Népszabadság, 1989. április (47. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

4 Leértékelés - átértékelés? Több mint kellemetlen, kí­nos tényekről számolt be a kormány tegnapi közleménye, amely a forintleértékelés hát­teréről adott tájékoztatást. A kellemetlen tények kemény következménye, hogy a teher, ami ebben az évben a lakos­ságra nehezedik, ismét súlyo­sabb lett. A most már menet­rendszerűen érkező újabb és újabb intézkedések nemcsak a lakosság gazdasági helyzetét rontják, a megélhetést nehezí­tik, rohamosan fogyasztják azt a politikai tőkét, azt a bizal­mat is, amelyet a kormány programjának végrehajtásához kapott, s amely nélkül volta­képpen semmiféle program nem hajtható végre. De kellemetlenek és köztu­dottan makacsak a tények azért is, mert a forint leérté­kelése voltaképpen csak tünet. Mégpedig nem — vagy leg­alábbis nem csupán — egy kapkodónak, esetenként átgon­dolatlannak mutatkozó kor­­mányzati munka tünete. Ez a kormányzati munka ugyanis szintén csak következmény, olyan gazdaságpolitika követ­kezménye, amely — ez most már mind nyilvánvalóbb — nem képes megbirkózni a gaz­daság átalakításának, moder­nizálásának a feladatával. Az persze nem tagadható, hogy vannak a ma alkalma­zott gazdaságpolitikának ked­vező vonásai. Megtettük pél­dául az első lépéseket egy li­berálisabb deviza- és bérpoli­tika irányába, ami hosszabb távon segíti a szerkezet átala­kítását. „Ha van megingathatatlan gazdaságpolitikai célunk, ak­kor a külső adósság növekedé­sének lassítása, a fizetőképes­ség megőrzése az. Ez az alap­kő, amire a gazdaság stabili­zálása épülhet” —mondotta a kormány elnöke. Teljesen nyil­vánvaló tehát, hogy amikor például a nemzetközi pénzügyi intézményekkel a stabilizációs programhoz nélkülözhetetlen hitelfelvételekben megállapod­tunk, a magyar kormány e cél fokozatos elérésére kötelezett­séget vállalt, hiszen stabilizá­lást igen, ám további rohamos eladósodást senki sem hajlan­dó finanszírozni. Ha ezt a kö­telezettséget nem teljesítjük, nincs hitel, és nem tudjuk fenntartani az ország fizetőké­pességét. Ha ebben elbukunk, a mostaninál sokkal súlyosabb terheket kell vállalnunk és alig meghatározható ideig hor­doznunk. Mindezekből kitűnik, hogy gazdasági helyzetünk követ­kezményeként ezt a forintleér­tékelést nem tudtuk elkerülni. De azt is tisztán kell látni: ilyen intézkedés legfeljebb tűz­oltás, ami valamennyi „laufot” ad ugyan a további cselekvés­nek, ám alapvető gondjainkat nem oldja meg. Nem változtat például azon, hogy miközben hosszú távú gazdaságpolitikai céljaink ál­talában radikálisak — gyöke­res fordulatról, a támogatások csökkentéséről, a veszteséges területeken tőkekivonásról, a gazdaság egészében tulajdon­reformról és a többiről beszél­nek —, ezek a célok rövid tá­von „felpuhulnak”. Még min­dig lehet tetemes támogatá­sokat szerezni veszteségek fi­nanszírozására, még mindig nincs radikális takarékosság a költségvetés kiadási oldalán. S ami a legdöntőbb: nem tettünk eleget a vállalkozásélénkítés, a struktúraátalakítás, a nagyobb teljesítményre ösztönzés érde­kében. Ezen kell tehát változtatni. Mindehhez persze jóval erő­sebb, határozottabb, egysége­sen cselekedni képes kormány szükséges, amihez — ez szin­tén kiderül a miniszterelnöki interjúból — új, személyükben is megújított kormány szüksé­geltetik. Új kormány új kor­mányprogrammal, amelynek azonban meg kell kapnia a bi­zalmat ahhoz, hogy szakítani tudjon az eddigi gyakorlattal, s felgyorsítsa a piacgazdaság kiépítésének