Népszabadság, 1987. december (45. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

Ma már nem a nagy sportolódinasztiák korát él­jük, a mai gyerekek mind kevésbé választják atyáik (anyáik) sportját. Talán azért, mert látják, hogy szüleik mennyire megkínlódtak a sikerért, s úgy vélik, jobb az érvényesülésnek valami könnyebb útját választani. Ám még most sem ritkaság, hogy a csemete valame­lyik szülője nyomdokaiba lép, s a sportcsaládok számát növelik a sportolók közötti házasságok is. Kutatni tehát ma sem kell az ilyen famíliák után, közülük ezúttal hármat mutatunk be. SPORT Már megvan az ajándék Mészöly Kálmánnak 1967 február­jában, igazán jó napjai voltak. Az előző évben veretlenül bajnok Va­sas csapatának tagjaként akkoriban Dél-Amerikát hódította meg (az angyalföldi együttes olyan vetély­­társakkal­ szemben nyerte el a He­­xagonal Kupát, mint a Pelével fel­álló Santos, vagy az uruguayi Pena­­rol), és a sikeres túra idején, San­­tiagóban kapta az értesítést, hogy Géza fia megszületett. Az utód tehát szerencsés csillag­zat alatt jött a világra, habár ad­dig, amíg maga is futballista lett, „szenvedett” otthon eleget. A 61- szeres válogatott, fénykorában a vi­lág legjobb védői között számon tar­tott édesapa ugyanis roppant kemé­nyen „fogta”, s az volt a legkeve­sebb, hogy a Balzac utcai házban nem engedte a liftbe szállni. „Ha labdarúgó akar lenni, akkor járjon gyalog a harmadik emeletre” — han­goztatta a méltán népszerű Kálmán, és ha a srácnak két edzése volt An­gyalföldön (elvégre melyik klubba igazolhatott volna, ha nem a Vasas­ba?), a harmadikat esténként a pa­pa tartotta, rendszeres Margit-szigeti futást vezényelve. Közben az ifjú szépen erősödött, de a papa sem gyengült el, s a fiú fizikai fejlődé­sét látva, a játékáért kezdte szoron­gatni a gyereket. „Még semmi sem vagy” — emlegette látszólag moró­­zusan, miközben a família többi tagja már refrénszerűen válaszolta: „Te semmi kedveset nem tudsz mon­dani a kis Gézának?" Hiába, a Szikla odahaza is Szik­la, igaz, az utóbbi időben kissé eny­hült a szigor. Mészöly Gézát tudni­illik a sportlap az őszi szezon leg­jobb hazai beállósának hirdette ki, s ezt még Kálmán sem hagyhatta fi­gyelmen kívül. (Ha valakiben két­ségek támadnának, nyugodtan hoz­zátehetjük: nem is volt szándéká­ban, sőt...) A családfő most már néhány dicsérő szót is hallat, és büszkén súgja a barátok fülébe: „Úgy látszik, az akaratban igazi Mészöly a gyerek.” Aztán újra fél­reteszi a gyöngédséget, mert Gézá­nak szokásos példabeszédeinek egyi­két tartja. íme: — Ide figyelj! Én először 1961. de­cember 13-án, Chilében voltam vá­logatott, és ekkor szereztem meg az esélyt, hogy ott legyek a következő világbajnokságon. Namármost, te egy-két dolgot mutattál az ősszel, de ez csak akkor ér valamit, ha to­vábbra sem hiszed el magadról, hogy valódi védő vagy. A szemem­ben csak úgy lehetsz az, ha tartod a formádat, és megpályázod a válo­gatottságot. Mert talán te is tudod (nyomja meg tettetett malidéval): 1990-ben újabb világbajnokság kö­vetkezik, és nem ártana, ha részt vennél rajta ... Talán ez a különös dopping is az oka, hogy a kis Mészöly immár nem „nyuszi” a pályán, azaz vagányabb, mint korábban. (Ám még igyekez­nie kell, hogy ebben — miként sok másban is — utolérje az édesapját.) Mindenesetre az ifjú megtette az első lépéseket az idősebb Mészöly nyomdokain, így a család különle­gesen szép ünnepre készül. Hogy