Népszabadság, 1987. november (45. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-25 / 278. szám
1987. november 25., szerda NÉPSZABADSÁG Az ENSZ közgyűlésének az átfogó nemzetközi béke- és biztonsági rendszerről folytatott vitájában felszólalt dr. Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár. Hangsúlyozta, hogy a tíz szocialista ország, köztük hazánk által előterjesztett javaslat az ENSZ alapokmányából kiindulva új típusú nemzetközi együttműködést szorgalmaz a politikai, a katonai, a gazdasági és a humanitárius területen egyaránt. Ezzel összhangban, politikai területen olyan új intézményes alapok és keretek kialakítása szükséges, amelyek megakadályozzák a hidegháborús állapotokhoz való visszatérést. Horn Gyula kiemelte a katonai doktrínák, a hagyományos haderők védelmi jellegűvé történő átalakításának fontosságát. Több konkrét javaslatot tett arra, hogyan lehet megelőzni, illetve semlegesíteni a helyi háborús konfliktusokat, illetve erősíteni a terrorizmus elleni nemzetközi összefogást. Javaslatokat tett a nemzetközi együttműködés kiszélesítésére a gazdasági fejlesztési programok összehangolásában és megvalósításában, a pénzügyekben, a tudományos-műszaki kutatásokban, a környezetvédelemben és az információáramlásban. A magyar küldöttség vezetője az államok közötti kölcsönös bizalom, a nemzetközi biztonság elengedhetetlen feltételének nevezte az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, érvényesítésük előmozdítását, valamint az erre irányuló nemzetközi együttműködés ferjesztését. Ezzel összefüggésben szükségesnek tartotta az államok belső életének széles körű demokratizálását, eltérő sajátosságaik és történelmi hagyományaik egyidejű figyelembevételével. Kifejezte a Magyar Népköztársaság készségét a két- és többoldalú intézményes együttműködési formák fejlesztésére a kultúra, a művészetek, az oktatás és az egészségügy területén. Horn Gyula befejezésül hangoztatta : hazánk kész közreműködni a családegyesítések, a házasságkötések, az emberek és intézmények közötti kapcsolatok, valamint a vízumgyakorlatok lényeges könnyítését szolgáló egységes nemzetközi szabályozás kimunkálásában. (MTI) Jelentős szovjet-indiai megállapodások A gazdasági, a tudományos és a technológiai együttműködés bővítéséről kötöttek nagy jelentőségű megállapodásokat kedden Új-Delhiben. Az okmányok aláírásánál jelen volt Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Minisztertanácsának hivatalos látogatáson Új-Delhiben tartózkodó elnöke és Radzsiv Gandhi indiai kormányfő. A gazdasági és műszaki együttműködésről szóló egyezmény értelmében a Szovjetunió 770 millió rubeles hitelt nyújt a karnali olajfinomító fejlesztéséhez és 500 megawatt teljesítményű hőerőmű megépítéséhez, kooperáció keretében. A két ország huszonöt százalékkal kívánja növelni az árucsere-forgalmat 1988-ban, a forgalom értéke eléri majd az ötvenmilliárd rúpiát. A jegyzőkönyv hangsúlyozza az új együttműködési formáknak , a termelési kooperációnak, a közös vállalkozásnak és a szolgáltatások területén való együttműködésnek a fontosságát. Ami a közös vállalkozásokat illeti, indiai cégek 150 javaslatot terjesztettek elő az együttműködésre. A szolgáltató szektorban két szálloda építése már megkezdődött indiai közreműködéssel, Szamarkandban és Buharában további nyolcat terveznek. Lehetővé teszik a szovjet és az indiai vállalatok közvetlen üzleti kapcsolatait. Egyezményt írtak alá az idegenforgalom szélesítéséről és a felsőoktatási intézmények közötti együttműködésre vonatkozóan. Nyikolaj Rizskov a nap folyamán az indiai kormány több miniszterével tárgyalt. Az indiai kormány szóvivőjének közlése szerint Natvar Szingh külügyi államminiszter és Jurij Voroncov első külügyminiszterhelyettes keddi találkozóján főképp regionális témákról esett szó. Kambodzsát illetően a szovjet fél méltatta az indiai erőfeszítéseket a politikai rendezés elérésére. Mindkét részről hangsúlyozták: kölcsönös érdekük, hogy Afganisztán független, szuverén és el nem kötelezett ország legyen. (MTI) Negyedszázados az alumíniumegyezmény (Folytatás az 1-es oldalról.) Hat újonnan létesülő magyar— szovjet vegyesvállalat alapító okományaiit