Népszabadság, 1987. december (45. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
SPORT Az év sportolói A sportújságírók minden esztendő végén hagyományosan Magyarországon is megválasztják az év legkiemelkedőbb sportolóit. Az idén a nőknél a világbajnok karatézó Engrich Mariann végzett az élen (327 pont) az úszó Csabai Judit (279) és a vívó Jánosi Zsuzsa (273) előtt. A férfiaknál — akárcsak tavaly — a kétszeres Európa-bajnok, világcsúcstartó úszó, Darnyi Tamás győzött (586), a második a birkózó Komáromi Tibor (296), a harmadik a tornász Borkai Zsolt (220) lett. Az év csapata címet ezúttal a világbajnok öttusaválogatott (684) nyerte el a női tőrválogatott (450), valamint a férfi kajaknégyes (192) előtt. Az év edzője címet ismét Széchy Tamás (584) érdemelte ki, a második dr. Török Ferenc (353), a harmadik dr. Parti János lett. Vegyesben még mindig legyőzhetetlen Egy újabb győzelem! Nemcsak a medencében, hanem a minden évben megtartott szavazáson is. Darnyi Tamás, az V. Dózsa, és az egész magyar úszósport kiválósága ugyanis tavaly már egyszer kiérdemelte Az év legjobb sportolója címet. Most duplázott, hiszen ebben az esztendőben újfent olyasmit produkált, ami a sport világában is csak a legnagyobbaknak adatik meg: két Európa-bajnoki arany a strasbourgi kontinensversenyen (200 és 400 vegyes), „megspékelve” két világcsúccsal. Darnyi ezekben a számokban az 1985-ös szófiai EB-n, de a következő évi madridi világbajnokságon sem talált legyőzőre. Róla tehát el lehet mondani, hogy az esélyesség oly sokat emlegetett, és korántsem mindig doppingoló terhével állt rajtkőre az idén az elzászi városban. De a 20. életévét taposó remek sportember mit sem törődött a várakozások okozta nyomasztó felelősséggel, tudta, mire képes, s ezt be is bizonyította. Sokan felrótták neki, hogy nem szeret „szerepelni”, elbújik a nyilatkozatok adása elől. De akik ismerik, jól tudják, nem valamiféle fennhéjázó magatartás az oka annak, hogy csak a legszűkebb családi, baráti körével osztja meg szívesen érzéseit, élményeit. Talán ars poeticának is elfogadhatjuk azt a kijelentését, miszerint neki az a dolga, hogy a versenyeken bizonyítson. Akik közel kerülnek hozzá, egyöntetűen állítják: Tamás egyébként semmiben sem különbözik az országunk, a világ eseményei, de a mindennapi élet legkülönbözőbb területei iránt élénken érdeklődő kortársaitól. Hangsúlyozzuk ki még egyszer, hogy egyébként. Mert „amúgy” olyan sportolót tisztelhetünk személyében, akit a világ minden táján elismernek, és aki az idén ott szerepelt a csak a legkiválóbb amatőr sportolóknak kijáró Jesse Owensdíjra jelöltek között. Darnyi Tamás nem alaptalanul lesz a jövő évi olimpián az egyik esélyes arra, hogy dicsőséget szerezzen a magyar színeknek. Hisszük, hogy ez utóbbi kijelentésünkkel semmit sem „kiabáltunk el”. Akit mindig megvernek a fiúk Engrich Mariann előrehaladott kora miatt lett karatés. Egy tizenhét esztendős leányzó ugyanis eléggé idősecskének számít ahhoz, hogy elkezdjen valamit komolyan sportolni, s a karatén kívül nemigen akad más sportág, amelyet valaki ennyi év terhével a gyönge vállán komoly reményekkel el tud kezdeni. Hét esztendővel ezelőtt jelentkezett karatézni a pestlőrinci sportcsarnokban, hogy az akkor még Magyarországon igencsak újdonságnak számító sportágat kipróbálja. Nos, az idő azt bizonyította, hogy a próba sikerült, mert hamar kitűnt a tehetsége és a versenyeket sorra nyerte. 