Népszabadság, 1989. július (47. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
89. július 1., szombat NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT Budapesten az ausztrál miniszterelnök (Folytatás az 1. oldalról.) A tárgyalóasztalnál helyetlalt Németh Miklós, Bényizsef, Melega Tibor ,kereske-lmi miniszterhelyettes, Moi László és Juhár Zoltán, erre Robert Hawke, M. H. Gdld államtitkár, a Kabinet Adó vezetője, R. A. Wooltz külügy- és kereskedelminisztériumi államtitkár, A. Hollway, a miniszternek titkárságának vezetője, ilamint Douglas Alan Towand. Az MTI értesülése szerint Kmeth Miklós fejlődőnek, ■oblémamentesnek ítélte Kajik és Ausztrália politikai infarktusait. Kiemelte, hogy két ország nemzetközi farmokon is hasznos együttműködést folytat emberi jo, környezetvédelmi és leterelési kérdésekben. Akormányfő kitért az ötödik földviszen élő magyar etnikumsszekötő szerepére. Sürgettez 1988-ban aláírt konzuli megállapodás ausztrál ratifiálását. A gazdasági kapclaitokat jónak ítélte, s hanoztatta: az utóbbi időszakban alkotott magyar törvények egész sora, a piacgazdaság fokozatos kiépítése új távlatokat nyithat az együttműködésben. Németh Miklós leszögezte: a kormány ösztönzi a magyar vállalatok ausztráliai beruházásait, ugyanakkor várja az ausztrál vállalatok közreműködését a hazai távközlési, mezőgazdasági, élelmiszer-ipari és idegenforgalmi beruházásokban. Javasolta: a két ország kössön megállapodást a kettős adóztatás kizárásáról, illetve a beruházásvédelemről, s Ausztrália részesítse vámkedvezményben Magyarországot. Reményét fejezte ki, hogy Ausztráliának a COCOM-hoz történt csatlakozása nem befolyásolja a két ország együttműködését. Szólt arról is, hogy jövő év első felében a kapcsolatok fejlesztésére magyar gazdasági és műszaki napokat rendeznek Ausztráliában. Robert Hawke elmondta: reméli, hogy a konzuli megállapodást nemsokára ratifikálják. A gazdasági kapcsolatokat méltatva szólt a Cairnsi csoport eredményes működéséről, amely a mezőgazdaságivilágkereskedelem fejlesztését tűzte célul. Kilátásba helyezte: kormánya tanulmányozni fogja a kettős adóztatást kizáró, illetve a beruházásvédelmi egyezmény megkötésének lehetőségét. Megjegyezte: a két ország között már ma is elégséges a bizalom a beruházásokhoz. Az általános vámpreferencia-rendszert ugyancsak 1991— 1992-ben vizsgálják felül, Hawke mégis ígéretet tett arra, hogy a Magyarországgal kapcsolatos döntést igyekszik előbbre hozni. A COCOM- lista kérdésében elmondta: Ausztrália azért csatlakozott ehhez, hogy kedvező hatást gyakoroljon annak működésére. E részvétel nem befolyásolja a két ország együttműködését. Ezután Németh Miklós hazánk belső helyzetéről, a politikai egyeztető tárgyalásokról tájékoztatta vendégét. Ezt követően Pozsgay Imre államminiszter kereste fel szállásán az ausztrál kormányfőt. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke az Országházban fogadta a vendéget, majd délután Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára a Központi Bizottság székházában találkozott az ausztrál miniszterelnökkel. A megbeszélésen mindkét fél üdvözölte a kapcsolatok fejlődését, s egyetértettek abban, hogy a gazdasági együttműködés előmozdítása érdekében szükség van az ausztrál vállalkozók érdeklődésének felkeltésére. A magyar vezetők — tájékoztatva országunk helyzetéről —, kiemelték, hogy az MSZMP széles körű kapcsolatépítésre törekszik az Ausztrál Munkáspárttal. Robert Hawke elmondta, hogy Ausztrália érdeklődéssel és jóindulattal figyeli a magyar társadalomban végbemenő folyamatokat, üdvözli a magyar külpolitika kezdeményezéseit a széles körű nemzetközi együttműködés megteremtésére. (MTI) Ha az MSZMP veszít, csak magát okolhatja Németh Miklós interjúja a Le Figaróban A magyarországi reformfolymatot semmi sem állíthatja meg, s a megújuló MSZMP derűláóan tekint a szabad választások elé — jelentetteki Németh Miklós miniszterelnök