folyamatát. A kormánynak tehát nem csu­pán a távoli jövőre kell kitűz­nie radikális célokat, hanem rövid távon is keresztül kell vinnie őket. A radikálisabb átalakítás, a gazdaság stabilizálása minden bizonnyal az eddigieknél is na­gyobb áldozatokkal járna, de legalább nem feleslegesekkel. Kozma Judit SZER­telen történelem... Sajátos históriaóra volt: a Szabad Európa Rádió a ma­gyar fegyveres erők kérdésé­nek szentelte. Kommentárjá­ban nehezményezte, hogy az­ MSZMP részéről hivatalosan kijelentették: a fegyveres erők hivatásos állományának nagy része­­ párttag, és semmiféle esélyegyenlőségre való hivat­kozás nem lehet ok arra, hogy az MSZMP feladja pozícióit. Szíve joga a rádió kommen­tátorának ezzel egyet nem ér­teni, ám ő ezt — dicséretes el­lenpéldát keresvén — sajátos történelmi magyarázattal is megfejeli. „A két világháború közötti korszakiban idő két év­tizedig szigorúan tiltották, hogy a fegyveres testületek tagjai részt vegyenek a párt politikájában, és akik a bal­­vagy a jobboldallal nyíltan ro­konszenveztek, gyorsan­ kivet­­kőztették őket az uniformis­ból. Példaként előhozakodha­tunk azzal is, hogy Hitler sem kényszerítette belépésre a Wehrmacht tisztjeit a Nem­zetiszocialista Pártba, Horthy pedig kormányzásának végéig következetesen tiltotta a bár­miféle párthoz való tartozást.” Történelemoktatásunk felte­hetően nem tök­letes, ennyire azonban nem volna szabad kö­zönségüket a szerkesztőknek lebecsülni. A Horthy-hadsere­­get belülről ismerők mind­egyike arra a következtetésre jutott emlékirataiban, hogy ezt a hadsereget az elvakultság szellemében nevelték. A „fe­hér” hadseregnek, amely tör­ténetesen a román szuronyok nyomán vonult be Budapest­re, olyanok álltak a bölcső­jénél, mint Gömbös Gyula, a nemzetrontó fasiszta orientá­ció megalapozója. Íme, egy idézet Dombrá­­dy Lóránttól, a téma leg­elismertebb magyar kuta­tójától a harmincas évek végére vonatkozóan: „A ve­zérkarban, a honvédelmi mi­nisztériumban, de a csapatok­nál is erőre kapott az imré­­dysta és nyilas befolyás... A katonai vezetésnek és a szél­sőjobboldalnak a németek ál­tal nagyra értékelt törekvései igen közel álltak egymáshoz.” Horthy kiugrási kísérletét a tisztikar kulcspozícióiban ab­szolút többségben levő szélső­jobboldali tisztek kárhoztatták kudarcra. A hazafias gondol­kodású, tenni akaró tiszteket elszigetelték, lehetetlenné tet­ték, volt akit bitóra juttattak. Katonaságra, cicázó csend­őrtollakra számítani lehetett — a rendőrség tartalékaként — 1930. szeptember elsején is, amikor a budapesti munkás­ság legnagyobb harcos tömeg­­tüntetését kellett vérbe fojtani, és 1942-­ben is, amikor a há­ború ellen tiltakoztak a hala­dás legjobbjai. A „politika­­mentes” hadseregnek születé­se idején is és a második vi­lágháború idején is külön rész­lege foglalkozott titkosrendőri feladatokkal; utóbb ez volt a hírhedt Def ... Ha pedig Hitler Wehrmacht­­ját állítják példának, az még viccnek is rossz: ki ne tudná, hogy Hitler nem a pártba lé­pést várta tisztjeitől és tábor­nokaitól, hanem a nemzeti­szocialista világuralmi tervek feltétlen szolgálatát, azok ki­dolgozását és végrehajtását, s ezt meg is kapta. A Szabad Európa Rádió tör­ténelemleckéje Orwell 1984 című művét idézi emlékeze­tünkbe. A főhős olyan hivatal­ban dolgozik, amelyet igazság­minisztériumnak neveznek, ahol egy részlegben „kidolgoz­ták azt a politikát, amely szükségessé tette, hogy a múlt bizonyos töredékeit megőriz­zék, más darabjait meghami­sítsák, egyes részeit