Népszabadság, 1989. május (47. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 oldal - Ára: 4,80 F A NÉPSZABADSÁG 1989. május 2., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLVII. évfolyam, 101. szám PÁRTÉRTEKEZLETEK A HÉT VÉGÉN Kongresszus összehívását sürgették Több pártértekezletet tar­tottak a hét végén. Tanács­koztak Komárom, Békés és Tolna megye,­valamint Sopron és Kunszentmiklós kommu­nistái. A tolnai, a békési és a­­soproni küldöttek határo­zatban sürgették az MSZMP XIV. kongresszusának mielőb­bi összehívását. A részvevők egyebek között azt szorgalmaz­ták, hogy az MSZMP adjon programot, mutasson kivezető utat a jelenlegi válságból. És — mint azt Békésben a kül­döttek elmondták — a prog­ram végrehajtásának a sze­mélyi feltételeit is meg kell teremteni, ami ugyancsak a kongresszus idő előtti meg­tartását indokolja. Hasonló érveket sorakoztatott fel a tolnai pártértekezlet is, hang­súlyozva azt is, hogy a párt­­kongresszusnak az új szerve­zeti szabályzat megalkotását is feladatul kell kapnia. A Komárom megyei párt­értekezleten újszerűen válasz­tották meg a pártbizottságot, a hatvanöt tagú testület két­harmadát ugyanis a 12 köz­vetlen irányítású területi párt­­bizottság delegálta. (A pártértekezletekről szóló tudósításaink lapunk 7. olda­lán.) Washington a START júniusi újrakezdését javasolja Bush sikert kíván a peresztrojkának ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Amerikai lapjelentések szerint új javaslatokat visz magával a szovjet fővárosba James Baker külügyminiszter. Az amerikai diplomácia vezetője május 10-e és 11-e között moszkvai tárgya­lásain a szovjet-amerikai fegy­verzetkorlátozási tárgyalások (START) júniusi újrakezdését ajánlja majd. A Bush kormány­zat május közepére ígérte­­ az amerikai külpolitika felülvizs­gálatát, ugyanakkor vezető po­litikusok számos nyilatkozata jelzi: a vizsgálódás középpont­jában a Szovjetunió belső hely­zete áll. Dick Cheney védelmi mi­niszter egy szombaton sugár­zott televíziós interjúban ki­jelentette : véleménye szerint, „ha a dolgot ma kell megjó­solnom”, Mihail Gorbacsovna­k nem sikerül a szovjet gazda­sági rendszert megreformál­nia. A CNC kábeltársaságnak adott nyilatkozatában a mi­niszter úgy vélte, a reformok kudarca után a szovjet veze­tőt a párt élén egy olyan sze­mély váltja majd fel, a­ki „ná­la sokkal ellenségesebb lesz, már ami a Nyugattal való vi­szonyát illeti”. A védelmi miniszter a fen­tiekkel indokolta azt, hogy az Egyesült Államok legyen óva­tos, és ne vonja vissza csapa­tait, Európából. „Nem tudjuk, hogy ez állandó változás-e, amely tartós lesz, vagy csak a rendszer ideiglenes rendel­lenessége — mondta. — Mind­addig, amíg fennáll a lehető­sége, hogy csak rendellenes­ség, óvatosnak kell lennünk.” A Fehér Ház és a külügy­minisztérium elhatárolta ma­gát a védelmi minisztertől, szóvivők útján közölve, hogy Cheney nem a kormány, ha­nem csak saját maga nevében beszélt. John Sum­m­ kabinet­főnök a televízióban jelentet­te ki: az elnök nem osztja Cheney nézeteit. — Nem hiszem, hogy ez az elnök véleménye volna. Úgy tudom, az elnök és Baker kül­ügyminiszter egyöntetűen azt reméli, hogy Gorbacsov re­formmozgalma és a Szovjet­unió átalakítása sikeres lesz — jelentette ki