Népszabadság, 1987. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-25 / 278. szám

1987. november 25., szerda NÉPSZABADSÁG Az ENSZ közgyűlésének az átfogó nemzetközi béke- és biztonsági rend­szerről folytatott vitájában felszólalt dr. Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár. Hangsúlyozta, hogy a tíz szocialis­ta ország, köztük hazánk által elő­terjesztett javaslat az ENSZ alapok­mányából kiindulva új típusú nem­zetközi együttműködést szorgalmaz a politikai, a katonai, a gazdasági és a humanitárius területen egyaránt. Ezzel összhangban, politikai terüle­ten olyan új intézményes alapok és keretek kialakítása szükséges, ame­lyek megakadályozzák a hideghábo­rús állapotokhoz való visszatérést. Horn Gyula kiemelte a katonai doktrínák,­ a hagyományos haderők védelmi jellegűvé történő átalakítá­sának fontosságát. Több konkrét ja­vaslatot tett arra, hogyan lehet meg­előzni, illetve semlegesíteni a helyi háborús konfliktusokat, illetve erő­síteni a terrorizmus elleni nemzet­közi összefogást. Javaslatokat tett a nemzetközi együttműködés kiszélesí­tésére a gazdasági fejlesztési prog­ramok összehangolásában és megva­lósításában, a pénzügyekben, a tu­dományos-műszaki kutatásokban, a környezetvédelemben és az informá­cióáramlásban. A magyar küldöttség vezetője az államok közötti kölcsönös bizalom, a nemzetközi biztonság elengedhe­tetlen feltételének nevezte az embe­ri jogok és az alapvető szabadság­­jogok tiszteletben tartását, érvénye­sítésük előmozdítását, valamint az erre irányuló nemzetközi együttmű­ködés ferjesztését. Ezzel összefüggés­ben szükségesnek tartotta az államok belső életének széles körű demokra­tizálását, eltérő sajátosságaik és tör­ténelmi hagyományaik egyidejű fi­gyelembevételével. Kifejezte a Ma­gyar Népköztársaság készségét a két- és többoldalú intézményes együttműködési formák fejlesztésére a kultúra, a művészetek, az oktatás és az egészségügy területén. Horn Gyula befejezésül hangoztat­ta : hazánk kész közreműködni a csa­ládegyesítések, a házasságkötések, az emberek és intézmények közötti kapcsolatok, valamint a vízumgya­korlatok lényeges könnyítését szol­gáló egységes nemzetközi szabályo­zás kimunkálásában. (MTI) Jelentős szovjet-indiai megállapodások A gazdasági, a tudományos és a technológiai együttműködés bővíté­séről kötöttek nagy jelentőségű meg­állapodásokat kedden Új-Delhiben. Az okmányok aláírásánál jelen volt Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Minisztertanácsának hivatalos láto­gatáson Új-Delhiben tartózkodó el­nöke és Radzsiv Gandhi indiai kor­mányfő. A gazdasági és műszaki együttműködésről szóló egyezmény értelmében a Szovjetunió 770 millió rubeles hitelt nyújt a karnali olajfi­nomító fejlesztéséhez és 500 mega­watt teljesítményű hőerőmű megépí­téséhez, kooperáció keretében. A két ország huszonöt százalékkal kívánja növelni az árucsere-forgal­mat 1988-ban, a forgalom értéke el­éri majd az ötvenmilliárd rúpiát. A jegyzőkönyv hangsúlyozza az új együttműködési formáknak , a ter­melési kooperációnak, a közös vál­lalkozásnak és a szolgáltatások te­rületén való együttműködésnek a fontosságát. Ami a közös vállalkozásokat illeti, indiai cégek 150 javaslatot terjesz­tettek elő az együttműködésre. A szolgáltató szektorban két szálloda építése már megkezdődött indiai köz­reműködéssel, Szamarkandban és Buharában további nyolcat tervez­nek. Lehetővé teszik a szovjet és az indiai vállalatok közvetlen üzleti kapcsolatait. Egyezményt írtak alá az idegenfor­galom szélesítéséről és a felsőoktatá­si intézmények közötti