Népszabadság, 1989. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-19 / 142. szám
1989. június 19., bérfő NÉPSZABADSÁG - HAZAI KORKÉP HÁNY MÁRKA EGY KILÓ? A HELYI REFORMKOR KB-VIZSGÁLATOT KÉR Nagykörűi cseresznyetermelők árharca „Uram, ön egy faluban van. Itt amióta a világ világ, mindig is a hatalmi szó döntött. Most se várjon bátorságot tőlünk. Már az is nagy szó, hogy magukat ide mertük hívni. A paraszttal igazán soha senki nem törődik, csak kihasználja. Ma is. A paraszt mindig magára marad”. A gazdából nemcsak a keserűség szól. Ha körülnézek a teremben, láthatom, hogy igaza itt is igazolódik: a tárgyaláson, amelyet a nagykörűi tanács kezdeményezett a helyi cseresznyetermesztők s a felvásárlók közt, a sajtó képviselői vannak többségben. Rajtunk kívül mindössze négy kerttulajdonos jött el, ők sem sok reménnyel — ahogy ez felszólalásaikból kitűnik, s ami bizakodást magukkal hoztak, azt is eloszlatja az egyetlen jelen levő felvásárló, ő a hevesi Zöldért nevében utasítja vissza a gazdák vádjait. A Szolnok megyei felvásárló „elfelejtett” eljönni, a Bács megyei nem is válaszolt a meghívásra. Közben az eső esik, a cseresznye reped, a kerttulajdonosok árharca óráról órára kilátástalanabbá válik. A tőkésnek csak tökéletes gyümölcs kell. Minden magyar cseresznye közül a nagykörűit szereti legjobban. De hogy pontosan mennyit ad érte, az ezen a tanácskozáson nem derül ki, van, aki 5 márkás kilónkénti árról hallott, van, aki másfélről, az igazit még az exportáló cég közvetlen szállítója, a hevesi Zöldért szakembere sem tudja. Így azután a vita, az egyezkedés tulajdonképpen légüres térben folyik vagy száz percen át a Szolnok megyei településen, mire a maguk igazából egy jottányit sem engedő perlekedők végleg kifulladnak, s elfogynak az igéző cseresznyeszemek is az „illusztrációs” tálakból. Nagykörűn hatszáz család megélhetését teszi emberibbé a cseresznye, amit a helyi felvásárlók korábban mindig is annyiért vettek meg, amennyiért akartak. Mígnem a nagykörűiek kiszámították, hogy a sok vegyszer, fáradság talán meg sem éri, mert a lánckereskedelem minden további nélkül visszaél azzal, hogy a földművelő ember olyan, amilyen: műveli a földet akkor is, ha pontosan nem is látja előre a hasznát, merthogy a sorstól neki az rendeltetett. Tavaly azután a cseresznyetermelők mindezt megelégelték. A szolnoki mellé behívták a hevesi meg a bácsi felvásárlókat. Fel is ment a cseresznye ára 30-ról 38 forintra. Nagy volt az öröm. De csak egy szezonban tartott, mert hamar elterjedt: a felvásárlók nem fognak belemenni sokáig ebbe a játékba. Hogy megegyeztek volna az idei új idényre, az aligha lenne bizonyítható, mindenesetre ma mind a hárman egységesen 30 forintot kínálnak a kicsattanó szépségű germersdorfiért. Mit tehetnek a nagykörűiek? Az évi 200—300 tonna cseresznyét mind mégsem ehetik meg. Arra sem rendezkedhetnek be, hogy maguk vigyék piacra. Talán megtehetnék azt, amit a bortermelők: felvonulnának, tüntetnének, sztrájkolnának, akkor talán jobban odafigyelnének rájuk az illetékesek. Ez is szóba került. Erre reagált úgy a tanácskozáson jelen levő egyik gazda, ahogy azt írásunk elején felidéztük. A folytatás meg így hangzott: „Tudja, próbálkoztunk mi korábban a maszek kereskedőkkel is, akkor a rendőr kiállt a falutáblához, és nem engedte be a kocsikat Nagykörűbe. Legalábbis a legenda