Népszabadság, 1987. december (45. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-01 / 283. szám
1987. december 1., kedd NÉPSZABADSÁG Magyar—NDK gazdasági tárgyalások Grósz Károly fogadta Wolfgang Rauchlusst Tegnap Budapesten rendezték meg a magyar—NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 25. ülésszakát. Az ülésszakon értékelték az MSZMP főtitkárának és az NSZEP KB főtitkárának 1985. októberi találkozóján aláírt, a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésének 2000-ig szóló hosszú távú programja végrehajtásának helyzetét. Megállapították, hogy előreléptek a műszaki-tudományos együttműködésben, a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció területén, a kombinátok, vállalatok és intézetek közötti közvetlen kapcsolatok elmélyítésében. A bizottság határozatának megfelelően eddig 37 szerződést hoztak létre, illetve hosszabbítottak meg. A bizottság a Magyarország és az NDK közötti, 1986—1990-es évekre kiterjedő műszaki-tudományos együttműködés kiválasztott súlypontjait tartalmazó programot értékelve megállapította, hogy a munkatervben rögzített feladatokat tervszerűen végrehajtották, az egyes témákban megvalósított együttműködés segítette a műszaki-tudományos eredmények kibővített cseréjét. Egyetértettek abban, hogy a termelés korszerűsítésére, mindkét népgazdaság teljesítőképességének és hatékonyságának növelésére fokozottan ki kell használni a két országban meglevő műszaki-tudományos potenciált, a kutatási és fejlesztési eredményeket. A kétoldalú árucsere-forgalom idei alakulását értékelve hangsúlyozták, hogy a feleknek erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy az 1987. évi szerződések teljesítésének üteme gyorsuljon, és az év végéig az éves jegyzőkönyv előirányzatainak megfelelő nagyságrendű, kiegyensúlyozott forgalom valósuljon meg. Egyúttal intézkedéseket határoztak el a megállapodásban rögzített előirányzatok hiánytalan teljesítésére. Marjai József, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese és Wolfgang Rauchfuss, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság társelnökei aláírták a jubileumi ülésszakon folytatott tárgyalások eredményeit összegző jegyzőkönyvet. Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn fogadta Wolfgang Rauchfusst. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Marjai József, jelen volt Roska István, hazánk berlini és Karl-Heinz Lugenheim, az NDK budapesti nagykövete. Wolfgang Rauchfussnak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a két ország együttműködése terén kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjét adományozta. A kitüntetést Marjai József nyújtotta át a Parlamentben. Az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese hétfőn elutazott Budapestről. A vendéget Marjai József búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren, ahol jelen volt Roska István és Karl-Heinz Lugenheim is. Tegnap Berlinben a magyar S NDK tudományos-műszaki együttműködés bővítéséről kezdődtek tárgyalások. A tanácskozáson részt vevő delegációkat Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, illetve Herbert Weiz, az NDK miniszterelnök-helyettese, tudományos és műszaki miniszter vezeti. A tárgyalások központi témája a 2000-ig szóló gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés-fejlesztési program eddigi megvalósítása. Mindkét fél úgy értékelte, hogy a szerződéses megállapodások tervszerű teljesítése egyben a KGST tudományos-műszaki komplex programjának megvalósítását is kedvezően