Népszabadság, 1989. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

­ NÉHÁNY SORBAN Elhárult az utolsó akadály is az Egyesült Államok és Kanada közöt­ti szabadkereskedelmi megállapodás életbe lépése elől, ugyanis a kanadai szenátus többsége is a törvény mel­lett szavazott. A vasárnap hatályba lépett szerződés értelmében tíz év alatt teljesen eltűnnek Észak-Ame­­rika két legnagyobb országa között a kereskedelmet korlátozó intézkedé­sek, s kialakul a világ legnagyobb szabadkereskedelmi piaca. A kana­dai kormány reményei szerint a meg­állapodás 250 ezer munkahely meg­teremtéséhez járul majd hozzá. (Reu­ter) Az Egyesült Államok visszautasí­totta a líbiai vezetésnek azt az aján­latát, hogy egy Tripolitól 80 kilomé­terre levő vegyi üzemben folytassa­nak le nemzetközi ellenőrző vizsgá­latot. Ezt a javaslatát Líbia a múlt héten tette, cáfolandó azokat az ame­rikai vádakat, hogy az üzem valódi rendeltetése vegyi fegyverek előál­lítása. (TASZSZ) Ronald Reagan leköszönő és George Bush megválasztott ameri­kai elnök idézést kapott, hogy tanú­­vallomást tegyen az Irén-kontra ügyben érdekelt Oliver North, nyu­galmazott alezredes ellen folyó per­ben. (AP) Másodszor szállt le két héten be­lül Nyugat-Berlin Tegel repülőterén az Aeroflot szovjet légitársaság re­pülőgépe. Az Iljusin—72 típusú gép a várost ellenőrző nyugati szövetsé­ges hatalmak engedélyével landolt. A repülőgép negyven tonna téli ru­házatot, orvosságot és orvosi felsze­relést szállít a katasztrófa sújtotta Örményországba. (DPA) Újabb fél hónappal meghosszabbí­totta a stockholmi városi bíróság an­nak a svéd férfinak az őrizetben tar­tását, akit Olof Palme, egykori mi­niszterelnök meggyilkolásával vádol­nak. A 41 éves Christer Petterssont december közepén tartóztatták le a svéd hatóságok, s bár ő tagadja bű­nösségét, a meggyilkolt politikus özvegye és fia állítólag felismerte benne a merénylőt. (AP) Jelentős haladást ért el a Szovjet­unió az emberi jogok érvényesítésé­nek területén, és teljesítette azok­nak a feltételeknek jó részét, ame­lyeket Washington szabott meg a tervezett emberjogi konferencia moszkvai megtartásához. Ezt Phyllis Oakley, az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője jelentette ki sajtótá­jékoztatóján. (AFP) Tömeggyűléssel fejeződött be va­sárnap India Kommunista Pártjának hatnapos kongresszusa. A keralai Trivandrumban megtartott tanács­kozáson ismét a párt főtitkárává választották Elamkutat Mara Nam­­budiripadot. (MTI) 2 NÉPSZABADSÁG 1989. január 2., hétfő Kedvező változások a világpolitikában Vezető politikusok az új esztendő kilátásairól (Folytatás az 1. oldalról.) Reagan kijelentette: hisz abban, hogy a két ország közötti kapcsola­tok tovább javulnak az újonnan be­köszöntött esztendőben. A két ál­lam közötti nézetkülönbségek elle­nére tavaly sikerült közös nevezőre jutni — mondotta. Emlékeztetett ar­ra, hogy mikor Mihail Gorbacsov­­val találkozott Moszkvában, sikerült bővíteni az egyetértést a létfontos­ságú kérdésekben, így a fegyverzet­­csökkentést, az emberi jogokat, a regionális problémákat és a kétol­dalú kapcsolatokat érintő témákban. Bár sok még a tennivaló ezeken a területeken, sikerült előrelépni — mondta az amerikai elnök, utalva arra, hogy gördülékenyen halad a közepes hatótávolságú atomrakéták­kal kapcsolatos megállapodás vég­rehajtása. A szovjet és amerikai