együttműkö­désre vonatkozóan. Nyikolaj Rizskov a nap folyamán az indiai kormány több miniszteré­vel tárgyalt. Az indiai kormány szó­vivőjének közlése szerint Natvar Szingh külügyi államminiszter és Ju­rij Voroncov első külügyminiszter­helyettes keddi találkozóján főképp regionális témákról esett szó. Kam­bodzsát illetően a szovjet fél mél­tatta az indiai erőfeszítéseket a po­litikai rendezés elérésére. Mindkét részről hangsúlyozták: kölcsönös ér­dekük, hogy Afganisztán független, szuverén és el nem kötelezett ország legyen. (MTI) Negyedszázados az alu­míniumegyezmény (Folytatás az 1-es oldalról.) Hat újonnan létesülő magyar— szovjet vegyesváll­alat a­lapító okomá­­nyaiit a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködési kormányközi bizottság mos­­tani in­. 37. ülésszakán fogjá­k aláírni. Nagy jelenítőséget tulajdonítunk an­­nak, hogy a KGST szervezeti me­­chanizmus­ainak, a szocialista gazda­sági integráció továbbfej­lesztése irá­nyáinak meghatározásában Magyar­­ország és a Szovjetunió között tel­jes egyetértés, nézetazonosság van — mondta végezetül Marjai József. Ezt követően Alekszej Antonov szovjet miniszterelnök-helyettes ele­mezte, hogy a magyar—szovjet tra­­föld-alumínióium egyezmény — ame­lyet a hasonló nagyszabású megálla­podások sorában elsőként írták alá — miként járult hozzá a két or­szág közötti együttműködés elmé­lyítéséhez. Hangoztatta: az egyez­mény megvalósítása nemcsak Ma­gyarország számára teremt előnyös feltételeket a bauxitbányászat, az aluminiimuimfeldo­lgozás­ fejlesztéséhez; kedvező a szovjet népgazdaság szá­mára is, amely a timföld feldolgo­zásában vállalt közreműködéséért cserébe jelentős mennyiségű alumí­niumtermékhez jut. Alekszej Antonov a továbbiakban rátért arra, hogy az alumíniumgyár­tásban megvalósított kooperáció jó alapul szolgált további egyezmények megkötéséhez más ágazatokban is, min­t például az olefin- és az ag­rokémiai együttműködés területén, s a Lada személygépkocsik gyártá­sában. Napjainkban a szocialista orszá­gok közötti együttműködés új erőre kap — mondta, utalva rá, hogy a szakosítás és a kooperáció, a nem­zetközi munkamegosztás fejlesztésé­nek kérdései a KGST legutóbbi ülésszakán is nagy hangsúllyal sze­repeln­ek. Üdvözlendő, hogy a közös gyártás mellett mind több a vál­lalati kezdeményezés a közös fej­lesztésekre. Az egyezmény megvalósításával jelentősen fejlődött a szovjet színes­fém-kohászat is — erről beszélt Bo­risz Zlokarov, az össz-szövetségi Alumíniumipari Egyesülés elnöke. Nagyteljesítményű, korszerű üzemek épültek fel, aminek eredményeként az ország színesfém-kohászata világ­­színvonalú lett. Az egyesülés elnöke átadta Dózsa Lajosnak, a Magyar Alumíniumipa­ri Tröszt vezérigazgatójának a szov­jet színesfém-kohászok üdvözlő le­velét és ajándékát, egy Leningrádot ábrázoló fametszetet, annak a város­nak a képét, ahol először állítottak elő alumíniumot a Szovjetunióban. A hazai bauxitbányászat fejlődésé­nek eredményeit, gondjait Kapolyi László ipari miniszter vázolta. El­mondta, hogy a bányaművelési tech­nológiák korszerűsítése révén csök­kenő ráfordítással termelik ki a bau­­xitot, jóllehet mind nehezebb termé­szeti feltételek között folytatódik a munka. Az ünnepségen kitüntetéseket ad­tak át azoknak a dolgozóknak, akik tevékenységükkel kiemelkedően hoz­zájárultak az egyezmény létrejötté­hez, megvalósításához. A magyar— szovjet timföld-alumínium egyez­mény megkötésének 25. évfordulója alkalmából az Elnöki Tanács az Áp­rilis Negyedike Érdemrendet ado­mányozta Dobos Györgynek, a Ma­gyar Alumíniumipari Tröszt