Népszabadság, 1989. március (47. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

4 AZ 1033222 ESEMÉNYE! PÁRTÉRTEKEZLETEKRŐL JELENTJÜK politikai akciók kellenek Vác: Vonzó Kritika és a jövő iránti fe­lelősség jegyében zajlott szombaton az MSZMP Váci Városi Bizottságának és von­záskörzetének pártértekezlete Vácott. A testület elé terjesz­tett írásos anyag vitájában összesen 34-en szóltak hozzá. A vélemények sokszor egy­másnak is ellentmondóak voltak, bizonyságául annak, hogy a megtett úttal és a jö­vővel kapcsolatban érződik el­bizonytalanodás, nemkülön­ben a pártegységgel és a többpártrendszerrel kapcso­latban is. Abban azonban va­lamennyi felszólaló egyetér­tett, hogy a jelenlegi politikai helyzetben változtatni kell az eddigi „szemlélődő” magatar­táson, és a nemzet felemel­kedését szolgáló vonzó poli­tikai akciókkal kell előbbre jutni. Pontosnak tartották a vi­tában felszólalók, hogy a vonzáskörzet pártmozgalmá­ban növekedjék a­ községi pártbizottságok önállósága, és a korábbi irányítás helyett az együttműködés legyen a meg­határozó, így a városi párt­­bizottság a városi önkormány­zatra fordíthatja fő figyel­mét, erősítve a választókör­zetekben végzett politikai munkát. Fel kell mérni azt is, hogy mi foglalkoztatja a lakosságot. Ennek ismereté­ben lehet meghatározni ugyanis azt a választási prog­ramot, amelyet a lakóhelyi és üzemi pártszervek egyaránt képviselhetnek. A városi pártértekezleten — annál is inkább, mert Vác fejlett iparral rendelkezik — többen azt az álláspontot kép­viselték, hogy a pártnak nem kell kivonulnia a gazdaság­­irányításból, hanem segítenie kell a gazdaság talpra állítá­sát. A szombati városi váci pártértekezleten — amelyen részt vett és felszólalt Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Pest Megyei Pártbizottság első tit­kára — a küldöttek egytestü­­letes pártbizottságot válasz­tottak. Az MSZMP Vác vá­rosi szervezete megválasztot­ta vezetőségét; az első titkár Lábai László lett, a két tit­kár, Olajos Mihály és Bacsa Tamás. (MTI) XV. kerület: Munkahelyen vagy lakóterületen ? Az MSZMP XV. Kerületi Bizottsága szombaton pártér­tekezletet tartott. A kerületi pártbizottság jelentéséhez és cselekvési programjához Elek Imre, a kerületi pártbizottság titkára, megbízott első titkár fűzött szóbeli kiegészítést. Ki­fejtette, hogy a kerületi párt­­bizottság a pártmunka meg­újítása és a reformok követ­kezetes megvalósítása mellett van. Szólt arról, hogy sokan nehezen viselik az ütközés­sel járó bizonytalanságot, és sürgetik a döntések követke­zetes végrehajtását. Tapasz­talható, hogy csökken a biza­lom a megindult változások­kal szemben. Ennek is tud­ható, hogy a tagkönyvcsere során, majd azt követően is sokan léptek ki a pártból. A párttagság mintegy 15 száza­léka nem vállalta a párttag­sággal járó további munkát. Ám az is bebizonyosodott, hogy a párton belüli esemé­nyek alapjában nem ingat­ták meg a tömegkapcsolato­kat. A párt iránti bizalom ugyan jelentős mértékben csökkent a pártonkívüliek kö­rében, de a pártot a legszer­vezettebb erőként tartják to­vábbra is számon, várják kez­deményezéseit, s fogadókész­séget mutatnak a reális­, elő­remutató társadalmi program iránt. A hozzászólók főleg a helyi gondokat és elképzelé­seket ismertették. Élénk vita alakult ki­ arról, hogy a párt­­szervezetek a jövőben a munkahelyen vagy a lakóte­rületen erősítsék-e tevékeny­ségüket. Több hozzászóló éle­sen vetette fel a kerület fej­lesztésénél mutatkozó problé­mákat, ezek megoldására azonban — szerintük — a mos­tani gazdasági helyzetben ke­vés esélyt látnak. Az üzemek képviselői elmondták, hogy