Népszabadság, 1989. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-19 / 142. szám

1989. június 19., bérfő NÉPSZABADSÁG - HAZAI KORKÉP HÁNY MÁRKA EGY KILÓ? A HELYI REFORMKOR KB-VIZSGÁLATOT KÉR Nagykörűi cseresznyetermelők árharca „Uram, ön egy faluban van. Itt amióta a világ világ, mindig is a hatalmi szó dön­tött. Most se várjon bátorságot tőlünk. Már az is nagy szó, hogy magukat ide mertük hív­ni. A paraszttal igazán soha senki nem törődik, csak ki­használja. Ma is. A paraszt mindig magára marad”. A gazdából nemcsak a kese­rűség szól. Ha körülnézek a teremben, láthatom, hogy iga­za itt is igazolódik: a tárgya­láson, amelyet a nagykörűi tanács kezdeményezett a helyi cseresznyetermesztők s a fel­vásárlók közt, a sajtó képvise­lői vannak többségben. Raj­tunk kívül mindössze négy kerttulajdonos jött el, ők sem sok reménnyel — ahogy ez fel­szólalásaikból kitűnik, s ami bizakodást magukkal hoztak, azt is eloszlatja az egyetlen jelen levő felvásárló, ő a he­vesi Zöldért nevében utasítja vissza a gazdák vádjait. A Szolnok megyei felvásár­ló „elfelejtett” eljönni, a Bács megyei nem is válaszolt a meg­hívásra. Közben az eső esik, a cseresznye reped, a kerttulaj­donosok árharca óráról órára kilátástalanabbá válik. A tő­késnek csak tökéletes gyümölcs kell. Minden magyar cseresz­nye közül a nagykörűit szereti legjobban. De hogy pontosan mennyit ad érte, az ezen a ta­nácskozáson nem derül ki, van, aki 5 márkás kilónkénti árról hallott, van, aki másfélről, az igazit még az exportáló cég közvetlen szállítója, a hevesi Zöldért szakembere sem tudja. Így azután a vita, az egyez­kedés tulajdonképpen légüres térben folyik vagy száz percen át a Szolnok megyei települé­sen, mire a maguk igazából egy jottányit sem engedő per­lekedők végleg kifulladnak, s elfogynak az igéző cseresznye­szemek is az „illusztrációs” tá­lakból. Nagykörűn hatszáz csa­lád megélhetését teszi embe­ribbé a cseresznye, amit a he­lyi felvásárlók korábban min­dig is annyiért vettek meg, amennyiért akartak. Mígnem a nagykörűiek kiszámították, hogy a sok vegyszer, fáradság talán meg sem éri, mert a lánckereskedelem minden to­vábbi nélkül visszaél azzal, hogy a földművelő ember olyan, amilyen: műveli a föl­det akkor is, ha pontosan nem is látja előre a hasznát, mert­hogy a sorstól neki az rendel­tetett. Tavaly azután a cseresznye­termelők mindezt megelégel­ték. A szolnoki mellé behívták a hevesi meg a bácsi felvásár­lókat. Fel is ment a cseresznye ára 30-ról 38 forintra. Nagy volt az öröm. De csak egy sze­zonban tartott, mert hamar el­terjedt: a felvásárlók nem fog­nak belemenni sokáig ebbe a játékba. Hogy megegyeztek volna az idei új idényre, az aligha lenne bizonyítható, min­denesetre ma mind a hárman egységesen 30 forintot kínál­nak a kicsattanó szépségű ger­­mersdorfiért. Mit tehetnek a nagykörűiek? Az évi 200—300 tonna cseresz­nyét mind mégsem ehetik meg. Arra sem rendezkedhetnek be, hogy maguk vigyék piacra. Ta­lán megtehetnék azt, amit a bortermelők: felvonulnának, tüntetnének, sztrájkolnának, akkor talán jobban odafigyel­nének rájuk az illetékesek. Ez is szóba került. Erre reagált úgy a tanácskozáson jelen le­vő egyik gazda, ahogy azt írá­sunk elején felidéztük. A foly­tatás meg így hangzott: „Tudja, próbálkoztunk mi korábban a maszek kereske­dőkkel is, akkor a rendőr ki­állt a falutáblához, és nem engedte be a kocsikat Nagy­körűbe. Legalábbis a legenda