Népszabadság, 1988. december (46. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

2 NÉPSZABADSÁG 1988. december 1., csütörtök * - - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának vitája (Folytatás az 1. oldalról.) az MTI híre szerint több köztársa­ság képviselőjének mondandóját összegezve fogalmazott úgy, hogy ami nem a föderáció erősítését szol­gálja, az nem szolgálhatja a tagköz­társaságok érdekeit sem. Más hír­­ügynökségek Gorbunov beszédéből azt i­s idéznivalónak tartották, hogy a küldött kifogásolta: az átalakított tervezet kidolgozásakor nem vették teljes mértékben figyelembe a Lett­országban megfogalmazott módosí­tásokat. Az ülésen egyébként több felszólaló kitért az észt parlament döntésére, s azt a soknemzetiségű állam fejlődése szempontjából káros lépésnek tartotta. . A témával összefüggésben az elemzők figyelemre méltónak tart­ják azt is, hogy Mihail Gorbacsov beszédében tételesen nem támadta az észt parlament döntését, továb­bá, hogy az előadói beszéd a politi­kai reform szakaszait leírva a ké­sőbbiekre a köztársaságok önállósá­gának növelését ígérte. Emellett szavai jelezték: nem maradt hatás­talan a balti köztársaságokban, Ör­ményországban és Grúziában való­ságos mozgalommá fejlődött vita az alkotmánytervezet egyes pontjaival kapcsolatban, hiszen az SZKP főtit­kára elmondta: elengedhetetlennek bizonyult az elhangzott megjegyzé­sek alapján néhány lényeges módo­sítás átvezetése az alkotmány szö­vegébe. Azokról a pontokról van szó — mondta —, amelyeket a szövet­séges köztársaságok törvényalkotói jogkörének korlátozásaként fogad­tak a köztársasági szervek felépíté­sének meghatározásában, valamint a társadalmi-gazdasági és kulturális életben betöltött hatáskörük kijelö­lésében. A nemzetiségi kapcsolatok olykor éles problémái, a szövetséges köz­társaságok önállóságának kérdései uralták a szerdai vitát is. Szót ka­pott Arnold Rüstel, az észt parla­ment elnöke is, s beszédét azért is nagy várakozás előzte meg, mert, mint ismeretes, az általa vezetett testület november 16-i rendkívüli ülésén hozott határozatának egyes pontjait a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rendeletileg helyezte hatályon kívül. Rüttel most a szövetséges köztársaságok önálló­ságának témájával foglalkozva ki­fejtette, hogy a regionális önelszá­molás gazdasági modellje nem lehet egyforma minden köztársaságban, hiszen annál sokkal nagyobb a kü­lönbség a Szovjetunió különböző térségei között. Szerinte egyébként növelni kell az észt minisztertanács és a helyi tanácsok szerepét. A TASZSZ jelentése szerint Rüstel egészében véve egyetértett a ter­vezetek javasolt módosításával. A nemzetiségi viszonyokat érintő alkotmánycikkelyek módosításának fontosságára helyezte a hangsúlyt beszédében Grant Voszkanjan, az örmény parlament elnöke. Mint el­mondta: a Kaukázuson túl kialakult helyzet azzal is összefügg,­­hogy a ma érvényes alkotmány egyes pont­jai nincsenek kellőképpen kidolgoz­va. Megfelelő politikai értékelés kell a véres emlékű szumbatti ese­ményekről — mondta, s hozzátette, hogy ha ezt kellő időben elkészítet­ték volna, nem került volna sor a legutóbbi napok eseményeire. Elis­merte ugyanakkor, hogy Örményor­szágban vannak olyan erők is, ame­lyek a feszültség fenntartásában ér­dekeltek. Idevág, hogy még kedden Rafik Nicsanov üzbég elsős titkár a szövetség megvédésének szükséges­ségét hangsúlyozta, Gennagyij Kal­ein kazah első titkár pedig úgy fo­galmazott, hogy Észtországban fe­lülkerekedtek a peresztrojkaellenes erők. Az őshonos nemzetiség lehetséges diktátumának kivédésére Alekszandr Kosztyenyuk orenburgi területi kül­dött kétkamarás parlament létreho­zását javasolta