Népszabadság, 1988. április (46. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
ÉJWJ ilTJÁK , hogy szolgál- Annyira, hogy amíg a „vevő” lemelébe megtartva a gazdaágokat is kínáln négyszáz tan- , a nálunk végigadja a tízezret .zélgetésbe Septányi osztályveat például arra hogy cipészei? Meg tudnák. Máskülönben is kéréssel is ránk: például a munkabeoszták érte, hogy az adezzünk nekik ,oldottuk ezt is, utasítunk viszem, mert szemi elfoglaltsággalél. A munkaidőalap védelmét ők is szem előtt tartják,ds ugyanúgy, mint mostanában egyre inkább a vállalatok is. A társadalmi-gazdasági igények követeléséhez náluk az is hozzátartozik, hogy nemcsak fizikai dolgozókat képeznek tovább, tanítanak új mesterségre, vagy a megváltozott munkaképességűeknek adnak szakmát, hanem az is, hogy mérnököket, közgazdászokat tanítanak. Olyan ismeretekre, amelyek jó néhány esztendővel ezelőtt még nem szerepeltek a felsőfokú képzésben kötelező vagy a választott tantárgyak között. — Hármas képzési rendszerben dolgozunk, az alapoktól a legfelsőbb szintig. Először egy-egy adott terület elméleti anyagát ismertetjük meg a hallgatókkal, utána jól felszerelt szaktantermeinkben, laboratóriumi körülmények között gyakoroltatjuk azt, amit fejben már elsajátítottak. Az ezután következő lépés:üzemekben „élesben” próbálhatják ki, hogy mennyire tudják alkalmazni a gyakorlatban azt, amit megtanultak — tájékoztat a tanulmányi osztályvezető. Néhány tantermet is megmutat, bizonyítva, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel képesek arra, hogy korszerűen, a mai követelményeknek megfelelő színvonalon oktassanak. A legtöbb hallgatót a munkáltatók küldik hozzánk, de van a tanulóink között jó néhány olyan is, aki felismerte, hogy több tudással jobban tud majd boldogulni, s maga vállalja a képzés költségeit — mondja Sepsi Zsigmond. Hosszú lenne felsorolni, hogy mi mindenre vállalkoznak, ezért csak néhányat emelünk ki az ajánlataik közül: van innovációs menedzserképző tanfolyamuk, foglalkoznak nyelvoktatással, tanítanak társadalombiztosítási ügyintézőket, minőségellenőröket, darukezelőket, kazánfűtőket, gyors- és gépírókat, kisgépkezelőket... Vállalkozók a maguk — nálunk még szokatlan — módján. És arra a legbüszkébbek, hogy rangja van a csepeli bizonyítványnak. Kónya József felvétele mi állandó vázért érdemel, ,hogy a világnál csak annak szebb. Tényleg,ikor a nagyválidennek mondk nem — a báilátásaire a helyzetre, őmondattal vánzgató-helyettes, a vezetők között múltjával igensámít. Idézi az változásait: a hiteleinket, milliárd forint össze 300 millió hitel után fiez nem külön,tavaly 800 milliberuházás. ki, hogy megdrágílta, átnéztük a s egy szigorú a munkaigényt, idertől köszön-er mások még öz. lyelőtt befejeztebb, korábban köztük van bente 20 millió —, egy melléktermék-feldolgozó évi 3400 tonna húsliszt és 1500 tonna takarmányzsír gyártására, egy 2000 tonna kapacitású hűtőház, annyi gabonatároló, amennyi 141 ezer tonna terményt fogadhat, s elkészült 40 ezer négyzetméternyi istálló is a broilercsirkéknek, összesen 392 új munkahelyet teremtettünk. Ennek ismeretében kell minősíteni a létszámleépítést. Amikor a vezérigazgató-helyettessel belebonyolódtunk abba, hogy a leépítés előtt sokan lógtak-e Bábolnán, vagy a megmaradtak szakadnak meg a munkában, betoppan Burgert Róbert. A téma hallatán azt kezdi fejtegetni, hogy a vállalati teljesítménynövelésben igen nagy szerepe van a műszaki fejlesztésnek, a