Népszabadság, 1988. augusztus (46. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

1988. augusztus 17., szerda MÉPSZABADSÁG 4 MI KÉPERNYŐNK Jubilál a nemzetiségi televíziózás Tízéves a nemzetiségi televíziózás Magyarországon. 1978. augusztus 16- án — az alkotmány ünnepéhez kap­csolódva — sugárzott először német és szerbhorvát nyelvű műsort az MTV. Az első összeállítás a pécsi tv­­stúdi­óban készült, amely azóta is gondozza e két nemzetiség televíziós programját. Pár évvel később a sze­gedi tv-stúdió megkezdte a román és a szlovák nyelvű adásokat. Ily módon a hazánkban élő négy kisebb­ségi népcsoport mindegyike számára létrejöttek az anyanyelvű televízió­zás lehetőségei. A pécsi tv-stúdió egyórás nemze­tiségi műsort készített a jubileum alkalmából. A program magyar nyel­vű, mégpedig azért, hogy a többségi nemzet tagjai jobban megismerjék a velünk élő kisebbségi népcsopor­tokat, többet megtudjanak örömeik­ről és gondjaikról. A pécsi stúdióban egyébként önálló nemzetiségi szer­kesztőség működik, saját munkatársi gárdával és anyagi eszközökkel. A szerkesztőség sok segítséget kapott és kap a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem német és szerbhorvát nemzetiségi tanszékeitől. Az utóbbi évtized során kialakult a nemzetiségi televíziózás struktúrá­ja. A pécsi és a szegedi tv-stúdió hetente 5—5 perces hírösszefoglalót ad mind a négy nemzetiség nyelvén. Havonta 30—30 perces magazinmű­sorral jelentkezik a szerbhorvát nyelvű Nas­ekran, a német nyelvű Unser Bildschirm, a román nyelvű Ecranul nostru és a szlovák nyelvű Nasa obrazovka — jelentésük: A mi képernyőnk. A nemzetiségi televíziózás megte­remtésével teljessé vált a tömegtá­jékoztatási eszközök köre a hazánk­ban élő délszlávok, németek, romá­nok és szlovákok számára. Anya­nyelven olvashatják a hetilapjaikat, hallgathatják a rádióműsoraikat és figyelhetik a tévéprogramjaikat. Az országos tv-adóhálózat útján ugyan­is valamennyi nemzetiségek lakta településre eljutnak a pécsi és a sze­gedi stúdió anyanyelvű műsorai. A nézők megismerték és megkedvelték az adásokat. (MTI) MEGSÜLNEK A MELEGTŐL A SÜLLŐK? Fullasztja a kánikula a halakat Halpusztulással fenyeget a nagy meleg Baranya megyében, adta hírül az MTI. Az adatok szerint a vesz­teség máris 2000—2500 kilogrammra tehető. A hőség ugyanis meggyorsí­totta a párolgást, csökkentette a ta­vak vizét tápláló patakok szintjét. Emiatt a megye horgásztavai 40, sok helyen 60 centiméterrel is sekélyeb­bek. Nagyon hiányzik tehát a csapa­dék a halaknak is. Különösen a sül­lők sínylették meg az oxigénhiányt. Ezeknek az értékes húsú halaknak háromszor több oxigén kell, mint például a pontynak. Az országos helyzetről megkérdez­tük Tahi Bélát, a Magyar Országos Horgász Szövetség titkárát. Mint el­mondta, számottevő halpusztulásról eddig nem kaptak értesítést. Az azonban tény, a halastavak oxigén­háztartása sok helyütt felborult. A Budapest környéki jelentősebb hor­gászhelyeket nem fenyegeti a káni­kula. A délegyházi tavak mélysége például eléri a 8—10 métert, ez