban, amely a magyar nagykövetsé­gen keresztül tartja a kapcsolatot az óhazával. Kedd este Németh Károly és kísé­rete a Casa Blanca de San Telmo folklórszínház műsorát tekintette meg, ízelítőt kapva a klasszikus ar­gentin tangó dalaiból és táncaiból. Az Elnöki Tanács elnökének hiva­talos programjával egy időben foly­tatódtak a magyar—argentin szak­értői partnertárgyalások. Nagy Gá­bor külügyminiszter-helyettes argen­tin partnerével együtt aláírta a két külügyminisztérium közötti konzul­tációs jegyzőkönyvet, s emellett ki­cserélték a magyar—argentin állat­egészségügyi egyezmény jóváhagyá­sát tanúsító okmányokat. Ezt köve­tően Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Nagy Gábor Dante Ca­­puto argentin külügyminiszterrel ta­nácskozott. A keddi nap folyamán Bányász Rezső államtitkár, a kormány Tájé­koztatási Hivatalának elnöke jelen­létében Pálos Tamás, a Magyar Táv­irati Iroda főszerkesztője ünnepélye­sen megnyitotta az MTI Buenos Aires-i irodáját. Az argentin lapok kedden is nagy terjedelemben foglalkoztak a magyar államelnök látogatásával. A Clarin tudósításában kiemelte, hogy a két­oldalú kapcsolatok kitűnőek, de kü­lönösen gazdasági téren még vannak tennivalóink. A sajtóvisszhangok kö­zött megkülönböztetett figyelmet ka­pott, hogy Németh Károly magyar­­országi meghívást adott át Raul Al­­fonsín elnöknek, aki ezt köszönettel elfogadta. A jobboldali független na­pilap, a La Prensa tudósítása szerint „Magyarország támogatja Argentína követelését az ENSZ-ben, mert azt igazságosnak tartja”. (Az utalás a Falkland [Malvin]-szigetek önren­delkezésének elnyerésére vonatko­zik.) Németh Károly szerdán négy­­szemközti búcsúmegbeszélésre még találkozik Raül Alfonsínnal, majd magyar idő szerint az esti órákban elutazik Buenos Airesből. Seres Attila Lin Peng lett a kínai megbízott miniszterelnök Pekingben bejelentették, hogy a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának keddi ülésén elfogad­ták Csao Ce-jang lemondását a mi­niszterelnöki tisztségről és Li Pen­get, a KKP KB politikai bizottsága állandó bizottságának tagját, minisz­terelnök-helyettest nevezték ki meg­bízott miniszterelnöknek. A pekingi televízió beszámolója szerint az állandó bizottság elnöke, Peng Csen és a bizottság tagjai egy­öntetűen támoga­tták Li Peng kine­vezését, és kifejezték meggyőződé­süket­, hogy Li Peng méltó folyta­tója lesz annn­ak a munkastílusnak, amelyet Csou En-laj, majd Csao Ce-jang miniszterelnök honosított meg, és az egész ország bizalmát élvező miniszterelnök vallik belőle. Mint ismeretes, Csao Ce-jang azt követően kérte felmentését a minisz­terelnöki tisztségből, miután megvá­lasztották a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárává. Csao Ce-jang javasolta a kínai par­lament legfelsőbb vezető szervének, hogy Li Penget bízzák meg a minisz­terelnöki teendők ellátásával. Li Peng tölti be a kormányfői tisztséget és irányítja a kínai állam­tanács munkáját addig, amíg a jövő év márciusában össze nem ül a Kí­nai Országos Népi Gyűlés rendes ülésszaka, amely jóváhagyja majd Csao Ce-jang lemondását és megvá­lasztja az új miniszterelnököt. (MTI) (Li Peng életrajzát a 2. oldalon ismertetjük.) Vállalkozni a lóra Tegnap este sokáig ülték körül az asztalt az Ipari Minisztériumban a szocialista brigádvezetők, a pénz­ügyi tárca, a munkaügyi kormány­zat, a SZOT képviselői, hogy a Központi Bizottság egyik titkára és az ipari miniszter részvételével meg­vitassanak egy látszólag közgazda­­sági problémát. A vitázók, érvelők sokszorosított példányú előterjesz­tést forgattak, elemeztek, amely a következő címet viseli: A belső vál­lalkozás feltételrendszerének javí­tása. Ha valaki ez után a cím után mégis azt gyanítaná, hogy a ta­nácskozás témája nemcsak látszó­lag, hanem a legszigorúbb érte­lemben véve is csupán a vállala­tokra