befolyásolja. (MTI) Tüntetések az Izrael által megszállt területeken Palesztina napján Samir továbbra is elutasítja a közel-keleti konferenciát ( KAIRÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Izraeli katonák vasárnap tüzet nyitottak palesztin tüntetőkre, és négy embert megsebesítettek. A megszállt Ciszjordánia és Gáza lakossága e felvonulásokkal, munkabeszüntetésekkel, üzletek bezárásával emlékezett meg a négy évtizeddel ezelőtti ENSZ-határozatról, mely Palesztina megosztása mellett foglalt állást. A megszállt területek lakossága több településen kövekkel, benzines palackokkal dobálta meg az igen nagy létszámban felvonultatott katonaságot. Az utóbbiaknál nem volt sérülés, de a Balata nevű menekülttábornál, Nablusz közelében, a leadott lövésektől három palesztin sebesült meg. Jichak Samir izraeli kormányfő vasárnap megerősítette a javasolt nemzetközi közel-keleti rendezési konferenciával kapcsolatos, mereven elutasító álláspontját. Az izraeli jobboldal nevében újólag saját elképzelései — azaz a közvetlen, feltételek nélküli tárgyalások megindítására — szólította fel az arab szomszédokat, s közöttük is elsősorban Jordániát. Karolosz Papuliasz görög külügyminiszter hétfőn háromnapos látogatásra Izraelbe érkezett. Útjának Tel-Avivban rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak, mivel a Közös Piac és a NATO tagállamai közül egyedül Görögország nem ismerte el máig teljes értékűen Izraelt, s csak alacsonyabb szintű kapcsolatrendszert tart fenn vele. A külügyminiszter, még görög újságoknak nyilatkozva, megerősítette, hogy kormánya határozottan kiáll a palesztin nép ügyének támogatása mellett, azaz: a válság megoldási lehetőségét abban látja, ha Izrael — cserébe biztonságos határainak szavatolásáért — visszavonul az 1967-es háború előtti határaira, és lehetőséget biztosít a palesztin nép önrendelkezési jogának teljes értékű gyakorlására. Eszes Tibor* A palesztinai arab nép jogainak biztosításáért szállt síkra az Iszlám Konferencia szervezete hétfői nyilatkozatában. A palesztinai néppel való nemzetközi szolidaritási nap, december elseje alkalmából kiadott nyilatkozat felhívja a figyelmet arra, hogy a palesztinok helyzetének rendezése a közel-keleti konfliktus kulcskérdése. Genfben a Nemzetek Palotájában hétfőn ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a palesztinai néppel való szolidaritás napjáról. (TASZSZ) Asszad szíriai elnök Romániában ( BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Hétfőn Bukarestbe érkezett Háfez Asszad, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke, a Szíriai Arab Újjászületés Szocialista Pártja (szíriai Baath Párt) főtitkára. Az otopeni repülőtéren meghívója, Nicolae Ceausescu román államfő, az RKP főtitkára üdvözölte. A nap folyamán megkezdődtek a román—szíriai hivatalos tárgyalások. Ceausescu az utóbbi négy hónapban tárgyalt Jichak Samir izraeli kormányfővel, Jasszer Arafattal, a PFSZ V. B. elnökével és legutóbb, november második felében Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel. Huszein jordániai király hétfőn egynapos villámlátogatást tett Bagdadban, ahol Szaddam Husszein iraki elnökkel tárgyalt. Megfigyelők szerint a jordániai uralkodó folytatja erőfeszítéseit Szíria és Irak kibékítésére. Huszein király a múlt héten Damaszkuszban folytatott eszmecserét. (MTI) Fordulat Teherán és Párizs viszonyában Látványos fordulat a francia—iráni viszonyban: a két ország nem emelt vádat a kölcsönösen vizsgálóbíró elé idézett diplomaták ellen, feloldotta a két nagykövetség csaknem