vé­dettséget biztosít. A soroksári Duna­­ágon sincs ok félelemre, itt szükség esetén megoldható a friss víz után­pótlása a Duna vizével. Inkább a haltenyésztésre fogott vi­zek halai vannak veszélyben. Ezek­ben nagyobb a halsűrűség, gyorsab­ban használódik el az oxigén. Külö­nösen a hajnali órák kritikusak, mert éjszaka az algák kevesebb oxi­gént termelnek. A felmelegedett vi­zeknek, pontosabban a halaknak nemcsak az eső, hanem a szél is hiányzik. A hullámok nélküli vízben ugyanis tovább csökken az oxigén. Remélhetőleg a ma hazánk fölé ér­kező hidegebb levegőt szállító front esőt és enyhülést hoz a szomjazó halaknak is. Kovács Lajos Ítéletet hirdettek a békéscsabai műkincstolvajok ügyében Másodízben hirdetett ítéletet ked­den a Békéscsabai Városi Bíróság a múzeumi műkincstolvajok ügyében. Először egy évvel ezelőtt foglalkoz­tak az üggyel, amely másodfokon a Gyulai Megyei Bíróság elé került, s az elrendelte a per újratárgyalását. Borsi József, a békéscsabai Mun­kácsy Mihály Múzeum történésze­ként Csontos Pállal, a tótkomlósi tanács megbízott elnökével éveken át dézsmálta a múzeum történeti gyűjteményét. Egyebek között ér­tékes fegyvereket és pipakülönleges­ségeket tulajdonítottak el. Borsi Jó­zsef a múzeumból ellopott, össze­sen több mint 300 ezer forint értékű tárgyakat az orgazdaságra vállalko­zó „műgyűjtő” Csontos Pálnak adta tovább. A múzeum volt történésze a tárgyalássorozaton feltáró vallomást tett, a kárt megtérítette. A hajdani megbízott tanácselnök ellenben végig tagadta, hogy tudta volna, honnan származnak a műkincsek. Ez utóbbi­nak azonban ellentmond, hogy rábi­zonyították: többször látogatást tett a múzeum raktárában. Dr. Domokos Jenő tanácsa Borsi József elsőrendű vádlottat jelentős értékben, üzletszerűen, bűnszövet­ségben, folytatólagosan, túlnyomó­­részt társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt egy év hat hónapi bör­tönre ítélte, s mellékbüntetésül egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlá­sától. Csontos Pál másodrendű vád­lottat az előbb említett vádpontok mellett orgazdaságban találták bű­nösnek, ezért két év három hónapi börtönbüntetésre ítélték, s három évre eltiltották a közügyektől. A per során lefoglalt műkincsek visszake­rülnek a Munkácsy Mihály Múzeum­ba. Az ítélet ellen Borsi József enyhí­tésért, Csontos Pál felmentésért fel­­lebbezett. Az ügyész három nap gondolkodási időt kért. (MTI) Könyv jelenik meg az atomtemetőről (Megyei tudósítónktól.) A Balkissi Atomerőmű Vállalat su­gárvédelmi osztályvezetője, Rósa Géza, könyvet írt, Temetni jöttem címmel. A magán­kiadásban várha­tóan szeptemberben megjelenő könyv az ófalui atomtemető körü­li csatározásokat dolgozta fel. A ha­tásos címet, a sokaknak ismerősen csengő Shakespeare-idézetet a szer­ző munkatársai javaslatára válasz­totta. Rósa Géza érdeklődésünkre el­mondta: az atomerőmű e témával foglalkozó dolgozói, s az általuk fel­kért szakemberek a számaikra siker­telenül végződött szakmai és tár­sadalmi viták után is meg vannak győződve arról, hogy a kis és