Népszabadság, 1988. december (46. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG , 1988. december 8., csütörtök AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLVI. évfolyam, 292. szám MATRICA ( 1. oldal) A KORMÁNY ÉS A KISZ TALÁLKOZÓJA Nézetazonosság, kompromisszumokkal (Munkatársunktól.) Szerdán a késő délutáni órákban, a Parlamentben találkoztak a kor­mány és a KISZ képviselői, hogy az ifjúság legégetőbb problémáinak megoldásáról folytassanak eszme­cserét. A kormány tárgyalócsoport­ját Pozsgay Imre államminiszter, a KISZ-esekét Nagy Imre, a KISZ KB első titkára vezette. A napirenden szereplő négy lé­nyeges kérdéscsoport — a foglal­koztatáspolitika, a fiatalok lakás­­hoz jutásának lehetősége, szociálpo­litikai helyzete és támogatása, va­lamint az oktatásügy helyzete — olyan feszültségekkel terhes téma, amely politikai jelentősége miatt is, érdemes az érdekegyeztetésre. Már a KISZ első javaslatában kompromisszum született az ifjúsá­gi szervezet és a kormány között. Nagy Imre javaslatára, amely sze­rint már a pályakezdő fiataloknak is szavazzon meg a kormány mun­kanélküli segélyt, ha már első mun­kahelyén sem tud elhelyezkedni. Hal­mos Csaba, az ÁBMH elnöke kifej­tette, hogy a szakképzetleneknek át­képzést és átképzési támogatást biz­tosít a kormány, a szakképzettek­nek pedig a már 1989-ben beveze­tésre kerülő gyakornoki rendszert ajánlja figyelmébe. Végül megegyeztek, hogy a konk­rét megállapodásra 1989. második fe­lében, az akkor elhelyezkedni vá­gyók helyzetének ismeretében és az 1989. január 1-jén életbe lépő mun­kanélküli-segély bevezetését követő helyzet ismeretében kerüljön sor. A lakáskérdésben elhangzó javas­latok között akadtak nehezen áthi­dalható elvi különbségek. Az ifjúsá­gi szervezet azt kérte, februárig ké­szüljön el a kormány közép- és hosz­­szú távú lakáskoncepciója, és nyilat­kozzon érdemben a KISZ elképzelé­seiről. Válaszában Hoós János, az OT elnöke kifejtette, hogy egyetért a kormány és a KISZ közös lakáspoli­tikai koncepciójának kialakításával. Megígérte, hogy március—áprilisig a KISZ és más érdekképviseleti szer­vek közreműködésével, megfelelő szakmai körök bevonásával társadal­mi vitára is alkalmas koncepciót dol­goznak ki. Az eszmecsere lapzártakor még tartott. Az évszázad legsúlyosabb kaukázusi földrengése Rendkívül súlyos, a 12 fokozatú skála szerint nyolcas erősségű föld­rengés volt szerdán, moszkvai idő szerint 10 óra 41 perckor a Szovjet­unió Kaukázuson túli területein. A rengés epicentruma az örmény he­gyekben, Leninakántól ötven kilo­méterre volt — jelentette a TASZSZ hírügynökség, a mosz­kvai szeizmog­­ráfiai állomás tájékoztatására hi­vatkozva. A földlökéseket az egész Dél-Kau­­kázusban érezni lehetett: Jereván­ban és Tbilisziben is. A TASZSZ az utóbbi 80 esztendő legerősebb­­kaukázusi földrengésé­nek nevezte a szerdán bekövetke­zett természeti csapást. Közölte, hogy a mentés és a segélyakció azonnal nagy erőkkel megkezdő­dött. A szovjet hírügynökség az ál­dozatokról és a károkról még nem közölt pontos adatokat, de örmény források legalább százra tették a halottak számát. Borisz Scserbina miniszterelnök­helyettes vezetésével kormánybi­zottságot hoztak létre a földrengés következményeinek felszámolására, amely az illetékes köztársasági szer­vekkel együttműködve mindent megtesz a mentőmunkálatok meg­szervezéséért, a károsultak megse­gítéséért, a fedél nélkül maradt em­berek elhelyezéséért és élelmezésé­ért. A szovjet hírügynökség beszá­molója szerint a mentésben és a helyreállításban katonai egységek, valamint a polgári védelem alaku­latai is részt vesznek, és önkénte­sek is segítséget nyújtanak. A föld­rengés sújtotta körzetekbe orvosi brigádokat indítottak útnak. Törökországban és Iránban is éreztette hatását szerdán a nagy erejű