Népszabadság, 1989. május (47. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
4 (Folytatás a 3. oldalról.)tározottan ellenzi, hogy közvetlenül, aprólékosan avatkozzék be a gazdasági folyamatokba. Ugyanakkor kiemelte: az MSZMP a szocialista értékekből minden haladót és minden előremutatót vállal. Nagyra becsüli a felelősségteljes munkát, a tudás gyarapításának igényét. Támogatja a végzett munka, a valóságos teljesítmény értékének megfelelő elismerését, az egymás iránti felelősséget és tiszteletet tükröző munkatársi kapcsolatokat. Bátorítja a vállalkozókedvet, az új iránti fogékonyságot. Fejlődésünket, a megtett út értékét nem tegnapi önmagunkhoz, hanem a nemzetközi élvonalhoz mérjük — mondotta Grósz Károly. — A terhek igazságosabb elosztásának új rendszerét kezdeményezzük. Figyelmünk, értékrendünk középpontjában a dolgozó, alkotó ember áll. Ebből következően elsőrendű feladatunknak tekintjük a hivatására, a munkájára felkészülő és azt kezdő fiatalok támogatását, illetőleg az idős emberek sorsával való foglalkozást, akik munkával töltötték el életüket. Újat, többet akarunk ahhoz képest, amit eddig létrehoztunk, és másképpen is, mint korábban csináltuk — mondotta az MSZMP főtitkára. — A múlt hibáiért nem személyes felelősöket keresünk — bár sokan azt szeretnék —, hanem intézményes garanciákat akarunk kiépíteni arra, hogy a hibás gyakorlat ne ismétlődhessen meg. Ez az egyik legfontosabb tanulság, amit az elmúlt négy évtizedből levonhatunk — szögezte el. — Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgozó — legyen az párttag vagy pártonkívüli — felel a kialakult helyzetért, hanem azok a vezetők, akik egy rosszul működő rendszer lehetőségeivel visszaéltek. Ugyanakkor soha többé nem engedhetjük meg, hogy politikai tévedésekért büntetőjogi elmarasztalást lehessen alkalmazni. Nincs nagyobb büntetés politikusok számára, mint ha a nép megvonja tőlük a bizalmat. Ez pedig megtörtént — állapította meg a főtitkár, rámutatva, hogy ezért a figyelmet a jövőbe kell irányítani, az örökös önmarcangolással ugyanis nem lehet előbbre jutni. Lejárt az idejük a tetszetős, de üres szavaknak. A magyar nép nagy többsége nyugalmat akar, munkája eredményeként egyéni és családi boldogulást. Jogállamot igényel, ahol a törvény mindenkinek egyenlő jogokat biztosít és kötelezettségeket támaszt mindenkivel szemben. Az esélyegyenlőtlenség megszüntetését kívánja, a szocialista demokrácia kibontakoztatását sürgeti. Ez mindenkitől tetteket, cselekedeteket vár. Az MSZMP is az ehhez szükséges politikai feltételek megteremtésére törekszik, s tevékenységét a helyi teendőkre összpontosítja — mondotta. — A stabilizáció és a kibontakozás csak akkor valósulhat meg, ha az egész társadalom szemléletét a realitás hatja át. Nem a vágyakból, a lehetőségekből kell kiindulni. Az MSZMP nem vesz részt — mert ez elveitől idegen — a népszerű, de teljesíthetetlen követelményeket hangoztatók versenyében. A közelgő választások kapcsán Grósz Károly kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, hanem felelőssége tudatában kimondja: több év következetes, kemény munkájára lesz szükség az „eltékozolt évtized” hiányainak pótlásához. Az embereknek joguk, hogy megismerjék a valóságos helyzetet. Az MSZMP ebből a szempontból is kiszámítható politikai szervezet kíván lenni. Szocializmust, demokráciát fellendülést akar — ez programjának három kulcsszava Határozottan vállalja a szocializmus ügyét, olyan eszményt lát benne, amelyet nem kitalált az emberiség, hanem valóságosan