a Le Figaro című francia lapnak adott nyilatkozatában. Németh Miklós kifejtette, hogy az MSZMP mélyreható átalakulásban van és a reform hívei egyre erősebbek a pártban. „Ez azt jelenti, hogy mire eljönnek a választások, képes lesz felvenni ellenfelei kihívását. A kommunisták a győzelem jó esélyével állnak majd ki a pástra.” A pártelnökség tagja rámutatott a magyar és a lengyel politikai helyzet különbségeire: nálunk senki sem akar előzetes megállapodásokat kötni a parlamenti mandátumok elosztásáról, nálunk nem olyan mély válság előzi meg a választásokat, mint ami Lengyelországban volt a szükségállapot bevezetése óta. Végül: ma még mindig a mi pártunk a legszervezettebb politikai erő, amelyre hallgatnak a tömegek Mindezen tényezők figyelembevételével, ha a párt veszít a választásokon, csak magát okolhatja érte... De személy szerint meggyőződésem, hogy megújult és reformista pártunk teljes nyugalommal nézhet a választások elé. És ha betakarítjuk például a szavazatok 40 százalékát, akkor jó helyzetben leszünk a koalícióhoz. Külpolitikai helyzetünkről és törekvéseinkről szólva a magyar kormányfő elmondotta, hogy egy olyan kis ország esetében, mint Magyarország, nem elegendő kinyilvánítani a semlegesség vágyát. — Meggyőződésem viszont, hogy lehetséges lesz eljutni a semlegességhez a katonai tömbök fokozatos megszüntetése révén. — Utalt Fiduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter ama előrejelzésére, hogy 1995- ig vagy 2000-ig minden külföldön állomásozó csapattestet hazavisznek. Hozzátette, hogy magyar részről a lehető leghamarabb szeretnénk a kivonulást, de természetesen mindez a két katonai tömb közti tárgyalások tétje is. Németh Miklós kifejezte azon meggyőződését, hogy Gorbacsov képes lesz végére járni reformjainak. Az meglehet, hogy nem tudja folytatni az eddigi ütemben, mint két-három éve. Ha most kissé lassított, az éppen azért van, mert levonta a tanulságot Hruscsov hibáiból. De a Szovjetunióban lehetetlenné vált más politika. Hát Magyarországon ? — tette fel erre a kérdést a francia újságíró. — Tegyük fel, mint ön mondja, hogy a reform egy szép napon elakad a Szovjetunióban. Ez a megrekedés biztosan kedvezőtlen lenne a magyar reformnak is. De ez még nem állíthatja le a magyar reformot. Magyarországon többé nem lehet mást csinálni — hangzott a válasz. Az interjúban a magyar miniszterelnök tragikus testvérharcnak minősítette 1956- ot. — Akkoriban még nem lehetett tisztán látni, hogy bizonyos fejleményeket a nemzetközi kommunista mozgalom pillanatnyi érdekeinek függvényében irányították. Ma ez már sokkal világosabb — mondotta. Befejezésül arról beszélt, hogy vannak bizonyos egyetemes értékek, amelyeket a Nyugattal közösen vallunk és tisztelünk. Ezt nyíltan kimondjuk, akkor is, ha a mi reformunk lényegileg magyar lesz és semmi köze egy nyugati reformhoz. A szabadságjogokat pedig megkülönböztető jelzők nélkül valljuk. Bécs: döntés az EGK mellett Az osztrák parlament csütörtökön felhatalmazta a kormányt arra, hogy tárgyalásokat kezdjen a Közös Piachoz történő csatlakozásról. A testület azonban több feltételt is szabott, így például nem szenvedhet csorbát az ország semlegessége, meg kell őrizni az elért szociális vívmányokat, fenn kell tartani a környezetvédelmi normáikat, amelyek sok esetben szigorúbbak a közös piaciaknál, s nem szenvedhet sérelmet a közvetlen demokrácia elve sem. Brüsszelben arra számítanak, hogykét héten belül megérkezik Bécs felvételi kérelme. (Reuter) Tokió bízik a magyar reformokban ( tokiói tudósítónktól ) Japán üdvözli a kelet-európai térség egyes országaiban - köztük Magyarországon - végbemenő reformfolyamatokat, de aggódik, hogy a túl gyors reformok destabilizálhatják a politikai helyzetet a térségben - jelentette ki az MTI és a Népszabadság tudósítójának kérdésére válaszolva Vatanabe Taizo, a külügyminisztérium szóvivője. Japán abban érdekelt, hogy a reformok