Népszabadság, 1988. december (46. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

10 NÉPSZABADSÁG 1988. december 10., szombat Irint Új impulzus a leszerelésre Interjú Horn Gyula államtitkárral A nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta és bá­tor tettnek minősítette az egyol­dalú szovjet csapatcsökkentést, amely Magyarországot is érinti. Munkatársunk Horn Gyula kül­ügyi államtitkárt kérdezte a vár­ható hatásokról és a magyar álláspontról. — Miként vélekedik a magyar kül­politika egyik irányítója Mihail Gorba­csov bejelentéséről? — Az egyoldalú szovjet csapat­csökkentés nemzetközi visszhangja egyértelműen kedvező. Ez derül ki a nyugat-európai fővárosokban el­hangzott első hivatalos reagálások­ból. Ez azért is figyelemre méltó, mert korábban a hasonló szovjet lépéseket rendszerint elutasították vagy fanyalgással fogadták. Ami a magyar megítélést illeti, mi több szempontból is üdvözölhet­jük ezt a nagy jelentőségű szovjet kezdeményezést. Egyrészt az új szovjet politikai gondolkodás gya­korlati megvalósulásának tekintjük. Másrészt ez a Varsói Szerződés tag­államaival egyeztetett leszerelési lépés elsősorban az európai térség­ben, például a hazánkban állomá­sozó hagyományos erőket érinti. A tervezett intézkedés révén a Szov­jetunió félmillió katonát szerel le két esztendő alatt, vagyis szárazföl­di haderőit negyedével csökkenti anélkül, hogy ellentételezést köve­telne a másik féltől. A páncélosok, a tüzérség, tehát a szárazföldi had­erők támadófegyverzetének csök­kentése jelentős lépés az aszimmet­riák megszüntetése felé. Aszimmet­riák azonban mindkét oldalon lé­teznek, s úgy gondolom, hogy noha a szovjet lépés egyoldalú, és az em­lített leszerelési intézkedéseket nem teszi függővé a másik fél hasonló lépésétől, növelné a bizalmat és kö­zelebb vinne az újabb leszerelési megállapodáshoz, ha a NATO is tenne valamilyen gesztust. Ismeretes ugyanis,­­hogy a fegyverkezési spirál felfelé ívelését a lépések és ellenlé­pések sorozata váltja ki. Jó lenne, ha a csökkentést szolgáló szovjet lé­pést a másik fél is követné. Gondo­lok itt a haditengerészetre és a lé­gierő egyes kategóriáira, a NATO haderőinek létszámcsökkentésére, tá­madó jellegű katonai eszközeinek mérséklésére. — Ha már­­a további leszerelési meg­állapodások lehetőségét említette, ön szerint milyen hatást gyakorol a New York-i bejelentés a bécsi haderő-csök­kentési tárgyalások menetére? — Mihail Gorbacsov ugyan nem hozta közvetlen összefüggésbe az egyoldalú szovjet lépést, és a bécsi tárgyalásokat, de meggyőződésem, hogy az ötvenezer katona és­ hat páncélos hadosztály kivonása ha­zánk, valamint az NDK és Cseh­szlovákia területéről jótékony ha­tást gyakorol a bécsi találkozóra, segítheti a haderő-csökkentési tár­gyalások mandátumának megállapí­tását és az egész folyamat meggyor­sítását. Emlékeztetni szeretnék rá, hogy a Varsói Szerződés már az 1986-os budapesti és az ez évi varsói ta­nácskozásán is javasolta a hadsere­gek létszámának egyharmados csök­kentését a kilencvenes években. Azok a javaslatok csak a harmadik szakaszban tervezték megoldani a hadseregek védelmi jellegének ki­alakítását. S most a Szovjetunió kö­zelít a kitűzött célhoz, méghozzá nem szimmetrikus, hanem egyoldalú csök­kentéssel. Azt hiszem, nem kell bi­zonygatnom, hogy ezek után