földrengés. A szovjet határ közelében lévő hegyvidéki török falvakban az eddigi jelentések sze­rint négyen vesztették életüket és félszáz épület összeomlott. A föld­mozgásokat észlelték Irán észak­­nyugati vidékein is, ám károkat és sebesülteket az ország déli részéről jelentettek, amelyet viszont kedd este óta tizenhat kisebb-nagyobb földlökés ért. A svédországi Uppsala szeizmo­lógiai intézete azt közölte, hogy a földrengés erőssége a kilencfokos Richter-skálán elérte a hét fokot. A TASZSZ legfrissebb jelentésében a 12 fokos skálán már kilencesre tet­te a földmozgás erősségét. A rengés hullámai már meggyen­gültek, mire eljutottak Irán észak­­nyugati vidékeire. Innen nem je­lentettek károkat, a teheráni rádió viszont beszámolt arról, hogy az or­szág déli részén lévő Fars tarto­mányban tizenegy településen okoz­tak károkat a kedd óta észlelt so­rozatos földlökések, amelyek közül a legerősebb a Richter-skála szerint 4,8 fokos volt. A Teherántól 850 kilométernyire levő körzetben hét személy megsebesült. A földomlá­sok­ több utat eltorlaszoltak. Egyéb­ként iráni közlés szerint kedden 4,8 fokos földrengés volt a Perzsa-öböl iráni partvidékén is. A Gorbacso csomag Az ünnepig még több mint két hét hátravan, de máris kaptunk egy előajándékot, amelynek ott a helye közös karácsonyfánk alatt. A szovjet „leszerelési csomag" a bé­két szolgálja, méghozzá nemcsak általában, mint ahogy nem volt Gorbacsov ENSZ-beli beszédében egyetlen általános­ propagandiszti­­kus mondat sem. S ez azért fontos, mert fennállása óta semmiről sem beszéltek többet az ENSZ-ben, mint a békéről, miközben az emberiség nemegyszer a háborús szakadék szélén táncolt. A pénz értékét a fedezet adja meg, a szavak hiteléül a tettek szol­gálnak, és december 7-én a New York-i szónoki emelvényről olyan beszéd hangzott el, amely tények­kel bizonyítja: a peresztrojka át­hatja a külpolitikai gondolkodást, és nem ismer tabukat Ennek az új­fajta gondolkodásnak vezérmotívu­ma, hogy az emberiséget összekötő feladatokra kell összpontosítani, ál­lamok, rendszerek biztonságát nem lehet fegyverekre alapozni. A fö­lény - senkinek a fölénye - nem ad igazi biztonságot, s a biztonság­­politika túl fontos ahhoz, hogy a katonai meggondolásokra alapoz­zák. Ha pedig az ugrásra kész el­lenség képe, amiben mindkét olda­lon hittek, 1988-ban fantáziakép, akkor a saját példa szolgálhatja leginkább, hogy ezt a barát, a partner képe váltsa fel. Ilyen pél­dával szolgál a Szovjetunió annak a döntésnek értelmében, amelyet Mihail Gorbacsov most bejelentett. Félmillió katonával csökken két év alatt a szovjet fegyveres erő létszá­ma, tízezer harckocsival lesz keve­sebb Európában; ez tényleges, nem jelképes csökkentés, ez olyan lépés, amelyért joggal várhatnak ellen­szolgáltatást, akkor is, ha nem kötik ahhoz. Hazánkkal, Csehszlovákiá­val és az NDK-val is egyetértve 1991- re e három országból kivonnak és feloszlatnak hat szovjet harckocsizó hadosztályt. Ami a harckocsikat il­leti, nincs azon tagadnivaló, hogy ez támadásra kiváltképp alkalmas, fé­lelmetes eszköz. E tekintetben a szovjet hadseregnek túlsúlya van, és a döntés mutatja, hogy a mai, globális kategóriákban gondolkodó szovjet vezetés bölcs és bátor dön­téssel immár kész lemondani erről. Más támadó fegyverfajtákat is ki­vonnak, és úgy változik meg az egye­lőre kivonásra nem kerülő szovjet csapatok struktúrája, hogy ne ma­radhasson kétely, mindenki bizonyos lehessen: nemcsak szándék nincs a támadásra, hanem képesség sem, alkalmasság sem. Ez drámai válto­zás a jelenlegi helyzethez képest. A három országból kivonandó 50 ezer katona és ötezer tank egy ré­sze hazánkból távozik majd. Egy lépés lesz ez abba az irányba, amelyről közvéleményünk érzései­nek, vezetésünk törekvéseinek meg­felelően nem kevés szó esett hazai