szerint. Ma azon gondolkozunk, hogy a közvetítőket kellene ki­kapcsolnunk, és egyenesen a tőkésnek eladni a cseresznyét. De az az érzésünk, hogy a tő­késeket nem a falutáblánál, hanem már az országhatárnál visszafordítják. Honnan tud­hatnánk mi innen Nagykörű­ből, hogy miképp megy ez az egész. Mi semmit nem tudunk. Azt sem, mennyiért adják odakint a mi 30 forintra leérté­kelt cseresznyénket azok, akik ehhez még külön állami támo­gatást is kapnak. Ki vagyunk szolgáltatva. Velünk senki nem cseresznyézik egy tálból, pedig a mi cseresznyénk van a közös tálban. Legalábbis még egy da­rabig, mert ha ez sokáig megy még így, inkább kivágjuk a fá­kat. Nem tudom, hogy az ki­nek lesz jó igazán?!” Kőváry E. Péter Érdektelenség és patthelyzetet teremtő vita Nem alakult meg a magánvállalkozók szakszervezete Csaknem félezer magánvál­lalkozót vártak szombat dél­előttre Szombathelyre, a vasi megyeszékhely művelődési és ifjúsági központjába, hogy or­szágos kongresszust tartva megalakuljon a Magánvállal­kozók Demokratikus Szak­­szervezete. A kezdeményező Tóth Lász­ló szobafestő és mázoló kis­iparos azonban hiába küldte el leveleit az ország minden részébe, úgy látszik, csekély érdeklődésire talált a meghí­vás. Az ifjúsági központ szín­háztermében csupán néhá­­nyan jelentek meg az érde­keltek közül. Mit is kívánt létrehozni Tóth László? Politikai vagy érdekvédelmi szervezetet? A többórás vitában, amelyen részt vett és felszólalt a Tu­dományos Dolgozók Demokra­tikus Szakszervezetének fővá­rosi küldötte i is, nem született konszenzus. A jelen levő mindössze hét-nyolc szakma­beli érdekelt hozzászólása azt a megosztottságot tükrözte, amellyel mindennapjainkban is oly sokszor találkozunk. Az eredeti elképzelés szerint a magánvállalkozók szakszerve­zete független, a képviseleti demokrácia elvén működő tö­mörülés lenne. Felvállalná a kisiparosok, kiskereskedők és minden más szakmában tevé­kenykedő magánvállalkozó és társulási tag érdekeinek kép­viseletét. Képviselőjelölteket állítanak az országos válasz­tásokra, és részt vesznek az Ellenzéki Kerekasztal munká­jában. A felszólalók többsége kü­lön is hangsúlyozta a magán­­vállalkozók tarthatatlan anya­gi helyzetét, a SZOT, a KIOSZ a Kisosz ellehetetlenülését. Megfogalmazásuk szerint a je­lenlegi hatóságokkal és ha­gyományos érdek-képviseleti szervekkel legfeljebb a köl­­csönös kontroll lehet a cél. Az ellentmondásos vitában a TDDSZ képviselője azt java­solta, hogy önálló szervezet létrehozása helyett célsze­rűbb lenne csatlakozni egy független szakszervezethez. Végül is, a 22 írásban be­küldött felvételi kérelem el­lenére, a jelenlevők csekély száma és patthelyzetet terem­tő vitája miatt nem tudták megalakulttá nyilvánítani a Magánvállalkozók Demokrati­kus Szakszervezetét. Győre Zoltán A Napközben a NÉPSZABADSÁG-Onk Nyári műsorszerkezet Mától kezdve — a Rádió nyári műsorszerkezetében be­következett változások szerint — a Napközben délelőtti szol­gáltató műsor a Petőfi adóról átkerült a Kossuth rádióba. Kezdési időpontja 9 óra, az adás 11 óráig tart. Az évek óta megszokott harmadik óra vi­szont tovább hallgatható a Pe­tőfi adón: 11.10-kor Térkép és útravaló címmel indul új mű­sor, amely az országjárókat, a kirándulások kedvelőit kíván­ja tájékoztatni, hogy hová me­hetnek, ott mit találnak, s per­sze arról is, hogy miképpen juthatnak el oda. Fél tizenket­tőtől pedig 10 héten át — vál­tozatlanul fél órában — a Ba­laton rádió jelentkezik. Tehát: a Napközben hétfőtől a Kossuth adón! Nézzük részletesebben a hét műsorát! Hétfő (szerkesztő: Dám Lász­ló). Szolgáltatások — Finnor­szágban. A finn rádióval kö­zösen készített program első­sorban azokat a jól bevált öt­leteket igyekszik népszerűsíte­ni, amelyek hazai körülmé­nyek között is megvalósíthatók lennének. Szóba kerül az idős emberek helyzete s a nekik nyújtott speciális szolgáltatá­sok közül is jó néhány, de pél­dául megtudjuk azt is, hogy miként működik a finnországi telefonos „viccszolgálat” ... Kedd (szerkesztő: Bánhor­­váth Attila): A nyári időszakban, a vár­hatóan nagy idegenforgalom hónapjaiban különösen aktuá­lis kérdés a kempingek, tábo­rok — és természetesen a kör­nyékük — közbiztonsága. A rendőri tapasztalatok jól hasz­­nosíthatóak az üdülők, kem­pingezők számára is, hiszen a túlnyomórészt anyagi károk — megfelelő magatartással, fi­gyelemmel — megelőzhetők. Tíz óra után a szigetközi na­pokról hangzik el helyszíni közvetítés Mosonmagyaróvár­ról.Szerda (szerkesztő: Czakó Balázs és Zelényi Zoltán). A Napközben-szerkesztőség Burgenlandból, Neusiedlből je­lentkezik. Csütörtök (szerkesztő: Har­sányi Ildikó): A házassági szerződésekről esik szó a műsorban, amelyek­kel — legalábbis ebben a vo­natkozásban — tisztább hely­zetet lehet teremteni. Közben, 10 óra után, a 04— 05—07 jelenti. Balesetek, tűz­esetek, bűnügyek. Péntek (szerkesztő: Stefka István). A téma: a helyi közügyek és a beleszólás joga. A műsor több vidéki helyszínen készül. (A Népszabadság péntek reggel ehhez a témához ad „indítót”.) Petress István ÖTEZER SZAKEMBER Új szakosztály: humán erőforrások A Magyar K­özgazdasági Tár­saság kebelében a napokban alakult meg a humán erőfor­rások szakosztálya. Elképzelé­seik szerint az egészségügy, a szociálpolitika, az oktatás, a kultúra, a tudomány és a tö­megkommunikáció területén dolgozó közgazdászokat, gaz­dálkodási szakembereket kí­vánják összefogni. A megala­kulásról, a humán erőforrásról — magyarul az ember szerepé­ről, helyéről kérdeztük Harsá­­nyi Lászlót, a Minisztertanács Tanácsadó Testületének titká­rát. Négy és fél-ötezer szakem­ber dolgozik a humán szférá­ban. Ez az aktív gazdasági szakembereknek tíz százaléka. Eddig semmiféle szakmai szer­vezetük nem volt. — Ez tehát a megalakulás egyik indoka. A közgazdászok tehát végre az ember felé for­dultak? — A megalakulás vitájában is elhangzott: azt kell megvizs­gálnunk, hogy emberbarát-e a gazdaságpolitika. És erre legin­kább azok adhatnak választ, akik ott dolgoznak, ahol nem­csak a piaci, hanem a humán értékek is megjelennek. Hogy a közgazdász csakugyan elér­kezett-e ezzel az emberhez, kérdéses a számomra, mert nem tudjuk, hogyan lehet pia­cosodó gazdaságban olyan szektort működtetni, ahol ab­szolút módon nem érvényesül­het a piac. — Túlléptünk-e már az egy­szerű jelszón, hogy a legfőbb érték az ember? — Azt már évek óta mond­ja mindenki, hogy az egész­ségügy, az oktatás alulértékelt, helyzete hátrányos. A jelszó­nak néhány eleme azonban ér­vényesült. Hiszen volt ennek az országnak humán értékek­ben kifejeződő felemelkedése, ám ezt követte a hosszú stagná­lás, amelyet fokozatos leszaka­dás követett. Ezt sokféle szám­mal kifejezhetjük: a népesség iskolai végzettségével, az egész­ségügy sokféle szomorú muta­­tószámával. A jelszó mára ki­üresedett. — A történelmi áttekintés nem azt mutatná-e, hogy már a kezdet is