Népszabadság, 1988. április (46. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

6 Miféle vásár az, ahonnét azok sem térnek haza üres kézzel, akik ki sem nyitották a pénztárcájukat? Egész­ségvásár — válaszolnak gondolkodás nélkül azok, akik részt vettek a XVII. kerületi Szívesház hétvégi programjában, amelyet a nyitott, az­az a minden szombaton és vasárnap a gyerekeknek és szülőknek progra­mokat kínáló XVII. kerületi Újlak utcai Általános Iskola összes ter­meiben rendeztek. Már a bejáratnál elhalmozták a lá­togatót ajánlatokkal, tesztlapokkal. Aki akarta, megmérethette a vér­nyomását, tüdő- és vitálkapacitását. Egy szellemes csiki-csukis „játékból” megtudhatta, szükség lenne-e a Szívesház testsúlycsökkentő foglalko­zásaira; egy tesztlap kitöltésével ké­pet kaphatott arról, helyesek-e táp­lálkozási szokásai. Lehetett jelent­kezni kardiológiai szűrésre, dohány­zásleszoktató és jóga tanfolyamra, au­togén tréningre és relaxációs foglal­kozásokra, futó- és triatlonklubba, nyugdíjasok tornájára. A bejárati folyosón, ahol Kintor­nás Berci igazi vásárhangulatot árasztott, müzlit és egészségügyi könyveket,­ másutt — leszállított áron — tornaszereket kínáltak. És ott sorakoztak az ajándékkosarak, amelyek mindenekelőtt azokat von­zották a tornaterembe, akik csalá­dostul jöttek és nem berzenkedtek, amiért a vetélkedők versenydíjasnak szánt kosarakban édesség helyett müzlit, zöldségféléket és gyümölcsöt, a borospalack helyett pedig gyü­mölcslevet tartalmazó dobozt talál­tak. A tornateremben valódi verseny­­han­gulat uralkodott. Négytagú csa­ládok mérték össze erejüket. S hogy miben, ezt Hajdú István trolibusz­­vezetőtől tudtam meg, aki feleségé­vel és két gyermekével „véletlenül” vetődött ide, az Egészségvásárra. Már amennyire véletlennek lehet monda­ni azt, hogy fiuk, a hétéves Csaba — miután előző nap részt vett az alsó tagozatosok sportversenyén, és azt is látta, mire képesek a felsősök a Tol­­di-kandin — odahaza minderről be­számolva fel nem ébresztette a csa­ládban a vágyat: menjünk el a ve­télkedőre. Húga, a négyéves Csilla már kitű­nően csinálta a fekvőtámaszt, a bor­dásfalnál a hasizomgyakorlatot. A kosárlabdát ugyan még alig bírta el, de a focin „majdnem gólt rúgott”. Csaba­­ a szüleivel együtt végigfutot­ta az 1200 méteres távot, és hogy az asztaliteniszben mire képesek, ezt már csak a Commodore számítógép képernyőjéről tudhattam volna meg. Bármilyen eredményt értek is el, a legjobbat, a legfontosabbat Csaba szavai rögzítették: „Tegnap kezdtem a futást, és ezután mindennap le­megyek.” Az egyik „rendelővé” átalakított tanteremben csak bele kellett fújni egy gépbe és a műszer rögzítette, hány liter levegőt fújt ki az illető. A két kínai gyerek Óbudáról jött át a „vásárra”, s persze, hogy tudni akarták, mire képesek. A nyolcadik osztályos András csak 2,7—2,8-at fújt, ami kevésnek bizonyult, és azt mutatta, hogy nem szabad abba­hagynia a kosarazást, még azután sem, ha majd utoléri bátyját, Ta­mást, aki szintén kosarazik, és a so­k gyengén fújó gyerek között 5,4-del teljesítette a normát. (A Szívesház munkatársai szerint a mérések ered­ményei egyáltalán nem hízelgőek. A gyerekeinkre? Nem. Inkább reánk, felnőttekre.) Aki végigcsinálta a vetélkedő ver­senyfeladatait — és az is, aki csak kíváncsiskodott —, szívesen látott vendégként léphetett be az ebédlő­be. A vendéglátó, a Halforg Gt. kós­tolóján csak az nem lakott jól, aki szemérmes tartózkodással komolyan vette, hogy itt­ csak kóstoló van, és aki nem bírja a halat. A sláger a busa volt, amelyről azt írja a Hal­forg recepteket