minden szövetségi köztársaságban. Javaslata szerint a második ház mindenütt a nemzeti­ségi tanács lenne, amely az adott te­rületen élő valamennyi nemzetiség képviselőjét tömörítené. A demokráciát nem szabad az anarchiának felváltania — hangoz­tatta a többi között Vaszilij Kaza­­kov, az OSZSZSZK miniszterelnök­­helyettese, aki úgy vélte, hogy a most tárgyalt törvénytervezetek vi­táját sok helyütt alkotmányellenes koncepciók propagálására használ­ták fel. A szovjet tévéhíradóban szerda es­te Velihov akadémikus, képviselő ar­ról beszélt, hogy a parlamenti ta­nácskozás az országban kibontako­zott széles körű véleménycsere tükre volt. Lavrov, a színészszövetség el­nöke kifejtette: ma már elképzel­hetetlen, hogy a parlament előre el­határozott döntések mechanikus jó­váhagyására korlátozza magát. Mind­azonáltal hangsúlyozta, hogy a kö­vetkező választásokon zöld utat kell kapniuk a parlamentbe az okos, ön­álló véleményt formáló, változáso­kért síkraszálló jelölteknek. A vita csütörtökön folytatódik, s a tervek szerint még ma szavazást is tartanak az előterjesztésekről — külön-külön a parlament két házá­ban. Megfigyelők szerint nem lehet kétséges, hogy a Legfelsőbb Tanács elfogadja — a beterjesztett módosí­tásokkal — a tervezeteket, komoly lépést téve a demokratikus szovjet jogállam alapjainak lerakásában. Továbbra is feszültség uralkodik a Kaukázusban Azerbajdzsán: Támadások a rendőrség ellen ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A továbbra is szórványosan érke­ző jelentések szerint nem csökkent lényegesen a feszültség a Kaukázus­­vidék legveszélyesebb, legforróbb te­rületén, Azerbajdzsánban, Örmény­­országban erőszakos cselekmények nélkül ugyan, de érezhető az aggoda­lom a szomszédos köztársaságban élő örmények sorsa iránt. Az Izvesztyija bakui helyszíni je­lentése beszámol arról, hogy „huligán elemek” támadást intéztek Azerbaj­dzsán több járásában és Kirovábád­­ban a helyi rendőrségi, belügyi szer­vek központjai ellen. Az összecsapá­soknak sebesültjei vannak. Bakuban szovjetellenes és nacionalista tartal­mú röpiratok terjesztése miatt letar­tóztatták a hűtőgépgyár három mun­kását. Az azerbajdzsán fővárosban az utóbbi tíz napban több mint hétszáz embert vettek őrizetbe, mert megsér­tették a közrendet. A Kaukázuson tú­li területek muzulmán vezetője, meg­szakítva indiai útját, visszatért Baku­ba, hogy lecsendesítse az indulatokat. Azerbajdzsánban a soviniszta feszült­ségszításon kívül érezhető az iráni ihletésű iszlám szélsőségesek befo­lyása is. A Moszkovszkije Novosztyi beszámolója szerint ezek az erők je­lentős szerepet játszanak a megmoz­dulások központjában, a bakui főté­ren történő eseményekben, amelyek­be nemritkán félmillióan is bekap­csolódnak. A Moszkovszkije Novosztyi nagy teret szentel a kirovábádi örmény negyedet támadó szélsőségesek elleni harcban hősi halált halt három szov­jet katonának. Megjegyzi: ha az or­vosok a kirovábádi kórházban gya­korlatilag nem tagadták volna meg a súlyos sebesültek orvosi ellátását, a három katona életben maradhatott volna. Nyugalomra, a vérontás megszün­tetésére szólít fel hat neves szovjet értelmiségi — Baklanov és Granyin író, Pimen pátriárka, Uljanov szín­művész, Fjodorov akadémikus — nyílt levele. „A lelkiismeret nem en­gedi, hogy tétlenül szemléljük, mi­ként gyilkolnak ártatlanokat, erősza­kolnak meg nőket. Annyi tankot és katonát küldünk oda, amennyi elég ahhoz, hogy Szumgajt ne ismétlőd­hessen meg” — szól a felhívás. Gam­­zatov neves dagesztáni költő a Litye­­raturnaja Gazeta hasábjain válaszol azoknak az azerbajdzsánoknak, akik mérsékletre, kompromisszumra tett javaslatát „örménybarátságnak” tart­ják, s akik most árulónak