Népszabadság, 1988. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1988. január 2., szombat AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLVI. évfolyam, 1. szám aMaaauaaauaaHaaaaamaaaaaaaaHuaaamaaaaaaaaaauamaauamzaaaaa A rádió és televízió jövő heti műsora (9-10. oldal) Teendőink újfajta gondolkodást, cselekvő magatartást követelnek NÉMETH KÁROLY ÚJÉVI RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓS BESZÉDE Németh Károly, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, tegnap az új év alkalmából a rádióban, illetve a televízióban köszöntötte hazánk népét. Ünnepi beszédét az alábbiakban közöljük. Kedves hallgatóim! Honfitársaim! 1988 első napján őszinte tisztelettel köszöntöm valamennyiüket. A párt és az állami vezető testületek jókívánságait tolmácsolva boldog, békés, eredményes új esztendőt kívánok önöknek és népünk minden barátjának. Boldog új évet kívánva testvéri érzésekkel köszöntöm a határainkon túli magyarokat is; a környező államokban élőket csakúgy, mint azokat, akiket sorsuk messzi távolokba, a világ különböző tájaira vezetett. Esztendő: veszendő. Így mondták a régi öregek. És közben arra gondoltak, hogy gyorsan szalad az idő. De mondogatták azt is, hogy meszszi az esztendő, ami az előző, bölcsesség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hosszú idő. Előre nézve, ésszerűen kell hát beosztanunk mindazt, amink van. Az új év első napján egyszerre érezhetjük mindkét szólásmondás igazát. Munka közben úgy tűnik, mintha gyorsabban haladna az idő. Az elmúlt esztendőben volt tennivaló, feladat bőven. Népünk munkájának eredményeként emelkedett a nemzeti jövedelem; az ipari, mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek egy része növelte teljesítményeit, javította gazdálkodását. Visszatekintve az elmúlt évre, nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg: a munkának, a küzdelemnek volt értelme és eredménye. Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszokott változását. Felgyülemlett gondjaink megoldásának, megméretésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, amelyek a párt Központi Bizottságának a múlt év júliusi állásfoglalásán alapulnak, és a kormánynak az Országgyűlés által jóváhagyott munkaprogramjában, valamint az idei népgazdasági tervben öltenek testet, az eddigiektől eltérő igényeket, nagyobb követelményeket támasztanak valamennyiünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércéje, és ez fokozott összpontosítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondolkodást, cselekvő magatartást követel. Jobb, hatékonyabb munkával juthatunk túl a jelenlegi nehézségeken. Van közösen vállalható programunk, amelynek valóra váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialista Magyarország építését, megteremthetjük az ismert és feszítő szociális gondok megoldásának anyagi feltételeit, eredményesen szolgálhatjuk népünk anyagi és szellemi gyarapodását. Feladataink széles körű vitában, az egymással is ütköző vélemények nyomán formálódnak nemzeti programmá. Közös, egybehangzó álláspontunk — amely programunknak is fontos része —, hogy a gazdasági reform továbbvitelének, a szocialista demokrácia kiteljesítésének, a politikai intézményrendszer fejlesztésének útján haladjunk. Olyan szocialista reformtörekvések ezek, amelyeknek megvalósításában bízvást támaszkodhatunk népünk nagy többségére. Építhetünk a Szovjetunióban és más szocialista országokban végbemenő társadalmi-gazdasági megújulás tapasztalataira, és a korszerűbb együttműködésben rejlő lehetőségekre. Programunk valóra váltására munkára hívjuk minden honfitársunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jövője. Tisztelt hallgatóim! Az évezrednél is hosszabb idő, amióta népünk itt, a Kárpát-medencében él, gyakran próbára tette a magyarságot és a vele azonos sorsot vállaló nemzetiségieket. Sokszor kijutott nekünk a harcból, a küzdelemből, a helytállásból — olykor a puszta létünkért. Nagy történelmi leckék tanulsága: ha egy nép nem adja meg magát, és képes a tapasztalatokból okulni, ha tehetségét szorgalommal ötvözi, erőit egyesíti, akkor otthonteremtő, országépítő munkája meghozza a maga gyümölcsét. A nemzet teremtő akaratát, életerejét tanúsítja az a tény is, hogy hazánk a szocialista országok nagy családjához, a társadalmi haladás élvonalába tartozik. Igaz, hogy új világunk építésében lassabban haladunk, mint korábban gondoltuk, de nincs okunk kishitűségre, ha a megtett útra gondolunk. Jó alapokra építkezhetünk, hiszen a fájdalmas hibák és tévedések ellenére a magyar nép az elmúlt évtizedekben történelmileg is maradandót alkotott. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, ha képesek vagyunk reálisan megítélni a mögöttünk sorakozó évtizedek tapasztalatait, és az eredményeket a lehetőségekhez, nem pedig a vágyainkhoz mérjük, ha az élet új kérdéseire helyes válaszokat adunk, akkor a célok vállalásában és az értük teendő erőfeszítésekben is kialakul a társadalmi összefogás. Napjainkban ennek próbaköve a kibontakozási program végrehajtásában való felelős, cselekvő részvétel. Az idei évkezdéshez erőt és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987- ben a népgazdaság helyzete valamivel kedvezőbben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tudnunk kell, hogy mindez még nem elegendő a program végrehajtásának megalapozásához. Töprengésre azonban nincs idő. Gondjaink megoldásával, feladataink teljesítésével nem várhatunk további évekig. Tettekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodalmát keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedvezőbbek lesznek munkánk nemzetközi feltételei. A szovjet—amerikai rakétaegyezménnyel, a két nagyhatalom vezetőinek további haladást ígérő tárgyalásaival megnőttek a fegyverkezési hajsza visszaszorításának, a népek-országok közötti bizalom erősödésének, a békének az esélyei. Jóleső érzéssel gondolhatunk arra, hogy a nemzetközi légkör enyhüléséhez a Magyar Népköztársaság is hozzájárult. A jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy egy biztonságosabb világban élhessünk, dolgozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk álló feladatokat, kívánok sikerekben gazdag új esztendőt, békét, boldogulást és jó egészséget kedves honfitársaimnak. (MTI) ! Napkeveredés Karácsony és szilveszter között szinte attól lehetett tartani, meggyullad a szerkesztőségi telefonvonal, annyian közölték nem éppen hízelgő véleményüket arról, hogy az újságok karácsonyi száma a karácsony előtti napon, újévi száma pedig szilveszter napján, mindkét ünnepi szám tehát egy nappal előbb jelent meg. „Olyan ez - mondta egy logikus, ám indulatos olvasó -, mintha a hétvégi szám pénteken látna napvilágot. Miért csinálják így?” Nem felelhettünk mást, azért, mert így rendelik. (Nem az olvasók.) Minden évben már előre bújják az emberek a naptárt, hogy megpróbálják kispekulálni, vajon mikor esik vasárnap hétfőre, szombat csütörtökre, és az ember hanyatt,, mármint a csodálkozástól. Mire jó ez? Kinek jó ez? Ha emlékezetünk nem csal, már nem egy illetékes rendelkezés látott napvilágot avégett, hogy az ilyetén felfordulásnak egyszer és mindenkorra véget vessen. Aztán jön nemegyszer ugyanattól az illetékestől a naptárát rendező utasítás. Most végre - remélhetőleg visszavonhatatlan - döntés van az állami, a nemzeti, a munkásmozgalmi és vallási ünnepekkel összefüggő munkarendre. Valamikor, amikor legelőször átrendezték az ünnepek körüli naptárt, az volt a cél, hogy egyrészt kedvezzenek a dolgozóknak - ami szerfölött fontos dolog -, másrészt meg, hogy energiát takarítsanak meg - ami úgyszintén fontos cél. Csakhogy semmi sem lett ezekből. Az úgynevezett folyamatos üzemekben, ahol kétségkívül a legtöbb energia emésztődik fel, úgyis dolgozni kell, legföljebb takaréklángon. Ami azt illeti, egy csütörtöki vagy keddi munkaszüneti nap körül egy-egy összevonás csakugyan népszerű és kedvező lehet. Kivételesen. De ami a dolgozók megkímélését illeti:a vasúti menetrend fölforgatása, az üzletek nyitva tartásának megváltoztatása és sok, ezekhez hasonló, fejben nem tartható módosítás éppenséggel nem kedvez a lakosságnak. És