Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

2 NÉPSZABAD­ÁS - KÜLPOLITIKA 1989. augusztus 1., kedd Dél-Libanonban kivégezték Higgins alezredest (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt napokban síita csoportok többször is fenyege­tőztek Higgins kivégzésével. Egy időben olyan híreket kö­zölt az amerikai sajtó, hogy az alezredes belehalt a kínzások­ba. Izraeli kommandók pénte­ken libanoni lakásáról elra­bolták Abdul Karim Obeid sej­ket, a dél-libanoni síiták szel­lemi vezetőjét és két társát. Az izraeli hadsereg közleménye szerint Obeid sejket letartóz­tatták, mert vallási szónokla­taiban gyűlöletre szólított, és kitervelője volt az Izrael elle­ni tám­adásoknak. Az Irán-barát csoport va­sárnap ultimátumot tett közzé, miszerint ha hétfő délután há­rom óráig nem bocsátják sza­badon a sejket és társait, fel­akasztják Higgins alezredest. A kivégzés bejelentésének hírére George Bush elnök meg­szakította országjáró körútját, és úgy döntött: Chicagóból visszatér Washingtonba. Chi­cagóban az elnök az amerikai kormányzók előtt mondott be­szédet. Kijelentette, hogy az első dolog: megállapítani, igaz-e a hír a brutális cselek­ményről. Bush azt ígérte, „helyrehozzák a helyzetet”, de nem jelölte meg közelebbről, ez mit is jelent. Lee Hamilton demokrata képviselő egy televíziós nyilat­kozatában emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államoknak rendkívül kevés opciója van. A veszélyes helyzetből, a ter­rorizmus ciklusaiból a szaba­dulás csak az intenzív béke­erőfeszítések segítségével le­hetséges. Bob Dole, a szenátus repub­likánus csoportjának vezetője a helyzet kialakulásáért rész­ben Izraelt okolta. — Jó len­ne, ha ezekben a napokban Iz­rael felelősségteljesebben cse­lekedne —­ jelentette ki a Ca­­pitoliumban. A külügyminisztérium szó­vivője szokásos déli sajtóérte­kezletén elhárított minden kérdést, ami az ügyre vonat­kozott. Ennek részben az az oka, hogy az elnök Chicagó­ban, James Baker külügymi­niszter Párizsban volt. Baker vasárnap találkozott az ugyan­csak a francia fővárosban tar­tózkodó Javier Pérez de Cuel­­lar ENSZ-főtitkárral. A főtit­kár kijelentette, hogy a Hig­gins élete elen irányuló fenye­getés az Egyesült Nemzeteket is érinti, hiszen az alezredes ENSZ-parancsnokként tartóz­kodott Dél-Libanonban. Hétfő este a csoport, amely meggyilkolta Higgins alezre­dest, újabb fenyegető közle­ményt hozott nyilvánosságra. Ha Obeid sejk kedd délutánig nem lesz szabad, kivégzik Terry Waite brit állampolgárt, aki annak idején az anglikán egyház megbízottjaként közve­tített az amerikai túszok érde­kében, s akit két éve ugyan­csak fogva tartanak Libanon­ban. Időközben ismertté vált, hogy Mose Arens izraeli had­ügyminiszter felajánlotta, hogy a sejket és az Izraelben fog­ságban tartott „muszlimokat” szabadon engedik Higginsért, az összes nyugati túszért és há­rom elfogott izraeli katonáért cserébe. Az Arens-nyilatkozat 45 perccel azután került nyil­vánosságra, hogy Higginset ki­végezték. Közép-európai idő szerint valamivel éjfél előtt a Fehér Házban összeült a nemzetbiz­tonsági tanács. Bush elnök közölte, szavakkal nem tudja kifejezni azt a felháborodást, amit a brutális gyilkosság miatt érez. „Valamilyen mó­don biztosítani kell a tisztes­ség és a becsület visszatérését a térségbe” — mondotta. Kereszty András . Az ENSZ Biztonsági Taná­csa hétfői határozatában el­ítélte a túszszedés minden for­máját és az emberrablók fog­ságában lévő személyek azon­nali szabadon bocsátására szó­lított fel. A testület ugyanakkor fel­hívta a világ országait, hogy vessék latba befolyásukat a túszok szabadon bocsátása ér­dekében, és együttműködésük­kel vegyék elejét az ember­rablásoknak. A Biztonsági Ta­nács szorgalmazta, hogy azok az államok is írják alá az 1979-es, túszszedést elítélő nemzetközi egyezményt, ame­lyek annak idején elutasítot­ták azt. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Finnország és Fran­ciaország már jóval a mosta­ni túszügy előtt a testület elé terjesztette a határozat terve­zetét. (MTI) Újabb letartóztatások Kubában Az Egyesült Államok kész az együttműködésre a kábítószer-kereskedelem ellen Havannában őrizetbe vették José Abrantes tábornokot, volt belügyminisztert és vele együtt több más volt belügyi vezetőt - jelentette hétfői számában a Granma. A minisztérium néhány jelenleg is dolgozó magas ran­gú tisztjét lefokozták. A Granma szerint Abrantest és társait azért tartóztatták le, mert a kubai belügyminiszté­riumban az elmúlt időben tör­tént vizsgálatok alapján tör­vénysértésekre derült fény. Mint az újság írta, a kubai pártvezetés azért döntött az őrizetbevételek mellett, mert fel akarja számolni a kubai társadalom elveivel és törvé­nyeivel összeegyeztethetetlen olyan jelenségeket, mint az ál­lamérdek szempontjából fontos információk elhallgatása vagy manipulálása, a korrupció vagy annak eltűrése, a hűtlen kezelés és az üzérkedés. A lap nem szól arról, hogy a most letartóztatott szemé­lyek elleni vizsgálat kapcso­latban áll-e a júliusban kábí­tószer-csempészésben való rész­vétel miatt halálra ítélt és ki­végzett Arnaldo Ochoa tábor­nok és három társa ellen indí­tott nyomozással. Az amerikai kormányzat egyébként hétfőn beleegyezett abba, hogy Kubával közösen lépjenek fel a kábítószer-ke­reskedelem felszámolásáért. Törvényhozási képviselők közölték, hogy a kormány en­gedélyezte olyan kommuniká­ciós csatorna megszervezését, amelynek segítségével tájékoz­tatni tudják Kubát a kábító­szer-csempészéssel kapcsolatos eseményekről. Melvin Levitsky kábítószerügyekben illetékes amerikai külügyminisztériumi szakértő ugyanakkor elmondta: ez egyben annak is próbája lenne, hogy a kubai kormány mennyire veszi komolyan a ká­bítószer-kereskedelem felszá­molásának szándékát. Fidel Castro júliusban, a sú­lyos kábítószerbotrány után, több ízben javasolta az Egye­sült Államoknak az együttmű­ködést ezen a téren. Washing­ton eddig nem adott pozitív választ az ajánlatra. (Reuter) Népszavazás a chilei alkotmányról A chileiek döntő többsége tá­mogatta az ország alkotmányá­nak módosítását. A vasárnapi népszavazás nem végleges eredménye szerint a szavazók több mint 90 százaléka mondott igent a kormány és az ellenzék megállapodására. A megállapodás értelmében 54 helyen módosítják az 1980- ban elfogadott chilei alkot­mányt. Egyebek között 8 évről 4 évre csökkentik az államfői mandátumot, és megvonják az elnöktől azt a jogot, hogy po­litikai ellenfeleit száműzetés­be küldje. A törvényhozás lehetőséget kap arra, hogy a korábbinál könnyebben módosítsa az al­kotmányt. Törlik az alkotmányból azt a cikkelyt, amely tiltja a mar­xista pártok működését. A kor­mánynak ugyanakkor meg­marad az a joga, hogy tör­vénytelennek nyilvánítson minden olyan pártot, amely politikai erőszakra szólít fel. Megfigyelők szerint az al­kotmánymódosítás lehetősége iránt meglehetősen nagy volt az érdektelenség, de a szava­zásra jogosultak nagy többsé­ge eleget tett állampolgári kö­telességének. Igaz, ebben ko­moly szerepet játszott az, hogy Chilében a szavazás kötelező, az urnáktól távol maradóknak mintegy 90 dollárnyi büntetést kell fizetniük. A szavazás min­den incidens nélkül történt. (MTI) Salvador új követelése fenyegeti a közép-amerikai csúcs sikerét A „nyolcak” a latin-amerikai folyamatokról Sikertelenül végződött a kö­zép-amerikai