Népszabadság, 1989. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1989 február 1., szerda Formálódik az új minisztérium Beszélgetés Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterrel Minisztertanácsi határozat szerint április 30-áig be kell fejeződnie az új minisztériumon belül az átszer­vezésnek, amely bizonyos területek, hatáskörök átadását is jelenti az Ipari Minisztériumnak, illetve a Belügyminisztériumnak. Hol tart ez a munka­? Milyen elképzelések alap­ján határozzák meg az új tárcán belül a feladatokat? Egyebek között erről beszélgettünk Derzsi András közlekedési, hírközlési és építés­ügyi miniszterrel. — Tudjuk: az új minisztérium nem mechanikus egyesítése három korábbi tárcának. Milyen feladatok kerülnek máshová? — December 20-án, amikor az Or­szággyűlés jóváhagyta a­ Miniszter­­tanács előterjesztését az új tárca felállításáról, egyúttal arról is dön­tött, hogy az építőanyag-ipar átke­rül az ipari tárcához, a település- és területfejlesztés pedig a Belügy­minisztériumhoz, és ugyancsak bel­ügyminisztériumi feladat lesz a la­kás- és helyiséggazdálkodás, vala­mint a kommunális ügyeik köre. Ugyanakkor a posta államigazgatási és hatósági teendői hozzánk kerül­nek. Azt mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy az átszervezés követ­keztében az építési szakma ne sé­rüljön, és hogy egységes maradjon az építéshatósági irányítás. — Folyik-e a hatásköri tárgyalá­sokkal párhuzamosan a saját szer­vezet kialakítása? — Még nem fejeződött be ez a munka, de nagyjából már kikristá­lyosodott, hogy mit akarunk csinál­ni. Amennyire lehetséges, a három tárcát — az építésit, a közlekedésit és a postát — funkcionális szem­pontok alapján akarjuk összeren­dezni. Lesz egy úgynevezett infra­struktúra-politika és közgazdasági blokk, aztán egy építészeti-építőipa­ri egység. A valamennyi területre érvényes műszaki fejlesztés ugyan­csak szervesen elkülönül, sőt magá­ban foglalja majd az alapellátási, üzemeltetési területet is, ahová a személy- és áruszállítás, a közleke­­dés megannyi formája fog tartozni. Összefogott, a külső szemlélők által is jól áttekinthető szervezetet aka­runk kialakítani, hogy a munka­kapcsolatok egyszerűsödjenek. Nagyon fontosnak tartomi, hogy javuljon a minisztérium és a parla­ment munkaka­pcsolata. Külön cso­portot alakítunk ki tehát e kapcso­latok ápolására. Konzultációs és tá­jékoztatási lehetőségeket akarunk teremteni az érdekelt bizottságok­nak és képviselőknek, hogy idejé­ben hozzájuthassanak azokhoz az in­formációkhoz, amelyek nélkülözhe­tetlenek a döntésekhez. A belső át­szervezéssel kapcsolatban arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy — feltehetően a közgazdasági blok­kon belül — lesz egy reformtitkár­ság típusú osztály. Munkatársai vál­lalkozásokkal, reformügyekkel, egyes kiemelt munkák menedzselésével foglalkoznak majd, beleértve azt is, hogy szorgalmazni fogják olyan ve­gyes vállalatok létrehozását, amelyek dollárbevételt ígérnek.­­ Ha jó néhány terület átkerül is más tárcákhoz, a most alakuló új minisztériumra még mindig nagyon sok feladat hárul. Milyen elvek alapján fogják irányítani a megany­­ayi vállalatot, területet? — Arra törekszünk, hogy amit a piacnak kell szabályoznia, azt első­sorban szabályozza a piac. Ahol vi­szont ellátási kötelezettségek van­nak — így a személyszállításban, a postai szolgáltatásokban —, ott erő­teljes hatósági irányításnak kell ér­vényesülnie, hozzátéve, hogy az ügyeket lehetőség szerint a vállala­tokra és a tanácsokra kell bízni.