Népszabadság, 1988. június (46. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
A MOSZKVAI CSÚCSTALÁLKOZÓ HARMADIK NAPJA (Folytatás az 1. oldalról.) Reagan elnök nagyra értékelte az orosz és a szovjet szellemiséget, idézett Gumiljovtól (a nemrég hivatalosan íróként is rehabilitált, a polgárháború éveiben kivégzett költőtől) és Anna Ahmatovától (aki ugyancsak hosszú ideig nem szerepelt a kiadott költők sorában). A találkozó végén Reagan elnök búcsúsorokat rótt az írók emlékkönyvébe, és színpompás albumot kapott ajándékba, a Lityeraturnaja Gazeta angol nyelvű kiadásának egy példányával is kedveskedtek a vendégnek, aki örömmel fogadta a figyelmességet. Délután az amerikai elnök a Lomonoszov Egyetemet kereste fel, ahol mintegy harmincperces, igen nagy műgonddal és az összes „reagani példatár” felvonultatásával összeállított beszédet mondott. Ezt a diákok tetszéssel fogadták, majd kérdéseket tettek föl neki az amerikai egyetemi életről, nemzetközi kérdésekről. Az elnök beszélt a modern, posztindusztriális világ műszaki-elektronikai csodáiról, és a technika vívmányait összekötötte a gondolat- és információszabadság érvényesülésével. A gazdasági szabadsággal szembeállította a bürokráciát, ami, mint mondta, világprobléma, és a gondolatszabadsággal indokolta a világ egyes részein tapasztalható nagy ütemű fejlődést. A szabadság különféle érvényesülési módjai köré felépített beszédében szólt arról, hogy „egyetlen hatóság, kormányzat nem egyedüli letéteményese az igazságnak”. Utalt a soknemzetiségű Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti hasonlóságokra, és egy közelebbről meg nem határozott reformfolyamat intézményesítését szorgalmazta. Hallgatósága vélhető érzékenységét célba véve a szovjet diákok jövőbeni utazási, szabadidő-eltöltési lehetőségeit hasonlította össze az amerikaiakéval. Kitért nemzetközi kérdésekre is. Méltatta a Gorbacsovval aláírt kettős rakétamegállapodás jelentőségét. Hangot adott reményének, hogy a két nagyhatalom konstruktív együttműködésével megoldják a helyi konfliktusokat, és az Afganisztán körüli komoly tárgyalások szellemében felszámolnak más tűzfészkeket is. Egy szovjet diák a félórás beszéd végeztével föltette a kérdést: — Elnök úr, miért hívta meg hétfőn a „disszidens”-találkozóra, azt a Nyikolaj Rozskot, aki a második világháborúban együttműködött a fasisztákkal és ezért huszonöt évet ült börtönben? Reagan válasza meglepetést tükrözött: — Erről nem tudtam . . . A szovjet sajtó a csúcstalálkozó zsúfolt programját elemezve figyelmet fordít a hétfői „disszidens”találkozóra. — Vajon mi lehetett az elnök, a szervezők célja ezzel? Propagandafogás, „show-műsor”, vagy az amerikai jobboldal Reagan-politikát bíráló elemeinek szóló gesztus? — kérdezte az Izvesztyija. A Pravda igen kemény hangú kommentárban „szocializmus- és peresztrojkaellenes elemeknek” bélyegzi a diszszidenstalálkozó szovjet részvevőit. Abban a csúcstalálkozót Moszkvában figyelemmel követő nyugati megfigyelők egy része is egyetért, hogy az elnök kísérete, az amerikai szervezők nem kis hangsúlyt helyeztek a látványosságra. A nagy tévétársaságok figyeltek a csúcstalálkozót színesítő „szenzációkra”, legyenek azok az elnök Moszkvával való ismerkedésének spontán, kedves epizódjai, avagy a grammra kimért hatású, a hallgatóság lélektanára ráhangolt beszédek az írószövetségben és az egyetemen. Kedd este Renald és Nancy Reagan szálláshelyén, a Szpaszo-házban vacsorán látta vendégül Mihail Gorbacsovot és feleségét. A díszvacsorán részt vett Andrej Gromiko államfő és Nyikolaj Rizskov miniszterelnök, mindketten feleségük társaságában, továbbá George Shultz és a két vezető környezetének más, magas rangú tagjai. Ma, szerdán várhatóan délelőtt ünnepélyes keretek között kicserélik a kettős rakétamegállapodás Moszkvában és Washingtonban egyaránt ratifikált, tehát törvényerőre emelt dokumentumait. A szovjet házigazda, Mihail Gorbacsov délután egykor, vendége, Ronald Reagan pedig négy órakor nemzetközi sajtóértekezletet tart a csúcstalálkozóról, vannak még