fél éve tartó rendőri zárlatát, és kicserélte a diplomatákat. A fordulat egy nappal a két francia túsz Libanonból való hazatérése után következett be, és immár világos, hogy az egész a kölcsönös normalizálási erőfeszítések egybefüggő rendszerét alkotja. Vahid Gordzsit, az iráni nagykövetség tolmácsát még júniusban megidézte a tavaly szeptemberi párizsi merénylethullám ügyével foglalkozó vizsgálóbíró. Gordzsi a diplomáciai mentességre hivatkozva nem jelent meg a francia bíró előtt, és június 30. óta nem mozdult ki a nagykövetségről. A kötélhúzásból diplomáciai szakítás lett. Most elkezdődött a kibékülés: két libanoni francia túsz szabadsága fejében Gordzsi is visszanyerte szabadságát. Az iráni diplomata vasárnap este megjelent a vizsgálóbíró előtt. Az kihallgatta, de nem emelt vádat ellene és Gordzsi így szabadon távozhatott. Minden elő volt készítve, ennek jele, hogy Orlyról különrepülőgép vitte a ciprusi Larnacába, ahonnan hétfő hajnalban Karacsiba érkezett. Ezzel egyidejűleg Teheránban az iszlám bíróság is kihallgatta Paul Torri francia konzult és szintén nem emelt vádat ellene. Hétfő hajnalban Torri is elindult — Karacsi érintésével — Teheránból Párizsba. Karacsi repülőterén hétfő délelőtt megtörtént a francia—iráni diplomatacsere. A csere idejére a pakisztáni biztonsági erők kordont vontak a két repülőgép köré. A francia külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy a francia túszok kiszabadulásával kezdődött folyamatnak el kell vezetnie a diplomáciai viszony teljes rendezéséhez Iránnal. Ez természetesen magában foglalja a három utolsó francia túsz kiszabadulását is. Figyelembe véve, milyen befolyást gyakorol Irán a túszügyre, úgy véljük, hogy a kapcsolatok helyreállítása nem történhet meg enélkül — mondta. (MTI) 3 Nagy ívű, a világot megrengető szocialista forradalom indította el a történelem legutóbbi hét évtizedét. Azóta azt is megtudtuk, hogy október nemcsak megrengette — ahogyan John Reed írta —, hanem meg is forgatta, átalakította, bizonyos főikig újjáteremtette a világot. E forradalomból óriási erőfeszítések, milliók helytállása, áldozata, vére és könnye árán olyan hatalom jött létre, amelyre ma — ha saját sorsa alakulásáról, alakításáról van szó — mindenpárt és minden kormányzat, valamennyi politikai erő odafigyel. Jól mutatja ezt, hogy a 70. évforduló megünneplésére — a hetven év minden gyötrelme és viszálykodása ellenére, annak ellenére, hogy oly sokan próbálták már kicsinyíteni a nagy október, a szocializmus történelmi szerepét — a kommunistákon kívül sok-sok szocialista, szociáldemokrata, nemzeti demokrata és más haladi párt, felszabadító mozgalom és nemzetközi szervezet képviselői is elmentek Moszkvába. 119 országból 163 küldöttség tisztelgett a forradalom előtt, és 178 delegáció tagjai találkoztak egymással avégett, hogy véleményt cseréljenek az emberiség sorsával összefüggő legfontosabb teendőkről. A nagy október a tömegek alkotása volt, az „egyetlen igazságos háború”, az osztályerőszak sajátos megnyilvánulása. Olyan forradalom, amelynek nem az erőszak a lényege, hanem a szervezettség, a fegyelem és az, hogy benne rejlik a társadalom humanizálásának, demokratikus fejlődésének lehetősége. Az októberi forradalom eszméje az a meggyőződés, hogy a szocializmus lényege, végső célja az ember felszabadítása. Ez nemcsak ésszerű program, hanem a tömegekben mélyen gyökerező igény is. Ám ahhoz, hogy a lehetőség minél több területen valósággá váljon, a párt vezetésével ki kellett bontakoztatni a társadalmi forradalmat, mozgósítani