Népszabadság, 1988. november (46. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

2 Létesítsenek Európában katonai veszélyelhárító központot Aboimov külügyminiszter-helyettes a budapesti VSZ-tanácskozásról ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Minőségileg új lépést jelentene a kölcsönös bizalomerősítésben, ha eu­rópai központot létesítenének a ka­tonai veszély csökkentésére, a várat­lan támadások megelőzésére — mon­dotta hétfői sajtóértekezletén Moszk­vában Ivan Aboimov szovjet külügy­miniszter-helyettes, aki tájékoztatott a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága minapi budapesti üléséről. Jelezte, a Varsói Szerződés jelen­leg Európában elsőrendű fontossá­gúnak tekinti a hagyományos fegy­verzetek, fegyveres erők csökkenté­séről való tárgyalások megindítását. (A Szovjetunió és szövetségesei az „Atlanti-óceántól az Urálig” elneve­zéssel átfogó javaslattervezetet tet­tek erre már korábban.) Budapesten, a külügyminiszterek eszmecseréjén is az európai bizalomerősítő-leszere­­lési-együttműködési kérdéskomple­xum szerepelt a vezető helyen. Aboi­mov aláhúzta, a VSZ országainak nincs merev, változtathatatlan „terv­rajza” a közös európai ház fölépíté­sére. Ezt az európai országoknak közösen kell kialakítaniuk, mind a „23”-aknak (NATO+Varsói Szerző­dés államai), mind a „35”-öknek, azaz valamennyi európai államnak, valamint a folyamatban teljes jogú­ként részt vevő Egyesült Államok­nak és Kanadának. Ezután Geraszimov szóvivő tájé­koztatott időszerű kérdéseikről. Genfben szovjet—amerikai szak­értői tárgyalások folynak a krasz­­nojarszki h radarállomás további sor­sáról (amelyet a szovjet hadsereg át­adott a tudományos akadémiának). A szovjet delegáció, amelyet V. Kar­­pov vezet, javasolta, hogy tárgyal­ják meg azt a szovjet javaslatot, amely szerint nemzetközi békés célú űrközponttá alakítják át a radarál­lomást. Hétfőn az amerikai főváros­ban megkezdték az 1986 óta rendsze­resen folyó szovjet—amerikai konzu­li megbeszélések újabb fordulóját. Moszkva, mondotta a szóvivő, felveti majd a szovjet újságírók mozgá­sát korlátozó amerikai rendelkezések kérdését. A Reuter tudósítója feltette a kér­dést, vajon a Szovjetunió kifizeti-e a Washington által követelt 29 mil­lió dollárt, amekkora kárt állítólag a moszkvai amerikai nagykövetségi épület használhatatlansága okozott? Válaszában a szóvivő elmondta, a Szovjetuniónak is van az üggyel kap­csolatban Washingtonnal szemben kártérítési igénye, ami adott esetben meghaladhatja az amerikaiak által megjelölt összeget is. Washington késlekedett a többi között az ameri­kai építőanyag ideszállításával, a sze­relési munkákat irányító műszaki szakember időben való biztosításá­val — mondotta Geraszimov. Hozzá­tette: folynak ez ügyben a tárgya­lások, és a „sajtó hasábjai aligha alkalmasak ezeknek a kérdéseknek az eldöntésére”. Nadzsibullah afgán vezető szom­bati beszédét is ismertette Geraszi­mov, amelyből kitűnt: Kabul nemzet­közi konferenciát javasol az ország semlegességéről, és demilitarizálásá­­ról. Az országban a harci cselekmé­nyek jelenleg két tartományban Kandaharban és Gilmandban a leg­intenzívebbek — derült ki a tájé­koztatóból. A Szovjetunió elítéli a terroriz­must és mélyen