nyugdí­jas vezérigazgatójának és Osztrovsz­­ki Györgynek, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nyugalmazott elnökhelyettesének. A Munka Ér­demrend arany fokozatát kapta Tóth Béla, az Ajkai Timföldgyár és Alu­míniumkohó igazgatója. Hárman a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehették át, egy személy pedig a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült. Az Ipa­ri Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetés­t adományozott két szovjet és hat magyar dolgo­zónak. Kiváló Kohász miniszteri ki­tüntetésben két dolgozó részesült. A kitüntetéseket Kapolyi László ipari miniszter adta át. A Szovjetunió Színesfémkohászati Minisztériuma és a Színesfémkohá­szati Szakszervezetek Központi Bi­zottsága által adományozott kitün­tetéseket ketten vették át Borisz Zlokarovtól. A Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság Aranykoszorús kitüntető jelvé­nyét Apró Antal, a társaság elnöke adta át egy szovjet és hat magyar dolgozónak. Az ünnepségen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. •­­ Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke tegnap a Parlamentben fo­gadta Alekszej Antonovot. A szívé­lyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Marjai József. A nap folyamán Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára ugyancsak fogadta Alekszej Antonovot. Ezen a megbeszélésen is részt vett Marjai József, s mindkét találkozón jelen volt Borisz Sztuka­lin, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. (MTI) Választási reformtervezet Bulgáriában ( SZÓFIAI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­) A lakosság és a dolgozó kollektí­vák korlátlan számban állíthatnak jelölteket a helyi­ területi, körzeti és községi tanácsválasztásokon. Ez a lé­nyege és az újdonsága a bolgár vá­lasztási törvény módosítására és ki­egészítésére most elkészült előzetes tervezetnek. Mint ismeretes, 1988. január elsejé­vel érvénybe lép Bulgária új terüle­ti-adminisztratív beosztása, amely­nek keretében az eddigi 28 megyét 9 terület váltja fel (egy közülük a főváros, Szófia), a területeken be­lül körzetek alakulnak, amelyek ha­sonlítanak a régebbi megyerendszer­ben megszüntetett járásokhoz. A területeknek és a körzeteknek nyilvánvalóan még nincsenek meg a választott államhatalmi szerveik, a közeljövőben esedékes választások tették szükségessé a választási tör­vény módosítását és kiegészítését, amelyet várhatóan a nemzetgyűlés december 9-re összehívott ülésszaka hagy majd jóvá. Az előzetes terve­zet hangsúlyozza a versengés és a nyilvánosság elve érvényesítésének fontosságát a jelöltek állításánál, mely utóbbira a párt- és társadalmi szervezeteken kívül a dolgozó kol­lektívák akkor is jogosultak, ha az előbbieknek is több közös jelöltjük van már. Ugyanilyen joguk a már megválasztott tisztségviselő bármikor történő visszahívása, ha az illető nem vált be. Megválasztottnak az a jelölt te­kinthető, aki a legtöbb szavazatot kapta, feltéve, hogy ez meghaladja az összes szavazatok felét, a szava­zásban pedig az arra jogosultaknak több mint a fele részt vett. Mindez a helyi választásokra vo­natkozik, a parlamenti választások­ról egyelőre nem esik szó az eddig közzétett ismertetésekben. ^ Nagy Károly ­ A közművelődés — sajnos gyakran csak szavakban — fontos területe életünknek, bár napjainkban termé­szetesen több szó esik a gazda­ságról. Manapság, ha a kultúráról, művelődésről és feltételeiről beszé­lünk, ritkán hallani elégedett véle­ményt, mi több, az elégedetlenségen túl más hang igen ritkán hallatszik. Ennek