pedig egy­szerűen eltöröljék.” Most már 1989-et írunk, 1984 fél évtize­de mögöttünk, Kasza László­nak, a SZER tudósítójának vízuma van, és az Orwell­­könyv a budapesti könyves­boltok slágere. Talán ideje lenne a vonatkozó részleg fe­lülvizsgálatának a SZER-nél is — annak jegyében, hogy a történelem kevésbé szertele­nül és önkényesen vizsgáltas­­sék. Attól még vitatkozhatnak velünk a fegyveres erőkről... V. P. NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 1989. április 15., szombat A Független Képviselők Csoportjának ülése MDF-tájékoztató — Vélemény a világkiállításról Tegnap a Parlamentben Fo­dor István országgyűlési kép­viselő vezetésével ülést tartott a Független Képviselők Cso­portja. A képviselők a Ma­gyar Demokrata Fórum mun­kájáról, továbbá — Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. munkatársának előadása alap­ján — a népgazdasági terve­zés, az államháztartás és a költségvetési reform kérdé­seiről tájékozódtak. Az első napirend keretében Bíró Zoltán ügyvezető elnök és Für Lajos elnökségi tag be­számolt az MDF megalakulá­sának körülményeiről, az ala­pítólevélben rögzített prog­ramról, s a politikai intéz­ményrendszer átalakításával kapcsolatban megfogalmazott javaslataikról. Bíró Zoltán elmondta: az MDF az országos tanácskozás határozatának szellemében egyelőre nem kíván párttá szerveződni, noha tagjainak egy része ezt igényli. Főképp az MDF mozgalmi erejét sze­retnék fokozni a pártszerű működés kötöttségei nélkül. A társadalomban lezajló folya­matokra figyelemmel azonban a párttá alakulás lehetőségét is nyitva kívánják hagyni. Programjukról szólva Bíró Zoltán kiemelte az alkotmá­­nyozó nemzetgyűlés összehí­vására vonatkozó korábbi igényt, hangsúlyozva ennek aktualitását. A képviselők nagy hang­súlyt helyeztek a parlament munkáját és az Országgyűlés legitimitását érintő kérdések­re. Többen felvetették: ha az MDF a koalíciós tárgyalások­hoz nem tekinti megfelelő partnernek a hatalom mosta­ni képviselőit, hogyan képzeli el a tárgyalásokat az általa ja­vasolt alkotmányozó nemzet­­gyűlés szerepéről, hatásköré­ről? Avar István a világkiállí­tás megrendezéséről kérdezte az MDF képviselőit. Für La­jos válaszában hangsúlyozta, hogy az MDF az Európára va­ló nyitás lehetőségét is látja ugyan a világkiállítás meg­rendezéseiben, de nem értene egyet azzal, hogy annak ter­heit a lakosság viselje. Más­részt azt sem támogatnák, hogy a kiállítás, a várható be­ruházások előnyeiből csupán a „Budapest—Bécs folyosó” ré­szesüljön a többi országrész rovására. További kérdésekre az MDF képviselői kifejtették: a moz­galom nem csupán a hatá­rainkon túli magyarság, ha­nem a hazai kisebbségek hely­zetét is figyelemmel kíséri; alakulóban az MDF kisebbsé­gi ügyekkel foglalkozó mun­kacsoportja. Több képviselő szóvá tette, miért nincs az MDF-nek és a többi alakuló pártnak átfogó gazdasági prog­ramja? Bíró Zoltán ezt a kér­dést azzal hárította el, hogy ilyen, teljes értékű programja az uralkodó pártnak, a kor­mánynak sincs, viszont né­hány fontos gazdaságpolitikai kérdésben az MDF-nek már most is határozott elképzelé­sei vannak; ez utóbbiak kö­zött említette a tulajdoni re­formot. Az előre elhatározott napi­rendeken kívül a független képviselők csoportja foglalko­zott az autópálya-használati díj tervezett bevezetésével is. A képviselők megállapították: az intézkedés joggal váltott ki tiltakozást a közvéleményben. A képviselőcsoport tagjai az ellenvetéseket teljes mérték­ben osztják, a dokumentálá­sukra