Népszabadság, 1989. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

6 A párt „panaszirodái” Nógrád megyei tapasztalatok Az MSZMPmegújulási törekvéseinek egyik központi gondolata: ügyintéző pártból politizáló párttá kell formálódnia. Tartalmi, szervezeti és felfogásbeli változások igénye húzódik meg a tömör fogalmazás mögött. Ez a tény önmagában hordja néhány részkérdésben a félreértés veszélyeit is. Bizonytalanság tapasztalható például abban, vajon szükség van-e egyáltalán — s ha igen, az eddigi vagy valamilyen más formában — panaszirodákra a megyei, a városi pártbizottságokon vagy akár az MSZMP Központi Bizottságában. (Ezek kis létszámú apparátusa a párttagok és a pártonkívüliek közérdekű bejelentéseinek, javaslatainak, az állampolgárok panaszügyeinek intézésével, indokolt esetben kivizsgálásával foglalkozik.) Erről beszélgettünk Dercsics Miklóssal,az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága első titkárával és Plachy Péter salgótarjáni városi első titkárral. Bizalmi kapcsolat :A megyei statisztikából kitűnik, hogy az utóbbi három esztendőben levélben és személyesen mind többen kérik a pártbizottság tanácsát, segítségét. Évente mintegy háromszáz esetben várnak intézkedést az emberek. Van-e valamilyen különös oka annak, hogy éppen a közelmúltban tűzte napirendjére ezt a témát a megyei párt-végrehajtó bizottság, amikor sokasodnak a társadalmi feszültségek, nagyobb nyilvánosságot kapnak a visszásságok, sérelmek? — A kérdésselszorosan összefüggő okot nem tudok említeni — válaszol Devcsics Miklós. — Úgy látjuk, hogy a megyében kielégítő a törvényesség helyzete, az állami intézményeket a korábbinál is gondosabb, lelkiismeretesebb ügyintézésre ösztönzi — egyebek között — a bővülő nyilvánosság. A témát azért tartjuk igen fontosnak — és tekintjük át rendszeresen —, mert úgy gondoljuk, hogy a párt és a lakosság közötti bizalmi kapcsolatról van szó. Nemcsak panaszokkal keresik meg a pártbizottságot. Sokan elmondják, megírják közérdekű javaslataikat az ésszerűséget szolgáló ötleteiket, legyen szó a párt belső életének kérdéseiről, vagy társadalmunk számos gondjáról. Ami az egyéni kérelmeket illeti, az objektív tényeken alapuló megoldás keresése, a személyes kapcsolat, a humánus segítőkészség azt jelenti, hogy nem vagyunk közömbösek az emberek gondjai iránt. Bárhogyan alakítjuk is politikánkat, ennek a jövőben is így kell lennie. Tudjuk, a társadalmi feszültségek egy része éppen abból keletkezett, hogy a párt beavatkozott rá közvetlenül nem tartozó kérdések eldöntésébe, megoldásába. Ezzel átvette mások munkáját. — Nem állítom, hogy ilyesmi nálunk soha nem fordult elő. Azonban ha így volt, ez a feladat félreértéséből, hibás módszerek alkalmazásából adódott. A végrehajtó bizottság egyik célja most éppen, az volt, hogy félreérthetetlenül, a leghatározottabban tisztázza, milyen ügyekben és hogyan kell a pártbizottság testületeinek, tisztségviselőinek, apparátusának fellépnie. — A vita azt a gyakorlatot erősítette meg, — veszi át a szót Plachy Péter —, amely eddig is tiszteletbeli, tartotta az állami, a gazdasági, a társadalmi szervezetek jog- és hatáskörét, amely óvakodott attól, hogy kisajátítsa, befolyásolja az állampolgárok ügyeinek intézésével kapcsolatos döntéseket és teendőket, ösztönözte egyúttal azilletékeseket, hogy szorítsák vissza az eljárások bürokratizmusát, gyorsítsák az ügyintézés menetét, határozottan lépjenek fel a protekciózás, a jogtalan előnyök követelése és más nemkívánatos jelenségek ellen. A beavatkozás törvényt sértene . Akkor hát a bejelentők és panaszosaik ügyintézője-e a párt, vagy csupán afféle lelki-klinikai szolgáltatást nyújt? — Nehéz lenne erre igennel vagy nemmel felelni — folytatja Devcsics Miklós. — Abban nincs bizonytalanság, hogy vállaljunk-e vagy sem kijáró szerepet. Panaszosainkat mindenekelőtt arróltájékoztatjuk, hogy ez nemi a mi dolgunk, a beavatkozással törvényt sértenénk. Megtartjuk a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény rendelkezését, amely szerint, ha