sajnálja az október 30-i izraeli autóbusz elleni támadás polgári áldozatait — hangoztatta Ge­raszimov, D. P. PEREZ DE CUELLAR: Az afgán rendezésről kötött megállapodás megvalósítása akadályba ütközik Az afganisztáni helyzet rendezé­séről szóló genfi megállapodás meg­valósítása sok problémába ütközik — mondta Javier Pérez de Cuellar. Az ENSZ főtitkára a Le Figaro cí­mű francia napilapnak adott nyilat­kozatában e problémák között em­lítette,­­ hogy az afgán—pakisztáni határ igen nehezen ellenőrizhető, az ENSZ 52 fős megfigyelő csoportja is nehezen tudja elintézni feladatát. A világszervezet főtitkára úgy fo­galmazott a hétfőn megjelent inter­júban, hogy a Szovjetunió és az afgán kormány „idegesség jeleit mu­tatja”, amiért elhúzódik a genfi megállapodás végrehajtása. Mint mondta, az a benyomása alakult ki, hogy a szovjet és az afgán vezetés most ismerte fel: a sokéves csatáro­zások után a harcok nem szűnhet­nek meg azonnal Afganisztánban. hírmagyarázónk írja Újabb javaslatokkal állt elő Ka­bul a minap. Ezúttal az ország de­­militarizálását vetette fel az afgán elnök, rámutatván, a szemben álló felek fegyvereit visszajuttathatnák az előállító országokba. Napjainkban, amikor a pakisztá­ni — s közvetve amerikai — tá­mogatást élvező ellenzéki erők ma­guk is megosztottak, reálisan szem­lélve a dolgot, Nadzsibullah elkép­zelése nem a közeli jövőnek szól. Ám ha létrejönne az államfő által indítványozott konferencia az ENSZ égisze alatt, minden bizonnyal csök­­kenhetnének a nézetkülönbségek — politikai, nemzetiségi és törzsi el­lentétek —, s napirendre kerülhet­ne a kezdeményezés. Ez azonban a jelek szerint még messze van. A na­pi hírek jó ideje arról tudósítanak, hogy fokozatosan romlik Afganisz­tán biztonsági helyzete. A terv sze­rint zajló szovjet csapatkivonással egy időben felbátorodtak az ellen­zéki erők, amelyeket a legkevésbé foglalkoztatják a genfi megállapo­dások, vagy az, hogy mások — dip­lomáciai eszközökkel — egy olyan semleges koalíciós kormány megala­kításán fáradoznak, amely az ösz­­szes érdekelt fél számára elfogad­ható lenne. Hiába beszélnek a jó­­zanabbul gondolkodók nemzeti ösz­­szefogásról — hiszen csak ez vet­het véget a polgárháborúnak —, amíg a másik oldal csak a fegyve­res leszámolásra tud különböző va­riációkat. Márpedig az afgán rendezés csak diplomáciai úton képzelhető el. Ezt mondják ki az áprilisi genfi meg­állapodások, ezt vallják Kabulban, s Moszkvában is. Nem lehet vélet­len, hogy a minap a Szovjetunió új kabuli nagykövetévé Jurij Voroncov első külügyminiszter-helyettest ne­vezték ki, aki a térség egyik leg­jobb ismerőjének számít. Jelzés is e lépés arra, hogy a Szovjetunió tartja magát ígéretéhez, és február 15-ig véglegesen kivonja csapatait Afganisztánból. Kérdés, persze, mi lesz azután? S itt lehet jelentős az ENSZ sze­repe. Mert a világszervezet, amely közvetítői révén eddig is sokat tett az afganisztáni megbékélésért, talán rábírhatja Pakisztánt az afgán kor­mányellenes erők támogatásának a beszüntetésére, ahogy azt Genfben vállalta. Moszkvából egyébként már többször is figyelmeztették Iszlámá­bádot, hagyjon fel a fegyveres se­gítséggel, vagyis az afgán belügyek­­be való beavatkozással. Ha erre nem hajlandó, akkor