szakértők továbbra is foglalkoznak a hadászati atomfegyverek ötven­százalékos csökkentésének lehetősé­gével. Megemlítette Mihail Gorba­­csovnak a szovjet haderő egyoldalú csökkentéséről szóló bejelentését. Reagan szerint ez a szovjet indít­vány helyes irányba tett lépés az egyensúlyhiány megszüntetése felé, de — mint hozzáfűzte — ez ügyben sok tennivaló van még hátra. Az emberi jogokat illetően az el­nök sürgette az egymás jobb megér­téséhez szükséges szabad párbeszé­det, különleges hangsúlyt helyezve a kulturális csere élénkítését nehe­zítő mesterséges akadályok elhárí­tására.­ Az újév alkalmából szombaton és vasárnap több ország állam- és kor­mányfője foglalta össze hazája és a nagyvilág helyzetét és vázolta az új esztendő kilátásait. Az elmúlt esztendő számos vonat­kozásban az áttörés, az átalakítási folyamat továbbvitelének, megerősí­tésének éve volt — állapította meg hazai újévi köszöntőjében Mihail Gorbacsov. A főtitkár-államfő éjfél előtt néhány perccel a televízió nyil­vánossága előtt elégedetten állapí­totta meg, hogy 1988-ban folytató­dott a történelmi igazságosságnak, a szocializmus lenini elméletének helyreállítása. Kedvezően értékelte, hogy az or­szágban a glasznoszty, a nyilvános­ság és nyíltság légköre sok kérdés megvitatását tette lehetővé, segítve ezzel a megoldások kidolgozását is. Külön kitért arra, hogy a Szovjet­unióban 1988-ban emelkedett a nem­zeti jövedelem, a munka hatékony­sága, az előző évhez viszonyítva több élelmiszert, más közfogyasztási cik­keket állítottak elő, bővült a szol­gáltatások köre. Ennek ellenére a gazdasági re­form még nem jutott lendületbe, az eddigi eredmények nem adnak okot az elégedettségre, mert még mindig nehézségek mutatkoznak a minden­napi életben — hangoztatta Gorba­csov. A jövő feladatairól szólva emlí­tette meg az emberközpontú szocia­lista jogállam megteremtésének szükségességét. A peresztrojka előrelépését nem csak objektív nehézségek, hanem szubjektív tényezők is gátolják: a konzervatív, peresztrojkát ellenző erők ellenállása. Az utóbbi hónapok eredményei arról tanúskodnak, hogy kezdenek hatni azok az intézkedések, amelye­ket a gazdasági helyzet megszi­lárdítására hozott a Kínai KP és a kormány — jelentette ki Csao Ce­­jang, a központi bizottság főtitkára. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, államfő szombati tv­­beszédében a kerekasztal-tárgyalá­sok folytatása, a nemzeti közmeg­egyezés megteremtése mellett fog­lalt állást. Hangsúlyozta annak fon­tosságát, hogy az ország minden po­litikai ereje vegyen részt az új vá­lasztási törvény kidolgozásában, és hogy az év második felében tartan­dó választások után a szejm a len­gyel politikai élet minden rétegét képviselje. A reformok jegyében mondta el hagyományos újévi beszédét vasár­nap Gustáv Husák csehszlovák köz­­társasági elnök, hangsúlyozva, hogy az átalakítás Csehszlovákiában el­kerülhetetlen és visszafordíthatat­lan. A most véget ért esztendőben el­ért gazdasági sikereket kiemelve a bevált gazdaság- és szociálpolitika folytatását ígérte az NDK polgárai­nak Erich Honecker államfő újévi üzenetében. A szombati Neues Deutschland hasábjain olvasható üzenetben az államtanács elnöke büszkén állapítja meg, hogy a het­venes évek óta az NDK-ban nem­zetközi mércével mérve is figye­lemre méltó ütemben növekedett a nemzeti jövedelem. Todor Zsivkov, a BKP KB