biológia adta lehetőségeknek, de a legeslegnagyobb lehetőséget ma az üzemeltetés hogyanja kínálja. Gondolkodásmód és üzemeltetés — Ezért is tartom nagyon fontosnak — mondja a vezérigazgató —, hogy a múlt egy-két évben sikerült egy kicsit változtatni, előnyösebben alakítani az emberek gondolkodásmódját a munkában, a vállalathoz való kapcsolatiban. Igyekszünk olyan körülményeket teremteni, hogy az emberek — vezetők és fizikaiak — gondolkodásmódja, magatartása, viselkedése, tettei a mainál egyértelműbben szolgálják a termelést, az anyagi boldogulást, s emellett a jó közérzetet is. A korábbi elbocsátások, a megnőtt keresetek (a tavalyi kereset egy dolgozóra számítva átlagosan 94 593 forint volt), a gazdasági környezetben tapasztalt változások észrevehetően mutatják: mind többen tudják, hogy van mit megbecsülni, van mit félteni a munkahelyen. Ami pedig az idei év elején történt, az sok tekintetben új helyzetet teremtett a Bábolnán dolgozók és a kombinát kapcsolatában. Átalakították a vállalat belső működési mechanizmusát. A tavalyi 148 önelszámoló részleg helyett 238 kisvállalatként működő egység alakult, igen nagy önállósággal, gazdálkodási, pénzügyi lehetőséggel és felelősséggel, egymás közt piaci, illetve megegyezéses szolgáltatási, adásvételi árakkal. Mindezt kiegészíti egy új, ösztönzőbb bérezési, elszámolási rendszer. A változás minden eddiginél jobban — s ez a lényeg — gazdájává teszi az embert, a kisebb közösséget mindannak, amivel foglalkozik. S ez perdöntőnek ígérkezik a hatmilliárd forintos állóeszközértéket működtető Bábolnán. Az erőteljes műszaki, biológiai, technológiai fejlesztés évei után ma a gazdálkodás belső működtetése felé fordítja a fő figyelmet a kombinát vezetése. Ezt követelik a változó hazai feltételek, ezt a Bábolna által oly közvetlenül érzékelt nemzetközi piac. Újabban Kínába jutottak el a tenyészsertéssel, és Japánban nyertek versenypályázatot — a nagy baromfis világcégek előtt — a Tetra SL tojó nagyszülőpárokkal. Ez az utóbbi két üzlet is mutatja: a piaci térnyerés legalapvetőbb feltétele a minőség és az előállítás gazdaságossága. Nem csoda tehát, ha felértékelődik a vállalatműködtetés, az üzemeltetés jelentősége, súlya, szerepe. Bábolna nemcsak azért lett jó két és fél évtized során az, ami mert vállalkozókészség, s ebben nagyfokú bátorság jellemezte, hanem mert szinte mindig jól mérte fel a várhatót, s a döntések ehhez igazodtak. Ennek tudatában érdemes figyelni Bábolnára, ahol különös módon ma is a folyamatos változás képviseli az állandóságot. Almás István ERDEI KATALIN FELVÉTELE No már most melyiknek higgyek: a saját tapasztalataimnak vagy a statisztikának? - kérdezheti az olvasó, aki az újságokból, rádióból, televízióból mostanában arról kap tájékoztatást, hogy a gazdasági teljesítmények valamelyest javulnak. Ám ugyanakkor azt tapasztalja, hogy jövedelméből nem többre, hanem kevesebbre futja, hogy emelkednek az árak és csökkennek a reálbérek. A nehezülő életkörülmények aligha keltenek bárkiben is olyan érzést, hogy egy ésszerűbben termelő, javulóan gazdálkodó ország állampolgára. A lényeg és a jelenség azonban, mint tudjuk, nem esik egybe; a felszínen gyakran más mutatkozik, mint ami a mélyben zajlik. Ha meggondoljuk, hogy most egy olyan, két-három évre tervezett időszakban vagyunk, amit a gazdaságpolitika a stabilizációnak szentel, akkor beláthatjuk, hogy ezúttal úgy is javulhat a gazdaság teljesítménye, hogy annak