téves volt? — Hogy zsákutcás fejlődés volt-e? Nem tudom, hogy a szakosztály, amely közgazdá­szokból áll, ezt a vizsgálatot el tudja-e vállalni. Biztos, hogy az eredményekben van rend­szertől független is. Így például az analfabetizmus felszámolá­sa a század közepén, alighanem civilizációs követelmény volt. Az is látható, hogy a paterna­lista módon menedzselt fejlő­dési szakasz ki is fulladt, amint elfogytak a tartalékai. De sze­rintem nemcsak a kifulladás a baj, hanem, hogy a rendszer nem támogatta azokat az erő­ket, amelyek át tudták volna tőle venni a humán szféra mű­ködtetését. Az 1945 előtti Ma­gyarországon ezerszám léteztek a társadalom mélyében olyan egyesületek, amelyek az okta­tás, a kultúra pártolásával tar­tották ébren a kisközösségek értékeit. — Az emberrel kapcsolatos társadalmi lépések eddigi ter­vezését ma általában kudarc­ként emlegetjük. Van-e válto­zás? — Azt kell mondanom, hogy nem. Rengeteg modell szüle­tik. A szerveződő politikai erők mindegyikének van mondani­valója erről. De ezeknek a mo­delleknek a legnagyobb fogya­tékossága, hogy a dolog gaz­dálkodási részét nem képesek végiggondolni. A szakosztá­lyunk ezért minden politikai szervezetnek felajánlja a se­gítségét.­­ Véleménye szerint ebből a szempontból jobbak a kor­mány tervei? — Amint azt a kormány költségvetése vagy az átalaku­lási törvény körüli parlamenti vita mutatja, ilyen mélységben a kormány programját nem vizsgálták meg. De ha megtör­tént volna is, elégtelennek kel­lene mondanom, mert a humán szférában dolgozó szakembe­rek megkérdezése nélkül zaj­lott volna. Szakosztályunknak talán éppen az a legfontosabb feladata, hogy a humán kér­désekben érintett szakemberek hallathassák a hangjukat. Rege Sándor A népfrontmozgalom alapértéke a demokrácia Győr-Moson-Sopron megyét szeretnének (Megyei tudósítónktól.) Győr, Moson és Sopron tör­ténelmi címere díszítette szombaton a Hazafias Nép­front megyei értekezletének színhelyét. A szimbólumok lét­­jogosultságát később szavazás erősítette meg: a küldöttek kezdeményezték, hogy a me­gye neve ezentúl Győr-Mo­­son-Sopron legyen. A tanácskozás részletes, írá­sos beszámolójához Vadász Anna megyei titkár fűzött szóbeli kiegészítést. Megítélé­se szerint a térség politikai életében két szélsőség érhető tetten. A rendpártiak egy ré­sze nyíltan vállalja a masz­­szív diktatúra igényét, a töb­biek viszont reformfrazeoló­giákkal palástoljá­k valódi szándékaikat. A konzervati­vizmus komoly gátja a fejlő­désnek. A másik végletet azok alkotják, akik a leszá­molásra, a bosszúra vágynak, s törekvéseikkel éppen a rendpártiak malmára hajtják a vizet. A nagy többség a két szélsőség között található. Ne­kik elegük van már az üres szólamokból, valódi változáso­kat, békés átmenetet akarnak. Inflációtól, bizonytalanságtól terhes közhangulatban kell megtalálni a megújuló nép­front helyét. A megyei titkár szerint ez csak akkor lehet­séges, ha a mozgalom komo­lyan veszi és érvényesíti alap­értékeit: a demokráciát mint a szabadság megteremtőjét, a nemzeti szolidaritást és a szo­ciális érzékenységet. Kukorelli István, a Hazafi­as Népfront ügyvezető elnök­ségének elnöke ezt a gondo­latot azzal egészítette ki fel­szólalásában, hogy a cél is­mert, megfogalmaz­ható: jog­állam, képviseleti demokrá­cia. Tudjuk tehát, hogy hová kell eljutnunk — mondta az elnök —, csak még azt nem dolgoztuk ki pontosan, ho­gyan. Nép nélkül népfrontmozgal­mat