a jelenlegi szabályozórendszer a jól működő gazdasági egysé­gek helyzetét is nagymér­tékben rontja, az eredményes működést nehezíti. A kerületi pártbizottság megválasztotta vezetőségét. Első titkára Elek Imre lett. (MTI) X. kerület. Miként lehet újra felemelt fővel járni? A népgazdaság helyzetének kedvezőtlenebbé válása Kőbá­nyán csak kisebb mértékben éreztette a hatását. A tőkés export-import egyenleg min­den idők legnagyobb kerüle­ti szintű aktívumát mutatja, az előző évinek két és félsze­rese. A kerületi gazdálkodók bruttó nyeresége az előre fel­tételezettnél kisebb mértékben csökkent, a vállalatok elkölt­hető jövedelme általában nőtt. Jelentősen emelkedett a ter­vezetthez képest a vegyipari — főleg gyógyszeripari — vál­lalatok és az élelmiszer-ipari cégek, az építő- és építőanyag­ipari gazdasági egységek nye­resége. Ugyanakkor veszte­séggel zárta az évet például a Kőbányai Textilművek, a Kéziszerszám Gyár precíziós gyárrészlege, az Elektherm Ipari Szövetkezet. Új jelenség­ként megkezdődött az önigaz­gató vállalatok részvénytársa­sággá alakulása, például a Me­dicor esetében. Leányvállala­tok is létesültek, például az Orionnál. Többek között ez hangzott el Zarnóczi József leköszönő első titkár beszámolójában a X. kerületi pártértekezleten. Meghívottként felszólalt Jassó Mihály, a Budapesti Pártbi­zottság első titkára is. A per­gő ritmusú, indulatoktól is át­fűtött, élénk vita szombat ko­ra reggeltől késő estig tartott. Huszonhat felszólalás és negy­venhét hozzászólás hangzott el. Többen hangsúlyozták, hogy a párt ne újrafogalmazza, ha­nem teremtse újjá önmagát. Szóba került, hogy az MSZMP- nek nincs kidolgozott gazda­ságpolitikája. Ezzel szemben a különböző alternatív szerve­zetek gazdaságpolitikája ki­­kristályosodóban van. A párt az értelmiséget elvadította magától, így a legkitűnőbb „koponyákat” átadta az alter­natív mozgalmaknak. Az MSZMP-nek csatát kell nyer­nie a lakókörzetekben, ugyan­akkor nem tanácsos önként kivonulnia az üzemekből. Még fokozottabban kellene foglal­kozni a múlt feldolgozásával. Elfogadhatatlan például az, hogy az 1956-os napisajtó még mindig nem mindenki számá­ra hozzáférhető. Elengedhetet­len a gazdasági stabilizáció, amíg az emberek nem élnek megfelelő módon, minden a párt politikája ellen fordítha­tó. Meg kell találni arra a vá­laszt, hogy miként lehet újra felemelt fővel MSZMP-tagnak lenni. A pártértekezlet Farkas Pétert választotta meg a X. ke­rület új első titkárává. B. G. ­ Bajok a Bosnyák körül Botrányos helyzet a nagybani piacon Vaskos köteget tesznek már ki azok az írások, amik a bu­dapesti nagybani zöldségpiac problémáiról szólnak. Nem a maffiák és lánckereskedelem témájára gondolok, hanem a Bosnyák-jelenségre. Tehát ar­ra, hogy az egykor még elég nagy, és a periférián lévő tér­ség ma már nagyon is kicsi, és a főváros körülnőtte. Rá­adásul ez nemcsak Budapest, hanem e kicsiny ország nagy­bani piaca is — kétszáz kilo­méterről is utazik ide kiske­reskedő. A cikkek megírták, miféle javaslatok, ajánlatok születtek, s ehhez többnyire hozzátették: százmilliós nagy­ságrendű beruházással lehet „kiváltani” a Bosnyákot. Ez az állítás egészen egysze­rűen hamis, azokat a feltétele­ket, amik ma ott vannak, bi­zonyosan sokkal olcsóbban, talán nagyon kevés pénzzel is lehetne biztosítani, más, való­ban városszéli helyeken. A piac körüli állapotok ugyanis most felháborítóak: hatalmas a tu­multus tavasztól késő őszig, hosszú sorokban állnak a ter­melők teherautói, személy­­gépkocsijai. A piac környékén lakók — kivéve, akik ebből élnek — sincsenek irigylésre méltó helyzetben, s a terme­lők