eredményét a mindennapi életben még egyáltalán nem érzékeljük. Nem is érzékelhetjük, hiszen a stabilizáció célja és lényege éppen egyfajta feltöltekezés: a költségvetési mérleg feltöltése, a külföldi fizetési mérleg romlásának megállítása. Most, amikor az ország külső és belső erőforrásai kimerülőben vannak, a gazdasági ésszerűség azt parancsolja, hogy a többletteljesítményből származó többletjövedelmet ne fogyasszuk el, hanem pótoljuk belőle a költségvetés hiányát; azt parancsolja, hogy a többletexportból származó többletdevizát ne vásároljuk el, hanem mérsékeljük vele a külföldi adósság növekedését. Az ilyen stabilizációs vagy - más néven - konszolidációs politika távolról sem magyarországi sajátosság élt és él vele tucatnyi ország, amely rádöbbent elmaradására az élenjáróktól, felismerte gazdaságának lemaradását. S nem egy akadt közöttük, amelyiknek a konszolidációs politikával végül is sikerült javítani belgazdasági klímáját, s visszaszereznie pozícióját az új feltételek között. Mi egyelőre a belgazdaság javulásának csak a kezdetén vagyunk, hiszen alig fél esztendeje hirdette meg a kormány a stabilizálás szándékát. Előttünk még a kilábalásnak olyan nélkülözhetetlenül fontos feladatai állnak, mint a gazdaság nyitottabbá tétele, a termelés szerkezetének korszerűsítése, mint az elhatározott gazdasági-társadalmi reformok végigvitele. Mert a mostani eredmények, amelyeket még egy javarészt korszerűtlen szerkezetű gazdaság produkál, nem az igaziak. Tartós sikert csak úgy érhetünk el, ha a keletkező jövedelmet nem a veszteséges tevékenységek mesterséges életben tartására, hanem nyereségesen gyártható, jól eladható termékek előállítására fordítjuk. Ennek viszont előfeltétele a tudás, a szellemi munka, az információ újraértékelése, az infrastruktúra fejlesztése, és a mindezeken nyugvó szerkezetváltás. Ami pedig a mindennapi életet, az élet színvonalát illeti, azt jobbára csak a korszerűsített gazdaságból származó jövedelem javíthatja érezhető módon. De az már egy másik időszak, nem a stabilizáció, hanem a kibontakozás időszaka lesz. Gál Zsuzsa Az osztályvezetőre várnom kellett néhány percet. Értekezletről jött a megbeszélt találkozóra. Megbeszélt? Inkább kicsikart. Mert — mi tagadás — sokáig kellett sakkozni a naptár felett, amíg összejött az időpont. A telefonon minden eshetőségre számítva megemlítettem, hogy pontosan tízkor ott leszek, ha közbe nem jön valami váratlan. A titkárnő gyorsan válaszolt: kérem, ha lehet, ne jöjjön közbe semmi, mert új időpontot találni szinte képtelenség. Mindez már akkor szöget ütött a fejembe, így aztán, amikor Bajsz József, a Paksi Atomerőmű üzemviteli osztályának vezetője belépett a szobájába, a kissé meglepő előzményekhez kapcsolódott első gondolatom: A fejlődés folyamatos . Mindeddig azt hittem, az atomerőmű egyike a legnyugodtabb munkahelyeknek. Sietségre semmi ok, azerőmű szépen dolgozik, a szakemberek figyelik, telnek a napok. Ha valami közbejön, automatikusan minden leáll — kijavítják a hibát, s megy minden tovább ... Bajsz József elmosolyodik, aztán fiókjából iratokat, táblázatokat vesz elő. — Valóban,működhetnénk így is. Csak akkor kevésbé volnánk eredményesek. Nézze végig ezeket az adatokat. Ezekből kiderül, a Paksi Atomerőmű állja a nemzetközi összehasonlítást. Kihasználtságunk 86 százalékos. Ennél — a hasonló típusú erőművekben — csak Finnország és Hollandia produkál valamivel többet. Ugyanakkor az Egyesült Államokban