nem lehet csinálni — mondta egy fiatal pedagógus. A középiskolások képviselője pedig arról beszélt, hogy a diákok egy része nem fogad­ja el a KISZ utódszerveze­tét, s még idegenkedik a töb­bi ifjúsági szövetségtől is. A népfront tehát cselekvő támo­gatókra találhat a nemzeti ér­tékekre s a haladás eszméire fogékony fiatalok körében. Az értekezletre meghívták az MDF helyi szervezetét; képvi­selőjük, Keresztes Sándor, az MDF Országos Elnökségének tagja fel is szólalt. A küldöttek egyebek között kezdeményezték a megyei El­lenzéki Kerekasztal összehívá­sát. A népfront Győr-Sopron megyei titkára ismét Vadász Anna lett. ÜNNEPÉLYES FOGADTATÁS Kalkuttai Teréz anya Magyarországon Ünnepélyes szentmise kere­tében fogadták szombaton Bu­dapesten az Örökimádás templomában a Nobel-békedí­­jas kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet Misszionáriusai Kö­zösség alapítóját és vezetőjét, aki hazánkban is otthont nyit a szenvedők megsegítésére. A szentmisét Paskai László bí­boros, prímás, esztergomi ér­sek celebrálta. Felvételünk a szentmisét követő pillanatok­ban készült. Teréz anyát szombaton a Parlamentben fogadta Pozsgay Imre államminiszter. Megbe­szélésükön jelen volt Satinder Kumar Lambah, az Indiai Köz­társaság budapesti nagyköve­te, Kada Lajos érsek Rómából és Lukács László, a Vigília fő­­szerkesztője. VARGA LÁSZLÓ FELVÉTELE — MTI FOTO • Szabálytalan volt a szavazás Győr-Sopron megyében? (Megyei tudósítónktól.) Közfelháborodást okozott a június 10-én megtartott Győr- Sopron megyei pártértekezlet szavazási procedúrája. A le­vezető elnök vitatható alkal­massága — sokak szerint elfo­gultsága —, illetve a küldöt­tek egy részének felelőtlensé­ge nyomán többen megkérdő­jelezik a megválasztott megyei pártvezetők legitimitását. A győri reform­kör sürgős köz­ponti bizottsági vizsgálatot kért, s a mosonmagyaróvári re­formkor rosszallását fejezte ki a történtek miatt. A Kisalföld című megyei na­pilapban a pártértekezlet után nyilatkozatot tett közzé dr. Molnár Ernő megyei pártbi­zottsági tag, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főis­kola főigazgatója. Ő volt az egyik jelölt az első titkári posztra. Miután a küldöttek többsége nem volt hajlandó meghallgatni a jelöltek mun­kaprogramját, elképzeléseit a pártmunka megújításáról, dr. Molnár Ernő visszalépett. Nyi­latkozatában kifogásolta: a me­gyei pártbizottság korábbi, az új testületbe már nem dele­gált tagjai is szavaztak, noha erre nem volt semmiféle jog­alapjuk, hiszen mandátumuk lejárt. Másrészt azt tette szó­vá, hogy a függetlenített első titkárt és két társát szóban nem is jelölték a pártbizottsá­gi tagságra. A nyilatkozathoz egyetértő­­leg szólt hozzá a megyei lap szombati számában Dusza András párttag, a Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyár saj­tóosztályának vezetője. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy mivel a titkárokat nem jelöl­ték testületi tagnak, így sem az első titkár, sem titkártársai nem vehetnek részt a megyei pártbizottság ülésein. Hogyan lehet feloldani ezt a képtelenséget, miként válhat legitimmé a pártvezetés? Du­sza András azt javasolja : dönt­sön a tagság. Szavazással erő­sítse meg funkciójukban a ve­zetőket, és válassza be őket a pártbizottságba is. Abba a pártbizottságba, ame­lyet kedd reggelre sürgősen összehívtak. Rendkívüli ülé­sükön a nagy vihart kavart ügy vitája is szerepel. Hajba Ferenc

Next