a kö­zepes radioaktivitású hulladékok el­helyezésére a tervezett ófalui léte­sítmény minden szempontból alkal­mas. Így bíznak abban, hogy a dön­tő szót kimondó akadémiai bizottság az ő szakvéleményüket tartja majd megalapozottnak. Ez a megállapítás egyben válasz az utóbbi napokban fölröppent két hírre is. Ugyanis valóban jöttek újabb javaslatok az atomtemető he­lyére, technológiájára. Egy budapes­ti kisszövetkezet kidolgozna a pak­siaknak egy állítólag minden­eset­re teljes biztonságot adó megoldást. Az erőműben azonban úgy tartják, hogy a ki­sszövetkezet ajánlata nem elég meggyőző. Így nem is foglal­koztak vele mélyrehatóbban. A má­sik elképzelés — ami tulajdonkép­pen egy régi ötlet „felmelegítése” — ugyancsak elutasításba ütközött. Egy paksi mérnök javasolta, hogy a radioaktív hulladékoknak helyben építsenek megfelelő tárolót. Amíg azonban az atomerőműnek a Duna közelsége létkérdés, az atomteme­tő számára ugyanez kizáró ok. A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ it­tl MŰSORÁBÓL KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Eco-mix 8.50: Külpolitikai figyelő. 9.00: Napközben. 11.00: Társalgó. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Klasszikusok délidőben. 14.10: A magyar nyelv századai. 14.25: Operaslágerek. 15.00: Zengjen a muzsika! 15.30: A rendőrtisztképzés múltjából. 16.05: Teli szájjal. Az Ifjúsági Rádió kabaréműsora. 17.00: Olvastam valahol ... az 1848— 1849-es forradalom és szabad­ságharc utolsó napjairól. 17.30: Népdalok, néptáncok. 18.02: Könyvszemle. 19.15: Mi történt? 20.15: Filmzene. 20.29: Magyar orvosok világtalálkozó­ja Budapesten. 20.50: Lemezmúzeum. 22.30: Kapaszkodó. 22.55: Operaest. 23.45: Ez: történelem. Verseit elmond­ja: Juhász Ferenc. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Napraforgó. 9.05: Idősebbek hullámhosszán. 9.50: Rivaldafényben, közben. 10.25: Útikalauz üdülőknek. 10.50: Láttuk, hallottuk. 11.05: Világújság. 11.10: Térkép és útravaló. 11.30: Balaton-rádió. 12.10: Déki Lakatos Sándor népi zene­kara játszik. 12.30: Postabontás. 13.05—13.45: Gyermekeknek. 13.05: A Tenkes kapitánya. 3. — A fürdőmester. 13.40: Muzsikáló természet. 14.00: Egy órában egy élet. 15.05: Pihenőidő. 17.05: Intim lista. 17.30: Ötödik sebesség. 18.30: Garázs. 19.05: Albumajánlat. 20.00: Maisie tudja. 1. rész. 2036: Zenés játékokból. 20.50: Tudósítás az országos úszóbaj­nokságról és a HungarHotels— Challanger nemzetközi tenisz­­versenyről. 21.05: Egy hírhedett kalandor a XII. századból. 10. rész. 21.30: A Canned Heat együttes felvé­teleiből. 22.00: Mozaik. 23.10: A dzsessz története. 23.50 20.14: Soltész Rezső énekel, a Stúdió 11 játszik. BARTÓK RÁDIÓ 9.54: Csajkovszkij: Anyegin. Három­­felvonásos opera­ közben. 11.05: Pillanatkép. 12.25: Kuhnau—Hazell: Dávid és Gó­liát harca — bibliai szonáta. 12.40: Döntsön ,BABA”-val! 12.55: Rólunk van szó! 13.05: Visszaszámlálás. 14.00: A Hillard énekegyüttes felvéte­leiből. 14.25: Sok hűhó Rodoszért. Jákovosz Kambénélisz komédiájának rá­dióváltozata. 15.39: Zenekari muzsika. 