benne rejlik a mai viszonyokban, ami nem elérendő állapot, hanem meglévő lehetőségek felismerése és tudatos kiaknázása — s ehhez kéri a párt a szervezett dolgozók, a magyar nép szigorúan igényes, követelményeket támasztó bizalmát. Az MSZMP helyes, jó poli- tikájával képviseli a munkásérdekeket — szögezte le az előadó, emlékeztetve arra is, hogy a párt a szocializmusellenes erők támadásának kereszttüzében dolgozik. Reformtörekvéseit igyekeznek elferdíteni, őszinte szándékát kétségbe vonni, az el sem követett hibákért felelőssé tenni, sorait megosztani. — Ez a magatartás — tette hozzá — végigkísérte a munkásmozgalom egész történetét. Ezért a csaknem százéves tanulság alapján a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén e helyről is kérte a magyar dolgozókat, hogy a párt tagjaiként vagy szimpatizánsokként tekintsék magukénak az MSZMP-t, támogassák politikáját, használják fel céljaik érdekében, s utasítsák el a rágalmakat. Az MSZMP marxista szellemű reformpárt, konkrét társadalmi feladatokon munkálkodó akciópárt, a szocializmust akaró sokszínű erők változatos formákban szerveződő közössége — jelentette ki, s meggyőződését fejezte ki, hogy a pártnak nagyon széles a tömegbázisa. Azok alkotják, akik igénylik az értelmes fizikai és szellemi munkát, a hatékonyságot, a jobb megélhetést, akik másként akarnak dolgozni és élni mint eddig, akikeltegnap délután negyed négy körül jószerivel már rozdulni sem lehetett a Petőfi Csarnok nagytermében: telt ház várta, hogy megkezdődjék a Népszabadság Klub. Amikor odakinn szinte megállás nélkül ömlik az amúgy aranyat érő májusi eső, az emberben óhatatlanul motoszkálni kezd a kisördög: mitől a sokaság?Valóban enynyi érdeklődőt vonz a program, vagy inkább fedél alá menekültek az égi áldás elől? A forró hangulatú másfél óra azt igazolta, hogy a megjelentek nagy többsége Grósz Károly és Jassó Mihály véleményére volt kíváncsi; arra, mit válaszolnak az összegyűjtött, egyáltalán nem köntörfalazó, kemény kérdésekre. A házigazdák, az MSZMP főtitkárán és a budapesti pártbizottság első titkárán, valamint a városligeti majálisról érkező érdeklődőkön kívül még hívtak vendégeket, köztük a budapesti reformkor, a BAL, a Demokratikus Szocializmusért Fórum, a Münnich Ferenc Társaság, a diákszövetség képviselőit. A műsorvezető, Szabó Lászkötelezett hívei a reformfolyamatnak. őket becsüljük meg azzal, hogy ma a kellő hozzáértéssel és hivatástudattal végzett, eredményes munkát ünnepeljük, mert ez a jövőnk záloga, az értékteremtés igazi forrása — hangoztatta, majd kifejtette: azokat ünnepeljük, akik — bármely poszton — tudásuk legjavát adva, szorgalommal, tisztességesen dolgoznak. E tekintetben semmiféle különbség nincs a fizikai és a szellemi munka között. Nincs szó szembenállásukról, hanem a társadalmilag értékes, eredményt hozó munka áll szemben a teljesítmények fedezete nélkül szerzett, az elosztásihatallmi pozícióból származó többletjövedelmekkel, a korrupcióval, a társadalom megkárosításával; a legalapvetőbb munkásérdek az értelmiség anyagi és erkölcsi megbecsülése. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú partneri viszony alapján kíván együttműködni a megújuló szakszervezeti mozgalommal. Szerepét jó részben örült, hogy ilyen sokan jöttek össze, részben sajnálkozott oda a klubhangulat. Szerették volna a vendégeket asztalhoz ültetni, de ahogy közeledett a program kezdésének időpontja, át kellett rendezni a termet, hogy beférjenek az emberek. A reformkörösök nem erre számítottak, kifogásolták is, hogy a két pártvezető a színpadon, „fenn a magasban” ül. — Le is mehetünk! — mondta Grósz Károly derűsen, kapott is érte legalább akkora tapsot, mint előtte a bíráló. A demokrácia talán így sem szenvedett csorbát, hogy maradtak a színpadon, s legalább a terem túlsó végében álldogálók is láthatták őket válaszadás közben. Nem volt könnyű válogatni a kérdések között. A Népszabadság-székház előtti kis ládika, amelybe az utóbbi napokban az érdeklő kérdéseket gyűjtötték, dugig megtelt. A helyszínen is adtak át szép számmal sebtiben, kézzel írt kérdéseket, s egy-egy témakörnél sok-sok kéz lendült a magasba, jelezve: szót kérnek, nélkülözhetetlennek tartja a munkavállalói érdekek intézményes védelmében. Számít arra, hogy ez az érdekvédelem munkahelyi, ágazati, területi és központi szinten egyaránt a korábbinál sokkal több érdekütközéssel fog járni. Ezt nem sorscsapásként, hanem egy nehéz gazdasági helyzet, a modernizáció szükségszerű következményeként, sőt egy korszerűsödő politikai rendszer természetes velejárójaként értékelte. Mint hangsúlyozta: az MSZMP tagjait arra ösztönzi, hogy a szakszervezeti munkát közéleti, politikai tevékenységük egyik legfontosabb színterének tekintsék. Ez mindkét mozgalom számára kölcsönösen hasznos lesz. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a ptaza és a jövő érdekében végzett eredményes munkát, biztonságot, békés jövőt kívánt a nagygyűlés részvevőinek. A politikai demonstráció az Internacionálé hangjaival ért véget. A gyűlés befejeztével Grósz Károly és Bielek József elvegyült az érdeklődők között. A korábbi május elsejei felvonulások hangulatától teljesen eltérő mozzanatra rögtön fotóriporterek hada vette körül a rögtönzött minifórum részvevőit. Grósz Károly érdeklődéssel hallgatta a hozzá intézett megannyi kérdést. Egy idős asszony kendőzetlen nyíltsággal évek óta húzódó lakásgondjának megoldásához kért segítséget a pártfőtitkártól. Egy fiatalember a BHG-ból az iránt érdeklődött, hogy mikor látogat el hozzájuk az MSZMP vezetője. Egy Erdélyből érkezett férfi a menekültek beilleszkedésével kapcsolatban kérdezte a főtitkárt. Grósz Károly igyekezett minden kérdésre válaszolni, és meghívta az érdeklődőket, hogy jöjjenek el a Népszabadság Klub délutáni fórumára, ahol több idő lesz a beszélgetésre. Grósz Károly egy érdeklődőnek válaszolva beszámolt, hogy a múlt héten személyesen látogatta meg Kádár Jánost, aki nagyon rossz egészségi állapotban van. A börtönévek alatt szerzett súlyos tüdőbetegsége még inkább eluralkodott rajta, s emberileg is nehezen éli meg a mostani változó időszakot. E két tényező együttesen fizikailag rendkívül lerontotta az állapotát. Többen kérdezték a főtitkárt arról, hogy van-e nézetkülönbség Németh Miklós miniszterelnök és közötte gazdasági kérdéseket illetően. Grósz Károly ezt határozottan cáfolta. Az elmúlt 40 év eredményeit kétségbe vonó kérdezőnek válaszolva a főtitkár elmondta: ha Magyarország is, olyan tőketámogatással indíthatta volna gazdálkodását a háború után, mint a nyugateurópai országok, akkor nem itt tartanánk. Grósz Károly hibás döntésnek ítélte, hogy a számunkra annak idején felajánlott Marshall-segélyt az akkori politikai vezetés nem fogadta el. Ugyanakkor elismerte, hogy nagyobb utat tehettünk volna meg, ha a tervgazdálkodás, az irányítási mechanizmus kötöttségei nem skötik gúzsba a gazdálkodókat. A főtitkár ellentmondott annak a kérdezőnek is, aki szerint a Világbanknak, illetve a Nemzetközi Valutaalapnak köze van a személyi jövedelemadók