Népszabadság, 1988. október (46. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal­­ Ára: 2,20 Ft NtPSZÁMOLAG WMBjtSá.­ :2^ZXIjnMKVSXXIBXZSSXLXLnSXnnVI^XVeXinenXSnXXeXSnSSnXXSSnSSSZnnHXKSOXXXnXSSSSnxnKXSSXXHnxnXXKHBiSHXSXBBttKKSXZXXnmtXnnXtOnSSSXSSSKXZZZnZí 1988. október 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLVI. évfolyam, 235. szám Új gazdasági alkotmány Több mint bizonytalanság bujkált bennem, amikor nagyon hosszan töp­rengtem rajta, lehet-e, szabad-e a fent olvasható címet adni a jövő héten parlament elé kerülő törvény­­tervezetről szóló cikknek. Nem arról van szó, mintha nem volnék meggyőződve róla, hogy a gazdasági társaságokról szóló maj­dani törvény olyan mély gazdasági­társadalmi átalakulások előidézője és megalapozója, amelyekre igen ke­vés példa akad az utóbbi évtizedek­ben. E törvénnyel ugyanis nem a sza­vak, a jelenségek szintjén, hanem a gazdasági mozgások mélységében zárul le egy valóban történelmi sza­kasz. Az a korszak, amelynek ve­zérlő motívuma az egyetlen, min­dentudó tulajdonközpontból irányít­ható gazdaság illúziója, illetve az a meggyőződés volt, hogy csakis ez a tulajdon képes eredményesen mű­ködni.­­ Még akkor is, ha mind vilá­gosabb lett, hogy az alárendeltségi viszonyok végtelen láncolatán pa­rancsok és utasítások formájában végigfutó és egyre gyengülő köz­ponti akarat hovatovább képtelen tulajdonát a kor színvonalán működ­tetni. A tulajdonos — az állam — folytonosan ellenállásba ütközött a tulajdon kezelőivel, működtetőivel, minthogy azoknak teljesen más volt az érdekük. A gazdasági élet szerep­lői között az a munkamegosztás ala­kult ki, hogy az alul levők érdekévé a­ minél több támogatás, fejlesztés és a minél kisebb teljesítmény vált. A gazdaság egy elvont koncepció által meghatározott ágazati szemléletbe és kapcsolatrendszerbe merevedve be­fagyasztotta a tőkét, a munkaerőt és nem utolsósorban a vállalkozói ma­gatartást. A gazdasági mechanizmus változá­sára tett kísérletek mindmáig nem voltak képesek átvágni e függőség irányait. Mert a valóságos tulajdo­nosi érdekeltség — amely csak a fo­gyasztói igényekből, a piacból me­rítheti információit — ismeretlen vagy­­ legalábbis alig felfedezhető elemként volt jelen a gazdaságban. A társasági törvény ezt az alap­vető érdekrendszert változtatja meg. Valódi tulajdonosokat, valódi érde­keket, jól működő, a valóság válto­zásaira reagáló országot céloz. Az új törvény olyan gazdasági ala­kulat kialakítását segíti, célozza, amelynek testében lesz biztonságot adó alapváz, s törvényszerűen lesz­nek állandóan elhaló, de állandóan megújuló, átépülő, friss keringési erőkkel feldúsult szövetrészek, így végül az állandó alkalmazkodás, iga­zodás a körülményekhez, nélkülöz­hetetlenné válik a gazdaság számá­ra. Mitől hát a bizonytalanság, ha ilyen jó, ilyen előrevivő törvény megvitatására és remélhetőleg meg­alkotására készül a parlament a leg­jobban talán a csodavárás illúziójá­tól. A csodavárásétól, amely feltéte­lezi, hogy varázsütésre megpezsdül a hosszú ideje mély álomba szenderült magyar gazdaság. Jobb, ha kereken kimondjuk: ilyen csoda nem kö­vetkezhet be. Az altatógép túl jól és túlságosan hosszú ideig működött ahhoz, hogy máról holnapra életre keljenek és kifogástalanul működ­jenek ellankadt gazdasági idegpá­lyák. A fájdalmas ébredés következmé­nyeinek kor- és sorstársai vagyunk, a gazdasági szerkezetváltás vajúdá­sával, a megjelenő munkanélküliség­gel, a két számjegyű inflációval. A lakosság pedig­ mindent megpróbál, erőfeszítéseket tesz — legtöbbünk szinte erőn felüli túlmunkával, né­melyek ügyeskedéssel­­—, hogy mi­közben a költségvetés, a gazdaság szanálása és talpra állítása folyik, a bérből és fizetésből élők terheinek növekedése révén a családok mégse érezzék meg annyira a ránk köszöntő keserveket. A baj csupán — dehogyis csupán, hanem főként — az, hogy ezek a pluszmunkák, a háztartás egyensúlyát helyrebillentő vállalko­zások mintegy a társadalom pere­mén jelennek meg, s nem szerves egészeként a gazdasági tevékenység­nek. Az új gazdasági alkotmány e szétfelé húzó erőket kívánja egy szállá sodorni. A társasági törvény persze nem fogja, mert nem tudja egy csapásra megváltoztatni az év­tizedek óta cikcakkokkal manővere­ző gazdaságpolitika következtében kialakult helyzetet, de a törvény erejével — amelyet első ízben nem fognak alacsonyabb rendű jogszabá­lyok, végrehajtási utasítások követ­ni és mellékutcákba terelni — jelö­li ki az egyetlen járható ösvényt a fejlett gazdasági világhoz való fel­zárkózáshoz. E törvény nem csoda­szer.