megvál­toznak a kiindulási alapok, amelyeket a majdani tárgyalásokon figyelembe kell venni. A haladást szolgálná, ha végre hozzáláthatnánk a kölcsönö­sen egyeztetett adatok cseréjéhez, amit ma elsősorban az akadályoz, hogy nagy eltérések vannak mind­két oldalon a másik fél erőinek megítélésében. Ezt jól érzékelteti, hogy a NATO nemrég olyan kimu­tatást hozott nyilvánosságra, amely­ben a VSZ erői egyes kategóriákban 3:1 arányú fölényben vannak a NA­­TO-val szemben. Ezt mi nem fogad­hatjuk el, hiszen a számszerű ada­tok mellett minőségbeli különbsé­gek is léteznek. Ugyanakkor a lon­doni Stratégiai Tanulmányok Inté­zete ennél jóval enyhébb VSZ-fö­­lényt állapít meg a szárazföldi had­erők és fegyverzetek tekintetében, hasonló mérsékelt fölényt fogadott el nemrég az amerikai szenátus il­letékes bizottsága is. Tehát a má­sik oldalon is sokféleképpen ítélik meg az erőviszonyokat. — Ön melyik értékelést fogadná el? — Szerintem a londoni Stratégiai Tanulmányok Intézetének a számí­tásai plusz-mínusz tízszázalékos el­téréssel megközelítően a valós hely­zetet tükrözik, mindkét oldal ese­tében.­­— Miért a plusz-mínusz tízszázalékos fenntartás? — Mert senki sem tudhatja, s nem is tudja pontosan, hány kato­nája, páncélosa vagy tüzérségi löve­­ge van a másiknak. Aztán mint em­lítettem, vannak minőségi eltérések is a két fél fegyverzetében, s ez sem hagyható figyelmen kívül. — Milyen mértékben érinti a csapat­csökkentés a Magyarországon lévő szov­jet egységeket? — A szovjet lépés a három or­szágban, az NDK-ban, Csehszlová­kiában és Magyarországon állomá­sozó csapatok létszámát ötvenezer fővel, mintegy húsz százalékkal csökkenti. Magyarország területén hatvankétezer főnyi szovjet kontin­gens állomásozik, tehát ennek huszon­öt százalékos csökkentéséről van szó. Pontos adatok azonban még nincse­nek, azokat a következő hetekben, hónapokban kell a szakértőknek ki­munkálni. Ugyancsak közös egyez­tetés dönti majd el, hogy milyen ütemben, sorrendben vonják ki eze­ket az erőket a három országból. A politikai döntés megvan, a vég­rehajtás szakszerű előkészületeket igényel. Szeretném megjegyezni: a szovjet döntés is igazolja azt a korábbi né­zetünket, hogy Magyarország is benne lehet abban a zónában, amelyben elsőként kerülhet sor a fegyveres erők és fegyverzetek csök­kentésére. E kérdésekről az utóbbi időben többször is szó esett mind a kétoldalú, mind a többoldalú megbeszéléseken és hivatalos tár­gyalásokon. Ez számunkra azért is fontos, mert ha közelebbről meg­vizsgáljuk az Európában kialakult helyzetet, arra a következtetésre jutunk, hogy hazánk abba a zónába esik, amelyben igen jelentős kato­nai erők és fegyverzetek összponto­sulnak. Megalapozottnak tekinthető tehát az a magyar igény — s ezzel a Szovjetunió is egyetért —, hogy a csökkentésre kijelölt zónába ha­zánk is beletartozzon. — A mostani és­­a majdani csökkentés mennyiben befolyásolja a védelmi ké­pességünket? — A Szovjetunió mostani lépése nem csökkenti védelmi képességün­ket. Gondolkozni kell azon, milyen további intézkedésekre van szükség a hadsereg és a rendelkezésre álló eszközök korszerűsítésére, védelmi képességének megőrzésére. — Az utóbbi hetekben a csapatcsök­kentés lehetőségeinek mérlegelésekor elhangzottak olyan vélemények is, hogy a szovjet egységek egyoldalú csökken­tése nagyobb terheket róna a magyar védelmi erőkre, inkább növelné mint csökkentené kiadásainkat.