a kettő miképpen függ össze, azt nem nehéz kitalálni, de a legjobb, ha Kálmán maga mondja el: — Nyilván sok kedves ajándék sorakozik majd a fa alatt, ám annál szebbet, hogy Gézát a posztja leg­jobbjának választották, nem kapha­tok. Számomra ez a rangsor hozta el az igazi karácsonyt, a többi csak ráadás lehet. Hegyi Iván Talán már a gyerek után érdeklőd­nek? (Mészöly Kálmán és Géza.) Kapitány és versenyzője Nyílt titok, hogy igazi sportházas­ság az övék. A lőtéren ismerkedtek meg, lévén, hogy az a munkahelyük. Egyikük edző volt, bocsánat, kapi­tány, a másik pedig versenyző. Ez bizonyos esetben jókora feszültséggel jár, nem ritka, hogy összevész egy­mással mester és tanítvány, az ő ese­tükben azonban fordítva történt. Ők megszerették egymást. Elnézést, még nem mondtam el, kikről van szó. A „szakma” bizonyá­ra ennyiből is rájött a titokra, a „nem szakmának” elmondom: Fórián Éva és Hammeri László a két főszereplő. Hammeri doktor olyan régen szövet­ségi kapitány már, hogy talán ő sem tudja, mióta. Tény, hogy az 1976-os olimpia után ajánlották fel a több­nyire nem irigyelt-áhított posztot, amit ő — némi gondolkodás után — elfogadott, így lett fü­l-orr-gégész szakorvosból lövészkapitány. Éva — noha még mindig nagyon fiatal asszony — igen régen tagja a válogatottnak. E kisebbfajta ellent­mondás oka, hogy rendkívül korán került a legjobbak közé, még tizen­évesen. S akkor „összefutottak” a lő­téren. Hogyan s miként történt, iga­zán magánügy, a végeredmény a fon­tos: rövidesen összeházasodtak. Ka­pitány és versenyző frigyéről van szó, s miután mindketten azonos „szakmában” tevékenykednek, sokan úgy vélekedtek, hogy lesz ellenségük elég. Nem lett. Talán azért nem, mert mindketten szeretetre méltó embe­rek, olyasfélék, akikről nehezen hi­hető, hogy vannak ellendrukkereik, ellenségeik. Meg aztán Hammerl dok­tor rendkívül sikeres kapitány, Éva ugyanolyan eredményes versenyző. Sokszor leírtam már, ismét megte­szem: ha nem a sportlövészetben, eb­ben a közönségtől gyakorlatilag el­zárt, kevésbé népszerű sportágban tevékenykednének, az ország legis­mertebb emberei közé tartoznának. Hammerl doktor — amúgy a sport­ágban kicsinek és nagynak egyfor­mán csak Laci (bácsi) — szinte min­den évben produkál egy-egy világ­vagy Európa-bajnokot, s azon keve­sek közé tartozik, aki kétszeresen is olimpiai bajnok: ő maga is nyert öt­karikás aranyérmet, s kapitányként is megélhette ezt a felejthetetlen pil­lanatot. Éva sokszoros világ- és Euró­­pa-bajnok, számára teljesen mind­egy, fekvőt lő vagy összetettet, go­lyós puskával versenyez vagy lég­fegyverrel. Ritka bravúrral is büszkélkedhet: alig néhány héttel (!) kisfia, Lacika születése után, csak úgy, „megpró­bálom alapon” elindult a világbaj­nokságon. „Csak azért, nehogy elfe­lejtsem, milyen egy világverseny hangulata, meg nehogy leírjanak a többiek” — mondta szerényen. Arany­érem lett a vége, a vetélytársak nem kis döbbenetére. Ha nem tudnám, hogy a két, végtelenül szerény ember azonnal tiltakozna, hát leírnám, hogy Fórián Éva napjaink legjobb sport­lövőnője, dr. Hammerl László pedig a lőterek környékén a legjobb edző. Igazán nem akarok összeveszni ve­lük, ezért csak annyit írok: kívánom, hogy tartsák meg jó szokásaikat. Em­berileg is, eredményességben is. Csak az eredményeik nem szerények: Fórián Éva és dr. Hammerl László. Náluk a vívás volt a játék­ mány, de hány sportoló kezdte már úgy vallomását pályafutása