Népszabadság, 1988. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1988. január 2., szombat AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLVI. évfolyam, 1. szám aMaaauaaauaaHaaaaamaaaaaaaaHuaaamaaaaaaaaaauamaauamzaaaaa A rádió és televízió jövő heti műsora (9-10. oldal) Teendőink újfajta gondolkodást, cselekvő magatartást követelnek NÉMETH KÁROLY ÚJÉVI RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓS BESZÉDE Németh Károly, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, tegnap az új év alkalmából a rá­dióban, illetve a televízióban kö­szöntötte hazánk népét. Ünnepi beszédét az alábbiakban közöljük. Kedves hallgatóim! Honfitársaim! 1988 első napján őszinte tisztelet­tel köszöntöm valamennyiüket. A párt és az állami vezető testületek jókívánságait tolmácsolva boldog, békés, eredményes új esztendőt kí­vánok önöknek és népünk minden barátjának. Boldog új évet kíván­va testvéri érzésekkel köszöntöm a határainkon túli magyarokat is; a környező államokban élőket csak­úgy, mint azokat, akiket sorsuk messzi távolokba, a világ különbö­ző tájaira vezetett. Esztendő: veszendő. Így mondták a régi öregek. És közben arra gon­doltak, hogy gyorsan szalad az idő. De mondogatták azt is, hogy mesz­­szi az esztendő, ami az előző, böl­csesség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hosszú idő. Előre néz­ve, ésszerűen kell hát beosztanunk mindazt, amink van. Az új év első napján egyszerre érezhetjük mindkét szólásmondás igazát. Munka közben úgy tűnik, mintha gyorsabban haladna az idő. Az elmúlt esztendőben volt tenni­való, feladat bőven. Népünk mun­kájának eredményeként emelkedett a nemzeti jövedelem; az ipari, me­zőgazdasági vállalatok, szövetkeze­tek egy része növelte teljesítménye­it, javította gazdálkodását. Vissza­tekintve az elmúlt évre, nyugodt lel­kiismerettel állapíthatjuk meg: a munkának, a küzdelemnek volt ér­telme és eredménye. Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszokott változását. Felgyü­lemlett gondjaink megoldásának, megméretésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, ame­lyek a párt Központi Bizottságának a múlt év júliusi állásfoglalásán alapulnak, és a kormánynak az Or­szággyűlés által jóváhagyott munka­­programjában, valamint az idei nép­­gazdasági tervben öltenek testet, az eddigiektől eltérő igényeket, na­gyobb követelményeket támasztanak valamennyiünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércéje, és ez fokozott összpontosítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondolko­dást, cselekvő magatartást követel. Jobb, hatékonyabb munkával jutha­tunk túl a jelenlegi nehézségeken. Van közösen vállalható progra­munk, amelynek valóra váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialis­ta Magyarország építését, megte­remthetjük az ismert és feszítő szo­ciális gondok megoldásának anyagi feltételeit, eredményesen szolgálhat­juk népünk anyagi és szellemi gya­rapodását. Feladataink széles körű vitában, az egymással is ütköző vélemények nyomán formálódnak nemzeti prog­rammá. Közös, egybehangzó állás­pontunk — amely programunknak is fontos része —, hogy a gazdasági reform továbbvitelének, a szocialis­ta demokrácia kiteljesítésének, a politikai intézményrendszer fejlesz­tésének útján haladjunk. Olyan szo­cialista reformtörekvések ezek, amelyeknek megvalósításában bíz­vást támaszkodhatunk népünk nagy többségére. Építhetünk a Szovjet­unióban és más szocialista orszá­gokban végbemenő társadalmi-gaz­dasági megújulás tapasztalataira, és a korszerűbb együttműködésben rej­lő lehetőségekre. Programunk valóra váltására munkára hívjuk minden honfitár­sunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jövője. Tisztelt hallgatóim! Az évezrednél is hosszabb idő, amióta népünk itt, a Kárpát-meden­cében él, gyakran próbára tette a magyarságot és a vele azonos sor­sot vállaló nemzetiségieket. Sokszor kijutott nekünk a harcból, a küzde­lemből, a helytállásból — olykor a puszta létünkért. Nagy történelmi leckék tanulsága: ha egy nép nem adja meg magát, és képes a tapasz­talatokból okulni, ha tehetségét szorgalommal