a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot nem az elintézésre hivatott szervhez juttatták, el, azt nyolc napon belül oda át kell tenni, s erről értesíteni kell a bejelentőt. Mégis igazi, hogy a hozzánk fordulók ezt nem tekintik intézkedésnek. Mi tanácsot adunk, hová fordulhatnak jogorvoslatért, hol lehet fellebbezni, ha nem tartják igazságosnak a döntést. — Ugyancsak nem mellékes — hangsúlyozza Plachy Péter —, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét az olyan esetekre, amelyeknél alaposan feltételezhető, hogy a bejelentőt a munkahelyén vagy másutt hátrány vagy retorzió érte. A korrekció, az elégtétel megadása, az esetleges kártérítési igények érvényesítése ilyenkor,is az érintett szervezetek vagy felügyeleti hatóságaiknak a feladata. Tapasztalatunk szerint az állampolgárok többsége meglehetősen tájékozatlan jogai érvényesítésének törvényes lehetőségeit illetően, s így már a megfelelő tájékoztatás is kézzelfogható segítség az ügyek rendezésében. — Mindez aligha változtat azon, hogy a bonyolultabb ügyek sokáig elhúzódnak, az illetékesek gyakran visszaélnek az állampolgárok türelmével. — Ez valós gond. A pártbizottság a konkrét ügyintézés menetein mégsem avatkozhat be. Vannak azonban más, közvetett lehetőségeink — állítja Devcsics Miklós. — A bejelentések, panaszok nyilvántartása, az ügyek tartalmi elemzése jellemző képet ad az állami és egyéb intézmények működésének színvonaláról. Fontos politikai feladatunk, hogy az ismétlődő, tipikus ügyintézési hibákra, egyes esetekben a joghézagokra vagy a szabályok avultságára felfigyeljünk, s ezeket elvi alapon, politikai értékeléssel az érintett szervezetek tudomására hozzuk. Ez munkánk új vonása, mi így értelmezzük azt a követelményt, hogy politizáló pártként kell harcolnunk a törvényességért. A párttagság érdekképviselete? — A közvéleményben olyan hiedelem is él, hogy a párttag bejelentők, panaszosok ügyeire a pártbizottságok nagyobb figyelmet fordítanak. Igaz ez? — Nem igaz! — állítják határozottan beszélgetőpartnereink. — A legnagyobb gonddal ügyelünk arra — mondják —, hogy semmiféle megkülönböztetés ne történjék párttagok és pártonkívüliek között. A párttagságnak ilyen ügyekben nem érdek-képviseleti fóruma a pártbizottság. Nemcsak pártonkívülieknek, hanem párttagoknak is nemet mondunk, ha elvtelen beavatkozást várnak tőlünk. Érdekes, hogy az érintettek részéről ennek is gyakran negatív visszhangja van. Ezt azonban vállaljuk. Szorgalmazzuk, hogy a jogorvoslati fórumok jobban működjenek, hogy senkit ne marasztaljanak el, amíg a bíróság vétkesnek nem mond ki valakit. Fontosnak tartjuk, hogy az állampolgári érdek és a törvényesség összhangja a testületi döntésekben is érvényesüljön. Túl kell jutni azon a dilemmán, hogy például a tanács az állampolgár vagy a törvényesség képviselője legyen. Az intézményrendszer reformjának, a demokratizálódásnak akkor van értelme, ha ezek az érdekek nem válnak külön, hanem mindinkább egybeesnek. E folyamat ösztönzése egyik legfontosabb politikai feladatunk. — Hol tart ez a folyamat? — Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a nagyszámú , lakáspanaszt, az államigazgatási szervek működésével, határozataival kapcsolatos bejelentéseket, a munkaügyi témájú leveleket, a nyugdíjasok észrevételeit, kiderül, hogy igen sok a tennivalónk. Elemzéseinkben és döntéseinkben meg kell jelenniük e jelzések tanulságainak, mert ez a jövő formálásának fontos politikai eleme. — Köszönöm a beszélgetést! Kovács György Attila NEM VÁLTOZTAK LÉNYEGESEN AZ ARÁNYOK Az OMFB a műszaki fejlesztési alap felosztásáról Eső után köpönyeg — mondhatnánk az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tegnapi ülésének napirendi pontjai alapján. Három tűzte ki ugyanis célul 1989. évi tervezet megvitatását. Tétényi Pál akadémikusnak, az OMFB elnökének az elnökletével ülésező testület először a központosított műszaki fejlesztési alap idei felosztási tervéről tárgyalt. Ha figyelembe vesszük, hogy az Országgyűlés csak tavaly novemberi