Népszabadság, 1988. április (46. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-11 / 85. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1988. április 11., hétfő AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLVI. évfolyam, 85. szám Nyugdíjasok oldala (6. oldal) FEGYVERRAKTÁR-ROBBANÁS PAKISZTÁN­BAN Félszáz polgári áldozat, 500 sebesült Rakéta- és gránátdarabok hullot­tak vasárnap a pakisztáni ikervá­rosra, Iszlámábádra és Ravalpindi­­re. Rendőrségi és kórházi jelentések szerint a fémdarabok legalább öt­ven polgári személy halálát okoz­ták. A tragédiát az idézte elő, hogy a főváros, Iszlámábád és a szomszé­dos Ravalpindi határában felrobbant a hadsereg egyik fegyver- és lőszer­­raktára. Hivatalos közlések szerint a rak­tárban reggel tíz óra tájban tűz ütött ki, az ott tárolt fegyverek és lőszerek felrobbantak. A hatalmas füstfelhővel kísért robbanások soro­zata majdnem egy órán át tartott, pánikot okozva Iszlámábádban és Ravalpindiben. Pakisztánban a va­sárnap munkanap. Rakéták és gránátok darabjai sü­vítettek a levegőben és csapódtak be lakónegyedekbe. Kórházi összesíté­sek alapján a sebesültek száma meghaladja az ötszázat. Rengeteg ház, irodaépület és jármű rongáló­dott meg, több helyen tűz keletke­zett. Az emberek rémületét csak fo­kozta, hogy sokan azt gondolták: a közelben levő nukleáris létesítmény­ben történt robbanás. Szemtanúk beszámolója szerint néhány személy­­gépkocsi menedéket kereső embe­reket gázolt halálra. Az iszlámábádi repülőteret is károsodás érte, a lé­gi forgalom órákon át szünetelt. Végleges adat még nincs az áldo­zatok számáról, sem az anyagi kár nagyságáról. A fegyver- és lőszer­­raktárban a robbanás idején állító­lag 200-300 ember tartózkodott. Egyelőre nem tudni, hogy velük mi történt. (MTI) A pusztulás képe Ravalpindiből. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT Hadgyakorlat A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőik törzse és a Honvédelmi Minisztérium éves ren­dezvénytervének megfelelően a Ma­gyar Néphadsereg kijelölt törzsei, légvédelmi és repülőcsapatai közös gyakorlaton vesznek részt, amely április 15-én és 16-án érinti a Ma­gyar Népköztársaság légterét is. (MTI) A költészet napján „Költő vagyok - mit érdekelne­­ engem a költészet maga?” - írta József Attila jó fél évszázada. De mi, összes többiek nem vagyunk költők, és sokunkat érdekel a köl­tészet maga. Hogy milyen égboltot mutat az éji folyó csillaga. Nem úgy, nagy általánosságban, hanem a vers, az, ami véletlenül kezünkbe akad, lapozva a hét végi újságot, vagy az a vers, amit leemelünk a polcról, mert egy töredék sora eszünkbe jutott, és fel akarjuk idéz­ni hangulatát az egykori élmény­nek. Mindenki találkozik a költészet­tel, mint a szerelemmel. Most is látom sok-sok ismerősöm és népes családom kisgyermekeinek a kezé­ben a rongyossá lapozgatott Bóbi­tát és a Tarka forgót. A gyerme­kek versértőnek születnek, és ha nem az anyukájuktól hallják az el­ső mondókákat, akkor maguk ta­lálnak ki hasonlókat. Gyermekko­rom egy részét egy isten háta mö­götti tanyán­­ a Kornyónak neve­zett részen, valahol Szoboszló-Deb­­recen-Hajdúszovát határának ta­lálkozásánál, a falutól hat-nyolc ki­lométernyire — töltöttem. Két kötet könyv volt a komódon: egy Biblia, üres lapjain apám bejegyzéseivel („A Pirók megellett október 29", ,,Az anyakoca tizennégyet vetett, aug. 22") és egy Petőfi. A bátyáim nemigen forgatták, mert anyám vég nélkül tudta mondani Petőfi sorait; akkor az nekem olyan természetes volt, mint ahogy levegőt veszünk. Később, amikor a debreceni gya­korló gimnáziumban találkoztam is­mét a költészettel, már korántsem volt olyan természetes és konflik­tusmentes az élmény. Nagy József tanár úrnál két feltétele volt an­nak, hogy egyáltalán valaki meg­maradjon gimnazistának: a latin főnévragozást kellett tudni fejből, gondolkodás nélkül, mind az öt declinatiót egy-egy példa­szóval és a Toldi tizenkét énekét. Az igazi, életre szóló találkozás József Attila volt, kamaszkoromban. Egész nyáron olvastam, Gánton, mert akkor éppen a bauxitbányá­ban kerestem meg a jövő évi ru­­hára­ valót. Mindennap írtam egy szerelmes levelet, tele József Attila­­idézettel. Azóta is, ha kezembe ve­szek egy kötet verset, miközben la­pozgatom, ennek