ötvözi, erőit egyesíti, akkor otthonteremtő, országépítő munkája meghozza a maga gyümöl­csét. A nemzet teremtő akaratát, élet­erejét tanúsítja az a tény is, hogy hazánk a szocialista országok nagy családjához, a társadalmi haladás élvonalába tartozik. Igaz, hogy új világunk építésében lassabban ha­ladunk, mint korábban gondoltuk, de nincs okunk kishitűségre, ha a megtett útra gondolunk. Jó alapok­ra építkezhetünk, hiszen a fájdal­mas hibák és tévedések ellenére a magyar nép az elmúlt évtizedekben történelmileg is maradandót alko­tott. Ha őszinték vagyunk önmagunk­hoz, ha képesek vagyunk reálisan megítélni a mögöttünk sorakozó év­tizedek tapasztalatait, és az ered­ményeket a lehetőségekhez, nem pe­dig a vágyainkhoz mérjük, ha az élet új kérdéseire helyes válaszo­kat adunk, akkor a célok vállalá­sában és az értük teendő erőfeszí­tésekben is kialakul a társadalmi összefogás. Napjainkban ennek pró­baköve a kibontakozási program végrehajtásában való felelős, cse­lekvő részvétel. Az idei évkezdéshez erőt és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987- ben a népgazdaság helyzete vala­mivel kedvezőbben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tud­nunk kell, hogy mindez még nem elegendő a program végrehajtásá­nak megalapozásához. Töprengésre azonban nincs idő. Gondjaink meg­oldásával, feladataink teljesítésével nem várhatunk további évekig. Tet­tekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodalmát keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedvezőbbek lesznek munkánk nem­zetközi feltételei. A szovjet—ameri­kai rakétaegyezménnyel, a két nagyhatalom vezetőinek további ha­ladást ígérő tárgyalásaival megnőt­tek a fegyverkezési hajsza vissza­szorításának, a népek-országok kö­zötti bizalom erősödésének, a béké­nek az esélyei. Jóleső érzéssel gon­dolhatunk arra, hogy a nemzetkö­zi légkör enyhüléséhez a Magyar Népköztársaság is hozzájárult. A jö­vőben is mindent megteszünk an­nak érdekében, hogy egy bizton­ságosabb világban élhessünk, dol­gozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk ál­ló feladatokat, kívánok sikerekben gazdag új esztendőt, békét, boldogu­lást és jó egészséget kedves honfi­társaimnak. (MTI) ! Napkeveredés Karácsony és szilveszter között szinte attól lehetett tartani, meg­gyullad a szerkesztőségi telefonvo­nal, annyian közölték nem éppen hízelgő véleményüket arról, hogy az újságok karácsonyi száma a karácsony előtti napon, újévi száma pedig szilveszter napján, mindkét ünnepi szám tehát egy nappal előbb jelent meg. „Olyan ez - mondta egy logikus, ám indulatos olvasó -, mintha a hétvégi szám pénteken látna napvilágot. Miért csinálják így?” Nem felelhettünk mást, azért, mert így rendelik. (Nem az olvasók.) Minden évben már előre bújják az emberek a naptárt, hogy meg­próbálják kispekulálni, vajon mikor esik vasárnap hétfőre, szombat csütörtökre, és az ember hanyatt,, mármint a csodálkozástól. Mire jó ez? Kinek jó ez? Ha emlékezetünk nem csal, már nem egy illetékes rendelkezés lá­tott napvilágot avégett, hogy az ilyetén felfordulásnak egyszer és mindenkorra véget vessen. Aztán jön nemegyszer ugyanattól az illetékestől a naptárát rendező utasítás. Most végre - remélhető­leg visszavonhatatlan - döntés van az állami, a nemzeti, a munkás­mozgalmi és vallási ünnepekkel összefüggő munkarendre. Valamikor, amikor legelőször át­rendezték az ünnepek körüli naptárt, az volt a cél, hogy egyrészt ked­vezzenek a dolgozóknak - ami szerfölött fontos dolog -, másrészt meg, hogy energiát takarítsanak meg - ami úgyszintén fontos cél. Csakhogy semmi sem lett ezekből. Az úgynevezett folyamatos üzemek­ben, ahol kétségkívül a legtöbb energia emésztődik fel, úgyis dol­gozni kell, legföljebb takaréklán­gon. Ami azt illeti, egy csütörtöki vagy keddi munkaszüneti nap körül egy-egy összevonás csakugyan nép­szerű és kedvező lehet. Kivétele­sen. De ami a dolgozók megkímé­­lését illeti:­­a vasúti menetrend föl­forgatása, az üzletek nyitva tartásá­nak megváltoztatása és sok, ezek­hez hasonló, fejben nem tartható módosítás éppenséggel nem ked­vez a lakosságnak. És