Sum­m­i az NBC-ben. George Bush előbb — nem sokkal Cheney nyilatkozatá­nak elhangzása után — az el­nöki repülőgép fedélzetén je­lentette ki: „azt akarjuk, hogy a peresztrojka sikeres legyen”. Majd hétfőn egy beszédébe utólag egy egész bekezdést ír­tak be, amely ugyanezt szö­gezte le. Margaret Tutchler külügyi szóvivő ugyanakkor azt hangsúlyozta, James Ba­ker külügyminiszter támogat­ja a szovjetunióbeli reform­­törekvéseket anélkül, hogy azok jövőbeli kimeneteléről jósolgatna. A The Washington Post ugyanakkor közölte Robert Gates helyettes nemzetbizton­sági tanácsadó, a CIA korábbi igazgatóhelyettese cikkét a té­máról. (A cikk Ga­tes egy elő­adásán alapszik.) „A lényeges akadályok ellenére komolyan vesszük Gorbacsov elkötele­zettségét a szovjet gazdaság megreformálása iránt. Üdvö­zöljük az intézkedéseket, ame­lyeket a sajtó nyitottságának a fokozására, a vallási korlá­tozások megkötésének a fel­oldására tett.” A pozitív fej­lemények között Gates felso­rolta a demokrácia irányába vezető első, „botladozó” lépé­seket, a feszültség enyhítését célzó döntéseket. „Ezek mind pozitív lépések, és osztjuk a kiterjedt óhajt és az optimiz­must, amelyet keltettek.” A nemzetbiztonsági tanács­adó helyettese ugyanakkor ki­jelentette, az Egyesült Álla­mok számára az jelent dilem­mát, hogy politikáját nem ala­pozhatja egyetlen személyre. A szovjet rendszerben sok minden megváltozott, de alap­jai ugyanazok maradtak. „Nyu­gaton nincs egyetlen vezető sem, aki ne lenne a tudatá­ban annak — amikor este nyu­govóra tér —, hogy reggelre egy új szovjet partner jelen­létére ébredhet” — vélte Gates. Kereszty András Rafszar­dzsani Magyarországra készül Az iráni külügyminiszter első helyettese a Tehran Timesnak adott interjújában közölte, hogy Hasemi Raf­­szandzsani, az iráni parla­ment elnöke a közeljövőben látogatást tesz a Szovjetunió­ban, és Magyarországra is el­látogat. Irán és a szocialista orszá­gok kapcsolatairól a politikus kijelentette, hogy azok gyor­san javulnak. (TASZSZ) Május, Himnusszal­ Máskéntünneplés. (3. oldal.) Egy határozat és jóvátétele Tizenöt év után. (7. oldal.) majusxim Új szellemben ünnepelte május elsejét az ország Pártok és politikai szervezetek rendezvényei — Vezető személyiségek a szónokok között — Grósz Károly és Jassó Mihály a Népszabadság Klubban Vasárnap és tegnap a hideg, esős időjárás ellenére ország­szerte a dolgozók tízezrei ünnepelték meg május 1-jét. Poli­tikai demonstrációkon vettek részt, a szervezők mindenütt gondoskodtak a tömegek szórakoztatásáról is. Budapesten, a Felvonulási téren rendeztek nagygyűlést, amelyen felszólalt Nagy Sándor, a SZOT főtitkára, Tatár Ár­pád, a SZOT ifjúsági tanácsának tagja és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. A Városligetben az idén is nagy érdeklődés közepette tartották meg a Népszabadság-fórumot. Sokan ke­resték fel az alternatív szervezetek, pártok rendezvényeit i­s. Vidéki nagyvárosainkban az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai mondtak ünnepi beszédet, mindenütt hangsúlyt he­lyezve a gazdasági, politikai, társadalmi kibontakozás lehető­ségeire, a nemzeti összefogás, a demokratikus szocializmus megteremtésének szükségességére. Délután és este a felvonulások, a nagygyűlések, a