fórumainkon. Most mély megelége­déssel nyugtázhatjuk: felülkereke­dik a párbeszéd szelleme, amelyben Budapesten hittek a „leghidegebb napokon” is. Bebizonyosodott, hogy mi is kísérleti terepe lehetünk a haderők és fegyverzetek csökkenté­sének, és nem akármikor, hanem mindjárt a folyamat kezdetén. Mi mást kívánhatnánk, mint ennek a folyamatnak folytatódását, majd ki­­teljesedését a méltányosság, a köl­csönösség és a bizalom alapján. Tegnap ez talán utópiának, áb­­rándkergetésnek tűnt volna, ma reális lehetőség. A történelmi be­széd az East River-parti palotában ennek az útját készítette elő. Vajda Péter RÉSZLEGES CSAPATKIVO­NÁS MAGYARORSZÁGRÓL IS Gorbacsov a szovjet haderő egyoldalú csökkentését jelentette be Csúcsértekezlet Reagannel és Bushsal a Kormányzó-szigeten (Tudósítónk New York-i jelentése.) Mihail Gorbacsov az Egyesült Nemzetek Szervezetében mondott beszédé­ben bejelentette: a szovjet vezetés­­ a szövetségesekkel való konzultáció után, a nemzetközi biztonság új koncepciója alapján egyoldalú csapat­csökkentést határozott el. A csökkentés Magyarország területét is érinti. Szerda délután rendhagyó csúcstalálkozó volt: az SZKP KB főtitkára Ro­nald Reagan amerikai elnökkel és George Bushsal találkozott. Gorbacsov ENSZ-beszéde — mivel ez a teljes nyilvánosság előtt hang­zott el, s nem övezte a csúcstalálko­zónak kijáró bizonyos titokzatosság — némileg háttérbe szorította a ta­lálkozót. A szovjet vezető a nemzet­közi kapcsolatok teljesen új viszo­nyait vázolta fel. A beszéd leghangsúlyosabb pontja annak a döntésnek a bejelentése volt, amelyet a szovjet vezetés a csa­patcsökkentésről hozott. Gorbacsov elmondta, hogy a Szovjetunió két év alatt ötszázezer fővel csökkenti had­erejét, és csökkenteni kívánja hagyo­mányos katonai eszközeinek a szá­mát is. A varsói szerződésbeli szö­vetségesekkel megállapodva, 1991-ig Magyarország, Csehszlovákia és az NDK területéről visszavonnak és fel­oszlatnak hat tankhadosztályt. Több más, itt állomásozó csapategység lét­számát is csökkentik. A csökkentés végén a szovjet erők ebben a térség­ben ötvenezer emberrel és ötezer tankkal csökkennek. A szövetségesek területén maradó csapatokat átszer­vezik, és tisztán védelmi feladatok ellátására alakítják át. Csökkentik a Szovjetunió európai területén levő haderőket is. Csapatcsökkentésre kerül sor Mongóliában is, a Kínai Népköztársaság határai mentén. Gorbacsov beszédét hatalmas taps fogadta, és — szokatlan módon — hosszan tapsolt George Schultz is. Az ENSZ-beszéd után Mihail Gorbacsov komphajón utazott a Governors Is­­landre (a Kormányzó-szigetre), Ro­nald Reagan elnökkel való ötödik találkozójának a színhelyére. A szerdai megbeszélések sora reg­gel külügyminiszteri konzultációval kezdődött. Együtt reggelizett a szov­jet és az amerikai diplomácia vezető­je, Eduard Sevardnadze ekkor előze­tesen tájékoztatta (mint egyes forrá­sok fogalmaztak, „értékelendő udva­riasságból” és a „délutáni megbeszé­lésekre való felkészülést megkönnyí­tendő”) George Shultzot arról, mit fog Mihail Gorbacsov ENSZ-beszéde tartalmazni. Reagan a CBS televízió szerint a reggel 10 órás nemzetbiz­tonsági megbeszélésen már olvashat­ta Schultz jelentését. Reggel 9 óra 50 perckor indult el Mihail Gorbacsov, Raisza Gorbacso­­va és a szovjet delegáció a Szovjet­unió ENSZ-képviseletének a 67. ut­cában levő székhelyéről az ENSZ- palotába. A gépkocsiét mindössze hat percig tartott. A New York-i rendőrség igen rutinosan — a helyi közlekedést csupán minimális ideig fen­nttartva — biztosította a szabad utat. Az ENSZ székháza előtt Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár és Dante Caputo, a közgyűlés elnöke fogadta a szovjet vezetőt. Az ENSZ-főtit­kár irodájában újabb kézfogás vezette be a megbe­széléseket. Gorbacsov, Pérez de