főképp nem kedvez, hogy a közhivatalok munkarendje áttekinthetetlen. Egy ismerősöm mesélte a napokban: egyik közhivatalban volt dolga, csupán meg akart valamit érdeklődni, a kapunál azonban megállították, hogy nincs ügyfélfogadás. „Hanem mikor lesz?" - kérdezte a derék honpolgár. Mire a tőről metszett bürokrata válasza: „Azt nem mondhatom meg, mert az már ügyfélfogadás volna." A két ünnep között sok hivatal egyszerűen cselekvés- és döntésképtelen volt. Mint ahogy nem egy helyen kitalálták: novemberben és decemberben (állítólag) ledolgozzák a két ünnep közti munkanapokat, és akkor mindenki szabadságra megy. Képzelhetik, milyen termelékenyek voltak azok a rádolgozott órák és napok. És ehhez jött mindenütt másutt a 30-ai előszilveszterezés, ihaj-csuhajjal. Ilyen pazarlást a visszahozhatatlanul drága idővel megengedhet vajon az ország? És éppen most, amikor minden órának, a termelékeny, hatékony munkának akkora jelentősége van? Ennyire Ráérünkország vagyunk? A napok áthelyezését és a vele járó egyéb tudnivalókat már nemhogy az emberek nem tudják áttekinteni, de már az Isten sem igazodik ki rajtuk. Megcsóválja bozontos ősz fejét, letekint reánk, és azt mondja: „Ej, ej, magyar elvtársak, hát nem jó nektek a fiam hajdani földi helytartójának, XllI. Gergelynek a naptára? Hát akkor úgy kell nektek!" Ugye, nem így kell nekünk? Szántó Jenő • • Illést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki ülésén állást foglalt a központi államigazgatási szervekhez tartozó háttérintézmények átfogó felülvizsgálatáról, szervezeti korszerűsítéséről. A felülvizsgálat célja a munka hatékonyabbá tétele, a költségvetési támogatások mérséklése, a működési költségek csökkentése. A Minisztertanács kijelölte az ezzel kapcsolatos feladatokat. A kormány tárgyalt saját, valamint bizottságai és a KNEB 1988 első félévi munkatervéről. A Fővárosi Tanács elnöke tájékoztatta a kormányt arról, hogy Budapesten 1987-ben ezerrel több lakás készült el, mint ami a tervben szerepelt, s a lakások 99 százalékára már ki is adták a lakhatási engedélyt. (MTI) Biztonságosabb világ felé GORBACSOV ÉS REAGAN ÚJÉVI ÜZENETE A SZOVJET ÉS AZ AMERIKAI NÉPHEZ Pénteken egy időben közvetítette a szovjet televízió és három nagy amerikai televíziós hálózat Mihail Gorbacsovnak az Egyesült Államok népéhez és Ronald Rernek a Szovjetunió népéhez intézett üzenetét. Mindketten ann'1’ n r -tnek adtak hangot, hogy az idén sikerül továbblépni a !»' A z üzenetek sugárzása korábban bizonytalan volt, mit ■ ■ 11 az amerikai tévécsatornák nem adtak egy érem...esre. Fitzwater elnöki szóvivő szerint a szovjet fél viszont _ártott a kölcsönösségre. Erősítsük a bizalom légkörét! — Azzal a reménnyel lépünk az új esztendőbe, hogy sikerül továbbhaladnunk a sokkal biztonságosabb világ felé vezető úton — hangsúlyozta az amerikai néphez intézett, a szovjet televízióban péntek este sugárzott üzenetében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A Szovjetunió kész a hadászati támadófegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalások eredményes befejezésére, úgy, hogy már az év első felében alá lehessen írni az ezzel kapcsolatos szerződést — mondotta. Sürgette, hogy haladéktalanul tűzzék napirendre az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet radikális csökkentése kérdését. Készek vagyunk együttműködni más, egyebek között regionális problémák megoldásában is — jelentette ki a szovjet vezető. Az SZKP KB főtitkára az új esztendő szempontjából kedvező előjelnek minősítette a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakétákról szóló szerződés washingtoni aláírását. A szerződés az első lépés a nukleáris fegyverzet csökkentésének útján, ezért nevezhető múlhatatlan jelentőségűnek, de más érdemi vonatkozása is van: közelebb hozta egymáshoz a szovjet és az amerikai népet — hangsúlyozta Gorbacsov. Kitért a két nép egymás iránti kölcsönös, mind nagyobb érdeklődésére, az erősödő és szélesedő emberi kapcsolatokra, amelyek ezernyi szála — szavai szerint — a bizalom és a növekvő megértés szövetét hozzák létre. Ismertette