Népszabadság, 1989. április (47. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
4 Leértékelés - átértékelés? Több mint kellemetlen, kínos tényekről számolt be a kormány tegnapi közleménye, amely a forintleértékelés hátteréről adott tájékoztatást. A kellemetlen tények kemény következménye, hogy a teher, ami ebben az évben a lakosságra nehezedik, ismét súlyosabb lett. A most már menetrendszerűen érkező újabb és újabb intézkedések nemcsak a lakosság gazdasági helyzetét rontják, a megélhetést nehezítik, rohamosan fogyasztják azt a politikai tőkét, azt a bizalmat is, amelyet a kormány programjának végrehajtásához kapott, s amely nélkül voltaképpen semmiféle program nem hajtható végre. De kellemetlenek és köztudottan makacsak a tények azért is, mert a forint leértékelése voltaképpen csak tünet. Mégpedig nem — vagy legalábbis nem csupán — egy kapkodónak, esetenként átgondolatlannak mutatkozó kormányzati munka tünete. Ez a kormányzati munka ugyanis szintén csak következmény, olyan gazdaságpolitika következménye, amely — ez most már mind nyilvánvalóbb — nem képes megbirkózni a gazdaság átalakításának, modernizálásának a feladatával. Az persze nem tagadható, hogy vannak a ma alkalmazott gazdaságpolitikának kedvező vonásai. Megtettük például az első lépéseket egy liberálisabb deviza- és bérpolitika irányába, ami hosszabb távon segíti a szerkezet átalakítását. „Ha van megingathatatlan gazdaságpolitikai célunk, akkor a külső adósság növekedésének lassítása, a fizetőképesség megőrzése az. Ez az alapkő, amire a gazdaság stabilizálása épülhet” —mondotta a kormány elnöke. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy amikor például a nemzetközi pénzügyi intézményekkel a stabilizációs programhoz nélkülözhetetlen hitelfelvételekben megállapodtunk, a magyar kormány e cél fokozatos elérésére kötelezettséget vállalt, hiszen stabilizálást igen, ám további rohamos eladósodást senki sem hajlandó finanszírozni. Ha ezt a kötelezettséget nem teljesítjük, nincs hitel, és nem tudjuk fenntartani az ország fizetőképességét. Ha ebben elbukunk, a mostaninál sokkal súlyosabb terheket kell vállalnunk és alig meghatározható ideig hordoznunk. Mindezekből kitűnik, hogy gazdasági helyzetünk következményeként ezt a forintleértékelést nem tudtuk elkerülni. De azt is tisztán kell látni: ilyen intézkedés legfeljebb tűzoltás, ami valamennyi „laufot” ad ugyan a további cselekvésnek, ám alapvető gondjainkat nem oldja meg. Nem változtat például azon, hogy miközben hosszú távú gazdaságpolitikai céljaink általában radikálisak — gyökeres fordulatról, a támogatások csökkentéséről, a veszteséges területeken tőkekivonásról, a gazdaság egészében tulajdonreformról és a többiről beszélnek —, ezek a célok rövid távon „felpuhulnak”. Még mindig lehet tetemes támogatásokat szerezni veszteségek finanszírozására, még mindig nincs radikális takarékosság a költségvetés kiadási oldalán. S ami a legdöntőbb: nem tettünk eleget a vállalkozásélénkítés, a struktúraátalakítás, a nagyobb teljesítményre ösztönzés érdekében. Ezen kell tehát változtatni. Mindehhez persze jóval erősebb, határozottabb, egységesen cselekedni képes kormány szükséges, amihez — ez szintén kiderül a miniszterelnöki interjúból — új, személyükben is megújított kormány szükségeltetik. Új kormány új kormányprogrammal, amelynek azonban meg kell kapnia a bizalmat ahhoz, hogy szakítani tudjon az eddigi gyakorlattal, s felgyorsítsa a piacgazdaság kiépítésének folyamatát. A kormánynak tehát nem csupán a távoli jövőre kell kitűznie radikális célokat, hanem rövid távon is keresztül kell vinnie őket. A radikálisabb átalakítás, a gazdaság stabilizálása minden bizonnyal az eddigieknél is nagyobb áldozatokkal járna, de legalább nem feleslegesekkel. Kozma Judit SZERtelen történelem... Sajátos históriaóra volt: a Szabad Európa Rádió a magyar fegyveres erők kérdésének szentelte. Kommentárjában nehezményezte, hogy az MSZMP részéről hivatalosan kijelentették: a fegyveres erők hivatásos állományának nagy része párttag, és semmiféle esélyegyenlőségre való hivatkozás nem lehet ok arra, hogy