Népszabadság, 1987. december (45. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

SPORT Az év sportolói A sportújságírók minden esztendő végén hagyo­mányosan Magyarországon is megválasztják az év legkiemelkedőbb sportolóit. Az idén a nőknél a világ­bajnok karatézó Engrich Mariann végzett az élen (327 pont) az úszó Csabai Judit (279) és a vívó Jánosi Zsu­zsa (273) előtt. A férfiaknál — akárcsak tavaly — a kétszeres Európa-bajnok, világcsúcstartó úszó, Darnyi Tamás győzött (586), a második a birkózó Komáromi Tibor (296), a harmadik a tornász Borkai Zsolt (220) lett. Az év csapata címet ezúttal a világbajnok öttusa­válogatott (684) nyerte el a női tőrválogatott (450), va­lamint a férfi kajaknégyes (192) előtt. Az év edzője címet ismét Széchy Tamás (584) érdemelte ki, a máso­dik dr. Török Ferenc (353), a harmadik dr. Parti János lett. Vegyesben még mindig legyőzhetetlen Egy újabb győ­zelem! Nemcsak a medencében, hanem a minden évben megtartott szavazáson is. Darnyi Tamás, az Ü. Dózsa, és az egész magyar úszósport kiváló­sága ugyanis ta­valy már egyszer kiérdemelte Az év legjobb sportolója címet. Most duplázott, hiszen ebben az esztendő­ben újfent olyasmit produkált, ami a sport világában is csak a legna­gyobbaknak adatik meg: két Euró­pa-bajnoki arany a strasbourgi kon­tinensversenyen (200 és 400 vegyes), „megspékelve” két világcsúccsal. Darnyi ezekben a számokban az 1985-ös szófiai EB-n, de a következő évi madridi világbajnokságon sem talált legyőzőre. Róla tehát el lehet mondani, hogy az esélyesség oly so­kat emlegetett, és korántsem min­dig doppingoló terhével állt rajtkőre az idén az elzászi városban. De a 20. életévét taposó remek sportember mit sem törődött a várakozások okozta nyomasztó felelősséggel, tud­ta, mire képes, s ezt be is bizonyí­totta. Sokan felrótták neki, hogy nem szeret „szerepelni”, elbújik a nyilat­kozatok adása elől. De akik isme­rik, jól tudják, nem valamiféle fenn­héjázó magatartás az oka annak, hogy csak a legszűkebb családi, ba­ráti körével osztja meg szívesen ér­zéseit, élményeit. Talán ars poeticá­nak is elfogadhatjuk azt a kijelen­tését, miszerint neki az a dolga, hogy a versenyeken bizonyítson. Akik közel kerülnek hozzá, egyön­tetűen állítják: Tamás egyébként semmiben sem különbözik az orszá­gunk, a világ eseményei, de a min­dennapi élet legkülönbözőbb terüle­tei iránt élénken érdeklődő kortár- s.aitól. Hangsúlyozzuk ki még egy­szer, hogy egyébként. Mert „amúgy” olyan sportolót tisztelhetünk szemé­lyében, akit a világ minden táján elismernek, és aki az idén ott szere­pelt a csak a legkiválóbb amatőr sportolóknak kijáró Jesse Owens- díjra jelöltek között. Darnyi Tamás nem alaptalanul lesz a jövő évi olimpián az egyik esélyes arra, hog^ dicsőséget szerez­zen a magyar színeknek. Hisszük, hogy ez utóbbi kijelentésünkkel semmit sem „kiabáltunk el”. Akit mindig megvernek a fiúk Engrich Mari­ann előrehala­dott kora miatt lett karatés. Egy tizenhét eszten­dős leányzó ugyanis eléggé idősecskének számít ahhoz, hogy elkezdjen valamit komo­lyan sportolni, s a karatén kívül nemigen akad más sportág, amelyet valaki ennyi év terhével a gyönge vállán komoly reményekkel el tud kezdeni. Hét esztendővel ezelőtt jelentke­zett karatézni a pestlőrinci sport- csarnokban, hogy az akkor még Ma­gyarországon igencsak újdonságnak számító sportágat kipróbálja. Nos, az idő azt bizonyította, hogy a próba sikerült, mert hamar kitűnt a tehet­sége és a versenyeket sorra nyerte. 