kezdeté­ről, hogy „egészen véletlenül vetőd­tem arra, nem is akartam ez vagy az lenni, hogy nem is hittem volna, hogy ezt a sportágat választom.” Szőcs Zsuzsa a kivétel: nála egészen egyszerűen nem lehetett vitás, hogy tőrvívó lesz. Meg hogy MTK-VM-es. Azon egyszerű oknál fogva, mert édesapja tőredző. Az MTK-VM-ben. Apjáról azt mondják, hogy megszál­lott ember. A vívás megszállottja. A lányáról azt tartják, hogy nem a té­ren vagy az utcán, hanem a vívóte­remben nőtt fel. Mi több, számára a vívás volt a játék. A nap úgy kezdő­dött, hogy reggel elköszönt az apjá­tól, iskola után találkoztak a Csö­möri úton és késő este együtt men­tek haza. — Fogadni mernék, hogy ilyet ma­ga még nem látott — mesélte nekem Szőcs Bertalan, és meséli mindenki másnak. — Reggel korán kelt és este nyolcig, fél kilencig egyszerűen nem állt meg. Amíg kicsi volt, azon igye­kezett, hogy elbírja a tőrt. Ahogy cseperedett, úgy gyakorolta a vívó­állást, a kitörést meg az alapdolgo­kat. Aztán nagyobb lett, akkor dél­után előbb a vele egy idősekkel edzett vagy két órát, majd a nagyok­kal további kettőt-hármat. Már ak­kor hihetetlen fizikai adottságai vol­tak, mégis, csak csodálkoztam, mi­ként bírja a terhelést. Ők ketten immár elválaszthatatla­nok és elmaradhatatlan törzsvendé­gei a Csömöri úti „vívóparadicsom­nak". Ők a Szőcsék. Persze, ennek az apa—lánya, edző—versenyző kapcso­latnak vannak előnyei és hátrányai is. Kétségkívül előny, hogy kapcso­latuk bensőséges, ők aztán igazán mindent megbeszélhetnek egymással. Hátrány? Nos, irigy, rosszindulatú emberek mindig voltak, és lesznek is. Egy időben többen támadták őket — főleg a papát —, hogy kivételezik a lányával, Zsuzsára jobban odafi­gyel, mint a többi tanítványára. Erre kitalálta azt, hogy nem ő edzi a lányát, hanem más. Zsuzsa így is tovább fejlődött, így is oszlopos tag­ja lett a válogatottnak. Szőcsék las­­­san megszűntek célpontok lenni, megszűntek a viták is, helyettük az eredmények beszéltek. Zsuzsa az idén tagja volt a hosszú szünet után ismét világbajnoki címet nyert tőr­válogatottnak, és meghatározó egyé­nisége volt az MTK-VM bajnokcsa­patának is. — Zsuzsa végleg beérett — mond­ja a szigorúságáról és következetes­ségéről közismert papa. — Én aztán tudom, milyen tehetség, és mire vi­­hetné, ha egyszer minden „összejön­ne” egy világbajnokságon. Nagyon örülök, hogy tagja volt a lausanne-i aranyérmes csapatnak, s remélem, rövidesen az egyéni versenyben is bizonyít. A papa negyven éve van a páston, és annak környékén, lánya — bár­milyen hihetetlen is — feleannyi időt szentelt már a vívásnak. Nagy a gya­núm, ők ketten, együtt szereznek még néhány kellemes meglepetést a sport­ág szerelmeseinek. Jakab József „Ez jó évünk volt!” A mosolygós ket­tős: Szőcs Bertalan ."­s lánya, Zsuzsa. Az év ifjúsági sportolói A Magyar Televízió Sportosztálya 1987-ben is odaítélte díjait az év leg­jobb ifjúsági sportolóinak. A szak­­szövetségektől 16 lány és 21 fiú ver­senyzőre érkezett jelölés 23 sportág­ban. A lányok versenyében Az év ifjú­sági sportolója címet Csabai Judit, az NYVSSC úszója nyerte el. Szűcs Csaba tanítványa az ifjúsági Európa­­bajnokságon ezüstérmet nyert 800 m-es gyorsúszásban. 400 m-en 6. lett. A felnőtt Európa-bajnokságon bronz­érmet szerzett 800 m-es gyorsúszás­ban. A második helyezett, megosztva Joó Éva sportlövő és Wirth Veronika asztaliteniszező. A harmadik helyen Szepessy Aliz kick-box-versenyző és Csurgó Virág teniszező végzett , szintén megosztva. A fiúk között Az év ifjúsági spor­tolója Szabó József, edzője Széchy Tamás. A Bp. Honvéd úszója Európa­­csúccsal nyerte a felnőtt EB 200 mé­teres mellúszó számát. 