és a szabályozási környezetet alakító döntéshozókra tartozó, szűk körű gazdasági kérdés, alighanem nagyon téved. A kibontakozott szen­vedélyes, ám rendkívül tárgyszerű vita is azt bizonyította, hogy egész életünket mélyen érintő kérdésről van szó. Arról ugyanis, hogy -amint a jelen lévő szocialista bri­gádvezetők elmondták — semmiféle gazdasági kibontakozás útját nem szabad és nem is lehet úgy keres­ni, hogy egyszerűen több munká­ra buzdítsuk az embereket. Meg kell találni azokat a vállalkozási for­mákat - a vállalatokon belüli vál­lalkozási formákat - amelyek úgy ösztönöznek a többletteljesítmény­re, hogy a fő munkaidőben keres­sék meg az emberek maguk és csa­ládjuk tisztességes megélhetési for­rását. Nem volt ezen a tanácskozáson egyetlen brigádvezető sem, aki ki­rohant volna a vállalati gazdasági munkaközösségek ellen, aki irigyel­te volna tőlük a pénzt. Nagyon okosan és bölcsen fordították visz­­szájára a képletet: nem a vgmk-k miatt került veszélybe a főmunkaidő becsülete. Ellenkezőleg, az hozta létre a különböző formációkat, hogy sem a teljesítményeknek, sem a vállalati forrásképzésnek, sem pe­dig a kereseti lehetőségeknek nem teremtett megfelelő kereteket az el­merevedő munkaszervezet. Abban persze mindenki egyetér­tett: senki nem azt kívánja, hogy teljesítmények nélkül kerüljön több pénz az emberek zsebébe. Annyi azonban bizonyos, hogy keresni kell a központi keresetszabályozás me­revségeiből kiszabadító lehetősége­ket; egészséges életkedvet, normá­lis közérzetet teremtve visszaadják a jó munkában való hitet, erősítik a bizakodást, s értelmesen jó tel­jesítményekre ösztönöznek. Egyik ilyen fontos kitörési irány szorító gondjainkból, hogy a válla­latokon belüli vállalkozási formák kiterjesztésével, a termelés egészét átfogó, belső vállalkozási rendszer átgondolt, jogilag is szabályozott lehetőségeivel teremtsük meg az előrehaladás feltételeit. Mégpedig úgy­i­s ez a lényege a belső vál­lalkozásnak hogy ne a munka­idő meghosszabbításával, nem a hétvégeken szervezett műszakokkal, hanem az ösztönzés és a teljesít­mények világos és áttekinthető egy­máshoz kapcsolásával lehessen job­ban produkálni. A vitázók előtt fekvő előterjesztés, reméljük, mihamarabb végleges for­mát ölt, hogy minden ember, kicsi és nagy közösség ne gátakkal, ha­nem segítő szándékkal találkozzon, ha arra vállalkozik, hogy tisztesség­gel és jól is akar élni azzal a mun­kával, amelyet legjobb tudása, aka­rata szerint végez - rendes munka­ideje alatt. Szigethy András EREDMÉNYES SEVARDNADZE—SHULTZ TALÁLKOZÓ Megállapodás a rakétaegyezmény utolsó vitatott kérdéseiben is Genfben kedden befejeződtek Edu­­ard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter tár­gyalásai. Megbeszélésükön egyeztet­ték a közepes hatótávoliságú és a harcászati-hadműveleti rakéták megsemmisítésére vonatkozó szer­ződés tervezetével összefüggő utol­só megoldatlan kérdéseket. Bizonyossággal megálla­pítható te­hát, hogy elkészült a rendkívül fon­tos dokumentum, s azt Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan, az Egyesült Álla­mok elnöke decemberben a wa­shingtoni csúcstalálkozón aláírta. Sevardnadze és Schultz áttekintet­te a csúcstalálkozó programjával­ és ügyrendjével kapcsolatos kérdése­ket is — jelenítette a TASZSZ hír­­ügynökség. Nyugati hírügynökségek helyszíni beszámolóikban azt közöl­ték, hogy a megállapodásra vonat­kozó bejelentést a két külügymi­niszter a tanácskozás szünetében tet­te az amerikai képviselet épülete előtt összegyűlt újságíróknak. Char­les Redman amerikai külügyi szó­vivő úgy nyilatkozott, hogy a csúcs­­találkozó napirendjét egyeztetve Shultz és Sevardnadze más kérdé­seket, például a hadászati nukleá­ris fegyverekkel, az emberi jogok­kal­ és regionális ügyekkel összefüg­gő problémákat is megvitatott. A jelentések szerint