ez a mutató 60 százalék. A mi 86 százalékunk mögött rengeteg munka van. Állandó készültségben vagyunk, hogy semmilyen apróbb-nagyobb hiba ne akadályozza a termelést, s a legfontosabb javítások egybeessenek az éves üzemanyagcserével, ami mindenképp többhetes leállást jelent. Hadd mondjak egy közérthető hasonlatot. Egy gépkocsiban lehet olajat cserélni akkor is, ha már villog a piros lámpa, de aki vigyáz a járművére, az nem várja meg a jelzést, hanem nyugalmi helyzetben ellenőrizgeti az olajszintet. Az ékszíjat ki lehet cserélni akkor is, amikor már elszakadt, csak akkor valószínűleg sok bosszúságot okoz, szerelhetünk az országúton és elkéshetünk valahonnan, jobb megelőzni az ékszíjszakadást. — Ezek szerint, napjaik folyamatos vizsgálatokkal, nem pedig a műszerek békés szemlélgetésével telnek el? — Elkészítettük az ellenőrzések éves ütemtervét. Minden napra jut feladat bőven. Egyébként az ellenőrzésekben már a beruházás idején rutint szereztünk. A karbantartók előbb szétszedték, csak azután építették be a berendezéseket. Ez volt az úgynevezett nullrevízió. Hibák persze így is előfordulnak. Tavaly négy napra leállt a hármas blokk. Egy tömítés miatt, a 30 centiméter átmérőjű azbesztgyűrű kényszerű cseréje 60 milliós termeléshiányt okozott. Ennyit jelent, ha a megelőzés valahol kudarccal jár. A négy blokk eddigi működését ábrázoló grafikonokon a leállások vonzzák a szemet. Szerencsére kevés van belőlük, ezért is feltűnőek ezek a rövid, meredek visszaesések. A grafikonról azt is megtudhatjuk, hogy míg az első blokk 1983-ban 66 százalékkal kezdett, és három év alatt érte el a 86 százalékot, addig a hármas blokk, amit 1986- ban adtak át, már 77 százalékkal startolt, és alig egy év alatt 88 százalékra ért fel. A fejlődés folyamatos. Ebben vitathatatlanul szerepet játszott az is, hogy a Paksi Atomerőmű Vállalat mind nagyobb feladatot vállalt a beruházásból. Az első blokk beruházója még az Erőmű Beruházási Vállalat volt. Addig hasonló munkát nem végeztek, s az összes részt vevő magyar cég ilyen irányú tapasztalata is hiányzott, így roppant nehéz dolguk volt. A harmadik blokk építésénél a PAV átvette az Erde munkáinak egy részét, így a beruházó és a kivitelezők közötti kapcsolat közvetlenebbé, hatékonyabbá vált. A negyedik blokk önálló beruházói már a paksiak voltak. Az erőmű eddig — minden kiegészítő létesítményével együtt — csaknem százmilliárd forintba került. A négy 440 megawattos blokk idén már a hazai villamosenergia-termelés 40 százalékát adja, s ez — lévén, hogy Magyarország villamosenergia-importőr — a hazai fogyasztás 30 százalékát jelenti. Emellett tudni kell, hogy az olaj- és széntüzelésű erőművekben termelt energia lényegesen drágább a paksinál. Biztonság, biztonság, biztonság Persze a kérdést, hogy az atomerőmű mennyire biztonságos, képtelenség megkerülni; ezzel az erőműben mindenütt előhozakodtam. Vendéglátóim — akik már megszokták és természetesnek veszik az idelátogatók szorongását — türelmesen részletezték a többkörös biztonsági rendszer működési elvét, amely egyaránt védelmet nyújt a természeti katasztrófák, a gépi hibák, a kezelők tévedései vagy a szándékos rongálások ellen is. A rendszer mindig automatikusan közbelép, s nem ad szabad utat a blokkok mélyén munkára fogott nukleáris erők szökni vágyásának. A több évtizedes nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, az atomerőművek biztonsága minden tekintetben megoldott. Csernobil