17.05: Az Amadinda Ütőegyüttes hangversenyei. 18.30: Szlovák nyelvű műsor. 19.05: Lakmé. Részletek Delibes ope­rájából. 19.59: Schubert: VII. szimfónia. 20.51: Bemutatjuk a Dire Straits együt­tes 1984-es dupla koncertleme­zét. 21.36: Nyelvrokonaink zenéje. 22.00: Magyar zeneszerzők. 32.35: Mendelssohn: Esz-dúr vonósné­gyes. 23.00: Tükörképünk 37 darabban. TELEVÍZIÓ 8.55: Tévétorna nyugdíjasoknak. 9.00: Képújság. 9.05—10.10: Szünidei matiné. 9.05: Fókusz. Művészeti műsor gye­rekeknek. Kicsi-e a kicsi, nagy-e a nagy? (ism.). 9.45: A Korall-sziget. 10.10: A magatartáskutatás története. 10.55: Képújság. 16.55: Hírek. 17.00: RTV Közönségszolgálat. 17.05: Front, kegyelem nélkül. NDK- tévéfilmsorozat. XIII/7. rész: zongorák Malagának. 18.05: Ki mit tud? Amatőrfilm és vi­deókategória. 18.20: Álljunk meg egy szóra! Grétsy László és Vágó István nyelvmű­velő műsora. 18.40: Tévétorna. 18.45: Cim-cim. 19.05: Esti mese. 19.30: Híradó. 20.05: Ki mit tud? IV. elődöntő. kb. 22.15: Híradó 3. 2. MŰSOR 17.50: Képújság. 17.55: Nachrichten. — Hírek német nyelven. A pécsi körzeti stúdió műsora. 18.00: Dél-Alföldi Mozaik. A szegedi körzeti stúdió műsora. Váloga­tás az elmúlt hónap regionális adásaiból. 19.09: Ábrahám gyermekei. Paul- Jacques Callebaut és Nicole Saey sorozata. XIII 7. rész: A drúzok titkos rendje. 19.30: Ted Curson (USA). Lakatos De­zső és a Supertrio a „Video­ton.” Interjazz Fesztiválon. Alba Regia Napok — 1987. Székes­­fehérvár: Vörösmarty Színház. 20.00: Meghökkentő mesék. Angol té­véfilmsorozat. Emily eltűnt. 20.30: Régi holland mesterségek. Ke­nyérsütés. Holland rövidfilm. 30.40: Váltó. Gazdasági világverseny. 21.25: Híradó 2. 21.40: Mobil Nagydíj nemzetközi at­létikai verseny. Közvetítés Zü­richből. 33.30: Képújság. Jégeső, felhőszakadás Miskolcon (Megyei tudósítónktól.) Tegnap déliben még kánikula vo­lt, sütött a nap, alig egy óra múlva vi­szont egy hirtelen jött, nagy kiter­jedésű zivatarfelhőtől olyan sötét­ség borult Miskolcra, hogy a há­zakban villany­t kellett gyújtani, és a gépkocsik fényszórókkal közleked­tek. Már amelyik tudo­tt, s inam akadt el, mint például az egyik alul­járóban­, ahol négy autó rekedt benn. A sűrű felhőből hatalmas jégesővel kísért felhőszakadás zúdult a vá­rosb­a, s az utak kisebbfajta pata­kokká váltak, mert a csatornanyí­lások nem győzték egyszerre leve­zetni az áradatot. Leállt a villamos­­közlekedés is. Az Országos Meteorológiai Szolgá­lat miskolci főállomásának közlése szerint 30 perc alatt 22,3 millimé­ter csapadék hullott. A városi szűz­­oltóügyeletet a rövid ítéletidő alatt többször riasztották elöntött pincék­hez, úttestre dőlt fákhoz. Szikszón a gimnázium épületének tetőszigetelő lemezeit feltépte a vi­har, s veszélybe került az intézmény több ezer kötetes könyvtára. Az esővizet nem győzték elvezetni a csatornák. KOZMA ISTVÁN FELVÉTELE — MTI FOTO Ingyenmóka Velencén (Munkatársunktól.) Az alkotmány napján Velencén az IFI Étterem előtti parkolóban, rossz idő esetén pedig magában az étte­remben ingyenes rendezvényt