Népszabadság, 1989. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

TUDOMÁNY ECHNIKA Egy csík és más semmi Természetesen a kutatók az­zal is foglalkoznak, hogy az indukciós vezetésű szállítási rendszerek vezetőpályáját to­vább egyszerűsítsék. Erre az amerikai Litton gyár talált rendkívül szellemes megol­dást. Először a padlóra fes­tet csíkokkal helyettesítették a padlóba telepített vezetőká­belt. Ezzel a kocsi indukciós vezetés helyett most már op­tikai vezetéssel működött. A 2. képen látható — éppen egy ajtón áthaladó — kocsi ka­merákkal tapogatja le a fes­tékcsíkokat. Persze, ha a csí­kokra más járművekkel, pél­dául villásemelőkkel, targon­cákkal stb. rendszeresen rá­hajtanak, akkor azok hamar tönkremennek, és fel kell újí­tani őket. Ezért a nyugatné­met Promatic gyár inkább fe­kete és sárga PVC-csíkokat használ, amelyek tartósabbak a festéknél. Természetesen a ÚJDONSÁGOK Üvegszálharisnyás csőjavító eljárás A különböző csövekben, vezetékekben rengeteg gondot okoz az erózió, a korrózió és a hibás tömítés. Bár már léte­zik néhány olyan javítási módszer, amely szükségtelenné teszi a hiba helyén a gödör- és árokásást, ezek a módszerek ma még elég drágák. Ezért érdemel figyelmet a svéd Inpipe Sys­tem AB vállalat által kidolgozott újabb, meglehetősen egysze­­rűnek látszó eljárás. Az eljárás lelke a szövött üvegszál-„harisnya”. Ha ugyan­is a talaj felszínén működtetett műszerekkel már sikerült a hiba helyét felderíteni, megkeresik a hozzá legközelebb eső két búvó- vagy leszállónyílást, majd az egyik nyíláson beve­zetett videokamerával teljesen körülhatárolják a hiba, a ká­rosodás jellegét és mértékét. Ezután tisztára öblítik a cső­vagy vezetékszakaszt, majd sűrített levegővel átnyomják az üvegszálharisnyát a csövön az egyik búvónyílástól a má­sikig. Most már csak egy ibolyántúli fényforrás fényét kell a csőbe bevezetni: ez kikeményíti, térhálósítja a harisnyát, miközben a cső továbbra is levegőnyomás alatt marad. A svéd üvegszálharisnya úgy képes illeszkedni a legkülön­félébb csőátmérőkhöz, hogy közben mechanikai szilárdsága nem csökken és minősége nem romlik. Mivel a harisnya meg­felelően tágulóképes, a cső belső fala és a harisnya között levő teret tökéletesen tömíti, ily módon kijavítva, megszüntetve a hibát. ­r • AZ ÜZEMEKBEN LÁTSZÓLAG CÉLTALANUL BOLYONGÓ „SZE­LLE­M­KOCSI­K” Önműködő vezetésű szállító járművek Világszerte egyre több rugal­mas gyártórendszert helyeznek üzembe. Az egy gyártórendsze­ren belüli gépek, berendezések kiszolgálásához ugyanis csak az időben pontosan ütemezett mű­ködésű, egyedianyag-, félkészter­mék-, szerelvény-, szerszám- és késztermék-továbbító, illetve szál­lítóegységek felelnek meg. E fel­adatra azonban a hagyományos megoldások lassúak, bonyolultak és drágák. Ezért vált szüksé­gessé az önműködő vezetésű szállító járművek és a vezető nél­küli szállítási rendszerek kifej­lesztése, így jöttek létre az üzemekben, műhelyekben látszó­lag rendszertelenül, céltalanul bolyongó „szellemkocsik­’. Nem „tör ki” a kocsi A hagyományos berendezésű gyárakban gyakran találko­zunk mechanikus vonszolású kocsikkal, amelyek elsősorban szerelősorokon dolgoznak, de az anyag- és alkatrész-betáp­lálásból, sőt a forgácseltávo­lításból is kiveszik a részüket. Kötött pályás kialakításuk miatt ezek csupán a vonszoló­lánc,­­szalag stb. közvetlen körzetében levő területeket tudják kiszolgálni. A tetejé­ben, amikor a vonszolómecha­nizmus működik, minden ko­csit magával