1983-ban kétszer is elhódította a tékvandó szakág országos bajnoki címét (ekkor még két országos bajnokságot is rendeztek egy esztendőben), ezt megismételte egy évvel később, s 1985-ben és azóta zsinórban csak egy-egy OB-aranyérme sikeredett egyéniben. Azért ennyi, mert már csak egy országos bajnokságot tartanak évente. Közben egy Európa-bajnoki ezüst- és egy világbajnoki bronzéremmel is gyarapította gyűjteményét. Mint mondja, sem ő, sem mestere, a háromdanos Patakfalvi Miklós nem tudta elképzelni, hogy az idei világbajnokságot, amit tavasszal rendeztek Athénben, ne ő nyerje meg. Pedig hát ezt a vb-t egyáltalán nem lehetett eleve lefutottnak tekinteni. Igen kevés információ állt rendelkezésre a mezőny erősségéről. Az előző vb ugyanis — Malasiában tartották volna — elmaradt, s mivel a karatés nőknél viszonylag kevés az erőfelmérő nemzetközi találkozó, nem lehetett tudni, hogy mennyit fejlődtek a vetélytársak. És hát egyáltalán nem lehettek biztosak a győzelemben azért sem, mert Mariann rendkívül drukkos versenyző. Maga is úgy véli, hogy a versenyeken nem tudja kihozni magából a maximumot. És amikor a nyakába akasztották a vb-aranyérmet, akkor sem volt igazán elégedett magával. Megnyerhette volna azt az érmet sokkal szebb és biztosabb versenyzéssel is. Valószínűleg ez a titka Mariann sikerének, az örök elégedetlenség saját munkájával szemben. És van egy másik is, ami persze valójában nem titok: Mariann férfi karatésokkal együtt készül. Úgy mondja, a férfi karatésok sokkal keményebbek, sokkal nagyobb ellenállást tanúsítanak. És persze mindig megverik, de ő ezekből a vereségekből tanulja a legtöbbet. Megnyugodni sosem lehet A rossz nyelvek szerint Széchy Tamás, a KSI alapítói között jegyzett úszóedzője abban a pillanatban befejezné szakvezetői pályafutását, ha megérezné, hogy mindenki egyetért vele, és senki sem szapulja a háta mögött. Nos, ami azt illeti, egy esetleges pályamódosítás sem vágná a földhöz. Nagy tudású, igencsak művelt ember, s bizonyára nem okozna, nem okozott volna neki gondot, hogy megállja a helyét az élet sok más területén. De hát arról nem tehet, hogy az uszoda, az úszás az élete, s ehhez még akkor is ragaszkodott, amikor nem futott a szekér, amikor a fejét követelték a hozzá nem mérhető, szürke „ellenfelek”. Az öreg — így nevezik az uszodákban az ötvenes éveinek második felében járó Széchyt — nem könnyű ember. Ezt igazolhatná az olyan tanítványok sora is, mint Hargitay, Verrasztó, Soós, Vermes vagy a maiak közül Darnyi és Szabó József, a két legfrissebb világ- és Európabajnok. Nem könnyű ember, mert él-hal azért, amit csinál, és másoktól is elvárja: ha valamire rátették életüket, ne maradjanak középszerűek. Csak a csúcson lehet megpihenni — ott is csak egy rövid időre —, aztán fél, az újabb győzelmek felé. Megnyugodni sosem lehet — véli Széchy —, ez nem visz előre. Ami erőt ad az újabb feladatokhoz, az az örökös elégedetlenség. Ritkán dicsér, inkább kritizál, keresi, kutatja és szóvá teszi a hibákat. S hogy ezt egyelőre nálunk nem tekintik rokonszenves magatartásnak, azzal vajmi kevéssé törődik. Vállalja, hogy kilóg a sorból, hogy borotvaélen táncol. Kapott már jó néhány pofont is hosszú pályafutása során az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki aranyak mellé. Az 1976-os montreali olimpia után a stílusát, személyiségét az uszodák közeléből eltüntetni kívánók azt ünnepelték, hogy a Széchy-tanítványok nem szereztek érmet az ötkarikás játékokon. Ebből is „kijött”, és azóta is gyártja az érmeket. Hívták a világ minden tájára, sok pénzt és nyugalmas munkát ígérve. Maradt itthon, vállalva a vitákat, és a nem mindig ideális körülményeket. Hittel vallja, hogy az edző nemcsak az izomzat, az erő, hanem a szellem alakítója is, így foglalkozik mindenkori tanítványaival, akiknek túlnyomó többsége világraszóló sikerekkel hálálja meg „az öreg" törődését. Amikor a női tőrválogatott Lausanne-ban megnyerte a világbajnokságot, a párbajtőrcsapat tagjaként jelen lévő Fábián László csendben, de csak félig tréfásan ezt kérdezte: — Ezek után hogyan leszünk az év csapata? Mármint az öttusázók. Alig három héttel később kezdődött ugyanis a franciaországi Moulins-ban egy másik világbajnokság, és Fábián természetesen azon is indult , főfoglalkozására nézve ugyanis öttusázó. Már a Lausanne-ban feltett tréfáskomoly kérdés is jelezte, a csapat győzniment Moulins-ba. Az önbizalom nem volt alaptalan, tavasszal minden valamirevaló versenyt a magyar öttusázók nyertek. Egyéniben is, csapatban is. Ezek után az első tusa, a lovaglás után a 19. helyen álltak. Még pontosabban fogalmazok, ha azt írom: az utolsón. Dr. Török Ferenc szövetségi kapitány senkinek sem mondta, de valószínűnek tartom, hogy átélte a világvége-érzést. Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében és bánatában, de nem tehette, mert még négy tusa hátravolt a versenyből. Inkább a szíve mondatta vele, mint az esze, mégis kijelentette: „még semmi sincs veszve, próbáljunk legalább egy érmet szerezni.” Aztán felénk, újságírók felé fordult, és csak ennyit mondott: „legalább hat csapat van a mezőnyben, ame ly aranyhármas ívet nem tudunk megelőzni.” Török sohasem volt kishitű. Mégis ilyet mondott, mert attól tartott, hogy fiai teljesen összeroppannak az egyik kollégám által találóan ló-Waterloonak nevezett nap után. Nem így történt. A vívásban legelőbb Fábián tért magához — hála a korábbinál több vívóedzésnek —, aztán a többiek is felélénkültek. A második tusa után elkerültek az utolsó helyről. Az úszás után tovább nyomultak fölfelé, a lövészetet követően már a negyedik helyen álltak. Ekkor már két éremre volt esélyünk. Két bronzra. Az egyik Fábiánnak „állt” az egyéniben, a másik a csapatnak. „Csak” jól kellett futniuk. „Csak" gyengélkedniük kellett a többieknek. Annak a vasárnapnak minden perce örök emlékem marad, annak a vasárnapnak minden másodpercét megírták már. Végig kellett néznünk Rour vergődését, „nagy halálát” —■ ezzel kiestek a franciák. Svarc messze tudása alatt futott — megelőztük a szovjeteket is. És amikor Fábián célba érkezését követően megállították az órákat, már tudtuk, hogy a magyar öttusa-válogatott tizenkét év után ismét világbajnok lett. Fábián László, Martinék János, Mizsér Attila. Az aranyhármas, Fábián szenzációsan vívott, jól úszott, remekül futott. Martinék úszásban és futásban, Mizsér lövészetben és futásban nyújtott emberfelettit. Ettől függetlenül semmi szükség sincs arra, hogy bárkit is kiemeljünk hármójuk közül. A CSAPAT lett világbajnok, s az év CSAPATA. DOLGOZNAK A SRÁCOK Újra rajtolt a