az MSZMP feladja pozícióit. Szíve joga a rádió kommentátorának ezzel egyet nem érteni, ám ő ezt — dicséretes ellenpéldát keresvén — sajátos történelmi magyarázattal is megfejeli. „A két világháború közötti korszakiban idő két évtizedig szigorúan tiltották, hogy a fegyveres testületek tagjai részt vegyenek a párt politikájában, és akik a balvagy a jobboldallal nyíltan rokonszenveztek, gyorsan kivetkőztették őket az uniformisból. Példaként előhozakodhatunk azzal is, hogy Hitler sem kényszerítette belépésre a Wehrmacht tisztjeit a Nemzetiszocialista Pártba, Horthy pedig kormányzásának végéig következetesen tiltotta a bármiféle párthoz való tartozást.” Történelemoktatásunk feltehetően nem tökletes, ennyire azonban nem volna szabad közönségüket a szerkesztőknek lebecsülni. A Horthy-hadsereget belülről ismerők mindegyike arra a következtetésre jutott emlékirataiban, hogy ezt a hadsereget az elvakultság szellemében nevelték. A „fehér” hadseregnek, amely történetesen a román szuronyok nyomán vonult be Budapestre, olyanok álltak a bölcsőjénél, mint Gömbös Gyula, a nemzetrontó fasiszta orientáció megalapozója. Íme, egy idézet Dombrády Lóránttól, a téma legelismertebb magyar kutatójától a harmincas évek végére vonatkozóan: „A vezérkarban, a honvédelmi minisztériumban, de a csapatoknál is erőre kapott az imrédysta és nyilas befolyás... A katonai vezetésnek és a szélsőjobboldalnak a németek által nagyra értékelt törekvései igen közel álltak egymáshoz.” Horthy kiugrási kísérletét a tisztikar kulcspozícióiban abszolút többségben levő szélsőjobboldali tisztek kárhoztatták kudarcra. A hazafias gondolkodású, tenni akaró tiszteket elszigetelték, lehetetlenné tették, volt akit bitóra juttattak. Katonaságra, cicázó csendőrtollakra számítani lehetett — a rendőrség tartalékaként — 1930. szeptember elsején is, amikor a budapesti munkásság legnagyobb harcos tömegtüntetését kellett vérbe fojtani, és 1942-ben is, amikor a háború ellen tiltakoztak a haladás legjobbjai. A „politikamentes” hadseregnek születése idején is és a második világháború idején is külön részlege foglalkozott titkosrendőri feladatokkal; utóbb ez volt a hírhedt Def ... Ha pedig Hitler Wehrmachtját állítják példának, az még viccnek is rossz: ki ne tudná, hogy Hitler nem a pártba lépést várta tisztjeitől és tábornokaitól, hanem a nemzetiszocialista világuralmi tervek feltétlen szolgálatát, azok kidolgozását és végrehajtását, s ezt meg is kapta. A Szabad Európa Rádió történelemleckéje Orwell 1984 című művét idézi emlékezetünkbe. A főhős olyan hivatalban dolgozik, amelyet igazságminisztériumnak neveznek, ahol egy részlegben „kidolgozták azt a politikát, amely szükségessé tette, hogy a múlt bizonyos töredékeit megőrizzék, más darabjait meghamisítsák, egyes részeit pedig egyszerűen eltöröljék.” Most már 1989-et írunk, 1984 fél évtizede mögöttünk, Kasza Lászlónak, a SZER tudósítójának vízuma van, és az Orwellkönyv a budapesti könyvesboltok slágere. Talán ideje lenne a vonatkozó részleg felülvizsgálatának a SZER-nél is — annak jegyében, hogy a történelem kevésbé szertelenül és önkényesen vizsgáltassék. Attól még vitatkozhatnak velünk a fegyveres erőkről... V. P. NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 1989. április 15., szombat A Független Képviselők Csoportjának ülése MDF-tájékoztató — Vélemény a világkiállításról Tegnap a Parlamentben Fodor István országgyűlési képviselő vezetésével ülést tartott a Független Képviselők Csoportja. A képviselők a Magyar Demokrata Fórum munkájáról, továbbá — Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. munkatársának előadása alapján — a népgazdasági tervezés, az államháztartás és a költségvetési reform kérdéseiről tájékozódtak. Az első napirend keretében Bíró Zoltán ügyvezető elnök és Für Lajos elnökségi tag beszámolt az MDF megalakulásának körülményeiről, az alapítólevélben rögzített programról, s a politikai intézményrendszer átalakításával kapcsolatban megfogalmazott javaslataikról. Bíró Zoltán elmondta: az MDF az országos tanácskozás határozatának szellemében egyelőre nem kíván