Shultz a megbeszélésekről a következőket mondta: ,,Sevardnadze miniszter és én most kezet rázunk. Ennek oka a­z, hogy megállapodásra jutottunk az INF minden függőben maradt kérdésében. Ezután már csak a szer­ződés szavakba öntése marad, ame­lyet másoik is elvégezhetnek. Na­gyon elégedettek vagyunk.” Sevardnadze a maga részéről ki­jelentette: ,,Igen fontos munkát vé­geztünk. Véleményem szerint amit tettünk, az a bolygónkon élő vala­mennyi nemzet érdekeit szolgálja, s nincs kétségünk afelől, hogy a washingtoni csúcs­találkozó sikeres lesz, s ez lesz a következő lépés a nukleáris fegyverzetek felszámolása felé. Nagyra értékelem az ameri­kai kollégák erőfeszítéseit és együtt­működését. Közös erőfeszítéssel tör­ténelmi feladatot végeztünk el.” Reagan elnök a Colorado állam­beli Denverben adott rövid nyilat­kozatában elégedetten szólt a meg­állapodás létrejöttéről, s szintén hangoztatta, hogy a szerződést a wa­shingtoni csúcstalálkozón aláírják. Reagan kifejezte reményét, hogy a — szavai szerint — megbízható és hiteles ellenőrző intézkedéseket tar­talmazó szerződést ratifikálni fogja az amerikai szenátus, amelynek kon­zervatív republikánus tagjai mind­eddig bírálták a megállapodás lét­rehozására irányuló erőfeszítéseket. Bonnban a kormány és több poli­tikus is üdvözölte a genfi megálla­podás hírét. Friedhelm Ost kor­mányszóvivő kijelentette, hogy Hel­mut Kohl kancellár rendkívül elége­detten fogadta a hírt, hiszen a szer­ződés „történelmi áttörés, amely va­lódi leszereléshez vezet, és megnyit­ja az utat a leszerelést és a fegyver­zet-ellenőrzést célzó további lépések­hez”. Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter röviddel a Bundestag­ban elhangzott beszéde után szin­tén igen elégedetten nyilatkozott a megállapodásról, amely, mint mon­dotta, „megfelel az európaiak érde­keinek, és kedvez a NATO egységé­nek”. Lord Carrington, a NATO főtitkára Brüsszelben nagyszerű újságnak ne­vezte a hírt, s emlékeztetett arra, hogy az Atlanti Szövetség a szerdá­ra tervezett konzultációkon magától Schultz külügyminisztertől tudhatja meg a megállapodás részleteit­. (MTI) Managuába kíván utazni a nicaraguai ellenforradalmárok két ismert vezetője A nicaraguai ellenforradalmárok vezetőinek is el kell fogadniuk az amnesztiát, ha be akarnak lépni az országba — hangsúlyozta hétfőn Managuában Dániel Ortega államfő. San José-i értesülések szerint a nicaraguai fővárosba akar utazni a kontrák két vezető politikusa, Al­­fonso Robelo és Azucena Ferrey. Ki­­­nyillivání­to­tt céljuk, hogy Managua értékének átadják tűzszüneti felté­teleiket és a közvetítői felhatalma­zást. A nicaraguai kormány azon­ban nem tekinti önálló politikai erőnek az ellenforradalmi szerveze­teket, hanem csak az amerikaiak zsoldosának, s úgy véli, hogy az utazás szándéka mögött provokációs célok rejtenek. Egyetlen lehetőségük az országba való belépésre az amnesztia elfo­gadása — mondta Ortega. A nica­raguai elnök egyúttal bírálta a Cos­ta Rica-i kormányt, mert lehetővé teszi, hogy az ellenforradalmárok az ország területén politikai tevékeny­séget fejtsenek ki. Ezt ugyanis az augusztus 7-én Guatemalavárosban elfogadott közép-amerikai rendezési terv megtiltotta. Az Egyesült Államok egyébként az elmúlt hónapban az addigi átlag­hoz képest megkétszerezte a nicara­guai ellenforradalmároknak juttatott fegyverek és katonai felszerelések mennyiségét. A szállítmányokat a CIA Hondurasból felszállt repülő­gépeiről ejtőernyővel dobták le az ország belsejében lévő ellenforradal­már csoportoknak. Amerikai forrá­sok szerint a megnövelt szállítások célja, hogy a kontrákat képessé te­gyék a harcok folytatására, a jövő évben is. A rövid látogatáson Managuában járt Sanguinetti uruguayi elnök hét­főn úgy nyilatkozott, hogy több or­szágban jelentős lépéseket tettek a béketerv megvalósítására. Ezen