Népszabadság, 1988. október (46. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal Ára: 2,20 Ft NtPSZÁMOLAG WMBjtSá. :2^ZXIjnMKVSXXIBXZSSXLXLnSXnnVI^XVeXinenXSnXXeXSnSSnXXSSnSSSZnnHXKSOXXXnXSSSSnxnKXSSXXHnxnXXKHBiSHXSXBBttKKSXZXXnmtXnnXtOnSSSXSSSKXZZZnZí 1988. október 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLVI. évfolyam, 235. szám Új gazdasági alkotmány Több mint bizonytalanság bujkált bennem, amikor nagyon hosszan töprengtem rajta, lehet-e, szabad-e a fent olvasható címet adni a jövő héten parlament elé kerülő törvénytervezetről szóló cikknek. Nem arról van szó, mintha nem volnék meggyőződve róla, hogy a gazdasági társaságokról szóló majdani törvény olyan mély gazdaságitársadalmi átalakulások előidézője és megalapozója, amelyekre igen kevés példa akad az utóbbi évtizedekben. E törvénnyel ugyanis nem a szavak, a jelenségek szintjén, hanem a gazdasági mozgások mélységében zárul le egy valóban történelmi szakasz. Az a korszak, amelynek vezérlő motívuma az egyetlen, mindentudó tulajdonközpontból irányítható gazdaság illúziója, illetve az a meggyőződés volt, hogy csakis ez a tulajdon képes eredményesen működni. Még akkor is, ha mind világosabb lett, hogy az alárendeltségi viszonyok végtelen láncolatán parancsok és utasítások formájában végigfutó és egyre gyengülő központi akarat hovatovább képtelen tulajdonát a kor színvonalán működtetni. A tulajdonos — az állam — folytonosan ellenállásba ütközött a tulajdon kezelőivel, működtetőivel, minthogy azoknak teljesen más volt az érdekük. A gazdasági élet szereplői között az a munkamegosztás alakult ki, hogy az alul levők érdekévé a minél több támogatás, fejlesztés és a minél kisebb teljesítmény vált. A gazdaság egy elvont koncepció által meghatározott ágazati szemléletbe és kapcsolatrendszerbe merevedve befagyasztotta a tőkét, a munkaerőt és nem utolsósorban a vállalkozói magatartást. A gazdasági mechanizmus változására tett kísérletek mindmáig nem voltak képesek átvágni e függőség irányait. Mert a valóságos tulajdonosi érdekeltség — amely csak a fogyasztói igényekből, a piacból merítheti információit — ismeretlen vagy legalábbis alig felfedezhető elemként volt jelen a gazdaságban. A társasági törvény ezt az alapvető érdekrendszert változtatja meg. Valódi tulajdonosokat, valódi érdekeket, jól működő, a valóság változásaira reagáló országot céloz. Az új törvény olyan gazdasági alakulat kialakítását segíti, célozza, amelynek testében lesz biztonságot adó alapváz, s törvényszerűen lesznek állandóan elhaló, de állandóan megújuló, átépülő, friss keringési erőkkel feldúsult szövetrészek, így végül az állandó alkalmazkodás, igazodás a körülményekhez, nélkülözhetetlenné válik a gazdaság számára. Mitől hát a bizonytalanság, ha ilyen jó, ilyen előrevivő törvény megvitatására és remélhetőleg megalkotására készül a parlament a legjobban talán a csodavárás illúziójától. A csodavárásétól, amely feltételezi, hogy varázsütésre megpezsdül a hosszú ideje mély álomba szenderült magyar gazdaság. Jobb, ha kereken kimondjuk: ilyen csoda nem következhet be. Az altatógép túl jól és túlságosan hosszú ideig működött ahhoz, hogy máról holnapra életre keljenek és kifogástalanul működjenek ellankadt gazdasági idegpályák. A fájdalmas ébredés következményeinek kor- és sorstársai vagyunk, a gazdasági szerkezetváltás vajúdásával, a megjelenő munkanélküliséggel, a két számjegyű inflációval. A lakosság pedig mindent megpróbál, erőfeszítéseket tesz — legtöbbünk szinte erőn felüli túlmunkával, némelyek ügyeskedéssel—, hogy miközben a költségvetés, a gazdaság szanálása és talpra állítása folyik, a bérből és fizetésből élők terheinek növekedése révén a családok mégse érezzék meg annyira a ránk köszöntő keserveket. A baj csupán — dehogyis csupán, hanem főként — az, hogy ezek a pluszmunkák, a háztartás egyensúlyát helyrebillentő vállalkozások mintegy a társadalom peremén jelennek meg, s nem szerves egészeként a gazdasági tevékenységnek. Az új gazdasági alkotmány e szétfelé húzó erőket kívánja egy szállá sodorni. A társasági törvény persze nem fogja, mert nem tudja egy csapásra megváltoztatni az évtizedek óta cikcakkokkal manőverező gazdaságpolitika következtében kialakult helyzetet, de a törvény erejével — amelyet első ízben nem fognak alacsonyabb rendű jogszabályok, végrehajtási utasítások követni és mellékutcákba terelni — jelöli ki az egyetlen járható ösvényt a fejlett gazdasági világhoz való felzárkózáshoz. E törvény nem csodaszer.