Start Gazdag program a nevelőotthonban élőknek Ilyenkor karácsonykor szerte a világon összegyűlnek a családok tagjai, hogy ha egy estére is, de együtt legyenek. Sok-sok gyermeknek azonban nem adatik meg, hogy szerettei körében töltse az ünnepeket. Hazánkban például jelenleg 15 ezer állami gondozott él 122 nevelőotthonban, többségük szeretetben, jó körülmények között, ám mégiscsak család nélkül. Számukra korántsem mellékes tehát, milyen közösség igyekszik legalábbis részben pótolni a szülői ház hiányát. Bizonyára nem túlzunk, amikor azt állítjuk, hogy 1985 tavaszán széles körű társadalmi segítség és megelégedettség közepette alakult meg a nevelőotthonokban élők Start sportegyesülete. Az újdonsült egyesület azt tűzte ki céljául, hogy a sport, a versengés erejét felhasználja kisebb-nagyobb közösségek kialakítására, a gyerekek jellemformálására, életre nevelésére. E kétségkívül magasztos célok azonban az elkövetkező hónapokban vajmi kevéssé kerültek elérhető közelségbe. A kisebb-nagyobb viták, nézeteltérések a Start elnökségében arra vezettek, hogy az idén leköszönt a korábbi ügyvezető elnök, így új vezető után kellett nézni, méghozzá pályázat útján. Így lett augusztus elsejével a Start frissen kinevezett ügyvezető elnöke Balog Tibor. Balog fiatal ember, komoly sportszervezői múlttal. Menedzsernek is mondhatnánk, hiszen mindig telve van ötletekkel, amit a fejébe vesz, azt többnyire meg is valósítja. Most elsőként arról érdeklődtünk nála: — Milyen változásokat tud felmutatni a Start az ön munkába lépése óta? — Fontos feladat volt, s jelenleg is az — válaszolta —, hogy az egyesület működését biztos gazdasági alapokra helyezzük. Kiderült: nem számíthatunk csak a pártoló tagok, cégek önkéntes támogatására, magunknak is tennünk kell valamit azért, hogy vastagabb legyen a pénztárcánk. . így elhatároztuk, hogy keresünk olyan munkát, amellyel a gyerekek szabadidejükben foglalkozhatnak, s ebből egy kis pénzhez jutnak a Start nevelőotthoni szervezetei, de maguk a srácok is. Már van ilyen munka, méghozzá a törlőruhahajtogatás, amelyre a székesfehérvári Patex adott lehetőséget, és Budapesten az Aga utcai otthonban foglalkoznak vele. Most tárgyalunk az ICO írószergyártó céggel tollak összerakásáról vagy csomagolásáról. A Start központja vállalja, hogy az alapanyagokat kiszállítja a nevelőotthonokba, a készterméket pedig vissza a megrendelőnek. A munkáért kapott pénz túlnyomó többségét pedig megkapják maguk az intézetek, s az ottlakók helyben döntik el, mire is akarják fordítani keresményüket. — Mekkora az egyesület tőkéje? — összesen 3,5 millió forintunk van, ebből egymillió forint a Legoalapítvány egyszeri, 20 ezer dolláros támogatásából származik. Ez utóbbi összeget elhelyeztük a Budapest Bank Rt.-nél, s ennek kamataiból díjazzuk a különböző nevelőotthonok hozzánk benyújtott pályázatait sportprogramokra, versenyekre, létesítmények kialakítására, rendbehozására. — Valamennyi nevelőotthon csatlakozott a Starthoz? — Sajnos még nem, a 122-ből egyelőre csak 70-ben alakult meg Start sportkör. Ahol nincs még ilyen, arról korántsem a gondozottak, hanem nevelőik tehetnek, akik, úgy látszik, vagy nem érdeklődnek az ügy iránt, vagy mással vannak elfoglalva. — Milyen programokat szervezett az egyesület az utóbbi hetekben, hónapokban? — Saját rendezvényünk volt a Start