is kínáló tájékozta­tója, hogy benne „olyan zsírsavak ta­lálhatók, amelyek csökkentik az ér­elmeszesedés és a szívinfarktus ve­szélyét”. Van hagymás busa, kö­ménymagos busa, fokhagymás és alufóliás busa. Készítenek busából rácszeletet és „részegeset”, továbbá „fasírtot” és pástétomot. Miután látható élvezettel fogyasztottam el kenyérre kent pástétommal együtt a rántott busát, majd a fasírtot is, Pó­­ta Antalné, a Halforg ügyvezető igaz­gatója biztosított, hogy busát min­dig lehet kapni, méghozzá olcsón, ki­lónként 45 forintért. Gyarmati István nyugdíjas raktá­ros a lapokban olvasott a busáról, megkóstolta, és azóta imádja. A kér­désre, hogy hogyan áll az egészsé­gével, azt válaszolta, hogy köszöni, jól, minden rendben, és örül neki, hogy busát nem azért eszik, mert be­teg, hanem mert ízlik ne­ki. Igaza van: jobb akkor helyesen táplálkoz­ni, amikor még nincs baj. Aki megszomjazott, az az üzletek­ben egyelőre még nem kapható, a Siófoki Állami Gazdaság és az ITI­­FOR Rt. együttműködésével a spe­ciális, erre a célra megszerkesztett gépen készült rostos üdítőitalt fo­gyaszthatott. Az Újlak utcai általá­nos iskola megkapta az első gépet, de a Szívesház dolgozói azt szeret­nék, ha előbb-utóbb minden iskolá­ban lenne belőle. Az új üdítőitalnak ugyanis azon túl, hogy vitamindús és tartósító sincs benne, óriási előnye, hogy olcsó. Két forint egy pohárral. Az olcsó busa meg az új gyümölcs­­ital példája egyébként azt bizonyít­ja, hogy nem minden drága, ami az egészséges táplálkozáshoz szükséges. Ami pedig teljesen ingyenes, az a mozgás, a testkultúra. S a­mi pénzbe kerül, mint például a jógatanfolya­mok? Költségük megtérülhet a meg­takarított cigaretta- és italpénzzel,­ és annak a megőrzésével, amiről bár mondjuk, írjuk, de nem eléggé éljük, hogy ti. a legdrágább kincs. Az Egészségvásár bezárult. De a legközelebbi vásárig is mindig, min­denki számára nyitva van. A XVII. kerületi Szívesházban ugyanis min­denkit szívesen látnak, aki egészsé­ge megőrzéséért, a megelőzésért ten­ni akar valamit. Ott ii. azt vallják: nemcsak beszélni kell az egészség­megőrzési programról, hanem kedv­csináló alkalmakat kell teremteni az egészséges életmód megismerésére, követésére. Olyat, mint volt ez a vá­sár is, amely divatos nyelven szólva példaértékű. Azaz, megszervezhető másutt is, s amit a vásáron „meg­vettek”, használható otthon is, F. J. Fogarasi Gábor nyelvével is segít a pingpongnál. ERDEI KATALIN FELVÉTELEI Mekkora a tüdőm? — egy fújással megmérhető. Családi fekvőtámasz — élén Csillá­val. *Élénk forgalom az utolsó befizetési napokban Lejárt a külön utazási számlák nyitásának határideje (Munkatársunktól.) Törvényerejű rendelettel tette le­hetővé az Elnöki Tanács, hogy 1988. január 1. és március 31. között kü­lön utazási számlán helyezhessék el az állampolgárok különböző forrá­sokból származó devizájukat. Mint köztudott, ennek az összegnek 75 százalékát használhatják fel külföl­di utazásaikhoz, akik pedig legalább egy fél évre lekötik, azok deviza­nemenként változóan kamatot is kap­nak utána. Tegnap lejárt a három hónapos ha­táridő. Az Országos Takarékpénz­tárnál, az Általános Értékforgalmi Banknál és az IBUSZ-nál az utolsó napon arról érdeklődtünk, hogy mennyi devizát helyeztek el külön utazási számlákon az állampolgárok. Az OTP-ben Barátossy Györgyné, a valutafőosz­tály vezetője elmondta, csaknem 15 ezer ilyen számlát tar­tanak nyilván 150 millió forint ér­tékben. A legtöbben osztrák schil­­linget, amerikai dollárt és nyugat­német márkát fizettek be. A kezdet­ben nehezen induló akció március