1983-ban kétszer is elhódította a ték­vandó szakág országos bajnoki cí­mét (ekkor még két országos baj­nokságot is rendeztek egy eszten­dőben), ezt megismételte egy évvel később, s 1985-ben és azóta zsinór­ban csak egy-egy OB-aranyérme si­keredett egyéniben. Azért ennyi, mert már csak egy országos bajnok­ságot tartanak évente. Közben egy Európa-bajnoki ezüst- és egy világ­bajnoki bronzéremmel is gyarapítot­ta gyűjteményét. Mint mondja, sem ő, sem meste­re, a háromdanos Patakfalvi Miklós nem tudta elképzelni, hogy az idei világhaj nokságot, amit tavasszal rendeztek Athénben, ne ő nyerje meg. Pedig hát ezt a vb-t egyáltalán nem lehetett eleve lefutottnak te­kinteni. Igen kevés információ állt rendelkezésre a mezőny erősségéről. Az előző vb ugyanis — Malasiában tartották volna — elmaradt, s mivel a karatés nőknél viszonylag kevés az erőfelmérő nemzetközi találkozó, nem lehetett tudni, hogy mennyit fejlődtek a vetélytársak. És hát egyáltalán nem lehettek biztosak a győzelemben azért sem, mert Mariann rendkívül drukkos versenyző. Maga is úgy véli, hogy a versenyeken nem tudja kihozni magából a maximumot. És amikor a nyakába akasztották a vb-arany- érmet, akkor sem volt igazán elége­dett magával. Megnyerhette volna azt az érmet sokkal szebb és bizto­sabb versenyzéssel is. Valószínűleg ez a titka Mariann sikerének, az örök elégedetlenség sa­ját munkájával szemben. És van egy másik is, ami persze valójában nem titok: Mariann férfi karatésokkal együtt készül. Úgy mondja, a férfi karatésok sokkal keményebbek, sok­kal nagyobb ellenállást tanúsítanak. És persze mindig megverik, de ő ezekből a vereségekből tanulja a leg­többet. Megnyugodni sosem lehet A rossz nyelvek szerint Széchy Tamás, a KSI alapítói között jegyzett úszóed­zője abban a pil­lanatban befejez­né szakvezetői pályafutását, ha megérezné, hogy mindenki egyet­ért vele, és senki sem szapulja a háta mögött. Nos, ami azt illeti, egy esetleges pályamódosítás sem vágná a földhöz. Nagy tudású, igencsak mű­velt ember, s bizonyára nem okoz­na, nem okozott volna neki gondot, hogy megállja a helyét az élet sok más területén. De hát arról nem te­het, hogy az uszoda, az úszás az éle­te, s ehhez még akkor is ragaszko­dott,' amikor nem futott a szekér, amikor a fejét követelték a hozzá nem mérhető, szürke „ellenfelek”. Az! öreg — így nevezik az uszo­dákban az ötvenes éveinek második felében járó Széchyt — nem könnyű ember. Ezt igazolhatná az olyan ta­nítványok sora is, mint Hargitay, Verrasztó, Soós, Vermes vagy a mai­ak közül Darnyi és Szabó József, a két legfrissebb világ- és Európa- bajnok. Nem könnyű ember, mert él-hal azért, amit csinál, és mások­tól is elvárja: ha valamire rátették életüket, ne maradjanak középsze­rűek. Csak a csúcson lehet megpi­henni — ott is csak egy rövid időre —, aztán fel, az újabb győzelmek felé. Megnyugodni sosem lehet — véli Széchy —, ez nem visz előre. Ami erőt ad az újabb feladatokhoz, az az örökös elégedetlenség. Ritkán di­csér, inkább kritizál, keresi, kutat­ja és szóvá teszi a hibákat. S hogy ezt egyelőre nálunk nem tekintik rokonszenves magatartásnak, azzal vajmi kevéssé törődik. Vállalja, hogy kilóg a sorból, hogy borotvaélen tán­col. Kapott már jó néhány pofont is hosszú pályafutása során az olim­piai, világ- és Európa-bajnoki ara­nyak