Cu­­ellar, Caputo, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének több más vezetője háromnegyed órán át ta­nácskozott. Pérez de Cuelar vázol­ta azt a tevékenységet, amit a meg­növekedett szerepű és tekintélyű vi­lágszervezet végez. A szovjet vezető jelezte: milyen gondolatokat kíván majd a közgyűlés nyilvánossága előtt is elmondani az ENSZ fontos­ságáról. Az ENSZ-ben elhangzott, nagy ér­deklődéssel és tetszéssel fogadott beszédét követően Mihail Gorbacsov és a kíséretében levő személyiségek útja a New York-i Kormányzó-szi­getre vezetett. Gorbacsov, Reagan és Bush talál­kozóját az Admirális házban tartot­ták. A szovjet vezetőt előbb Ronald Reagan, majd George Bush köszön­tötte. (Megfigyelhető volt, hogy a nyilvánosság előtt Bush mindvégig visszahúzódott, és szinte testtartásá­val, viselkedésével is kifejezte: ő csak alelnökként van jelen.) A sajtó néhány percnyi időt kapott, hogy a fotósok fényképeket, a televíziós ope­ratőrök felvételeket készíthessenek. Ezalatt (mint az lassanként már ál­talános gyakorlattá válik) a jelenle­vő riporterek kérdéseket tehettek fel. Ronald Reagan elmondta: örül, hogy az ötödik — és utolsó — megbeszé­lésen a szovjet vezető mellett az Egyesült Államok következő elnöke is ott ül, ez biztosítja a folyamatos­ságot. Mihail Gorbacsov — lobogó tűzű kandallóval a háttérben — ki­fejtette, hogy a jelenlegi eredmények hosszú folyamat eredményei. A jó­zan ész szavára hallgatva, és a közös tapasztalatokra támaszkodva tovább lehet lépni. Megkérdezték Gorbacso­­vot, hogy az ENSZ-ben bejelentett csapatcsökkentés nem okoz-e gondot odahaza, különösen a katonai veze­tők körében. — Nem, nem, nem — mondta háromszor is hangsúlyosan az SZKP KB főtitkára. Geraszimovot, a szovjet külügymi­nisztérium szóvivőjét megkérdezték, hogy Szergej Abromejev marsall visszavonulása összefüggésben van-e a csökkentési döntéssel, amely — amerikai értesülések szerint — vita­tott volt a szovjet katonai vezetés­ben. Geraszimov elmondotta, hogy Abromejev marsall egészségi okok­ból vonul vissza, de Mihail Gorba­csov tanácsadójaként továbbra is te­vékenykedik majd. Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter változatlanul ellátja hivatalát, közölte a szóvivő. A napirend kétórás megbeszélést irányzott elő, amely lapunk zártáig még nem ért véget. Ezt követően Mihail Gorbacsov — akihez külön­­programot bonyolító felesége is csat­lakozik — New York-i városnézés­re készült. Este az Egyesült Nem­zetek Szervezetében adtak fogadást a tiszteletére. Kereszty András (Gorbacsov ENSZ-beszédét az első világvisszhangokkal a 3. oldalon is­mertetjük.) A szovjet vezető az ENSZ-főtitkár­­ral. G­róss Károly foglu­ltn­ ki holland pártküldöttséget Grósz Károly, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára tegnap a Központi Bizottság székházában fo­gadta a Holland Kommunista Párt küldöttségét, amely Marius Ernsting­­nek, a párt alelnökének vezetésével tartózkodik hazánkban. A delegáció tagja Fenna Bolding szenátor és Coen Teulings, a KB tagja. A szívélyes, elvtársi légkörű meg­beszélésen kölcsönös tájékoztatás hangzott el a két párt előtt álló leg­fontosabb feladatokról, valamint vé­leményt cseréltek a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalmat érintő időszerű kérdésekről. Megállapítot­ták, hogy a szocialista országokban végbemenő megújulási folyamat je­lentősen hozzájárul a nemzetközi együttműködés elmélyítéséhez, a kö­zös biztonság megszilárdításához. Holland részről hangsúlyozták, hogy megkülönböztetett figyelemmel kí­sérik a magyarországi gazdasági és politikai reformelképzeléseket, és azok megvalósulásának folyamatát. A találkozón jelen volt Gecse At­tila, a KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője. Megbeszélés az MSZMP KB székházában. RÉDEI FERENC FELVÉTELE

Next