szerint. Ma azon gondolkozunk, hogy a közvetítőket kellene kikapcsolnunk, és egyenesen a tőkésnek eladni a cseresznyét. De az az érzésünk, hogy a tőkéseket nem a falutáblánál, hanem már az országhatárnál visszafordítják. Honnan tudhatnánk mi innen Nagykörűből, hogy miképp megy ez az egész. Mi semmit nem tudunk. Azt sem, mennyiért adják odakint a mi 30 forintra leértékelt cseresznyénket azok, akik ehhez még külön állami támogatást is kapnak. Ki vagyunk szolgáltatva. Velünk senki nem cseresznyézik egy tálból, pedig a mi cseresznyénk van a közös tálban. Legalábbis még egy darabig, mert ha ez sokáig megy még így, inkább kivágjuk a fákat. Nem tudom, hogy az kinek lesz jó igazán?!” Kőváry E. Péter Érdektelenség és patthelyzetet teremtő vita Nem alakult meg a magánvállalkozók szakszervezete Csaknem félezer magánvállalkozót vártak szombat délelőttre Szombathelyre, a vasi megyeszékhely művelődési és ifjúsági központjába, hogy országos kongresszust tartva megalakuljon a Magánvállalkozók Demokratikus Szakszervezete. A kezdeményező Tóth László szobafestő és mázoló kisiparos azonban hiába küldte el leveleit az ország minden részébe, úgy látszik, csekély érdeklődésire talált a meghívás. Az ifjúsági központ színháztermében csupán néhányan jelentek meg az érdekeltek közül. Mit is kívánt létrehozni Tóth László? Politikai vagy érdekvédelmi szervezetet? A többórás vitában, amelyen részt vett és felszólalt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének fővárosi küldötte i is, nem született konszenzus. A jelen levő mindössze hét-nyolc szakmabeli érdekelt hozzászólása azt a megosztottságot tükrözte, amellyel mindennapjainkban is oly sokszor találkozunk. Az eredeti elképzelés szerint a magánvállalkozók szakszervezete független, a képviseleti demokrácia elvén működő tömörülés lenne. Felvállalná a kisiparosok, kiskereskedők és minden más szakmában tevékenykedő magánvállalkozó és társulási tag érdekeinek képviseletét. Képviselőjelölteket állítanak az országos választásokra, és részt vesznek az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. A felszólalók többsége külön is hangsúlyozta a magánvállalkozók tarthatatlan anyagi helyzetét, a SZOT, a KIOSZ a Kisosz ellehetetlenülését. Megfogalmazásuk szerint a jelenlegi hatóságokkal és hagyományos érdek-képviseleti szervekkel legfeljebb a kölcsönös kontroll lehet a cél. Az ellentmondásos vitában a TDDSZ képviselője azt javasolta, hogy önálló szervezet létrehozása helyett célszerűbb lenne csatlakozni egy független szakszervezethez. Végül is, a 22 írásban beküldött felvételi kérelem ellenére, a jelenlevők csekély száma és patthelyzetet teremtő vitája miatt nem tudták megalakulttá nyilvánítani a Magánvállalkozók Demokratikus Szakszervezetét. Győre Zoltán A Napközben a NÉPSZABADSÁG-Onk Nyári műsorszerkezet Mától kezdve — a Rádió nyári műsorszerkezetében bekövetkezett változások szerint — a Napközben délelőtti szolgáltató műsor a Petőfi adóról átkerült a Kossuth rádióba. Kezdési időpontja 9 óra, az adás 11 óráig tart. Az évek óta megszokott harmadik óra viszont tovább hallgatható a Petőfi adón: 11.10-kor Térkép és útravaló címmel indul új műsor, amely az országjárókat, a kirándulások kedvelőit kívánja tájékoztatni, hogy hová mehetnek, ott mit találnak, s persze arról is, hogy miképpen juthatnak el oda. Fél tizenkettőtől pedig 10 héten