a Szovjetunió — mint a genfi egyezmény kezese — kénytelen lesz lépéseket tenni a megállapodások maradéktalan érvé­nyesítésére. A jelek szerint most Pa­kisztán is differenciálná a támo­gatást — eszerint a legszélsősége­sebb muzulmán fundamentalista csoportoknak ezentúl kevesebbet juttatna. De az egyezséghez képest még ez is soknak tűnik. Márpedig addig nincs megbékélés, amíg az el­lenzék utánpótlása biztosított. A fegyverutánpótlás szállításának a beszüntetése természetesen nem lenne egyoldalú. Ha megvalósulna, a következő lépés már lehetne a fegyverek visszajuttatása az előállí­tókhoz. S végül nem is tűnnének irreálisnak az államfő szavai a de­­militarizált Afganisztánról. Ritecz Miklós A Szovjetunióban az idén senkit nem ítéltek el szovjetellenesség miatt A szocialista jogállam megterem­tésének részeként emberségesebbé válik a szovjet törvénykezés. Az igazságügyi reform keretében jelen­tősen csökkentik az elzárással járó büntetések körét, enyhítik a fiatal­korúak büntetését és jelentősen kor­látozzák a halálbüntetés kiszabható­ságát — mondotta Borisz Kravcov szovjet igazságügy-miniszter. A miniszter cáfolta azokat a nyu­gati állításokat, amelyek szerint több száz politikai fogoly lenne az ország­ban. A szovjet büntetőtörvénykönyv a szovjetellenes agitációt és propa­gandát szankcionáló 70. paragrafusa alapján két elítélt tölti börtönbünte­tését, öten pedig száműzetésben van­nak. A szovjet állam és a szocialista rend elleni izgatást büntető 190-es paragrafus alapján egy ember van börtönben, de az idén a fenti két pa­ragrafus alapján senkit sem ítéltek el — hangsúlyozta Kravcov. Vallásgy­akorlat ürügyén elköve­tett, más személyeket és azok jogait sértő cselekmények miatt ketten töl­tik büntetésüket. Nyugaton úgy állít­ják be, mintha vallási meggyőződé­sük miatt zárták volna börtönbe őket. A szakértők szerint a szovjetel­lenes tevékenységre vonatkozó két törvénypontot meg kell szüntetni. A reform keretében valószínűleg törlik ezeket a szovjet BTK-ból és az egyes köztársaságok büntető törvényköny­veiből — hangoztatta Kravcov. A be- és kiutazásokról szólva a miniszter elmondta: a jelenlegi tör­vények csak családegyesítési céllal teszik lehetővé a szovjet állampolgá­roknak az ország végleges elhagyá­sát. Az érvényes törvény azonban már ma is jelentősen megkönnyíti a szov­jet állampolgárok be- és kiutazásai­nak intézését. Az idei év kilenc hó­napjában 65 764-en települtek ki az országból, közülük 11 532-en Izrael­be távoztak. A kiutazási kérelmek­nek mindössze 1,5 százalékát utasí­tották el, mégpedig az államtitkok védelme érdekében. (TASZSZ) NÉPSZABADSÁG 1988. november 1., kedd VSZ–NATO forduló az osztrák fővárosban Hétfőn Bécsben megtartották so­ros találkozójukat a Varsói Szerző­dés és a NATO tagállamainak kép­viselői. A tárgyalássorozat célja az, hogy kidolgozzák az európai, az Urál és az Atlanti-óceán közötti tér­ségben felsorakoztatott fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről szóló tárgyalások mandátumát. A tanácskozás részvevői tájékoz­tatást kaptak arról, milyen eredmé­nyekkel zárult a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizott­ságának október 28-án és 29-én Bu­dapesten tartott ülése. A bécsi ta­nácskozás