természetesen gyakran meg­van a magyarázata is. Mégsem hagy­hatók figyelmen kívül azok az ered­mények, tapasztalatok, amelyek hoz­zájárulnak kulturális fejlődésünk­höz, az általános műveltség növelé­séhez. Elosztási kérdésekről szólni akkor, amikor az alapok megerősítése, bő­vítése, az okos termelés, a gazdálko­dás javítása a fő feladat, amikor a gazdasági-társadalmi stabilizálás a későbbi kibontakozás reményében mindennél előbbre való, nem túl sze­rencsés vállalkozás. Mégis vállalom, mert meggyőződésem, hogy a köz­­művelődéssel való törődés, a felté­telek szinten, tartása, esetleg javítá­sa nem egyszerűen elosztási kérdés. Több annál, a sporttal együtt a bel­politikai stabilitás hosszú távon fon­tos eleme. Anyagi és szellemi k­apaci­tás A kultúrában, a közművelődésben éppúgy, mint a gazdaságban, kiala­kultak különbségek. E különbségek teszik fel a kérdést, hogy mire for­dítsuk a meglévő anyagi eszközöket. Ott használjuk fel, ahol a leghatéko­nyabban megtérül, vagy ott, ahol alacsony hatékonysággal hasznosul, az elmaradott területekre-e? Meggyőződésem, hogy egyik véglet sem lenne helyes. Az elosztási ará­nyok azonban nem lehetnek egyen­­lőek. A döntést motiváló elemek pe­dig nem lehetnek azonosak a gazda­ságéval. A megtérülés itt merőben mást jelent. Felelősséget és hozzáér­tést igényel annak eldöntése, hogy a pénzt hova, milyen arányban ára­moltassuk. Ehhez szükséges a hely, a folyamatok, a külső, belső hatások, a tradíciók, az igények és a rendelke­zésre álló források mellett nem utol­sósorban az érintett emberek isme­rete. A kultúrára­, a közművelődésre for­dított összegek növelésére nincs mód. Egyes területek azonban, (tartalmi munkájuk alapján) kapjanak priori­tást, ebből következően megkülön­böztetett ellátást, fejlesztést. Termé­szetesen úgy,­­hogy a fenntartás és a működtetés élvezzen elsőbbséget a fejlesztéssel szemben. A jelenlegi helyzetben jobban ki kell használ­nunk a rendelkezésünkre álló esz­közöket, a szellemi kapacitást, a la­kossági kezdeményezést. Az együtt­működés bővítésével tennünk kell a szűkös források növeléséért. Tudo­másul kell venni, hogy a családi költ­ségvetésekben átrendeződnek a ki­adási arányok, ezek a kulturális szol­gáltatások igénybevételére is hatás­sal vannak, megnövekedtek az igé­nyek ezekkel szemben. Somogy közművelődése más vidé­kekhez hasonlóan, bármely szak­vagy művészeti ágát tekintjük, fon­tos és f­igyelemre méltó értéket kép­visel. A fejlődést azonban nyilván­valóan gondok is kísérik, aminek csak egyik, de nem elhanyagolható oka a pénzügyi feszültség. Nem pénzhiányt s nem ellehetetlenülést írtam, mert egyik sem lenne igaz. A pénzhiányra hivatkozni unos-unta­­lan — noha van ilyen tendencia — egyébként is a tehetetlenség elfoga­dását jelentené, s ez semmiképpen sem megoldás. A jelenlegi tanácsi gazdálkodás a megyei és a helyi ta­nácsok számára egyébként is valós döntési lehetőséget teremt. Hogy mennyire éltünk és élünk ezzel a lehetőséggel, az alábbi számok bi­zonyítják. Megyénkben a VI. ötéves tervidőszakban 636 millió forintot fordítottunk közművelődésre. A VII. ötéves tervidőszakban megyei és he­lyi tanácsi szinten 978 millió forin­tot terveztünk közművelődési célok­ra, ami abszolút értékben több mint ötvenszázalékos növekedés. Ezen túl a kaposvári Csiky Gergely Színház felújítására 370 millió forintot for­dítunk. A helyi tanácsok i­s a vártnál na­gyobb összegeket terveztek kulturá­­lis célokra fordítani, jelezve, hogy a falu belső igényeiben, átrendeződnek a központi gondolatok. A várható szigorítások, elvonások