politi­kai vitafórumok után színes ünnepi programokon, népi tánc­­bemutatókon, előadóesteken, s ahol az időjárás engedte, utca­bálokon szórakoztak az emberek. A hűvös idő ellenére több tízezren gyűltek össze május elsején Budapesten, a Felvo­nulási téren, hogy­­köszöntsék a nemzetközi munkásmozga­lom ünnepét. Nemcsak mun­kásmozgalmi énekek, hanem pol-beat számok dallamára gyülekeztek a budapestiek, idősek, fiatalok, gyermekek. A szokásostól eltérően ezúttal a dísztribün üresen maradt, s a nagygyűlés elnöksége egy kis emelvényen foglalt helyet. Az emelvényen ott volt Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke — az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai — és Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés elnöke. A főváros vezetését Jassó Mi­hály, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára — az MSZMP Politikai Bizottságának tagja — és Bielek József, a Fővá­rosi Tanács elnöke képviselte. Az emelvényen foglalt helyet Nagy Sándor, a SZOT főtit­kára. A Himnusz elhangzása után pontban 11 órakor megkez­dődött az ünnepi nagygyűlés. A részvevők szinte a főváros valamennyi kerületéből: Cse­pelről, Óbudáról,­­Zuglóból, Újpestről és Terézvárosból ér­keztek. Több üzem és gyár, a Ganz-MÁVAG, a gázművek, az Újpesti Bőrgyár, a Középü­letépítő Vállalat dolgozói hoz­ták el transzp­arenseiket. „Sok­féleséget a politikában, egysé­get az érdekvédelemben!”, „Valódi reformokkal nemze­tünk felemelkedéséért!”, „Bé­kés jelent, biztonságos jövőt a világ népeinek!” feliratokat le­hetett olvasni a SZOT szék­házának falán. Mások táblá­kat hoztak magukkal, ame­lyeken „Lakást, létbiztonságot minden családnak!”, „Erős, független szakszervezeteket!”, „Adó vagy gyermek”, „A nyugdíj nem kegydíj”, „Mun­kás nélkül nincs reform”, „Nyilvánosságot, sajtószabad­ságot!” jelmondatok szerepel­tek. A nemzetiszínű zászlókkal és a munkásmozgalom vörös zászlajával fellobogózott téren — a korábban dísztribünként szolgáló mellvéd alatti emel­vényről — a Himnusz hang­jait követően Gál János, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára kö­szöntötte a nagygyűlés rész­vevőit, s az állami, a politi­kai és a társadalmi élet veze­tő személyiségeit. Ezután Nagy Sándor mon­dott ünnepi beszédet. Budapest, Felvonulási tér A változások helyes irányba mutatnak, de most már eredményekre van szükség NAGY SÁNDOR BESZÉDE A SZOT főtitkára elöljáró­ban utalt arra, hogy a föld számos pontján más a mos­tani május elseje, mint ko­rábban volt. Magyarország sem hasonlít tegnapi önmagá­ra, s holnapi arca, valója bi­zonyára még inkább más lesz. Ennek az országnak sokat próbált lakói, dolgozói olyan változásokban, olyan végered­ményben érdekeltek, amelyek az élet új minőségét hozzák létre — mondotta, majd így folytatta: — Érdekeltek vagyunk ab­ban, hogy jogállamban éljünk, hogy munkánk alapján boldo­guljunk, hogy tisztább emberi viszonyokat teremtsünk, hogy ismét legyen tartásunk, egész­séges nemzeti önbecsülésünk, hogy életünkből száműzzük a hazugságokat, így gyermeke­inkre, unokáinkra elvállalható örökséget hagyhassunk, hogy mindez ne egyszerűen csak a dolgozó emberek, a családok millióinak érdekében, még ke­vésbé csupán rájuk hivatkoz­va történjék, hanem