ülésén alkotott törvényt az alapról, képzési és felhasználási rendjéről, példás gyorsaságúnak nevezhető az OMFB javaslatának elkészülte. A tervezetet nézve azonban kiderül, nem volt túl nehéz a dolguk, hiszen a felosztási arányok csupán elenyésző mértékben módosíthatók a jelen ötéves tervben. A felhasználást ugyanis a tárcák korábbi kötelezettségvállalásai már meghatározták. Az idei kilencmilliárd forintos alapból a Minisztertanácsnak készített OMFB-tervezet szerint — az 1989. évi költségvetési törvénynek megfelelően — ötszázmillió került az Országos Tudományos Kutatási Alaphoz (OTKA). Az így csökkentett központi alap szétosztására tett OMFB-javaslat a legtöbbet (41,9 százalékot) az Ipari Minisztériumnak juttatja. Azt követi az OMFB 27,8, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 11, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium 9,4, a Kereskedelmi Minisztérium 3,2 százalékkal. Az OTKA 1,9, a Magyar Tudományos Akadémia 0,6, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium 0,5, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium 0,58 százalékra javasolt. Az OMFB 1989. évi tanulmánykészítési tervének határozati javaslatát heves viták után hozták meg. Az 1988-ban bevezetett módszernek megfelelően az OMFB ezúttal is a műszaki fejlesztés stratégiai koncepciójának kidolgozását tűzte ki célul. Javaslatai között szerepel négy, a későbbiekben is államilag irányított, vagy legalábbis erősen befolyásolt műszaki fejlesztési feladatokat feltáró tanulmány elkészítése. A többi között a népgazdaság elektronizálásával, a hazai biotechnológia kutatásának és fejlesztésének stratégiájával, a népgazdasági, valamint a műszaki fejlesztés infrastruktúrájának fejlesztésével összefüggő feladatok kidolgozása. Ezeken kívül időszerűsége miatt javasolták az Európai Közösség 1992-re tervezett közös belső piacának létrehozásával kapcsolatos hazai műszaki fejlesztési teendők meghatározását. Végül az OMFB folyamatos feladataként tartja a műszaki fejlesztés társadalmigazdasági feltételrendszere fejlesztésének témáját. Az OMFB a vita során aggasztónak ítélte a magyar gépipar — külpiaci és egyéb tényezők hatásainak következtébenkialakult — helyzetét. Megfelelő fejlesztése nélkül ugyanis a műszaki fejlődés is korlátozott. Ezért az ülés szükségesnek tartotta a gépipar helyzetének tanulmányozását, és a várható hatások következményeire való felkészítését. Új finanszírozási elvre, a pályázati kritériumok és elbírálási rend modernizálására van szükség — röviden így összegezhető az OMFB 1989. évi kutatási-fejlesztési finanszírozási tervezetéről folytatott vita. Azért már most is akadt újdonság , az idei egyedi kutatásokat, fejlesztéseket bankszerű módszerekkel tervezik finanszírozni. A terv a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan nyitott, amit ezúttal a központosított alap új rendje is indokol. Az OMFB ezért az új befizetőkre is figyelemmel kíván lenni, ezt szolgálja a magán- és vállalkozói szféra képviselőivel tervezett megbeszélésük is. Magos Katalin Kastély nevelőszülőknek Ma költözik be 180 négyzetméteres, padlófűtésses, frissen felújított új lakásába, az első két nevelőszülői cstalád — akik gyermekeik mellé állami gondozottak felnevelését is vállalják — a Somogy megyei Bodrog község melletti egykori kastélyba, pontosabban a kastély egyik, már felújított szárnyába. A korábban termelőszövetkezet által használt, lerobbant épületet már lebontásra ítélték, amikor a baptista egyház úgy döntött, hogy felújítja. A munkát a leendő lakók, a jelentkező hivatásos nevelőszülőkkel együtt végezték el. Az újjávarázsolás folytatódik, és hamarosan, további hivatásos nevelőszülői családok költöznek be az új szellemű intézménybe. B. R. S. NEPSZABADSÁG 1989. január 10., kedd OLASZORSZÁG Baloldali egység felé? A pártkongresszusok időszaka köszönt Olaszországra. Várhatóan március végéig valamennyi fontos politikai erő megrendezi tanácskozását. Astratégiai irányok meghatározása, miként a szövetségi politika újrafogalmazása