főképp nem kedvez, hogy a közhivatalok mun­karendje áttekinthetetlen. Egy ismerősöm mesélte a napok­ban: egyik közhivatalban volt dol­ga, csupán meg akart valamit ér­deklődni, a kapunál azonban megállították, hogy nincs ügyfélfo­gadás. „Hanem mikor lesz?" - kérdezte a derék honpolgár. Mire a tőről metszett bürokrata válasza: „Azt nem mondhatom meg, mert az már ügyfélfogadás volna." A két ünnep között sok hivatal egyszerűen cselekvés- és döntés­­képtelen volt. Mint ahogy nem egy helyen kitalálták: novemberben és decemberben (állítólag) ledol­gozzák a két ünnep közti munka­napokat, és akkor mindenki sza­badságra megy. Képzelhetik, mi­lyen termelékenyek voltak azok a rádolgozott órák és napok. És eh­hez jött mindenütt másutt a 30-ai előszilveszterezés, ihaj-csuhajjal. Ilyen pazarlást a visszahozhatat­­lanul drága idővel megengedhet vajon az ország? És éppen most, amikor minden órának, a terme­lékeny, hatékony munkának akkora jelentősége van? Ennyire Ráérünk­­ország vagyunk? A napok áthelyezését és a vele járó egyéb tudnivalókat már nem­hogy az emberek nem tudják átte­kinteni, de már az Isten sem iga­zodik ki rajtuk. Megcsóválja bozon­tos­ ősz fejét, letekint reánk, és azt mondja: „Ej, ej, magyar elvtársak, hát nem jó nektek a fiam hajdani földi helytartójának, XllI. Gergely­nek a naptára? Hát akkor úgy kell nektek!" Ugye, nem így kell nekünk? Szántó Jenő • • Illést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki ülé­sén állást foglalt a központi állam­­igazgatási szervekhez tartozó háttér­­intézmények átfogó felülvizsgálatá­ról, szervezeti korszerűsítéséről. A felülvizsgálat célja a munka hatéko­nyabbá tétele, a költségvetési támo­gatások mérséklése, a működési költ­ségek csökkentése. A Miniszterta­nács kijelölte az ezzel kapcsolatos feladatokat. A kormány tárgyalt saját, vala­mint bizottságai és a KNEB 1988 el­ső félévi munkatervéről. A Fővárosi Tanács elnöke tájékoz­tatta a kormányt arról, hogy Buda­pesten 1987-ben ezerrel több lakás készült el, mint ami a tervben sze­repelt, s a lakások 99 százalékára már ki is adták a lakhatási enge­délyt. (MTI) Biztonságosabb világ felé GORBACSOV ÉS REAGAN ÚJÉVI ÜZENETE A SZOVJET ÉS AZ AMERIKAI NÉPHEZ Pénteken egy időben közvetítette a szovjet televízió és három nagy amerikai televíziós hálózat Mihail Gorbacsovnak az Egyesült Államok né­péhez és Ronald Re­rn­­ek a Szovjetunió népéhez intézett üzenetét. Mind­ketten ann'1’ n r -­tnek adtak hangot, hogy az idén sikerül tovább­lépni a !»' A z üzenetek sugárzása korábban bizonytalan volt, mit ■ ■ 11 az amerikai tévécsatornák nem adtak egy ér­em­...esre. Fitzwater elnöki szóvivő szerint a szovjet fél viszont _­­­ártott a kölcsönösségre. Erősítsük a bizalom légkörét! — Azzal a reménnyel lépünk az új esztendőbe, hogy sikerül tovább­haladnunk a sokkal biztonságosabb világ felé vezető úton — hangsú­lyozta az amerikai néphez intézett, a szovjet televízióban péntek este sugárzott üzenetében Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitkára. A Szovjetunió kész a hadászati támadófegyverzet csökkentéséről fo­lyó tárgyalások eredményes befeje­zésére, úgy, hogy már az év első felében alá lehessen írni az ezzel kapcsolatos szerződést — mondotta. Sürgette, hogy haladéktalanul tűz­zék napirendre az európai fegyve­res erők és hagyományos fegyver­zet radikális csökkentése kérdését. Készek vagyunk együttműködni más, egyebek között regionális problé­mák megoldásában is — jelentette ki a szovjet vezető. Az SZKP KB főtitkára az új esz­tendő szempontjából kedvező előjel­nek minősítette a közepes hatótá­volságú és a harcászati-hadművele­ti rakétákról szóló szerződés wa­shingtoni aláírását.