kellett az emberek alkotó energiáit. Csak így kerülhetett összhangba az eszmébe vetett hit és a tudatos cselekvés. A bolsevik gondolkodásnak meghatározó sajátossága volt az, hogy a hatalomért vívott harcnak és az építőmunka megkezdésének minden szakaszában változatokban tervezett, és a megvalósítás során is szakadatlanul kereste több közül a legjobb lehetőséget. A döntés vitákban született meg, a felelősséget kollektívan vállalták — ez szavatolta a végrehajtás során az egységes cselekvést. A különféle taktikai lépések mindig segítették, és sohasem fékezték a politika fővonalának érvényesülését. Mi tette a pártot — „a munkásosztály testet öltött, öntudatát” — alkalmassá arra, hogy a hatalomért vívott harcnak és a szocialista társadalom építésének az élén álljon? Mindenekelőtt az a lenini felismerés, hogy önkritikus, helyesbítésekre kész, állandóan megújulni képes forradalmi gyakorlat nem létezhet folytonosan gazdagodó, a dogmáktól irtózó forradalmi elmélet nélkül. A bolsevik párt ezen az elméleti alapon cselekedhetett a munkásmozgalom minden más pártjánál szervezettebben, fegyelmezettebben, állhatatosabban, célirányosabb aktivitással. Ezek az elvek szervezetileg demokratikus centralizmusként fogalmazódtak meg. Mégpedig úgy, hogy a fogalomnak a demokrácia éppoly fontos eleme, mint a centralizmus. Természetszerűleg adódtak olyan helyzetek, amelyekben a jelenségek vagy események megítélése, politikai kezelése során különféle megközelítések érvényesültek, amelyekben Részletek az MSZMP Politikai Főiskoláján november 26-án tartott tudományos ülésen elhangzott beszédből, több javaslat született. Ezek a párt fórumain kaptak hangot. Ilyenkor a demokratikus centralizmus lenini felfogása nem a vitában kisebbségbe kerülők lejáratását, hanem a határozathozatal utáni egységes fellépést tartotta a párttal való azonosulás döntő mozzanatának. A párt vezető szerepének helyes értelmezése és érvényesítése szempontjából ez nem pusztán elméleti, hanem gyakorlati kérdés is volt. Ugyanis az események menete úgy alakult, hogy a párt tömegkapcsolatait, a szovjethatalom társadalmi bázisát az egypártrendszer keretei között kellett erősíteni és szélesíteni. Erre a széles és erős társadalmi bázisra azért is nagyon nagy szükség volt, mert a forradalom győzelme után hamarosan kiderült, hogy Szovjet-Oroszországban meg kell gyorsítani a szocialista építés folyamatát. Ennek a stratégiának a megvalósítását a Lenin halála után uralkodóvá váló sztálini módszerek és megoldások súlyosan eltorzították. A döntéseket mindinkább áthatotta a szubjektivizmus és a végletes voluntarizmus. A lenini úttól való eltérés következményeképpen súlyos károk keletkeztek az államépítésben, az iparosításban, a mezőgazdaság kollektivizálásában, a kultúrában és a tudománypolitikában egyaránt. A szocializmus ellenfelei — nem ismerve el azt, hogy a Szovjetunió a tragikus hibák ellenére sokszorosan bebizonyította az életerejét a béke és a háború esztendeiben is — előszeretettel hangoztatták: a szocializmus azonos a hibákkal. A szocializmus történetének sok megpróbáltatással és sok sikerrel jelzett évitizedeit először az SZKP XX. kongresszusa, napjainkban pedig a forradalom 70. évfordulója előtt mondott beszédében Mihail Gorbacsov elemezte nagyon pontosan. Ez utóbbinak nagyon fontos tanulsága: sohasem szabad eltérni a történelmi igazságtól, mindig nyíltan szembe kell nézni a múlttal. Csak így állhat valaki becsületesen a nép elé. A főtitkár azt is hangsúlyozta: minden torzulás ellenére