bevezetéséhez, a gyógyszeráremeléshez. A magyar adórendszer bevezetését egyik szervezet sem szorgalmazta, illetve igényelte — mondta. A valutaalap egyetlen dologhoz, a költségvetési hiány csökkentéséhez ragaszkodik. A forint leértékelése a valutaalaptól függetlenül is indokolt lenne, mert a nemzetközi valutákhoz viszonyítva nem jó a magyar fizetőeszköz aránya. A piacgazdaságot érintő kérdésre válaszolva rámutatott: ha e struktúrára akarunk áttérni, akkor elkerülhetetlen, hogy Magyarországon nemcsak a munka alapján képződjék törvényes jövedelem. A piac törvényszerűségéből adódóan spekulációs jövedelmekre is szert lehet tenni. Grósz Károly a bős-nagymarosi vízlépcső további építése mellett szavazna, mert szerinte ez a felébe kerülne, mintha" leállítanák a beruházást. A Budapesti Pártbizottság első titkára elmondta, hogy a fővárosban egy év alatt csaknem 20 százalékkal csökkentették a pártapparátus létszámát. Az elmúlt időszakban a kedélyeket borzoló magas vezérigazgatói prémiumokkal kapcsolatban hangoztatta: érthető, ha a kiemelkedő teljesítményt differenciáltan díjazzák. A mértéket azonban az adott társadalmi közeg értékrendjéhez kell igazítani. A többmilliós kifizetéseket irreálisnak, társadalmi méretekben sértőnek ítélte. Telt ház a Népszabadság Klubban Grósz Károly a budapestiek gyűrűjében. Zsúfolt klub a Petőfi Csarnokban. NÉPSZABADSÁG - MÁJUS 1989. május 2., kedd Ujjé, a Ligetben... Az időjárás az idén egyáltalán nem volt tekintettel a majálisra, hol esett, hol fújt a Városligetben, csak a nap nem akart kisütni. Ennek dacára már vasárnap is több ezren keresték fel a hagyományos kirakodóvásárt és a sajtóutcát, ahol, a különböző kiadók egymás mellett kínálták könyveiket, folyóirataikat. Néhány cukorka- és játékárus jó üzleti érzékkel közébük verte le sátrát, s így az anyukák kénytelenek voltak venni valami finomságot a gyereknek, ha nyugodtan akartak válogatni a könyvek sokaságából. A vásározók nem panaszkodnak: várakozáson felüli forgalmat bonyolítottak le; szinte csak a farmerrel, bőráruval és mindenféle butikholmival kereskedők bevételén érződött, hogy közvetlenül a fizetésnap előtt van az ünnep. Mert az iparművészek standjain szépen költöztek az arra járók. És nem volt ez másképpen május elsején sem. Igen korán kellett annak kelnie, aki kényelmesen akart nézelődni a sátrak között. De sokan megfordultak az MHSZ bemutatósátrai előtt is, no és a színpadok körül, ahol egymás után léptek fel a bohócok, az énekesek. A szokás szerint zsúfolt sajtóutca végén állította fel sátrait a Baloldali Ifjúsági Társulás, a KISZ fővárosi utódszervezete. És ott, ahol vasárnap a lakáspolitikáról vitatkoztak az arra járók, most a Demisz vezetőit faggatta a mintegy másfél száz fős közönség. De a BIT politikai sörözőjében nemcsak fiatalok kérdeztek, sőt elsősorban nem ők. Az idősebb korosztály képviselői többnyire az MSZMP és a Demisz viszonyáról, az ifjúságimozgalom átalakulásáról akartak részleteket hallani. És a választásokról. Ezzel kapcsolatban Nagy Imre, a Demisz elnöke kijelentette: ő maga annak híve, hogy mielőbb meg kell tartani a választásokat, de úgy, hogy valamennyi szervezetnek legyen ideje felkészülni rá. Gyurcsány Ferenc alelnök ezt anynyival toldotta meg: ha elkapkodjuk a választásokat, akkor továbbra sem lesz legitim a központi hatalom. A Hírlapkiadó Vállalat sátránál azonban az eső sem csökkentette a sort. Marosán György dedikálta itt a Tanúk még élnek című könyvét. Az érdeklődők kétszáz méteres sora még két órával