visz, függetlenül attól, hogy esetleg a kocsik fele üres. Üzembővítés, ter­mékszerkezet-váltás, techno­lógia-korszerűsítés vagy -mó­dosítás esetén pedig az új vonszolószerkezet telepítése és a régi átalakítása, kiegészíté­se tetemes munkával és költ­séggel jár. Bár nagy tömegek, darabok mozgatásakor — például te­hergépkocsi- és autóbusz­alvázak szerelésekor — to­vábbra sem mondhatunk le a mechanikus vonszolású kocsik alkalmazásáról, de három ton­nánál kisebb tömegek mozga­tására sikerült valamivel jobb megoldást találni: a ve­zető nélküli szállítókocsi a padló alá épített elektromos tápkábel és mechanikus ve­zetés segítségével mozog. Nem kétséges, hogy a tápká­bel és a vezetés együttes bő­vítése, áttelepítése lényegesen egyszerűbb és olcsóbb, mint egy mechanikus vonszolószer­kezeté. E kombinált konstruk­ciót különösen porlasztók, fi­nommechanikai és elektromos háztartási készülékek, beren­dezések szereléséhez alkal­mazzák ma már kiterjedten, azonkívül pótalkatrész-raktá­rakban és magasraktárakban. Évtizedünk kezdete óta ro­hamosan nő a rugalmas gyár­tórendszerek száma. E rend­szereket kis és közepes szá­mú, de gyakran változó ösz­­szetételű sorozatok előállítá­sára dolgozták ki. Ennek kö­vetkeztében a bennük műkö­dő megmunkálógépek, -köz­pontok, -berendezések kiszol­gálására a merev, kötött pá­lyás kocsik alkalmatlanok. Ez hívta életre az egyedi mozga­tású, indukciós vezetésű szál­lítókocsikat, amelyek szintén vezető nélkül haladnak. Az indukciós vezérlés lel­ke a kívánt útvonalon a pad­lóba fektetett elektromos ká­bel. Ebben váltóáram folyik, ami a kábel hosszirányára merőleges koncentrikus mág­neses mezőt hoz létre. Ezt tapogatják le a szállítókocsi­ra épített tekercsek vagy an­tennák, és így a kocsi min­dig — a megengedett bal és jobb oldalirányú eltéréssel — a kábel fölött halad. Ha ugyanis a kocsi „kitörni” ké­szül, a tekercsek vezérlőjelet küldenek a kormánymotornak, amely ismét a kábel fölé irá­nyítja a kis járművet. A kör­nyezetszennyezés elkerülése végett e kocsikat akkumulá­torról táplált elektromotor hajtja. Az 1. kép az angol Rolls-Royce repülőgépmotoro­kat gyártó vállalat egyik üze­mében készült: az indukciós vezetésű kocsik gázturbina- és kompresszortárcsákat továbbí­tanak az egyes gépek, beren­dezések között. Az indukciós vezetésű szál­lítókocsik a rugalmas gyártó­­rendszerek kiszolgálásán kívül nagyszerűen alkalmazhatók még a legkülönfélébb szerelé­si feladatokhoz, raktárakban, a nagykereskedelemben és a szolgáltatási szféra — példá­ul szállodák, kórházak, könyv­raktárak, áruházak, elosztó­központok — területén. Kedvező körülmény, hogy az indukciós vezetéshez szük­séges elektromos kábel lefek­tetése meglehetősen egyszerű és olcsó, ezért a pályabővítés vagy az üzemen belüli bár­milyen átállás gyorsan meg­oldható. A kocsik pályája nem zárt terület — azon más jár­művel is át lehet haladni —, tehát hozzá lehet férni az ösz­­szes üzemi berendezésekhez, és a menekülési utak, a vész­kijáratok akadálytalanul elér­hetők. Már meglevő épületek­ben sem gond az utólagos te­lepítés, és az eredeti rámpák, emelőpadok és felvonók meg­tarthatók. Az indukciós veze­tésű rendszerek szállítási tel­jesítménye — a pályabővíté­sen kívül — egyszerűen to­vábbi kocsik beállításával is növelhető, ami a rugalmasság ékes bizonyítéka. Sok gyártó pedig úgy tervezi meg a „szel­lemkocsikat”, hogy a teljes automatizálás ellenére — üzemzavarok esetére — meg­marad a manuális üzemelte­tés lehetősége. Robottargonca