— hangoztatták többen is a vi­ták során, s ezt jelen sorok írója is próbálta érzékeltetni, egyszer­smind azzal is továbbvinni e gon­dolatot, hogy elég volt a csodasze­rekből, amelyeket időről időre meghirdettek, majd a jótékony fe­ledés homályába merültek. S ha félve, bizonytalankodva ke­rült is a címbe az új gazdasági al­kotmány kitétel, egyúttal reményked­ve is. Abban bizakodva, hogy az előrehaladáshoz, a fejlődéshez nem csillogó szivárvány ívet, attól többet: alkotmányos garanciát, ésszerű lehe­tőséget nyújt, hogy a magyar gazda­ság és társadalom az eddig megtett saját, önmaga által kiküzdött alap­ján lendülhet vagy — legyün­k óva­tosak — haladhat egyelőre lassan, szívósan tovább. Mi felé? — hangzott el újra és új­ra a kérdés a törvénytervezet vitájá­ban is. Mert sokan a társasági tör­vényt a kapitalizmus, a reprivatizá­­lás nem is nagyon burkolt trójai fa­lovának vélték, vélik. Ideológiai, po­litikai indíttatású tartózkodások, ag­godalmak fogalmazódtak meg, hogy háttérbe szoríd­ az állami tulajdon, hogy túlságosan nagy az ötszáz főt is foglalkoztatható magánvállalkozói lehetőség, hogy a szocialista gazda­ságban mi keresnivalója van a száz­­százalékos külföldi érdekeltségnek, hogy miként egyeztethető össze esz­ményeinkkel a részvények utáni osz­talékok által való gazdagodás lehe­tősége. Hiba lenne egyetlen gondolatbeli kézlegyintéssel lesöpörni az aggodal­makat, de még nagyobb hiba — ed­digi, tapasztalataink jól példázzák — ideológiai ellensúlyokkal úgy megter­helni a gazdasági szféra motorját, hogy az küszködve-fulladozva végül a legalapvetőbb célnak sem képes megfelelni: forrást teremteni, anya­gi alapot pillérezni önmaga, a gaz­daság fejlesztéséhez, a kultúra, a szociálpolitika, az emberi viszonyok minőségi hátteréhez. A társasági törvény megalkotása — hogy a magyar közgazdasági és jo­gi gondolkodás a politika támogatá­sával és ösztönzésével eljutott idáig — egy tágabb ívű társadalmi válto­zás részese. A gazdasági alkotmá­nyosság egyrészt megteremtője és ihletője lehet annak a fordulatnak, amely majd a gyakorlatban végbe­menő folyamatokkal véget vethet an­nak a mindmáig kimondatlan álla­potnak, hogy mind a lakosság, mind a kormányzat úgy érzi: a jelenlegi áldatlan állapotból csak egymás ro­vására és egymás ellenében juthat ki az ország. A vállalkozói esély megteremtése, a szektorsemlegesség, amely a hatékonyságra helyezi a fő hangsúlyt, a civil társadalom kez­deményezőkészsége, a saját vágyak, elképzelések és lehetőségek összekap­csolása, nem adminisztratív és mes­terséges integrálása a gazdasági fo­lyamatokba, egészségesebb, önállóbb és egyúttal öntudatosabb magatartás­­mintákat, választási lehetőségeket tesz lehetővé, mind az állam, mind polgárai részére. Ez újfajta, demok­ratikusabb közösséget is feltételez. Az állam a társasági törvénnyel egy­értelműen elismeri, hogy neki is csak az lehet jó és elfogadható, ami állampolgára számára is jó. Az ál­lam, az ország, a társadalom csak azáltal, gazdagodhat, erősödhet, ha polgára is gyarapszik. Szerencsés, hogy a gazdaság új alkotmánya megelőzi a magyar al­kotmány megújításával kapcsolatos munkálatokat. Csak ez a szerves, részelemeiben egymásra épülő fo­lyamat vezethet el valódi kibontako­záshoz. Kétségtelen, hogy nehéz köl­csönös türelemmel kivárni, illetve felelősségteljes állampolgári és veze­tői magatartással elősegíteni e folya­matokat. Előretörések