később is jelezte a szerző és a mű iránti érdeklődést. S miközben a Baloldali Alternatíva Egyesülés szervezésében mintegy százan a munkásönkormányzatokról vitatkoztak, a Petőfi Csarnokban zsúfolt nézőtér előtt a Benkó Dixieland játszott. Népligeti forgatag nagygyűléssel és gulyáságyúval A Népligetben rendezték meg egész napos majálisukat az alternatív szervezetek. Képviseltette magát a többi között a Fidesz, a Függetlenségi Párt, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Néppárt, a Szabad Demokraták Szövetsége, bemutatkozó fórumot rendeztek a nagyszámú közönség előtt. Ezzel egy időben játékos programokat és hangulatos műsorokat élvezhettek az érdeklődők. 10 ÓRA. A Népligetben vészjóslóan gyűlnek az esőfelhők, és gyülekeznek a legkülönfélébb alternatív szervezetek sátrai közé az érdeklődők is. A Planetárium jegyszedői kissé fásult hangon küldik a kérdezősködőket a csillagvizsgáló mögötti kis térre, ahonnan már az egy irányba tartó sokadalom mutatja az utat. Vidám countryzene árad a Szociáldemokrata Párt három négyzetméteres területéről. A hangosbemondó ötpercenként közli: a szociáldemokraták szeretettel köszöntik az osztrák, NSZK-beli, svéd testvérpártok képviselőit, és mindenkit, aki részt kíván venni a 11 órakor kezdődő nagygyűlésükön. A Jurta Színházba már csak akkor férnek be az új érkezők, ha ketten kijönnek a régiek közül: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének szónoka csak az első a független magyar szakszervezetek — ahogyan több transzparensen hirdetik, az első valóban szabad május 1-je — felszólalói közül. Szavait feszült figyelem kíséri. 11 ÓRA. Minden létező európai nyelven nyilatkoznak a sátrak előtt, a BBC és a Bayerischer Rundfunk kábelei keresztezik egymást, angol, német, francia nyelven röppen az éterbe a demokratikus magyar jövendő. Csendben szemerkél az eső. A szociáldemokratáktöbben azt kérdezik, melyik szociáldemokrata pártról van szó) türelemre intik vendégeiket és tagságukat, a nagygyűlés mégsem kezdődik 11 órakor. Viszont kezdetét veszi az a szolidaritási nagygyűlés, amelyet immár nyolc független szakszervezet fémjelez. Hamar kiderül, hogy nem elszigetelt, egymástól is függetlenül működő érdekképviseletről van szó, hiszen létrejött az együttműködésüket koordináló testület, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája is. Még a helet sem harangozzák el, amikor már megszületik az állásfoglalás: a nagygyűlés csatlakozik az Európai Szakszervezeti Együttműködési Konferencia április 28-án, Bécsben elfogadott határozatához, amelyben a részvevők — egyebek közt — felszólították az összes demokratikus szakszervezetet, hogy eddigi szolidaritásukat fenntartva támogassák a közép- és kelet-európai független szakszervezeteket, elítélték a szabad szakmai szervezkedés akadályozását. Szolidaritásukról biztosították a jogaikért békés eszközökkel fellépő dolgozókat, és felszólították a fejlett ipari országok kormányait, hogy Közép- és Kelet-Európában a demokrácia és a szakszervezeti szabadságjogok megvalósulásának mértékében fejleszszék gazdasági kapcsolataikat. Végezetül a nagygyűlés üzenetet intézett a májusban Párizsban összeülő Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Emberi Dimenziói elnevezésű konferencia részvevőihez, hogy a demokratikus és szakszervezeti pluralizmus jegyében tovább pontosítsák a szakszervezeti szabadság fogalmát. 13 ÓRA. Az eső már tapintatlanul zuhog. Térdig ér a sár a Független Kisgazdapárt, az MDF és az SZDSZ sátrainál. (Folytatás az 5. oldalon.)