Népszabadság, 1988. július (46. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG jjgSjjjjjySjgl i 1988. július 1., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA wmmmmmsmmkikMm­MHMMMMmHHI I XLVI. évfolyam, 156. szám mOmSZ­MMOMZSM | A SZOVJET PÁRTÉRTEKEZLETEN Gorbacsov magyarázatot fűzott a vitatott javaslathoz (Különtudósítóink jelentik Moszk­vából.) Az SZKP országos értekezlete nyílt, lényegretörő szellemben foly­tatta munkáját csütörtökön. Noha eddig negyvennégyen fejthették ki a véleményüket, a szólásra jelent­kezettek száma az előző napihoz ké­pest ennél jóval többel, immár két­százhatvan fölé emelkedett. A ta­nácskozás demokratikus munkalég­körét jellemzi, hogy több küldött megkérdőjelezte azt a főtitkári ja­vaslatot, hogy a tanácselnöki és párt­titkári funkciót egyesítsék. Mihail Gorbacsov — a szerkesztőbizottság eddigi munkájáról szólva — csütör­töki felszólalásában erre kiegészítő magyarázattal reagált. Gorbacsov ismét rámutatott, hogy az ő szemében a kettős funkció ket­tős ellenőrzést is jelent, mégpedig rögtön a választásnál. Akit ugyanis nem választanak meg párttitkárként tanácselnöknek, annak — de párt­­szervezetének is — le kell vonnia a megfelelő következtetéseket — fej­tette ki. A főtitkár ugyanakkor fontosnak minősítette a párt és az állami szer­vek szétválasztását, és szükségesnek tartotta megváltoztatni azt a koráb­bi rendszert, amelyben a párt túl so­kat vállalt magára, a tanács pedig alulterhelt volt. Eközben garanciá­ra van szükség, hogy a tanácsoknak adandó hatalom ne jelentse a taná­csi apparátus, a végrehajtó bizottság hatalmának a növekedését a válasz­tott testülettel szemben. Utalt rá, hogy a Világ sok országában az ural­kodó párt formálja a hatalmi rend­szert. Ezzel összhangban, és a tanácsi apparátus befolyásának ellensúlya­ként is fontosnak érzi a főtitkár az általa javasolt megoldást. Gorbacsov a két fő dokumentum szerkesztőbizottságának vezetője­ként beszámolt az eddig végzett munkáról, a menet közben felvető­dött problémákról, a még nyitott kérdésekről. Hangsúlyozta, a bizottság megál­lapította, hogy az elmúlt három esz­tendő alatt nagy munkát végeztek az átalakítás jegyében, de a tovább­lépés nagy bátorságot, kitartást és szorgalmas munkát követel. A problémákról szólva kiemelte a párt- és az állami funkciók elhatá­rolását, a párt- és állami intézmé­nyek hatékonyabb működése érde­kében. Mint hangsúlyozta, a fő fel­adat a politikai intézmények reform­ja, mert ez a gazdasági reformok sikerének előfeltétele. Emlékezte­tett arra, hogy a gazdasági mecha­nizmus reformja "a hatvanas évek­ben azért nem valósult meg, mert a politikai intézményrendszer a régi maradt, és a tömegeket sem vonták be a nagy feladatok megva­lósításába. A múlt tanulságaiból okulva ezért most legfontosabb a politikai intézményrendszer reform­jának következetes megvalósítása. — Úgy gondoljuk — hangoztatta Gor­bacsov —, hogy a pártnak politikai élcsapatnak kell lennie, amely szer­vezi és vezeti a tömegeket. Irányít­ja az ideológiai és a kádermunkát. A gazdasági reformot illetően is a legfontosabb teendők közé tartozik a termelés adminisztratív vezénylésé­nek, a parancsolgatásnak a meg­szüntetése. Felhívta a küldöttek figyelmét ar­ra, hogy a tanácskozás hátralevő ré­­­­szében az átfogó feladatokról és a jövőbeni teendőkről szóljanak első­sorban. A vita hűen tükrözte a mai szov­jet valóságot, továbbra is sokrétű, s keverednek benne a régi és az új­­ elemei. Szovjet tudósítók a régi be­idegződések továbbélésének minősít­­­tették például annak a felszólalónak a szavait, aki „alighogy Gorbacsov­­ lelépett az emelvényről, a terület­­ összes dolgozója nevében támogató­­j­­áról