ezúttal azért különleges jelentőségű, mert befolyásolhatja, hogy Itália mennyire korszerű intézményrendszerrel és milyen párterőviszonyok közepette lép be az 1992-től egységesülő Nyugat-Európába. Kulcsszó most Rómában, is a politikai, illetve az intézményes reformok jelszava. Tanúsítja a beismerését annak a fáziskülönbségnek, amely a dinamikusan fejlődő gazdaság és a konzerválódott politikai felépítményi rendszer között jelentkezik. Sorozatban immár ötödik éve látványosan eredményes mérlegett tud maga mögött a gazdaság, különösen az olasz Észak zárkózik fel mindinkább a legfejlettebb nyugat-európaiakhoz. Beérik az 1970-es évitized végétől felpörgetett ipari struktúraváltás. A szociális ár közismert, a mintegy hárommillió munkanélküli gondja. Ugyanakkor a mérleg mégis a másik serpenyő felé billen a szinte hihetetlenül gyors társadalmi átrétegződéssel. A haladó értelmiségi napilap, a Repubblica a közelmúltban, (emelkedett fogalmazással) „az emberiség történetének legnagyobb átalakulásáról” beszélt, amelyet a piaci mechanizmusok és az információáramlás energiáinak tulajdonít. Ütköző struktúrák Ezzel szemben áll a hagyományos, évtizedekre visszanyúló párt(és következményében kormányzati) struktúra. Csaknem félszáz kabinet kevesebb mint ötven év alatt. Az erőviszonyok miatt De Mita kereszténydemokrata pártfőtitkár tavaly tavasszal sem térhetett ki az ötpárti koalíció felújítása elől, s noha Bettino Craxi szocialista vezető támogatását élvezve a kormányzás szilárdnak ígérkezik, elméletben továbbra sem zárható ki, hogy a minipártok válságot robbantsanak ki. A tervezett reformok közül egyet már megvalósítottak, korlátozták a törvényhozásban a titkos szavazást a kormányzati munka hatékonyabbá tétele érdekében. Ki nem, mondva is a cél: hasonulás a nyugat-európai formákhoz, egy esetleges — két avagy három fő erőre alapuló — váltógazdálkodás feltételeinek megteremtésével. Lehetőségként kínálkozik a parlamenti részvétel ötszázalékos záradékának bevezetése, ez halálos csapást jelentene a mostani minipártokra. A felszín hátterében, a valóságos társadalmi mozgások a meghatározók, a szociális szerkezet átalakulása, amely ha ma még földrengésszerű változást nem is, de egyértelmű erőátcsoportosulást már elindított. A pártkongresszusok sorozata karácsony előtt megkezdődött a liberálisok tanácskozásával. Ez a hoszszú múltra visszatekintő párt a legutóbbi választásokon alig szárnyalta túl a kétszázalékot. Belső csaták osztják meg, az utóbbi időben megerősödött az a szárny, amely a kitörést a válságból jobbfelé képzeli el. Velük szemben, diadalmaskodott Altissimo főtitkár azzal, hogy (a nyugatnémet FDP mintájára) liberális-demokrata összefogásra tett kezdeményezést. A felhívás szólt elsősorban a kormánykoalícióban ugyancsak részt vevő republikánusoknak, illetve az ellenzéki radikálisoknak s, részben az olasz Zöldeknek is. A liberálisok és a republikánusok egy ízben már, az, 1984- es Európa-parlamenti választások alkalmával, közös listán indultak. Ez akkor kudarchoz vezetett. Altissimónak alighanem mégis igaza van, hogy az idő nem a kis, laikus pártoknak dolgozik. A kiút, ha összefogva kínálnak — a jelenlegi olasz helyzetben —, negyedik pólust (a keresztény demokraták, a szocialisták és a kommunisták mellett) a balközép és centrista polgári rétegek számára. Furcsa, de nem meglepő, hogy az ötpárti koalícióban részes liberális Altissimo, illetve az ellenzékben lévő OKP főtitkára, Occhetto ugyanazt a veszélyt látja körvonalazódni a De Mitai—Craxi kettős taktikájában. Meghatározó kormányzati szerepkörükben, illetve a tervezett intézményes reformokkal a saját javukra, tehát a DC és a PSI térnyerésére próbálják szűkíteni a politikai pluralizmus játékterét. A laikus kis pártok összefogására tett javaslat nem választható el egy másik mozzanattól sem. Bettin® Craxi január elsején megismételte ősz végi felhívását a szociáldemokratákhoz, hogy a PSI-be való beolvadással állítsák helyre az egységet. Az időpont nem véletlen. Craxi szocialista pártja mind