nézetkülönbségek is. Jó jel, hogy elvi egyetértés van a mozgathatóindítóállású ballisztikus rakétákról, remélhető, hogy sikerül közös formulát kidolgozni a légi indítású szárnyas rakéták ügyében is. Kölcsönös érdekeltség tapasztalható abban, hogy a tengeri indítású szárnyas rakéták problémáit a tervezett rakétafelező megállapodás keretében oldják meg. Ez utóbbi kérdésben azonban még távol állnak a nézetek egy kölcsönösen elfogadható megoldástól — mondotta a szovjet űrszakértő. A szóvivői tájékoztatón szóba hozták Reagan elnök egészségi állapotát is, utalva arra, hogy kedd reggel, a tárgyalások kezdetekor fáradtnak, levertnek látszott. Az amerikai szóvivő elmondta: az elnök kitűnő egészségnek örvend, de az előző éjjel rosszul aludt. Egyébként mindenkit igénybe vett a csúcs, ami nem is meglepő, hiszen például a keddi, kremlbeli sétát a legnagyobb jóindulattal is csak kocogásnak lehetett nevezni, hiszen Gorbacsov a tőle megszokott módon igen nagy iramot diktált. Bizonyára a tárgyalásokat is ez jellemzi , Vlagyimir Karpovval az írószövetség székházában. A külügyminiszterek és szakértők megbeszélése A szovjet-amerikai csúcstalálkozó keretében kedden ismét megbeszélést folytatott egymással Eduard Sevardnadze szovjet és George Scultz amerikai külügyminiszter. A diplomaták áttekintették a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok témakörét, s megkülönböztetett figyelmet szenteltek a hadászati támadófegyverzet, illetve az ABM-szerződés kérdéseinek, valamint a regionális problémáknak. A két külügyminiszter meghall♦ gátta a kétoldalú szakértői munkacsoportok vezetőinek beszámoló jelentését az elvégzett munkáról, s további instrukciókkal látta el őket a tárgyalások folytatásához. A találkozón a szovjet fél képviseletében részt vett Szergej Abromejev marsall, a honvédelmi miniszter első helyettese, vezérkari főnök, Alekszandr Besszmertnih külügyminiszter-helyettes, Jurij Dubinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete és Viktor Karpov leszerelési szakértő, a külügyminisztérium kollégiumának tagja. Amerikai részről Colin Powell tábornok, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, Paul Nitze, az elnök és a külügyminiszter leszerelési tanácsadója, Rozanne Ridgway külügyi államtitkár és Jack Matlock, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete vett részt a megbeszélésen. Jelen voltak még a két fél más szakértőiis. Jazov és Carlucci bizalomépítő lépésekről tárgyalt Dmitrij Jazov hadseregtábornok, szovjet honvédelmi miniszter és Frank Carlucci, az Egyesült Államok hadügyminisztere kedden is folytatta hétfőn megkezdett tanácskozását. A két miniszter a Moszkvában zajló szovjet—amerikai csúcs keretében tárgyalásokat folytat a Gorbacsov—Reagan találkozó napirendjével összefüggő kérdésekről, valamint a katonai doktrínákról és a két nagyhatalom közötti katonai kapcsolatokról. A miniszterek négyszemközt negyven percet, összesen pedig — szakértőik bevonásával — három órát tárgyaltak. Frank Carlucci a kimerítő tárgyalás után adott sajtónyilatkozatában elmondta, hogy nagyon kedvező benyomás alakult ki benne. Mint közölte, Jazovval megvitatta a világ különböző térségeinek katonai-politiikai helyzetét, és érintették azt a kérdést is, hogy a két minisztérium küldöttségei kölcsönös látogatást tesznek egymás országában. Carlucci szeriint ez jelentősen növelni fogja a bizalmat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Szakértők és szóvivők értékelése a keddi napról Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a nap folyamán olyan sok lehetőséget kapott a csúcs nyilvános értékelésére, hogy valósággal elvették a kenyeret szóvivőiktől, akik kedd esti, már-már show-műsorszerű közös fellépésükön jobbára csak ismételni tudták „főnökeiket”. Geraszimov és Fitzwater egyaránt hangsúlyozta, hogy a két vezető kitűnően megtalálja a hangot egymással. Reagan nagyon elégedett a csúcs eddigi menetével, igen termékenynek találja a tárgyalásokat, és örül, hogy azok mentesek a feszültségektől. Az amerikai szóvivő szerint a mostani