tart a fiataloknak a nagyközségi Hazafias Népfront, s mellette még a népes szervezőgárda. A műsorban lesz breakbemutató, koncertezik a Boj­torján, fellép Eszményi Viktória, s a sztárvendégek között említést érde­mel Szikora Róbert, D. Nagy Lajos, Csongrádi Kata és Növényi Norbert. Délután táncversenyt tartanak, lesz kirakodóvásár és Sáfrán István dedikálja Végh Antalról írott köny­vét. (Be)gyűrűzött félreértés Milliók és milliók élnek béké­sen e honban anélkül, hogy is­mernék az újságírás különböző műfajainak mibenlétét. Nem is kell ismerniük. Ám azoknak, akik írnak is, tudniuk illene, hogy nem tévesztendő össze a nyilatkozat a tudósítással. Király Zoltán országgyűlési képviselő és a Népszabadság kö­rül hetek óta gyűrűzik a félreér­tés éppen e műfaji különbségek figyelmen kívül hagyása miatt. Jeles laptársunk, a Heti Világ­­gazdaság interjút közölt Király Zoltánnal július 30-án. Ez így kezdődik: „Gondolom, sokakat meglepett néhány napja adott nyilatkozata... Azt közölte a Népszabadsággal, hogy a vízlép­cső-beruházásról hozott döntést ma már nem szabad visszafordí­tani.” Nos, a Népszabadság nem kért s nem is kapott nyilatkozatot Ki­rály Zoltán képviselőtől, hanem tudósított egy eseményről (a par­lament egy csoportjának ausztriai vízlépcsőszemléjéről é­s az ott el­hangzottakról. Király Zoltán, az újságíró, aki maga pontosan tisz­tában van a műfajokkal, erre hív­ta föl a figyelmét az őt kérdező kollégának, amikor elmagyarázta: „Előre bocsátom, én nem nyilat­koztam a Népszabadságnak. Jó adag szkepszissel egy négynapos tanulmányút végén újságírók je­lenlétében fogalmaztam úgy, hogy ezt a beruházást valószínűleg már nem lehet visszafordítani.” Azon lehetne esetleg vitatkoz­ni, hogy a „nem lehet" és a „nem szabad” kifejezések között milyen árnyalatbeli eltérések vannak. Le­hetne, de Király Zoltánnak nem áll szándékában. Ha szándékában állna, ő megtalálná erre a legal­kalmasabb fórumot: a Népsza­badságot. A lényeg ugyanis más. Nevezetesen az, hogy a döntést visszafordíthatatlannak ítéli, szembesülve a tényekkel, küsz­ködve kételyeivel. Kár, hogy másik laptársunk, a Képes 7 is a félreértést gyűrűz­­teti tovább legutóbbi számában, figyelmen kívül hagyva, hogy a Népszabadság nem közölt nyilat­kozatot sem Király Zoltántól, sem más képviselőtől. Ismétlem: tudó­sított. S e tudósítás ellen Király Zoltán nem fejtett ki semmiféle fenntartást a HVG-ben, ahogyan azt a Magyarország című hetilap sugallta — igaz, csak zárójelben — olvasóinak augusztus 5-i szá­mában. Hiába, no! Nem csak ír­ni, olvasni is tudni kell(ene). Bálint Ibolya ­ Feltehetően nem mindenki örült annak az egyébként udvarias hangú értesítésnek, hogy ekkor és ekkor legyen otthon, mert átállítják régi gázkészülékeit. Jön a földgáz! Az érintettek viszont a lehető leggyor­sabban elvégzett munka után öröm­mel tapasztalták, hogy a korábbinál hamarabb forr fel a teavíz, rövidebb idő alatt készül el a leves, mint ak­kor, amikor még városi gázt hasz­náltak. A napokban fejeződött be Buda­pesten a „földgázprogram”, amely