a­­korai élmény­nek a töredékei elevenednek­­el bennem. Szerencsém volt: egyszerre találkoztam a két legnagyobb él­ménnyel, a szerelemmel és a vers­sel. Még egy nem régi, meghökkentő esetről­­kell beszámolnom. A télen elképedve­­láttam nyolcvanéves nagybátyám íróasztalán az új Dan­­te-kötetet (Dali illusztrációival), lapjai között cédulákkal, jegyzetek­kel. Te ezt olvasod? — Persze.” Kicsit restelkedve vallottam be ne­ki, hogy én Dantéról annyit tudok, amennyi éppen elegendő volt, hogy levizsgázzak belőle az egyetemen. Gyuszi bátyám egész életében a bányafa-kitermeléssel foglalkozott, és most Dantét olvas elmélyültem Személyes élményeimmel traktál­­tam eddig az olvasót. De a költé­szet napján az ember és a vers kapcsolatáról nem lehet másként beszélni, mint ilyen intim hangon. A vers és­­az ember - ha nagyon el nem rontják valahol - bizalmas viszonyban él egymással. A költőket illene köszönteni ezen a napon, de csak banális szavak jutnak eszembe. A verseket sem lehet megköszönni nekik, nincs rá szükségük, azért születtek, hogy verset írjanak. Mi pedig azért (is), hogy találkozzunk a költészettel, ki-ki a maga módján és idejében. Így egész a világ. Sarkadi László hazánkba érkezett branko Mikulics miniszterelnök Megkezdődtek magyar­­jugoszláv tárgyalások Branko Mikulics, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnöke Grósz Károlynak, a Minisz­tertanács elnökének meghívására vasárnap a reggeli órákban hivata­los, baráti látogatásra hazánkba ér­kezett. A jugoszláv kormányfő kísé­retében van Egon Padovan, a szövet­ségi kormány tagja, a magyar—ju­goszláv gazdasági együttműködési bizottság jugoszláv társelnöke, Traj­­ko Trajkovszki külügyminiszter-he­lyettes és Rudolf Sova, a JSZSZK magyarországi nagykövete, aki Bu­dapesten csatlakozott a kísérethez. A magas rangú vendéget és kísé­retének tagjait Grósz Károly, Villá­nyi Miklós pénzügyminiszter és őszi István külügyminiszter-helyettes fo­gadta a jugoszláv és magyar zász­lókkal díszített Ferihegyi repülőté­ren. A fogadtatáson jelen volt Gyür­ke Sándor, hazánk belgrádi nagy­követe. A kölcsönös üdvözlések után a vendégek vendéglátóik kíséretében gépkocsiba ültek és a jugoszláv kormányfő szállására hajtattak. Branko Mikulics szállásán szűk körű megbeszélést tartottak a kor­mányfők. Grósz Károly és Bran­ko Mikulics vezetésével magyar részről őszi István és Györke Sán­dor, a jugoszláv tárgyaló csoport ré­széről Egon Padovan, Trajko Traj­kovszki és Rudolf Sova ült tár­gyalóasztalhoz. A nyílt és szívélyes légkörű, kö­tetlen jellegű eszmecserén a tár­gyaló felek kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik belső fejlődésé­nek kérdéseiről, társadalmi helyze­téről, a két ország előtt álló fő fel­adatokról. A jugoszláv kormányfő program­ja délután városnézéssel folytató­dott. Branko Mikulics és kísérete Gérnyi Kálmánnak, a Fővárosi Ta­nács elnökhelyettesének kalauzolá­sával megtekintette a Mátyás-temp­lomot és környékét. Ezután belváro­si séta következett. A magas ran­gú vendég ismerkedett a Váci utca idegenforgalmi látnivalóival, miköz­ben a nagyváros múltjáról, minden­napi életéről, gondjairól is alkotha­tott némi képet a tanácselnök-he­lyettes tájékoztatása alapján. A rö­vid városnéző program a Vörösmar­ty téren fejeződött be. (MTI) A tárgyalóasztalnál. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Rendkívüli állapot Hondurasban ( HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A tegucigalpai amerikai nagykö­vetségnél történt véres incidens nyo­mán a múlt hét végén rendkívüli ál­lapotot vezettek be Hondurasban. Mint arról lapunkban beszámol­tunk, csütörtökön háromezer fővá­rosi diák vonult az Egyesült Álla­mok diplomáciai képviselete elé, hogy tiltakozzon Washington közép­­amerikai beavatkozási politikája, va­lamint az ellen, hogy Honduras — az alkotmány betűjével ellentétben — kiadott az amerikai hatóságok­nak egy állítólagos kábítószer-keres­kedőt. Az épületből — néhány perc­cel a tömegdemonstráció kezdete után — a tengerészgyalogos őrség géppuskatüzet zúdított a tüntetők­re, s gránátokat vetett a tömegbe. A lövöldözés során öten meghaltak, és sokan megsebesültek. A hondurasi kormányzat azt kö­vetően függesztette fel — egyelőre 15 napra — az alkotmányos