Népszabadság, 1989. május (47. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

4 (Folytatás a 3. oldalról.)­tározottan ellenzi, hogy köz­vetlenül, aprólékosan avat­kozzék be a gazdasági folya­matokba. Ugyanakkor­­ kie­melte: az MSZMP a szocialis­ta értékekből minden haladót és minden előremutatót vál­lal. Nagyra becsüli a felelős­ségteljes munkát, a tudás gya­rapításának igényét. Támo­gatja a végzett munka, a va­lóságos teljesítmény értéké­nek megfelelő elismerését, az egymás iránti felelősséget és tiszteletet tükröző munkatár­si kapcsolatokat. Bátorítja a vállalkozókedvet, az új irán­ti fogékonyságot. Fejlődésünket, a megtett út értékét nem tegnapi önma­gunkhoz, hanem a nemzetkö­zi élvonalhoz mérjük — mon­dotta Grósz Károly. — A ter­hek igazságosabb elosztásának új rendszerét kezdeményez­zük. Figyelmünk, értékren­dünk középpontjában a dol­gozó, alkotó ember áll. Ebből következően elsőrendű fel­adatunknak tekintjük a hiva­tására, a munkájára felkészü­lő és azt kezdő fiatalok támo­gatását, illetőleg az idős em­berek sorsával való foglalko­zást, akik munkával töltötték el életüket. Újat, többet aka­runk ahhoz képest, amit ed­dig létrehoztunk, és máskép­pen is, mint korábban csinál­tuk — mondotta az MSZMP főtitkára. — A múlt hibáiért nem személyes felelősöket ke­resünk — bár sokan azt sze­retnék —, hanem intézmé­nyes garanciákat akarunk ki­építeni arra, hogy a hibás gya­korlat ne ismétlődhessen meg. Ez­ az egyik legfontosabb ta­nulság, amit az elmúlt négy évtizedből levonhatunk — szö­gezte el. — Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgozó — le­gyen az párttag vagy párton­­kívüli — felel a kialakult helyzetért, hanem azok a ve­zetők, akik egy rosszul mű­ködő rendszer lehetőségeivel visszaéltek. Ugyanakkor soha többé nem engedhetjük meg, hogy politikai tévedésekért büntetőjogi elmarasztalást le­hessen alkalmazni. Nincs na­gyobb büntetés politikusok számára, mint ha a nép meg­vonja tőlük a bizalmat. Ez pedig megtörtént — állapí­totta meg a főtitkár, rámu­tatva, hogy ezért a figyelmet a jövőbe kell irányítani, az örökös önmarcangolással ugyanis nem lehet előbbre jutni. Lejárt az idejük a tet­szetős, de üres szavaknak. A magyar nép nagy többsége nyugalmat akar, munkája eredményeként egyéni és csa­ládi boldogulást. Jogállamot igényel, ahol a törvény mindenkinek egyenlő jogokat biztosít és kötelezett­ségeket támaszt mindenkivel szemben. Az esélyegyenlőtlen­ség megszüntetését kívánja, a szocialista demokrácia kibon­takoztatását sürgeti. Ez min­denkitől tetteket, cselekedete­ket vár. Az MSZ­MP is az eh­hez szükséges politikai felté­telek megteremtésére törek­szik, s tevékenységét a helyi teendőkre összpontosítja — mondotta. — A stabilizáció és a kibontakozás csak akkor való­sulhat meg, ha az egész társa­dalom szemléletét a realitás hatja át. Nem a vágyakból, a lehetőségekből kell kiindulni. Az MSZMP nem vesz részt — mert ez elveitől idegen — a népszerű, de teljesíthetetlen követelményeket hangoztatók versenyében. A közelgő választások kap­csán Grósz Károly kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, hanem felelőssége tudatában kimondja: több év következe­tes, kemény munkájára lesz szükség az „eltékozolt évti­zed” hiányainak pótlásához. Az embereknek joguk, hogy megismerjék a valóságos hely­zetet. Az MSZMP ebből a szempontból is kiszámítható politikai szervezet kíván len­ni. Szocializmust, demokráciát fellendülést akar — ez prog­ramjának három kulcsszava Határozottan vállalja a szo­cializmus ügyét, olyan esz­ményt lát benne, amelyet nem kitalált az emberiség, hanem valóságosan