tragédiájához súlyos kezelői és irányításbeli hibák és mulasztások vezettek. A mérések egyértelmű következtetése: a Paksi Atomerőmű nem jelent mérhető többlet sugárterhelést a környéken élők és az itt dolgozók számára. Árgus szemekkel, vagy legalábbis örökké működő kamerákkal és műszerekkel figyeli az erőművet a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is. Ebbe már Simon Gyula üzemeltetésvezető avat be, miközben a különleges, minden vegyi hatással szemben ellenálló anyaggal bevont folyosórendszeren végigvezet, át megannyi ellenőrzési ponton, s fehér köpenyben, fóliapapucsban, védősisakban egyszer csak az egyik reaktor tetején találom magam. Alattam a hasadóanyag, a felfoghatatlanul végtelen erő, a láthatatlan fenyegetés, s nincs bennem szorongás. De ehhez látnom kellett az itt dolgozók elbizakodottság nélküli, tevékeny magabiztosságát. Mert az automatika — elcsépelt, de sohasem elégszer hangoztatható igazság — az ember nélkül csak félkarú óriás. Körbejárva az erőművet, sok helyütt úgy tűnik fel, igaz, amit ideérkezésem előtt gondoltam, a kezelőszemélyzet egy részének munkája nem több a szemlélődésnél. Az egyik blokkvezérlőben, ahol a 20 méternyi falon megszámlálhatatlan mennyiségű lámpácska, kapcsolási sémák, monitorok, műszerek mutatói álmosító egyformasággal tűrik az ott dolgozók egykedvű figyelmét, Bajsz József meg is jegyzi: — Mindenütt az éberség a legfontosabb. Az azonnali döntési és beavatkozási készség. Állandó készenlétben és hallatlan fegyelemben élünk. S ez mindenütt jelen van. Ezt a fegyelmet sugallja a rend és a tisztaság is. Nézze meg a környező hatalmas parkot, vagy pillantson be az erőmű legeldugottabb zugába. Bejárva a 600 méter hosszú, 40 méter széles és 20 méter magas turbinacsarnokot, csak megerősíteni tudom az osztályvezető állítását. Ipari üzemben már-már valószerűtlen tisztaság uralkodik az impozáns méretű épületben. A harmadik blokk vezérlőjében épp a turbinavédelmet próbálják. Erre a vizsgálatra negyedévenként kerül sor. Hirtelen szaggatott elektromos hang szólal meg, a hosszú falon felvillan egy lámpa. Prajda István operátor emeli a telefont, s megtudjuk, az egyik hűtővízszivattyú állt le. Ilyenkor azonnal belép a tartalék szivattyú, s a hiba okát perceken belül kutatják az emberek. A kora délutáni műszakváltás előtt érkezem az egész erőmű irányítóközpontjába. Németh István ügyeletes mérnök az ütemterv szerinti ellenőrzések megvalósulását rögzíti a műszaknaplóba. A hármas blokkban egy ellenőrzésre nem jutott idő. Az ütemterv túl sokat írt elő a mai napra. Gondot nem okoz, holnap majd ezzel kezdenek, Németh István viszont írásban javaslatottesz, hogy ezt az ellenőrzést mostantól a terv tegye egy nappal későbbre. Az erőmű összteljesítménye 1770 megawatt. A kettes blokk az eminens: már napok óta 450 megawatt körül termel. A beruházás folytatódik E teljesítménynek azonban jó kétszeresét tudja majd az 1995- ben belépő ötödik blokk. Ennek és az ugyancsak ezer megawattos hatodik blokknak, ami 1997- ben kezd áramot termelni, csak a tervei készülnek. Ha megvalósul a beruházás, a Paksi Atomerőmű — figyelembe véve az addig tovább növekedő villamosenergia-éhséget — a magyarországi fogyasztás felét fedezi az ezredfordulón. A következő két blokk építésébe már komoly tapasztalatokkal vághatnak bele a paksiak, ők lesznek a hatalmas beruházás önálló gazdái. Az előjelek azt mutatják, méltók a bizalomra. Ungár Tamás Pakson — szorongás nélkül