a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság mostani in. 37. ülésszakán fogják aláírni. Nagy jelenítőséget tulajdonítunk annak, hogy a KGST szervezeti mechanizmusainak, a szocialista gazdasági integráció továbbfejlesztése irányáinak meghatározásában Magyarország és a Szovjetunió között teljes egyetértés, nézetazonosság van — mondta végezetül Marjai József. Ezt követően Alekszej Antonov szovjet miniszterelnök-helyettes elemezte, hogy a magyar—szovjet traföld-alumínióium egyezmény — amelyet a hasonló nagyszabású megállapodások sorában elsőként írták alá — miként járult hozzá a két ország közötti együttműködés elmélyítéséhez. Hangoztatta: az egyezmény megvalósítása nemcsak Magyarország számára teremt előnyös feltételeket a bauxitbányászat, az aluminiimuimfeldolgozás fejlesztéséhez; kedvező a szovjet népgazdaság számára is, amely a timföld feldolgozásában vállalt közreműködéséért cserébe jelentős mennyiségű alumíniumtermékhez jut. Alekszej Antonov a továbbiakban rátért arra, hogy az alumíniumgyártásban megvalósított kooperáció jó alapul szolgált további egyezmények megkötéséhez más ágazatokban is, mint például az olefin- és az agrokémiai együttműködés területén, s a Lada személygépkocsik gyártásában. Napjainkban a szocialista országok közötti együttműködés új erőre kap — mondta, utalva rá, hogy a szakosítás és a kooperáció, a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésének kérdései a KGST legutóbbi ülésszakán is nagy hangsúllyal szerepelnek. Üdvözlendő, hogy a közös gyártás mellett mind több a vállalati kezdeményezés a közös fejlesztésekre. Az egyezmény megvalósításával jelentősen fejlődött a szovjet színesfém-kohászat is — erről beszélt Borisz Zlokarov, az össz-szövetségi Alumíniumipari Egyesülés elnöke. Nagyteljesítményű, korszerű üzemek épültek fel, aminek eredményeként az ország színesfém-kohászata világszínvonalú lett. Az egyesülés elnöke átadta Dózsa Lajosnak, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatójának a szovjet színesfém-kohászok üdvözlő levelét és ajándékát, egy Leningrádot ábrázoló fametszetet, annak a városnak a képét, ahol először állítottak elő alumíniumot a Szovjetunióban. A hazai bauxitbányászat fejlődésének eredményeit, gondjait Kapolyi László ipari miniszter vázolta. Elmondta, hogy a bányaművelési technológiák korszerűsítése révén csökkenő ráfordítással termelik ki a bauxitot, jóllehet mind nehezebb természeti feltételek között folytatódik a munka. Az ünnepségen kitüntetéseket adtak át azoknak a dolgozóknak, akik tevékenységükkel kiemelkedően hozzájárultak az egyezmény létrejöttéhez, megvalósításához. A magyar— szovjet timföld-alumínium egyezmény megkötésének 25. évfordulója alkalmából az Elnöki Tanács az Április Negyedike Érdemrendet adományozta Dobos Györgynek, a Magyar Alumíniumipari Tröszt nyugdíjas vezérigazgatójának és Osztrovszki Györgynek, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nyugalmazott elnökhelyettesének. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Tóth Béla, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó igazgatója. Hárman a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehették át, egy személy pedig a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült. Az Ipari Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott két szovjet és hat magyar dolgozónak. Kiváló Kohász miniszteri kitüntetésben két dolgozó részesült. A kitüntetéseket Kapolyi László ipari miniszter adta át. A Szovjetunió Színesfémkohászati Minisztériuma és a Színesfémkohászati Szakszervezetek Központi Bizottsága által adományozott kitüntetéseket ketten vették át Borisz Zlokarovtól. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Aranykoszorús kitüntető jelvényét Apró Antal, a társaság elnöke adta át egy szovjet és hat magyar dolgozónak. Az ünnepségen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. • Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke tegnap a Parlamentben fogadta Alekszej Antonovot. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Marjai József. A nap folyamán Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára ugyancsak fogadta Alekszej Antonovot. Ezen a megbeszélésen is részt vett Marjai József, s mindkét találkozón jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI) Választási reformtervezet Bulgáriában ( SZÓFIAI TUDÓSÍTÓNKTÓL) A lakosság és a dolgozó kollektívák korlátlan számban állíthatnak jelölteket a helyi területi, körzeti és községi tanácsválasztásokon. Ez a lényege és az újdonsága a bolgár választási törvény módosítására és kiegészítésére most elkészült előzetes tervezetnek. Mint ismeretes, 1988. január elsejével érvénybe lép Bulgária új területi-adminisztratív beosztása, amelynek keretében az eddigi 28 megyét 9 terület váltja fel (egy közülük a főváros, Szófia), a területeken belül körzetek alakulnak, amelyek hasonlítanak a régebbi megyerendszerben megszüntetett járásokhoz. A területeknek és a körzeteknek nyilvánvalóan még nincsenek meg a választott államhatalmi szerveik, a közeljövőben esedékes választások tették szükségessé a választási törvény módosítását és kiegészítését, amelyet várhatóan a nemzetgyűlés december 9-re összehívott ülésszaka hagy majd jóvá. Az előzetes tervezet hangsúlyozza a versengés és a nyilvánosság elve érvényesítésének fontosságát a jelöltek állításánál, mely utóbbira a párt- és társadalmi szervezeteken kívül a dolgozó kollektívák akkor is jogosultak, ha az előbbieknek is több közös jelöltjük van már. Ugyanilyen joguk a már megválasztott tisztségviselő bármikor történő visszahívása, ha az illető nem vált be. Megválasztottnak az a jelölt tekinthető, aki a legtöbb szavazatot kapta, feltéve, hogy ez meghaladja az összes szavazatok felét, a szavazásban pedig az arra jogosultaknak több mint a fele részt vett. Mindez a helyi választásokra vonatkozik, a parlamenti választásokról egyelőre nem esik szó az eddig közzétett ismertetésekben. ^ Nagy Károly A közművelődés — sajnos gyakran csak szavakban — fontos területe életünknek, bár napjainkban természetesen több szó esik a gazdaságról. Manapság, ha a kultúráról, művelődésről és feltételeiről beszélünk, ritkán hallani elégedett véleményt, mi több, az elégedetlenségen túl más hang igen ritkán hallatszik. Ennek természetesen gyakran megvan a magyarázata is. Mégsem hagyhatók figyelmen kívül azok az eredmények, tapasztalatok, amelyek hozzájárulnak kulturális fejlődésünkhöz, az általános műveltség növeléséhez. Elosztási kérdésekről szólni akkor, amikor az alapok megerősítése, bővítése, az okos termelés, a gazdálkodás javítása a fő feladat, amikor a gazdasági-társadalmi stabilizálás a későbbi kibontakozás reményében mindennél előbbre való, nem túl szerencsés vállalkozás. Mégis vállalom, mert meggyőződésem, hogy a közművelődéssel való törődés, a feltételek szinten, tartása, esetleg javítása nem egyszerűen elosztási kérdés. Több annál, a sporttal együtt a belpolitikai stabilitás hosszú távon fontos eleme. Anyagi és szellemi kapacitás A kultúrában, a közművelődésben éppúgy, mint a gazdaságban, kialakultak különbségek. E különbségek teszik fel a kérdést, hogy mire fordítsuk a meglévő anyagi eszközöket. Ott használjuk fel, ahol a leghatékonyabban megtérül, vagy ott, ahol alacsony hatékonysággal hasznosul, az elmaradott területekre-e? Meggyőződésem, hogy egyik véglet sem lenne helyes. Az elosztási arányok azonban nem lehetnek egyenlőek. A döntést motiváló elemek pedig nem lehetnek azonosak a gazdaságéval. A megtérülés itt merőben mást jelent. Felelősséget és hozzáértést igényel annak eldöntése, hogy a pénzt hova, milyen arányban áramoltassuk. Ehhez szükséges a hely, a folyamatok, a külső, belső hatások, a tradíciók, az igények és a rendelkezésre álló források mellett nem utolsósorban az érintett emberek ismerete. A kultúrára, a közművelődésre fordított összegek növelésére nincs mód. Egyes területek azonban, (tartalmi munkájuk alapján) kapjanak prioritást, ebből következően megkülönböztetett ellátást, fejlesztést. Természetesen úgy,hogy a fenntartás és a működtetés élvezzen elsőbbséget a fejlesztéssel szemben. A jelenlegi helyzetben jobban ki kell használnunk a rendelkezésünkre álló eszközöket, a szellemi kapacitást, a lakossági kezdeményezést. Az együttműködés bővítésével tennünk kell a szűkös források növeléséért. Tudomásul kell venni, hogy a családi költségvetésekben átrendeződnek a