és visszahú­zások, bizalmak és csalódások, remé­nyek­ és keserűségek egyaránt jelen vannak e mozgásban, amellyel kap­csolatban egyetlen közös kívánal­munk van, hogy boldogulásunkat se­gítse elő. Szigethy András MIHAIL GORBACSOV ELŐTERJESZTÉSÉRE Az SZKP KB belső szervezeti és személyi változásokról döntött ANDREJ GROMIKO NYUGALOMBA VONUL Gorbacsov főtitkár rövid előadói beszédének meghallgatása után a párt­apparátus új struktúrájának kialakításáról, s ezzel összefüggésben fontos személyi változásokról döntött pénteken az SZKP Központi Bizottsága; ma soron kívüli ülést tart a Legfelsőbb Tanács. A párt felső szintjén hat, alap­vető bal-, illetve külpolitikai kérdésekért felelős bizottságot állítottak fel; ezek elnökei a politikai bizottság tagjai (illetve egy póttagja), akik egyúttal a központi bizottság titkárai. Jegor Ligacsovot az agrárpolitikai bizottság élére választották. A KB-ülés több vezető párttisztségviselőt kérésére, nyu­­galomba vonulása miatt felmentett, köztük Andrej Gromikót, a politikai bi­zottság eddigi tagját is, aki a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöki tisztét töltötte be az utóbbi években. A KB-ülést követően a most PB-tagnak meg­választott Vagyim­ Medvegyev KB-titkár nemzetközi sajtóértekezleten is­mertette a döntéseket. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB ülésén elhangzott beszédében hang­súlyozta: a politikai bizottság azért tartotta szükségesnek a központi bi­zottság összehívását, hogy áttekintse a 19. országos pártértekezlet állás­­foglalásaiból következő politikai re­formokkal és a pártapparátus szer­kezetének tökéletesítésével kapcsola­tos javaslatokat. E kérdések alapos és sokoldalú megvizsgálása bebizonyította, hogy a párt feladatainak megváltozása, s politikai élcsapatként betöltött sze­repének megnövekedése kapcsán szükség van a központi bizottság, a politikai bizottság, a KB-titkárok és a KB-apparátus tevékenységének ja­­­vítására. Ez természetesen szüksé­gessé tesz bizonyos változásokat a párt vezető tisztségviselőinek köré­ben is. E kérdések döntő része a köz­ponti bizottság hatáskörébe tartozik, s ez tette szükségessé a mostani ülés megtartását — mondotta Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára felolvasta Andrej Gromiko levelét, amelyben a veterán politikus korára való tekin­tettel kérte, hogy a KB vegye figye­lembe a PB-tagság alóli felmentésre vonatkozó kérelmét. A PB megvitat­ta és támogatja a kérést — mondta Gorbacsov,­­aki a továbbiakban részletesen felidézte Gromiko életút­ját, érdemeit, s megköszönte a párt és az ország érdekében végzett hatal­mas munkáját. A KB ezután döntött úgy, hogy teljesíti Gromiko kéré­sét. Andrej Gromiko szintén felszólalt az ülésen. Megköszönte Gorbacsov meleg szavait, majd így folytatta: — Mélységes meggyőződésem, hogy országunk egész életének forradalmi átalakítása az egyetlen helyes és tu­dományosan megalapozott irányvo­nal. Határozottan támogatom mind­azt, amit a párt és központi bizott­sága tesz az SZKP XXVII. kongresz­­szusa, a 19. országos pártértekezlet és a KB ülése döntéseinek végrehaj­tására. Mélységesen elégedett vagyok azzal, hogy vezető testületeinkben — a központi bizottságban és a politi­kai bizottságban — eszmei és politi­kai egység van. Ebben a kollektívá­ban a lenini elvek, a lenini eszmék uralkodnak. Hiszek abban, hogy az ország előtt álló feladatokat meg kell és meg is fogjuk oldani. Ennek biz­tosítékát a nép hősies vívmányai ad­ják, amelyek a hetvenéves történe­lem alatt, a lenini napoktól kezdve születtek. Mindenkinek köszönöm a közös munkát és a bizalmat. Az SZKP KB több más vezető párttisz­tségviselő felmentési kérel­mének is eleget tett, tekintettel nyu­galomba vonulásukra. Felmentette politikai bizottsági tagsága alól Mi­hail Szolomencevet, PB-póttagsága alól Pjotr Gyemicsevet, KB-titk­ári tisztségéből Vlagyimir Dolgihot és Anatolij Dobrinyint. A KB-ülés a politikai bizottság tagjává választotta