zökkenőmentesen haladjanak, hozzák meg eredményüket, s ne váltsanak ki semmilyen ellentétes reakciót, s ne okozzanak belső bizonytalanságot. Amit Japán tehet, az talán nem túl sok — mondta Vatanabe. Arra ösztönzik az érintett országokat, hogy kevésbé függjenek a külvilágtól, és maguk találjanak megoldást problémáikra, reformtörekvéseik megvalósítására, elkerülve az erőszak alkalmazását. A japán kormány kinyilvánította: bízik a magyar gazdaságban és abban, hogy az ország megőrzi hitelképességét. A szóvivő elmondta, hogy sok magánvállalat kéri ki a minisztérium tanácsát: merjenek-e üzletekbe belevágni? Magyarország esetében a hivatalos szervek ösztönzik a vállalatokat és igyekeznek meggyőzni az üzletembereket, hogy nyújtsanak segítséget, egyebek között a vállalatvezetés, a piaci munka, az értékkalkuláció nemzetközi normáinak az elsajátításához. Ezt ösztöndíjak nyújtásával a tokiói kormány is támogatja. Kormányforrásokra hivatkozva pénteken egyébként a Kyodo hírügynökség világszolgálata tudni vélte: Tokió fontolóra vette, hogy az Export-Import Bankon keresztül hiteleket nyújtson hazánknak. A tudósítás szerint Japán különböző lépéseket tervez a kelet-európai reformtörekvések támogatására, amelyekkel a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok bővítését kívánja előmozdítani. Ezeket a terveket — a Kyodo szerint — Unó Szószuke miniszterelnök a párizsi tőkés csúcstalálkozón terjeszti elő. Trom András Négy elszámolási változat Beck Tamás a szovjet—magyar árucseréről ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Moszkvában pénteken nemzetközi sajtóértekezletet tartott Beck Tamás magyar kereskedelmi miniszter. Elmondta: továbbra is tanulmányozzák a kereskedelmet új alapokra helyező elszámlásirendszer-változatot, amely a legjobban megfelelne a két államnak. A magyar miniszter beiktatta tisztségébe dr. Ambrus János miniszterhelyettest, az új moszkvai magyar kereskedelmi főtanácsost. A négy elszámolási változat: 1. Készpénzdollár-elszámolás. 2. Klíringdollár-elszámolás. 3. Finn módszer. 4. Modernizált transzferábilisrubel-elszámolás. A szakértők tovább foglalkoznak a kérdéssel. Jó lenne 1991 körül az áttérést megvalósítani — mondta Beck Tamás, hozzátéve, ez a téma napirenden volt Katusin szovjet külgazdasági miniszterrel való megbeszélésén. Jelenleg 366 millió rubel magyar aktívum van a kétoldasú kereskedelemben. Ez ,yar részről nyújtott ugyan ,tora összegű kamatmentesélnek felel meg. — Ahhoz n nek vagyunk elég gazdag, ,így ilyen hitelnyújtást megengedhessünk magunknak — tette hozzá, jelezve, a magyar fél keresi az utat a többlet megszüntetésére. Nem az a probléma, hogy a magyar külkereskedők nem találnak megfelelő árukat a szovjet piacon, hanem az, hogy a kívánt szovjet cikkekre (járművek, hűtőládák, tévék, faáruk, kerékpárok, sporteszközök) a házigazdák nem adnak kiviteli engedélyt. A magyar külkereskedelmi munka szerkezeti átrendezésével is igyekszenek a többletet leapasztani, mégpedig a szovjet tagköztársaságokban vevőként és eladóként is közvetlenül lépnek fel. (Kikapcsolva Moszkvát mint a bürokratikus akadályok egyik forrását.) Megszüntetik az eddigi piackutató munkaformákat, a zajos, protokolljellegű, egyszeri nagy felhajtással járó vásárokat. Szükség lenne a szovjet— magyar vegyes vállalatok számának gyarapítására, a reális dollár—rubel szorzó kialakítására, a KGST-ben az alapvető változásokra. D. P. Fáradó kijárók? Véget ért ismét egy hosszú ülésszak. Kifáradóban van a Parlamentből tudósító újságíró, megviseltek a képviselők is. Ha valaki, hát — a hivatásos apparátusok mellett — ők, a törvényhozók szenvedik meg, élik át legjobban ezt az átmenetinek nevezett időszakot. A mai képviselőket ugyanis még egy többé-kevésbé régi elképzelések alapján összehívott Országgyűlésbe választották, ám mai feladatuk nagy, egy alapvetően más államszervezet, más szerepű parlament elveinek kidolgozása. Sőt a kiszélesedett — helyi és országos — politikai közvélemény azt várja tőlük, hogy már most úgy lépjenek fel, mint ahogy azt hagyományos parlamenti demokráciák törvényhozói tennék. Hallgatom a képviselői megnyilatkozásokat: a mai parlamenti tagok többsége — úgy tetszik — szakmáját választaná a hivatásos képviselőség helyett. A munka ma is akkora, hogy az profi politikus, saját apparátussal, megfelelő anyagi háttérrel sem végezné el könnyen. Ezért aztán tisztelet-becsület a sokat dolgozó képviselőknek. A kemény munka azonban most és itt nem elegendő érv. Az, sem meggyőző sokaknak, hogy 1985-ben már nem „egyből választottunk” a népi demokratikus elvek szerint, s a mai képviselők erre jogosan hivatkoznak. Különösen azok, akik, ugye, nem hivatalos jelöltként nyerték el a mandátumot. Az Országgyűlés elnöke azt mondotta: a parlamentet nem lehet leváltani. Rímel ez Brechtnek a népről mondott szentenciájára, ám a párhuzam kissé hibás, mert ha a parlamentet nem is, de egyes képviselőket bizony vissza lehet hívni. (Sőt ha minden igaz, akkor a parlamenti tagok harmadának lemondása az egész törvényhozás feloszlatását vonná maga után). Nem tudom, hogy országosan volna-e szervezve a visszahívások sorozata, avagy csupán helyi kezdeményezésekről van szó. Nehéz erről véleményt mondani, mert miért tulajdonítanék bárkinek sanda szándékokat. Egyelőre azonban a visszahívásról döntő szavazáshoz elegendő a választópolgárok tíz százalékának az aláírása, s ennek a megléte is már sokak számára elég ahhoz, hogy leköszönjenek. Azt hiszem, nehéz lehet lelkiismeretes törvényhozói munkát folytatni ilyen fenyegetés közepette. Magam például bizonyos vagyok benne, hogy a képviselői interpellációk és kérdések mostani hatalmas száma mögött is lehet egyfajta elhárító tevékenység: ne mondhassák róluk, hogy nem szólalnak fel, nem képviselik a helyi érdekeket. Igaz, ekkor még számíthatnak olyan megnyilatkozásra, amely a minap hangzott el. Az ellenzéki szóvivő sommásan csak helyi kijáróságra tartotta alkalmasnak a parlamentet. Joga van így vélekedni, de akkor meg mi az oka, hogy az általa képviselt csoportok a választások előrehozását helytelenítik? Szűrös Mátyás szerint ma csak az MSZMP és az MDF foglalkozik egyetértően a mihamarabbi választások gondolatával, a többi párt, előpárt és szervezet erre nem adja voksát. Attól tartok, még könnyen előfordulhat az az állapot, hogy a parlament munkáját ellehetetleníti a visszahívások okozta légkör, miközben az új választások kiírása ennek ellenére sem lehetséges. Félő, hogy a háromszögtárgyaláson nem egykönnyen állapodnak meg az új választási törvényről. Az is lehetséges, hogy kényszerhelyzetben az ellenzék egyetértése nélkül kell választási szabályzatot alkotni, s kiírni a szavazást. Az meg, ugye, nem lenne hiteles! Az Országgyűlés elnöke arra is figyelmeztetett, hogy normális törvényhozó tevékenység nélkül nincs stabil átmenet, nincskormányzati munka. Ez olyan igazság, amelyen el kellene gondolkozniuk mindazoknak, akik valóban kívánják a teljes értékű magyar parlamentarizmus mielőbbi megteremtését. Miklós Gábor Rekordösszegű amerikai adósság Csaknem 40 százalékkal növekedett 1988 végére az Egyesült Államok nettó külső adósságállománya az 1987-es év végéhez képest. Továbbra is erősen növekszik a külső adósságállomány, noha a kereskedelmi deficit mértéke az elmúlt két évben csökkenő tendenciát mutatott. A világ legnagyobb adósának 1987 végén 378,3 milliárd dollár nettó külső tartozása volt, s ez 1988 végére 532,5 milliárd dollárra növekedett. Az Egyesült Államok 1982-ig a világ legnagyobb hitelező országa volt, s 71 év után, 1985-ben fordult elő elő aőször, hogy ismét adósi pozícióba került. Sokan úgy vélik, hogy az eladósodás következtében az Egyesült Államok elvesztheti ellenőrzését saját gazdasága felett. (AFP) Az MSZMP bővíti kapcsolatait a Szocialista Internacionáléval ÉRTÉKELÉS A STOCKHOLMI KONGRESSZUSRÓL A napokban