tiltakozó levelet juttat­nak el a Minisztertanács el­nökéhez. Bodnár Lajos Magyar pártmunkás­küldöttség Moszkvában Dmitrij Jazov hadseregtá­bornok, az SZKP KB PB pót­tagja, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere pénteken Moszkvában fogadta azt a ma­gyar pártmunkásküldöttséget, amely a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta politi­kai főcsoportfőnökségének meghívására érkezett a szov­jet fővárosba. A delegációt Krasznai La­jos vezérőrnagy, az MSZMP KB tagja, a Magyar Néphad­sereg politikai főcsoportfőnö­ke, honvédelmi miniszterhe­lyettes vezeti. A találkozón részt vett Alekszej Lizicsev hadseregtábornok, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta politikai főcsoportfőnö­ke is — jelentette a TASZSZ. KÖZÉLET # Nagy Sándor, a SZOT főtitkára tegnap hazaérkezett Havannából, ahol részt vett a Szakszervezeti Világszövetség Irodájának ülésén.­­ A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének és Elnöki Tanácsának munkájáról adott tájékoztatót tegnap Moszkvá­ban Straub F. Brúnó akadé­mikus, az­­Elnöki Tanács el­nöke, aki vasárnap óta ma­gánlátogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, Anatolij Luk­­janovval, az SZKP KB PB pót­tagjával, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének első he­lyettesével találkozott.­­ Nagy Gábor külügymi­niszter-helyettes meghívására április 1­1. és 14. között hiva­talos látogatást tett Magyar­­országon Abdelhamid Semichi, az algériai külügyminisztéri-­­um politikai igazgatója. A vendéget fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter és Ván­­csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, s ta­lálkozott vele Gombocz Zol­tán kereskedelmi államtitkár.­­ A Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezete és a Ke­reskedelmi Minisztérium kép­viselői — Vas János főtitkár és Beck Tamás miniszter ve­zetésével — a szakszervezet és a minisztérium együttműködé­séről kötetlen eszmecserét folytattak. Nemzeti agrárprogram szükséges Tanácskozott a parlamenti képviselők agrárcsoportja (Munkatársunktól.) Pénteken Budapesten a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban Deák Géza elnökletével ülést tartott az országgyűlési képviselők ag­rárcsoportja. Rednágel Jenő MÉM-miniszterhelyettes az új agrárpolitika elveiről mondott vitabevezetőt. A felszólaló képviselők egyetértettek az új agrárpolitika kialakításának szükségességével. Többen ja­vasolták, hogy a készülő új kormányprogram keretében a parlament fogadjon el nem­zeti agrárprogramot. Teljes volt az egyetértés, hogy a fő figyelmet az új ag­rárpolitika elfogadásánál a leglényegesebb kérdésekre, az árak, az elvonások, a támo­gatások ügyére kell fordítani. Csak ezek rendezése után vár­ható, hogy jövedelmezővé vá­lik a gazdálkodás, hogy a ter­vezett többi intézkedés — például a vagyonérdekeltség megvalósítása, a föld szabad forgalmának bevezetése, a belső vállalkozási formák el­terjedése — emeli a termelés színvonalát. Többen hangoztatták, hogy legyen az új agrárpolitika fontos célja a termelők, a fel­dolgozók, a forgalmazók közös érdekeltségének megteremtése. Ezután Királyi Ernő, a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalá­nak vezetője a vadászati tör­vényjavaslat régebbi és újabb változatának az elveiről be­szélt. Az első változat lénye­gében az eddigi helyzet bizo­nyos mértékű korszerűsítését tartalmazza. A második vi­szont szakít az eddigi gyakor­lattal, és a vadgazdálkodást is a tsz-ek, az állami gazdasá­gok és az