Vagyim Medve­­gyevet, a KB titkárát, Viktor Cseb­­rikovot, a PB tagját, a központi bi­zottság titkárává választották. Alek­­szandr Vlaszovot, továbbá Alk­­szandra Birjukovát és Anatolij Luk­­janovot ,a politikai bizottság póttag­jává választották. Birjukovát és Lukjanovot egyidejűleg felmentették KB-titkári tisztségükből. Mihail Szolomencevet felmentették a pártellenőrzési bizottság elnöki tisztéből is. E tisztségre megválasz­tották Borisz Pugót, a Lett KP KB első titkárát. (A központi revíziós bizottság elnöke, Iván Kapitonov, szintén nyugalomba vonul.) A pártapparátus átszervezésével kapcsolatos kérdéseket áttekintve a KB úgy döntött, hogy a központi bizottság kebelében ,alapvető bel- és külpolitikai kérdésekért felelős bi­zottságokat állít fel. Ezek a követ­kezők : — pártépítési és káderpolitikai bi­zottság; elnöke: Georgij Razu­movszkij, a PB póttagja; — az SZKP KB ideológiai kér­désekkel foglalkozó bizottsága; el­nöke: Vagyim Medvegyev; — társadalmi és gazdaságpolitikai bizottság; elnöke: Nyikolaj Szljuny­­kov; — agrárpolitikai bizottság; elnöke: Jegor Ligacsov; — a nemzetközi politika kérdései­vel foglalkozó bizottság; elnöke: Alekszandr Jakovlev; — jogpolitikai bizottság; elnöke: Viktor Csebnikov. (Folytatás a 2. oldalon.) Megvan a tizedik­ Berlin (1936), London (1948), Helsinki (1952), Tokió (1964) és Me­xikóváros (1968) után a magyar spor­tolók hatodszor jutottak el a tíz olim­piai aranyéremig (a finn fővárosban elért 16 a rekord), miután pénteken Gyulay Zsolt megnyerte a kajak egyesek 500 méteres versenyét. A nap mérlege igen örvendetes, hiszen Gyulay aranya mellett a ka­­jak-kenuzók még egy bronzot, há­rom 4. és egy 6. helyet is elértek a sportág döntőinek első félidejében. Bíró László a szabadfogású birkózás­ban (52 kg) negyedik lett. Várakozá­son felüli Sinkó Andrea pontot érő hatodik helye a ritmikus sportgim­nasztikában (Érfalvy Nóra a 17.) A hatodik helyen végzett a párbajtőr­válogatott is. (Részletes beszámolóink a 23—24. oldalon.) Gyulay Zsolt Mentesítik a jogkövetkezmények alól az 1956-os elítélteket Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. A testület törvényerejű rendeletet hozott az 1956. október 23. és 1957. május 1. közötti időben elkövetett bűncselekmény miatt elítéltek ke­gyelemben részesítéséről. Ennek alapján mentesül a büntetett elő­élethez fűződő hátrányok alól, akit a bíróság a jelzett időben elkövetett állam elleni bűncselekmények, vagy az ellenforradalmi tevékenységgel összefüggésben elkövetett más bűn­­cselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, vagy aki­nek halálbüntetését kegyelemből szabadságvesztésre változtatták át, és a szabadságvesztést végrehajtot­ták. A kegyelem nem terjed ki arra, akit hazaárulás vagy kémkedés miatt, illetve, aki az államellenes bűncselekménnyel bűnhalmazatban emberölést, rablást vagy közveszély­­okozást követett el. Azoknak a személyeknek az ügyét, akikre a kegyelem nem terjed ki, az igazságügy-miniszter felülvizsgál­ja és indokolt esetben egyéni mente­sítésükre 1988. november 30-ig elő­terjesztést tehet az Elnöki Tanács­hoz. Az Elnöki Tanács határozott új község­ek alakításáról, községi kö­zös tanácsok szervezéséről és közös ta­nácsból kiváló községekben községi tanácsok szervezéséről. A határozat végrehajtásáról — amelynek idő­pontja 1989. január 1. — az illeté­kes megyei tanács végrehajtó bizott­sága gondoskodik. A továbbiakban az Elnöki Tanács bírók felmentéséről és megválasztá­sáról határozott, és egyéni kegyelmi ügyekben döntött. (MTI) "w m . W ' 8 1 I I <flB| w , ^ ’ Á #1 M T V.l J W TÁRSADALMUNK: Csak magabiztosan lehet 3. VILÁGPOLITIKA: Portré: Manfred Wörner 9. Tiszakécske mint jelkép 5. Heti világtükör 10. A függetlenség­­: felelősség 6. KULTÚRA: Történetírás és ideológia 13. A sajtó és az időjárás 7. Kende Sándor elbeszélése 14. Érzelempolitika 7. Forrásban a tej 8. Szeptemberi napló 14. Ha csábít a lehetőség 12. „Hangok nagy tanárja..." 15. OLDAL OLDAL

Next