külügyminiszter­helyettesek múlt heti tanácsko­zása, mivel Salvador a Hondu­­rasban lévő nicaraguai ellen­forradalmárok és a salvadori kormány ellen harcoló gerillák egyidejű lefegyverzését követe­li - jelentette ki vasárnap Ma­­naguában Victor Hugo Tinoco nicaraguai külügyminiszter-he­lyettes,­ aki hazaérkezésekor nyi­latkozott. A nicaraguai politikus sze­rint az új salvadori követelés azzal a veszéllyel jár, hogy eredménytelen lesz az öt kö­zép-amerikai állam vezetőjé­nek jövő hétre tervezett ta­lálkozója is. A Costa Rica-i, guatemalai, hondurasi, ni­caraguai és salvadori államfő a tervek szerint augusztus 5. és 7. között tárgyal a hondu­rasi Tela városban. A telai tanácskozás közép­pontjában eredetileg az a terv szerepelt volna, amelyet José Azcona de Hoyo hondu­rasi elnök dolgozott ki a Hon­­durasban lévő mintegy 12 ezer kontra lefegyverzésére. Salvador ezt követően állt elő azzal a javaslattal, hogy a nicaraguai ellenforradalmá­rok kérdését kapcsolják össze a salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) feloszlatásának kér­désével. Victor Hugo Tinoco kijelen­tette: a kontrák és a salva­dori felkelők közti párhuzam erőltetése fenyegetően le­csökkenti a miegegyezés le­hetőségét. Mint mondta, Ni­caragua kész együttműködni abban, hogy megegyezés jöj­jön létre az FMLN és a sal­­vadori kormány között. A közép-amerikai országok külügyminiszterei augusztus 2­3-án­­találkoznak majd Guatemalában, hogy összeál­­lítsák a telai tanácskozás végleges napirendjét. A latin-amerikai demokra­tikus folyamatokról, a tér­ségbeli gazdasági együttmű­ködésről és a panamai belső helyzetről tárgyaltak az úgy­nevezett „Nyolcak” csoport­jának külügyminiszterei a kolumbiai Cartagena város­ban. A „Nyolcak” ezúttal is he­ten voltak, mivel zűrzavaros belpolitikai helyzete miatt Argentína, Brazília, Kolum­bia, Mexikó, Peru, Uruguay és Venezuela felfüggesztette Panama tagságát. A vasárnap befejeződött kétnapos tanácskozás mun­kájáról hivatalosan csak any­­nyit közöltek, hogy a „Nyol­cak” októberre tervezett csúcstalálkozójának napirend­jét vitatták meg. (MTI) Kiszczak tábornok a LEMP kormányfőjelöltje Varsóban hétfőn hivatalosan is ismeretessé vált, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetősége megadta a párt­ajánlást Czeslaw Kiszczak bel­ügyminiszternek és PB-tagnak a miniszterelnökséghez. A LEMP parlamenti frakciója magáévá is tette a pártaján­lást. Hivatalosan ez az első jelzés arra, hogy a köztársasági el­nök Kiszczak miniszterelnöki kinevezését fontolgatja. A lengyel jogrend szerint a kormányfőt a köztársasági el­nök nevezi ki, és a kinevezést utána el kell fogadnia a szejm­­nek (a parlament alsóházá­nak) is. Maga Wojciech Jaru­­zelski köztársasági elnök azon­ban még sem hivatalosan nem jelentette be, sem más módon nem jelezte a közvélemény számára, hogy kit tervez ki­nevezni. (MTI) Üdvözlő távirat Rakowskinak Nyers Rezső, az MSZMP el­nöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára táviratban üdvözölte Mieczyslaw Rakows­­kit abból az alkalomból, hogy a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárává választották. Ellentétek a párizsi Kambodzsa-konferencián (Folytatás az 1. oldalról.) a népköztársaság, amely a tényleges hatalmat gyakorolja és a Demokratikus Kambo­dzsa, amely az ENSZ elisme­rését élvezi. Ez utóbbi ellen­zéki erő nem tekinthető há­rom külön csoportnak, ez csak átlátszó manőver arra, hogy már az ideiglenes kormány­ban fölénybe kerüljenek a ha­talom tényleges birtokosaival szemben. A vietnami külügyminiszter kifejtette, hogy a nemzetközi értekezlet a külső beavatkozá­sok megszüntetésével teheti a legjobb szolgálatot a kambo­dzsai