400 m-es ve­gyes úszásban ezüstérmes, 200 m-es vegyes úszásban 4. lett. Megosztott a második és harmadik hely a fiúk kö­zött is. Második Hoffmann Ervin, az Atom SE kenuzója és Debnár Tamás úszó, a BVSC versenyzője. A harma­dik díjat Káldy Zoltán atléta és Bo­ros György vívó kapta. A győztesek és helyezettek, vala­mint edzőik díjaikat ezúttal is az or­szág nyilvánossága előtt vehetik át. Az 1988. január 30-ai ünnepséget ja­nuár 31-én közvetíti a Magyar Tele­vízió. Németh Ágnes a második kosárlabda A görög Nick Gallisz, illetve az olasz Caterina Pollini lett az év leg­jobb kosárlabdázója­­ az olasz Gaz­­zetta dello Sport által szervezett ha­gyományos szavazáson. A magyar női kosárlabdasport elismerése, hogy Németh Ágnes, a BSE játékosa a második helyen végzett. Játékosok, edzők, szakvezetők, új­ságírók adták le voksukat. Az Arisz Szaloniki erőssége, Gallisz 156 pont­tal végzett az élen, megelőzve a jugo­szláv Drazsen Petrovicsot (86) és a szovjet Sarunasz Marcsjuleniszt (76). A nőknél a Primigi Vicenzában sze­replő Caterina Pollini 63 pontot gyűjtött, míg Németh Ágnes 27 pont­tal került a második helyre. Előrébb az utánpótlás Asztalitenisz Megtartotta idei utolsó ülését a Magyar Asztalitenisz Szövetség el­nöksége. Az évzárón értékelték az idei eredményeket. Fekete László el­nök szavai szerint a legnagyobb si­ker, hogy a magyar játékosok jövőre mind a négy versenyszámban részt vehetnek az olimpiai játékokon. Hosszú évekig tartó helyben járás után úgy­­zűnik, előbbre lépett a fér­fiutánpótlás, Harczinak, Somosinak, Némethnek és még néhány verseny­zőnek sikerült figyelemre méltó eredményeket elérni. Az ülésen a szövetség pénzügyi kérdésekben is döntött. Felosztották a rendelkezésre álló anyagi erőket az egyesületek között, és megállapítot­ták az élvonalbeli versenyzők jutal­mának összegét. Jóváhagyták a ja­pán Butterfly gyárral megkötött újabb szerződést, amely az eddigiek­nél lényegesen nagyobb támogatást biztosít a sportágnak. Szünidei tömegsport Angyalföldön Angyalföldön 140 ezer ember él, a XIII. kerület legnagyobb tömeg­­sportközpontja az Angyalföldi Ter­mészetbarát és Testedző Egyesület. A szünidőre — nem kis gonddal — gazdag műsort szerveztek a város­rész tömegsportfelelősei. Erről be­szélt az egyesület ügyvezető elnö­ke, Kispéter Tibor, az MTI munka­társának.­­ — A tanulmányi időszak alatt ti­zenöt iskolában üzemel tanfolya­munk — mondta az elnök. — A téli vakáció idején azonban mindössze négy tornaterem nyitva tartását le­hetett kiharcolni. A többi intézmény vezetője a közüzemi díjak költségei miatt nem vállalja az üzemeltetést. Így sajnos a tervezettnél kevesebb sportkedvelőnek tudjuk biztosítani a tornatermi sportolást. A gazdasági körülmények sok mindent megma­gyaráznak. Ugyanakkor évek óta beszélünk arról, hogy milyen fon­tos lenne a „nyitott kapuk” akció keretében tökéletesen kihasználni a meglevő létesítményeket. Csak apró jelét látom e gondolkodás megva­lósulásának. — Mégis mivel tudják mozgásra csábítani a kerület lakóit? — Változatlanul megtartjuk a csa­ládi és szako­sztályi túrákat. Két tor­nateremben is működni fog egy-egy karatetanfolyam, a Vizafogó utcai is­kolában pedig a helyi diáksportkör