­­ Megítélésem szerint, ha majd egyszer az európai haderők kölcsö­nös csökkentésének részeként vala­mennyi szovjet egységet kivonják Magyarországról, az nem jelenti, hogy nekünk automatikusan növel­ni kell haderőink számát és fegy­verzetét. Ezt sem a Varsói Szerző­désben elfoglalt helyünk, sem geo­­stratégiai helyzetünk nem indokol­ná. Az irányzat egyébként is a tá­madó struktúrák leépítése és a vé­delmi jelleg erősítése. Ez pedig sze­rintem együtt járhat a létszám és a kiadások csökkentésével, egyszer­smind a szervezeti és technikai kor­szerűsítéssel. Kanyó András lás, habár korábban úgy hírlett, hogy ezzel külön foglalkoznak majd.) Mintegy válaszul a sokfelé hallható aggodalmakra, hogy a Közös Piac 1992-től „protekcionista erőddé” ala­kul át, az EK vezetői biztosítják a külvilágot: a szorosabb integráció együttműködő partner, s nem ön­magába zárkózó szervezet lesz. Sőt az egységesített piac hozzájárul a világkereskedelem liberalizálásához. Ami a kelet-európai kapcsolatokat illeti, a rodoszi nyilatkozat ezek épí­tésének korántsem egyfajta szabály­­könyve, inkább általános szándékok megfogalmazása. A dokumentum üd­vözli a KGST és tagállamai készsé­gét a kapcsolatok fejlesztésére, s ezt a tizenkettek a maguk részéről is szorgalmazzák. Reményüket fejezik ki, hogy túl lehet lépni földrészünk megosztottságán, de az EK ebben a folyamatban a­ nyugati értékeket kí­vánja hirdetni. Még akkor is, ha — miként azt Papandreu görög kor­mányfő aláhúzta — a Kelet-Európá­­ban végbemenő változások az illető országok belügyei. Ebbe a közösség nem avatkozhat bele, ám — fűzte hozzá — valamit tehet a folyamatok elősegítésére. Noha a kelet—nyugati kapcsola­tokról a Közös Piacon belül folyó eszmecsere a jövőben is élénknek ígérkezik, úgy tetszik, az EK lefek­tette stratégiájának alappilléreit. Eb­ben Athén fontos szerepet játszott, lényegét most mégis érzékeltessük azzal, amit Genscher külügyminisz­ter a Newsweek legfrissebb számá­ban kifejtett. A bonni diplomácia vezetője szerint az európai békerend megteremtése politikai párbeszédet, továbbá gazdasági, műszaki és kul­turális együttműködést igényel. Úgy vélte, a szocialista országok tudják: a Nyugat gazdasági eredményei az ottani mintájú demokratikus rend­szerből is fakadnak, s bár azt Kele­ten aligha kívánják átvenni, meg­fontolják, hogy mely elemeit alkal­mazhatják a saját gyakorlatukban. Bizonyos: ha az Európai Közös­ség elmélyülő partneri viszonyt kí­nál, ebbéli törekvésében társakra talál a Lajtán innen. Rodoszra mi odafigyeltünk, hiszen hazánk szer­ződéses viszonyban áll a Közös Pi­accal. Magyarországnak érdeke, hogy ez a megállapodás kölcsönösen elő­nyös, szélesedő, élettel teli együtt­működésben öltsön testet. Bizonyára közelebb visz ehhez Willy de Clercq­­nek, az EK külkapcsolatokért fele­lős bizottsági tagjának küszöbönál­ló látogatása is. Laczik Zoltán Páncélosok a legutóbbi közös magyar—szovjet hadgyakorlaton. A KÖZÖS PIAC ÉS A KÜLVILÁG Nem zárt erődítmény Az 1992 végére létrejövő egysé­ges Közös Piac partner lesz, nem zárt erődítmény. Erről igyekeztek biztosítani a külvilágot a közös­ség állam- és kormányfői. Múlt hét végi rodoszi csúcstalálkozóju­kon hangsúlyosan foglalkoztak a