be­lül kiemelte a nicaraguai politikai fog­lyoik szabadon bocsátását, vala­mint a La Prensa ellenzéki lap új­bóli engedélyezését. Sanguinetti, aki péntektől Mexikóvárosban tárgyal a Contadona-csoport és az azt támo­gató országok csúcs­találkozóján, ki­jelentette: a rendezés gyorsítása ér­dekében kész találkozni Guillermo Ungóval és Ruben Zamorával, a salvadori ellenzék vezetőivel, mind­ketten az elmúlt napokban tértek haza. Egyidejűleg újabb tárgyalásokat javasolt a salvadori kormánynak Guililenmo Ungo, az ellenzéki De­mokratikus Forradalmi Front (FDR) vezetője. A politikus hétfőn San Salvadorban tartott sajtókonferenci­át, nem sokkal hazaérkezése után. Ungo azt javasolta, hogy december 5-én Mexikóvárosban vagy más megfelelő helyen tanácskozzanak a baloldali erők és­­a kormány kép­viselői. Felkérte Arturo Rivera y Damast, San Salvador érsekét, hogy adja át hivatalosan a javaslatot a kormánynak. Az érsek már ko­rábban is vállalt közvetítést a kor­mány és a gerilláik között. A felek legutóbb San Salvador­ban, valamint Venezuela fővárosá­ban, Caracasban tartottak megbe­szélést, de a tárgyalásokon nem kö­zeledtek egymáshoz az álláspontok. Napóleon Duarte salvadori elnök egy sajtóértekezleten tanúvallomá­sokra hivatkozva kijelentette: Ro­­berto D’Aubuisson őrnagy, a salva­dori jobboldali szövetség vezetője volt az értelmi szerzője Romero San Salvador-i érsek meggyilkolá­sának. D’Aubuisson, nevét már rég­óta összefüggésbe hozzák a „halál­­ibrigádok” tevékenységével. Osca­r Annulfo Romiero érseket 1980-ban egy vasárnapi misén, a San Salva­­dor-i katedrálisban lőtték agyon. Romero szentbeszédeiben a szélső­jobboldalt tette felelőssé a fékte­len terrorért, amely tízezrek életét­­követelte. (MTI) Negyedszázados a magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény Grósz Károly és Németh Miklós fogadta Alekszej Antonovot A Magyar Alumíniumipari Tröszt aktív és nyugdíjas dolgozóinak kép­viselői tegnap a Duna Interconti­nental Szállóban ünnepi emlékülést tartottak abból az alkalomból, hogy 25 éves a magyar—szovjet timföld­­alumínium egyezmény. A jelenlevőket a kormány nevé­ben Marjai József miniszterel­nök­­helyettes köszöntötte. Méltatta a negyedszázaddal ezelőtt megkötött egyezmény jelentőségét, hangsúlyoz­va, hogy az együttműködés előnyeit a világgazdaságban az utóbbi évek­ben bekövetkezett változások sem csökkentették. E nagy jelentőségű megállapodás lehetővé tette a ha­zai timföldgyártás és alumínium­­feldolgozás intenzív, gazdaságos fej­lesztését, s mentesítette népgazda­ságunkat az energia- és tőkeigé­nyes alumíniumkohók építésétől. Az együttműködés eredményeként 1986- ra 1962-höz képest timföldtermelé­sünk 270 százalékkal, az előállított alumínium félgyártmányok mennyi­­sége pedig 370 százalékkal növeke­dett. A magyar alumíniumipar fej­lődését korszerű, nagy teljesítményű termelőberendezések szállításával is segítette a Szovjetunió. Az idei év az együttműködésben azért is ne­vezetes, mert hazánk most szállí­totta ki az ötmilliomodiik tonna timföldet a Szovjetunióba, s a na­pokban­ lépi át a magyar határt a 2,5 milliomodik tonna szovjet kohó­fém. A kormány munkaprogramja épít együttműködésünk eddigi eredmé­nyeire, s egyben jelentős feladato­ka­t ró a magyar—szovjet kétolda­lú kapcsolatok elmélyítésén mun­kálkodó kollektívákra, dolgozókra. Meggyőződésünk — folytatta a mi­­imniszterelnök-helyettes —, hogy ne­héz feladataink teljesítéséhez a fel­tételeket javítja mindaz, ami a Szovjetunióban a társadalmi-gazda­sági megújulás érdekében történik. Az új együttműködési formák ki­bontakozását jelzi, hogy egy év alatt több mint 100 szovjet és magyar vállalat között létesült közvetlen kapcsolat Jelenleg már három ma­gyar—szovjet vegyesvállalat működik. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next