azonban ma még nehezen prognosztizálható mér­tékben fogják érinteni ezeket a té­teleket is. A közművelődési törvény értelmében a társadalmi erők koor­dinációja állami, tanácsi feladat. A nehezedő­­körülmények között eb­béli, nem csekély hiányosságainkat saját érdekünkben pótolni kell. Példaértékű színházi felújítás A megye művelődési életében je­lenleg olyan kiemelkedő esemény zajlik, amelyre már húsz éve ké­szülünk, ez a színház felújítása. A hetvenöt éves színház történetében új fejezetet hozott az egy éve indult s ,az idén decemberben befejezésre tervezett, a teljes korszerűsítést, új stúdió építését és kiszolgálóhelyisé­gek kialakítását tartalmazó rekonst­rukció. A megye — ragaszkodván a jelenlegi, társulathoz — olyan felté­teleket szabott és kért az építőktől, amelyek lehetővé teszik, hogy az al­kotóközösség számára az építkezés a lehető legkisebb megrázkódtatások­kal járjon. A pályázatot, vállalva a rövid fel­újítási határidőt, a jugoszláv INGRA cég nyerte el. A felújítás üteme — a napi együttműködési, ellátási prob­lémákkal együtt — megközelítően a tervek szerint folyik. A felújítás mo­dell- és példaértékű mind a színházi világban, mind a magyar építőipar­ban. A­­ szokatlanul rövid határidő koncentrálta pénzügyi terheinket i­s, átmeneti átcsoportosítással, hitellel, lakossági kötvények kibocsátásával teremtettük meg a szükséges feltéte­leket. A felújítás jelentős összegeket von el más területekről, de bízunk ben­ne, hogy pozitívan hat a közműve­lődésen kívül a megye egészének fejlődésére. Ami­ természetes is, hi­szen megyénk művészeti életét ma elsősorban a kaposvári Csiky Ger­gely Színház tevékenysége fémjelzi. A társulat a hetvenes évek eleje óta kimagasló színvonalú művészeti és műhelymunkájával, kollektív szelle­miségével az ország rangos, nemzet­közileg is elismert alkotóműhelyévé vált. A tájelő­adások nézőit nem szá­mítja, a megyeszékhelyen százezren tekintik meg évadonként a társulat produkcióit. A vidéki közművelődés fontos szín­terei a művelődési otthonok. A háló­zat 114, megyénkben lévő intézmé­nye igen eltérő tárgyi, személyi fel­tételek között működik. Hátrányos helyzetben a belső-somogyi kistele­püléseken lévő klubköny­vtárak, mű­velődési otthonok vannak. Ezek költ­ségvetése általában szerény, az épü­letek állaga gyakran nem megfelelő, működésük nemritkán formális. A népművelők szakmai-egzisztenciális problémái az elmúlt időszakban ér­zékelhetően erősödtek, enyhítésükre az irányítás a szakmával összefogva tett és tehet intézkedéseket. A tár­gyi feltételek javítása végett a je­lenlegi tervidőszakban 31 tanács negyven intézmény halaszthatatlan felújítását tervezte, 151 millió fo­rintos költséggel. Tavaly és az idén is tíz-tíz beruházás valósult meg, döntően helyi erőből. Hogy a hátra­lévők közül mi teljesülhet, azt a he­lyi tanácsoknak újra kell gondolniuk. Ma megyénkben 192-en dolgoznak népművelői munkakörben, közülük 77-nek egyetemi, főiskolai végzett­sége van. A szakképzettség javítá­sára 1987-től középfokú népművelés­­szervezői tanfolyamot indítottunk. A közművelődési intézmények kö­zött jelentős szerepe van a megyei múzeumi szervezetnek. Fejlesztése az 1970-es évek végén felgyorsult. A múzeumok létrehozásakor fő célunk volt, hogy egy-egy település, tájegy­ség kulturális emlékeit, hagyomá­nyait méltó módon megőrizve bemu­tassuk. Somogyban a múzeumok szá­ma tíz év alatt a kétszeresére emel­kedett, mi a 38-at tartunk számon. A Somogy Megyei Múzeumok Igazga­tóságának költségvetése az 1981-es kilencmillióról 1987-re 22 millió fo­­­­ri­ntra