benne rejlik a mai viszonyokban, ami nem elérendő állapot, hanem meg­lévő lehetőségek felismerése és tudatos kiaknázása — s eh­­­hez kéri a párt a szervezett dolgozók, a magyar nép szi­gorúan igényes, követelmé­nyeket támasztó bizalmát. Az MSZMP helyes, jó poli-­ tikájával képviseli a munkás­­érdekeket — szögezte le az előadó, emlékeztetve arra is, hogy a párt a szocializmusel­­lenes erők támadásának ke­reszttüzében dolgozik. Re­formtörekvéseit igyekeznek el­ferdíteni, őszinte szándékát kétségbe vonni, az el sem kö­vetett hibákért felelőssé tenni, sorait megosztani. — Ez a ma­gatartás — tette hozzá — vé­gigkísérte a munkásmozgalom egész történetét. Ezért a csak­nem százéves tanulság alapján a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén e helyről is kér­te a magyar dolgozókat, hogy a párt tagjaiként vagy szim­patizánsokként tekintsék ma­gukénak az M­SZMP-t, támo­gassák politikáját, használják fel céljaik érdekében, s uta­sítsák el a rágalmakat. Az MSZMP marxista szellemű re­formpárt, konkrét társadalmi feladatokon munkálkodó ak­ciópárt, a szocializmust akaró sokszínű erők változatos for­mákban szerveződő közössé­ge — jelentette ki, s meg­győződését fejezte ki, hogy a pártnak nagyon széles a tö­megbázisa. Azok alkotják, akik igénylik az értelmes fizikai és szellemi munkát, a hatékony­ságot, a jobb megélhetést, akik másként akarnak dolgoz­ni és élni mint eddig, akik­el­tegnap délután negyed négy körül jószerivel már r­ozdulni sem lehetett a Pe­tőfi Csarnok nagytermében: telt ház várta, hogy megkez­dődjék a Népszabadság Klub. Amikor odakinn szinte meg­állás nélkül ömlik az amúgy aranyat érő májusi eső, az emberben óhatatlanul mo­toszkálni kezd a kisördög: mitől a sokaság­?­Valóban eny­­nyi érdeklődőt vonz a prog­ram, vagy inkább fedél alá menekültek az égi áldás elől? A forró hangulatú másfél óra azt igazolta, hogy a meg­jelentek nagy többsége Grósz Károly és Jassó Mihály véle­ményére volt kíváncsi; arra, mit válaszolnak az összegyűj­tött, egyáltalán nem köntör­­falazó, kemény kérdésekre. A házigazdák, az MSZMP főtit­kárán és a budapesti pártbi­zottság első titkárán, valamint a városligeti majálisról érke­ző érdeklődőkön kívül még hívtak vendégeket, köztük a budapesti reformkor, a BAL, a Demokratikus Szocializmu­sért Fórum, a Münnich Ferenc Társaság, a diákszövetség kép­viselőit. A műsorvezető, Szabó Lász­kötelezett hívei a reformfolya­matnak. őket becsüljük meg azzal, hogy ma a kellő hozzáértéssel és hivatástudattal végzett, eredményes munkát ünnepel­jük, mert ez a jövőnk záloga, az értékteremtés igazi forrása — hangoztatta, majd kifejtet­te: azokat ünnepeljük, akik — bármely poszton — tudásuk legjavát adva, szorgalommal, tisztességesen dolgoznak. E te­kintetben semmiféle különb­ség nincs a fizikai és a szelle­mi munka között. Nincs szó szembenállásukról, h­a­nem a társadalmilag értékes, ered­ményt hozó munka áll szem­ben a teljesítmények fedezete nélkül szerzett, az elosztási­­hatallmi pozícióból származó többletjövedelmekkel, a kor­rupcióval, a társadalom meg­károsításával; a legalapvetőbb munkásérdek az értelmiség anyagi és erkölcsi megbecsü­lése. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú partneri vi­szony alapján kíván együtt­működni a megújuló szakszer­vezeti mozgalommal. Szerepét jó részben örült, hogy ilyen sokan jöttek össze, részben sajnálkozott­ oda a klubhan­gulat. Szerették volna a ven­dégeket asztalhoz ültetni, de ahogy közeledett a program kezdésének időpontja, át kel­lett rendezni a termet, hogy beférjenek az emberek. A reformkörösök nem erre szá­mítottak, kifogásolták is, hogy a két pártvezető a színpadon, „fenn a magasban” ül. — Le is mehetünk! — mondta Grósz Károly derűsen, kapott is érte legalább akko­ra tapsot, mint előtte a bí­ráló. A demokrácia talán így sem szenvedett csorbát, hogy maradtak a színpadon, s legalább a terem túlsó végé­ben álldogálók is láthatták őket válaszadás közben. Nem volt könnyű válogat­ni a kérdések között. A Nép­szabadság-székház előtti kis ládika, amelybe az utóbbi na­pokban az érdeklő kérdéseket gyűjtötték, dugig megtelt. A helyszínen is adtak át szép számmal sebtiben, kézzel írt kérdéseket, s egy-egy téma­körnél sok-sok kéz lendült a magasba, jelezve: szót kér­nek, nélkülözhetetlennek tartja a munkavállalói érdekek intéz­ményes védelmében. Számít arra, hogy ez az érdekvéde­lem munkahelyi, ágazati, te­rületi és központi szinten egy­aránt a korábbinál sokkal több érdekütközéssel fog jár­ni. Ezt nem sorscsapásként, hanem egy nehéz gazdasági helyzet, a modernizáció szük­ségszerű következményeként, sőt egy korszerűsödő politikai rendszer természetes velejáró­jaként értékelte. Mint hangsú­lyozta: az MSZMP tagjait ar­ra ösztönzi, hogy a szakszer­vezeti munkát közéleti, poli­tikai tevékenységük egyik leg­fontosabb színterének tekint­sék. Ez mindkét mozgalom számára kölcsönösen hasznos lesz. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a ptaza és a jövő érdekében végzett eredményes munkát, biztonságot, békés jö­vőt kívánt a nagygyűlés rész­vevőinek. A politikai demonstráció az Internacionálé hangjaival ért véget. A gyűlés befejeztével Grósz Károly és Bielek József elve­gyült az érdeklődők között. A korábbi május elsejei felvonu­lások hangulatától teljesen eltérő mozzanatra rögtön fo­tóriporterek hada vette körül a rögtönzött minifórum rész­vevőit. Grósz Károly érdeklő­déssel hallgatta a hozzá inté­zett megannyi kérdést. Egy idős asszony kendőzetlen nyílt­sággal évek óta húzódó lakás­gondjának megoldásához kért segítséget a pártfőtitkártól. Egy fiatalember a BHG-ból az iránt érdeklődött, hogy mikor látogat el hozzájuk az MSZMP vezetője. Egy Erdélyből érke­zett férfi a menekültek beil­leszkedésével kapcsolatban kérdezte a főtitkárt. Grósz Károly igyekezett minden kérdésre válaszolni, és meghívta az érdeklődőket, hogy jöjjenek el a Népszabad­ság Klub délutáni fórumára, ahol több idő lesz a beszélge­tésre. Grósz Károly egy érdeklő­dőnek válaszolva beszámolt, hogy a múlt héten személye­sen látogatta meg Kádár Já­nost, aki nagyon rossz egész­ségi állapotban van. A bör­tönévek alatt szerzett súlyos tüdőbetegsége még inkább el­uralkodott rajta, s emberileg is nehezen éli meg a mostani változó időszakot. E két té­nyező együttesen fizikailag rendkívül lerontotta az álla­potát. Többen kérdezték a főtit­kárt arról, hogy van-e nézet­­különbség Németh Miklós mi­niszterelnök és közötte gaz­dasági kérdéseket illetően. Grósz Károly ezt határozottan cáfolta. Az elmúlt 40 év eredmé­nyeit kétségbe vonó kérdező­nek válaszolva a főtitkár el­mondta: ha Magyarország is, olyan tőketámogatással indít­hatta voln­a gazdálkodását a háború után, mint a nyugat­európai országok, akkor nem itt tartanánk. Grósz Károly hibás döntésnek ítélte, hogy a számunkra annak idején fel­ajánlott Marshall-segélyt az akkori politikai vezetés nem fogadta el. Ugyanakkor elis­merte, hogy nagyobb utat te­hettünk volna meg, ha a terv­gazdálkodás, az irányítási me­chanizmus kötöttségei nem skötik gúzsba a gazdálkodókat. A főtitkár ellentmondott an­nak a kérdezőnek is, aki sze­rint a Világbanknak, illetve a Nemzetközi Valutaalapnak kö­ze van a személyi jövedelem­­adók bevezetéséhez, a