mellé. Az 1976-os montreali olimpia után a stílusát, személyisé­gét az uszodák közeléből eltüntetni kívánók azt ünnepelték, hogy a Szé- chy-tanítványok nem szereztek ér­met az ötkarikás játékokon. Ebből is „kijött”, és azóta is gyártja az érmeket. Hívták a világ minden tájára, sok pénzt és nyugalmas munkát ígérve. Maradt itthon, vállalva a vitákat, és a nem mindig ideális körülmé­nyeket. Hittel vallja, hogy az edző nemcsak az izomzat, az erő, hanem a szellem alakítója is. így foglalko­zik mindenkori tanítványaival, akiknek túlnyomó többsége világra­szóló sikerekkel hálálja meg „az öreg" törődését. Amikor a női tőrválogatott Lau- sanne-ban megnyerte a világbajnok­ságot, a párbajtőrcsapat tagjaként jelen lévő Fábián László csendben, de csak félig tréfásan ezt kérdezte: — Ezek után hogyan leszünk az év csapata? Mármint az öttusázók. Alig három héttel később kezdődött ugyanis a franciaországi Moulins-ban egy má­sik világbajnokság, és Fábián ter­mészetesen azon is indult — főfog­lalkozására nézve ugyanis öttusázó. Már a Lausanne-ban feltett tréfás­komoly kérdés is jelezte, a csapat győznijnent Moulins-ba. Az önbizalom nem volt alaptalan: tavasszal minden valamirevaló ver­senyt a magyar öttusázók nyertek. Egyéniben is, csapatban is. f Ezek után az első tusa, a lovaglás után a 19. helyen álltak. Még pon­tosabban fogalmazok, ha azt írom: az utolsón. Dr. Török Ferenc szö­vetségi kapitány senkinek sem mond­ta, de valószínűnek tartom, hogy át­élte a világvége-érzést. Legszíveseb­ben elsüllyedt volna szégyenében és bánatában, de nem tehette, mert még négy tusa hátravolt a verseny­ből. Inkább a szíve mondatta vele, mint az esze, mégis kijelentette: „még semmi sincs veszve, próbál­junk legalább egy érmet szerezni.” Aztán felénk, újságírók felé fordult, és csak ennyit mondott: „legalább hat csapat van a mezőnyben, ame­lyet nem tudunk megelőzni.” Török soha­sem volt kishitű. Mégis ilyet mon­dott, mert attól tartott, hogy fiai teljesen összerop­pannak az egyik kollégám által ta­lálóan ló-Water- loonak nevezett nap után. Nem így történt. A vívás­ban legelőbb Fá­bián tért magához — hála a korábbi­nál több vívóed­zésnek —, aztán a többiek is felélén­kültek. A második tusa után elkerül­tek az utolsó helyről. Az úszás után tovább nyomultak fölfelé, a lövésze­tet követően már a negyedik helyen álltak. Ekkor már két éremre volt esé­lyünk. Két bronzra. Az egyik Fábi­ánnak „állt” az egyéniben, a másik a csapatnak. „Csak” jól kellett fut­niuk. „Csak" gyengélkedniük kellett a többieknek. Annak a vasárnapnak minden perce örök emlékem marad, annak a vasárnapnak minden má­sodpercét megírták már. Végig kel­lett néznünk Rour vergődését, „nagy halálát” —■ ezzel kiestek a franciák. Svarc messze tudása alatt futott — megelőztük a szovjeteket is. És ami­kor Fábián célba érkezését követő­en megállították az órákat, már tudtuk, hogy a magyar öttusa-válo­gatott tizenkét év után ismét világ­bajnok lett. Fábián László, Martinék János, Mizsér Attila. Az aranyhármas. Fá­bián szenzációsan vívott, jól úszott, remekül futott. Martinék úszásban és futásban, Mizsér lövészetben és futásban nyújtott emberfelettit. Et­től függetlenül semmi szükség sincs arra, hogy bárkit is kiemeljünk hár­mójuk közül. A CSAPAT lett világ­bajnok, s az év CSAPATA. DOLGOZNAK A SRÁCOK Újra rajtolt a Start Gazdag program a nevelőotthonban élőknek Ilyenkor karácsonykor