­­ A szerződés az első lépés a nukleáris fegyverzet csökkentésének útján, ezért nevez­hető múlhatatlan jelentőségűnek, de más érdemi vonatkozása is van: kö­zelebb hozta egymáshoz a szovjet és az amerikai népet — hangsú­lyozta Gorbacsov. Kitért a két nép egymás iránti kölcsönös, mind na­gyobb érdeklődésére, az erősödő és szélesedő emberi kapcsolatokra, amelyek ezernyi szála — szavai sze­rint — a bizalom és a növekvő megértés szövetét hozzák létre. Ismertette a Szovjetunióban zajló változásokat, s ennek kapcsán ki­fejtette: — Tudjuk, hogy önöknek, amerikaiaknak is megvannak a ma­guk gondjai. De e problémák meg­oldásánál önöknek és nekünk sem szabad elfeledkeznünk a legfonto­­sabbról, arról, hogy az emberi élet egyformán felbecsülhetetlen értékű, függetlenül attól, hogy a Szovjet­unió, az Egyesült Államok vagy más országok lakójáról van szó. Éppen ezért nem szabad takarékoskodni az erőfeszítésekkel, amikor a béke megszilárdításáról van szó. Mihail Gorbacsov washingtoni lá­togatására, személyes benyomásaira emlékeztetve hangsúlyozta: megér­tette, hogy az amerikai nép a jó szándék óriási potenciáljával ren­delkezik. Ez a jó szándék megvan a szovjet népben is, s a két ország vezetőinek, politikusainak a leghá­­lásabb és felelősségteljesebb felada­ta, hogy tág teret biztosítson e jó szándék megnyilvánulásához — mu­tatott rá a szovjet vezető. — Ha ezt megvalósítják, lehetséges­sé válik az, amiről ma még csak álmodunk: a tartós béke, a fegy­verkezési verseny felszámolása, a széles körű kereskedelmi kapcsola­tok megteremtése, az éhség, a be­tegségek és a környezetvédelmi problémák elleni közös harc alap­jainak lerakása. Előreléphetünk az emberi jogok biztosítása és más hu­­m­anitárius kérdések megoldásában. A szovjet vezető végül az újév alkalmából békét és boldogságot kí­vánt minden amerikai családnak. A békében is tanúsítsunk bátorságot! —• Lehetséges, hogy tavaszi talál­kozónk idejére készen áll a szerződés a hadászati fegyverek ötvenszázalé­kos csökkentéséről — jelentette ki Reagan amerikai elnök a szovjet néphez intézett televíziós üzenetében A múlt hónapban Washingtonban aláírtuk a szerződést a közepes ható­­távolságú nukleáris eszközökről amelyben megállapodásra jutottunk az amerikai és a szovjet nukleáris fegyverek egy teljes osztályának fel­számolásáról — mondotta. — Ez tör­ténelmet alakító lépés volt a két fél nukleáris fegyvereinek csökkentést fellé, de csak a kezdetet jelentette. A szovjet és az amerikai küldöttek most arról tárgyalnak Genfben, hogy öt­ven százalékkal csökkentsük a ha­dászati fegyvereket. A szerződés ta­lán aláírásra készen áll majd tava­szi találkozónk idejére. Reagan azonban a nukleáris fegy­verektől mentes világ megteremtésé­nek lehetőségéről szólva kijelentette hogy ma mind a Szovjetuniónak, mind az Egyesült Államoknak mód­jában áll védelmi pajzs létrehozása a ballisztikus rakéták ellen. — Elkö­teleztem magam, hogy folytatom a technológia által nyújtott lehetőségek keresését — hangoztatta Reagan az amerikai űrfegyverkezési program folytatására utalva. A világ egyes körzeteiben fennálló válságok kérdéseiről szólva Reagan az ismert egyoldalú washingtoni megközelítéssel azt állította: ezek közül egyeseket az vált ki, hogy „kül­földi katonai hatalom által támoga­tott rendszerek elnyomják saját né­püket, ezzel népi ellenállást idéznek elő, s azt is, hogy a harcok túlterjed­nek határaikon”. „Sok édesanya — így szovjet anyák is — öntötte köny­­nyeivel elesett fia sírját. Az igazi bé­ke nem csupán a nagy háború meg­akadályozását jelenti, hanem a ki­sebb háborúk befejeztét is. Ezért tá­mogatjuk azt, hogy a regionális há­borúk miatt szenvedő népek számára elfogadható, igazságos megoldásokat találjunk tárgyalások útján” — mon­dotta. Szövetségesek voltunk egy szörnyű háborúban, amelyben a szovjet nép korszakokra szólóan bizonyította be bátorságát. Szenteljük tehát ezt az évet annak, hogy ne a háborúban, hanem a békében tanúsítsunk bátor­ságot — jelentette ki a szovjet nép­hez intézett újévi üdvözletében Ro­nald Reagan. (MTI) Vidám búcsú az óévtől Országszerte vidám hangulatban búcsúztatták az emberek 1987-et. Telt ház volt a szállodákban és a vendéglátó helyeken, sok ezer oszt­rák, nyugatnémet, olasz, holland és más külföldi vendég szilveszterezett hazánkban. Jól felkészült az ünne­pi forgalomra a kereskedelem is. Csendes, nyugodt éjszakáról számolt be a rhentők, a tűzoltóság és a rend­őrség ügyelete. (Tudósítás az 5. oldalon.) Szilveszteri hangulat az Átrium Hyattban. SZIGETVÁRI ZSOLT FELVÉTELE

Next