biztosította a beszámolóban­­ foglaltakat”. Ez a gyors, „automati­kus támogatás” a korábbi gondolko­dásmód terméke — írták a tudósí­tók. Dióhéjban a legforróbb vitakér­désekről: sürgősen átalakítani a mi­nisztériumokat, amelyek „zavarják a munkát”. Ehhez kapcsolódóan ér­vényt szerezni a vállalati törvény­nek, amelyet egy felszólaló szerint „megszületése pillanatában” eltorzí­tottak, hatástalanítottak a miniszté­riumi bürokraták. Javítani az ellá­tást, feltölteni az üres boltokat. (Ez­zel kapcsolatban figyelmet keltett a Moszkovszkije Novosztyi legfrissebb, a konferencia idején megjelent szá­ma, amely az ország vezetői rétege kiváltságairól, a zárt üzletekről, ál­lami magánnyaralókról, külön egész­ségügyi hálózatról írt meglehetősen kritikus, statisztikai adatokkal do­kumentált cikket.) Több nyilvános­ságot a vezetők személyének, funk­cióik tisztázásának, a politikai bi­zottságban meglévő munkamegosz­tásnak. Gyökeresen átalakítani a nemzetiségi viszonyokat. (Erről Gor­bacsov csütörtökön azt mondta: „Ha a népek, nemzetiségek érdekeit nem vesszük figyelembe, a Szovjetunió­ban nem lesz peresztrojka.”) Több figyelmet a környezetvédelemre, megszüntetni a természeti kincsek­kel való rablógazdálkodást. Végül további hullámokat vetett Abalkin és Arbatov akadémikusok vitája ar­ról, hogy van-e érezhető gazdasági eredménye a peresztrojkának. Vol­tak, akik osztották Abalkin megle­hetősen borúlátó értékelését, hogy a gazdaságban nincs számottevő át­alakulás, mások (kevesebben) Arba­­tovval értettek egyet, aki szerint igen­is számottevő folyamatok indultak meg, elsősorban az alapok megszi­lárdításában. Megkülönböztetett figyelmet kel­tett Melnyikovnak, a Komi Auto­nóm Köztársaság párttitkárának a hozzászólása is. A demokratizálódás viharos folyamatai közepette vannak olyanok, akik szerint a pártban csak csúszópénzt elfogadók, lelketlen bü­rokraták vannak, akik mindenféle rendkívüli kedvezményt markolnak fel érdemtelenül. N­incs kizárva, hogy ma is találni ilyeneket a párt­apparátusban, de ezek elenyésző ki­sebbséget alkotnak. A pártmunkások túlnyomó többsége — szólt a „köz­katonákra” célozva — egyetlen ki­váltságot élvez: a jogot a napi tíz­­tizenkét órás munkára. (Folytatás a 4. oldalon.) Megszületett a hazánk és a Közös Piac közti megállapodás ( BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Brüsszelben eredményesen befeje­ződtek az Európai Gazdasági Közös­ség és Magyarország még tavaly kez­dett hivatalos tárgyalásai, s parafál­­ták az EGK és Magyarország között létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményt. Ma­gyarország kész a diplomáciai kap­csolatok felvételére a nyugat-európai közösséggel. Az egyezményt csütörtök délután az EGK brüsszeli központjában pa­­rafálták. Az okmányt Antalpéter Ti­bor kereskedelmi minisztériumi fő­osztályvezető, a magyar delegáció vezetője és Pablo Benavides igazga­tó, az EGK-bizottság küldöttségé­nek vezetője látta el kézjegyével. Je­len volt Németh József brüsszeli magyar nagykövet, Horst-Günter Krenzler, az EGK-bizottság külkap­­csolatokkal foglalkozó főigazgatósá­gának vezetője. A parafálást követően Göbölyös Gábor, a külügyminisztérium főosz­tályvezetője, aki a hivatalos politikai kapcsolatok felvételével összefüggő tárgyalásokat folytatta, tájékoztatta az EGK-bizottság képviselőjét a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának azon döntéséről, hogy dip­lomáciai kapcsolatokat létesít az Európai Közösségekkel, és átnyújtot­ta az erről szóló jegyzéket. Fábián Ferenc #■ (Az egyezmény parafálása alkalmá­ból Horn Gyula külügyminisztériu­­mi államtitkárral készített interjúnk a 6. oldalon.) AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELFOGADTA A ZÁRSZÁMADÁSI TÖRVÉNYT Beszámoló és vita az ipari szerkezet átalakításáról BERECZ FRIGYES EXPOZÉJA Csütörtök reggel kilenc órakor Villányi Mik­lós pénzügyminiszternek az 1987. évi költség­­vetés végrehajtásával kapcsolatban tett képvi­selői észrevételekre adott válaszával folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Jelen volt az MSZMP Politikai Bizottságának több más tagja, ott voltak a Központi Bizottság titkárai, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai pá­holyokban helyet foglalt több budapesti dip­lomáciai képviselet vezetője és tagja. Az elnöklő Horváth Lajos üdvözölte az or­szágos listán megválasztott két új képviselőt, Tóth Károlyt és Viczián Jánost, akik elfoglal­ták helyüket a padsorokban. Ezután megadta a szót Villányi Miklósnak. A pénzügyminiszter zárszavát követően határozathozatalra került sor. Az Országgyűlés a Magyar Népköztársa­ság 1987. évi költségvetése végrehajtásáról szó­ló törvényjavaslatot általánosságban és rész­leteiben a benyújtott eredeti szöveg szerint négy ellenszavazattal és tíz tartózkodással el­fogadta. Ezután került sor Berecz Frigyes miniszter beszámolójára az ipar szerkezetátalakítási fel­adatairól. A miniszteri expozét követően az el­nök bejelentette, hogy a vitában 22-en jelent­keztek felszólalásra. Közöttük Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. A nyári ülésszak második napján az elnöki tisztet felváltva Horváth Lajos, Péter János, Cservenka Ferencné és Stadinger István töl­tötte be. Az Országgyűlés ma reggel kilenc órakor folytatja munkáját Berecz Frigyes ipari mi­niszter válaszadásával. A­ pénzügyminiszter zárszava Villányi Miklós bevezetőjében kö­szönetet mondott a tartalmas vitáért, amely megerősítette a kormány gaz­daságpolitikájának, pénzügypolitiká­­­jának fő irányát. Úgy ítélte meg,­­hogy a beterjesztett zárszámadás helyzetértékelése, irányvonala támo­­­gatást kapott. Köszönettel nyugtáz­na, hogy több felszólaló emelte ki, s nem egyszerűen az eddigi politika­i folytatásáról van szó: minőségi változást kell elérni eb­ben az évben. Ez vonatkozik a költségvetés tavalyi hiányára, a külkereskedelmi mérleg, a nem rubelelszámolású fizetési mérleg hiányának lényeges csökkentésé­re egyaránt. E megállapítások után egyenként áttekintette a vitában elhangzott ér­tékelő megállapításokat, válaszolt a­­konkrét kérdésekre és észrevételek­ére. Hangsúlyozta: a pénzügyi kor­­­mányzat magáévá teszi a javaslato­­­kat, a költségvetési és hitelkapcso­latok alaposabb elemzését, feltárá­­­sát, s az Országgyűlés elé terjeszté­sét; az elmélyültebb folyamatelem­­­zés igényét; annak felmérését, hogy­­a belső és külső adósságállomány­­nagysága milyen hatást gyakorol a­­napi gazdasági munkára, a gazda­ságpolitikára. Kiemelte, hogy egyetértenek a költségvetés újraelosztó szerepének visszaszorításával.­­ De ez — mi­nt mondta — csak hosszú folyamat le­het, s igényli a kormány egészének, a parlamentnek és a társadalmi szer­veknek a támogatását is. A jelenleg ésszerűtlenül kiterjedt támogatások csökkentéséről van ugyanis szó. Ezt összes konfliktusával együtt —­­mondta a miniszter — magunkra­­vállaljuk, de az ebből adódó követ­kezményeket mindenkinek a maga területén kell elviselnie. A továb­biakban a napjainkra felhalmozó­dott támogatások kialakulásának okait elemezte. Rámutatott, az 1970- es évek elején elmaradt az akkorra tervezett ár-, adó- és valutareform,­­ez pedig már akkor a támogatások jelentős mértékű felhalmozódását okozta. Hazánk nem reagált megfe­lelően a kétszeri világpiaci árrobba­násra, a hatások semlegesítését a költségvetés vállalta. Az 1980-as évek elején pedig az infláció művi csökkentése újból a