erdőgazdaságok tevékenységi körébe utalja. A felszólaló képviselők kivétel nélkül azt az elvet támogat­ták, hogy a vadászat haszna is azoké legyen, akiknek a földjei eltartják a vadakat, és akik a károkat is elviselik. Elhangzott olyan javaslat is, hogy nem is kellene kü­lön vadászati törvény, elég lenne csupán a földtörvény módosítását néhány paragra­fussal kibővíteni. A képvise­lőik kifejtették, hogy a tsz-ek, állami gazdaságok nem kíván­ják az eddigi vadászokat tá­vol tartani területeiktől, csu­pán ők akarják azokat bérbe adni nekik. Az agrárcsoport véleménye, hogy helyes len­ne, ha a vadászati törvény második változata még az idén a parlament elé kerülne. * Az agrárágazatiban nem amiatt növekednek a feszült­ségek, mert hibás az agrárpo­litika, hanem azért, mert a végrehajtására hivatott sza­bályozás meglehetősen kap­kodó és következetlen — en­nek a gondolatnak a jegyében ülésezett tegnap a Medosz központi vezetősége, amely az MSZM­P új agrártézis-terveze­­tét vitatta meg. A vitában felszólalók szinte kivétel nélkül arra biztatták a koncepció végleges kimunká­lásán dolgozó bizottságot, hogy fogalmazzon lényegesen határozottabban a tekintetben: nemcsak a hosszú távú kon­cepció megalapozására van szükség, hanem a párt agrár­­politikájának rövid távon is irányt kell mutatnia. Többen szóltak arról, hogy szektorok­tól független érdekvédelemre van szükség. Hangsúlyozták: a nagyüzemi termelésre szük­sége van az országnak. A vitában elhangzott: az agrárágazatban az egyensúly megbomlott a teljesítmény és a jövedelem között. A számí­tások szerint évenként 13-15 ezer forinttal kisebb a jöve­delmük a mezőgazdasági dol­gozóknak a más ágazatokban foglalkoztatottakhoz képest. Fogyóban a bizalom A SZOT szóvivőjének nyilatkozata Hétfőn rendkívüli SZOT el­nökségi ülést tartanak. A tes­tület ekkor megtárgyalja az utóbbi időszakban hozott kor­mányzati intézkedésekből adó­dó szakszervezeti tennivaló­kat. Egyebek között erről nyi­latkozott tegnap délután Bá­lint Attila, a SZOT szóvivője a sajtó munkatársainak. A szóvivő szerint az utóbbi időszakban a kormány kapko­dó intézkedéseket hozott, még mindig nem öntött tiszta vi­zet a pohárba, azaz nem adott közérthető magyarázatot a gazdaság állapotára, nem is­mertette az ország valós ter­heit. Miként volt megalapoz­va az idei népgazdasági terv, amelyet a kormány terjesztett elő — fogalmazta meg a kér­dést a szóvivő. Vagy például miként fordulhatott elő, hogy negyedév alatt kiderült: a gazdasági folyamatok és a kormányzati elképzelések sok vonatkozásban szinte fényév­nyi távolságra vannak egy­mástól. A SZOT szóvivője hangsúlyozta: a kormány köz­leménye nem szól arról, meny­nyi jelenleg a költségvetés hiánya. Csak annyit tudunk — fűzte hozzá —, hogy „15 milliárd forinttal is nagyobb lehet a tervezettnél”. Miközben a kormány a la­kosságot a nemzetközi pénz­ügyi intézetekkel kötött meg­állapodásaiban foglaltakra em­lékezteti — mondta a szóvivő —, itt az ideje, hogy a szak­­szervezetek a kormányt az or­szág népével és a szakszerve­zetekkel kötött megállapodá­sokra emlékeztessék, arra, hogy fogyóban a bizalom. A szóvivő elgondolkodtatónak és „propagandisztikusnak tetsző fogásnak” minősítette azt, hogy most a kormány tartja szükségesnek a szakszerveze­tekkel kötött megállapodások haladéktalan felülvizsgálatát. A januári áremelések után a szakszervezetek — mondta Bálint Attila — több ízben is szót emeltek a megállapodá­sok felülvizsgálatáért. A gaz­daság szétesésének elkerülését