olimpia, amelynek versenyeit szeptember 18—19-én bonyolítottuk le az MTK-VM pályáján. Az erőpróbán 600 gyerek vett részt szerte az országból, ők voltak azok a legjobbak, akiket társaik kiválasztottak az országos döntőre. November 15- én Miskolcon volt az úgynevezett kondiverseny, ezen szinte valamenynyi nevelőotthon képviseltette magát. Nagy élmény volt 1500 ifjú szurkolónak, hogy az MLSZ segítségével díjtalanul tekinthette meg a Magyarország—NSZK válogatott labdarúgó-mérkőzést a Népstadionban, nemkülönben az, hogy ugyancsak több száz nevelőotthonban élő fiatal ellátogathatott most decemberben a Budapest Sportcsarnokba, a nemzetközi teremcrossversenyre a Népstadion és Intézményei támogatásával. E példák alapján is úgy gondolom, sokat segíthetnek nekünk a szakszövetségek, a versenyeket rendezők azzal, ha gyerekeink egy részének lehetővé teszik a viadalok megtekintését. Nagy segítség a MÁV- tól az, hogy országos rendezvényeinkre díjtalanul utaztatja a részvevőket. — Mit terveznek a jövő évre? — Jövőre szinte minden hónapban lesz érdekes eseményünk, így januárban országos úszóversenyt, februárban Kőszegen szánkóversenyt rendezünk azután, hogy a helyi versenyek, a válogatások már lezajlottak. Tavasszal kerékpáros erőpróbát, asztalitenisz-, tollaslabda- és sakkversenyt tartunk, de lesz asztalifutball-, azaz gombfoci-vetélkedő is. A Start olimpia döntője jövő tavasszal lesz, mert egyesületünk csatlakozott a Magyar Diáksport Szövetséghez, így a Start tagjai május végén, június elején az MDSZ diákolimpiáján is bizonyíthatják szorgalmukat, képességeiket. Nyárra vízi és kerékpáros táborokat tervezünk, szeretnénk elterjeszteni a zenés gimnasztikát, s gondolva a kicsikre is, óvodások ügyességi vetélkedőjének összehozásán is törjük a fejünket. — Milyen elképzelések szunnyadnak még az ügyvezető elnök tarsolyában? — Mivel hiszem, hogy a Start a több ezer tagja révén nem csekély reklámerőt képvisel, ezen a területen is szeretnénk előbbre lépni. Az Állami Biztosítótól 500 ezer forintot kapunk például évente, s ezt részben úgy is szeretnénk viszonozni, hogy például egy-egy versenyen a mi gyerekeink AB feliratú zászlókat lobogtatnak, s ez ugye már nem rossz reklám. Aztán van egy dédelgetett tervem, nevezetesen az, hogy a jövőben a Start versenyszakosztályokat hozzon létre. Gondolkodunk azon is, hogy tagjainknak változatos munkalehetőséget nyújtsunk, korántsem csak az anyagiakért. Szerintem ugyanis a folyamatos foglalkoztatásnak fontos szerepe van a munkára nevelésben. Vannak tehát elképzeléseink, s úgy érzem, energiánk is lesz arra, hogy amit kitalálunk, azt meg is valósítsuk. Várnai Iván SAKK MEGFEJTÉSI VERSENY Megfejtési versenyt írunk ki az alábbi két feladványra. Az első: Világos: Ka8. Vc8. Ba6. Bg1. Fh2. Fh5. Hc2. Hd2. gy b5. e6. g6 (11) Sötét: Kdo. Ba3. Fa2. Fb2. Hdl. gy a4. a7. d6. e7. f3 (10). Világos indul és a 2. lépésben mattot ad. Elég világos első lépésének megadása. A második feladvány háromlépéses: Világos Ke6. Vdl. Fh2. He8. gy b5. d7. e2 (7). Sötét: Kd8. Va5. Fh4. gy a6. c4. c6? d5 (7). Világos indul és a 3. lépésben mattot ad. Itt kérjük világos második lépésének megadását is. A megfejtéseket szíveskedjenek szerkesztőségünk címére küldeni ..Sakkjelzéssel. Beküldési határidő: 1988. január 11. A helyes megfejtők között 39 sakkkönyvet sorsolunk ki.