Népszabadság, 1988. augusztus (46. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

KÖZGAZDASÁG ÖT-HÉTEZER ÁLLAMPOLGÁRT KÉRDEZNEK MEG A személyi jövedelemadózás próbája Tájékoztató az APEH-ben „Az adózók szempontjából jó adórendszer nincs, legfeljebb elviselhető!” — ezzel az örökbecsű kijelentéssel kezdte tegnapi sajtótájékoztatóját Sütő Dezső, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke. A túlzott népszerűségnek nem örvendő APEH ugyanis szeretné legalább a komfortérzeteinket javítani, s ezért most önkéntes próbára szólít fel bennünket. Nyilvánosságra hozták a személyi jövedelemadóbevallás tervezett nyomtatványát, azzal a szándékkal, hogy — még az érdemikitölltés előtt — a lakosság megismerhesse, és a szakértők is levonhassák a kellő tanulságokat. Az APEH elképzelései szerint munkatársaik — és az érdekképviseleti testületek szakemberei — szeptember folyamán mintegy öt-hétezer olyan állampolgárt keresnek fel a próbaívvel, akiknek több forrásból származik a jövedelme, tehát jövő év február végéig el kell készíteniük személyi jövedelemadó-bevallásukat. A feltérképezendő kör nagyjábólmegkísérli „bemérni” a jövendő adózási rétegek arányait, így a reprezentáció kiterjed a fő munka mellett egyéb jövedelemmel,rendelkezőkre, az egyéni éstársas vállalkozókra,illetve a mezőgazdasági kistermelőkre. A próbaívkitöltése önkéntes, és semmilyen — utólagos — adózási és ellenőrzési következménye nemlehet, az APEH a benne foglaltadatokat titkosan kezeli. Viszont nagyon remélik, hogy akik rállkalkoznak a bevallásminta kitöltésére, valós adatokat írnak be, mert különben az egész vizsgálódás értelmét veszíti. A „próbafutam”-nak ugyanis -alapvetően -két célja van: szeretnék, hogy az állampolgárok megismerjék a nyomtatványtervezetet, és megtanulják helyes kitöltését. Ugyanakkor az adószakértők is okulhatnak a próbakitöltés tapasztalataiból, hiszen kiderülhet, hogy az mennyire érthető, kezelhető, milyen fogyatékosságai vannak. A próbakitölltők véleményén kívül szívesen veszik a többi állampolgár érdemi megjegyzését is. A különféle lakossági álláspontok figyelembevételével — valamint azoknak a módosításoknak az átvezetésével, amire a parlament október eleji ülésszakán kerül majd sor — véglegesítik a nyomtatványt. A tájékoztatón az újságírók csszemügyre vehették — az első látásra kissébonyolultnak tűnő — bevallásgumi-túratáblázatot. A 10 oldalnyi ívhez ennél több kitöltési útmutató társul, de nem kell elrettenni: alényeg mindössze két lap — az adóallapokat tartalmazó nyomtatványok — kitöltése lesz. Természetesen a nyomtatványtervezet teljeskörűentartalmazza mindazokat a lehetséges eseteket, amelyek a törvény szerint a jövedelemadózás szempontjából előfordulhatnak, de az adózóknak csak az általuk végzett tevékenységből származó jövedelmekről kell bevallást készíteni. Az egész tehát pofonegyszerű , de azért nem árt alaposantanulmányozni az útmutatót, és persze az se baj, ha valós adatokat tüntetünk fel. Aki mégis úgy érzi: bizonytalan, kérheti adószakértő segítségét is. A pénzügyi tárca döntése alapján ilyen tanácsadói tevékenységet 1990- ig a könyvszakértők is végezhetnek, azt követően csupán a vizsgázott adótanácsadók. Képzésük akövetkező hónapban indul meg. Megkérdeztem az APEH elnökét: mennyiben jogos azoknak a munkavállalóknak a panasza, akik csupán egy forrásból, a vállalatuktól, szövetkezetüktől jutnak jövedelemhez, ám tevékenységük idényjellege, vagy az eltérő teljesítmények, illetve időszakos kifizetések miatt a jelenlegi adóelőleg-levonási szabályok alkalmazásával hátrányba kerülnek. (A jogszabályok szerint ugyanis minden ilyen kifizetést 12-vel kell szorozni, így — adott esetben — többet vonnak le a jutalomból, mint amennyi a kifizetés összege.) Kiderült: erre az anomáliára már a jogszabályalkotók is rádöbbentek, ezért az őszi Országgyűlésen — feltehetően — módosítják a jelenlegi előlegszámítási rendet. Úgynevezett