fő­titkára, a bolgár államtanács elnö­ke azt hangoztatta, hogy Bulgáriá­ban az óév az átalakítás jegyében telt el, és kifejezte meggyőződését, hogy 1989 döntő lesz az átalakítás­ban. Francois Mitterrand francia köz­­társasági elnök Strasbourgban el­mondott beszédében mindenekelőtt olyan egységes (nyugat-) európai kö­zösség megteremtéséért szállt sík­ra, amely minden téren képes fel­venni a versenyt az Egyesült Álla­mokkal és Japánnal. Az AFP meg­jegyezte, hogy francia államfő első ízben mondott újévi köszöntőt az Élysée-palotán kívül. Kohl nyugatnémet kancellár szombati rádió- és tv-beszédében kedvezően ítélte meg a kelet-nyu­gati kapcsolatok jövőjét, s mint mondotta, reméli: Bush, az új ame­rikai elnök Ronald Reagan politi­káját folytatja majd. Különösen si­keresnek nevezte az 1988-as eszten­dőt az NSZK szempontjából, mivel az ország bruttó nemzeti összter­mék-növekedése — az előrejelzése­ket meghaladva — 3,5 százalékos volt, a legmagasabb ebben az év­tizedben. Margaret Thatcher brit kormány­fő annak a véleményének adott hangot, hogy az új esztendő a világ és Nagy-Britannia számára minden eddiginél jobb kilátásokat ígér. Thatcher asszony szerint további eredmények várhatók a kelet-nyu­gati leszerelés terén, és megindul­hatnak a közel-keleti tárgyalások is. Francesco Cossiga olasz köztársa­sági elnök szerint a múlt esztendő a népek közötti konstruktív kapcso­latok fejlődésének esztendeje volt. Mauno Koivisto finn elnök hang­súlyozta, hogy a második világhábo­rú óta még sosem volt ilyen nagy a biztonság és a stabilitás Európá­ban. Külön foglalkozott a szomszé­dos Szovjet-Észtországgal, mint­hogy többször is bírálat érte hazá­jában, amiért Finnország nem nyújt nagyobb támogatást a szov­jet köztársaság Moszkvától való függetlenedési törekvéseihez. Koi­visto szimpátiáját fejezte ki a nyel­vileg rokon Észtország és a másik két balti szovjet köztársaság iránt, de leszögezte, hogy Finnországnak nem szabad beavatkoznia a balti országok belügyeibe. Kim Ir Szen, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság elnöke új­évi beszédében azt javasolta, hogy a Koreai-félsziget északi és déli ré­szének vezetői a közeljövőben Phen­­janban tartsanak találkozót az or­szág föderációs alapon történő egye­sítésével kapcsolatos kérdések meg­vitatására. Ro Te Vu elnök szerint az új esztendő döntő jelentőségű lesz Dél- Korea számára mind a belső de­mokratikus fejlődés, mind a Koreai Népi Demokratikus Köztársasághoz fűződő kapcsolatok javítása szem­pontjából. Újévi üzenetében a dél­koreai elnök azt a reményét fejez­te ki, hogy jelentős mértékben csök­ken a szembenállás a két Korea kö­zött, és az évszázad végére megva­lósítható az újraegyesítés. Dranko Mikulics kormányának le­® mondása viharos év záróak­kordja volt Jugoszláviában. A kor­mány azért távozott, mert a törvény­­hozás elvetette az 1989. évi, csaknem 21 ezer milliárd dináros költségve­tést. A szóban forgó büdzsé viszont feltétele volt annak, hogy a súlyosan eladósodott ország továbbra is él­vezze a Nemzetközi Valutaalap tá­mogatását. Valószínűleg senki sem vitatja a lemondott (ügyvezető kor­mányfőként azonban egyelőre hiva­talban maradó) Mikuliasnak azt a megállapítását, hogy a kormány el­len irányuló bírálatot nagyrészt az előző kabinetnek kellett volna cí­mezni. A politikában azonban nem ritka, hogy vezetők egy csoportja