párttá szerveződni, noha tagjainak egy része ezt igényli. Főképp az MDF mozgalmi erejét szeretnék fokozni a pártszerű működés kötöttségei nélkül. A társadalomban lezajló folyamatokra figyelemmel azonban a párttá alakulás lehetőségét is nyitva kívánják hagyni. Programjukról szólva Bíró Zoltán kiemelte az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására vonatkozó korábbi igényt, hangsúlyozva ennek aktualitását. A képviselők nagy hangsúlyt helyeztek a parlament munkáját és az Országgyűlés legitimitását érintő kérdésekre. Többen felvetették: ha az MDF a koalíciós tárgyalásokhoz nem tekinti megfelelő partnernek a hatalom mostani képviselőit, hogyan képzeli el a tárgyalásokat az általa javasolt alkotmányozó nemzetgyűlés szerepéről, hatásköréről? Avar István a világkiállítás megrendezéséről kérdezte az MDF képviselőit. Für Lajos válaszában hangsúlyozta, hogy az MDF az Európára való nyitás lehetőségét is látja ugyan a világkiállítás megrendezéseiben, de nem értene egyet azzal, hogy annak terheit a lakosság viselje. Másrészt azt sem támogatnák, hogy a kiállítás, a várható beruházások előnyeiből csupán a „Budapest—Bécs folyosó” részesüljön a többi országrész rovására. További kérdésekre az MDF képviselői kifejtették: a mozgalom nem csupán a határainkon túli magyarság, hanem a hazai kisebbségek helyzetét is figyelemmel kíséri; alakulóban az MDF kisebbségi ügyekkel foglalkozó munkacsoportja. Több képviselő szóvá tette, miért nincs az MDF-nek és a többi alakuló pártnak átfogó gazdasági programja? Bíró Zoltán ezt a kérdést azzal hárította el, hogy ilyen, teljes értékű programja az uralkodó pártnak, a kormánynak sincs, viszont néhány fontos gazdaságpolitikai kérdésben az MDF-nek már most is határozott elképzelései vannak; ez utóbbiak között említette a tulajdoni reformot. Az előre elhatározott napirendeken kívül a független képviselők csoportja foglalkozott az autópálya-használati díj tervezett bevezetésével is. A képviselők megállapították: az intézkedés joggal váltott ki tiltakozást a közvéleményben. A képviselőcsoport tagjai az ellenvetéseket teljes mértékben osztják, a dokumentálásukra tiltakozó levelet juttatnak el a Minisztertanács elnökéhez. Bodnár Lajos Magyar pártmunkásküldöttség Moszkvában Dmitrij Jazov hadseregtábornok, az SZKP KB PB póttagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere pénteken Moszkvában fogadta azt a magyar pártmunkásküldöttséget, amely a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta politikai főcsoportfőnökségének meghívására érkezett a szovjet fővárosba. A delegációt Krasznai Lajos vezérőrnagy, az MSZMP KB tagja, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes vezeti. A találkozón részt vett Alekszej Lizicsev hadseregtábornok, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta politikai főcsoportfőnöke is — jelentette a TASZSZ. KÖZÉLET # Nagy Sándor, a SZOT főtitkára tegnap hazaérkezett Havannából, ahol részt vett a Szakszervezeti Világszövetség Irodájának ülésén. A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének és Elnöki Tanácsának munkájáról adott tájékoztatót tegnap Moszkvában Straub F. Brúnó akadémikus, azElnöki Tanács elnöke, aki vasárnap óta magánlátogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, Anatolij Lukjanovval, az SZKP KB PB póttagjával, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének első helyettesével találkozott. Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes meghívására április 11. és 14. között hivatalos látogatást tett Magyarországon Abdelhamid Semichi, az algériai külügyminisztéri-um politikai igazgatója. A vendéget fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, s találkozott vele Gombocz Zoltán kereskedelmi államtitkár. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete és a Kereskedelmi Minisztérium képviselői — Vas János főtitkár és Beck Tamás miniszter vezetésével — a szakszervezet és a minisztérium együttműködéséről kötetlen eszmecserét folytattak. Nemzeti agrárprogram szükséges Tanácskozott a parlamenti képviselők agrárcsoportja (Munkatársunktól.) Pénteken Budapesten a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban Deák Géza elnökletével ülést tartott az országgyűlési képviselők agrárcsoportja. Rednágel Jenő MÉM-miniszterhelyettes az új agrárpolitika elveiről mondott vitabevezetőt. A felszólaló képviselők egyetértettek az új agrárpolitika kialakításának szükségességével. Többen javasolták, hogy a készülő új kormányprogram keretében a parlament fogadjon el nemzeti agrárprogramot. Teljes volt az egyetértés, hogy a fő figyelmet az új agrárpolitika elfogadásánál a leglényegesebb kérdésekre, az árak, az elvonások, a támogatások ügyére kell fordítani. Csak ezek rendezése után várható, hogy jövedelmezővé válik a gazdálkodás, hogy a tervezett többi intézkedés — például a vagyonérdekeltség megvalósítása, a föld szabad forgalmának bevezetése, a belső vállalkozási formák elterjedése — emeli a termelés színvonalát. Többen hangoztatták, hogy legyen az új agrárpolitika fontos célja a termelők, a feldolgozók, a forgalmazók közös érdekeltségének megteremtése. Ezután Királyi Ernő, a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának vezetője a vadászati törvényjavaslat régebbi és újabb változatának az elveiről beszélt. Az első változat lényegében az eddigi helyzet bizonyos mértékű korszerűsítését tartalmazza. A második viszont szakít az eddigi gyakorlattal, és a vadgazdálkodást is a tsz-ek, az állami gazdaságok és az erdőgazdaságok tevékenységi körébe utalja. A felszólaló képviselők kivétel nélkül azt az elvet támogatták, hogy a vadászat haszna is azoké legyen, akiknek a földjei eltartják a vadakat, és akik a károkat is elviselik. Elhangzott olyan javaslat is, hogy nem is kellene külön vadászati törvény, elég lenne csupán a földtörvény módosítását néhány paragrafussal kibővíteni. A képviselőik kifejtették, hogy a tsz-ek, állami gazdaságok nem kívánják az eddigi vadászokat távol tartani területeiktől, csupán ők akarják azokat bérbe adni nekik. Az agrárcsoport véleménye, hogy helyes lenne, ha a vadászati törvény második változata még az idén a parlament elé kerülne. * Az agrárágazatiban nem amiatt növekednek a feszültségek, mert hibás az agrárpolitika, hanem azért, mert a végrehajtására hivatott szabályozás meglehetősen kapkodó és következetlen — ennek a gondolatnak a jegyében ülésezett tegnap a Medosz központi vezetősége, amely az MSZMP új agrártézis-tervezetét vitatta meg. A vitában felszólalók szinte kivétel nélkül arra biztatták a koncepció végleges kimunkálásán dolgozó bizottságot, hogy fogalmazzon lényegesen határozottabban a tekintetben: nemcsak a hosszú távú koncepció megalapozására van szükség, hanem a párt agrárpolitikájának rövid távon is irányt kell mutatnia. Többen szóltak arról, hogy szektoroktól független érdekvédelemre van szükség. Hangsúlyozták: a nagyüzemi termelésre szüksége van az országnak. A vitában elhangzott: az agrárágazatban az egyensúly megbomlott a teljesítmény és a jövedelem között. A számítások szerint évenként 13-15 ezer forinttal kisebb a jövedelmük a mezőgazdasági dolgozóknak a más ágazatokban foglalkoztatottakhoz képest. Fogyóban a bizalom A SZOT szóvivőjének nyilatkozata Hétfőn rendkívüli SZOT elnökségi ülést tartanak. A testület ekkor megtárgyalja az utóbbi időszakban hozott kormányzati intézkedésekből adódó szakszervezeti tennivalókat. Egyebek között erről nyilatkozott tegnap délután Bálint Attila, a SZOT szóvivője a sajtó munkatársainak. A szóvivő szerint az utóbbi időszakban a kormány kapkodó intézkedéseket hozott, még mindig nem öntött tiszta vizet a pohárba, azaz nem adott közérthető magyarázatot a gazdaság állapotára, nem ismertette az ország valós terheit. Miként volt megalapozva az idei népgazdasági terv, amelyet a kormány terjesztett elő — fogalmazta meg a kérdést a szóvivő. Vagy például miként fordulhatott elő, hogy negyedév alatt kiderült: a gazdasági folyamatok és a kormányzati elképzelések sok vonatkozásban szinte fényévnyi távolságra vannak egymástól. A SZOT szóvivője hangsúlyozta: a kormány közleménye nem szól arról, menynyi jelenleg a költségvetés hiánya. Csak annyit tudunk — fűzte