szolgáló intézkedések szüksé­gesek, ám ezeket csak akkor tudják az emberek elfogadni, ha nem várat magára a kiala­kult helyzetért felelősök meg­jelölése és a következtetések levonása — hangoztatta a SZOT szóvivője, P. L. Előkészület a KISZ-kongresszusra A KISZ április 21-22—23- án tartandó XII. kongresszu­sának előkészítése keretében tegnap több mint tíz tagszer­vezet küldöttcsoportjai tartot­tak konzultációt a KISZ KB székházában. Ezeken a tanács­kozásokon — mintegy előze­tes megméretésként — a KISZ esetleges jogutódjának veze­tői posztjaira jelöltek is részt vettek. Az új ifjúsági szer­vezetek szövetségének legfőbb vezetői — várhatóan elnöki — funkciójára Nagy Imrét, a KISZ KB mostani első titká­rát, a további vezetői — al­elnöki — tisztségekre pedig Gyurcsány Ferencet, a KISZ KB titkárát, Nagy Mihályt, a Reform Közösségi Hálózat Koordinációs Irodájának veze­tőjét és Kracsun Csabát, a KISZ Fejér Megyei Bizottsá­gának első titkárát jelölték eddig. A négy jelölt csütörtö­kön, két vidéki nagyvárosban megtartott regionális és a teg­napi budapesti tanácskozáso­kon ismertette elképzeléseit. (MTI) Vegyes vállalkozások bővítése Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete és Brian O’Connlor, a nagykövet tanácsadója láto­gatást tett az Investcenter Hungary Külföldi Beruházá­sokat Ösztönző Irodánál. Az amerikai látogatók se­gítséget ajánlottak fel ahhoz, hogy felgyorsuljon — az In­vestcenter aktív közreműködé­sével — Magyarországon a külföldi tőkebevonás. Erre mind a nagyvállalatoknál, mind a kisvállalkozások terü­letén lehetőséget látnak. (MTI) Baráti találkozó A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép­­köztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírásának 40. évfordulója alkalmából Vlastimil Ehren­­berger, a CSSZK budapesti nagykövete tegnap baráti ta­lálkozót tartott a rezidenciá­ján. A találkozón részt vett Medgyessy Péter miniszterel­nök-helyettes, Andics Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetője, Beck Tamás kereskedelmi miniszter, Horn Gyula külügyminisztériumi ál­lamtitkár, Knopp András mű­velődési minisztériumi állam­titkár, továbbá társadalmi életünk számos más vezető személyisége. Az első magyar—csehszlo­vák barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segítségnyújtá­si egyezmény aláírásának­ 40. évfordulója alkalmából táv­iratban üdvözölte egymást Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­tere és Jaromir Johanes, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság külügyminisztere. Hétfőtől: magyar nyelv hete Hétfőn kezdődik a magyar nyelv hete országos rendez­vénysorozata, melynek fő programját ezúttal Egerben rendezik. A Heves Megyei Tanács nagytermében 11 óra­kor Pozsgay Imre állammi­niszter megnyitója után tudo­mányos ülésszakot tartanak hazai és határainkon kívüli szakemberek részvételével. Az ülésszak elnöke Lőrincze La­jos professzor. A bevezető előadások után Nemzet és anyanyelv címmel Benkő Loránd akadémikus tart főreferátumot, melyet Bánffy György színművész előadása követ. A második té­makör címe: Anyanyelv és ki­sebbség. Erről az egri tanár­képző főiskola termében előbb két helybeli nyelvész, dr. Szűcs László és dr. Fekete Pé­ter előadása hangzik el, majd — más hazai nyelvészeik tár­saságában — szomszédos or­szágokból érkezett szakembe­rek szólalnak fel. Az ülésszakot követően a külföldi vendégek több város­ban részt vesznek a nemzet, nemzetiség és az anyanyelv kapcsolatát boncolgató össze­jöveteleken.

Next