számára sem lehet ez jó megoldás. A nagybani piac ügye azon­ban soha nem fog megoldód­ni, amíg valakik a Fővárosi Tanácsban nem hoznak végre döntést és nem zárják be a Bosnyákot, áthelyezve azt egy vagy több más helyre. Nyil­a zsúfoltság egyre nagyobb. SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE van nagy úr a megszokás, könnyen lehet, hogy valóban a titokzatos zöldségmaffiózók ragaszkodnak ehhez a jól be­vált helyhez. A mai botrányos helyzet radikális megoldása talán azt is bizonyítaná, hogy nem a lánckereskedelem dik­tál. M. G. Megkezdődött a retekszezon — NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 1989. március 20., hétfő Békéscsaba—Gyomaendrőd Folytatódik a kazángyártók kötélhúzása (Megyei tudósítónktól.) A Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalatot — a Thermotéka gázkazánok köz­ismert gyártóját — vállalati küldöttgyűlés irányítja. E testületben a gyomaendrődi gyáregységet 16, a csabaiakat 19 küldött képviseli. Március 9-én a gyomaendrődiek mun­kásgyűlésen úgy döntöttek, hogy­­miután évek óta keve­sebb fejlesztést és bért kap­nak, mint a békéscsabaiak, a négy évvel ezelőttihez hason­lóan ismét kezdeményezik a gyomaendrődi gyáregység ön­állósulását. A korábbi kudarcból okul­va most úgy adtak nyomaté­­kot ennek a döntésnek — miként arról lapunkban egy héttel ezelőtt beszámoltunk —, hogy küldötteik nem je­lentek meg a március 10-ei küldöttgyűlésen Békéscsabán, így az meghiúsult. Az igaz­gató ekkor kompromisszumos megoldást ajánlott, ígérve, hogy a gyáregységet az át­alakulási törvény adta lehető­ségek keretei közt önálló jogi személlyé alakítják, de a tel­jes önállósághoz nem járul hozzá. Ezt az ajánlatot a gyoma­endrődiek a március 14-én megtartott újabb munkásgyű­lésen ismét elvetették, annak tudatában is, hogy a békés­csabaiak a megelőző napon tartott csabai munkásgyűlé­sen tiltakoztak a gyoma­endrődiek leválása ellen. Ilyen előzmények után ült össze — immár határozatké­pesen — a hét végén a válla­lati küldöttgyűlés, amely határozataival igen fura helyzetet teremtett: a békés­csabaiak leszavazták a gyo­maendrődiek kiválási kérel­mét, a gyomaendrődiek nem fogadták el az igazgató beszá­molóját, bár ennek az utób­binak­­semmi jogi következ­ménye nincs. A csabai többség egyébként ahhoz is elég volt, hogy a gyomaendrődieket leszavazva jóváhagyja a tavalyi mérle­get. Emiatt azután a gyoma­­end­rődi küldöttek közül a helyszínen öten azonnal le is mondtak, az igazgató magá­hoz vonta a sajtónyilatkoza­tok jogát, a gyomaendrődi gyáregység vezetője pedig ki­jelentette, hogy kollektívájuk nem áll el szándékától. Hogy mindez milyen­­hatást gyako­rol majd a Thermotéka gáz­­kazának piacképességére, azt egyelőre nehéz lenne meg­mondani. A Petőfi Körre emlékeztek A Petőfi Körről, az 1956-os reformmozgalom egyik fóru­máról tartottak tudományos emlékülést szombaton a Budai Vigadó dísztermében. Az ülést, amelyen a kör több régi tag­ja, történészek, egyetemisták és érdeklődők vettek részt, Hegedűs B. András, a kör egyik hajdani titkára nyitotta meg. A kutató hosszabb ideje dolgozik már a Petőfi Kör do­kumentumainak, vitajegyző­könyveinek feldolgozásán. Elő­adásában szólt az előzmények­ről: kiemelte, hogy a Dolgozó Ifjúság Szövetségének (DISZ) akkori vezetősége a megújulás szükségességét felismerve 1954- ben kezdeményezte a Nemzeti Múzeum fiatal munkatársai helyi vitakörét. Ebből a Bes­senyei Körből nőtt ki később a Petőfi Kör. Kosáry Domokos történész vázolta azt a légkört, amely­ben a viták annak idején foly­tak. Lakatos István költő el­mondotta, hogy annak idején a Bessenyei Körben csupán