Népszabadság, 1989. február (47. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1989 február 1., szerda Formálódik az új minisztérium Beszélgetés Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterrel Minisztertanácsi határozat szerint április 30-áig be kell fejeződnie az új minisztériumon belül az átszervezésnek, amely bizonyos területek, hatáskörök átadását is jelenti az Ipari Minisztériumnak, illetve a Belügyminisztériumnak. Hol tart ez a munka? Milyen elképzelések alapján határozzák meg az új tárcán belül a feladatokat? Egyebek között erről beszélgettünk Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterrel. — Tudjuk: az új minisztérium nem mechanikus egyesítése három korábbi tárcának. Milyen feladatok kerülnek máshová? — December 20-án, amikor az Országgyűlés jóváhagyta a Minisztertanács előterjesztését az új tárca felállításáról, egyúttal arról is döntött, hogy az építőanyag-ipar átkerül az ipari tárcához, a település- és területfejlesztés pedig a Belügyminisztériumhoz, és ugyancsak belügyminisztériumi feladat lesz a lakás- és helyiséggazdálkodás, valamint a kommunális ügyeik köre. Ugyanakkor a posta államigazgatási és hatósági teendői hozzánk kerülnek. Azt mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy az átszervezés következtében az építési szakma ne sérüljön, és hogy egységes maradjon az építéshatósági irányítás. — Folyik-e a hatásköri tárgyalásokkal párhuzamosan a saját szervezet kialakítása? — Még nem fejeződött be ez a munka, de nagyjából már kikristályosodott, hogy mit akarunk csinálni. Amennyire lehetséges, a három tárcát — az építésit, a közlekedésit és a postát — funkcionális szempontok alapján akarjuk összerendezni. Lesz egy úgynevezett infrastruktúra-politika és közgazdasági blokk, aztán egy építészeti-építőipari egység. A valamennyi területre érvényes műszaki fejlesztés ugyancsak szervesen elkülönül, sőt magában foglalja majd az alapellátási, üzemeltetési területet is, ahová a személy- és áruszállítás, a közlekedés megannyi formája fog tartozni. Összefogott, a külső szemlélők által is jól áttekinthető szervezetet akarunk kialakítani, hogy a munkakapcsolatok egyszerűsödjenek. Nagyon fontosnak tartomi, hogy javuljon a minisztérium és a parlament munkakapcsolata. Külön csoportot alakítunk ki tehát e kapcsolatok ápolására. Konzultációs és tájékoztatási lehetőségeket akarunk teremteni az érdekelt bizottságoknak és képviselőknek, hogy idejében hozzájuthassanak azokhoz az információkhoz, amelyek nélkülözhetetlenek a döntésekhez. A belső átszervezéssel kapcsolatban arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy — feltehetően a közgazdasági blokkon belül — lesz egy reformtitkárság típusú osztály. Munkatársai vállalkozásokkal, reformügyekkel, egyes kiemelt munkák menedzselésével foglalkoznak majd, beleértve azt is, hogy szorgalmazni fogják olyan vegyes vállalatok létrehozását, amelyek dollárbevételt ígérnek. Ha jó néhány terület átkerül is más tárcákhoz, a most alakuló új minisztériumra még mindig nagyon sok feladat hárul. Milyen elvek alapján fogják irányítani a meganyayi vállalatot, területet? — Arra törekszünk, hogy amit a piacnak kell szabályoznia, azt elsősorban szabályozza a piac. Ahol viszont ellátási kötelezettségek vannak — így a személyszállításban, a postai szolgáltatásokban —, ott erőteljes hatósági irányításnak kell érvényesülnie, hozzátéve, hogy az ügyeket lehetőség szerint a vállalatokra és a tanácsokra kell bízni. Addig világos, hogy az egyik feltétel a gazdaságosság, és hogy van ellátási kötelezettség is. Ez utóbbit azonban hatóságilag ki lehet kényszeríteni akkor is, ha közben más szorítások eleve vesztessé teszik egyik-másik érintett vállalatot. Keveredik ugyanis a piaci és a hatósági kényszer. A minisztérium pedig aligha fogja tudni anyagilag megtámogatni példának okáért az elővárosi