át — változatlanul fél órában — a Balaton rádió jelentkezik. Tehát: a Napközben hétfőtől a Kossuth adón! Nézzük részletesebben a hét műsorát! Hétfő (szerkesztő: Dám László). Szolgáltatások — Finnországban. A finn rádióval közösen készített program elsősorban azokat a jól bevált ötleteket igyekszik népszerűsíteni, amelyek hazai körülmények között is megvalósíthatók lennének. Szóba kerül az idős emberek helyzete s a nekik nyújtott speciális szolgáltatások közül is jó néhány, de például megtudjuk azt is, hogy miként működik a finnországi telefonos „viccszolgálat” ... Kedd (szerkesztő: Bánhorváth Attila): A nyári időszakban, a várhatóan nagy idegenforgalom hónapjaiban különösen aktuális kérdés a kempingek, táborok — és természetesen a környékük — közbiztonsága. A rendőri tapasztalatok jól hasznosíthatóak az üdülők, kempingezők számára is, hiszen a túlnyomórészt anyagi károk — megfelelő magatartással, figyelemmel — megelőzhetők. Tíz óra után a szigetközi napokról hangzik el helyszíni közvetítés Mosonmagyaróvárról.Szerda (szerkesztő: Czakó Balázs és Zelényi Zoltán). A Napközben-szerkesztőség Burgenlandból, Neusiedlből jelentkezik. Csütörtök (szerkesztő: Harsányi Ildikó): A házassági szerződésekről esik szó a műsorban, amelyekkel — legalábbis ebben a vonatkozásban — tisztább helyzetet lehet teremteni. Közben, 10 óra után, a 04— 05—07 jelenti. Balesetek, tűzesetek, bűnügyek. Péntek (szerkesztő: Stefka István). A téma: a helyi közügyek és a beleszólás joga. A műsor több vidéki helyszínen készül. (A Népszabadság péntek reggel ehhez a témához ad „indítót”.) Petress István ÖTEZER SZAKEMBER Új szakosztály: humán erőforrások A Magyar Közgazdasági Társaság kebelében a napokban alakult meg a humán erőforrások szakosztálya. Elképzeléseik szerint az egészségügy, a szociálpolitika, az oktatás, a kultúra, a tudomány és a tömegkommunikáció területén dolgozó közgazdászokat, gazdálkodási szakembereket kívánják összefogni. A megalakulásról, a humán erőforrásról — magyarul az ember szerepéről, helyéről kérdeztük Harsányi Lászlót, a Minisztertanács Tanácsadó Testületének titkárát. Négy és fél-ötezer szakember dolgozik a humán szférában. Ez az aktív gazdasági szakembereknek tíz százaléka. Eddig semmiféle szakmai szervezetük nem volt. — Ez tehát a megalakulás egyik indoka. A közgazdászok tehát végre az ember felé fordultak? — A megalakulás vitájában is elhangzott: azt kell megvizsgálnunk, hogy emberbarát-e a gazdaságpolitika. És erre leginkább azok adhatnak választ, akik ott dolgoznak, ahol nemcsak a piaci, hanem a humán értékek is megjelennek. Hogy a közgazdász csakugyan elérkezett-e ezzel az emberhez, kérdéses a számomra, mert nem tudjuk, hogyan lehet piacosodó gazdaságban olyan szektort működtetni, ahol abszolút módon nem érvényesülhet a piac. — Túlléptünk-e már az egyszerű jelszón, hogy a legfőbb érték az ember? — Azt már évek óta mondja mindenki, hogy az egészségügy, az oktatás alulértékelt, helyzete hátrányos. A jelszónak néhány eleme azonban érvényesült. Hiszen volt ennek az országnak humán értékekben kifejeződő felemelkedése, ám ezt követte a hosszú stagnálás, amelyet fokozatos leszakadás követett. Ezt sokféle számmal kifejezhetjük: a népesség iskolai végzettségével, az egészségügy sokféle szomorú mutatószámával. A jelszó mára kiüresedett. — A történelmi áttekintés nem azt mutatná-e, hogy