vezetői várják az asztaliteniszező­­­ket. Az említett tornatermi korláto­zások miatt, valamint a szokatlanul meleg időjárás következtében elma­rad a többnaposra tervezett családi jégkarneválunk. Viszont még az ün­nepek alatt is nyitva lesz három kondíciótermünk. Aki tehát mozgás­ra vágyik, talál nálunk elfoglaltsá­got, még akkor is, ha a lehetőségek valamelyest szőkébbek a korábbinál. — A következő év milyen sport­­versennyel kezdődik? — Most ért véget egy hathetes lab­darúgótorna. Harminc csapat mint­egy háromszáz tagja tért pihenőre. Januárban azonban folytatódik a mérkőzéssorozat. Tíz héten át küz­denek majd az együttesek a bajnoki címért. Úszás Hat amerikai arany Európai idő szerint szerdára vir­radóra Orlandóban amerikai sike­rekkel folytatódott az Egyesült Ál­lamok hosszúpályás, 50 méteres me­dencében megrendezett nyílt úszó­bajnoksága. A harmadik versenynap nyolc döntőjében a hazaiak hat aranyérmet szereztek, a külföldiek közül csak a román Stela Pura és a kínai Huang Hsziao-min tudott győzni. Magyar versenyző nem ke­rült dobogóra. nlani.n.i:i.!.luim LAKE PLACID: Nemzetközi jégkorong­találkozón: Szovjet Ligaválogatott— Egyesült Államok 3:3 (2:1, 0:1, i:l). Ez volt a két együttes nyolcadik, egyben utolsó mérkőzése. Korábban az ameri­kaiak hat alkalommal, a szovjet koron­gerők egyszer nyertek. DUEXOS AIRES: A 17 esztendős te­­niszezőnőt, Gabriela Sabatinit választot­ták az év legjobb argentin sportolójá­nak. Tavaly a kiváló labdarúgóra, Diego Maradonára esett az újságírók választá­sa. BÉCS: Josef Hickersberger (39) lett az osztrák labdarúgó - és olimpiai váloga­tott új szövetségi kapitánya. Az egykori válogatott játékos a távozó szakvezető Branko Elsner segítője volt. Hickersber­ger mellett Friedl Koncilia dolgozik majd kapusedzőként. HAMBURG: A nyugatnémet Boris Becker, a férfi tenisz világranglista ötö­dik helyezettje január 31. és február 3. között három bemutató mérkőzést ját­szik a világ jelenlegi legjobbjával, a csehszlovák Iván Lendllel, hogy jól fel­készüljön a február 5-től Essenben meg­rendezésre kerülő NSZK—Brazília Davis Kupa mérkőzésre. Ismert: Becker ko­rábban bejelentette, hogy a január 11— 21. között megrendezendő ausztrál nem­zetközi bajnokságon. Melbourne-ben térdsérülése miatt nem áll rajthoz. TÓTH BÉLA mesteredzőt, a magyar öttusa-válogatott volt lovasedzőjét 80. születésnapja alkalmából köszöntötte Ti­bor Tamás, az AICSH elnökhelyettese és Ábel László, a szövetség elnöke. A ne­­ves szakember tanítványai három-három egyéni és csapatgyőzelmet értek el az olimpiákon, míg a világbajnokságokon hat egyéni és nyolc csapatelsőséget. SÚLYOS BETEGSÉG után 67 éves ko­rában elhunyt Torma I. László, az egy­kori kiváló ökölvívó. A BTK és a Cse­pel versenyzője 28 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, kétszer nyert országos egyéni bajnokságot. Temetésé­ről később intézkednek. NÉPSZABADSÁG AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: Borbély Gábor Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 336-130 A Népszabadság levélcíme: 1960 Budapest A Hírlapkiadó Vállalat levélcíme: 1959 Budapest Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (Hellr) Budapest V.. József nádor tér 1. 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a SHELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 43, negyedévre 129, egy évre 516 forint. SZIKRA LAPNYOMDA INDEX: 25 001 ISSN 0237-3777­2 4

Next