— hangoztatták többen is a viták során, s ezt jelen sorok írója is próbálta érzékeltetni, egyszersmind azzal is továbbvinni e gondolatot, hogy elég volt a csodaszerekből, amelyeket időről időre meghirdettek, majd a jótékony feledés homályába merültek. S ha félve, bizonytalankodva került is a címbe az új gazdasági alkotmány kitétel, egyúttal reménykedve is. Abban bizakodva, hogy az előrehaladáshoz, a fejlődéshez nem csillogó szivárvány ívet, attól többet: alkotmányos garanciát, ésszerű lehetőséget nyújt, hogy a magyar gazdaság és társadalom az eddig megtett saját, önmaga által kiküzdött alapján lendülhet vagy — legyünk óvatosak — haladhat egyelőre lassan, szívósan tovább. Mi felé? — hangzott el újra és újra a kérdés a törvénytervezet vitájában is. Mert sokan a társasági törvényt a kapitalizmus, a reprivatizálás nem is nagyon burkolt trójai falovának vélték, vélik. Ideológiai, politikai indíttatású tartózkodások, aggodalmak fogalmazódtak meg, hogy háttérbe szoríd az állami tulajdon, hogy túlságosan nagy az ötszáz főt is foglalkoztatható magánvállalkozói lehetőség, hogy a szocialista gazdaságban mi keresnivalója van a százszázalékos külföldi érdekeltségnek, hogy miként egyeztethető össze eszményeinkkel a részvények utáni osztalékok által való gazdagodás lehetősége. Hiba lenne egyetlen gondolatbeli kézlegyintéssel lesöpörni az aggodalmakat, de még nagyobb hiba — eddigi, tapasztalataink jól példázzák — ideológiai ellensúlyokkal úgy megterhelni a gazdasági szféra motorját, hogy az küszködve-fulladozva végül a legalapvetőbb célnak sem képes megfelelni: forrást teremteni, anyagi alapot pillérezni önmaga, a gazdaság fejlesztéséhez, a kultúra, a szociálpolitika, az emberi viszonyok minőségi hátteréhez. A társasági törvény megalkotása — hogy a magyar közgazdasági és jogi gondolkodás a politika támogatásával és ösztönzésével eljutott idáig — egy tágabb ívű társadalmi változás részese. A gazdasági alkotmányosság egyrészt megteremtője és ihletője lehet annak a fordulatnak, amely majd a gyakorlatban végbemenő folyamatokkal véget vethet annak a mindmáig kimondatlan állapotnak, hogy mind a lakosság, mind a kormányzat úgy érzi: a jelenlegi áldatlan állapotból csak egymás rovására és egymás ellenében juthat ki az ország. A vállalkozói esély megteremtése, a szektorsemlegesség, amely a hatékonyságra helyezi a fő hangsúlyt, a civil társadalom kezdeményezőkészsége, a saját vágyak, elképzelések és lehetőségek összekapcsolása, nem adminisztratív és mesterséges integrálása a gazdasági folyamatokba, egészségesebb, önállóbb és egyúttal öntudatosabb magatartásmintákat, választási lehetőségeket tesz lehetővé, mind az állam, mind polgárai részére. Ez újfajta, demokratikusabb közösséget is feltételez. Az állam a társasági törvénnyel egyértelműen elismeri, hogy neki is csak az lehet jó és elfogadható, ami állampolgára számára is jó. Az állam, az ország, a társadalom csak azáltal, gazdagodhat, erősödhet, ha polgára is gyarapszik. Szerencsés, hogy a gazdaság új alkotmánya megelőzi a magyar alkotmány megújításával kapcsolatos munkálatokat. Csak ez a szerves, részelemeiben egymásra épülő folyamat vezethet el valódi kibontakozáshoz. Kétségtelen, hogy nehéz kölcsönös türelemmel kivárni, illetve felelősségteljes állampolgári és vezetői magatartással elősegíteni e folyamatokat. Előretörések