már a kezdet is téves volt? — Hogy zsákutcás fejlődés volt-e? Nem tudom, hogy a szakosztály, amely közgazdászokból áll, ezt a vizsgálatot el tudja-e vállalni. Biztos, hogy az eredményekben van rendszertől független is. Így például az analfabetizmus felszámolása a század közepén, alighanem civilizációs követelmény volt. Az is látható, hogy a paternalista módon menedzselt fejlődési szakasz ki is fulladt, amint elfogytak a tartalékai. De szerintem nemcsak a kifulladás a baj, hanem, hogy a rendszer nem támogatta azokat az erőket, amelyek át tudták volna tőle venni a humán szféra működtetését. Az 1945 előtti Magyarországon ezerszám léteztek a társadalom mélyében olyan egyesületek, amelyek az oktatás, a kultúra pártolásával tartották ébren a kisközösségek értékeit. — Az emberrel kapcsolatos társadalmi lépések eddigi tervezését ma általában kudarcként emlegetjük. Van-e változás? — Azt kell mondanom, hogy nem. Rengeteg modell születik. A szerveződő politikai erők mindegyikének van mondanivalója erről. De ezeknek a modelleknek a legnagyobb fogyatékossága, hogy a dolog gazdálkodási részét nem képesek végiggondolni. A szakosztályunk ezért minden politikai szervezetnek felajánlja a segítségét. Véleménye szerint ebből a szempontból jobbak a kormány tervei? — Amint azt a kormány költségvetése vagy az átalakulási törvény körüli parlamenti vita mutatja, ilyen mélységben a kormány programját nem vizsgálták meg. De ha megtörtént volna is, elégtelennek kellene mondanom, mert a humán szférában dolgozó szakemberek megkérdezése nélkül zajlott volna. Szakosztályunknak talán éppen az a legfontosabb feladata, hogy a humán kérdésekben érintett szakemberek hallathassák a hangjukat. Rege Sándor A népfrontmozgalom alapértéke a demokrácia Győr-Moson-Sopron megyét szeretnének (Megyei tudósítónktól.) Győr, Moson és Sopron történelmi címere díszítette szombaton a Hazafias Népfront megyei értekezletének színhelyét. A szimbólumok létjogosultságát később szavazás erősítette meg: a küldöttek kezdeményezték, hogy a megye neve ezentúl Győr-Moson-Sopron legyen. A tanácskozás részletes, írásos beszámolójához Vadász Anna megyei titkár fűzött szóbeli kiegészítést. Megítélése szerint a térség politikai életében két szélsőség érhető tetten. A rendpártiak egy része nyíltan vállalja a maszszív diktatúra igényét, a többiek viszont reformfrazeológiákkal palástolják valódi szándékaikat. A konzervativizmus komoly gátja a fejlődésnek. A másik végletet azok alkotják, akik a leszámolásra, a bosszúra vágynak, s törekvéseikkel éppen a rendpártiak malmára hajtják a vizet. A nagy többség a két szélsőség között található. Nekik elegük van már az üres szólamokból, valódi változásokat, békés átmenetet akarnak. Inflációtól, bizonytalanságtól terhes közhangulatban kell megtalálni a megújuló népfront helyét. A megyei titkár szerint ez csak akkor lehetséges, ha a mozgalom komolyan veszi és érvényesíti alapértékeit: a demokráciát mint a szabadság megteremtőjét, a nemzeti szolidaritást és a szociális érzékenységet. Kukorelli István, a Hazafias Népfront ügyvezető elnökségének elnöke ezt a gondolatot azzal egészítette ki felszólalásában, hogy a cél ismert, megfogalmazható: jogállam, képviseleti demokrácia. Tudjuk tehát, hogy hová kell eljutnunk — mondta az elnök —, csak még azt nem dolgoztuk ki pontosan, hogyan. Nép nélkül