gyógy­szeráremeléshez. A magyar adórendszer bevezetését egyik szervezet sem szorgalmazta, il­letve igényelte — mondta. A valutaalap egyetlen dologhoz, a költségvetési hiány csök­kentéséhez ragaszkodik. A fo­rint leértékelése a valutaalap­tól függetlenül is indokolt len­­ne, mert a nemzetközi valu­tákhoz viszonyítva nem jó a magyar fizetőeszköz aránya. A piacgazdaságot érintő kérdés­re válaszolva rámutatott: ha e struktúrára akarunk áttér­ni, akkor elkerülhetetlen, hogy Magyarországon nemcsak a munka alapján képződjék tör­vényes jövedelem. A piac tör­vényszerűségéből adódóan spe­kulációs jövedelmekre is szert lehet tenni. Grósz Károly a bős-nagymarosi vízlépcső to­vábbi építése mellett szavaz­na, mert szerinte ez a felé­be kerülne, mintha" leállíta­nák a beruházást. A Budapesti Pártbizottság első titkára elmondta, hogy a fővárosban egy év alatt csak­nem 20 százalékkal csökken­tették a pártapparátus létszá­mát. Az elmúlt időszakban a kedélyeket borzoló magas vezérigazgatói prémiumokkal kapcsolatban hangoztatta: ért­hető, ha a kiemelkedő telje­sítményt differenciáltan díjaz­zák. A mértéket azonban az adott társadalmi közeg érték­rendjéhez kell igazítani. A többmilliós kifizetéseket irreá­lisnak, társadalmi méretekben sértőnek ítélte. Telt ház a Népszabadság Klubban Grósz Károly a budapestiek gyűrűjében. Zsúfolt klub a Petőfi Csarnokban. NÉPSZABADSÁG - MÁJUS­­ 1989. május 2., kedd Ujjé, a Ligetben... Az időjárás az idén egyál­talán nem volt tekintettel a majálisra, hol esett, hol fújt a Városligetben, csak a nap nem akart kisütni. Ennek da­cára már vasárnap is több ezren keresték fel a hagyo­mányos kirakodóvásárt és a sajtóutcát, ahol, a különböző kiadók egymás mellett kínál­ták könyveiket, folyóirataikat. Néhány cukorka- és játékárus jó üzleti érzékkel közébük verte le sátrát, s így az anyu­kák kénytelenek voltak venni valami finomságot a gyerek­nek, ha nyugodtan akartak válogatni a könyvek sokasá­gából. A vásározók nem panasz­kodnak: várakozáson felüli forgalmat bonyolítottak le; szinte csak a farmerrel, bőr­áruval és mindenféle butik­­holmival kereskedők bevéte­lén érződött, hogy közvetlenül a fizetésnap előtt van az ün­nep. Mert az iparművészek standjain szépen költöztek az arra járók. És nem volt ez másképpen május elsején sem. Igen ko­rán kellett annak kelnie, aki kényelmesen akart nézelődni a sátrak között. De sokan megfordultak az MHSZ be­mutatósátrai előtt is, no és a színpadok körül, ahol egy­más után léptek fel a bohó­cok, az énekesek. A szokás szerint zsúfolt saj­tóutca végén állította fel sát­rait a Baloldali Ifjúsági Tár­sulás, a KISZ fővárosi utód­­szervezete. És ott, ahol vasár­nap a lakáspolitikáról vitat­koztak az arra járók, most a Demisz vezetőit faggatta a mintegy másfél száz fős kö­zönség. De a BIT politikai sö­rözőjében nemcsak fiatalok kérdeztek, sőt elsősorban nem ők. Az idősebb korosztály kép­viselői többnyire az MSZMP és a Demisz viszonyáról, az ifjúsági­­mozgalom átalakulá­sáról akartak részleteket hal­lani. És a választásokról. Ez­zel kapcsolatban Nagy Imre, a Demisz elnöke kijelentette: ő maga annak híve, hogy mi­előbb meg kell tartani a vá­lasztásokat, de úgy, hogy va­lamennyi szervezetnek legyen ideje felkészülni rá. Gyur­­csány Ferenc alel­nök ezt any­­nyival toldotta meg: ha el­kapkodjuk a választásokat, akkor továbbra sem lesz le­gitim a központi hatalom. A Hírlapkiadó Vállalat sát­ránál azonban az eső sem csökkentette a sort. Marosán György dedikálta itt a Tanúk még élnek című könyvét. Az érdeklődők kétszáz méteres sora még két órával később is jelezte a