egy, a saját periódusukat meghaladó teljes korszak következményeiért kénytelen felelni, mint most. Ilyen fejlemény mindenesetre példa nél­kül áll Jugoszlávia háború utáni tör­ténetében. A jugoszláv belpolitika fő vonalai­nak ismeretében kezdettől valószínű volt, hogy a költségvetési tervezet éles kritikát vált ki. Az adott körül­mények közt különleges szerepet játszó hadsereg igényei, csakúgy, mint a fejletlen tagköztársaságok, vagy Koszovó szükségletei ebből ne­hezen elégíthetőek ki. Más oldalról viszont bírálatra adott alkalmat ma­ga a hatalmas végösszeg is: az elő­zetes viták során voltak, akik azt mondották, hogy ezt nem lehet inf­lációellenes költségvetésnek minősí­teni. A vágtató infláció mindenesetre a társadalmat foglalkoztató legsúlyo­sabb probléma. Karácsonykor nyil­vánosságra hozott adatok szerint az árszint novemberben az elmúlt év azonos hónapjához képest 229 szá­zalékos volt. A legnagyobb mérték­ben az élelmiszer-ipari termékek ára nőtt, ami azt mutatja, hogy a legszegényebb rétegeket sújtotta leg­inkább a pénzromlás. Az infláció a májusban meghirdetett intézkedése­ket követő hónapokban meglódult, amit kormánykörökben három té­nyezővel magyaráznak. Az első a di­nár devalválódása, ami a valutapiac szabad működésének feltétele volt. A második az áraik liberalizálása, ami­re szükség volt ahhoz, hogy azokat reális módon, a kéréslét és kínálat alapján hangolják össze. A harmadik tényező gazdaságon kívüli: a kivé­teles aszályos időszak jelentősen emelte a mezőgazdasági termékeik árát. Feltételezhető, hogy e rövid tá­vú, de igen erőteljes inflációgerjesz­tő tényezők 1989-ben nem éreztetik majd hatásukat. Egyelőre ez még azonban a jövő zenéje, s a pénzromlási folyamat a társadalmat sok tekintetben meg­osztja. Az infláció a maga módján jelentőse­n erősíti a nemzeti elkülö­nülést. Az országos havi átlagfize­tés ősszel mintegy 330 ezer dinár volt, ez azonban sok mindent elfed. Elegendő tudniillik végiggondolni, hogy az árnövekedés másként érinti azt, aki 150 ezer dinárt keres havon­ta, mint a crnagoraiak és a koszo­vóiak jó része, és megint másképpen azt, aki 800 ezer dinárt kap kézihez. (Ez nem ritkaság Szlovéniában.) Az érdekkülönbségek nemcsak „lent”, hanem „fent”, a vezető szervek sík­ján is jelentkeznek. Branko Mikulics ezért is mondhatta joggal újévi lap­nyilatkozatában, hogy Jugoszláviá­ban egyelőre tovább éleződnek a nemzetek közötti viszonyok , mi­közben ezzel párhuzamosan erőre kapnak kifejezetten antikommunista irányzatok is. Az eddigi gazdaságpolitikát, a má­jus óta foganatosított intézkedése­ket semmiképpen sem lehet csak az önmagában veszélyes inflációs ráta és a nem csökkenő társadalmi fe­szültségek alapján megítélni. Sok minden történt, ami a jövőben az alapok megszilárdítását szolgálhatja. Sikerült átütemezni a jelentős adós­ságállományt, fokozni az exportot (a Yugo autók például most az USA után az NSZK piacára is betörnek), és valamelyest csökkent a vesztesé­gesen működő vállalatok száma. Le­hetséges tehát a gazdaság stabilizá­lása a reformokkal é­s az ezzel kap­csolatos nyitott szemléletmódot tük­rözte a parlament legutóbbi ülésén a külfölditőke-beruházások meg-­ könnyítéséről hozott törvény. Másrészt, mint a lemondásból is kitetszik, a feladat egyáltalán nem egyszerű. Érezteti hatását az idő­tényező, sőt időzavar; a reform foly­tatása