kiáltják ki, s könyvei elégetésével fenyege­tőznek. Jerevánban bejelentették, hogy a helyzet normalizálódása eredménye­képpen a szükségállapot néhány korlátozását enyhítik. A Karabah-bi­­zottság is a sztrájk megszüntetésé­re hívott fel. Azerbajdzsánból to­vább tart az örmények menekülé­se: az elmúlt időszakban mintegy 20 ezren hagyták el a köztársasá­got. Dunai Péter: Örményország öt városában a múlt héten tizenegy ember vesztet­te életét az örmények és azerbaj­dzsánok közötti összecsapásokban — jelentette szerdán az Armenpress örmény köztársasági hírügynökség hivatalos forrásokra hivatkozva. (Nyugati hírügynökségek megjegy­zik, hogy az újabb halálesetekkel — a kirovábádi tragikus események halottaival együtt — tizenkilencre emelkedett az ellenségeskedések ál­dozatainak száma.) Az Armenpress értesülései szerint a­ tizenegy halott közül tíz azerbaj­­dzsánii, egy pedig örmény. Vala­mennyien a november 22. és 29. kö­zötti zavargásokban lelték halálu­kat. Tankok őrzik a rendet a jereváni Lenin téren. Franciaország nem ellenzi a moszkvai emberi jogi értekezletet Roland Dumas francia külügyi államminiszter a nemzetgyűlés kül­ügyi bizottságában kijelentette, hogy a Szovjetunió és Franciaország egyetért abban, mielőbb be kell fe­jezni a bécsi európai utóértekezletet, hogy megkezdődhessék a hagyomá­nyos fegyverzetek csökkentésével foglalkozó konferencia. Dumas egyebekben megerősítette, hogy Franciaország nem ellenzi egy emberi jogi európai értekezlet meg­rendezését Moszkvában, ha közmeg­egyezés alakul ki erről. " Jó okunk van úgy hinni, hogy azok a feltéte­lek, amelyeket e tárgyban az Egye­sült Állam­ok és más nyugati orszá­gok támasztanak a Szovjetunióval szemben, még az év vége előtt tel­jesülnek — tette hozzá Mitterrand elnök moszkvai tárgyalásairól be­számolva. A bizottság elnöke, Giscard d’Es­­taing volt köztársasági elnök kér­dést intézett az államminiszterhez az emberi jogok romániai megsér­tésével kapcsolatban. Dumas aggo­dalmát fejezte ki az emberi jogok romániai helyzete miatt. Közölte a képviselőkkel, hogy Franciaország bukaresti nagykövetsége „konkrét és pontos összeállítást készít az em­beri jogok és a kulturális örökség megsértéseiről”. * Dumas hangoztat­ta, hogy Romániában „a rendőrség mindenütt jelen van, az ellenzékiség minden megnyilvánulását elfojtják, a külföldiekkel való érintkezést megakadályozzák, s minderről a ha­tóságok nem hajlandók vitatkozni, hanem a kérdés felvetését a bel­ügyekbe való beavatkozásként há­rítják el”. Az államminiszter végül utalt arra, hogy e témáról megbe­szélést folytattak a magyar vezetők­kel, az EK-országok „lépéseket tet­tek Franciaország és az NSZK kö­zös kezdeményezésére”, ő maga pe­dig találkozott a román nagykövet­tel Bécsben. Más kérdésekről szólva a külügyi államminiszter politikai hibának minősítette azt az amerikai döntést, hogy nem engedik be New Yorkba Jasszer Arafatot, a PFSZ V. B. elnö­két az ENSZ-közgyűlés vitájára. Megismételte, hogy Franciaország egyelőre nem ismeri el a palesztin államot, mert nincs területi valósá­ga, a Palesztin Nemzeti Tanács ha­tározata nyomán elismeri viszont a palesztin nemzet létét. (MTI) SZOVJET—KÍNAI KÜLÜGYMINISZTERI TALÁLKOZÓ Irány a csúcs? Ma először érkezik kínai külügyminiszter hivatalos látogatásra Moszk­vába, s ez önmagában is a két szocialista nagyhatalom javuló kapcsolatait jelzi. Vajon mit várhatunk a tárgyalásoktól? Közelebb jutunk-e a szovjet— kínai csúcstalálkozóhoz? Moszkvai és pekingi tudósítónk a többi között ezekre a kérdésekre keres választ. Moszkva: Reményteljes új szakasz Peking: Az idő parancsa önmagában is történelminek ne­vezhető esemény, hogy — eltekintve Csou En-laj kormányfő-külügymi­niszter 1957-es útjától — először lá­togat a szovjet fővárosba a kínai diplomácia vezetője. Ha igazolódnak az előzetes várakozások, akkor Csien Csi-csen és Eduard Sevardnadze esz­mecseréje megnyithatja az utat Mi­hail Gorbacsov és Teng Hsziao-ping csúcstalálkozójához, a szovjet—kí­nai kapcsolatok teljes és végérvé­nyes normalizálásához, amely — egy pekingi kommentár szavaival — im­már „az idő parancsa”. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években gyorsuló ütemben bővült a két ország gazdasági, kereskedelmi, műszaki-tudományos és kulturális együttműködése, de a politikai áttö­rés még nem következett be. Ezt maga Csien Csi-csen állapította meg azután, hogy ősz elején New York­ban megbeszélést folytatott szovjet kollégájával, és megállapodott vele a moszkvai randevúban. Sem ő, sem a kínai diplomácia más szószólói nem rejtették véka alá, hogy mi szükséges az „áttöréshez”, mindenekelőtt az, hogy haladást ér­jenek el a normalizálás legfőbb „akadályának” tekintett kambodzsai kérdés rendezésében, ami pekingi megítélés szerint elsősorban a viet­nami csapatkivonást siettető szovjet erőfeszítésektől függ. Itteni közlések szerint már New Yorkban is ez volt a tárgyalások fő témája s Moszk­vában is ez lesz.­­ Derűlátással, a szovjet—kínai kap­csolatok új szakasza megalapozásá­nak szándékával várják ide a kínai külügyminisztert, s úgy ítélik meg, hogy a peresztrojka alkotó atmosz­férája különösen kedvez a régóta időszerű feladatnak, a szovjet—kí­nai viszony teljes értékű normalizá­lásának. A Szovjetunió az új külpolitikai vonalvezetés jegyében nem kérését tett, hogy elhárítsa az akadályokat. Mongóliából szovjet egységek tértek haza, Afganisztánból pedig — a gen­fi megállapodásoknak megfelelően — a tervek szerint február 15-ig ki­vonják a szovjet katonákat. A bizal­mat erősítette a közepes hatótávol­ságú rakéták teljes megsemmisítése, hiszen a likvidálásra ítélt SS—20- asok jó néhány telepítési helye a kí­nai határhoz közel van. Sevardnadze külügyminiszter minapi Izvesztyija­­interjújában jelezte, hogy a tárgya­lásokon a bizalomerősítés jegyében áttekintik a határ menti helyzetet és — szélesebb összefüggésben — az ázsiai—csendes óceáni térség mind­két nagyhatalmát közvetlenül érintő fejleményeket, a feszültség csökken­tésének lehetséges módjait. ő maga egyébként a tárgyalások legfőbb célját ebben látta: megala­pozni a teljes értékű politikai pár­beszédet, ami jelenti a tárgyalási té­makör szélesítését, még inkább a partnerek személyének a legmaga­sabb szintre emelését. A Szovjetunió — mint ezt többször is hangsúlyoz­ták — kész a csúcstalálkozóra, s a mostani külügyminiszteri találkozón, majd a szovjet diplomácia vezetőjé­nek várhatóan a jövő év elején sor­ra kerülő viszontlátogatásán már a csúcs részletes előkészítésével is fog­lalkoznak. • Mindez arra alapozható, hogy a szovjet—kínai párbeszéd az utóbbi években ütemesen szélesedett, jel­lege, stílusa a mindkét országban végbemenő nagy jelentőségű, a szo­cializmus megújulását szolgáló folya­matokat tükrözve, kedvezően válto­zott. Rendszeresek a tudományos­technikai, gazdasági, a külügyminisz­ter-helyettesi — politikai és a határ­kérdések megoldását célzó — kon­zultációk. Ez utóbbiakon a haladás kétségtelen, ám — mint a szovjet külügyminiszter rámutatott — a ha­tárprobléma továbbra is bonyolult, nehéz kérdéskör, megoldásához idő kell. A gazdasági kapcsolatok dinami­kusan fejlődnek, volumenük azon­ban nem éri el a kínálkozó lehető­ségek szintjét. Ígéretesebben fejlőd­nek a határ menti árucsere-kapcso­latok, amelyek a jövőben még na­gyobb szerepet kaphatnak Szibéria élelmiszerrel, fogyasztási cikkekkel való