és visszahúzások, bizalmak és csalódások, remények és keserűségek egyaránt jelen vannak e mozgásban, amellyel kapcsolatban egyetlen közös kívánalmunk van, hogy boldogulásunkat segítse elő. Szigethy András MIHAIL GORBACSOV ELŐTERJESZTÉSÉRE Az SZKP KB belső szervezeti és személyi változásokról döntött ANDREJ GROMIKO NYUGALOMBA VONUL Gorbacsov főtitkár rövid előadói beszédének meghallgatása után a pártapparátus új struktúrájának kialakításáról, s ezzel összefüggésben fontos személyi változásokról döntött pénteken az SZKP Központi Bizottsága; ma soron kívüli ülést tart a Legfelsőbb Tanács. A párt felső szintjén hat, alapvető bal-, illetve külpolitikai kérdésekért felelős bizottságot állítottak fel; ezek elnökei a politikai bizottság tagjai (illetve egy póttagja), akik egyúttal a központi bizottság titkárai. Jegor Ligacsovot az agrárpolitikai bizottság élére választották. A KB-ülés több vezető párttisztségviselőt kérésére, nyugalomba vonulása miatt felmentett, köztük Andrej Gromikót, a politikai bizottság eddigi tagját is, aki a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöki tisztét töltötte be az utóbbi években. A KB-ülést követően a most PB-tagnak megválasztott Vagyim Medvegyev KB-titkár nemzetközi sajtóértekezleten ismertette a döntéseket. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB ülésén elhangzott beszédében hangsúlyozta: a politikai bizottság azért tartotta szükségesnek a központi bizottság összehívását, hogy áttekintse a 19. országos pártértekezlet állásfoglalásaiból következő politikai reformokkal és a pártapparátus szerkezetének tökéletesítésével kapcsolatos javaslatokat. E kérdések alapos és sokoldalú megvizsgálása bebizonyította, hogy a párt feladatainak megváltozása, s politikai élcsapatként betöltött szerepének megnövekedése kapcsán szükség van a központi bizottság, a politikai bizottság, a KB-titkárok és a KB-apparátus tevékenységének javítására. Ez természetesen szükségessé tesz bizonyos változásokat a párt vezető tisztségviselőinek körében is. E kérdések döntő része a központi bizottság hatáskörébe tartozik, s ez tette szükségessé a mostani ülés megtartását — mondotta Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára felolvasta Andrej Gromiko levelét, amelyben a veterán politikus korára való tekintettel kérte, hogy a KB vegye figyelembe a PB-tagság alóli felmentésre vonatkozó kérelmét. A PB megvitatta és támogatja a kérést — mondta Gorbacsov,aki a továbbiakban részletesen felidézte Gromiko életútját, érdemeit, s megköszönte a párt és az ország érdekében végzett hatalmas munkáját. A KB ezután döntött úgy, hogy teljesíti Gromiko kérését. Andrej Gromiko szintén felszólalt az ülésen. Megköszönte Gorbacsov meleg szavait, majd így folytatta: — Mélységes meggyőződésem, hogy országunk egész életének forradalmi átalakítása az egyetlen helyes és tudományosan megalapozott irányvonal. Határozottan támogatom mindazt, amit a párt és központi bizottsága tesz az SZKP XXVII. kongreszszusa, a 19. országos pártértekezlet és a KB ülése döntéseinek végrehajtására. Mélységesen elégedett vagyok azzal, hogy vezető testületeinkben — a központi bizottságban és a politikai bizottságban — eszmei és politikai egység van. Ebben a kollektívában a lenini elvek, a lenini eszmék uralkodnak. Hiszek abban, hogy az ország előtt álló feladatokat meg kell és meg is fogjuk oldani. Ennek biztosítékát a nép hősies vívmányai adják, amelyek a hetvenéves történelem alatt, a lenini napoktól kezdve születtek. Mindenkinek köszönöm a közös munkát és a bizalmat. Az SZKP KB több más vezető párttisztségviselő felmentési kérelmének is eleget tett, tekintettel nyugalomba vonulásukra. Felmentette politikai bizottsági tagsága alól Mihail Szolomencevet, PB-póttagsága alól Pjotr Gyemicsevet, KB-titkári tisztségéből Vlagyimir Dolgihot és Anatolij Dobrinyint. A KB-ülés a politikai bizottság tagjává választotta