nőtt. A múzeumi, alkalmazot­tak létszáma pedig alig öt esztendő alatt megháromszorozódott, átlag­életkoruk 35 év. A Somogy Megyei Levéltár, az itt végzett munka és az itt őrzött irat­anyag mennyiségét tekintve a legje­lentősebb vidéki műhelyek közé tar­tozik. Létesítményi feltételrendszer­ben országosan is figyelemre méltó előrelépést hozott a nagyberki, mű­emlék­i kastélyban a szocialista kori osztály megnyitása, valamint a ka­posvári központi épület bővítése. Tartalmi munkája alapján a műve­lődési miniszter az intézményt 1980- ban tudományos kutatóhellyé nyil­vánította. Az utóbbi öt esztendő a levéltár életében igen lényeges fel­tételbeli, minőségi változást eredmé­nyezett. A költségvetési előirányzat több mint kétszeresére emelkedett. Megyénkben 22 hivatásos képző­művész él, 15 Kaposváron, hét a me­gye más településein alkot. Az alko­tó munka kiteljesedéséhez szükséges élet- és munkakörülményeik biztosí­tottak. A művészeket letelepítő vá­rosok új műtermek létesítésével, ré­giek korszerűsítésével, a munka ipa­ri hátterének megteremtésével vál­lalnak részt a feltételek javításából. Ma tíz művész dolgozik állami tá­mogatással kialakított műteremben. A VI. ötéves tervidőszakban 60 mű született képzőművészeti „beruhá­zásként”. Megyei pénzeszközből e célra 18 millió forintot fordítottunk. Egyre erőteljesebb, környezetüket meghatározó köztéri alkotások ke­rülnek a megye városaiba, községei­be. Az utóbbi időszakiban mind gyak­rabban alkalmazott forma a pályá­zati rendszer. A megyében élő kép­zőművészek tevékenységét a kortárs művészek jelenlétével egészíti, ki két alkotóműhelyünk. A Nagyatádi Nem­zetközi Faszobrász Alkotótelep és a Fonyódi Művészeti Alkotóház, amely a helyi tanácsok támogatásával mű­ködik. A fentiek természetesen, csak fő vonalaikban mutatják azt a közmű­velődési munkát segítő szemléletet és gyakorlatot, amely Somogy me­gyében e tevékenység jellemzője. Nem­ szólhattunk egyebek között a megye gazdag népművészetének, né­pi iparművészetének megőrzéséért, továbbléptetéséért végzett munkáról, Somogy irodalmi életéről, a könyv­tárhálózat, a műemlékvédelem, a honismereti és az amatőr művészeti mozgalom helyzetéről, a f­­tat­erjesz­tésről. Úgy gondolom azonban, hogy az intézmények, hálózatok működte­téséről, tevékenységéről szóló fonto­sabb kérdések felvetésével némi be­tekintésre mód nyílt, s talán másutt is hasznosítható tapasztalatokat, kö­vethető szemléletet adtunk közre. fel­k­észítés a jövőre Tudatában vagyunk annak, hogy fejlődésünknek a gazdaság a meg­határozó, de nem egyetlen kulcskér­dése. A fejlődésnek nélkülözhetetlen eleme a kultúra, a nemzeti öntudat erősítése is. A múlt értékeinek meg­őrzése, újak alkotása, teremtése szi­gorodó, pénzszűke­ világunkban fo­kozott felelősséget ró a ma élőkre. Ez kényszerít bennünket időnként valós mérleg készítésére, hiszen a mindennapok során gyakran magunk sem látjuk és láttatjuk valódi helyén a folyamatokat, a történéseket. Napjainkban gyakran hallani a kérdést: a mai nemzedék nem hagy-e túl sok gondot és terhet az utána jö­vőknek?! Meggyőződésem szerint a fő kérdés az, hogy felkészítik-e mű­veltséggel, tudással az elődök a fel­adatok felismerésére utódaikat, ki­alakítják-e bennük a képességet azok megoldására, s ha arra van szükség, a terhek elviselésére. E képességek kialakításában fontos, mással nem pótolható szerep jut a közművelő­désnek is, amellyel törődni köteles­ség és felelősség egyszerre. Dr. Gyenesei István a Somogy Megyei Tanács elnöke Horn Gyula felszólalása az ENSZ-benFelelősség a művelődésért

Next