népfrontmozgalmat nem lehet csinálni — mondta egy fiatal pedagógus. A középiskolások képviselője pedig arról beszélt, hogy a diákok egy része nem fogadja el a KISZ utódszervezetét, s még idegenkedik a többi ifjúsági szövetségtől is. A népfront tehát cselekvő támogatókra találhat a nemzeti értékekre s a haladás eszméire fogékony fiatalok körében. Az értekezletre meghívták az MDF helyi szervezetét; képviselőjük, Keresztes Sándor, az MDF Országos Elnökségének tagja fel is szólalt. A küldöttek egyebek között kezdeményezték a megyei Ellenzéki Kerekasztal összehívását. A népfront Győr-Sopron megyei titkára ismét Vadász Anna lett. ÜNNEPÉLYES FOGADTATÁS Kalkuttai Teréz anya Magyarországon Ünnepélyes szentmise keretében fogadták szombaton Budapesten az Örökimádás templomában a Nobel-békedíjas kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet Misszionáriusai Közösség alapítóját és vezetőjét, aki hazánkban is otthont nyit a szenvedők megsegítésére. A szentmisét Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek celebrálta. Felvételünk a szentmisét követő pillanatokban készült. Teréz anyát szombaton a Parlamentben fogadta Pozsgay Imre államminiszter. Megbeszélésükön jelen volt Satinder Kumar Lambah, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete, Kada Lajos érsek Rómából és Lukács László, a Vigília főszerkesztője. VARGA LÁSZLÓ FELVÉTELE — MTI FOTO • Szabálytalan volt a szavazás Győr-Sopron megyében? (Megyei tudósítónktól.) Közfelháborodást okozott a június 10-én megtartott Győr- Sopron megyei pártértekezlet szavazási procedúrája. A levezető elnök vitatható alkalmassága — sokak szerint elfogultsága —, illetve a küldöttek egy részének felelőtlensége nyomán többen megkérdőjelezik a megválasztott megyei pártvezetők legitimitását. A győri reformkör sürgős központi bizottsági vizsgálatot kért, s a mosonmagyaróvári reformkor rosszallását fejezte ki a történtek miatt. A Kisalföld című megyei napilapban a pártértekezlet után nyilatkozatot tett közzé dr. Molnár Ernő megyei pártbizottsági tag, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola főigazgatója. Ő volt az egyik jelölt az első titkári posztra. Miután a küldöttek többsége nem volt hajlandó meghallgatni a jelöltek munkaprogramját, elképzeléseit a pártmunka megújításáról, dr. Molnár Ernő visszalépett. Nyilatkozatában kifogásolta: a megyei pártbizottság korábbi, az új testületbe már nem delegált tagjai is szavaztak, noha erre nem volt semmiféle jogalapjuk, hiszen mandátumuk lejárt. Másrészt azt tette szóvá, hogy a függetlenített első titkárt és két társát szóban nem is jelölték a pártbizottsági tagságra. A nyilatkozathoz egyetértőleg szólt hozzá a megyei lap szombati számában Dusza András párttag, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár sajtóosztályának vezetője. Felhívta a figyelmet arra, hogy mivel a titkárokat nem jelölték testületi tagnak, így sem az első titkár, sem titkártársai nem vehetnek részt a megyei pártbizottság ülésein. Hogyan lehet feloldani ezt a képtelenséget, miként válhat legitimmé a pártvezetés? Dusza András azt javasolja : döntsön a tagság. Szavazással erősítse meg funkciójukban a vezetőket, és válassza be őket a pártbizottságba is. Abba a pártbizottságba, amelyet kedd reggelre sürgősen összehívtak. Rendkívüli ülésükön a nagy vihart kavart ügy vitája is szerepel. Hajba Ferenc