belső vitákat kívántak foly­tatni, s csak a Petőfi Körben alakult ki a nagyobb hatású szellemi műhely. A mára te­kintve kiemelte a most ala­kuló pluralizmus hazai törté­nelmi — demokratikus és li­berális — hagyományait. Vá­sárhelyi Miklós sajtótörténész úgy fogalmazott, hogy a re­formgondolat egyetlen nyilvá­nos fóruma volt 1955—56-ban a Petőfi Kör, s így egyedülál­ló hivatást töltött be. A Nagy Imre-csoporthoz hasonlóan a Petőfi Kör jellegzetesen a re­formisták tömörülése volt. Litván György történész a tudományos tanácskozás és visszaemlékezés vita-össze­­fog­lalójában azt emelte ki, hogy a Petőfi Körnek igen nagy szerepe volt a sztáliniz­mus várának megtámadásá­ban, s legnagyobb történelmi érdemének mondotta, hogy a párt által kisajátított problé­mákat, a nemzet és a nép gondjait a párttal szemben is kivitte az utcára. A régi szer­vezők a kört újjáalakítani — 33 év után — nem kívánják, de azt tartják: szükséges, hogy vitáinak, küzdelmeinek szelle­me szétáradjon a mai politikai szervezetekben, elsősorban a Fideszben. (MTI) * A Petőfi Kör egykori tagjai okkal minősítik magukat a reformmozgalom egykori elő­futárainak. Erről győzték meg a nézőt a Tv 2 Napzárta című műsorában is szombat este. A kör kért jeles képviselője elmondta: az emlékülés el­nökének tisztébe azért hívták meg a Fidesz reprezentán­sát, hogy ezzel is kifejezzék: a mostani fiataloknak ilyen jelképpel adták át a staféta­botot. Ám az ifjú elnök, aki ugyan megtisztelőnek tartotta ezt, volt olyan őszinte — és ezért csak elismerés jár —, hogy elmondta: a Petőfi Kör egykori részvevői kommu­nisták voltak, akik, mint ők maguk is mondják, egy jobb, tisztultabb szocializmust akar­tak, míg a Fidesz tagjai nem kommunisták, s nem szocializmust akarnak. Imigyen a stafétabotot a ma már idősebb, tapasztalt Pető­fi körösök nem a saját csa­pattagnak, mostani ifjúkom­munistáknak, hanem a velük versenyző, a szomszéd pályán célba igyekvő kezébe adták. Kár volt ezért a pályatévesz­tésért, mert azt előre­ és visz­­szatekintve is célszerű ponto­san tisztázni, ki kinek az elődje, illetve utódja, ki ki­vel alkot közös csapatot. Megalakult a Magyar Béketársaság (Munkatársunktól.) Magyar Béketársaság néven új szervezet alakult szomba­ton Budapesten. Az MBT te­vékenységét hálózatként kí­vánja kifejteni, s törekvése szerint állásfoglalásaiban füg­getlen lesz „minden hatalmi tényezőtől”. A társaság gyökereit a pol­gári pacifizmusban, a szocia­lista antimilitarizmusban, va­lamint a nyolcvanas évek ele­jétől hazánkban megnyilvánu­ló új békemozgalmi kezdemé­nyezésekben jelöli meg. Az MBT a békeszervezetek ha­gyományos tevékenységi kö­rén — a leszerelésen, az álla­mok közötti béke védelmén­­ túllépve, azt hirdeti, hogy a belpolitikai vitákban ne kerül­hessen sor erőszak alkalmazá­sára. A Magyar Béketársaság felfogása szerint béke nem lé­tezhet szabadság és alapvető emberi jogok nélkül, s felada­tának tekinti a környezet vé­delmét is. Megválasztották az ügyvivő testületet és az ellenőrző bi­zottságot. Az MBT elnöke Ha­vadtói József, társelnöke Kö­römmé Seri Anikó lett. P. D. A viták a nemzetet gazdagítják Közgyűlést tartott a Szabad Demokraták Szövetsége (Munkatársunktól.) Tegnap a Corvin moziban tartotta első közgyűlésének el­ső fordulóját a Szabad De­mokraták Szövetsége. A jelen­leg 1800 tagú szervezet orszá­gos gyűlésén a részvevők a társadalom működési elveiről, a parlamenti demokráciáról, az átmenet politikai program­járól, az alkotmányozás fel­adatairól tanácskoztak. Meg­vitatták a már ma is pártsze­rű formában működő szerve­zet programtervezetének tézi­seit, és megfogalmazták az ak­tuális kérdésekre adandó, a szabad demokraták elveit ér­vényesítő válaszokat. Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ vezetőségét tömörítő ta­nács tagja kifejtette: a szövet­ség, mivel nem akarja, hogy újabb megpróbáltatás szakad­jon az országra, azt szeretné, ha békés úton jönne létre olyan legitim hatalom, amely az állampolgárok kedvére való reformokat léptetné életbe. — Az új törvényesség, a szabadelvű demokratikus ma­gyar jogállam megteremtése arra is jó, hogy vértelenül, törvényes formák útján vég­leg eljöhessen a reform ideje — mondotta Tamás Gáspár Miklós. Tölgyessy Péter, az SZDSZ szakértője arról beszélt, hogy a szövetség tagjai olyan alkot­mányt kívánnak, amely alap­vetően érvényesíti a népfelség elvét, s ezt egyetlenegy szer­vezet, személy vagy politikai erőcsoport sem sajátíthatja ki. Hangsúlyozta, hogy az alkot­mányosságot nem lehet az al­­kotmányozás folyamatának sürgetésével elérni. Kiemelte, hogy helyes lenne különvá­lasztani az alkotmányozást és a demokratikus politikai kör­nyezet megteremtését. A felszólalók közül Eörsi István író, az SZDSZ tanácsá­nak tagja egyebek között arról beszélt: a jelenlegi helyzet az alternatív szervezeteknek le­hetőséget teremt arra, hogy önálló politikai platformot dolgozzanak ki, és nézeteiket a nyilvánosság előtt ütköztet­hessék. A programtervezetet és annak egyik szerves részét, az elvi nyilatkozatot intellektuá­lis és etikai szempontból egy­aránt bírálva kijelentette, hogy illúzió lenne azt hinni: a tár­sadalom érdekeit maradékta­lanul képes érvényesíteni a nyugati típusú piacgazdaság. Emellett leszögezte: a nyugati társadalmi minták mellett ugyan rengeteg érv szól, de az nem érv, hogy a szocializmu­son kívül csak ez az egyetlen más típusú minta. Meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyek az „eddig még sosem volt” helyzetet teremtik meg. A Szabad Demokraták Szö­vetségén belül megtalálható két irányzatról, liberális áram­latról, az ezeket koordináló, középen elhelyezkedő tanács irányító munkájáról beszélt Kis János filozófus, az SZDSZ tanácsának tagja. E két irány­zatot a társadalmi egyenlőt­lenségeket korrigáltatni kívá­nó, szociális gondoskodást is tanúsító állam létrejöttére voksoló tagság, illetve a piaci mechanizmusoknak szabadon kiszolgáltatott társadalomra szavazó szabad demokraták képviselik. Egységes viszont abban a kérdésben az SZDSZ, hogy a munkahelyeken, a fegy­veres testületekben nincs he­lyük politikai szervezeteknek, de a politizálás joga a pártok­ban — mint minden állampol­gárnak — a fegyveres testüle­tek tagjainak is adott. Az SZDSZ gazdasági prog­ramjának főbb kérdéseit Tar­­dos Márton közgazdász vázol­ta a hallgatóság előtt. A kö­zösségi tulajdon átalakításá­ról, a szerkezetváltásról, a piac szerepéről kifejtett néze­teit így fejezte be: — Csak olyan beruházások megvalósításához szabad lehe­tőséget teremteni, amelyek ésszerű időn belül megtérül­nek. Fokozatosan élni kell a KGST-piacokról való vissza­vonulás lehetőségeivel, össze­kötve azt az itt fellelhető elő­nyök kihasználásával. A közgyűlés részvevői elfo­gadták a Független Jogász Fórum javaslatát, mely sze­rint az FJF vállalja, hogy megszervezi a hazai független szervezetek kerekasztal-meg­­beszéléseit, s hogy az egyez­tetett álláspontok kidolgozá­sában is részt vesznek a fó­rum tagjai. A vitát követő nemzetközi sajtótájékoztatón az SZDSZ bejelentette, hogy nyílt leve­let intéz a kelet-európai de­mokratikus szervezetekhez, s ebben meghívja képviselőiket: ez év őszén Budapesten tar­tandó kerekasztal-konferen­­cián egyeztessék álláspontjai­kat. L. Zs.

Next