végére igencsak felgyorsult, az utol­só héten pedig háromezer számlát nyitottak. A befizetések nagysága eltérő volt, egy-egy számlán átlago­san tízezer forintnak megfelelő de­vizát helyeztek el. Előfordult az is, hogy már régi, forgalomból kivont pénzt hoztak be, amit természetesen már nem tudtak elfogadni. Igen sokan keresték fel tegnap, tegnapelőtt az Általános Értékfor­galmi Bankot is, amely szintén fel­hatalmazást kapott külön utazási számlák kezelésére. Az ügyfelek kö­zül 170-en nyitottak a banknál szám­lát, amelynek értéke 2,4 millió fo­rint. A számlatulajdonosok harmada fél évre lekötötte betétjét. Ide is fő­ként USA-, kanadai­ dollárt, nyugat­német márkát, svéd koronát hoztak, de fizettek olasz­­ lírával, francia frankkal, sőt csekkel is. Nem volt ritka, hogy tíz-ötven dollárral nyi­tottak külön utazási számlát. Az­ IBUSZ-nál megtudtuk, a há­rom hónap utolsó napjaiban volt a legerősebb a forgalmuk. Az eltelt időben csaknem 4500 számlát nyitot­tak náluk, amelynek értéke megha­ladja­ az 50 millió forintot. Az utóbbi három hónapban tehát — még nem végleges adatok szerint — csaknem húszezer magyar állam­polgár nyitott 202 millió forint ér­­­tékben külön utazási számlát. Az adatok összesítése még folyik, hiszen tegnap valóban csúcsforgalmat bo­nyolítottak le minden említett he­lyen. NÉPSZABADSÁG 1988. április péntek Miklós Imre befejezte varsói látogatását Miklós Imre államtitkár, az Álla­­m­ Egyházügyi Hivatal vezetője már­cius 28. és 31. között látogatást tett Lengyelországban Wladyslaw Lo­­rancnak, a lengyel Egyházügyi Hiva­tal­ vezetőjének a meghívására. Miklós Imre konzultációkat foly­tatott az időszerű egyházpolitikai kérdésekről és a két egyházügyi hi­vatal együttműködéséről. Fogadta őt Kazimierz Barcikowoski, a Len­gyel Népköztársaság Államtanácsá­nak elnökhelyettese, Stanislaw Cio­­sek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Bronislaw Dabrousski, a lengyel püspöki kar titkára és Kazimierz Morawski, a Keresztény Társadalmi Társaság (CHSS) elnöke. Miklós Imre tegnap hazautazott Budapestre. (MTI) Az állásfoglalás-tervezet füzet alakban Az MSZMP Központi Bizottsága 900 ezer példányban megjelenteti a Magyar Szocialista Munkáspárt Or­szágos Értekezletének állásfoglalás­tervezetét. A Kossuth Kiadó meg­kezdte a füzetek kiszállítását a párt­­bizottságokra, ahol az alapszerveze­tek hozzájuthatnak a dokumentum­hoz. A füzet is elősegíti, hogy a párt minden tagja tanulmányozhassa és véleményezhesse a tervezetet. (MTI) ­ A Vöröskereszt is segíti a hazánkba települőket Sokakat érdeklő és érintő témák­ról tárgyalt a Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottsága csü­törtökön. Egyebek között tájéko­zódtak a hazánkban letelepülni szán­dékozó magyar nemzetiségű külföl­dieket támogató vöröskeresztes se­gélyakcióról. Alföldy Árpád, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese elmondta: az utóbbi hetekben az 508-11468­0 számú OTP-csekkszám­­lára 380 ezer forintot adományoztak a lakosok. Ugyanakkor a Magyar Vöröskereszt székházában lévő In­formációs Irodában több mint 300 rászorulónak 388 ezer forintot adtak át gyorssegélyként, 127 személynek munkahelyet, csaknem száz ember­nek­­szállást ajánlottak fel, több mint 160-an pedig ruhasegélyben része­sültek. A végrehajtó bizottság meghatá­rozta a Vöröskereszt-szervezeteknek a segélyezéssel és a társadalmi tá­mogatással kapcsolatos egyéb fel­adatait, így azt is, hogy az adomá­nyokat miként juttassák el azoknak, akik ideiglenes letelepedési enge­délyt kaptak, illetve azért folyamod­tak- Hangsúlyozták: szükséges a la­kosság részéről a további támogatás, várják a rászorulóknak az adomá­nyokat. A segélyezés ellenőrzésére és le­bonyolításának segítésére az orszá­gos végrehajtó bizottság társadalmi bizottságot hozott létre, amelynek elnöke Gyűszű Miklós, az országos vezetőség alelnöke lett. Részt vesz a bizottságban az áttelepülőket támo­gató Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság képviselője is. Az országos végrehajtó bizottság és ez az egye­sület együttműködési megállapodást kötött a segélyezéssel kapcsolatos feladatok teljesítésére. A férfi, akivel a Magyar Vörös­­kereszt budapesti székházának első emeleti irodájában találkoztunk, biz­tos a dolgában. — Minden engedélyem megvan — mondja —, munkakönyvet is kap­tam. A még Romániában tanult ma­rós szakmámmal valószínűleg talá­lok magamnak munkahelyet. A fe­leségem szakmunkás, talán neki se okoz gondot az elhelyezkedés. — És ha mégis? — Vállalunk más munkát — mondja a férfi. ■ — Miért fordultak a Vöröske­reszthez? — Mert más problémáink is van­nak. Egyik gyerekünk a nagyszülők­nél maradt Nagyváradon és szeret­nénk, ha majd ő is velünk lehetne. Tanácsot kérnénk, és ha lehet, se­gítséget, mert Budapesten a napi 200 forintos albérletet aligha tudjuk so­káig fizetni... Mint egy hepienddel végződő szín­darabban, „végszóra” jön egy asz­­szony, Honfy Istvánné, a Vöröske­reszt Somogy megyei titkára: — Nálunk a­ megyében felajánlot­tak egy szerény, elhagyott falusi há­zat. Akik örökölték, nem tudnak gondoskodni a fenntartásáról. Önök­nek megfelelne? — kérdezi. — Örülnénk. Ha mindketten dol­gozunk, vállalnánk a rendbe hozá­sát, a fenntartását — bizakodik a férj. — Elég sokan fordulnak meg ná­lunk — tájékoztatta az országos vég-­­ rehajtó bizottság­i tagjait dr. Alföl­dy Árpád. — Ismeretes, hogy a kor­mány tárcaközi bizottságot hozott létre a letelepedni, hozzánk érke­ző, magyar nemzetiségű külföldi ál­lampolgárok megsegítésére, s ebből­ a feladatból a magunk eszközeivel és lehetőségeivel mi is részt vál­lalunk. Természetesen úgy, hogy mi is segítséget kapunk, vállalatoktól és magánszemélyektől is. Eddig csaknem 130 vállalat, intézmény ajánlott fel munkalehetőséget, köz­tük sok olyan, amelyik szállást, át­meneti otthont is tud adni. Az ar­ra rászorulókat csekély összegű se­géllyel segítjük, és más formában is próbálunk enyhíteni a nálunk le­telepedni kívánók gondjain. Arra törekszünk, hogy mindez korrekten történjék. Ezért javasoltuk a Vö­röskereszt Országos Végrehajtó Bi­zottságának : alakítsunk társadalmi bizottságot, amely ellenőrzi, hogyan használtuk fel a segélyre szánt pénzt, a hozzánk érkező­ adományo­kat. — Sokan keresik fel az irodát csa­ládegyesítési gondokkal is. Rajtuk miként tudnak segíteni? — Megbeszéljük velük, mennyi­re komoly az itteni letelepedési szándékuk. Az ő egyetértésükkel to­vábbítjuk a kérésüket az illetékes ország vöröskeresztes központjához, hogy az ottani hatóságoknál ők in­tézzék tovább az ügyet. A magyar társadalom segítőkész­sége abban is megnyilvánul, hogy az Országgyűlés legutóbbi­ üléssza­kán a költségvetésből 300 millió fo­rintot szavaztak meg a képviselők a nálunk letelepedni kívánók támo­gatására, átmeneti gondjaik enyhíté­sére. Közvetlenebbül ez úgy is ér­zékelhető, hogy néhány nappal ez­előtt a fővárosban a Vöröskereszt budapesti vezetősége és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága kö­zös íródét nyitott, mégpedig a Főv­­árosi Tanács Központi Ügyfélszol­gálatánál. (V., Tanács körúti 28. Te­lefon: 188-489, 186-033, 186-066). Ide fordulhat bárki, bármilyen ügyben. — Két