tagadhatatlan az, hogy a szovjet emberek hatalmas mértékben hozzájárultak október vívmányainak megszilárdításához, és a legnehezebb időszakokban is megbirkóztak mindazzal, amit osztályrészükül juttatott a történelem. A megtett út távlatából visszatekintve ma sok mindent az eddiginél tisztábban látnak a Szovjetunióban. Az élet sok leegyszerűsített elképzelést helyesbített. Az azonban bizonyos, hogy amikor a szovjet kommunisták a mai feladatok kapcsán olyan új fogalmakról beszélnek, mint a peresztrojka és a glasznoszty, akkor változatlanul a hatalomról, a földről és a békéről szóló lenini dekrétumokra építik a jövőt kétségtelen — és az MSZMP ezt is mindig kifejezi —, hogy e politikának a teljes támogatása a magyar nép meghatározó érdeke. Eleink örökségét folytatjuk ezzel. Hiszen a három lenini dekrétum akkor több százezer orosz táborokban élő magyar hadifogoly munkás, paraszt, néptanító, kistisztviselő számára világossá tette, hogy októberben róluk, magyarokról is szó van. Egyik részük hazahozta magával a forradalormi szellemét, a másik részük pedig — több mint százezren voltak — fegyverrel védte a szovjetek hatalmát. „Legújabb kori történelmünk fordulópontjai — mondta Kádár János elvtárs a 70. évfordulót köszöntve — egyben a magyar és a szovjet nép barátságának fontos mérföldkövei is.” Az októberi forradalom utáni történelemnek a szocialista világrendszer létrejötte a legfontosabb mérföldköve. Több mint négy évtizede annak, hogy a szocializmus jó néhány nép — közöttük a magyar nép — közös sorsává, a jelen kori civilizáció nagyon fontos tényezőjévé vált. A szocialista rendszer, az e rendszertől a gyakorlatban ellenőrzött kísérletek és a megszerzett tapasztalatok az egész emberiségnek sokat mondanak. Tudjuk, a szocializmus fejlődése nem volt könnyű és töretlen ívű. Illúziónak bizonyult minden olyan törekvés, amelyik nem számolt azzal, hogy ilyen óriási, a világtörténelem menetét átformáló, gyökeres átalakulás, amely százmilliók sorsát változtatta meg, erőfeszítések, gyötrődések, kínlódások nélkül nem hozhat eredményeket. Most, amikor világrendszer-méretű feladatként kerül napirendre a szocializmus megújulása, meg kell válaszolnunk ezt a kérdést: mit adott a világnak az elmúlt hét évtized? A szocializmus létrehozta egy új emberi kultúrának azt a hatalmas anyagi és szellemi bázisát, amely valóságos választási lehetőséget ad a kapitalizmus és a szocializmus között. És az sem tagadható: a világbéke, a nemzetközi biztonság legfontosabb záloga ma a szocializmus védelmi ereje és az a törekvésünk, hogy e biztonságot a szemben álló felek lehető legkisebb katonai arzenáljával tartsuk fenn. ,,A mai nemzedékek — fejtette ki a közelmúltban Mihail Gorbacsov — felelősek a civilizáció és a földi élet sorsáért. Végső soron tőlük függ, hogy a világtörténelem új évezredének kezdete az emberiség történelmének tragikus epilógusává vagy jövőjének lelkesítő prológusává válik-e.” Vonatkozik ez a mi hazánkra is. Alig egy évtizeddel a magyar állam megállapításának 1100. évfordulója előtt az a legfontosabb nemzeti feladatunk, hogy a meglevő eredményeinkre támaszkodva magasabb szintre emeljük szocialista építőmunkánk szemléletét és gyakorlatát. A világban korszakos folyamatok mennek végbe, a kihívások bennünket is érzékenyen érintenek. Országunknak a fejlődés peremére való szorulását, a szocializmus eszményeinek kiüresedését, a jövőnkbe vetett bizalom meggyöngülését csak akkor kerülhetjük el, ha lebontjuk az előrehaladásunk útjában álló torlaszokat, ha következetesen