részvevői ismételten hangsúlyozták, hogy mihamarabb ki kell dolgozni a mandátumot, hogy a tárgyalások még az idén megkez­dődhessenek. (TASZSZ) Dél-Afrik­a is érdekelt a rendezésben A TASZSZ szovjet hírügynökség szemleírójának véleménye szerint a Dél-afrikai­­Köztársaság ezúttal ko­molyan törekszik a helyzet rende­zésére északnyugati határán, és va­lóban rendezni akarja kapcsolatait Angolával. A szemleíró egyben hang­súlyozta, hogy a délnyugat-afrikai térség problémáit csak akkor lehet megoldani, ha minden fél érdekeit figyelembe veszik. A hírmagyarázó szerint katonai, gazdasági és politikai okokra vezet­hető vissza az, hogy a dél-afrikai vezetés­­ bármily fájdalmas is le­gyen ez az országban hatalmon lévő fehér kisebbség számára­­ komo­lyan veszi a régóta meglevő prob­lémák megoldását. (TASZSZ) A nyugatnémet-kínai viszony fejlesztéséről tárgyal Genscher Pekingben­ ­ PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL Csien Csi-csen kínai külügyminisz­ter és Hans-Dietrich Genscher, a nyugatnémet diplomácia vezetője hétfőn jegyzőkönyvet írt alá Peking­ben arról, hogy a két minisztérium között kialakított kapcsolatrendszer keretében még átfogóbb és mélyre­hatóbb tárgyalásokat folytatnak Kí­na és az NSZK viszonyáról, vala­mint a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. Gen­scher minőségi előrelépésként érté­kelte a megállapodást, amely Csien szerint nemcsak megerősíti a bará­ti együttműködést, hanem annak továbbfejlődését is segíti. Genscher tájékoztatta kínai kol­légáját a legutóbbi európai fejlemé­nyekről, ezen belül az Európai Kö­zösség egyesítésének előrehaladásá­ról. Csien üdvözölte és támogatásá­ról biztosította az Európai Közösség fejlődését, s reményét fejezte ki, hogy ez a Kínához fűződő kapcso­latok szempontjából is előnyös lesz. Genscher a nap folyamán főként a gazdasági együttműködés fejlesz­téséről tárgyalt Jao Ji-lin kínai mi­niszterelnök-helyettessel, aki a kö­zelmúltban tett látogatást az NSZK- ban. A két politikus állást foglalt a kapcsolatok sokoldalú bővítése, ezen belül a kis és közepes méretű vál­lalatok együttműködése mellett. Bócz Sándor A kambodzsai kormányfő vietnami látogatása ( HANOI TAPÓSÍTÓNKTÓL ) Hun Sen, a kambodzsai kormány elnöke, a Kambodzsai Népi Forra­dalmi Párt KB Politikai Bizottságá­nak tagja hétfőn rövid látogatást tett a vietnami fővárosban. Nguyen Van Linh, a Vietnami Kommunista Párt KB főtitkára Hun Sennel folytatott megbeszélésein megerősítette: Vietnam támogatja Phnompen rendezési és nemzeti megbékélési törekvéseit. Hanoi re­méli, hogy a harmadik Hun Sen— Szihanuk találkozó újabb előrelépést hoz ebben a tekintetben. Egyidejűleg Indokínában is nyil­vánosságra került Hun Sen interjú­ja, amelyet az AFP francia hírügy­nökségnek adott. Ennek fő monda­nivalója, a Kambodzsai Népköztár­saság továbbra is ellenzi, hogy a „Vörös Khmer” hadereje fennmarad­hasson, Hun Sen szerint ez újabb polgárháborút okozna. Ugyanakkor a Pol Pot és négy legismertebb bűn­társa kivételével — a „Vörös Khmer”, mint politikai szervezet, visszatérhetne Kambodzsába. Az in­terjú először valószínűsíti, hogy Phnompen nem hajlandó politikai partnerként tudomásul venni Khieu Samphant, Pol Pot valamikori he­lyettesét, aki ma forma