szerte a vi­lágon összegyűlnék a családok tag­jai, hogy ha egy estére is, de együtt legyenek. Sok-sok gyermeknek azon­ban nem adatik meg, hogy szerettei körében töltse az ünnepeket. Ha­zánkban például jelenleg 15 ezer ál­lami gondozott él 122 nevelőotthon­ban, többségük szeretetben, jó kö­rülmények között, ám mégiscsak család nélkül. Számukra korántsem mellékes tehát, milyen közösség igyekszik legalábbis részben pótolni a szülői ház hiányát. Bizonyára nem túlzumk, amikor azt állítjuk, hogy 1985 tavaszán szé­les körű társadalmi segítség és meg­elégedettség közepette alakult meg a nevelőotthonokban élők Start sportegyesülete. Az újdonsült egye­sület azt tűzte ki céljául; hogy a sport, a versengés erejét felhasznál­ja kisebb-nagyobb közösségek ki­alakítására, a gyerekek jellemfor­málására, életre nevelésére. E két­ségkívül magasztos célok azonban az elkövetkező hónapokban vajmi kevéssé kerültek elérhető közelség­be. A kisebb-nagyobb viták, nézet- eltérések a Start elnökségében arra vezettek, hogy az idén leköszönt a korábbi ügyvezető elnök, így új ve­zető után kellett nézni, méghozzá pályázat útján. így lett augusztus elsejével a Start frissen kinevezett ügyvezető elnöke Balog Tibor. Balog fiatal ember, komoly sport- szervezői múlttal. Menedzsernek is mondhatnánk, hiszen mindig telve van ötletekkel, amit ai fejébe vesz, azt többnyire meg is valósítja. Most elsőként arról érdeklődtünk nála: — Milyen változásokat tud felmu­tatni a Start az ön munkába lépése óta? — Fontos feladat volt, s jelenleg is az — válaszolta —, hogy az egye­sület működését biztos gazdasági alapokra helyezzük. Kiderült: nem számíthatunk csak a pártoló tagok, cégék önkéntes támogatására, ma­gunknak is tennünk kell valamit azért, hogy vastagabb legyen a pénz­tárcánk. . így elhatároztuk, hogy ke­resünk olyan munkát, amellyel a gyerekek szabadidejükben foglalkoz­hatnak, s ebből egy kis pénzhez jut­nak a Start nevelőotthoni szerveze­tei, de maguk a srácok is. Már van ilyen munka, méghozzá a törlőruha­hajtogatás. amelyre a székesfehér­vári Patex adott lehetőséget, és Bu­dapesten az Aga utcai otthonban foglalkoznak vele. Most tárgyalunk az ICO írószergyártó céggel tollak összerakásáról vagy csomagolásáról. A Start központja vállalja, hogy az alapanyagokat kiszállítja a nevelő- otthonokba, a készterméket pedig vissza a megrendelőnek. A munká­ért kapott pénz túlnyomó többségét pedig megkapják maguk az intéze­ték, s az ottlakók helyben döntik el, mire is akarják fordítani keresmé­nyüket. — Mekkora az egyesület tőkéje? — összesen 3,5 millió forintunk van, ebből egymillió forint a Lego- alapítvány egyszeri, 20 ezer dolláros támogatásából származik. Ez utóbbi összeget elhelyeztük a Budapest Bank Rt.-nél, s ennek kamataiból dí­jazzuk a különböző nevelőotthonok hozzánk benyújtott pályázatait sport- programokra, versenyekre, létesít­mények kialakítására, rendbehozá­sára. — Valamennyi nevelőotthon csat­lakozott a Starthoz? — Sajnos még nem, a 122-ből egy­előre csak 70-ben alakult meg Start sportkör. Ahol nincs még ilyen, ar­ról korántsem a gondozottak, hanem nevelőik tehetnek, akik, úgy látszik, vagy nem érdeklődnek az ügy iránt, vagy mással vannak elfoglalva. — Milyen programokat szervezett az egyesület az utóbbi hetekben, hó­napokban? — Saját rendezvényünk volt a Start olimpia, amelynek versenyeit szeptember 18—19-én bonyolítottuk le az MTK-VM