fejeződött be a Szocialista Internacionálé XVIII. kongresszusa Stockholmban, ahol mint arról lapunk is beszámolt, most először megfigyelői minőségben az MSZMP is képviseltette magát. A küldöttséget Nyers Rezső vezette. Ő maga - mint június 22-i számunkban nyilatkozta is - nem tudott jelen lenni a tanácskozás végéig. Ezért arra kértük Demcsák Lajost, a küldöttség tagját, az MSZMP KB munkatársát, hogy röviden foglalja össze a centenáriumi kongresszus eredményeit. A tanácskozás történelmi évfordulóra esett: a II. Internacionálét 1889-ben alapították. A kongresszus azonban az új tennivalókra fordította figyelmét. A legfontosabb esemény a Szocialista Internacionálé új elvi nyilatkozatának elfogadása volt, amely az 1951- es dokumentumot váltotta fel. Ebben feldolgozzák az elmúlt negyven év fejlődését, a szociáldemokráciát ért kihívásokat, vázolják a lehetséges válaszokat, a béke és a leszerelés problémáitól a világgazdasági kérdésekig. Most először dolgozták ki a Szocialista Internacionálé álláspontját az emberi jogokról és a környezetvédelemről. A kongresszus fő jellemzője az a felismerés volt, hogy a globálissá váló politikai és gazdasági folyamatok csak nemzetközi összefogással oldhatók meg. Volt-e szó arról, hogy a munkásmozgalom „reformista szárnya’’ ma milyen társadalmi fejlődési modellt tart követendőnek? — Igen, ez az egyik lényegi kérdéskör volt. Abból indultak ki, hogy a szocializmus úgynevezett totalitárius szárnya — csakúgy, mint a fejlett tőkés világban az újkonzervatív ideológia —, egyre inkább csődbe kerül. Nézetük szerint paradox módon ezt támasztja alá a néhány szocialista országban megindult reformfolyamat is. Mindez szerintük a szociáldemokrácia igazát bizonyítja a csaknem egy évszázados történelmi vitában, hiszen az ő modelljük jól vagy jobban működik. A kongresszus egyhangúlag bizalmat szavazott a nyilatkozatban is kifejtett, korszerűsített demokratikus szocializmusnak. Ennek lényege olyan társadalmi modell, amelyben kiteljesedhetnek a szabadság, a demokrácia, a társadalmi igazságosság és a szolidaritás eszméi, érvényesülnek az emberi jogok és kibontakozhat az alkotóerő. A termelés és az elosztás folyamatait a társadalom demokratikusan ellenőrzi, óvják a természetet, megvalósul a társadalom belső békéje. Mindez persze nagyon szépen hangzik, de még távolról sem valóság, a svéd modell még nem általános. Mindenesetre jelzi: a szociáldemokrácia ilyen irányba kíván haladni. — Ennyire elméleti volt a tanácskozás, vagy foglalkoztak a részvevők a politika és a gazdaság kínzó, napi kérdéseivel is? — Kétségtelen: ez a kongresszus lényegesen többet foglalkozott ideológiával, mint az eddigiek. Talán az évforduló emelkedettebb hangulatában igazolni kívánta a szocialista mozgalom százéves folyamatosságát, sőt közvetlen kapcsolatot vállalt a francia forradalom 200 éves eszméivel is. Konkrét problémákkal, így a konzervatív politika kihívásával nem foglalkoztak. — Hogyan fogadták az MSZMP részvételét, s hogyan alakulhat a párt kapcsolata a jövőben a Szocialista Internacionáléval? — Az MSZMP-hez hasonló megfigyelői minőségben jelen volt még a LEMP, az SZKP küldöttsége, és ott voltak az olasz kommunisták is. A delegációnk iránti figyelem, megítélésem szerint, pártunk nemzetközi és hazai tevékenységének szólt, annak a kísérletnek, amelyet a szocializmus gyökeres megreformálására indítottunk. Meg szeretném jegyezni: igen kedvező hatást gyakorolt, hogy delegációnkat Nyers Rezső vezette, akit külföldön is nagyra becsülnek. Ami a jövőbeni együttműködést illeti, szeretnénk tovább mélyíteni kapcsolatainkat a Szocialista Internacionáléval. Meggyőződésünk, hogy ebben nem fog meggátolni bennünket, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt is erre törekszik. Ez megfelel pártunk azon politikájának, hogy bővítse viszonyát mindazokkal az erőkkel, amelyek a közös értékek, a kölcsönös előnyök alapján erre hajlandóak. 3