szerző és a mű iránti érdeklődést. S miközben a Baloldali Al­ternatíva Egyesülés szervezé­sében mintegy százan a mun­kásönkormányzatokról vitat­koztak, a Petőfi Csarnokban zsúfolt nézőtér előtt a Benkó Dixieland játszott. Népligeti forgatag nagygyűléssel és gulyáságyúval A Népligetben rendezték meg egész napos majálisukat az alternatív szervezetek. Képviseltette magát a többi között a Fidesz, a Függetlenségi Párt, a Független Kisgazdapárt, a Ma­gyar Demokrata Fórum, a Néppárt, a Szabad Demokraták Szö­vetsége, bemutatkozó fórumot rendeztek a nagyszámú közönség előtt. Ezzel egy időben játékos programokat és hangulatos mű­sorokat élvezhettek az érdeklődők. 10 ÓRA. A Népligetben vész­jóslóan gyűlnek az esőfelhők, és gyülekeznek a legkülönfé­lébb alternatív szervezetek sát­rai közé az érdeklődők is. A Planetárium jegyszedői kissé fásult hangon küldik a kérde­­zősködőket a csillagvizsgáló mögötti kis térre, ahonnan már az egy irányba tartó sokada­­lom mutatja az utat. Vidám countryzene árad a Szociál­demokrata Párt­ három négy­zetméteres területéről. A han­gosbemondó ötpercenként köz­li: a szociáldemokraták szere­tettel köszöntik az osztrák, NSZK-beli, svéd testvérpár­tok képviselőit, és mindenkit, aki részt kíván venni a 11 óra­kor kezdődő nagygyűlésükön. A Jurta Színházba már csak akkor férnek be az új érkezők, ha ketten kijönnek a régiek közül: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezeté­nek szónoka csak az első a független magyar szakszerve­zetek — ahogyan több transz­parensen hirdetik, az első va­lóban szabad május 1-je — felszólalói közül. Szavait fe­szült figyelem kíséri. 11 ÓRA. Minden létező eu­rópai nyelven nyilatkoznak a sátrak előtt, a BBC és a Baye­­rischer Rundfunk kábelei ke­resztezik egymást, angol, né­met, francia nyelven röppen az éterbe a demokratikus ma­gyar jövendő. Csendben sze­merkél az eső. A szociáldemokraták­­töb­ben azt kérdezik, melyik szo­ciáldemokrata pártról van szó) türelemre intik vendégeiket és tagságukat, a nagygyűlés még­sem kezdődik 11 órakor. Viszont kezdetét veszi az a szolidaritási nagygyűlés, ame­lyet immár nyolc független szakszervezet fémjelez. Hamar kiderül, hogy nem elszigetelt, egymástól is függetlenül mű­ködő érdekképviseletről van szó, hiszen létrejött az együtt­működésüket koordináló tes­tület, a Független Szakszerve­zetek Demokratikus Ligája is. Még a helet sem harangozzák el, amikor már megszületik az állásfoglalás: a nagygyűlés csatlakozik az Európai Szak­­szervezeti­­ Együttműködési Konferencia április 28-án, Bécsben elfogadott határozatá­hoz, amelyben a részvevők — egyebek közt — felszólították az összes demokratikus szak­szervezetet, hogy eddigi szoli­daritásukat fenntartva támo­gassák a közép- és kelet-euró­pai független szakszervezete­ket, elítélték a szabad szak­mai szervezkedés akadályozá­sát. Szolidaritásukról biztosí­tották a jogaikért békés esz­közökkel fellépő dolgozókat, és felszólították a fejlett ipari országok kormányait, hogy Közép- és Kelet-Európában a demokrácia és a szakszerve­zeti szabadságjogok megvaló­sulásának mértékében fejlesz­­szék gazdasági kapcsolataikat. Végezetül a nagygyűlés üzene­tet intézett a májusban Pá­rizsban összeülő Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Emberi Dimenziói elnevezésű konferencia részve­vőihez, hogy a demokratikus és szakszervezeti pluralizmus jegyében tovább pontosítsák a szakszervezeti szabadság fogal­mát. 13 ÓRA. Az eső már tapintat­lanul zuhog. Térdig ér a sár a Független Kisgazdapárt, az MDF és az SZDSZ sátrainál. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next