jogo­kat, hogy a vérengzés nyomán az országban, mindenekelőtt a főváros­ban, nagyszabású Amerika-ellenes megmozdulások kezdődtek. A tünte­tők felgyújtották az amerikai kon­zulátus épületét, megrongálták ma­gát a nagykövetséget, gépkocsikat törtek össze, s beverték több ameri­kai képviselet és cég épületének ab­lakait. Az ország nagyobb városaiban je­lenleg megerősített katonai-rendőri járőrök cirkálnak, s fokozott bizton­sági intézkedéseket vezettek be a kormányhivatalok, valamint az ame­rikai érdekeltségű intézmények kö­zelében. Honduras több pontjáról komoly méretű csapatmozgásokat jelentettek, s Tegucigalpa felett a hadsereg helikopterei köröznek. Meg nem erősített hírek szerint szombat hajnalban tömeges letartóztatások kezdődtek, s ugyanazon a napon három bomba robbant a főváros kü­lönböző pontjain. Nagy Csaba Gorbacsov—Arafat találkozó A palesztin népi mozgalom fel­erősödése ma a legfontosabb impul­zus az átfogó közel-keleti rendezés felkutatását célzó gyakorlati lépések számára — állapította meg Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Jasszer Arafattal, a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet V. B. elnöké­vel folytatott moszkvai megbeszélé­se során. A szovjet vezető hangsú­lyozta: e tömeges mozgalom ereje abban van, hogy mélységesen de­mokratikus, s a megszállók provo­katív és elnyomó intézkedései elle­nére sem lép az extrémizmus útjá­ra. Ezáltal a mozgalom a legkülön­bözőbb körök mind nagyobb nem­zetközi támogatását és együttérzését váltja ki. A főtitkár a szovjet nép­­nevében kifejezte szolidaritását a palesztin nép harcával, amely mind nagyobb nemzetközi támogatást élvez. Mihail Gorbacsov és Jasszer Ara­fat egyetértett abban, hogy az utób­bi időben mind kedvezőbb feltéte­lek alakulnak ki a közel-keleti kér­dés megoldására. A Szovjetunió áll­hatatosan tevékenykedik az igazsá­gos és átfogó rendezés érdekében, amelynek során figyelembe kell ven­ni minden érintett fél érdekeit, vagyis az arabokét, köztük a pa­lesztinokét és Izraelét. Az SZKP fő­titkára utalt arra, hogy a PFSZ-nek és az arab államoknak, valamint Iz­raelnek kölcsönösen el kellene ismer­niük egymást. A Szovjetunió kész építő módon együttműködni a béke­folyamat minden részvevőjével — jelentette ki Mihail Gorbacsov. A rendezés leginkább hatékony mechanizmusa az ENSZ égisze alatt összehívandó nemzetközi konferen­cia. Mihail Gorbacsov megértéssel viszonyult ahhoz az elképzeléshez, hogy a nemzetközi konferencián összarab küldöttség vegyen részt. Hangsúlyozta a közel-keleti rende­zés alapvető kérdéseiben megnyil­vánuló arab egyetértés megteremté­sének fontosságát. Jasszer Arafat kijelentette: a pa­lesztin nép mindig nagyra értékelte a Szovjetunió támogatását. A to­vábbiakban a palesztin vezető tár­gyalt Ed­uard Sevardnadze külügy­miniszterrel is. Moszkvai sajtóértekezletén Ara­fat rámutatott: " A PFSZ és a Szovjetunió a közel-keleti rendezés módjait illetően teljes mértékben egyetért egymással. A közel-keleti rendezéssel kapcsolatos legújabb amerikai terveket Arafat érdemben nem kommentálta, leszögezve, hogy arról a PFSZ-t hivatalosan nem tá­jékoztatták. Arafat vasárnap eluta­zott Moszkvából. (MTI) Három magyar aranyérem a tekvandó-vb-n Sportszempontból igen mozgalmas volt a hét vége. A Budapest Sport­­csarnokban befejeződött a tekvandó­­világbajnokság, amely szép magyar sikereket is hozott. A nőknél a 64 kg-osok versenyében Rajkai Andrea világbajnok lett. Vasárnap délelőtt Papirovnyik Mónika szerzett arany­érmet, délután pedig az Engrich Ma­riann, Papirovnyik Mónika és Jan­csik Mária összeállítású magyar együttes lett világbajnok a női csa­pat előtörés kategóriájában. Nem akármilyen siker a tőröző Jánosi Zsuzsa minszki Világ Kupa-győzelme. Befejeződött a Vigadóban a Törley Kupa, amely szintén a vívók Világ Kupa-versenysoroza­­tába tartozik. A Törley-vándordíjat, az ötéves kiírás összetett versenyé­nek győztese, a francia Omnes kap­ta. Magát az idei versenyt pedig az NSZK-beli Weidner nyerte. Nem véletlenül említjük az utolsó helyen a labdarúgó-bajnokságot, mi­vel a mérkőzések színvonala a leg­több találkozón igen alacsony volt. A csapatok a góllövéssel is hadilá­bon álltak. (Részletes tudósításaink a 11. és 12. oldalon találhatók.)

Next