szerint a „Vörös Khmer” vezetője. Füzes Oszkár Nyina Andrejeva szerint a reformok kispolgári hanyatláshoz vezetnének A leningrádi tanárnő interjúja a Vjesnikben Nyina Andrejeva szovjet egyetemi oktató , akinek a Szovjetszkaja Rosszija című szovjet lapban már­ciusban megjelent olvasói levelét a konzervativizmus manifesztumának minősítette a Pravda — interjút adott a Vjesnik című jugoszláv na­pilapnak. A zágrábi lap vasárnapi számában publikált interjúban is azok véle­ményét fejezte ki, akik szerint a re­formok valamiféle kispolgári ha­nyatlásba vezetnék a Szovjetuniót. Elmondta, hogy létezik egy második nyílt levele is, amelyet még nem tu­dott megjelentetni a szovjet sajtó­ban. Andrejeva a Vjesnik írásos kér­déseire küldött válaszában leszögez­te, hogy nem bánta meg a levele publikálását. Beszámolt arról, hogy több mint háromezer választ kapott egyénektől és kollektíváktól, s ezek 90 százaléka osztotta a véleményét. Azok, akik elutasítják az ő nézeteit — állította Andrejeva — olyanok, akiknek a rokonaik között voltak kulákok vagy (a sztálinizmus idején) büntetett emberek vagy akik maguk nacionalisták, cionisták, netán olya­nok, akik eleve megkérdőjelezik a szocializmust. Andrejeva szerint sincs más vá­lasztás, mint a peresztrojka, és nem lehet visszatérni a pangáshoz. A kérdés azonban az, hogy merre ha­ladjon a peresztrojka: a szocialista alapelvek tökéletesítése vagy ,,a kis­polgári elkorcsosulás és a hanyat­lás” felé. Andrejeva úgy véli, hogy a sztálinizmus és a neosztálinizmus fogalmakat a kommunizmus ellen­ségei találták ki, akik be akarják sározni a Szovjetuniót és általában a szocializmust. Andrejeva felfedte, hogy írt már egy második nyílt levelet is, el is küldte több szerkesztőségbe, de még nem jelent meg sehol. Ebben a má­sodik levélben azt fogalmazta meg, hogy az SZKP idei országos párt­értekezletén, amely gyökeres politi­kai reformokat indított el, kiszorul­tak a dokumentumokból a kommu­nista célok. Második levelében Andrejeva azt is elpanaszolja, hogy a Szovjetunió­ban több mint 100 ezer milliomos van. Ők a brezsnyevi pangás idő­szakában jelentek meg, és külön tár­sadalmi réteget képviselnek, saját érdekeikkel, törekvéseikkel, erköl­cseikkel és ideológiájukkal. Andre­jeva megengedhetetlennek találja, hogy a párt tagjai között is vannak milliomosok. Azt javasolja, hogy „a párt szennyezésének megállítása cél­jából” vezessenek be jövedelempla­font, amely fölött senki sem lehet­ne tagja az SZKP-nak. (Tanjug) CSEHSZLOVÁKIA Erőpróba évfordulón T­öbb szempontból is szokatlan­­ volt az a mód, ahogyan az idén megemlékeztek a múlt hét második felében a csehszlovák államiság ki­kiáltásának 70. évfordulójáról Prá­gában és az ország más nagyváro­saiban. Mindenekelőtt külsőségeiben a korábbiaknál sokkal ünnepibb lett e jubileum. Ez egyfajta szakítást je­lentett azzal a meglehetősen ambiva­lens magatartással, amellyel október 28-ához, valamint a Csehszlovák Köztársaság első vezetőihez viszo­nyultak a különféle állami intézmé­nyek. Nyilvánvalóan összefügg az át­értékelés azzal, a más téren is ta­pasztalható, általános törekvéssel, hogy az ország történetéből fokoza­tosan ki kell iktatni az úgynevezett fehér foltokat, s tárgyilagosan, mél­tányosan