megvalósítjuk programjainkat. Ez az egyszerre sürgető és időigényes feladat alaposan próbára teszi társadalmunk teherbírását, cselekvő- és teljesítőképességét. Épp ezért társadalmi életünk valamennyi területén új lendületet kell adni a megújulásnak, a reformnak. Ezen belül kiváltképp gondosan kell foglalkoznunk a gazdasági kibontakozás feladataival, az ideológiai életnek és a párt ideológiai munkájának ösztönzésével, a politikai struktúra tökéletesítésével, irányító tevékenységünk javításával. Tudva azt, hogy történelmileg elkerülhetetlen követelmény a világfejlődés fő vonulatához való felzárkózásunk, megegyezésre kell jutnunk a cselekvés módozatainak, módszereinek dolgában is. A megújulásnak ma és a belátható jövőben is az a legfontosabb eleme, hogy korszerűsítsük a gazdaságunkat. Olyan korszerű műszaki bázisra alapozott termelési szerkezetet kell kialakítanunk, amely minőségi elemekkel gazdagítja társadalmunk anyagi alapjait, s ezáltal megteremti a teljesítményhez kötött életszínvonal emelésének, az életviszonyok javításának feltételeit. Ehhez a mainál jobban kell támaszkodnunk a belső felhalmozásra, kiváltképp a szellemi szférában meglevő tartalékainkra és a szocialista közösség más országaival való mind változatosabb együttműködési formákra. Az ehhez szükséges stratégiát a Központi Bizottság 1987. júliusi ülésének állásfoglalása és az Országgyűlés szeptemberi ülésén jóváhagyott munkaprogram vázolta fel. Olyan közgondolkodást, szellemi légkört, politikai közszelemet kell kialakítanunk, amelyben a helyzetünkből következő kényszerek a védekező és lefegyverző közhangulatelemek megléte ellenére sem cselekvésbénító, hanem tettekre sarkalló ösztönzőként működnek. Amint azt a Központi Bizottság novemberi ülésének vitája megfogalmazta: rendkívül fontos feladatunk az, hogy fejlesszük ideológiánkat. Hiszen az közvetlenül kapcsolódik gazdasági feladataink megértéséhez, megértetéséhez, politikai kultúránkhoz — és ekképpen erősen hat az emberek közéleti magatartására. A tudatformálás fontos tennivalója az, hogy segítse a programok végrehajtására való „ráhangolást”, járuljon hozzá a helyenként még tapasztalható kivárás és passzivitás megszüntetéséhez, növelje önbizalmunkat, tudatosítsa, hogy a kibontakozási programnak nemcsak célja, hanem sikerének legfontosabb záloga is az ember. Az is nyilvánvaló: csak a tettre kész magatartás, az egyéni és a kollektív erőfeszítések eredményezhetik azt, hogy mielőbb túljussunk egy olyan szakaszon, amelyben átmenetileg lemondással, áldozatvállalással járó intézkedéseket is hoznunk kell. A szocializmus építésének újabb szakaszhatárához érkeztünk. Az előttünk álló feladatok nagyságukban, érdemükben csak azokhoz hasonlíthatók, amelyekkel a szocializmusnak évtizedekkel ezelőtt, a megszületésekor kellett megbirkóznia. A különbség az, hogy mi már támaszkodhatunk a szocialista világ erejére, más szocialista országoknak és saját magunknak megannyi tapasztalatára, támaszkodhatunk arra a hajtóerőre, amelyet a Szovjetunióban kibontakozó új stratégia a világszocialiszmusnak is jelent. És mert a szocializmus közös ügyünk, a mi munkánknak ez a legfontosabb nemzetközi segítő tényezője. Október hagyatéka közös örökség: a 70 évvel ezelőtt milliókat megmozgató eszmék ma is ihlető, vezérlő eszmék a szocialista társadalom építésében. Nemcsak a példa ereje, hanem saxját jól felfogott érdekünk is arra ösztönöz, hogy összhangban — alkotó összhangban — legyünk a világszocializmus fő politikai irányvonalával. BERECZ JÁNOS: Hét évtized tanulságai