csúcs egyik fő eredménye, hogy bebizonyította: a két ország szót tud érteni egymással közös problémáik megoldásában. Külön is hangsúlyozta, hogy Reagant nagyon meghatották találkozásai az egyszerű szovjet emberekkel vasárnap az Arbaton és kedden a Vörös téren. Mindez alapot ad a reményre, hogy lesz előrelépés a kapcsolatok fejlesztésében. * Kedden egyébként mások is fogyasztották a hivatalos szóvivők kenyerét, például Arbatov akadémikus,Szaggyejev, a szovjet űrkutatási intézet vezetője és Sislin, az SZKP KB propagandaosztályának helyettes vezetője, ők sajtótájékoztatón elemezték a csúcstalálkozón napirenden levő kérdéseket. Arbatov — egy, a látványos előrelépést hiányoló kérdésre válaszolva — kifejtette, hogy a Szovjetunió új indítványai az európai haderőcsökkentés megvalósításáról minőségi előrelépést hoznának. Ha a hétfőn előterjesztett javaslatok megvalósulnának, az radikálisan megjavítaná a légkört Európában. (Fitzwater erről azt mondta: tanulmányozzák a javaslatot, ám csak a szövetségesekkel folytatott konzultációk után nyilatkoznak róla.) Arbatov egyébként azt hangoztatta, hogy az amerikaiak üres kézzel jöttek "Moszkvába, makacsul ragaszkodnak az SDI-hez, és ezért nincs előrehaladás a tárgyalásokon a tervezett rakétafelező megállapodás ügyében. Finomabb fogalmazásban ugyan, de ezt a véleményt képviselte Geraszimov is, aki szerint szívesen hallanának újszerű elképzeléseket az amerikaiaktól az SDI és a tengeri indítású szárnyas rakéták dolgában, az ugyanis előbbre vihetné a START-tárgyalások ügyét. Mindazonáltal mindkét szóvivő megerősítette: a felek szeretnék még Reagan hivatali idejében, tehát jövő januárig aláírni ezt a megállapodást. Ilyen értelmű kijelentést tett különben Reagan is a Lomonoszov Egyetemen, amikor egy diák kérdésére válaszolt. Kijelentette: ha neki már nem sikerül is aláírnia az újabb leszerelési megállapodást, azon lesz, hogy utódja megtegye majd. Hozzáfűzte, hogy reméli, sikerül megszabadítani a világot a nukleáris fegyverektől. (Az amerikai politika eddig rendre a nukleáris fegyverek szükségességét hangoztatta.) Szóba került a sajtóközpontban az SDI-re adandó esetleges szovjet válasz ügye. Szaggyejev, a téma avatott szovjet szakértője, az aszimmetrikus szovjet válaszlépés tartalmát firtató kérdésre kifejtette: olyan, az SDI-ben is alkalmazott eszközök — például lézerek — alkalmazásáról lenne szó, amelyekkel megsemmisíthetők az amerikai „csillagháborús” berendezések. Az akadémikus egyúttal hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió továbbra is az SDI-ről való lemondásra próbálja rávenni az Egyesült Államokat. Szaggyejev is értékelte a csúcs eddigi üzenetét, és, mint mondotta, van haladás a leszerelési kérdésekről folytatott megbeszéléseken, de Tudósító munka közben. Nancy Reagan Leningrádban Nancy Reagan kedden Leningrád nevezetességeivel ismerkedett. Az elnök felesége Ligyija Gromiko, Andrej Gromiko szovjet államfő feleségének kíséretében a kora délelőtti órákban utazott el a Néva-parti városba, ahol virágcsokrot helyezett el a második világháborúban elesettek hősi emlékművénél a piszkarjovói temetőben. Nancy Reagan látogatást tett Petrodvorecban, ahol megtekintette az egykori cári rezidencián létesített gazdag képzőművészeti gyűjteményt és gyönyörködött a Finn-öböl panorámájában. A programból nem maradhatott ki a világhírű Ermitázs műkincseinek megtekintése sem. Az elnök felesége, aki a délutáni órákban visszatért Moszkvába, elragadtatással nyilatkozott Leningrád szépségéről és a leningrádiak kedvességéről. Dunai Péter—Léderer Pál Byrd és Dole szenátor Moszkvában Moszkvába indult Robert Byrd, az amerikai szenátus demokrata párti, valamint Robert Dole, a szenátus republikánus párti csoportjának vezetője, hogy részt vegyen a szovjet —amerikai rakétaszerződés ratifikációs okmányainak ünnepélyes kicserélésén. Az ünnepélyes aktusra, amelyen Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan aláírja az okmányokat, szerda délelőtt kerül sor. A szenátus többségi, illetve kisebbségi csoportjainak