kiadási arányok, ezek a kulturális szolgáltatások igénybevételére is hatással vannak, megnövekedtek az igények ezekkel szemben. Somogy közművelődése más vidékekhez hasonlóan, bármely szakvagy művészeti ágát tekintjük, fontos és figyelemre méltó értéket képvisel. A fejlődést azonban nyilvánvalóan gondok is kísérik, aminek csak egyik, de nem elhanyagolható oka a pénzügyi feszültség. Nem pénzhiányt s nem ellehetetlenülést írtam, mert egyik sem lenne igaz. A pénzhiányra hivatkozni unos-untalan — noha van ilyen tendencia — egyébként is a tehetetlenség elfogadását jelentené, s ez semmiképpen sem megoldás. A jelenlegi tanácsi gazdálkodás a megyei és a helyi tanácsok számára egyébként is valós döntési lehetőséget teremt. Hogy mennyire éltünk és élünk ezzel a lehetőséggel, az alábbi számok bizonyítják. Megyénkben a VI. ötéves tervidőszakban 636 millió forintot fordítottunk közművelődésre. A VII. ötéves tervidőszakban megyei és helyi tanácsi szinten 978 millió forintot terveztünk közművelődési célokra, ami abszolút értékben több mint ötvenszázalékos növekedés. Ezen túl a kaposvári Csiky Gergely Színház felújítására 370 millió forintot fordítunk. A helyi tanácsok is a vártnál nagyobb összegeket terveztek kulturális célokra fordítani, jelezve, hogy a falu belső igényeiben, átrendeződnek a központi gondolatok. A várható szigorítások, elvonások azonban ma még nehezen prognosztizálható mértékben fogják érinteni ezeket a tételeket is. A közművelődési törvény értelmében a társadalmi erők koordinációja állami, tanácsi feladat. A nehezedőkörülmények között ebbéli, nem csekély hiányosságainkat saját érdekünkben pótolni kell. Példaértékű színházi felújítás A megye művelődési életében jelenleg olyan kiemelkedő esemény zajlik, amelyre már húsz éve készülünk, ez a színház felújítása. A hetvenöt éves színház történetében új fejezetet hozott az egy éve indult s ,az idén decemberben befejezésre tervezett, a teljes korszerűsítést, új stúdió építését és kiszolgálóhelyiségek kialakítását tartalmazó rekonstrukció. A megye — ragaszkodván a jelenlegi, társulathoz — olyan feltételeket szabott és kért az építőktől, amelyek lehetővé teszik, hogy az alkotóközösség számára az építkezés a lehető legkisebb megrázkódtatásokkal járjon. A pályázatot, vállalva a rövid felújítási határidőt, a jugoszláv INGRA cég nyerte el. A felújítás üteme — a napi együttműködési, ellátási problémákkal együtt — megközelítően a tervek szerint folyik. A felújítás modell- és példaértékű mind a színházi világban, mind a magyar építőiparban. A szokatlanul rövid határidő koncentrálta pénzügyi terheinket is, átmeneti átcsoportosítással, hitellel, lakossági kötvények kibocsátásával teremtettük meg a szükséges feltételeket. A felújítás jelentős összegeket von el más területekről, de bízunk benne, hogy pozitívan hat a közművelődésen kívül a megye egészének fejlődésére. Ami természetes is, hiszen megyénk művészeti életét ma elsősorban a kaposvári Csiky Gergely Színház tevékenysége fémjelzi. A társulat a hetvenes évek eleje óta kimagasló színvonalú művészeti és műhelymunkájával, kollektív szellemiségével az ország rangos, nemzetközileg is elismert alkotóműhelyévé vált. A tájelőadások nézőit nem számítja, a megyeszékhelyen százezren tekintik meg évadonként a társulat produkcióit. A vidéki közművelődés fontos színterei a művelődési otthonok. A hálózat 114, megyénkben lévő intézménye igen eltérő tárgyi, személyi feltételek között működik. Hátrányos helyzetben a belső-somogyi kistelepüléseken lévő klubkönyvtárak, művelődési otthonok vannak. Ezek költségvetése általában szerény, az épületek állaga gyakran nem megfelelő, működésük nemritkán formális. A népművelők szakmai-egzisztenciális problémái az elmúlt időszakban érzékelhetően erősödtek, enyhítésükre az irányítás a szakmával összefogva tett és tehet intézkedéseket. A tárgyi feltételek javítása végett a jelenlegi tervidőszakban 31 tanács negyven intézmény halaszthatatlan felújítását tervezte, 151 millió forintos költséggel. Tavaly és az idén is tíz-tíz beruházás valósult meg, döntően helyi erőből. Hogy a hátralévők közül mi teljesülhet, azt a helyi tanácsoknak újra kell gondolniuk. Ma megyénkben 192-en dolgoznak népművelői munkakörben, közülük 77-nek egyetemi, főiskolai végzettsége van. A szakképzettség javítására 1987-től középfokú népművelésszervezői tanfolyamot indítottunk. A közművelődési intézmények között jelentős szerepe van a megyei múzeumi szervezetnek. Fejlesztése az 1970-es évek végén felgyorsult. A múzeumok létrehozásakor fő célunk volt, hogy egy-egy település, tájegység kulturális emlékeit, hagyományait méltó módon megőrizve bemutassuk. Somogyban a múzeumok száma tíz év alatt a kétszeresére emelkedett, mi a 38-at tartunk számon. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának költségvetése az 1981-es kilencmillióról 1987-re 22 millió forintra nőtt. A múzeumi, alkalmazottak létszáma pedig alig öt esztendő alatt megháromszorozódott, átlagéletkoruk 35 év. A Somogy Megyei Levéltár, az itt végzett munka és az itt őrzött iratanyag mennyiségét tekintve a legjelentősebb vidéki műhelyek közé tartozik. Létesítményi feltételrendszerben országosan is figyelemre méltó előrelépést hozott a nagyberki, műemléki kastélyban a szocialista kori osztály megnyitása, valamint a kaposvári központi épület bővítése. Tartalmi munkája alapján a művelődési miniszter az intézményt 1980- ban tudományos kutatóhellyé nyilvánította. Az utóbbi öt esztendő a levéltár életében igen lényeges feltételbeli, minőségi változást eredményezett. A költségvetési előirányzat több mint kétszeresére emelkedett. Megyénkben 22 hivatásos képzőművész él, 15 Kaposváron, hét a megye más településein alkot. Az alkotó munka kiteljesedéséhez szükséges élet- és munkakörülményeik biztosítottak. A művészeket letelepítő városok új műtermek létesítésével, régiek korszerűsítésével, a munka ipari hátterének megteremtésével vállalnak részt a feltételek javításából. Ma tíz művész dolgozik állami támogatással kialakított műteremben. A VI. ötéves tervidőszakban 60 mű született képzőművészeti „beruházásként”. Megyei pénzeszközből e célra 18 millió forintot fordítottunk. Egyre erőteljesebb, környezetüket meghatározó köztéri alkotások kerülnek a megye városaiba, községeibe. Az utóbbi időszakiban mind gyakrabban alkalmazott forma a pályázati rendszer. A megyében élő képzőművészek tevékenységét a kortárs művészek jelenlétével egészíti, ki két alkotóműhelyünk. A Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep és a Fonyódi Művészeti Alkotóház, amely a helyi tanácsok támogatásával működik. A fentiek természetesen, csak fő vonalaikban mutatják azt a közművelődési munkát segítő szemléletet és gyakorlatot, amely Somogy megyében e tevékenység jellemzője. Nem szólhattunk egyebek között a megye gazdag népművészetének, népi iparművészetének megőrzéséért, továbbléptetéséért végzett munkáról, Somogy irodalmi életéről, a könyvtárhálózat, a műemlékvédelem, a honismereti és az amatőr művészeti mozgalom helyzetéről, a ftaterjesztésről. Úgy gondolom azonban, hogy az intézmények, hálózatok működtetéséről, tevékenységéről szóló fontosabb kérdések felvetésével némi betekintésre mód nyílt, s talán másutt is hasznosítható tapasztalatokat, követhető szemléletet adtunk közre. felkészítés a jövőre Tudatában vagyunk annak, hogy fejlődésünknek a gazdaság a meghatározó, de nem egyetlen kulcskérdése. A fejlődésnek nélkülözhetetlen eleme a kultúra, a nemzeti öntudat erősítése is. A múlt értékeinek megőrzése, újak alkotása, teremtése szigorodó, pénzszűke világunkban fokozott felelősséget ró a ma élőkre. Ez kényszerít bennünket időnként valós mérleg készítésére, hiszen a mindennapok során gyakran magunk sem látjuk és láttatjuk valódi helyén a folyamatokat, a történéseket. Napjainkban gyakran hallani a kérdést: a mai nemzedék nem hagy-e túl sok gondot és terhet az utána jövőknek?! Meggyőződésem szerint a fő kérdés az, hogy felkészítik-e műveltséggel, tudással az elődök a feladatok felismerésére utódaikat, kialakítják-e bennük a képességet azok megoldására, s ha arra van szükség, a terhek elviselésére. E képességek kialakításában fontos, mással nem pótolható szerep jut a közművelődésnek is, amellyel törődni kötelesség és felelősség egyszerre. Dr. Gyenesei István a Somogy Megyei Tanács elnöke Horn Gyula felszólalása az ENSZ-benFelelősség a művelődésért