göngyölített módszert — azaz: a ténylegesen kifizetett jövedelem adójának arányosítását — fognak alkalmazni, ami, sajnos, ismételt adminisztrációs többletterhet jelent majd. Rákérdeztem arrais: ha vita van az adóelőleg körül, azt mi módon lehet tisztázni? Az adószakértők elmondták: 1989. január 30-ig a munkáltatók kötelesek közölni dolgozóikkal, hogy mennyi a jövedelmük, illetve mennyi adóelőleget vontak iletőlük. (E fontos adat birtokában tölthetik ki mindazok, akik ezenkívül még más jövedelemmel is rendelkeznek, az adóbevallásukat, amit 1989. február végéig kell benyújtaniuk.) Ha a munkavállaló úgy látja, hogy munkáltatója a kárára tévedett, vagy valamilyen okból kevesebb adót vont le, a különbséget a következő bérkifizetéskor köteles számára megfizetni, vagy levonni. Az önbevallásos alapon, adózók visszatérítési igényét az APEH a benyújtásitól számított harminc napon belül vizsgálja felül. Az adóhatóság az SZJA végelszámolását a munkáltatókkal a jövő év áprilisában végzi el, de természetesen folyamatosan kapja az adóelőlegeket. Az eddig befolyt összeg alapján állította Sütő Dezső, hogy az eredetileg tervezett 58 milliárd forint körüli személyi jövedelemadó mértékeirreális. A tervezési hiba részint adódhat abból, hogy a szakembereknek — lévén ez az első ilyen esztendő — becsült adatokból kellett kiindulniuk. Származhat a tévedés abból is, hogy 1987 folyamán nagyobb bérkiáramlással számoltak, mint ami eddig — időarányosan — bekövetkezett. A kezdeti viszszatartás, óvatoskodás után ma már havi ötmilliárd forint körüli SZJA folyik be a költségvetésbe, így a várható bevétel 51 milliárd forint körül alakulhat. Végül a tájékoztató részvevőielmeditálhattak azon , vajon mennyibe is fog kerülni egy ilyen „bevallási garnitúra”. Mivel az adóbevallás kötelező, az lenne a tisztességes, ha ingyen kaphatnánk meg, ám a magas ,nyomdás költségek és papírárak mellett már akkor is „jól járunk”, ha fejenként 10 forint körül megússzuk. B. K. A svéd személyi jövedelemadóról Amikor tavaly bejelentették, hogy bevezetik — pontosabban: az önálló vállalkozók mellett a bérből és fizetésből élőkre is kiterjesztik — a személyi jövedelemadó-kötelezettséget, sok humorista írta, illetve mondta, hogy „sikerült összekötnünk a bangladesi munkabéreket a svéd jövedelemadórendszerrel”. Ezúttal mellőzzük a bangladesi és a magyar munkabérek közötti „párhuzamot”, és maradjunk csak a magyar és a svéd személyi jövedelemadó összehasonlításánál. Tudjuk, hogy Svédországban magas az életszínvonal, ezért sokan gondolják, hogy a fizetések is nagyok, már csak azért is, mert az árak is meglehetősen magasak. A nettó jövedelmek Svédországban egyáltalán, nem magasak. Mitől olyan magas akkor az életszínvonal? A svédek jó minőségű lakásokban vagy villákban laknak, megerőltetés nélkül tudnak venni Volvót vagy SAAB-ot, esetleg olcsóbb japán kocsit; kollégáim túlnyomó többségének várt hétvégi háza, általában a több ezer tó valamelyikének, vagy egy tengeröbölnek a partján; van evezős vagy motorcsónakjuk, többeknek vitorlás jachtja. Mindezek megszerzéséhez egy svédnek minimális készpénzre van szüksége. Kölcsönt mindenre lehet kapni, a bankok számára elegendő garancia egy állás. Azt hiszem, úgy lehetne összefoglalni, hogy Svédországban nem sok pénzt lehet keresni, hanem jólétet, kényelmes életmódot és létbiztonságot. Mindezt persze, nem lehet kivinni az országból, ezért annak, aki külföldi munkavállalása alatt sok pénzt akar gyűjteni, nem Svédország az ideális hely. Az adókkét részből állnak: kommunális (durván: megyei vagy helyi) és állami adóból. A kommunális adó néhány ezrelékes különbségektől eltekintve 30 százalék körül van mindenütt. Ez százalékosan független a fizetés nagyságától és ebből az is következik, hogy a minimális adó Svédországban 30 százalék. A másik rész az állami adó, amely erősen progresszív, 3000 korona évi jövedelem alatt nincs állami adó, efölött erősen