gazdasági, társadalmi, politi­kai feladatok sorának szinte egyide­jű megoldását teszi szükségessé, a kitekintést a köztársasági keretekből, az országos kategóriában való gondolkodást, a hatékonyabb kapa­citások kiépítését, a versenyképes­ség fokozását. Ezekről a fő felada­tokról a politika „mellékhadszínte­rein” végbemenő, olykor igen látvá­nyos összeütközések sem vonhatják el a figyelmet. Vajda Péter JUGOSZLÁVIA Lemondás után — merre? A kontrák javaslata A nicarraguai elleniformaaknárok képviselői bejelentették, hogy haj­landók újabb tárgyalási fordulóra asztalhoz ülni a managuai kor­mánnyal. A tárgyalás színhelyéül Washingtont, idejéül pedig január 25-én javasolták. A kontráik szóvivője Miamiban elmondta, hogy eljuttatták indítvá­nyukat a nicaragu­ai külügyminisz­tériumba, ahonnan még nem érke­zett válasz. A nicaraguai kormány és az ame­rikai támogatást élvező kontrák kö­zötti tárgyalások júniusban szakad­tak meg. A sandinistai vezetés kife­jezte készségét, hogy akár Washing­tonban, akár Managiuában hajlandó ismét találkozni az ellenforradal­márok vezetőivel. (AP) Indiai-pakisztáni megállapodások a kapcsolatok rendezéséről Három megállapodás aláírásával erősítette meg India és Pakisztán a kétoldalú kapcsolatok rendezését szolgáló közös szándékot. Az okmá­nyokat a két fél képviselői Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök és Radzsiv Gandhi indiai kormányfő jelenlétében látták el kézjegyükkel. A két vezető az Iszlámábádban lezajlott dél-ázsiai csúcsértekezlet­tel párhuzamosan folytatott egy­mással kiterjedt különtárgyaláso­­kat, amelyeken nem csupán az or­szágaik viszonyát megterhelő ké­nyes témákat vitatták meg, hanem érintették a nemzetközi és regioná­lis kérdéseket is. Az utóbbiak között szóba kerültek az afganisztáni meg­oldás fejleményei. Radzsiv Gandhi az egyezmények megszületésének fontosságát ki­emelve azt mondta újságíróknak, hogy a három okmány aláírása át­törést jelez a viszony normalizálási folyamatában. A közösen megtartott sajtóértekezleten Benazir Bhutto viszonozta a gesztust, hangsúlyozva, hogy a megállapodások konkrét tartalmuk mellett jelképes értékű­ek is, mert kifejezik: egészséges erőre kapott a békevágy India és Pakisztán között. A megállapodások nyélbeütését Benazir Bhuttónak és Radzsiv Gandhinak a viszony javítására irá­nyuló kölcsönös politikai elhatáro­zása tette lehetővé. Három alkalom­mal találkoztak egymással a kétol­dalú megbeszélések keretében, leg­utoljára szombat délután, a dél­ázsiai csúcs véget érte után. Pár­beszédük java részét négyszemközt folytatták le. A kimerítő eszmecse­re zárófejezete a küldöttségek szombati teljes ülése volt. Az aláírt okmányok egyike ki­mondja, hogy a két ország nem in­téz támadást egymás atomlétesít­ményei ellen. (Az aláírás lényegé­ben formális szentesítése annak a szóbeli megállapodásnak, amelyben Ziaul Hakk és Radzsiv Gandhi még 1985 decemberében, a néhai pakisz­táni elnök újdelhi látogatása alatt egyezett meg.) A második egyez­mény a légi közlekedésből szárma­zó bevétel kettős megadóztatásának elkerüléséről intézkedik. A harma­dik a kulturális csereprogramot rögzíti. A tárgyalások eredményes és tar­talmas kimenetele a jelek szerint beindította a bizalom megalapozá­sának folyamatát, amire fokozato­san építve, az együttműködés és a jószomszédság medrébe terelhetők az indiai—pakisztáni