kelet—nyugati kapcsolatokkal is. A görög szigeten megtartott csúcs­­értekezlet napirendjének fő helyén a belső határok nélküli Közös Pi­achoz vezető út „félidős” áttekinté­se (a határidőt három éve jelölték ki), valamint a közösség és a külvi­lág viszonya állt. Az előbbi témakört illetően a rodoszi találkozó sikerre ítéltetett, hiszen a még megoldandó problémákat nem vitatták meg az állam- és kormányfők szintjén, ke­rülték a diskurzust a felbukkanó né­zeteltérésekről. Az integráció útjá­nak egyengetését a szakértőkre hagyták. A külvilág ezúttal egyéb­ként sem az Európai Közösség (EK) belső ügyeinek részleteire figyelt. Az EK és a kívülállók viszonyával foglalkozó nyilatkozat láthatólag a partnerek megnyugtatására szolgál. (A dokumentum része a kelet-nyu­gati kapcsolatokat érintő állásfoglal ESEMÉNYNAPTÁR XII 3. Befejeződtek Csien Csicsen kínai külügyminiszter moszkvai tár­gyalásai.A Argentínában megadták magukat a szélsőjobboldali lázadó­­ katonák.­­ Jurij Voroncov kabuli szovjet nagykövet Szaúd-Arábiában az afgán felkelők vezetőivel tárgyalt.­­ A thai külügyminiszter bejelentette, hogy megváltozott Bang­kok álláspontja a délkelet-ázsiai rendezésről. Mihail Gorbacsov New Yorkban egyoldalú szovjet haderő-­ csökkentést jelentett be, majd Reagannal és Bushsal találko­zott. a Az örményországi tragikus földrengés miatt az SZKP KB fő­­­­titkára megszakította utazását és hazatért.­­ Folytatódott Várkonyi Péter magyar külügyminiszter kínai láto­­­­gatása. AZ NDK ÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOK Eszmecserék a vendégekkel A kora téli időjárás szemmel láthatóan nem befolyásolja az NDK fővárosának látogatóforgal­mát, legyen szó turistákról vagy állami vendégekről. Ezen a héten Mieczyslaw Rakowski lengyel mi­niszterelnök és Raif Dizdarevics jugoszláv államfő járt Berlinben. November második felében Nico­­lae Ceausescu román elnök-főtit­kár részesült baráti fogadtatásban, előtte pedig Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségi tagja. Ugyanakkor Margot Honecker közoktatási mi­niszter asszony Phenjanban Kim Ir Szennel találkozott. Az NDK és a szocialista országok kapcsolatai­ról írja berlini tudósítónk: Az NDK, amely éberen figyeli a szocialista országokban zajló társa­dalmi és gazdasági folyamatokat, hasznos információkat kaphatott is, adhatott is az említett eszmecserék során. Annál is inkább, mert a min­dennapok gyakorlata és annak elmé­leti megalapozása eléggé eltérő az egyes országok esetében: mások a prioritások Lengyelországban és má­sok például a KNDK-ban, de a két balkáni szomszéd, Jugoszlávia és Ro­mánia útja is több lényeges vonat­kozásban különbözik egymástól. Joggal állapíthatták meg tehát a minap a Német Szocialista Egység­párt központi bizottsági ülésén, hogy „a testvérpártokkal ápolt sokrétű kapcsolatok igazolják az NSZEP ér­tékelését: a célok és feladatok alap­vető egybeesésével párhuzamosan növekszik a szocialista társadalom átalakításához fűződő formák és utak sokfélesége. Mi a tudományos szocializmus már Marx és Engels által kidolgozott koncepciójából in­dulunk ki, amely szerint az új tár­sadalom minden egyes ország sajá­tosságainak tiszteletben tartásával építhető fel, s hogy nincs közös, va­lamennyi szocialista ország számá­ra érvényes modell. Sohasem te­kintettük és