nagy technikai előkészületeket, rend­kívül szerteágazó szervezőmunkát követelt a Gázművek szakemberei­től. — Mikor kezdődött ez a munka? —­­kérdeztük Zombor Gábortól, a Gázművek vezérigazgatójától. — Tizennyolc esztendővel ezelőtt. A városi gáz, amelyet szénből állí­tottak elő, 132 esztendőn át szolgálta a mostanihoz képest még csekély számú fogyasztót. Először 1949-ben Lipséről vezettek földgázt Buda­pestre; ezt akkor a városi gáz dúsí­tására használták fel. Jóval később, 1962- ben, a Dunaújvárostól a főváro­sig húzódó kőszéngázvezeték tette le­hetővé, hogy minél több üzembe, otthonba eljuttathassák a dúsított gázt. Az igazán jelentős fejlesztés 1963- ban kezdődött, amikor az a­k­korra kiépült országos földgáztáv­vezetékhez csatlakozva folyamatosan szavatolhattuk a fővárosban a kiváló égési értékű földgázellátást. A Fő­városi Tanács anyagi támogatásával — egyebek között új gázgyárak épí­tésével — elértük, hogy napi 3,5 mil­lió köbméter gázt tudtunk eljuttat­ni a fogyasztókhoz a városi gáz ve­zetékein keresztül. Ezzel egy időben kezdődött meg Budapesten a laká­sok közvetlen földgázellátása is. Jelenleg így áll a helyzet: 600 ezer fővárosi fogyasztó használ földgázt, s közülük 350 ezer otthonban fűte­­nek is a kék lánggal. Ez annak is köszönhető, hogy az utóbbi években meggyorsítottuk a háztartásokban használatos készülékek átállításának ütemét. Tavaly például már 30—40 ezer lakásba kopogtattak be szere­lőink, míg esztendőkkel ezelőtt csak évente néhány ezerre futotta az erőnkből. — Mekkora teher hárult emiatt a lakosságra? — El kellett viselniük a munkála­tokkal járó óhatatlan kellemetlensé­geket, de az anyagi kiadásokat a Fő­városi Gázművek fedezte. A hálózat építése, átalakítása, a földgázhaszná­latra alkalmatlan régi típusú háztar­tási készülékek kicserélése meglehe­tősen költséges volt. Szeretném új­ra megköszönni, hogy az emberek többsége türelmes és megértő volt velünk. Ügyeltünk arra is, hogy ne sokáig zavarjunk egy-egy helyen. — Ezentúl már nem láthatunk a Gázművek jelzőszalagjával elkerített útfelbontásokat? — De igen, ha nem is annyit, mint eddig, mert hiszen a munka nehezén már túl vagyunk. Tovább folytatjuk az elengedhetetlenül szükséges háló­zatrekonstrukciót, és az is természe­tes, hogy mindent megteszünk az emberek biztonságáért. Az üzemza­varok elhárítása, sajnos, útfelbon­tással, zajjal, olykor forgalomeltere­léssel jár. — Mi lett az időközben megszün­tetett városi gázt gyártó üzemek dol­gozóival? — Azokat, akik maradni akartak nálunk, részben átképeztük, részben más munkaterületen foglalkoztatjuk őket. Szükségünk van rájuk, mert csak velük tudjuk gyorsítani a háló­zatrekonstrukciót, és javítani lakos­sági szolgáltatásainkat. — Mit nyer a lakosság azzal, hogy ezentúl földgázzal süthet-főzhet, fűt­­het? — Egyenletes és biztonságos gáz­ellátást, a készülékek nyugodt hasz­nálatát. És újabb gázfogyasztók be­kapcsolásának lehetőségét. K. J. BEFEJEZŐDÖTT A BUDAPESTI FÖLDGÁZPROGRAM Biztonságos ellátás, több és gyorsabb lakossági szolgáltatás

Next