­­ Addig világos, hogy az egyik feltétel a gazdaságosság, és hogy van ellátási kötelezettség is. Ez utóbbit azonban hatóságilag ki le­het kényszeríteni akkor is, ha köz­ben más szorítások eleve vesz­tessé teszik egyik-másik érintett vállalatot. Keveredik ugyanis a pia­ci és a hatósági kényszer. A minisz­térium pedig aligha fogja tudni anyagilag megtámogatni példának okáért az elővárosi hivatásforgal­mat, ami gazdaságtalansága miatt a Volánokat máris erősen kikezdte. — Mi azt mondjuk, hogy el kell válnia az alapellátásnak az üzlet­től. Ma a Volánok áruszállításuk bevételeiből finanszíroznak bizo­nyos személyszállítási deficitet. Per­sze nem mindenütt lehet átcsopor­tosítani. Vannak cégek, amelyek egyáltalán, nem vagy alig szállíta­nak árut személyszállítási teljesít­ményeikhez képest. Azokat termé­szetesen dotálni kell. A mostani tá­mogatáscsökkentéssel — mert hi­szen a február 1-jei tarifaemelés­nek ez a célja­ — újabb erőteljes kényszernek lesznek kitéve a válla­latok. Már eddig is jóval költség­­érzékenyebbek, mint néhány eszten­deje, és ezután még inkább azok lesznek. — Két kormánybiztosa van a minisztériumnak. Az ilyen kineve­zés mindig meghatározott feladatra, meghatározott időre szól. Mi lesz a kormánybiztosokká kinevezett ál­lamtitkárokkal feladatuk befejezése után? És egyáltalán, hogyan alakul az új minisztérium létszáma? — A kérdés első felére azt mond­hatom, hogy számítok a kormány­biztosokra az átszervezésben. An­nak befejeztével pedig megfelelő munkaterületet kell keresnünk számukra. Egyébként elkezdődtek a beszélgetések mindazokkal, akik ma­radnak majd az új minisztérium­ban, és persze azokkal is, akik tá­voznak. Neveket még nem tudok mondani, de az biztos, hogy jelen­tősek lesznek a személyi változások. Nyílt titok, hogy összesen három­százzal csökkentjük a három tárca létszámát, tehát körülbelül négy­száz szakember alkotja majd a vég­leges stábot. Jó néhányan — miköz­ben magukkal viszik eddigi felada­taikat — az Ipari Minisztériumba, illetve a Belügyminisztériumba men­nek át. A közlekedési és az építési tárca összesen 28 főosztállyal mű­ködött eddig, ehhez még számoljuk hozzá a postát. A főosztályok szá­mát is csökkenteni akarjuk, a koráb­binak körülbelül a felére. — A helyzet — az elmondottak­ból ítélve — mindenképpen átmene­ti. Fennáll-e annak a veszélye, hogy a még kialakulatlan, most összeálló új tárcának akadoznak a funkciói? Esetleg éppen amiatt, mert senki sem tudja, hogy mit hoz a holnap. Mondok egy példát: tavaly az ÉVM meghirdette, hogy január 1- jétől megkönnyíti a tanácsi lakások úgynevezett elidegenítési feltételeit, magyarán könnyebben lehet majd megvásárolni őket. Az olvasói rea­gálások nem ezt igazolják. — Valószínű, hogy a múlt év vé­gén voltak olyan munkák, amiket nem gyorsítottak, sőt talán még las­sítottak is. Én azonban erre nem tu­dok konkrét példát. Jelenleg az ap­parátusban nem tapasztalok sem­miféle halogatást. Mi több, sikerült elérni, hogy mind a három terüle­ten folyamatos a munka, amihez az ipari, valamint a belügyi tárcák nagyfokú rugalmassága jócskán hozzájárult. Csak egy példát mon­­dok erre: a régi lakáspolitikai fő­osztálynak azt a részét, amely a csatorna- és vízdíjügyekkel foglal­kozik, már a BM működteti. Köz­ben készül az új tárca pénzügyi ter­ve is. Mintegy tízmillió forintot aka­runk megtakarítani a korábbi mű­ködtetési költségekből, épületek, üdülők, gépjárművek és sok min­den egyéb átadásával, jobb haszno­sításával. — Az ÉVM-házzal vajon mi lesz? — Egyelőre a február 28-i költö­zésig ott dolgoznak a volt ÉVM-esek. Az Országgyűlésen legutóbb felve­tette egy képviselő, hogy a Parla­mentből a kormányhivatalok lehe­tőleg költözzenek ki. Úgy gondolom, hogy az ÉVM épületének egy részét fel lehetne használni erre a célra. Épületre persze nekünk is szüksé­günk van, mert például a közleke­dési főfelügyelet húsz helyen mű­ködik, méghozzá jelentős forgalom­mal­, és valósággal az őrületbe ker­getjük az ügyfeleket a mostoha ál­lapotok miatt. Kell hely majd a hírközlési főfelügyeletnek is, mert neki szintén nagy lesz az ügyfélfor­galma. Célszerű volna, hogy a két intézmény egy helyre kerüljön. A le­hetőség a megürülő ÉVM-épületben adva van, s akkor még mindig jutna hely másoknak is benne. Fejér Gyula NINCSENEK ELEVE ELDÖNTÖTT KÉRDÉSEK Az alkotmánykoncepció — ahogy az alternatívok látják Tegnap az Igazságügyi Minisztéri­umban Kulcsár Kálmán meghívásá­ra az alternatív szervezetek képvi­selőinek részvételével vitatták meg az új alkotmány szabályozási kon­cepcióját, azzal a céllal, hogy állás­pontjukat figyelembe tudják venni a végleges tervezet kidolgozásánál. Bevezetőben a miniszter áttekin­tette az alkotmánykoncepció kidol­gozásának eddigi menetét, s beje­lentette, hogy a minisztérium el­gondolásait alapos átdolgozás és többszöri megtárgyalás után társa­dalmi vitára bocsátják. Az alkot­mány tervezete várhatóan az Or­szággyűlés szeptemberi ülése elé kerül. Mint a miniszter rámutatott, az új alkotmány visszaállítja a ma­gyar alkotmányfejlődés 1949-ben megszakadt folyamatosságát, s a magyar szabályozást integrálja az európai alkotmányfejlődésbe. Az igazságügy-miniszter kiemelte azokat a kérdéseket, amelyekben az eddigi vita során egyetértés alakult ki. Ezek között említette, hogy az új alkotmány koncepciója címében ne foglaljon állást az államforma kérdésében: e döntés a parlamentre tartozik. Mind általánosabb véle­mény az is, hogy a kollektív ál­lamfői intézményt váltsa fel az egy­személyi államfő. A törvény-előké­szítők elképzelése szerint a köztár­sasági elnököt a lakosságnak kelle­ne megválasztania, így felhatalma­zását a néptől nyerné, és hatalma nem pusztán protokolláris lenne. Az alkotmánynak az állami szim­bólumokról is rendelkeznie kell. A címerre ez idő szerint több javas­lat van. Az alternatív szervezetek nevében elsőként Tölgyessy Péter (Szabad Demokraták Szövetsége) kért szót. Álláspontja szerint az alkotmány­koncepció­­több tekintetben eléri ugyan a jogállamiság minimumát, szerkezetét, megfogalmazásait azon­ban úgy ítélte meg, hogy azok sze­rinte egyben-másban a sztálinista modell jegyeit, korlátait is magá­ban hordják. Ezután ismertette el­képzeléseit. Élesen ellenezte azt a fajta társadalmi vitát, amely a fel­készületlen, tájékozatlan közvéle­mény „artikulálatlan kívánsághang­versenye”. Tagadta, hogy az alkot­mányban ki kellene fejteni a poli­tikai rend kérdéseit, mondván, hogy ez ma nem definiálható. A pártala­pítást, véleménye szerint, nem kell külön szabályozni, ezt a kérdést az állam a politikai jogok között kell hogy rendezze. A köztársasági elnö­ki intézmény bevezetését helyeselte, de a „gyenge” elnöki modell mel­lett érvelt, hozzátéve: egy közjogi­­lag nem elég érett társadalomban az erős elnök kezében túl sok hata­lom összpontosulna. Javasolta, hogy az alkotmányban külön fejezet szól­jon a hadseregről. A Független Kisgazda Párt kép­viseletében felszólaló Boross Imre egyetértett azzal, hogy a szocialista rend kérdését ne határozza meg az alkotmány, mert annak tartalma — mondotta — „előttünk ismeretlen”. Véleménye szerint a parlamentben politikai irányzatoknak kellene megjelenniük, nem pedig érdekta­goltságnak. Őry Csaba (Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszerve­zete) és Kónya Imre (Független Jo­gász Fórum) kifogásolták, hogy a koncepció nem jutott el időben az érdekeltekhez. A tanácskozáson felszólalt még Lengyel László (Nyilvánosság Klub Országos Egyesület), aki a tulajdon­­viszonyok szabályozásának a hiá­nyosságait tette szóvá, valamint hiányolt a koncepcióból egy koalí­ciós kormányzati modellt. Áder Já­nos (Fidesz) az egykamarás Ország­­gyűlés mellett szólt. Magyar Bálint (SZDSZ) hiányolta, hogy nem dol­gozták ki az alkotmánykoncepció vitájának további formáit, amelyek­ben az alternatív szervezetek is he­lyet kaphatnának. Kulcsár Kálmán összefoglalójá­ban rámutatott: az alkotmány elő­készítése során nincsenek eleve el­döntött kérdések, az igazságügyi tár­cának is az a törekvése, hogy a leg­szélesebb körből merítve gyűjtsön össze előremutató javaslatokat. B. L. Debreceni tájékozód­ás a Romániából áttelepültekről A Bundestag-delegáció keddi programja (Megyei tudósítónktól.) Debrecenbe látogatott tegnap az az NSZK-beli parlamenti küldött­ség, amely a Romániából áttelepül­tek helyzetének tanulmányozása és a nyugatnémet segítség megtárgya­lására érkezett Magyarországra. A megyei tanácson Virágh Pál vb-tit­­kár, az ilyen ügyek intézésére lét­rejött megyei koordinációs bizottság elnöke tájékoztatta a bonni törvény­­hozás német—magyar baráti cso­portjának tagjaiból álló, és az NSZK minden parlamenti pártját képviselő delegációt, valamint a kí­séretében érkezett Szentágothai Já­nos akadémikust, a magyar Ország­­gyűlés magyar—német baráti cso­portjának vezetőjét. A tájékoztatóból a vendégek meg­tudhatták, hogy Hajdú-Biharban ed­dig 3585, visszatérni nem szándéko­zó román állampolgár — jórészt magyar, kisebb részben román, né­met, vagy más nemzetiségű — ka­pott tartózkodási engedélyt. Két­harmaduk útiokmányok nélkül lép­te át a határt, majd került ebbe a városba, ötven százalékuk ma is itt él és dolgozik. Többségük szakmun­kás, egy viszonylag kisebb rész pe­dig értelmiségi vagy szakképzettség nélküli. A Bundestag-küldöttség kérdései­re válaszolva a vendéglátók elmond­ták: az érkezők támogatása sokirá­nyú, az államitól az állampolgári segítségig, az egyházi segélyhelyek működésétől a Vöröskereszt tevé­kenységén át a munkáltatók adta hozzájárulásig terjed. A tavaly a magyar parlament által korábban megszavazott, elkülönített alapból a megyében eddig több mint húszmil­lió forintot osztottak ki az áttele­­pülteknek, és az egyházi segítség is meghaladta már a hatmillió fo­rintot, a hazai és külföldi ruha- és élelmiszer-adományokról nem is be­szélve. Azok, akik a munkásszál­lón, albérletben vagy rokonoknál való elhelyezkedés után önálló ott­honhoz akarnak jutni, több száz­ezer forintos támogatást kapnak, az építkezést vagy a valamelyik falu­ban üresen kapott ház felújításá­nak teendőit pedig egymást segítve, „erdélyi kalákában” végzik el. Ké­sőbbi szándékaikról az a tapaszta­lat, hogy egy részük visszatérne szülőföldjére, amennyiben ott nor­malizálódna a helyzet, mások — különösen az itt megházasodók — viszont ez esetben is Magyarorszá­gon maradnának. Azokat, akiknek NSZK-beli rokoni befogadónyilatko­zatuk van, hazánk továbbengedi. Virágh Pál egyetértett a képvise­lőknek a genfi menekültügyi kon­vencióhoz való magyar csatlakozást szorgalmazó javaslatával, hozzátéve, hogy ez a határőrizet és -ellenőr­zés dolgát is megkönnyítené. A Bundestag küldöttsége délután ellátogatott abba a korábbi bölcső­débe, amely most a Romániából ér­kezők átmeneti otthonául szolgál. Ez a létesítmény eddig több mint 2700 embert fogadott, és tegnap is két tucat cég állásajánlata, sok eset­ben pedig szálláskínálata is szere­pelt a hirdetőtábláján. Az újonnan érkezettek a delegáció tagjainak egyebek között arról számoltak be, hogy a magyar nemzetiségről való lemondást Romániában újabban a munkahely elvesztését kilátásba he­lyező nyomással ösztönzik. A látogatás az áttelepültek közül sokakat foglalkoztató debreceni Me­dicorban ért véget. A hazautazás előtt rögtönzött sajtókonferenciát rendeztek, amelyen Ottó Schily de­legációvezetőt, a „Zöldek” képvise­lőcsoportja tagját, a bundestagbeli baráti csoport elnökét tapasztalatai­nak összegzésére kértük. — Benyomásaim megegyeznek ed­digi ismereteimmel, mégis más volt mindezt hányatott sorsú emberektől hallani — mondta. — Véleményem szerint mindki­ ember elemi jo­gát, a saját kultúra, sok esetben az anyanyelv, sőt a név használatá­nak lehetőségét vonják meg tőlük. Ez összeegyeztethetetlen az európai civilizációval, és a nemrégiben alá­írt bécsi záróokmány elveivel. Bu­dapesten és itt szerzett ismereteim alapján, a segítés más eszközei mel­lett, az NSZK közvéleményével egy­aránt szorgalmazzuk majd azt a szo­lidaritást, amely a jelenlegi román rendszert az elnyomó intézkedések megszüntetésére szorítja. Rác T. János Budapesten tegyen a világ­ki iá­­li­tás A Kamara ügyvezetősége­­ A heves, sőt heveskedő közéleti tanácskozások közepette hírértékű, hogy a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetősége tegnap vita nélkül fogadta el a tájékoztatót a Budapest —Bécs világkiállítás előkészítésé­nek helyzetéről, és szintén vita nél­kül foglalt állást a világkiállítás megrendezése mellett. Vita, de nem minden fenntartás nélkül. A fenntartások leginkább arra vo­natkoztak, hogy van-e pénzünk a megrendezésre, és képesek va­gyunk-e ezt a nagyszabású vállalko­zást sikeresen kivitelezni. Az eddi­gi számítások szerint 30—60 mil­liárd forintba kerülnének azok a — főként infrastrukturális — beru­házások, amelyekre egyébként most nem kellene költeni. Az egyéb szük­séges beruházásokat ugyanis olya­noknak minősítik, amelyek amúgy is nélkülözhetetlenek. (Ilyen például a szállodaépítések nagyobb része; jelenleg is folyik öt hotel építésé­nek előkészülete.) A hiányzó pénzt azonban nemcsak a költségvetés iz­zadná ki, hanem számítani lehet külföldi vállalkozókra, kik közül már többen jelezték érdeklődésüket; részt vennének egyebek között az autópálya építésében, a vasút fej­lesztésében. Számítani lehet továbbá hazai magánvállalkozókra, kik fő­ként a kereskedelmi, a vendéglá­tó és egyéb szolgáltatások fejlesz­tésére képesek, illetve azokban ér­dekeltek. A fő az, hogy valóban külföldi működőtőke-bevonás legyen, ne pe­dig a külföldi államadósságok nö­velése — hangoztatták a Kamara megrendezés mellett van képviselői, amivel egyetértettek a napirend előterjesztői, Marjai Jó­zsef, a miniszterelnök megbízottja és Somogyi László volt építésügyi miniszter. Mi kell — a pénzen kívül — a si­keres megvalósításhoz? A Kamara képviselői szerint a széles nyilvá­nosság, az ellenvélemények teljes nyilvánossága is. Így érhető el — vélekednek a Kamara ügyvezetősé­gének tagjai —, hogy az alternatív szervezetektől az egyházakig sokan magukénak érezzék, s ne a kormány ügyének tekintsék a világkiállítás ügyét. (Itt meg kell említeni: társa­dalmi vitára bocsátják a kérdést, méghozzá azonnal, mert május vé­gén a Nemzetközi Kiállítási Iroda már odaítélheti a rendezés jogát Budapest—Bécsnek, illetve a másik pályázónak, az USA-beli Miaminak. A tervek szerint az Országgyűlés két ülésszakán is foglalkozik majd a megrendezés mellett, illetve az él­re szóló megfontolásokkal.­ A kamara ügyvezetősége letette a garast a megrendezés mellett, nyil­ván a vállalatok nevében, amelyek tekintélyes része nem jelentéktelen megbízatásokat, jövedelmező üzlete­ket vár a rendezvénytől. Ám az ügy­vezetőség részletes, megbízható szá­mításokat is kíván látni, melyek összevetik a rendezvény költségeit annak várható hozamával, nem hagyván figyelmen kívül az ország goodwilljét — jó hírét — sem, amely pénzben ugyan nem mérhető, ám — siker esetén — mégis tetemes ho­zamként értékelhető. G. Zs. Az EGK egységesülő piaca kihívás a kívülálló gazdaságok számára (Munkatársunktól.) A magyar vállalatoknak már most meg kell kezdeniük a felkészülést a Közös Piac 1992-re tervezett egysé­gesítésére. Ennek tudatában február másodikén a Világgazdasági Kutató Intézet a Magyar Gazdasági Kama­rával és a Kereskedelmi Miniszté­riummal tanácskozást rendez gazda­sági szakemberek, egyetemi oktatók, vállalati vezetők és bankszakembe­rek számára a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetemen. Ezt je­lentette be tegnapi sajtótájékoztató­ján Simai Mihály igazgató és Inotai András igazgatóhelyettes a Világ­gazdasági Kutató Intézet nevében. Mint elmondták, a tanácskozáson az EGK 1992-es programjának főbb elemeivel, ezek­ megvalósításának esélyeivel, valamint a világgazdaság többi részvevője szempontjából vár­ható lényeges következményekkel kívánnak foglalkozni. A teljes ülés után két szekcióban gazdasági-pénz­ügyi, illetve a műszaki kérdéseket beszélik meg. Hangoztatták, hogy az egységes belső piac megteremtése kihívást je­lent valamennyi kívülálló gazdaság számára, különösen érinti Ausztriát, Svájcot és a skandináv országokat.

Next