magabiztosabb, néhány év alatt jelentős szavazatnyereségre tett szert az OKP rovására. Ha a PSDI négyszázalékos táborát is maga mögött tudná, akkor a következő választásokon a DC után akár Itália második pártjává is válhat. Ebből adódik, hogy a szocialista—szociáldemokrata egység helyreállítása, nem csupán önmagában lenne jelentős, hanem az olasz baloldalon is új feltételeket teremtene, legalábbis kiegyenlített lenne a választói bázis oldaláról a PSI és az OKP erőviszonya. Platformtisztázás Antonio Cariglia, a PSDI főtitkára ma még védi az önállóságot, s azt ismételgeti, nem adja pártját Graxinnak. A történelmi újraegyesülés gondolatát azonban ő sem utasíthatja el egyértelműen, a döntés a PSDI közelgő pártkongresszusától függi. Az olasz sajtó szerint megoszlik a Szociáldemokraták vezetőségének véleménye, nyílt lázadás folyik Cariglia ellen. A főtitkár döntő érve, hogy az öszszeolvadás előtt egyértelműen tisztázni kell a széles szociáldemokrata platform céljait, alapelveit. Erre szükség van az esetleges későbbi, teljes baloldali egységhez, hiszen a kommunista párt nehéz szakaszban van, most keresi az új utat, az alkalmazkodást a megváltozott társadalmi struktúrához. A házasság és a válás állandó dilemmája jellemezte a szocialisták és a szociáldemokraták történetét. A legrégebbi olasz pártot végigkísérte az „eredendő bűn”, a vetélkedő két lélek, hiszen már az I. Internacionálé időszakában létrejött a maximalisták és a reformisták szárnya. A Mussolini-féle fasizmus törvényen kívül helyezte a pártot, ez vezetett el 1930-ban Párizsban az újraegyesüléshez. Ám, a fasizmus bukásakor, a második világháború végeztével már ismét két felfogás érvényesült. Nenni a szocializmus európai térhódításában bízott, s ezért kész volt összefogni a kommunistákkal, míg Savagait úgy vélte, hogy Európa tartósan két részre szakad, 1947-ben a Palazzo Barberiniben, bekövetkezett a látványos szakítás, amely alapvetően befolyásolta az olasz baloldal történetét. A PSI tízszázalékos párttá zsugorodott, a PSDI stabilan négyszázaléknyi választói bázissal számolhatott. Voltak elvetélt házassági próbálkozások (így 1956 kapcsán, majd az 1960-as, években, amikor a nyugati világban előtérbe kerültek a reforvonalaik, Bramdt, Kennedy stb.). Oraxi mostani javaslatához a feltételek valójában azóta érlelődnek, hogy a PSI 1981-ben, palermói kongresszusán — a nyugateurópai társadalmi változások alapján — egyértelmű ideológiai fordulatként szociáldemokrata programot fogadott el. A reformista baloldalnak van csak jövője, mi, „szociáldemokraták”, fogunk győzni — hirdette meg Bettino Craxi. Útválasztás előtt Esetleg már egy hónapon belül, a PSDI kongresszusától világos válását kap az olasz politikai élet, hogy megtörténik-e az első döntő lépés a baloldali egység helyreállítása útján. Ha igen, lenne a szociáldemokraták többségének válasza, ez kényszerítően új állásfoglalást igényelne az OKP részéről is. Az Olasz Kommunista Párt a tervek szerint március derekán tartja meg kongresszusát. Elkészült az előzetes dokumentumtervezet, ám nem titok, hogy folytatódik a vita, egyebek között éppen a baloldali egység így a szocialista párttal kialakítandó viszony kérdéséről, amelynek hátterében, ebben az esetben, is — leegyszerűsítve — a radikalizmus és a reformizmus válaszútja áll. Róma, 1989. január. Ortutay L. Gyula Elmaradt a tisztújítás A Magyar Politikatudományi Társaság hétfőn, a Magyar Tudományos Akadémián tartotta meg 1988. évi közgyűlését. A társaság legmagasabb fóruma nem volt határozatképes az eredetileg tervezett napirendhez, az évi beszámoló feletti vitához s annak elfogadásához, illetve a tisztújításhoz. Ezért a közgyűlést levezető elnök, Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára azt javasolta, hogy e feladatokat később, egy szakosztályi vitaüléshez kapcsolt közgyűlésen végezzék el a politikatudományi társaság tagjai. E bejelentést követően Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter tartott előadást Az alkotmányozás dilemmái címmel. (MTI)