hazai változatban Az indukciós vezetésű ko­csik segítségével a tervezők áttekinthetőbben alakíthatják ki a szállítási rendszert, mi­vel a kocsik pontosan üteme­zett „menetrend” szerint jár­nak. Fontos szempont az is, hogy a szállított anyagok, al­katrészek, továbbá a pálya menti berendezések, gépek nem sérülnek meg, míg az emberek által vezetett szállí­tó járművek gyakran okoznak kisebb-nagyobb károkat. Ha­sonlóan a robotokhoz, itt is csak az állásidők okoznak idő­kiesést, és ezért anyagtorló­dások sem lehetnek. Mikroprocesszorokat tartal­mazó mikroszámítógépek al­kalmazásával az önműködő szállítókocsik további felada­tok elvégzésére is foghatók. Ilyen feladatok például a kö­vetkezők: 1. a kocsi mozgása hátrafelé, sőt keresztirányban, továbbá körbefordulása (a jobb térkihasználás végett); 2. paletták, árucsomagok, céltár­gyak stb. önműködő felvétele és lerakása; 3. önműködő anyag-, áru- stb. elvétel áll­ványról és lerakás; 4. más anyagszállító rendszerekbe történő önműködő beilleszke­dés. A magyar Kutatási, Fej­lesztési, Gépgyártó Kft. által kifejlesztett Unirobot A1 tí­pusú, indukciós vezetésű tar­gonca például a szállításon kí­vül önműködő felvételt és le­rakást is végez. (Sajnos, egy­előre egyetlen magyar cég sem vállalta a korszerű robottar­gonca sorozatgyártását!) Óriási változást hozott az indukciós vezetésű kocsik al­kalmazása a személygépkocsik összeszerelésében: elmarad a mindent behálózó, átszövő mechanikus vonszolású kocsik és konvejorok hálózata. Ugyanazt a feladatot tehát ki­sebb alapterületen is meg le­het oldani. Ezenkívül egy-egy indukciós kocsi mellett egy­szerre öt-hat dolgozó tevé­kenykedhet, és sokkal több műveletet tud elvégezni, mint a hagyományos futószalagon. E csoport tagjai egymás kö­zött váltakozva oszthatják fel az előírt munkát, ezzel mér­séklődik az egyhangúság, s et­től gyakran javul a munka­kedv. Gyakorlatilag a dolgo­zók a teljes személygépkocsi­összeszerelés minden lépésével megismerkedhetnek. A svéd Volvo cég Kalmárban levő emeletes személygépkocsi-ösz­­szeszerelő üzemének földszinti részlegében a kocsik mozgását időben számítógép hangolja össze. Az üzem teljes alapte­rülete 27 700 négyzetméter, amelyen 260 szerelőkocsi mo­zog. PVC-csíkok is tönkremennek egyszer, de pótlásuk nem jár nagy költséggel. A festék- és PVC-csíkos vezetőpályák mellett megje­lentek a vegyi vezetőpályák is. Színtelen vegyi anyagot visznek fel a padlóra, és a ko­csikba épített detektor ezt ér­zékeli, s ezáltal vezérli a ko­csit. A pályabővítés, -átrende­zés itt már csupán abból áll, hogy a kívánt útvonal mentén elhelyezik a vegyi anyagot. Úgy tűnik, valóban ez a léte­ző legegyszerűbb „pályaépí­tés”, azonban a vegyi veze­tőpályának az a hátránya, hogy idővel a vegyi anyag el­illan, ezért pótolni kell. Az ilyen pályát követő kocsik infravörös adatrendszerben kommunikálva tudják meg, hogy melyik állomásról van szállítanivaló, és hová. A ko­csikat akkumulátorról táplált elektromotorok hajtják. Nyilvánvaló, hogy a legjobb megoldás a szabadpályás ko­csi. Ez — a mechanikus von­szolású, az elektromos hajtá­sú, de mechanikus vezetésű, azután az indukciós vezetésű, majd a festett, PVC-csíkos és vegyi vezetőpályás kocsi után — már az ötödik generációt képviseli. Ilyen kocsival és ve­zérlési-irányítási rendszerével eddig az amerikai GEC vál­lalat végzett sikeres kísérle­teket. Ahhoz, hogy egy üzemben, műhelyiben a szabadpá­lyás ko­csi közlekedhessen, mindig a következő két alapvető kér­désre kell választ kapnia: „pillanatnyilag hol vagyok?” (navigáció), és „milyen útvo­nalon kell elérnem a célt?” (vezetés). A GEC-rendszerben kódolt tájolóoszlopok, a műhelybe te­lepített irányító számítógép, UHF rádiókapcsolat, és termé­szetesen a kocsik szükségesek, amelyeken lézeres tapogatófej (3. kép) és fedélzeti számító­gép található. A kódolt tájo­lóoszlopokat a padlótól kb. 1,8 méter magasságban kell a falon vagy más tárgyon rög­zíteni. Ezután teodolittal ha­tározzák meg az oszlopok ab­szolút helyzetét a műhelyben (XY-koordináták szerint), és e koordinátaadatokat betáplál­ják az irányító számítógépbe. Szintén e számítógéppel szab­ja meg az üzem- vagy a ter­melésszervező az egyes kocsik által megteendő útvonalakat, tehát az indítás és a cél he­lyét, és természetesen a kö­zöttük akadálymentesen meg­tehető legrövidebb utat. Az ezekre vonatkozó utasításokat UHF rádiókapcsolatban kapja, meg a kocsi fedélzeti számí­tógépe. Most már elindulhat a ko­csi. Menet közben a lézeres tapogatófejnek jut a főszerep. Feladata kettős. Egyrészt a tá­jolóoszlopok segítségével meg­határozza a kocsi pillanatnyi helyzetét, másrészt ezután a fedélzeti számítógéppel együtt az oszlopok szögének a saját mozgásához viszonyított mé­résével kiszámítja új helyze­tét. Ehhez természetesen a mellső kerék által megtett tá­volságot is figyelembe veszi, és emez infor­má­ció alapján a fedélzeti számítógép kompen­zálja a rendszer olyan hibáit, mint a kerékkopás, a­­csúszás és hasonlók. Biztonsági okok­ból kis teljesítményű lézert alkalmaznak. Szintén a biz­tonságot szolgálja az előre, legfeljebb két méter távolsá­gig tapogató infravörös fej, amely akadály észlelésekor lassítja, majd megállítja a ko­csit. Azt hihetnénk, hogy e csúcs­­technikától már nincs előrelé­pés. Pedig a Delu gyár (NSZK) már készít vezető nél­küli, bár kötött pályás, de lég­párnás szállítókocsikat. Ha pe­dig kerekek helyett szintén a légpárnát használják a GEC- féle szabad pályás kocsiknál, ismét a vezető nélküli szállí­tókocsik új generációja jele­nik majd meg. Hatos Géza 1. kép: Indukciós vezérlésű kocsik gázturbina-alkatrészeket szállítanak. 2. kép: Festékcsíkok segítségével „tájékozódó” szállítókocsi. 3. kép: Egy szabadpályás kocsi lézeres tapogatófeje. Elektromosan vezető műanyag a kereskedelemben Bár Japánban és az USA- ban már tíz éve foglalkoznak az elektromosan­­vezető mű­anyagok kifejlesztésével, még­is a nyugatnémet BASF cég lett az első, amely ilyen anyaggal piacra lépett. A po­­liacetilén és a polipirrol­­szer­kezetének módosításával si­került hajlítható, nyújtható és tekercselhető vezető műanya­got előállítania. Egyelőre csak az indigóhoz hasonló ki­nézetű polipttirol gyártását kezdték meg. Ennek elektro­mos vezetőképessége 2000 sie­mens centiméterenként. (1SO 1A VolQ.) Valószínű, hogy először lapos akkumu­látorok elektródjai készülnek majd polipitrolból. Egy szá­mítógépes cég pedig máris vizsgálatokat, kísérleteket folytat arra, hogy az új anyag miként alkalmazható állandó adattárolásra. NÉZZEN BE HOZZÁNK! Mintaterrivinkben az irodagépek és eszközök széles skálájából választhat. AJÁNLATUNKBÓL: IBM kompatíbilis számítógépek, perifériák elektronikus írógépek, másológépek (A4-A3) szünetmentes áramforrás (1 kW), iratmegsemmisítő gép, Canon 230-as telefax, Gepárd 16-os telexkomputer­ ­y~// DJkT3fct@<°)S0 IRODATECHNIKA Budapest I., Fő u. 6. 1011 Telefon:151-460, 151-468, 359-340 Telex: 22-3283. Fax: 155-445.

Next