költségvetési támogatások gyara­podásával járt együtt. — A tanulságokat le kell szűrni — mondta. — Ki kell mondani, hogy a támogatáspolitikának következmé­nyei vannak, hogy ekkora összege­ket a vállalatok a hatékonyság ja­vításával gyorsan nem képesek elő­teremteni. "így ha radikálisabb utat választunk, az eddig elképzelt ter­vezett alacsonyabb fogyasztói ár­szint nem valósítható meg. Zárszava további részében kitért rá, hogy a fogyasztói ágazatok rendre olyan igényeket terjesztenek be, amelyek megfelelő jövedelemter­meléssel nincsenek alátámasztva. Ez állandósítja az egyensúly­­hiányt, ezeket az igényeket köz­­gazdasági érvekkel, meggyőző­déssel nem lehet vállalni. Nagyon sok olyan javaslat hangzik el, hogy meglevő forrásokat csopor­tosítanak át válságágazatokhoz. A sorban állók közé én is szeretnék be­állni — mondta —, mert mi a meg­takarítások egy részét a költségve­tési hiány csökkentésére szánjuk. Kérte annak megerősítését, me­lyet az expozéban is kifejtett: mai helyzetünkben az ellátás színvonalát a tudományos-mű­szaki kutatásban, az oktatásban fejlesztjük, az egészségügyben megőrizzük, de más ellátások területén nem vállalhatnak ga­ranciát a reálérték megőrzésére. A költségvetés ennél nagyobb köte­lességvállalása ma szubjektivizmust, voluntarizmust jelentene. Villányi Miklós a továbbiakban a nagyberuházásokkal kapcsolatos ki­adásokról, a fegyveres testületek ki­adásairól szólt. Egyetértett a felszó­laló képviselőknek azzal az igényé­vel, hogy a fegyveres testületek, a védelmi ágazatok kiadásait az új helyzethez igazítsuk, itt is érvénye­süljön a takarékosság. Az oktatásról szólva tájékoztatott arról, hogy a kö­zelmúltban a kormány felsőoktatási alapot hozott létre, a pénzt pályá­zatok útján osztják el. — Jövőre az oktatás egészét — mondta — a kor­mány kiemelt szinten szeretné tá­­mogatni, de a felsőoktatást minden­képpen. Az adóreformot ért bírálatokra válaszolva türelmet kért, mondván, hogy legalább egy esztendő tapasz­talataira van szükség ahhoz, hogy a parlament elé lehessen terjeszteni egy átfogó képet. Kiemelte: a pénzügyi kormány­zat vállalja, hogy a nagyobb hi­bákat, joghézagokat időközben kiigazítja, ha szükséges, a tör­vény korrekcióját az idén a par­lament elé terjeszti. Ezt követően a reformintézkedéseket sürgető felszólalásokra válaszolva felsorolta, hogy milyen reformok vannak napirenden. Az őszi ülésszak elé kerül a társasági törvény, vala­mint az egységes vállalkozói adóról szóló törvény tervezete; meg kíván­ják valósítani az egységes társada­lombiztosítási járulékot; alakul a költségvetési reform koncepciója, dolgoznak a támogatáspolitika több évre előretekintő irányvonalán, a tervezési, továbbá a társadalombiz­tosítási reformon, döntöttek arról, hogy 1989. január 1-jén a központi költségvetésről leválik a társadalom­biztosítási alap. Az árreform továb­bi lépéseinek kimunkálása, a bérpo­litika, a bérrendszer, a bérreform kérdései ugyancsak munkaasztalon vannak. Végül válaszolt a bős-nagymaro­si vízi erőművel kapcsolatos képvi­selői felvetésekre is. Felolvasta azt a levelet, amelyet Maróthy László miniszter írt az Országgyűlés elnöké­nek, s amelyben június 10-i dátum­mal a kormány nevében bejelentet­te, hogy a nagy jelentőségű beruhá­zásról — alapos előkészítés után — az év második felében jelentést nyújtanak be az Országgyűlésnek. A Minisztertanács felajánlja, hogy a kitűzött időpontot meg­előzően valamennyi érdeklődő képviselőnek megteremti a hely­színi tájékozódás lehetőségét. A kormány tehát nyitott e kérdés parlamenti megtárgyalására, kész alapos elemzésekkel megvédeni álláspontját a parlament előtt. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next