hozzá —, hogy „15 milliárd forinttal is nagyobb lehet a tervezettnél”. Miközben a kormány a lakosságot a nemzetközi pénzügyi intézetekkel kötött megállapodásaiban foglaltakra emlékezteti — mondta a szóvivő —, itt az ideje, hogy a szakszervezetek a kormányt az ország népével és a szakszervezetekkel kötött megállapodásokra emlékeztessék, arra, hogy fogyóban a bizalom. A szóvivő elgondolkodtatónak és „propagandisztikusnak tetsző fogásnak” minősítette azt, hogy most a kormány tartja szükségesnek a szakszervezetekkel kötött megállapodások haladéktalan felülvizsgálatát. A januári áremelések után a szakszervezetek — mondta Bálint Attila — több ízben is szót emeltek a megállapodások felülvizsgálatáért. A gazdaság szétesésének elkerülését szolgáló intézkedések szükségesek, ám ezeket csak akkor tudják az emberek elfogadni, ha nem várat magára a kialakult helyzetért felelősök megjelölése és a következtetések levonása — hangoztatta a SZOT szóvivője, P. L. Előkészület a KISZ-kongresszusra A KISZ április 21-22—23- án tartandó XII. kongresszusának előkészítése keretében tegnap több mint tíz tagszervezet küldöttcsoportjai tartottak konzultációt a KISZ KB székházában. Ezeken a tanácskozásokon — mintegy előzetes megméretésként — a KISZ esetleges jogutódjának vezetői posztjaira jelöltek is részt vettek. Az új ifjúsági szervezetek szövetségének legfőbb vezetői — várhatóan elnöki — funkciójára Nagy Imrét, a KISZ KB mostani első titkárát, a további vezetői — alelnöki — tisztségekre pedig Gyurcsány Ferencet, a KISZ KB titkárát, Nagy Mihályt, a Reform Közösségi Hálózat Koordinációs Irodájának vezetőjét és Kracsun Csabát, a KISZ Fejér Megyei Bizottságának első titkárát jelölték eddig. A négy jelölt csütörtökön, két vidéki nagyvárosban megtartott regionális és a tegnapi budapesti tanácskozásokon ismertette elképzeléseit. (MTI) Vegyes vállalkozások bővítése Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete és Brian O’Connlor, a nagykövet tanácsadója látogatást tett az Investcenter Hungary Külföldi Beruházásokat Ösztönző Irodánál. Az amerikai látogatók segítséget ajánlottak fel ahhoz, hogy felgyorsuljon — az Investcenter aktív közreműködésével — Magyarországon a külföldi tőkebevonás. Erre mind a nagyvállalatoknál, mind a kisvállalkozások területén lehetőséget látnak. (MTI) Baráti találkozó A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírásának 40. évfordulója alkalmából Vlastimil Ehrenberger, a CSSZK budapesti nagykövete tegnap baráti találkozót tartott a rezidenciáján. A találkozón részt vett Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Andics Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetője, Beck Tamás kereskedelmi miniszter, Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár, Knopp András művelődési minisztériumi államtitkár, továbbá társadalmi életünk számos más vezető személyisége. Az első magyar—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírásának 40. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte egymást Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere és Jaromir Johanes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere. Hétfőtől: magyar nyelv hete Hétfőn kezdődik a magyar nyelv hete országos rendezvénysorozata, melynek fő programját ezúttal Egerben rendezik. A Heves Megyei Tanács nagytermében 11 órakor Pozsgay Imre államminiszter megnyitója után tudományos ülésszakot tartanak hazai és határainkon kívüli szakemberek részvételével. Az ülésszak elnöke Lőrincze Lajos professzor. A bevezető előadások után Nemzet és anyanyelv címmel Benkő Loránd akadémikus tart főreferátumot, melyet Bánffy György színművész előadása követ. A második témakör címe: Anyanyelv és kisebbség. Erről az egri tanárképző főiskola termében előbb két helybeli nyelvész, dr. Szűcs László és dr. Fekete Péter előadása hangzik el, majd — más hazai nyelvészeik társaságában — szomszédos országokból érkezett szakemberek szólalnak fel. Az ülésszakot követően a külföldi vendégek több városban részt vesznek a nemzet, nemzetiség és az anyanyelv kapcsolatát boncolgató összejöveteleken.