emelkedik, felmegy egészen 70 százalékig. A teljes adó maximum 90 százalék lehet. Az adó nagyfokú progreszszivitásának jó néhány következménye van. Tagadhatatlan, hogy úgyszólván teljesen kiöli a többletmunka iránti lelkesedést, mert bármilyen túlmunkából szerzett pénzt az állam alaposan megcsapol. Ennek illusztrálására az úgynevezett marginális adó fogalmát szokták használni, amely durván az emelkedő adógörbének a deriváltja, és százalékban kifejezve általában jóval magasabb, mint maga az adó az adott pontban. Más szavakkal kifejezve, ez az az adó, amelyet 100 korona fizetésemelés esetén ebből a 100 koronából kell fizetni. Hogy a progresszív adók milyen időtlenségekre tudnak vezetni, arra példa a következő eset. Adót minden jövedelem után, tehát ajándék és öröklés esetén is kell fizetni. Meghalt egy meglehetősen gazdag állampolgár, aki 300 millió korona örökséget hagyott maga után. Erre az összegre már a 90 százalékos maximális adó érvényes, amit fel lehet úgy is fogni, hogy az örökösök nyertek 30 millió koronát (ez eddig nézőpont és vérmérséklet kérdése). Csakhogy a hivatalos eljárás szerint a befizetendő adót — jelen esetben 270 millió (!) koronát — a halál napján állapítják meg és jegyzőkönyvezik, befizetni azonban csak később kell, mert maga a vagyon csak körülbelüli kéthetes ügyintézés után áll az örökösök rendelkezésére. Esetünkben az örökség részvényekben feküdt, amelyek értéke a halál napján 300 millió volt, de két hét alatt több mint tíz százalékot esett. Az örökség akkor 260 millió koronát ért, de végzés volt arról, hogy 270 millló koronát be kell fizetniük örökösödési adó címén. Ez persze már nem vérmérséklet kérdése. Az eset az egyébként tényleg halvérű svédek között is feltűnést keltett. Az örökösök, akik már befizettek 260 milliót az államnak, de még további 10 millió adósságot örököltek, kérték az adósság méltányossági alapon történő elengedését, amihez az adóhivatal nagy nehezen hozzájárult, a szokásos „de ilyen máskor elő ne forduljon” kitétellel. Rendszert, ugyebár, az ilyen engedékenységből mégsem lehet csinálni. Érdekes, hogy a svédek túlnyomó többsége megszokásból szidja az adórendszert, igazából nem boldogtalan miatta (300 millió koronát és az azzal járó gondokat azért elég kevesen örökölnek). Azt, hogy az adók elveszik az ember kedvét a többletmunkától, inkább előnynek tartják. Ez az elv igazán becsülendő, hiszen a lényege, hogy nyolcórai munkával mindenkinek fenn kell tudnia tartani egy elfogadható életszínvonalat. Ez egyben mindenféle munkahelyi történésnek, egymás taposásának is elejét veszi. A progresszív adózásnak, illetve a magas adóknak pozitív hatásuk is van. A jövedelmek meglehetősen kiegyenlítettek, sokkal jobban, mint akár nálunk. Állíthatjuk, hogy a jómódú és a „kis jövedelmű” között sokkal kisebb a különbség, mint Magyarországon (szegényt nem szabad írni, ez a fogalom Svédországban nem létezik) . (Pázsit Imre KFKI híradóban megjelent beszámolójából.) A személygépkocsi-állomány A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1986 végén több mint másfél millió személygépkocsi volt az országban. A gépkocsiállomány meglehetősen öreg, amit jelez az, hogy több mint 35-e 7 évesnél idősebb volt. 1987-ben a személygépkocsik száma 121 ezerrel gyarapodott. Az utóbbi kilenc év főbb népgazdasági folyamatai A Központi Statisztikai Hivatalban elkészült az a jelentés, amely a gazdaságpolitikai irányváltás éve — 1979 — óta eltelt időszak főbb népgazdasági folyamatait elemzi. Az elmúlt kilenc évet a gazdaságpolitikai törekvések, ezek eszközrendszere és az elért eredmények alapján három szakaszra — az 1979—1981, az 1982— 1984, valamint az 1985— 1987 közötti időszakokra—bontották. A fő figyelmet az 1985— 1987 között lezajlott folyamatokra, és ezen belül is kiemelten az 1987-es évre irányították. Az 1979—1981 közötti időszakban az MSZMP KB 1978. novemberi „pályamódosító” határozata nyomán