Vagyim Medvegyevet, a KB titkárát, Viktor Csebrikovot, a PB tagját, a központi bizottság titkárává választották. Alekszandr Vlaszovot, továbbá Alkszandra Birjukovát és Anatolij Lukjanovot ,a politikai bizottság póttagjává választották. Birjukovát és Lukjanovot egyidejűleg felmentették KB-titkári tisztségükből. Mihail Szolomencevet felmentették a pártellenőrzési bizottság elnöki tisztéből is. E tisztségre megválasztották Borisz Pugót, a Lett KP KB első titkárát. (A központi revíziós bizottság elnöke, Iván Kapitonov, szintén nyugalomba vonul.) A pártapparátus átszervezésével kapcsolatos kérdéseket áttekintve a KB úgy döntött, hogy a központi bizottság kebelében ,alapvető bel- és külpolitikai kérdésekért felelős bizottságokat állít fel. Ezek a következők : — pártépítési és káderpolitikai bizottság; elnöke: Georgij Razumovszkij, a PB póttagja; — az SZKP KB ideológiai kérdésekkel foglalkozó bizottsága; elnöke: Vagyim Medvegyev; — társadalmi és gazdaságpolitikai bizottság; elnöke: Nyikolaj Szljunykov; — agrárpolitikai bizottság; elnöke: Jegor Ligacsov; — a nemzetközi politika kérdéseivel foglalkozó bizottság; elnöke: Alekszandr Jakovlev; — jogpolitikai bizottság; elnöke: Viktor Csebnikov. (Folytatás a 2. oldalon.) Megvan a tizedik Berlin (1936), London (1948), Helsinki (1952), Tokió (1964) és Mexikóváros (1968) után a magyar sportolók hatodszor jutottak el a tíz olimpiai aranyéremig (a finn fővárosban elért 16 a rekord), miután pénteken Gyulay Zsolt megnyerte a kajak egyesek 500 méteres versenyét. A nap mérlege igen örvendetes, hiszen Gyulay aranya mellett a kajak-kenuzók még egy bronzot, három 4. és egy 6. helyet is elértek a sportág döntőinek első félidejében. Bíró László a szabadfogású birkózásban (52 kg) negyedik lett. Várakozáson felüli Sinkó Andrea pontot érő hatodik helye a ritmikus sportgimnasztikában (Érfalvy Nóra a 17.) A hatodik helyen végzett a párbajtőrválogatott is. (Részletes beszámolóink a 23—24. oldalon.) Gyulay Zsolt Mentesítik a jogkövetkezmények alól az 1956-os elítélteket Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. A testület törvényerejű rendeletet hozott az 1956. október 23. és 1957. május 1. közötti időben elkövetett bűncselekmény miatt elítéltek kegyelemben részesítéséről. Ennek alapján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, akit a bíróság a jelzett időben elkövetett állam elleni bűncselekmények, vagy az ellenforradalmi tevékenységgel összefüggésben elkövetett más bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, vagy akinek halálbüntetését kegyelemből szabadságvesztésre változtatták át, és a szabadságvesztést végrehajtották. A kegyelem nem terjed ki arra, akit hazaárulás vagy kémkedés miatt, illetve, aki az államellenes bűncselekménnyel bűnhalmazatban emberölést, rablást vagy közveszélyokozást követett el. Azoknak a személyeknek az ügyét, akikre a kegyelem nem terjed ki, az igazságügy-miniszter felülvizsgálja és indokolt esetben egyéni mentesítésükre 1988. november 30-ig előterjesztést tehet az Elnöki Tanácshoz. Az Elnöki Tanács határozott új községek alakításáról, községi közös tanácsok szervezéséről és közös tanácsból kiváló községekben községi tanácsok szervezéséről. A határozat végrehajtásáról — amelynek időpontja 1989. január 1. — az illetékes megyei tanács végrehajtó bizottsága gondoskodik. A továbbiakban az Elnöki Tanács bírók felmentéséről és megválasztásáról határozott, és egyéni kegyelmi ügyekben döntött. (MTI) "w m . W ' 8 1 I I <flB| w , ^ ’ Á #1 M T V.l J W TÁRSADALMUNK: Csak magabiztosan lehet 3. VILÁGPOLITIKA: Portré: Manfred Wörner 9. Tiszakécske mint jelkép 5. Heti világtükör 10. A függetlenség: felelősség 6. KULTÚRA: Történetírás és ideológia 13. A sajtó és az időjárás 7. Kende Sándor elbeszélése 14. Érzelempolitika 7. Forrásban a tej 8. Szeptemberi napló 14. Ha csábít a lehetőség 12. „Hangok nagy tanárja..." 15. OLDAL OLDAL