hivatásforgalmat, ami gazdaságtalansága miatt a Volánokat máris erősen kikezdte. — Mi azt mondjuk, hogy el kell válnia az alapellátásnak az üzlettől. Ma a Volánok áruszállításuk bevételeiből finanszíroznak bizonyos személyszállítási deficitet. Persze nem mindenütt lehet átcsoportosítani. Vannak cégek, amelyek egyáltalán, nem vagy alig szállítanak árut személyszállítási teljesítményeikhez képest. Azokat természetesen dotálni kell. A mostani támogatáscsökkentéssel — mert hiszen a február 1-jei tarifaemelésnek ez a célja — újabb erőteljes kényszernek lesznek kitéve a vállalatok. Már eddig is jóval költségérzékenyebbek, mint néhány esztendeje, és ezután még inkább azok lesznek. — Két kormánybiztosa van a minisztériumnak. Az ilyen kinevezés mindig meghatározott feladatra, meghatározott időre szól. Mi lesz a kormánybiztosokká kinevezett államtitkárokkal feladatuk befejezése után? És egyáltalán, hogyan alakul az új minisztérium létszáma? — A kérdés első felére azt mondhatom, hogy számítok a kormánybiztosokra az átszervezésben. Annak befejeztével pedig megfelelő munkaterületet kell keresnünk számukra. Egyébként elkezdődtek a beszélgetések mindazokkal, akik maradnak majd az új minisztériumban, és persze azokkal is, akik távoznak. Neveket még nem tudok mondani, de az biztos, hogy jelentősek lesznek a személyi változások. Nyílt titok, hogy összesen háromszázzal csökkentjük a három tárca létszámát, tehát körülbelül négyszáz szakember alkotja majd a végleges stábot. Jó néhányan — miközben magukkal viszik eddigi feladataikat — az Ipari Minisztériumba, illetve a Belügyminisztériumba mennek át. A közlekedési és az építési tárca összesen 28 főosztállyal működött eddig, ehhez még számoljuk hozzá a postát. A főosztályok számát is csökkenteni akarjuk, a korábbinak körülbelül a felére. — A helyzet — az elmondottakból ítélve — mindenképpen átmeneti. Fennáll-e annak a veszélye, hogy a még kialakulatlan, most összeálló új tárcának akadoznak a funkciói? Esetleg éppen amiatt, mert senki sem tudja, hogy mit hoz a holnap. Mondok egy példát: tavaly az ÉVM meghirdette, hogy január 1- jétől megkönnyíti a tanácsi lakások úgynevezett elidegenítési feltételeit, magyarán könnyebben lehet majd megvásárolni őket. Az olvasói reagálások nem ezt igazolják. — Valószínű, hogy a múlt év végén voltak olyan munkák, amiket nem gyorsítottak, sőt talán még lassítottak is. Én azonban erre nem tudok konkrét példát. Jelenleg az apparátusban nem tapasztalok semmiféle halogatást. Mi több, sikerült elérni, hogy mind a három területen folyamatos a munka, amihez az ipari, valamint a belügyi tárcák nagyfokú rugalmassága jócskán hozzájárult. Csak egy példát mondok erre: a régi lakáspolitikai főosztálynak azt a részét, amely a csatorna- és vízdíjügyekkel foglalkozik, már a BM működteti. Közben készül az új tárca pénzügyi terve is. Mintegy tízmillió forintot akarunk megtakarítani a korábbi működtetési költségekből, épületek, üdülők, gépjárművek és sok minden egyéb átadásával, jobb hasznosításával. — Az ÉVM-házzal vajon mi lesz? — Egyelőre a február 28-i költözésig ott dolgoznak a volt ÉVM-esek. Az Országgyűlésen legutóbb felvetette egy képviselő, hogy a Parlamentből a kormányhivatalok lehetőleg költözzenek ki. Úgy gondolom, hogy az ÉVM épületének egy részét fel lehetne használni erre a célra. Épületre persze nekünk is szükségünk van, mert például a közlekedési főfelügyelet húsz helyen működik, méghozzá jelentős forgalommal, és valósággal az őrületbe kergetjük az ügyfeleket a mostoha állapotok miatt. Kell hely majd a hírközlési főfelügyeletnek is, mert neki szintén nagy lesz az ügyfélforgalma. Célszerű volna, hogy a két intézmény egy helyre kerüljön. A lehetőség a megürülő ÉVM-épületben adva van, s akkor még mindig jutna hely másoknak is benne. Fejér Gyula NINCSENEK ELEVE ELDÖNTÖTT KÉRDÉSEK Az alkotmánykoncepció — ahogy