nap tapasztalatairól tudok beszámolni — mondta csütörtökön Németh Ferenc, az ügyfélszolgálati iroda egyik vezetője. Ez idő alatt háromszázan fordultak meg nálunk. De nemcsak ők kerestek meg ben­nünket: 207 vállalat 2500 munkahe­lyet ajánlott fel, túlnyomórészt a fő­városban. K. J. Önt is érdekelheti A Magyar Közlöny 10. számában megjelent a Minisztertanács rende­lete a szociális és egészségügyi mi­niszter feladat- és hatásköréről. Részletesen előírja a miniszter fel­adatait, ágazati irányító jogkörének terjedelmét és tartalmát. Megálla­pítja kapcsolatának szabályait a ta­nácsokkal, és kapcsolatrendszerét más szervekkel. Meghatározza ható­sági, irányítási és felügyeleti jogkö­rét, valamint szabályozási tevékeny­ségét. Zárórendelkezései­ között ki­mondja: ha jogszabály utal gyer­mek- és ifjúságvédelmi feladatot (az óvodai és iskolai nevelés kivételé­vel) a művelődési miniszter­­hatás­körébe, a feladatot a szociális és egészségügyi miniszter látja el. Ha­tályba lép 1988. április elsején. 17/1988. (III. 29.) Mt. r. A külügyminiszter rendeletet adott ki a konzuli illetékekről szóló, 1984. évben kihirdetett rendeletének mó­dosításáról. Ennek értelmében a mó­dosított rendelet mellékletét képező konzuli illetéktáblázat helyébe a kon­zuli illeték tárgyát és forintösszegét módosító új táblázat lép. Hatályos 1988. március 29. napjától: 1/1988. (III. 29.) KüM. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke rendelkezést tett közzé a ter­mészetjárás fejlesztéséről. Hatálya kiterjed a természetjárókra, a ter­mészetjáró szervezetekre, a termé­szetjáró létesítmények fenntartóira, valamint a­ sportszervezetekre. Ki­mondja, hogy a sportszervezetek se­gítik a természetjárást és a termé­szetjáró szervezetek tevékenységét, szorgalmazzák a természetjárásba való mind nagyobb és rendszeres be­kapcsolódást. A szakigazgatási szerv a rendelkezésére álló költségvetési és egyéb pénzügyi eszközei terhére gon­doskodik a területén működő termé­szetbarát bizottságok működési felt­­ételeiről. A természetjáró létesítmé­nyek fenntartói a szervezett termé­szetjáróknak és — megállapodásban rögzített módon — a természetjáró szervezeteknek sportszolgál­tatást nyújtanak. Térítési díj nem számol­ható fel jelzett turistaút, esőbeálló, pihenő, valamint foglalt forrás hasz­nálatáért. Természetjáró szervezetek természetjáró eseményeken frissítő, élelmezés, szállásdíj, közlekedési és szállítási költséget a szabadidősport­ra vonatkozó normák szerint számol­hatnak el. A szervezett természetjárók jogo­sultak a természetjárókat megillető utazási, szállás- és egyéb kedvezmé­nyekre. Az országos jelentőségű jel­zett turistautak ki­alakításához és a meglevő jelzések megváltoztatásához vagy megszüntetéséhez, továbbá a természetjáró térképek szakanyagá­nak összeállításához, valamint a tú­ravezetői vizsga és a túravezetési gyakorlat követelményeinek megál­lapításához a Magyar Természetba­rát Szövetség véleményét ki kell kér­ni. Túravezetői képesítés az ÁISH által megbízott állami vizsgabizott­ság előtt tett vizsgával szerezhető, követelményeit az ÁISH határozza meg. E rendelkezés hatályba lépése előtt megszervezett túravezetői ké­pesítés újabb vizsga letétele nélkül érvényes. A sportegyesületi keretben működő természetbarát szakosztá­lyok esetében a sportegyesület alap­szabályában határozza meg,­­hogy a szakosztályi tevékenységet választott vagy megbízott vezetőség irányítja. Hatályba lép április elsején. 3/1988. (III. 29.) ÁISH: Dr. Oláh Gábor --------------------------------------------------------------------­

Next