megkezdődött a külgazdasági egyensúly javítása. A dollárelszámolású adósságállomány öt év óta tartó gyors növekedése megállt. A nagymértékű javulásban azonban meghatározó szerepe volt az előző évek során felhalmozódott tartalékoknak, ezek kimerülése után a javulás lassult. A gazdaság pénzügyi helyzetére az 1980. évi árreform nyomta rá bélyegét. A vállalatok jövedelmét alapvetően az áremelkedésekből származó inflációs árnyereség határozta meg, a külgazdasági egyensúly stabilizálása ugyanakkor szigorú vásárlóerő-szabályozást követelt meg. Ezért kellett állandóan változtatni a szabályozókat, ami csak részleges eredményeket hozott, viszont több kedvezőtlen következménnyel járt. Az 1982-1984-es időszakban a gazdaságirányítás központi kérdésévé az ország fizetőképességének megőrzése vált, s ennek érdekében tovább folytatódott a restrikció. A megtett intézkedések a külső egyensúly javulásában látványos eredményeket hoztak. 1983— 1984-ben olyan mértékű konvertibilis elszámolású külkereskedelmi aktívumot sikerült elérni, ami az áruforgalmon kívüli fizetések pozitív egyenlegével együtt elegendő volt a korábban felvett hitelek állandóan emelkedő kamatterheinek fedezésére, valamint az adósságállomány szerény mértékű csökkentésére is. Az egyensúlyjavulás azonban a struktúra átalakulása, a hatékonyság növekedése helyett ismét elsősorban az import 1982. évi jelentős csökkentéséből és 1983—1984. évi szinten tartásából adódott, az export növekedésének üteme — a támogatások fokozása ellenére — az 1980—1981-es évekhez képest alig változott. Az import mérséklése az energiahordozókon kívül leginkább a gépek és berendezések behozatalát érintette. A változatlan összetételű konvertibilis export erőltetése, a korszerű technika importjának visszafogása elmélyítette a gazdaság strukturális feszültségeit. Az 1985—1987 közötti időszak legfőbb jellemzője, hogy a gazdaságban nem következett be az a pozitív fordulat, amivel az MSZMP XIII. kongresszusa, illetve ennek nyomán a VII. ötéves terv számolt. A termékkibocsátás jóval kisebb mértékben növekedett, mint a felhasználás. Konvertibilis adósságállományunk több mint kétszeresére nőtt, áruforgalmunk egyenlege ismét passzívvá vált. Exportunk a három év során mindössze öt százalékkal bővült, míg importunk növekedése megközelítette a 20 százalékot. 1987-ben bekövetkezett a gazdaság élénkülése, a bruttó hazai termék növekedési üteme 3,4 százalékos volt. A dinamikus növekedés azonban több negatív következménnyel járt együtt. A bruttó hazai termék (GDP) előző évhez mért többlete folyó áron 135 milliárd forint volt. Ennek kétharmad részét — 90 milliárd forintot — elvitte a fogyasztás növekménye. További 36 milliárd forintot kötött le a felhalmozási többlet, mindössze kilencmilliárd forint jutott a belföldi források növekményéből az egyensúly javítására. Ez az összeg lényegesen kisebb, mint amennyire a külföldi adósságterhek fedezéséhez szükség lett volna. A kereskedelmi bankok megalakulásávalnagyobb teret kaptak a gazdaságirányításban a pénzügyi elemek. A kezdeti nehézségek, a megfelelő ismeretek és tapasztalatok hiánya miatt a pénzintézetek még nem voltak képesek a jövedelmek szabályozásában az elvárt szerepet betölteni. A vállalati eredmények 1987- ben — pénzintézetek nélkül — 18,9 százalékkal nőttek a magas bérkiáramlás ellenére is. A vállalatok jövedelemnövekményének több mint 70 százaléka 1987-ben is áremelkedésből származott, ebben az évben a vállalati jövedelmek 65,3 százalékát vonta el az állami költségvetés az 1986. évi 61,3 százalékkal szemben. (MTI) Külső felületekre, valamint erősen igénybe vett t árja vásárlóit aa ^ Az Alföldi Tüzép Vállalat ajánlja: A 17X17X2 cm-es hullámos felületű, csúszásgátló, fehér és fekete színű. p r | ^ ■ a a , A 9,5X20X1.8 cm-es sima felületű, *55^. Iliin valló maztalan térburkoló. Fél,*k «„***„. I ^ 1J / valamint a kiskőrösi, a makói és a szentesi telepen. Vallala^!