vezetőit Reagan elnök hívta meg azután, hogy a szenátus múlt pénteken elsöprő többséggel, 93-5 arányban a szerződés ratifikálása mellett szavazott. Byrdnek és Dole-nak komoly szerepe volt abban, hogy Howard Baker, a Fehér Ház stábfőnöke még a csúcstalálkozó kezdete előtt átadhatta Reagan elnöknek a szerződés ratifikációs okmányait. (MTI) Állásfoglalások és lapvélemények a csúcsról A moszkvai csúcstalálkozó eseményei továbbra is nagy figyelmet keltenek. Alább részleteket közlünk a legfrissebb állásfoglalásokból és lapvéleményekből. Franz Vranitzky osztrák kancellár nagyra értékelte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan tesz a moszkvai csúcstalálkozón. A kormányfő keddi nyilatkozatában kifejezte reményét, hogy ezek eredményeként nem folytatódik a fegyverkezési verseny, és a nukleáris leszerelést nem fogja követni ellensúlyozásul a hagyományos fegyverzet növelése. Alois Mock osztrák alkancellár és külügyminiszter a szovjet televíziónak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozónak döntő jelentősége lehet a kelet —nyugati viszony és az enyhülési politika alakulásában. A két nagyhatalom kapcsolatainak további fejlődésében Ausztria is nagymértékben érdekelt, mert az enyhülés légköre jobb lehetőségeket teremt számára, hogy betöltse hídszerepét a Kelet és a Nyugat között — mondta az osztrák politikus. Washingtoni tudósítónk, Kereszty András jelenti, hogy az amerikai televíziós társaságok közül az ABC és a CNN teljes egészében közvetítette Reagan elnöknek a moszkvai Lomonoszov Egyetemen mondott beszédét és a diákok kérdéseire adott válaszait. Az ABC az esemény után rögtön kommentált is: szakértői rendkívülinek nevezték az alkalmat. Reagan évek óta tervezte, hogy közvetlenül szólhat szovjet hallgatósághoz. A fiatal szovjet emberek, az egyetemi diákok pedig ideális hallgatóságot jelentettek. Amire Reagan — és az amerikai sajtó — sem számított, az a nyíltság volt, amivel a hallgatók kérdeztek, és az a jóindulatú figyelem, amely megnyilvánult az előadó iránt. A The New York Times kedden azt írta, hogy Reagan valamiféle misszionáriusnak gondolja magát, aki a nyugati stílusú demokrácia evangéliumát hirdeti, ha erre a Szovjetunió lehetőséget nyújt. Mostani útján erre bőséges módja akad. A The New York Times megkérdezte az egyik fehér házi tisztségviselőt, vajon nem viszi-e az elnök túlzásba emberi jogi kampányát. „Megkíséreljük eltalálni a megfelelő hangot. De nagyon nehéz elérni a tökéletes egyensúlyt” — volt a válasz. A The Washington Post azt elemzi, hogy az emberi jogok meghatározásában már különbség van a két nagyhatalom között. Miközben Reagan az emberi jogok amerikai értelmezésének megfelelően követel további nyitást a szovjet társadalomban, Moszkva olyan sajtóértekezletek színhelye is, ahol amerikai politikai aktivisták, békeszervezetek, etnikai csoportok képviselői arra mutatnak rá, hogy az Egyesült Államokban is bőségesen van tennivaló az állampolgárok jogainak biztosítását illetően. A sajtó ugyanakkor megállapítja: miközben Reagan alnök sokat szerepel a nyilvánosság előtt, a háttérben komoly munkát végeznek a szakértők. A Zsenmin Zsipao, a Kuangming Zsipao és több más kínai lap az Új- Kína hírügynökség jelentései alapján számol be a szovjet—amerikai csúcstalálkozóról. A lapok kiemelik, hogy — eltekintve az emberi jogok kérdésétől — Gorbacsov és Reagan megbeszélései komoly, tárgyszerű és barátságos légkörben zajlanak. Az Új-Kína jelentéseiben és ezek nyomán a pekingi lapokban is hangot kap az a vélemény, hogy az amerikai elnök a jelek szerint nincs tisztában a szovjet valósággal, nem utolsósorban azzal, hogy a Szovjetunióban miként vélekednek az úgynevezett emberi jogokról. A sajtó tálalásából érzékelhető, hogy Kína, amely az utóbbi években több alkalommal a belügyeibe való illetéktelen beavatkozásnak minősítette az Egyesült Államok emberi jogok kérdésében tanúsított magatartását és Kínának címzett bírálatait, a szovjet álláspontot tekinti ésszerűnek az amerikaival szemben. Találkozó és véleménycsere a moszkvaiakkal.