kell értékelni a modern­kori csehszlovák história jelentősebb eseményeit, a történelmi személyisé­gek életművét. Azokét is, akikkel ilyen vagy olyan vitája van a mar­xista történettudománynak. Mindezt figyelembe véve, akár ok­tóber 28-a „rehabilitálásának” is felfoghatók azok a döntések, amelye­ket a mostani évforduló kapcsán hoztak illetékesek. Először is: újó­lag állami ünneppé, munkaszüneti nappá nyilvánították Csehszlovákia létrejöttének dátumát. Másodszor: a CSKP Központi Bizottsága és a töb­bi vezető testület ünnepi ülésen mél­tatta az önálló államiság jelentősé­gét. Továbbá: Prágában kétszázezres nagygyűlést tartottak az évforduló előestéjén. Említést érdemel az is, hogy Prágában és Pozsonyban rep­rezentatív kiállítás nyílt a nemzeti ereklyék bemutatására, s több új könyv is megjelent a csehszlovák állam keletkezésének körülményei­ről, a körülötte bábáskodó államfér­fiakról — köztük — jó néhány év után — egy önálló kiadvány látott napvilágot T. G. Masarykról. A pol­gári köztársaság első elnökének sír­jánál két évtized után hivatalos ko­­szorúzási ünnepség zajlott le. Amennyire a visszhangokból meg­ítélhető, a társadalom kifejezetten kedvezően fogadta e döntéseket, s örömmel vette birtokba a „vissza­kapott múltat”. Hogy mekkora öröm­mel, azt mutatja a nemzeti erek­lyéknek helyet adó Hradzsin-beli palota előtt kanyargó hosszú sor, vagy a neves marxista történész, Jan Galandauer által megjelentetett Ma­­saryk-életrajz 50 ezer példányának szétkapkodása. Mégsem a felhőtlen elégedettség érzésével fog visszaemlékezni Cseh­szlovákia az idei október 28-ára. En­nek oka: a prágai belvárosban , a Vencel és az Óváros téren történt el­lenzéki megmozdulások. Ezekkel a Charta ’77, a Mozgalom az Állampol­gári Szabadságjogokért és más el­lenzéki csoportosulások a maguk módján kívántak ünnepelni. Fellé­pésük azonban beárnyékolta az év­fordulót. A Rudé Právo hétfői részletes be­számolója szerint az erőpróbára a chartások régóta készülődtek. Októ­ber közepén A mindenki számára létező demokrácia manifesztuma címmel pamfletet kezdtek terjeszte­ni Prágában és más városokban. Ez a Rudé Právo megállapítása szerint „teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azokat a változásokat, ame­lyek ma társadalmunkban végbe­mennek”. Egyúttal felhívásokat is köröztek tüntetésekre. A prágai vá­rosi tanács e tüntetéseket betiltot­ta. Ugyanakkor a CSKP KB lapja arról is szól, hogy még október 27- én több tucat személyt őrizetbe vett a rendőrség, mert a figyelmezteté­sek ellenére sem hagytak fel a tün­tetések szervezésével. Közben a ha­tóságok lázítás vádjával eljárást in­dítottak államellenes kiadványok ter­jesztői ellen, a házkutatások alkal­mával egyebek között sokszorosító­gépeket, nyomdai anyagokat foglal­tak le. Ezek után került sor pénte­ken azokra a többezres tüntetések­re, amelyeket a rendőrség rendkívül határozott fellépéssel oszlatott fel. A csehszlovák hírközlő szervek alapvetően az átalakítási politika el­leni támadásnak minősítik a rend­bontásokat, s hozzáfűzik, „a demok­ratikus jogok és szabadságjogok tel­jes körű érvényesítését a törvények megtartása, a szocialista törvényes­ség megszilárdítása szavatolja”. Prága, 1988. október 31. Kis Tibor

Next