tekintjük a másolást a szükséges saját elméleti gondolko­dást és gyakorlati cselekvést pótló megoldásnak.” Ezekbek­ a gondola­tokban, amelyeket a KB-ülést ösz­­szefoglaló Neues Deutschland vezér­cikke is megismételt, az az elv fo­galmazódik meg ismét, amelyet Kurt Hager, a párt ideológiai kérdések­ben illetékes titkára egy korábbi in­terjújából több alkalommal idéztek Keleten és Nyugaton egyaránt: „Ha a szomszéd újratapétázza a lakását, abból még nem következik, hogy ne­künk is tapétázni kell.” Az említett mondatot a polgári sajtó elsősorban akkor emlegeti fel, amikor az NDK és a Szovjetunió közötti kapcsolatokban zavarokat és ellentéteket vél felfedezni. Ezek a spekulációk, amelyek a gorbacsovi időszakban nagyjából folyamatosan megfigyelhetők, kétségkívül bizonyos hátszelet kaptak olyan NDK-beli in­tézkedésektől, mint a november 7- ére rendezett szovjet filmfesztivál öt filmjének levétele az itteni mozik műsoráról, vagy az APN szovjet hír­­ügynökségben szerkesztett folyóirat, a Szputnyik kivonása az NDK-beli forgalomból, annak „történelmet el­torzító” írásaira való hivatkozással. (Nyugati újságírók már azt is fel­röppentették, hogy hasonló sorsra jut a Budapester Rundschau című, német nyelvű magyar hetilap is, en­nek azonban nincs jele.) A KB ülésén nyomatékkal hang­súlyozták, hogy mind az NSZEP, mind az SZKP teljes mértékben tá­mogatja a másik párt kongresszusa által kijelölt célok megvalósítását, s hogy Erich Honecker őszi, moszkvai találkozója Mihail Gorbacsovval tükrözte az „intenzitásában és sok­rétűségében példa nélkül álló” szov­jet—NDK kapcsolatok állapotát. A párt vezető testületének ülésén met­sző gúnnyal szóltak azokról a nyu­gati „jó tanácsokról”, amelyek szer­zői korábban „túlságosan orosznak” minősítették az NDK politikáját, most meg éppen ezt hiányolják be­lőle. Mindenkit, aki azt ajánlja, hogy — a XI. pártkongresszus irányvonalától elhajolva — az „anar­chiába meneteljünk”, Honecker arra figyelmeztetett: az NSZEP mindig is a saját vonalát követte, soha nem engedte meg például a személyi kul­tuszt és a tömeges megtorlások meg­jelenését, vagy azt, hogy a paraszt­ságot elidegenítsék a földjétől. A kapcsolatok árnyaltsága és sokrétűsége természetesen nemcsak a Szovjetunió irányában, de az NDK és más szocialista országok vonatkozásában is jellemző. Ezek el­mélyítése a bevezetőben említett vendégjárás egyik fontos indítéka. S hogy a tárgyalásokon nemcsak az együttműködés fényes oldalait la­pozgatták, arra egyértelműen utalt a lengyel kormányfő berlini pohárkö­szöntőjében, feltehetően az Odera­­torkolati, vízi határral összefüggő problémákra is figyelmeztetve hall­gatóságát. Rakowski rámutatott: „A közvetlen szomszédság, valamint a kapcsolatok és a kölcsönös kötelé­kek fejlett infrastruktúrája közepet­te sem mentes együttműködésünk a problémáktól és nehézségektől. Ez normális jelenség, de barátok kö­zött nem lehetnek és nem is szabad lenniük megoldhatatlan problémák­nak”. Az elmondottakat kiegészítet­te egy, aligha csupán a lengyel— NDK kapcsolatok tekintetében ér­vényes megállapítással: „A kérdése­ket a barátság, az előzékenység és a partner érdekeinek megértése szellemében, a két állam együttmű­ködése és felelősségteljes európai szerepe fölérendeltségének tudatá­ban kell megoldani.” Farkas József György

Next