az alternatívok látják Tegnap az Igazságügyi Minisztériumban Kulcsár Kálmán meghívására az alternatív szervezetek képviselőinek részvételével vitatták meg az új alkotmány szabályozási koncepcióját, azzal a céllal, hogy álláspontjukat figyelembe tudják venni a végleges tervezet kidolgozásánál. Bevezetőben a miniszter áttekintette az alkotmánykoncepció kidolgozásának eddigi menetét, s bejelentette, hogy a minisztérium elgondolásait alapos átdolgozás és többszöri megtárgyalás után társadalmi vitára bocsátják. Az alkotmány tervezete várhatóan az Országgyűlés szeptemberi ülése elé kerül. Mint a miniszter rámutatott, az új alkotmány visszaállítja a magyar alkotmányfejlődés 1949-ben megszakadt folyamatosságát, s a magyar szabályozást integrálja az európai alkotmányfejlődésbe. Az igazságügy-miniszter kiemelte azokat a kérdéseket, amelyekben az eddigi vita során egyetértés alakult ki. Ezek között említette, hogy az új alkotmány koncepciója címében ne foglaljon állást az államforma kérdésében: e döntés a parlamentre tartozik. Mind általánosabb vélemény az is, hogy a kollektív államfői intézményt váltsa fel az egyszemélyi államfő. A törvény-előkészítők elképzelése szerint a köztársasági elnököt a lakosságnak kellene megválasztania, így felhatalmazását a néptől nyerné, és hatalma nem pusztán protokolláris lenne. Az alkotmánynak az állami szimbólumokról is rendelkeznie kell. A címerre ez idő szerint több javaslat van. Az alternatív szervezetek nevében elsőként Tölgyessy Péter (Szabad Demokraták Szövetsége) kért szót. Álláspontja szerint az alkotmánykoncepciótöbb tekintetben eléri ugyan a jogállamiság minimumát, szerkezetét, megfogalmazásait azonban úgy ítélte meg, hogy azok szerinte egyben-másban a sztálinista modell jegyeit, korlátait is magában hordják. Ezután ismertette elképzeléseit. Élesen ellenezte azt a fajta társadalmi vitát, amely a felkészületlen, tájékozatlan közvélemény „artikulálatlan kívánsághangversenye”. Tagadta, hogy az alkotmányban ki kellene fejteni a politikai rend kérdéseit, mondván, hogy ez ma nem definiálható. A pártalapítást, véleménye szerint, nem kell külön szabályozni, ezt a kérdést az állam a politikai jogok között kell hogy rendezze. A köztársasági elnöki intézmény bevezetését helyeselte, de a „gyenge” elnöki modell mellett érvelt, hozzátéve: egy közjogilag nem elég érett társadalomban az erős elnök kezében túl sok hatalom összpontosulna. Javasolta, hogy az alkotmányban külön fejezet szóljon a hadseregről. A Független Kisgazda Párt képviseletében felszólaló Boross Imre egyetértett azzal, hogy a szocialista rend kérdését ne határozza meg az alkotmány, mert annak tartalma — mondotta — „előttünk ismeretlen”. Véleménye szerint a parlamentben politikai irányzatoknak kellene megjelenniük, nem pedig érdektagoltságnak. Őry Csaba (Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete) és Kónya Imre (Független Jogász Fórum) kifogásolták, hogy a koncepció nem jutott el időben az érdekeltekhez. A tanácskozáson felszólalt még Lengyel László (Nyilvánosság Klub Országos Egyesület), aki a tulajdonviszonyok szabályozásának a hiányosságait tette szóvá, valamint hiányolt a koncepcióból egy koalíciós kormányzati modellt. Áder János (Fidesz) az egykamarás Országgyűlés mellett szólt. Magyar Bálint (SZDSZ) hiányolta, hogy nem dolgozták ki az alkotmánykoncepció vitájának további formáit, amelyekben az alternatív szervezetek is helyet kaphatnának. Kulcsár Kálmán összefoglalójában rámutatott: az alkotmány előkészítése során nincsenek eleve eldöntött kérdések, az igazságügyi tárcának is az a törekvése, hogy a legszélesebb körből merítve gyűjtsön össze előremutató javaslatokat. B. L. Debreceni tájékozódás a Romániából áttelepültekről A Bundestag-delegáció keddi programja (Megyei tudósítónktól.) Debrecenbe látogatott tegnap az az NSZK-beli parlamenti küldöttség, amely a Romániából áttelepültek helyzetének tanulmányozása és a nyugatnémet segítség megtárgyalására érkezett Magyarországra. A megyei tanácson Virágh Pál vb-titkár, az ilyen ügyek intézésére létrejött megyei koordinációs bizottság elnöke tájékoztatta a bonni törvényhozás német—magyar baráti csoportjának tagjaiból álló, és az NSZK minden parlamenti pártját képviselő delegációt, valamint a kíséretében érkezett Szentágothai János akadémikust, a magyar Országgyűlés magyar—német baráti csoportjának vezetőjét. A tájékoztatóból a vendégek megtudhatták, hogy Hajdú-Biharban eddig 3585, visszatérni nem szándékozó román állampolgár — jórészt magyar, kisebb részben román, német, vagy más nemzetiségű — kapott tartózkodási engedélyt. Kétharmaduk útiokmányok nélkül lépte át a határt, majd került ebbe a városba, ötven százalékuk ma is itt él és dolgozik. Többségük szakmunkás, egy viszonylag kisebb rész pedig értelmiségi vagy szakképzettség nélküli. A Bundestag-küldöttség kérdéseire válaszolva a vendéglátók elmondták: az érkezők támogatása sokirányú, az államitól az állampolgári segítségig, az egyházi segélyhelyek működésétől a Vöröskereszt tevékenységén át a munkáltatók adta hozzájárulásig terjed. A tavaly a magyar parlament által korábban megszavazott, elkülönített alapból a megyében eddig több mint húszmillió forintot osztottak ki az áttelepülteknek, és az egyházi segítség is meghaladta már a hatmillió forintot, a hazai és külföldi ruha- és élelmiszer-adományokról nem is beszélve. Azok, akik a munkásszállón, albérletben vagy rokonoknál való elhelyezkedés után önálló otthonhoz akarnak jutni, több százezer forintos támogatást kapnak, az építkezést vagy a valamelyik faluban üresen kapott ház felújításának teendőit pedig egymást segítve, „erdélyi kalákában” végzik el. Későbbi szándékaikról az a tapasztalat, hogy egy részük visszatérne szülőföldjére, amennyiben ott normalizálódna a helyzet, mások — különösen az itt megházasodók — viszont ez esetben is Magyarországon maradnának. Azokat, akiknek NSZK-beli rokoni befogadónyilatkozatuk van, hazánk továbbengedi. Virágh Pál egyetértett a képviselőknek a genfi menekültügyi konvencióhoz való magyar csatlakozást szorgalmazó javaslatával, hozzátéve, hogy ez a határőrizet és -ellenőrzés dolgát is megkönnyítené. A Bundestag küldöttsége délután ellátogatott abba a korábbi bölcsődébe, amely most a Romániából érkezők átmeneti otthonául szolgál. Ez a létesítmény eddig több mint 2700 embert fogadott, és tegnap is két tucat cég állásajánlata, sok esetben pedig szálláskínálata is szerepelt a hirdetőtábláján. Az újonnan érkezettek a delegáció tagjainak egyebek között arról számoltak be, hogy a magyar nemzetiségről való lemondást Romániában újabban a munkahely elvesztését kilátásba helyező nyomással ösztönzik. A látogatás az áttelepültek közül sokakat foglalkoztató debreceni Medicorban ért véget. A hazautazás előtt rögtönzött sajtókonferenciát rendeztek, amelyen Ottó Schily delegációvezetőt, a „Zöldek” képviselőcsoportja tagját, a bundestagbeli baráti csoport elnökét tapasztalatainak összegzésére kértük. — Benyomásaim megegyeznek eddigi ismereteimmel, mégis más volt mindezt hányatott sorsú emberektől hallani — mondta. — Véleményem szerint mindki ember elemi jogát, a saját kultúra, sok esetben az anyanyelv, sőt a név használatának lehetőségét vonják meg tőlük. Ez összeegyeztethetetlen az európai civilizációval, és a nemrégiben aláírt bécsi záróokmány elveivel. Budapesten és itt szerzett ismereteim alapján, a segítés más eszközei mellett, az NSZK közvéleményével egyaránt szorgalmazzuk majd azt a szolidaritást, amely a jelenlegi román rendszert az elnyomó intézkedések megszüntetésére szorítja. Rác T. János Budapesten tegyen a világki iálitás A Kamara ügyvezetősége A heves, sőt heveskedő közéleti tanácskozások közepette hírértékű, hogy