pályáján. Az erő­próbán 600 gyerek vett részt szerte az országból, ők voltak azok a leg­jobbak, akiket társaik kiválasztottak az országos döntőre. November 15- én Miskolcon volt az úgynevezett kondiverseny, ezen szinte valameny- nyi nevelőotthon képviseltette ma­gát. Nagy élmény volt 1500 ifjú szur­kolónak, hogy az MLSZ segítségével díjtalanul tekinthette meg a Ma­gyarország—NSZK válogatott labda­rúgó-mérkőzést a Népstadionban, nemkülönben az, hogy ugyancsak több száz nevelőotthonban élő fia­tal ellátogathatott most december­ben a Budapest Sportcsarnokba, a nemzetközi teremcrossversenyre a Népstadion és Intézményei támoga­tásával. E példák alapján is úgy gondolom, sokat segíthetnek nekünk a szakszövetségek, a versenyeket ren­dezők azzal, ha gyerekeink egy ré­szének lehetővé teszik a viadalok megtekintését. Nagy segítség a MÁV- tól az, hogy országos rendezvénye­inkre díjtalanul utaztatja a részve­vőket. — Mit terveznek a jövő évre? — Jövőre szinte minden hónap­ban lesz érdekes eseményünk, így januárban országos úszóversenyt, februárban Kőszegen szánkóver­senyt rendezünk azután, hogy a he­lyi versenyek, a válogatások már le­zajlottak. Tavasszal kerékpáros erő­próbát, asztalitenisz-, tollaslabda- és sakkversenyt tartunk, de lesz asz- talifutball-, azaz gombfoci-vetélkedő is. A Start olimpia döntője jövő ta­vasszal lesz, mert egyesületünk csat­lakozott a Magyar Diáksport Szö­vetséghez, így a Start tagjai május végén, június elején az MDSZ diák­olimpiáján is bizonyíthatják szor­galmukat, képességeiket. Nyárra ví­zi és kerékpáros táborokat terve­zünk, szeretnénk elterjeszteni a ze­nés gimnasztikát, s gondolva a ki­csikre is, óvodások ügyességi vetél­kedőjének összehozásán is törjük a fejünket. — Milyen elképzelések szunnyad­nak még az ügyvezető elnök tarso­lyában? — Mivel hiszem, hogy a Start a több ezer tagja révén nem csekély reklámerőt képvisel, ezen a terüle­ten is szeretnénk előbbre lépni. Az Állami Biztosítótól 500 ezer forintot kapunk például évente, s ezt rész­ben úgy is szeretnénk viszonozni, hogy például egy-egy versenyen a mi gyerekeink ÁB feliratú zászló­kat lobogtatnak, s ez ugye már nem rossz reklám. Aztán van egy dédel­getett tervem, nevezetesen az, hogy a jövőben a Start versenyszakosz­tályokat hozzon létre. Gondolkodunk azon is, hogy tagjainknak változa­tos munkalehetőséget nyújtsunk, ko­rántsem csak az anyagiakért. Sze­rintem ugyanis a folyamatos foglal­koztatásnak fontos szerepe van a munkára nevelésben. Vannak tehát elképzeléseink, s úgy érzem, ener­giánk is lesz arra, hogy amit kita­lálunk. azt meg is valósítsuk. Várnai Iván SAKK MEGFEJTÉSI VERSENY Megfejtési versenyt írunk ki az aláb­bi két feladványra. Az első: Világos: Ka8. Vc8, Ba6. Bgl, Fh2. Fh5. Hc2. Hd2. gy b5. e6. g6 (11) Sötét: Kdo. Ba3. Fa2. Fb2. Hdl, gy a4. a7. d6, e7. f3 (10). Világos indul és a 2. lépésben mattot ad. Elég világos első lépésének megadása. A második feladvány háromlépéses: Világos Ke6. Vdl. Fh2. He8. gy b5, d7. e2 (7). Sötét: Kd8, Va5. Fh4. gy a6, c4. c6? d5 (7). Világos indul és a 3. lépésben mat­tot ad. Itt kérjük világos második lé­pésének megadását is. A megfejtéseket szíveskedjenek szer­kesztőségünk címére küldeni ..Sakk' jelzéssel. Beküldési határidő: 1988. ja­nuár 11. A helyes megfejtők között 39 sakk- könyvet sorsolunk ki. Az aranyhármas

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék