Népszabadság, 1989. március (47. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
14 MMH (Folytatás a 13. oldalról.) nemzeti intézmények is. Nemzeti jellegükhöz tartozik, hogy megjelenítsék a társadalom nagyobb csoportjainak nézeteit, s tükrözzék a társadalom érdektagoltságát. Az ehhez szükséges irányítási mechanizmus megteremtésében fontos lépés a kormány Tájékoztatáspolitikai Kollégiumának megalakítása. Szükséges, hogy a kollégium minél előbb megfogalmazza a nemzeti tájékoztatási eszközök feladatait. A párt mindenekelőtt e kollégiumon keresztül törekszik befolyásolni ezeket az orgánumokat. Emellett természetes kapcsolat fűzi a rádióban, a televízióban és az MTI-ben működő pártszervezetekhez, párttag újságírókhoz. Az MSZMP támogatja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének azt a törekvését, hogy a megváltozott társadalmi helyzetben megújítsa tevékenységét és szervezetét. Az MSZMP indokoltnak ítéli, hogy a tömegtájékoztatás dolgozóinak szakszervezeti mozgalma a tagság érdekei szerint újuljon meg, biztosítva a hatékony szakmai és munkavállalói érdekvédelmet. A párt megújulásában, akcióképességének növelésében elsőrendű a pártsajtó szerepe. A pártsajtó a tagság és a társadalom között közvetíti, egyszersmind alakítja a párt politikáját. A szerkesztőségek önálló szellemi műhelyként tükrözik a pártmozgalom helyzetét, tevékenységét, hozzájárulnak a párt álláspontjának kidolgozásához, nyilvánosságukkal szükségképpen részesei a döntések előkészítésének. A pártot a tömegtájékoztatás rendszerében elsősorban a pártsajtó képviseli. Ez tartalmának, profiljának és szervezetének egyidejű korszerűsítését igényli. A pártsajtó vállalja az új gondolatokat, nyújtson teret a párton belüli nézeteknek, vitáknak. A szerkesztőségek a párt szellemi műhelyeiként érvényesítsék befolyásukat a társadalomban. Ehhez megfelelő szerkesztéspolitikára, személyi feltételekre, a párt sajtóorgánumainak tartalmi megújítására van szükség. Ahhoz, hogy a párt központi lapja, a Népszabadság megfelelhessen a következő években rá háruló feladatoknak, tartalmi munkáját, szerkezetét és a szerkesztőség belső szervezetét jelentős változásokkal kell megújítani. Feladatait, funkcióit a párt mai céljaihoz, működését a társadalom mai szerkezetéhez, a politikai intézményrendszer változásához kell alakítani. Meg kell határozni, kikhez és hogyan közvetítse a párt politikáját. Ennek érdekében: — A Népszabadságnak, az MSZMP központi lapjaként, a párt politikáját, céljait, értékrendjét képviselő, vitakész és meggyőzni képes politikai-mozgalmi tömeglappá kell válnia. Részt kell vállalnia a napi és a távlati kérdésekre adandó válaszok kimunkálásában, elfogadtatásában, polemizálva más álláspontokkal. Alkalmassá kell tenni a lapot arra, hogy a párt jobban támaszkodhasson rá a társadalmi mozgásokkal együtt járó politikai küzdelmekben. — A minden társadalmi réteg, érdeklődési kör, korosztály sajátos igényeinek kielégítésére törekvő korábbi szerkesztési szándékkal szemben, határozottabb politikai profilt kell adni a lapnak. — A profil középpontjába a tényekre épülő tájékoztatást kell állítani, erősítve a meggyőző erőt, a politikai vitakészséget. A szerkesztőségnek — a korábbi visszajelző funkció helyett — részt kell vállalnia az objektív valóságfeltárásban, s ez a kritikai látószög tágítását feltételezi. — A szerkesztőség kádermunkájában — az alapvető stabilitást fenntartva — folytatni kell a minőségi cseréket és a fiatalítást. Az új munkatársak kiválasztásánál a szakmai felkészültséget és a politikai elkötelezettséget következetesen érvényesíteni kell. Meg kell erősíteni a lap publicistagárdáját, megkülönböztetett figyelmet fordítva informálásukra, munkafeltételeikre. A Társadalmi Szemlének, elméleti jellege erősítésével, a jelen időszak politikai-gazdasági-ideológiai útkeresését kell segítenie. Ez az eltérő álláspontok iránti nyitottságot, a különböző vélemények ütköztetését, a formálódó szocialista piacgazdasági-társadalmi modell belső öszszefüggéseinek bemutatását, a fő folyamatok elméleti leírását, értékelését feltételezi. Ebből következően szélesebb fórumot kell nyitnia a társadalmi mozgások, az érlelődő gondolatok számára, a napi politikai kérdésektől, a taktikai politikai szinttől eltávolodva, tágabb összefüggésekben dolgozva fel témáit. A Társadalmi Szemle a jövőben gondolatébresztő, a valóság sokszínűségét megjelenítő, érveket, vitákat közvetítő, a döntések előkészítéséhez hozzájáruló folyóirat legyen. — Közvetítse a Társadalmi Szemle a magyar és a nemzetközi szellemi élet elméleti-ideológiai vitáit. A lap legyen kritikus és önkritikus; műfajaiban, téma- és szerzőválasztásában sokoldalú. — A folyóirat sajátos eszközeivel vegye ki részét a szocialista építés tapasztalatainak elemzéséből. Kapjon lehetőséget arra, hogy a párt irattárának eddig kiadatlan elméleti jellegű dokumentumait elsőként közölje. — A Társadalmi Szemlének nyitottabbá kell válnia a világban zajló folyamatok iránt, fokozottabban hozzájárulva a baloldali gondolkodás progresszív eredményeinek hazai terjesztéséhez. Ennek érdekében a Társadalmi Szemle a pártközi kapcsolatokon túl is tartson fenn, illetve teremtsen kontaktust baloldali elméleti műhelyekkel, folyóiratokkal és szerzőkkel. A szerkesztőbizottság összetétele a profil módosulásával az elméleti jelleg erősödésének megfelelően változzék. A szerkesztőbizottság tagjai különböző generációkat reprezentáló, tekintélyes elméleti szakemberek legyenek. Módosuljon a folyóirat alcíme a következőre: „Az MSZMP elméleti folyóirata”. Az MSZMP Új Fórum címmel indítson új folyóiratot, amely politikai orgánumként képviseli a párt politikáját. Elsőrendű célja, hogy meggyőző formában, közvetlen kifejtés mellett a különböző nézetek szembesítését is vállalva hasson a közvéleményre. A szerkesztőségi műhelymunka fő eleme a partnerek érveiből okulni is tudó, higgadt, de nyílt és elvhű vita legyen. A párt álláspontjától eltérő politikai koncepciók kritikai elemzése mellett a szerkesztőség fordítson gondot a párton belüli vitakérdések tisztázására, segítse a konszenzus megteremtését, a döntések előkészítését. A párt területi befolyását meghatározó módon erősíthetik megyei lapjai. Ezek a lapok összességükben a Népszabadságnál nagyobb példányszámban jelennek meg, jelentős tömegbefolyást biztosítanak az MSZMP-nek. E lapok azonban szakmai, politikai és anyagi szempontból egyaránt a központi lapoknál hátrányosabb helyzetben dolgoznak. A megyékben és a városokban elsősorban a helyi lapot olvassák, ezért fontos, hogy a párt megyei sajtója hitelesen számoljon be politikánk országos folyamatairól, egyszersmind a helyi politikai közélet igényes közvetítője legyen. Célszerű megvizsgálni e lapok korábbi terjedelmének viszszaállítását, illetve a további növelés lehetőségeit. A párt több hetilap és folyóirat alapítója is. Ezeknek az orgánumoknak fontos szerepük van abban, hogy a párt nézeteivel különböző olvasói rétegek ismerkedhessenek meg, s ezért pótolhatatlan eszközei a párt politikai befolyásának. Felül kell vizsgálni e lapok káderhelyzetét, ahol szükséges, személycserékkel segítve az alkalmazkodást a változó helyzethez. A gazdasági kritériumok figyelembevételével szükséges egyértelmű jogi helyzetet teremteni minden, a párt által alapított,illetve kiadott sajtóorgánum esetében. A párt kiadóvállalatai belső érdekeltségi rendszerük korszerűsítésével, új vállalkozási formák bevezetésével növeljék tevékenységük gazdaságosságát. A kiadói szervezet felülvizsgálata szolgálja a takarékos költséggazdálkodást, a rugalmaskiadáspolitikát. Sajtópolitikai tevékenységében a párt támaszkodjon ifjúsági szervezete, a KISZ orgánumaira is. NÉPSZABADSÁG - HÉTVÉGE 1989. március 25., szombat írott és íratlan szabályok A glasznoszty berobbant a magyar közéletbe is. A politikai és gazdasági — és tudományos s még sokféle — nyilvánosság egyszerre vitatéma és hétköznapi gyakorlat. Hol ilyen, hol olyan. Munkatársaink itthon, és tudósítóink külföldön a nyilvánosság — országonként olykor eltérő — írott és íratlan szabályainak eredtek nyomába. Övék a szó. „Kutatási eredményeink nyilvánosak” Szecskő Tamásnak, a Magyar Közvélemény-kutató Intézet igazgatójának tettünk fel néhány időszerű kérdést. — Kialakulóban van az igazi nyilvánosság, bár Magyarországon még mindig léteznek tabu témák. Gondolom, ezen a területen is átmeneti időszakról van szó. — Nem hiszem, hogy ez az időszak rövid ideig tartana. Az újságíróknak is meg kell tanulniuk alkalmazkodni az új helyzethez. Ahhoz például, hogy a lapok egyre inkább nyereségérdekeltek lesznek, új mikroközösségek alakulnak, s újabb és újabb társadalmi rétegek akarják kifejezni önmagukat. Ez pedig harcot jelent a lapok között az előfizetőkért. — Ez érvényes bizonyos intézményekre, gyárakra, üzemekre is. Adataik közül eddig sokat titkosként kezeltek. — Az újságíró — az eddigi gyakorlatban — igyekezett minél több információt összegyűjteni az üzemek technológiájáról is. Külön műfaj volt az úgynevezett termelési újságírás. Ezzel igyekeztek pótolni a csökevényes belpolitikai újságírást. A vállalatvezetők viszont a saját presztízsük érdekében törekedtek minél kevesebb tényt „kiszolgáltatni”. Senki nem gondolta végig azt, hogy egy demokratikus gazdasági rendszerben melyek azok az információk, amelyekre a nyilvánosság igényt tarthat és melyek azok, amelyekre nem. Az én megítélésem szerint a belső vállalati adatok, technológiai összefüggések például nem publikusak. — A jelenlegi sajtótörvény szerint mindenki köteles tájékoztatást adni, kivéve, ha ez vállalati vagy állami érdeket sért. — Az új sajtótörvényben — legalábbis remélem —, ez a „titokfogalom” már nem szerepel. Az egész országot érintő nemzetgazdasági összefüggések a legszélesebb társadalmi nyilvánosságra tartoznak. — De mi történik, ha ilyen esetben megtagadják majd az információt a különböző cégek, vállalatok? Gondoljunk az ORI-botrányra vagy arra, hogy a Kapu című folyóirat beperelte a Magyar Televíziót az adatszolgáltatás elmulasztása miatt. Ez precedensértékű. — Az ilyen kérdéseket a társadalom morális ítélőszéke elé kell vinni. A vállalatok ilyen jellegű belső ügyei már politikai kérdések, amelyek a széles nyilvánosságra tartoznak. Éppen tegnap kaptam kézhez a Központi Statisztikai Hivatal egy prognosztikai tanulmányát, amelyen ott van a szigorúan titkos jelzés. Mint a példa mutatja: a múlt beidegződései és a jövő elemei még nagyon is szorosan együtt élnek. — Mennyire tudja befolyásolni a nyilvánosságot a Közvélemény-kutató Intézet? Érték-e olyan vádak ezt az intézményt is, hogy adatait nem szolgáltatja ki, vagyis a „kincstárnak” dolgozik? — Kutatási eredményeinket hoszszú időn át a megrendelő kezébe adtuk, ő döntött arról, milyen formában válik vagy nem válik az publikussá. A megrendelő az esetek többségében az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió volt. A nyilvánosság korlátozása a politikai közvélemény-kutatások publikálásában a múlt év nyara óta megszűnt, s gyakorlatilag minden eredményünket nyilvánosságra hozzuk. — Önök döntik el, hogy mit kutatnak? — Szinte csak mi döntünk erről. Igyekszünk valamennyi lényeges társadalmi, politikai és gazdasági folyamattal foglalkozni. — Tartoznak valahová? — Önálló intézet vagyunk, az állami felügyeletet közvetlenül a kommunikációs területért felelős államminiszter látja el. B. G. MHMnHnsNMBimnw MESE Nevezzük őt Joe-nak (bár lehetne Iván vagy Jóska is). Legyen tizenhárom éves. Mutasson az átlagosnál egy picit nagyobb érdeklődést az elektronikus kütyük iránt. Hagyjuk magára kütyüivel és egy telefonkészülékkel. (És most az egyszer próbáljunk elvonatkoztatni attól, hogy Magyarországon vagyunk, tehát a példa kedvéért tételezzük fel: a telefonhálózat működik is.) A mi Joe-nk (Ivánunk, Jóskánk) nem fog unatkozni kütyüjei és a telefonkészülék társaságában. Egy ideig eltöpreng majd, miként üsse el az időt, azután vadul nekiesik személyi számítógépe billentyűzetének, egy másik kütyüvel rákapcsolódik a telefonra, behív egy harmincnyolc jegyű számot, s néhány másodperc múlva monitorján megjelenik a felirat: ön az Óperenciás Tengeren Túli Bizalmas Bázis Számítógépes Nyilvántartó Központjával (OPUTBBSZNYK) létesített kapcsolatot. Adja meg az azonosítóját. Joe (Iván, Jóska) ismét töpreng egy keveset, még hevesebben veri a billentyűket — megadja válaszát —, mire az OPTTBBSZNYK szuperbiztonságos elektronikus agya kellemes dallamüdvözletet továbbít az Óperenciás-tengeren innen fekvő lakótelepi lakásba, egyúttal bebocsátva Joe-t (Ivánt, Jóskát) az öt világrész államainak, intézményeinek és állampolgárainak legintimebb információit központosító rendszer chipjeinek birodalmába. Mivel a mi Joe-nk nem különösebben érdeklődik mások féltve őrzött titkai iránt, csupán egy rövid üzenetet hagy hátra: Béke veletek, éljen a nyilvánosság — Joe. Hősünk, felbátorodva első kísérletei sikerén, tovább pötyörészik a kütyükön és hasonló tartalmű üzenetet juttat be néhány nagy interkontinentális táradatfeldolgozó rendszer központi memóriájába. Lefekvés előtt Joe még egy darabig tévét néz. Az egyes programon néhány szakállas úr a nyilvánosságról vitatkozik, a kettesen az univerzális tévémaci éppen a meséhez készülődik. Joe vele tart. L. P. „Dobozolt” filmek? — Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató szerint jelenleg hány magyar film van „dobozban”? — Bontsuk ketté, mert a játékfilmeknél tisztább a kép. — Bontsuk. — Egyetlen játékfilm sincs „dobozban”. A legutolsó, vajúdással világra jött alkotás Jeles András Átombrigádja volt. Ma már túl van a hazai és a külföldi bemutatón. Nincs betiltva a korábbi időszakból származó filmek közül más sem. Ám egyes alkotások az alaposan megkésett bemutató után már nem kapnak olyan visszhangot, mint amilyet megérdemeltek volna. Jobb sorsra lett volna érdemes például az ötvenes évek elejéről származó Eltüsszentett birodalom, vagy Várkonyi Zoltán 1956 júliusában elkészült Keserű igazság című filmje, amely már akkor lényegében Wajda Márványemberének problematikájával foglalkozott. Valamivel kedvezőbben alakult Bacsó Péter Tanú című alkotásának későbbi sorsa. — És Gazdag Gyula Bástya sétány 74 című filmjéé? — Bemutattuk, szerény érdeklődés mellett. A különbség a Tanú és a Bástya sétány ... esetében inkább alkotóik sorsában, helyzetében jelentősebb. Az alatt a tíz év alatt, amíg a Bástya sétány... „dobozban” volt. Gazdag Gyula nem kapott alkotói megbízást, míg Bacsó forgatott. — Térjünk át a dokumentumfilmekre. — A válasz azért bonyolultabb, mert a műfaj sajátosságaiból következik, hogy más az érintettek köre, nem csupán kultúrpolitikai döntéstől függ a bemutatás. A dokumentumfilm közvetlenül sérthet szervezeteket, intézményeket és magánszemélyeket is. Előtérbe kerülhet a személyiségi jogvédelem, s megítélésem szerint a jövőben még inkább előtérbe fog kerülni. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy az ilyen filmek túlnyomó többsége nyilvánosságra került. Legutóbb például a Pócspetri, a Bebukottak és a Pergőtűz. — És a Menedékjog, Ember Judit másik „pihentetett” filmje is ... — Erre én nem mondanám, hogy „pihentettük”. Tavaly nyár végén értesítettek a nyers változatról, és a kész filmet idén februárban a filmszemlén már bemutattuk. — Hogyan történik az engedélyezés? — Az engedélyezés mindenütt kötelező a világon. Nálunk a forgalmazók, a gyártó stúdiók, a Filmintézet, a főigazgatóság szakemberei külön megvitatják a bemutatásra váró művet, majd a képviselőikből álló szakmai csoport összegzi a tapasztalatokat. Ekkor hangzik el — az alkotó jelenlétében —, ha valamilyen szakmai vagy esztétikai kifogás merült fel. De a bizottság nem tartja fenn magának „az utolsó vágás” jogát, ami nyugati producereknél általánosan bevett szokás. Ha az alkotáson feltétlenül javítani kell — ez ma már csak a jó ízlés szélsőséges megsértése vagy a társadalmi rend elleni közvetlen propaganda esetén merülhet fel —, ám az alkotó erre nem hajlandó, akkor kerülhet „dobozba” a film. Nyugaton viszont a producer túlnyomórészt anyagi érdekből „vág”. — A politikai szempontok visszaszorulásával az üzleti szempontok nem léphetnek nálunk is előtérbe? — Ez reális veszély. Ahhoz, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, az államnak határozott támogatási politikát kell kialakítani, az értéket hordozó művek védelmében. — Végül kanyarodjunk vissza Ember Judit filmjéhez. Cáfolja, amit mások állítanak, hogy a Hagyjátok beszélni a Kutruczot! című dokumentumfilmje be van tiltva? — Nem cáfolom. A film államtitkokat sért, ezért nem vetíthető. V. Gy. Tiltott gyümölcs Néhány a nyíltság jegyében megjelent vagy a közeljövőben megjelenő művek közül, amelyek korábban nem láthattak napvilágot. Milán Kundera: Tréfa; Václav Hável: Drámák; Szolzsenyicin: Gulagszigetcsoport; Rák-pavilon; Claire Kenneth: Randevú Rómában; Éjszaka Kairóban; J. Brodszkij: Fest actatem nostram; Cronin és M. Mitchell több regénye; Konrád György: A cinkos; Lengyel József: Napló; Cséri Lili: Elhallgatott éveink. Egy kommunista életútjához. (Boér Ferenc 1899—1980); Karl Marx: Leleplezések a XVIII. század diplomáciatörténetéről; Buharin—Preobrazsenszkij: A kommunizmus ábécéje; Georges Sores: Gondolatok az erőszakról; L. D. Trockij: Életem; Naplók; R. A. Medvegyev: Ítéljen a történelem (A sztálinizmus eredete és következményei) ; Marcuse: Az egydimenziós ember; Románia negyedszázada (szerk.: Böröczfy Ferenc); Kránitz Mariann: A prostitúció. Balogh Sándor: Erdély, 1944—1947; Tóbiás Áron: Nagy Imre.