kapcsolatok. Benazir Bhutto közölte, hogy isz­­lámábádi látogatásra hívta meg Radzsiv Gandhit. (A PTI hírügy­nökség értesülése szerint lehetséges, hogy az útra a jövő év elején sor kerül.) Hasonlóképpen Radzsiv Gandhi is meghívást adott át pa­kisztáni partnerének. (MTI) Újdelhi megkezdi a fokozatos csapatkivonást Srí Lankából Srí Lanka megválasztott elnökének kérésére India hozzákezd csapatai­nak fokozatos kivonásához a sziget­­ország északi és keleti részéből. A visszavezénylésről szóló hivata­los közleményt ismertetve India co­lombói nagykövete vasárnap közöl­te, hogy a közeljövőben, feltehetően már január első felében, két zászló­alj fog hazatérni. Sajtóértesülések szerint körülbelül ötvenezer indiai katona teljesít szolgálatot a szigetor­szágban. Az indiai katonai kontingenst a Srí Lanka-i nemzetiségi (szingaléz— tamil) konfliktus rendezésére másfél éve megkötött békeegyezmény alap­ján vezényelték a szigetország észa­ki és keleti részébe, azzal a külde­téssel, hogy a zömében tamilok lak­ta körzetekben biztosítsa a megálla­podás végrehajtásához szükséges biztonsági feltételeket. A hétfőn hi­vatalba lépő új Srí Lanka-i elnök, Rianaszinghe Premadasza választási hadjárata alatt kilátásba helyezte, hogy kérni fogja a csapatok kivo­násának fontolóra vételét Az indiai nagykövettel közvetlenül megválasz­tása után tartott találkozón az új ál­lamfő elő is terjesztette kérését, hangoztatva, hogy a döntésnél fi­gyelembe kell venni mind a szinga­­lézek érzékenységét a jelenléttel kap­csolatban, mind a tamilok balsejtel­meit az esetleges távozás miatt. A fokozatos visszavezénylés ügye szóba került Junius Dzsajavardene, búcsú­zó Srí Lanka-i elnök és Radzsiv Gandhi indiai kormányfő villásreg­gelijén az iszlámábádi dél-ázsiai csúcsértekezleten. Az indiai nagykövet a két zászló­alj hazavezénylését bizalomépítő lé­pésnek minősítette, amelynek célja demonstrálni, hogy India jó szándé­kához nem férhet kétség. (MTI) Szigorú biztonsági intézkedések a megszállt területeken Szigorú biztonsági intézkedéseket hoztak a megszállt területeken va­sárnap, a PFSZ legnagyobb tagszer­vezete, a Fatah megalakulásának 24. évfordulóján. A megszálló hatóságok szombat estétől meghatározatlan időre szóló kijárási tilalmat rendeltek el a 650 ezer lakosú Gázai övezetben. A tér­ség lakott területein megerősített katonai járőrök cirkálnak. Kijárási tilalmat rendeltek el Ciszjordánia menekülttáboraiban is. Nábluszt, Ciszjordánia legnagyobb városát zárt katonai övezetté nyilvánították. Izraeli katonák vasárnap Ramal­­lah városában tüzet nyitottak a megszállás ellen tiltakozó felvonu­lókra. Két tüntető megsebesült, né­gyet letartóztattak, összecsapások voltak palesztin tüntetők és izraeli katonák között Tulkaremben és a kalandiai menekülttáborban is. Nyilatkozatot tett közzé szomba­ton, a Fatah megalakulásának 24. évfordulóján Jasszer Arafát, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke és egyben a legnagyobb tagszervezet vezetője. Leszögezte, hogy a meg­szállt területek lakosságának fel­kelése mindaddig folytatódik, amíg létre nem jön a független és sza­bad palesztin állam. Arafat nyilatkozatában megálla­pította, hogy a PFSZ és az Egyesült Államok közötti párbeszéd felvéte­léről hozott washingtoni döntés el­hárította a közel-keleti békekonfe­rencia összehívása előtt álló legsú­lyosabb akadályt. (AFP)

Next