ellátásában, Északkelet-Kína iparvállalatai, gépparkja felújításá­ban. Ami a rendezett viszonyt illeti, Moszkvában kizártnak tartják a visszatérést az ötvenes évekhez ha­sonló kapcsolatokhoz, egyben úgy kí­vánják alakítani a kapcsolatokat a jövőben is, hogy azok ne sértsék Moszkva vagy Peking harmadik or­szágokkal kialakított viszonyát. Moszkva, 1988. november 30. Dunai Péter Bár a másik két „akadály”, a szov­jet csapatok afganisztáni jelenléte, illetve a közös határon és Mongó­liában állomásoztatott szovjet had­erő (a genfi megállapodás, illetve az ismert létszámcsökkentés eredmé­nyeként) már csak elvétve kerül szó­ba, azért a feltételes módot még nem iktatták ki a normalizálás szó­tárából. Ha simán haladnak a moszk­vai tárgyalások, akkor a jövő év első felében sor kerülhet a csúcstalálko­zóra — mondta legutóbb Li Peng kormányfő, aki elismerte, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok messze el­maradnak a Szovjetunió és a nyu­gati államok között kiépített kap­csolatoktól. Ehhez bízvást hozzáte­hetjük: Kínának is jobb, fejlettebb kapcsolatai vannak a nyugati álla­mokkal, mint a Szovjetunióval. Most, hogy a két legnagyobb szo­cialista ország egyaránt elkötelezte magát az átfogó politikai-gazdasági reformok és a nemzetközi enyhülés mellett, még inkább anakronisztiku­sak a „szocialista hidegháború” ma­radványai. Természetesen egyetértés van abban, hogy nincs visszatérés az ötvenes évek állapotának gyakorla­tához, de egyetértés van abban is, hogy a kapcsolatok, teljes helyreál­lítása nemcsak a két baráti nép ér­dekeinek felelne meg, hanem Ázsia és az egész világ békéjét, biztonsá­gát szolgálná. Ennek feltétele a köl­csönös bizalom. Erősítésében megha­tározó lehet a moszkvai külügymi­niszteri találkozó. Peking, 1988. november 30. Bócz Sándor Ceausescu beszédével véget ért az RKP KB ülése ( BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Nicolae Ceausescu zárszavával szerdán Bukarestben befejeződött az RKP Központi Bizottságának kibőví­tett ülésszaka. Az RKP főtitkára úgy értékelte, hogy a több mint 4000 részvevővel megtartott háromnapos együttes ülés felér egy országos pártkonferencia jelentőségével. A tanácskozás után a Köztársasá­gi Palota és az RKP székháza előtti hatalmas téren transzparensekkel felvonulva mintegy százezer dolgozó éltette a pártot, Romániát és Nicolae Ceausescut. Az RKP főtitkára a pártközpont épülete előtt fogadta a megyék képviselőit, majd a demonst­ráció végén a pártközpont emeleti erkélyéről köszöntötte az ország né­pét a „nagy egyesülés” létrejöttének 70. évfordulója alkalmából. A központi bizottság kibővített ülésén — amelyen egyöntetűen el­fogadták Nicolae Ceausescu előter­jesztését, s azt a jövő évben tartan­dó XIV. pártkongresszus téziseként hozták nyilvánosságra — megtár­gyalták a jövő évi egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési terv, továbbá az ország központosított pénzügyi terve és az állami költség­­vetés tervezetét. Ezeket a dokumen­tumokat a nagy nemzetgyűlés elé terjesztik jóváhagyásra. Oltványi Ottó Ceausescu román vezető múlt heti beszéde semmit nem tett a széles körű aggodalom megszüntetéséért, hogy a szisztematizálási terv sok ro­mánt, köztük számtalan nemzetiségit, arra kényszerít, feladva hagyomá­nyos életmódját, kulturális környeze­tét, steril, szabályozott, gazdasági­lag terméketlen létre kényszerüljön — jelentette ki szerdán az amerikai külügyminisztérium szóvivője. Az Egyesült Államok nyilvánosan és magánúton elítélte és a jövőben is el fogja ítélni ezt a politikát, ame­lyet nyilvánvalóan az érintett lakos­ság részvétele, egyetértése nélkül hajtanak végre — hangoztatta Charles Redman. (MTI)

Next