részvéte­lükkel, általuk. Ez az egyetlen garanciája a változások való­diságának — hangsúlyozta a SZOT főtitkára, megerősítve, hogy a dolgozók ma már nem fogadják el, hogy helyettük és nevükben kevesek gondolkod­janak, kevesek döntsenek, és azt sem, hogy kevesek kivált­sága legyen az igazságot ki­mondani, a jövőért felelőssé­get vállalni. A továbbiakban emlékezte­tett arra, hogy száz év óta, május elsején, a munkások, a dolgozó emberek ,tömegsztráj­kok, tüntetések, demonstrá­ciók, felvonulások, gyűlések szervezésével, az azokon való részvétellel adnak hangot kö­veteléseiknek, s e napon a munka, a dolgozó ember, a szolidaritás gondolata áll kö­zéppontban. Május elseje — amennyiben ünnep — a dolgozó ember, a munkás ember ünnepe, május elseje szakszervezeti ünnep! Május elseje azoké, akik többnyire nincsenek vagy csak alig vannak abban a helyzet­ben, hogy érdemi hatást gya­korolhassanak saját munkájuk eredményességére. Azoké, akik csak­­ akkor élvezhetik mun­kájuk gyümölcsét, ha ez a munka jól meg van szervez­ve, és ha a tisztességesen vég­zett munkájukat meg is fize­tik. De akik bizonyosan vi­selik a­­ rossz politikai, gaz­dasági döntések következmé­nyeit, akiktől a terheket sen­ki nem veszi át. ők azok a munkavállalók, bérből és fi­zetésből élők, akik egy ország jelenének és jövőjének leté­teményesei. Így van ez nálunk Magyar­­országon is: május 1-je azok ünnepe, akiknek nem kis há­nyada egyre többet dolgozik és nem kis része egyre kevés­bé boldogul, s akik többség­ben vannak jelen e gyűlésen is. A szakszervezetek nevében köszönöm, hogy eljöttek, hogy jelenlétükkel támogatják tö­rekvéseinket, nyomatékot, erőt adnak mindannak, amit má­jus elsejei jelszavaink kife­jeznek. A hazánkban végbemenő tör­ténelmi léptékű átalakulásról szólva rámutatott: egy európai mércéhez igazodó demokrati­kus jogállam kiépítését kezd­tük meg, egy olyan jogállamét, amelyben meghatározó értéket jelent az alkotómunka, a sza­badság, az igazságosság és a szolidaritás, s amely a szemé­lyiség önállóságára épül, a sza­bad kibontakozást támogatja. Olyan politikai intézmény­­rendszer van kialakulóban, amely lehetőséget ad az alkot­mányos többpártrendszerre, a koalíciós kormányzásra, és pártoktól függetlenül működő, erős szakszervezetek létét fel­tételezi. E változások feltétlenül he­lyes irányba mutatnak, a köz­vélemény, a társadalom széles rétegei azonban türelmetlenül, indulatoktól sem mentes, fe­szült légkörben élik meg mind­ezt. Ennek okai között sorolta a szónok, hogy a ma is elvál­lalható eredmények mellett súlyos hibák, tévedések terhe­lik az elmúlt évtizedek politi­káját, hogy nem egyszerűen az illúziók, sokkal inkább a gaz­dasági, politikai rendszer ob­jektív hibái, fogyatékosságai, a személyi-hatalmi érdekek túl­zengése, az elvtelen össze­fonódások, a vezetők tévedé­sei és mindezek be nem isme­rése, sok esetben egyszerűen a hazugságok juttatták idáig az országot, s emiatt rendült meg mélyen a bizalom. Szé­les tömegek ma is úgy érezhe­tik: a nyitás politikája köze­pette a fejük felett folynak a csatározások, egy szűk szelle­mi, politikai elit rájuk hivat­kozva, de lényegében nélkülük akar irányt szabni korszakos jelentőségű változásoknak. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next