a Szovjetunióban zajló változásokat, s ennek kapcsán kifejtette: — Tudjuk, hogy önöknek, amerikaiaknak is megvannak a maguk gondjai. De e problémák megoldásánál önöknek és nekünk sem szabad elfeledkeznünk a legfontosabbról, arról, hogy az emberi élet egyformán felbecsülhetetlen értékű, függetlenül attól, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok vagy más országok lakójáról van szó. Éppen ezért nem szabad takarékoskodni az erőfeszítésekkel, amikor a béke megszilárdításáról van szó. Mihail Gorbacsov washingtoni látogatására, személyes benyomásaira emlékeztetve hangsúlyozta: megértette, hogy az amerikai nép a jó szándék óriási potenciáljával rendelkezik. Ez a jó szándék megvan a szovjet népben is, s a két ország vezetőinek, politikusainak a leghálásabb és felelősségteljesebb feladata, hogy tág teret biztosítson e jó szándék megnyilvánulásához — mutatott rá a szovjet vezető. — Ha ezt megvalósítják, lehetségessé válik az, amiről ma még csak álmodunk: a tartós béke, a fegyverkezési verseny felszámolása, a széles körű kereskedelmi kapcsolatok megteremtése, az éhség, a betegségek és a környezetvédelmi problémák elleni közös harc alapjainak lerakása. Előreléphetünk az emberi jogok biztosítása és más humanitárius kérdések megoldásában. A szovjet vezető végül az újév alkalmából békét és boldogságot kívánt minden amerikai családnak. A békében is tanúsítsunk bátorságot! —• Lehetséges, hogy tavaszi találkozónk idejére készen áll a szerződés a hadászati fegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről — jelentette ki Reagan amerikai elnök a szovjet néphez intézett televíziós üzenetében A múlt hónapban Washingtonban aláírtuk a szerződést a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről amelyben megállapodásra jutottunk az amerikai és a szovjet nukleáris fegyverek egy teljes osztályának felszámolásáról — mondotta. — Ez történelmet alakító lépés volt a két fél nukleáris fegyvereinek csökkentést fellé, de csak a kezdetet jelentette. A szovjet és az amerikai küldöttek most arról tárgyalnak Genfben, hogy ötven százalékkal csökkentsük a hadászati fegyvereket. A szerződés talán aláírásra készen áll majd tavaszi találkozónk idejére. Reagan azonban a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésének lehetőségéről szólva kijelentette hogy ma mind a Szovjetuniónak, mind az Egyesült Államoknak módjában áll védelmi pajzs létrehozása a ballisztikus rakéták ellen. — Elköteleztem magam, hogy folytatom a technológia által nyújtott lehetőségek keresését — hangoztatta Reagan az amerikai űrfegyverkezési program folytatására utalva. A világ egyes körzeteiben fennálló válságok kérdéseiről szólva Reagan az ismert egyoldalú washingtoni megközelítéssel azt állította: ezek közül egyeseket az vált ki, hogy „külföldi katonai hatalom által támogatott rendszerek elnyomják saját népüket, ezzel népi ellenállást idéznek elő, s azt is, hogy a harcok túlterjednek határaikon”. „Sok édesanya — így szovjet anyák is — öntötte könynyeivel elesett fia sírját. Az igazi béke nem csupán a nagy háború megakadályozását jelenti, hanem a kisebb háborúk befejeztét is. Ezért támogatjuk azt, hogy a regionális háborúk miatt szenvedő népek számára elfogadható, igazságos megoldásokat találjunk tárgyalások útján” — mondotta. Szövetségesek voltunk egy szörnyű háborúban, amelyben a szovjet nép korszakokra szólóan bizonyította be bátorságát. Szenteljük tehát ezt az évet annak, hogy ne a háborúban, hanem a békében tanúsítsunk bátorságot — jelentette ki a szovjet néphez intézett újévi üdvözletében Ronald Reagan. (MTI) Vidám búcsú az óévtől Országszerte vidám hangulatban búcsúztatták az emberek 1987-et. Telt ház volt a szállodákban és a vendéglátó helyeken, sok ezer osztrák, nyugatnémet, olasz, holland és más külföldi vendég szilveszterezett hazánkban. Jól felkészült az ünnepi forgalomra a kereskedelem is. Csendes, nyugodt éjszakáról számolt be a rhentők, a tűzoltóság és a rendőrség ügyelete. (Tudósítás az 5. oldalon.) Szilveszteri hangulat az Átrium Hyattban. SZIGETVÁRI ZSOLT FELVÉTELE