rendezésnek. Végül a nemzetközi ellenőrző mecha­nizmus feladata csak az ellen­őrzés lehet. Sziddhi Szavetszila thaiföldi külügyminiszter utána a nyu­gati álláspontot fejtette ki — méghozzá tisztában és leple­­zetlenebbül, mint akár az amerikai, akár a kínai kül­ügyminiszter. Thaiföld meg­győződése szerint a párizsi ér­tekezletnek nincs is egyelőre más feladata, mint a vietnami csapatkivonás és a négyoldalú ideiglenes koalíciós kormány létrehozásának kimunkálása. San Sam­, az ellenzéki koa­líció miniszterelnöke, a nem­zeti jobboldal vezére beszédé­ben gátlástalanul rágalmazta Vietnamot. Azzal vádolta, hogy ő a felelős még a Pol Pot-féle népirtásért is, és Kambodzsa csak Szihanuk vezetésével és négypárti koalícióval nyerheti vissza szabadságát. (MTI) Szihanuk Dumas francia külügyminiszter társaságában. A menetrend szerint folytatódik a szovjet csapatok kivonása Menetrend szerint halad a szovjet csapatok kivonása a szövetséges országokból — közölte hétfőn Moszkvában Bro­­nyiszlav Omelicsev vezérezredes, a szovjet fegyveres erők ve­zérkari főnökének első helyettese. Elmondta, hogy augusz­tus elsejéig közel 21 ezer katonát vontak ki Csehszlová­kia, Magyarország, Lengyelország és az NDK területéről. Ez­zel egy időben kivontak 3100 harckocsit, 383 tüzérségi fegy­vert, valamint 81 repülőgépet. Eddig az időpontig Mongólia területéről 7325 katonát, 404 harckocsit, 307 tüzérségi fegyvert és 41 repülőgépet is kivontak. A kivont haditechnika egy ré­szét megsemmisítik, másik részét pedig bizonyos módosítások elvégzése után a népgazdaságban használják fel — mondta a vezérezredes. A szovjet csapatok kivonását a korábban kidol­gozott menetrend szerint az idén folytatják — mondotta Ome­licsev. (TASZSZ) Kína rakétákat ad el Szíriának Egy korábbi szerződés alapján Kína meghatározatlan mennyiségű, közepes hatótávolságú rakétát szállít Szíriának — állította hétfőn az Al-Itttihad, egy egyesült arab emirátus­beli lap. Nyugati értékelések szerint Szíria azt várja a rakéta­importtól, hogy lényegesen erősíti támadó erejét Izraellel szemben. A 600 kilométeres hatótávolságú rakétákkal ugyanis a szíriai hadsereg képes lenne izraeli célpontok leküzdésére. Szíria azt követően fordult Kínához, hogy a Szovjetunió leál­lította a Közel-Keletre irányuló rakétaexportját. (AP) Politikai fordulat Mozambikban? Új politikai bizottság megvá­lasztásával hétfőn befejeződött Mozambikban a kormányzó Frelimo párt ötödik kongresz­­szusa. A tanácskozáson elfoga­dott irányelvek már nem a marxizmus-leninizmust jelö­lik meg a fejlődés eszmei alap­jaként. Ennek szellemében ala­kították át a politikai bizott­ságot is: a tizenkét tagúra bő­vített testületből kikerült két Mivel a Frelimo kongresszu­sáról a különböző hírügynök­ségek eltérően számolnak be, nehéz felmérni, milyen mér­tékű változás következett be a mozambiki kormányzó párt ideológiai vonalában. Az azon­ban bizonyosnak látszik, hogy i­mmár nyíltan is szakítottak a szocialista irányú fejlődés gondolatával, és egy vegyes gazdaságú, a tőkés viszonyok­hoz inkább közelebb álló, az ország fejlettségi szintjét job­ban tükröző modell létrehozá­sára törekszenek. A Frelimo nem minősítette magát mindig marxista-leninista pártnak. A 60-as évek elején nemzeti fel­szabadító mozgalomként jött létre, amelynek fő célja a por­tugál gyarmati uralom meg­döntése volt. Ennek elérésére fegyveres harcot indított, amely egyre véresebb belhá­­borúba torkollott. A portugá­lok elleni hosszú küzdelem a Frelimón belül is erjedéshez „kemény vonalas” politikus: Sebastiano Mabote volt hadse­reg-főparancsnok és José Oscar Monteiro közigazgatásügyi ál­lamtitkár. Tagja lett viszont a pb-nek Joaquim Chissano új­jáválasztott pártelnök (egyben államfő) több bizalmas híve, így Pascual Mocumbi külügy­miniszter és Eduardo Nihia, a hadsereg politikai főcsoportfő­nöke­ vezetett: a mozgalom radikali­­zálódott, fokozatosan túlsúlyba kerültek a marxista eszméket követő erők. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a füg­getlenségért küzdő mozambi­­kiak elsősorban a szocialista országoktól, főként a Szovjet­uniótól kaptak segítséget. A felszabadító háború győ­zelmes befejezése után — amely egyenes következménye volt a Portugáliában 1974 ápri­lisában lezajlott demokratikus fordulatnak — a Frelimo ala­kíthatott kormányt Mozambik­ban. Az ország vezetése, élén a rendkívül népszerű Samora Machellel, gyökeres politikai reformokat kezdeményezett a gazdasági és társadalmi viszo­nyokban egyaránt. Ennek jegyében államosították a ban­kokat és az ipari létesítménye­ket, földreformot hajtottak végre. A Frelimo a 70-es évek végére marxista-leninis­ta platformot hirdető párttá szerveződött, amely a szocia­lista irányzatú fejlődést jelöl­te meg fő céljaként. A gyakor­latban azonban ez az elképze­lés nem volt reális, sem az or­szág társadalmi fejlettségi szintje, sem pedig a külső és belső gazdasági viszonyok mi­att. Mozambik ugyanis kezdet­től fogva rendkívül súlyos gon­dokkal küszködött, amelyek fő oka a gyarmati időkből örökölt egyoldalú gazdasági szerkezet­ben rejlett, de amelyekhez szá­mottevően hozzájárultak a ve­zetés súlyos hibái, túlkapásai is. Önmagában az a tény, hogy Mozambik külkereskedelmi forgalmának túlnyomó részét Dél-Afrikán keresztül bonyolí­totta le (és bonyolítja ma is), továbbá energetikai rendszere is dél-afrikai ellenőrzés alatt áll, eleve behatárolta a Frelimo mozgásterét. Ennek hatása a belpolitikai helyzetben is érző­dött, mivel a pretoriai vezetés a Mozambikban szerveződő kormányellenes mozgalom, a Renamo támogatásával is sakkban tartotta a haladó po­litikát folytató mozambiki ve­zetést. A Frelimo tehát fokozatosan eltérni kényszerült meghirde­tett irányvonalától. Az első látványos lépést ebben az irányban az 1983-ban megkö­tött nkomati egyezmény jelen­tette, amelyben Mozambik együttműködési megállapo­dásra lépett Dél-Afrikával. A mozambiki belső helyzet en­nek ellenére tovább romlott: a gazdaság lényegében össze­omlott, a belbiztonságot pedig a Renamo támadásai gyengí­tették. Mindezek ellensúlyozá­sára a mozambiki kormány­zat — bár hivatalosan tovább­ra is szocialistának vallotta magát — egyre inkább a Nyu­gat felé tapogatódzott, ahonnan nemcsak gazdasági támogatást remélt, de védelmet is a dél­afrikai nyomással szemben. Az ország vezetése bővítette kap­csolatait a fejlett tőkés orszá­gokkal és a nemzetközi pénz­ügyi szervezetekkel. A nyugati orientáció további erősödését eredményezte Machel elnök tragikus halála is, mivel utó­da, Chissano külügyminiszter még egyértelműbb gazdasági lépéseket és politikai gesztuso­kat tett a fejlett tőkés országok szimpátiájának megnyerésére, bár eközben nem fordult nyíl­tan szembe szocialista partne­reivel sem. Várható volt, hogy e politika előbb-utóbb a Fre­limo hivatalos programjában is érezteti hatását. A jelek szerint ez most következett be: a párt kongresszusa társadal­mi-politikai téren azzal nyitott, hogy közeledett a korábban el­ítélt társadalmi rétegek felé, gazdasági téren pedig a ma­gánszektor fejlesztésére, vala­mint a külföldi pénzintézetek­kel való együttműködésre he­lyezte a hangsúlyt. Mindezt nyilvánvalóan abban a remény­ben tette, hogy így számottevő segítséget kaphat a Nyugattól a rendszer megszilárdítására, és az ország talpra állítására. Lengyel L. László ( hírmagyarázónk írja )

Next