a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetősége tegnap vita nélkül fogadta el a tájékoztatót a Budapest —Bécs világkiállítás előkészítésének helyzetéről, és szintén vita nélkül foglalt állást a világkiállítás megrendezése mellett. Vita, de nem minden fenntartás nélkül. A fenntartások leginkább arra vonatkoztak, hogy van-e pénzünk a megrendezésre, és képesek vagyunk-e ezt a nagyszabású vállalkozást sikeresen kivitelezni. Az eddigi számítások szerint 30—60 milliárd forintba kerülnének azok a — főként infrastrukturális — beruházások, amelyekre egyébként most nem kellene költeni. Az egyéb szükséges beruházásokat ugyanis olyanoknak minősítik, amelyek amúgy is nélkülözhetetlenek. (Ilyen például a szállodaépítések nagyobb része; jelenleg is folyik öt hotel építésének előkészülete.) A hiányzó pénzt azonban nemcsak a költségvetés izzadná ki, hanem számítani lehet külföldi vállalkozókra, kik közül már többen jelezték érdeklődésüket; részt vennének egyebek között az autópálya építésében, a vasút fejlesztésében. Számítani lehet továbbá hazai magánvállalkozókra, kik főként a kereskedelmi, a vendéglátó és egyéb szolgáltatások fejlesztésére képesek, illetve azokban érdekeltek. A fő az, hogy valóban külföldi működőtőke-bevonás legyen, ne pedig a külföldi államadósságok növelése — hangoztatták a Kamara megrendezés mellett van képviselői, amivel egyetértettek a napirend előterjesztői, Marjai József, a miniszterelnök megbízottja és Somogyi László volt építésügyi miniszter. Mi kell — a pénzen kívül — a sikeres megvalósításhoz? A Kamara képviselői szerint a széles nyilvánosság, az ellenvélemények teljes nyilvánossága is. Így érhető el — vélekednek a Kamara ügyvezetőségének tagjai —, hogy az alternatív szervezetektől az egyházakig sokan magukénak érezzék, s ne a kormány ügyének tekintsék a világkiállítás ügyét. (Itt meg kell említeni: társadalmi vitára bocsátják a kérdést, méghozzá azonnal, mert május végén a Nemzetközi Kiállítási Iroda már odaítélheti a rendezés jogát Budapest—Bécsnek, illetve a másik pályázónak, az USA-beli Miaminak. A tervek szerint az Országgyűlés két ülésszakán is foglalkozik majd a megrendezés mellett, illetve az élre szóló megfontolásokkal. A kamara ügyvezetősége letette a garast a megrendezés mellett, nyilván a vállalatok nevében, amelyek tekintélyes része nem jelentéktelen megbízatásokat, jövedelmező üzleteket vár a rendezvénytől. Ám az ügyvezetőség részletes, megbízható számításokat is kíván látni, melyek összevetik a rendezvény költségeit annak várható hozamával, nem hagyván figyelmen kívül az ország goodwilljét — jó hírét — sem, amely pénzben ugyan nem mérhető, ám — siker esetén — mégis tetemes hozamként értékelhető. G. Zs. Az EGK egységesülő piaca kihívás a kívülálló gazdaságok számára (Munkatársunktól.) A magyar vállalatoknak már most meg kell kezdeniük a felkészülést a Közös Piac 1992-re tervezett egységesítésére. Ennek tudatában február másodikén a Világgazdasági Kutató Intézet a Magyar Gazdasági Kamarával és a Kereskedelmi Minisztériummal tanácskozást rendez gazdasági szakemberek, egyetemi oktatók, vállalati vezetők és bankszakemberek számára a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Ezt jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Simai Mihály igazgató és Inotai András igazgatóhelyettes a Világgazdasági Kutató Intézet nevében. Mint elmondták, a tanácskozáson az EGK 1992-es programjának főbb elemeivel, ezek megvalósításának esélyeivel, valamint a világgazdaság többi részvevője szempontjából várható lényeges következményekkel kívánnak foglalkozni. A teljes ülés után két szekcióban gazdasági-pénzügyi, illetve a műszaki kérdéseket beszélik meg. Hangoztatták, hogy az egységes belső piac megteremtése kihívást jelent valamennyi kívülálló gazdaság számára, különösen érinti Ausztriát, Svájcot és a skandináv országokat.